Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-02-04 / 5. szám

Evangéliku

61. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1996. FEBRUÁR 4.

HETVENED

VASÁRNAPJA

ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS _____HETILAP

AR

A: 35 FT

Ne gondoljátok, hogy menten csodák történnek, ha itt-ott megtisztelitek Istent• imádságotokkal. Kell, hogy egész életetek szünet nélküli imává magasztosuljon.

Bánk József

A TARTALOMBÓL '

SZOLGÁLJATOK AZ ÚRNAK ÖRÖMMEL!

HÍREK NYÍREGYHÁZÁRÓL

HAITI MÚLTJÁRÓL

JUBILEUMI VILAGGYULEST TART A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG 1997-ben

Ötvenéves lesz jövő évben a Világszövetség. 1947-ben a svédországi Lundban alakult meg azóta nyolc nagygyűlést tartottak, melyek közül nekünk magyaroknak a legemlékezetesebb a VII. volt, a budapesti. Most a kilencedikre készülnek, melyet 1997. július 8-16. között Hongkongban tartanak A genfi központban már elkezdődött a szervezés, megalakult a „stáb”, melynek feladata minden téren a pontos előkészítés. A szervezőbizottság vezetője Yvonne Dahlin (Coordinator), aki a svéd egyház küldötteként dolgozik a központban. A szervezőbizottságban fiat felelős dolgozik a következő területeken: a nagygyűlés programja, istentiszteletek (spirituális rész), anyagi ügyek, kommunikáció (sajtókapcsolatok), előgyülések szervezése és a logisztikai csoport.

előléptetésünk

Ml 5,14-16

Sok mindent elmondhatna rólunk életünk Ura „Ilyenek vagytok ti” jelmondattal, amit behúzott fejjel hallgathatnánk, s okkal. Ám igénkben szédületes „előléptetéssel” lepi meg tanítványait: „Ti vagytok a világ világossága” - holott Jn 8,12-ben bizony mást mond: „Én vagyok a világ világossága!” Csak nem téveszt össze minket önmagával? A vízkereszti ünnepkör a Krisztusban megjelent Fényt hirdeti, s azt, hogy akik őt befogadják, „világosság fiai” lesznek. Hiszen, aki feltámadt a lelki halálból, azon ez „holtbiztosán” meglátszik. Lehetetlen elrejteni! Valóban keresztyénnek lenni rangos elkötelezés:

Tükröztethetjük a jézusi fényt. Ahogy a tükörnek nincs önálló ragyogása, úgy belőlünk sem származhat örök értékű életvilágosság - a hitre jutottak nem „saját termésű” olykori s gyarló fénypótlékaikkal szolgálnak, hanem Jézusuk meleg napsugarával. De az igazi tündöklést is csak a feléje forduló tükör közvetíti. Sokan fájlalják, hogy - amint azt például Nietzsche vagy Gandhi megfogalmazta - a keresztyének nem látszanak elég megváltódnak. S amikor ez így is van, akkor annak az oka az igazi fényforrás hiánya, illetve az, hogy nem irányulunk őrá.

Életünk Gazdája helyünkre tesz: „lámpatartóra”, szem elé, mert túl sok az egzisztenciális sötétség. Iszonyú mértékben hiányzik a szerény, de hiteles világosság, s fenyeget a hideg éj. Csak pár szót végül Remé- nyik Sándor egyik verséből:

Voltam-e én, vagytok-e ti Lesznek-e ők Fáklya a verem előtt?

Bodrog Miklós

A genfi központ egyik szobájában a kommunikáció felelősével, Anneli Janhonennel beszélgettünk a közeledő eseményről.- Mennyire biztos a nagygyűlés helye, megtartásának lehetősége? Ezt azért kell megkérdeznünk, mert köztudott, hogy néhány nappal a tervezett időpont előtt, 1997. július elején szűnik meg Hongkongban az angol koronagyarmat fennállása, és a terület Kína része lesz. Vajon ebből származnak-e nehézségek a nagygyűlésre nézve? Anneli Janhonen megnyugtatott, hogy éppen e napokban utazik Ishmael Noko főtitkár Hongkongba, ahol a jelenlegi vezetőkkel, majd tovább Kínába, ahol az új hatalom képviselőivel fogja tisztázni a helyszín, a kommunikációs, ellátási, szálláslehetőségek dolgát és különösen is a vízumkérdéseket, hogy minden delegátus kapjon beutazási lehetőséget. Minden reményünk megvan arra, hogy nem lesz zökkenő a megrendezés tekintetében.- Hogyan került sor éppen Hongkongra? - A meghívás a Kínai Lutheránus Egyházak Hongkongi Szövetségétől érkezett. Ennek a szövetségnek négy tagegyháza van. Múlt év végén ők is megalapították már. előkészítő bizottságukat, melynek elnöke: dr. Lám Tak-Ho lett. Ez lesz az első nagygyűlés Ázsia területén. A döntést segítették azok a kihívások, melyek a missziói területről érkeznek a világszövetséghez éppen az ázsiai evangélikusok helyzetével, életével kapcsolatosan.- Mi lesz a nagygyűlés témája? - A mottó így hangzik: „Krisztusban - tanúságra hívattunk el. ” Ezt a témát fogja megbeszélni a kb. 1000 résztvevő, akik között ott lesz a tagegyházak 400 hivatalos küldöttje. (A világszövetségnek különben jelenleg 68 országból 122 tagegyháza van.) Mit jelent az elhívatás? Hogyan él az egyház tanúságtétele a mai világban? A misszió, a fejlődés, a béke és az emberi jogok, valamint az ökume- né ügye mellett az érdeklődés körébe kerülnek majd az ázsiai missziói valóság, és Kína vonatkozásában a kívánságok is.- Az előkészületből és a programból jut-e feladat nekünk, mint tagegyháznak is?

