Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)

1996-08-18 / 33. szám

budapesti evangélikus templomok 14. A két rákospalotai templom Története A rákospalotai gyülekezet a re­formáció terjedésekor alakult. Az ellenreformáció idején elvették templomát s a fóti lelkészek gon­dozása alá került. 1749-től a hívek Cinkotára jártak istentiszteletre, s hivatalosan 1774-től önállóságukig a cinkotai gyülekezet leányegyhá­zaként szerepeltek. 1794-ben II. Lipót császár engedélyével gróf Galánthai Fekete Jánostól kapott telken iskolát építettek s itt tartot­ták vasárnapi könyörgéseiket előbb tót, majd magyar nyelven. A gyülekezet 1871-ben önállósult és vált anyaegyházközséggé. 1894- ben egy ideig Kossuth Ferenc, Kos­suth Lajos fia volt az egyház felü­gyelője. A kis templom (ma Juhos u. 28.) megépítése Károlyi gróftól kapott telken a 45 évig itt szolgált lelkész, Simon Pál nevéhez fűződik. Esztergályi Mihály főesperes szen­telte fel 1855-ben. hívek számának növekedésé­vel új templom építése vált szüksé­gessé. Terveit Szalkay Jenő készí­tette. Alapkőtételét 1936-ban ün­nepelték Pröhle Sándor temp­lomépítő lelkész idejében, s a kész nagy templomot (ma: régi Fóti út 73.) Kovács Sándor püspök szen­telte fel 1941. december 21-én. Építésének terheiből a gyülekezet tagjai nagy arányban vették ki részüket. A II. világháború arány­lag csekély pusztulást okozott. Leírása: Kis templom: A múlt századi falu kellős köze­pén épült, egyhajós, középtomyos, egyszerű kis falusi templom. Díszí­tő tagozatai a romantika stílusje­gyeit viselik magukon. Tervezője, kivitelezője ismeretlen. Nagy templom: Négyzetes alaprajzú, négy sarok- tornyos épület (a homlokzatiak jó­val magasabbak a másik kettőnél), középen kupolával, dór oszlopos előcsarnokkal. A modem vasbeton épületben a renaissance stílus je­gyeit alkalmazta a tervező: közpon­tos elrendezés, kupolás középtér, a föléje helyezett áttört hengeres, kü­lön kis kupolával ellátott „lámpás”, az antikizáló bejárati oszlopsor. A tornyokon is ismétlődik a kupola­lezárás, vasbeton pilléreken. A homlokzatokat hosszú, keskeny ab­lakok tagolják. A vasbeton-anyag követelte egyszerűség a templomot világos szerkezetűvé teszi. Arányai­ban, felépítésében nagyszabású és ünnepélyes. A belső teret a sok ablak előnyösen világítja meg. Az egy lépcsőfokkal emelt oltárteret szé­pen kidolgozott kovácsoltvas rács választja el a templomhajótól. Bak János oltárképe (1941) Jézus mennybemeneteléi ábrázolja. A kis templomból hozott orgonát Váradi Miklós építette át. A keresztelőkút és szószék egyidős a templommal, utóbbit Lutherrózsa díszíti, alatta aranybetűs faragás hirdeti: Boldo­gok akik hallgatják Istennek igéjét és megtartják. Az oldalfalak mentén 6 szek­rényben a templom 50 éves jubile­umára készült állandó helytörté­neti kiállítás látható. (1996) Kovács Mária Millecentenáriumi megemlékezések külföldön A diaszpórába szétszakadt magya­rok külföldön is - ki-ki a maga he­lyén - emlékeznek a mülecentenári- umra. Evangélikus egyházi ünnep­ségekről is kaptunk híreket. Korábbi számunkban írtunk erdé­lyi evangélikusok kolozsvári ünnep­ségéről. Újabban kaptunk hírt Vene­zuelából, Caracasból, ahol június 2- án a Magyar Házban ünnepelték az évfordulót. Bízik László lelkész ige­hirdetését Mt 13,33 alapján tartotta és többek között ezt mondta: „Ma, amikor honunk foglalásának ezer- egyszázadik évfordulójára emlékez­ve, meg akarjuk érteni saját és nem­zeti múltunkat, jelenünket és jövőn­ket, abból kell kiindulni, hogy Isten országa nem azonos egyetlen földi országgal sem, de ugyanakkor nem is független tőle, hiszen abba a „liszt­be” gyúródott bele ä kovász... S a népek nagy „tésztájában” kifejtett