KÜLFÖLDI EGYHÁZI HÍREK

Kelet-Európa evangélikus egyházairól kaptunk híreket, a Szent- pétervárott megjelenő „Der Bote” című kétnyelvű (német-orosz) egyházi újság lapjain. Oroszország és a FÁK államai, valamint a Baltikumon élő evangélikusok életéről, ünnepeiről és gyarapodásáról kaphatunk tájékoztatást.

A Volga menti Szaratovban múlt év augusztusában 3. zsinatát tartotta az Európai Oroszország Evangélikus Egyháza. Siegfried Springer lelkész, aki püspöki vizitátorként vezeti az egyházkerületet, beszámolójában 150 gyülekezetről szólt, melyek a Kaliningrádtól (Königsberg) az Urálig és az Északi Jegestengertől a Kaukázusig terjedő hatalmas ország területén élnek szétszóródva. Egyes gyülekezetek még a régi tradíciót hordozzák, de a legtöbb már az utolsó években alakult szervezett gyülekezetté. A zsinat folytatta az előző évben megkezdett szervezési munkát: a meglévő négy esperesség - Kaliningrád, Szentpétervár, Moszkva és Kamy- schin - mellett szervezik Ulja- novszkban, Permben, Szaratovban és az Észak-Kaukázusban az espe- rességeket. (DI-MLB)

Tbilisziben Eduard Schewamad- ze elnök rendeletben biztosította az evangélikusok számára, hogy a régi német temető területén templomot létesíthetnek. Szeptember

25-én letették az új templom alapkövét. Az építésben német evangélikusok segítenek.

A lelkészhiány ezeket az egyházakat is nehéz kérdés elé állítja. Korábbi gyülekezetvezetők több gyülekezetben a kivándorlást választották és elköltöztek, anélkül, hogy gyülekezetvezetői tapasztalataikat átadták volna. Utódok képzésére Kirgíziában Kantban szemináriumot alapítottak (Predigerseminar), ahol a már szolgálatba lépett, vagy ezután belépő jelentkezőket gyakorlati képzésben részesítik. Keresztelés, konfirmálás, igehirdetés és vasárnapi iskola-vezetés terén folyik a szemináriumi képzés.

„Kerekeken mozgó klinika” működik Kazahsztánban. Az Amerikai Missouri Synod Evangélikus Egyháza az evangélium hirdetése mellett fontosnak tartja, hogy egészségügyi ellátásban is segítse az ott élőket. Egy hatalmas kerekeken guruló „trailer” járja a településeket. Felszereléséhez tartoznak a legegyszerűbb eszközöktől kezdve a röntgenkészülékig és az ultrasugárzást végző készülékig minden fontosabb orvosi felszerelés. Menetrend szerint jelenik meg a „klinika” az egyes településeken és addig marad egy helyen, amíg gyermekeket, terhes asszonyokat, más betegeket kiszolgálhat. Két fogorvos is utazik a kórházzal. Szolgáltatásuk ingyenes és természetesen nem csak keresztyéneket,

de minden jelentkezőt megvizsgálnak és gyógyítanak.

*

Az Äthiopiai Mekana Jesus Evangélikus Egyház már 1994-es statisztikájában 1 millió 620 ezer egyháztagot számlált. Ez abban az évben kb. 350 ezres gyarapodást jelentett. Most 1995 végén újabb 234 083 új tagról adtak számot, így számuk már megközelítette a két milliót. (LWI)

A Lutheránus Világszövetség kiadta jelentését a tagegyházak 1995-ös létszámáról. A 122 tagegyházban összesen 56 622 336-an, a világszövetségen kívüli egyházakban összesen 3 625 270-en élnek. A világon élő evangélikusok lélek- száma ilyen módon összesen 60 247 606.