milliónyi magyar kovászok hatására emlékezünk ma. Még ha levágtak is a tésztából, á kovászdarab meg nem semmisíthető... S ha mi Venezuelá­ban élő magyar keresztények kicsiny csapata tisztában vagyunk is kicsiny­ségünkkel, akkor látunk helyesen, ha tisztában vagyunk kovász-hivatottsá- gunkkal is;” Angliából, a Magyarok Angliai Országos Szövetségének lapját kap­tuk meg, melyben Pátkai Róbert, a magyar egyház elnöke alábbiakban emlékezik a millecentenáriumra: „Glatz Ferenc, az Akadémia új elnö­ke székfoglaló beszédében arról be­szélt, hogy a kis nemzetek számára az igazi kitörési pont a tudás. Ne­künk, a hármas tagoltságú magyar­ság bármely csoportjának külön és együttesen is az kell legyen a gon­dunk, hogy ne csak kezeljük, vagy (aggódva) ügyeljük azt a helyzetet, ami az átalakulásban levő Magyaror­szágon kialakult - telve szociális fe­szültséggel, a modernizáció problé­máival, a polgárosodás igényével, a kormánykoalíció bizonytalankodásá­val hanem jövőképet mutassunk a nemzetnek. Mert sajnos, ahogy tá­volról is megítélhető, az ország na­gyobbik része csak abban hisz, hogy a nehézségeket talán túl fogja élni. A túlélés azonban nem lehet nemzeti cél. Mégis mi lehet a közös... a mosta­ni visszaemlékezésben, ünneplés­ben? A kettős adottság figyelembe­vételével maga á honalapítás ténye. Hálát adni a Gondviselésnek, hogy hazát adott nekünk a Duna-Tisza tá­ján, a Kárpát-medencében. Ebben a hálaadásban mi is, angliai magyarok egy szívvel részt veszünk, a magyar- országi országos rendezvények mellé mi is odaállunk. Azonosítjuk magun­kat a Haza, az utódállamok magyar­ságának és a világszórványban élők szívdobbanásával. A múltunkról, ön­azonosságunkról, kultúránkról, ha­gyományainkról és a hagyományőrző cselekvésről való beszéd és tett drága nekünk is” - fejezi be szavait Pátkai Róbert az Angliai Magyar Tükör cí­mű lapjuk hasábjain. T. A reformációban Evangélikus Élet 1996. augusztus 18. HOGYAN TALÁLKOZOTT A MAGYARSÁG AZ EVANGÉLIUMMAL Pontosan mikor találkozott a ma­gyarság az újrafelfedezett evangé­liummal, nem köthető kiemelkedő dátumhoz. Bár a magyarországi vá­rosok németajkú polgáraihoz és Má­ria királyné udvarába igen hamar el­jutott a wittenbergi professzor híre, s talán tanítása is, de evangéliumi szel­lemű igehirdetés magyar nyelven va­lószínűleg csak a mohácsi vész után volt hallható. Mire pedig a falvak, mezővárosok népéhez is eljutott a tiszta ige, már Buda is odalett, s az ország közepén a török volt az úr. (Ezekről az évtizedekről Sólyom Jenő: Luther és Magyarország c. mű­vében találunk hiteles képet, a könyv most újra kapható.) A reformáció elsősorban az ige­hirdetést újította meg: az elhangzott prédikációk tartalmát nehéz re­konstruálnunk, hiszen igemagyará­zatok nyomtatásban csak évtizedek­kel később jelentek meg. Ha ezek alapján következtethetünk az előz-, ményekre, akkor a reformátori ige­hirdetés két fókuszának a bibliai tex­tust és a történeti jelent tekinthetjük. Az igét önmagunkra vonatkoztatni, annak fényében vizsgálni meg égető kérdéseinket - voltaképpen nem volt ez új módszer, csak az apostolok ko­ra óta feledésbe merült -, prédikátor elődeink ezt a mesterséget űzték ma­gas fokon. A szószéki szolgálatnak ugyan nem maradt ránk emléke, de annál inkább a tanításnak. A reformáció Magyarországon iskolák felállítását is jelentette, s az iskoláknak tan­könyvekre volt szükségük. Nem cso­da, ha az első magyar nyelvű nyom­tatványok többsége iskolák mellett, iskolák számára készült: mint Gálszécsi István kátéja, Dévai Bíró Mátyás Orthographia Ungaricája (ma olvasókönyvnek mondanánk), Sylvester János nyelvtana, Sztárai Mi­hály iskoladrámái, de bibliafordítás is jelenhetett meg pedagógiai