Legtöbben Európában élnek (több mint 37 millió), azután következik Afrika (7,8 millió), ahol legerősebb az évenkénti gyarapodás. Észak-Amerika 5,5 millió, Ázsia 4,7 millió és Latin-Amerika 1,1 millió evangélikus gyülekezeti tagot mutatott ki.

Európában a lélekszám tekintetében a Németországi Evangélikus Egyházak vezetnek (14,2 millió), Észak-Amerikában 8,4 millió evangélikus él (de nem mindegyik egyház tagegyház a LVSZ-ben), ezután következnek: a svédek (7,6 millió), a finnek (4,5 millió), a dánok (4,5 millió) és a norvégok (3,8 millió). (LWI)- Igen. A programfüzetet szeretnénk ez év közepére kibocsátani. Négy nyelven jelenik meg (a négy hivatalos nyelv: angol, német, francia és spanyol), és lesz rá mód, hogy akár fordításban is megjelenhessen a tagegyházakban. Ezt az 1996/97-es munkaévben fel lehet majd használni bibliaórai, meditációs anyagként a gyülekezetekben. (Igyekszünk megvalósítani mi is. Szerkesztő.)

Ide tartozik még az is, hogy öt kontinens területén lesz ún. előgyűlés (pre-assembly). Észak-Amerikában Kanadában, Európában Varsóban, Ázsiában Szingapúrban, Afrikában Johannesburgban és Latin- Amerikában Santiagóban (Chile) tartanak ilyen összejövetelt, és amint nálunk is volt, a nagygyűlést egy ifjúsági előgyűlés előzi majd meg, ez Bangkokban (Thaiföld) lesz (június 30.-július 4.), és innen egyenesen mehetnek az ifjúság képviselői majd Hongkongba.

Az ötvenedik, jubileumi nagygyűlés előkészületei tehát már javában folynak. Igyekszünk majd olvasóinkat ezután minden fontos eseményről tájékoztatni és a kiadott dokumentumokat megismertetni. Amit azonban e híradás után mindannyian tehetünk és tennünk is kell, az az imádságban való közösségvállalás; a rendező ország maroknyi evangélikusságáért és a világ evangélikusságának közös tanúságtételéért való könyörgés.

Tóth-SzöllSs Mihály

Utón az egység felé

Az ökumenizmus századunkban az Egyházak Világtanácsa és a II. Vatikáni zsinat törekvései nyomán korszak-meghatározó tényezővé vált. Egyre gyakrabban találkozhatunk oly kereszt(y)én(y)ekkel, akiknek szavai, tettei, élete az egység felé vezetnek. Nem a különböző egyházak tanításait összehangoló hívőkre gondolunk, hanem azokra, akik az emberi kapcsolatok elmélyítésének buzgó apostolai. Az ellentétek feloldásához vezető út elsősorban „embertől emberig” vezet: találkozások, beszélgetések, vendégszerető meghívások adnak erre alkalmat. Maga Jézus szólít fel minket, hogy az ő nevében kell újra és újra összejönni. Ennek szellemében gyűltek össze ez év január

11-én azok a pedagógusok, akik Krisztushitükben az egység hétköznapi munkálói.

Tizenkét iskola nevelőtestülete fogadta el a máriaremetei Ökumenikus Általános Iskola meghívását. A résztvevők csodálatos, új iskolában lehettek együtt. Csere István igazgató elmondta, hogy az iskolát 1995 szeptemberében adták át. Rekordidő alatt készült el a tizenhat tantermes, speciális előadótermekkel felszerelt intézmény. Miután a vendégek megcsodálták az épületet, megkezdődött a program. Bánki Gábor tanár vezetésével az egyházak énekei szálltak az ég felé. A bevezető áhítatot Zila Péter fóti református lelkész tartotta. Hangsúlyozta, hogy bizalmunkat az Úrba kell vetni, esendőek vagyunk, de esendőségünkben is mindig megvan a lehetőség arra, hogy a Forráshoz visszatérjünk.'

A bevezető áhítat után két előadást hallgathattak meg a jelenlévők. Az elsőt dr. Harmati Béla evangélikus püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tkná- csának elnöke, a másodikat pedig Balás Béla kaposvári katolikus megyéspüspök tartotta. Mind a két előadás magával ragadta a hallgatóságot. Mindegyikük a saját életéből is hozott példákat, így tudták még hitelesebbé tenni mondanivalójukat. Közvetlen hangnemben adták elő gondolataikat, és érezni lehetett, hogy az ezeréves oktatás évében milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak az egyházak felelős vezetői az iskolának.

Harmati püspök előadásának a címe: „Ökumené a pedagógiai gyakorlatban”. ^ ökumené görög

szó, amely a lakott föld teljességét jelenti. Régen minden egyház, gyülekezet élte a saját életét, információk hiányában nem is igen tudtak egymásról. Az ökumené igazán a missziós munkával kezdődött meg. Századunkban a háborúk is közelebb hozták egymáshoz az egyházakat, főleg segélyek szervezésében, elosztásában. Magyarországon is tapasztalhatók a közeledés jelei: Debrecenben történt meg az a példa nélküli ökumenikus esemény, hogy a katolikus egyház legfőbb vezetője fejet hajtott a protestáns gályarabok emlékműve előtt. Az Ökumenikus Tanács, illetve a magyar egyházak együttesen emlékeztek meg a kassai vértanúkról és helyezték el a megemlékezés koszorúját az esztergomi emlékműnél. Csepregen protestáns és katolikus főpapok - köztük a pápai nuncius - és a város együtt emlékeztek az 1621-ben megölt 1223 evangélikusra.

Az ökumené a pedagógiában azt jelenti, hogy az egyházi iskolák negyven év után a krisztusi hitigazságokat újra taníthatják. Tbdjon a felnövekvő generáció azokról az egyházi ünnepekről, amelyek az ezeréves múltunkhoz kapcsolódnak. Az egyházi fogalmakkal legyenek tisztában. Javasolta az előadó, hogy az egyházak fontosabb kérdésekben együttesen alakítsák ki álláspontjukat, hiszen ma az erőszak, az embertelenség és a szex terjed. így jelzést is adnának a társadalomnak.

Fontos a másság elfogadása a Krisztusban hívők között. Olyan pedagógusokra van szükség, akik sokat tudnak adni, olyan tanítványokat neveljenek, akik áldozatokat is képesek hozni. Keresni és kérdezni kell, hiszen a jó pedagógus mindenkitől tanul. Idézte a püspök Jézus főpapi imáját: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek énbennem, hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, és hogy elhiggye a világ hogy te küldtél engem. ” (Jn 17,20-22)

Balás Béla püspök előadásának címe: „A világ egysége - a pedagógia egysége.” Saját tapasztalataiból és az irodalom segítségével felvázolta az „ideális” pedagógus képét. Hangsúlyozta, hogy ébredjünk fel negyvenéves állmunkból.

Sebeket kell gyógyítani, hidakat kell építeni, így majd lassan megindul ember és ember között a kommunikáció. Nem kell félteni Magyarországot attól, hogy az egyházak kisajátítják, hiszen azokat a saját bibliai törvényeik korlátozzák. A pedagógusnak ne legyen identitászavara. Nincs joga leértékelni önmagát, és korunk kihívásával szembe kell néznie. Hivatása a papsággal rokon, hiszen mindegyik leginkább a magatartásával tanít.

A pedagógus egy felépítendő székesegyházat hordoz a szívében, ez pedig maga a gyerek! Az így felépült székesegyházból, azaz a gyerekből istentisztelet, élet és kultúra árad szét. Célját a nevelő szeretettel, kedvességgel, humorral, jó értelemben vett fegyelemmel érheti el. Fontos, hogy a tantárgyát, illetve önmagát megszerettesse. A kornak megfelelően kell beszélni a hitről, amelyet minden pedagógus a maga területén átad. Éhhez kell a meggyőződés és nem a semlegesség hangoztatása.

A jó iskolában nemcsak oktatás folyik, hanem nevelés is. Az elméletet gondos nevelési terv egészíti ki, amelyet életkori sajátosságokra kell lebontani, utána jöhet az alkalmazás. A mai gyerekek hamar serdülnek, hamar is rontanak el sok mindent, pesszimizmusra hajlamosak, bátorításra szorulnak. Ä püspök a következő biztatással zárta beszédét: „Ma pedagógusnak lenni, prófétai lélekkel szolgálni, semmi fizetésből élni, ez a teremtő Szeretet megnyilvánulása. Önökben elkezdődött valami, s így a semmit is élővé tudják alakítani.”

Az előadások után könyörgések következtek és Lőrik Levente baptista teológiai hallgató mondott befejező imát.

A program végeztével pedagógusok még sokáig együtt maradtak. Volt miről beszélniük. így búcsúztak egymástól: ,Akkor jövőre ismét jövünk!”

A nevelő nem felejtheti a zsoltá- ros szavait: „... akik könnyek közt vetnek - az aratáskor majd örvendeznek ” (Zsolt 125,5)v Senki sem kapott ígéretet az Úrtól, hogy munkája gyümölcsét már itt, evilágban élvezheti. De tudja azt, hogy - bár szorgalmasan ültet és öntöz I a növekedést az Isten adja. (lKor 3,6)

Szilágy' Csaba