céllal, mint például Jézus Sirák könyve Heltai Gáspár nyomdájában. A 16. századi magyar prédikáto­rok azonban találtak még egy formát hitük megvallására, Isten ítéletének és evangéliumának hirdetésére, a történelmi sorskérdésekkel való szembesülésre: a zsoltárparafrázist. Gálszécsi István énekeskönyvében j (1536) már megszólaltak magyarul Luther koráljai, s az ő nyomán egyre- : másra öntik magyar versekbe a dávi- di zsoltárokat, felidézve Izráel és a magyar nép sorsának hasonló fordu­lóit, perelve és fohászkodva, bűnbá­natra intve és vigasztalást nyújtva, ostorozva és új reményt ébresztve. Ezek a költemények nem az íróasz­talnak vagy irodalmi szalonok szá­mára készültek: énekelték őket szer­te az országban a már nemcsak kéz­iratban teijesztett, hanem egyre több példányban kinyomtatott énekes­könyvekből. Luther a Zsoltárok könyvét „kis Bibliának” és a teljes Biblia „summájának” nevezte,' s amíg nem volt magyar nyelven olvas­ható a teljes Biblia, evangélikus ele­ink valóban a zsoltárokból ismerték meg Isten törvényét és evangéliumát, a zsoltárok szavával vallották meg Istentől elszakadt, elesett állapotu­kat, s könyörögtek segítségért. Sztá­rai Mihály 74. zsoltárában együtt ta­láljuk mindezt: „Sok ínségünkben hozzád kiáltunk, fel­séges Úristen! Mert parancsoltad, hogy megkeressünk az mi szükségünkben. TUdjuk, hogy méltán mi bűneinkért te megvertél minket, Mert nem tiszteltük, sőt ingerlettük te szent felségedet. A mi atyáink, mivélünk öszve ellened vétkeztek, Azért hogy téged ők nem ismertek, téged nem tiszteltek. Reád maradtunk, mert mindenektől mi elhagyattattunk, Az ellenségtől ostromlattatunk, napon­ként rontatunk. ígéretedből, te szent igédből téged megis­mertünk, Szent fiad által néked könyörgünk, légy kegyelmes nekünk. Ne hadd, tekints meg ígéretedet és az te népedet, Kik tiszta szűből mostan dicsírik az te szent nevedet. Végy ki immáron ez nagy ínségből, ez idegen kézből, Hogy te szent neved magasztaltassék mi nemzetségünktől. Sok hálát adunk mint Istenünknek és mi teremtőnknek, Te szent fiadnak és vigasztaló Szentlélek Istennek. ” A középkori magyar állam külső és belső összeomlásának idején, két­ségbeesés és bénultság közepette a reformáció az evangélium erejével szolgált a magyarságnak. Ez az ele­ven hit, józan önvizsgálat, alázatos reménység lehet úrrá mai nyomorú­ságainkon is. Csepregi Zoltán A Himnusz ihlette gobelinek Különleges kárpitok a Sándor-palotában Kölcsey Ferenc Himnuszát szőtte falikárpitba nyolc gobelinművész esztendőnyi munkával. A monumen­tális alkotásokat a budavári Sándor- palotában láthatják majd az érdek­lődők augusztus 16-tól. A gobelinművészek - Hauser Beá­ta, Hegyi Ibolya, Kecskés Agnes, Nagy Judit, Pápai Lívia, Péreli Zsuzsa, Pol­gár Rózsa és Solti Gizella - egyenként szőtték négy-öt négyzetméteres fali­kárpitba a magyar hazafias költészet remekműve által sugallt gondolatai­kat. A kiállítandó művek egy témáról szólnak ugyan, de az alkotásokban természetesen tükröződik a művé­szek eltérő személyisége, gondolati­érzelmi vüáguk sokfélesége és az a „félve bizakodó reménység”, amit a Himnusz alapmondandójáról egyko­ron Szerb Antal fogalmazott meg. A Magyar Képző- és Iparművésze­ti Szövetség három esztendeje éppen azzal a szándékkal hozta létre a Kár­pitművészeti Alapítványt, hogy szer­vezett kereteket teremtsen az alko­tóknak ahhoz, hogy művészetükkel méltón tiszteleghessenek a magyar­ság honfoglalásának ezeregyszázadik évfordulója előtt. Az alapítványnak is köszönhető, hogy megszülettek a nyolc gobelinművész hamarosan kö­zönség elé kerülő ünnepi alkotásai. A Szövött Himnuszok című kiállítás megnyitójára 1996. augusztus 16-án délután öt órakor kerül sor. Megnyitja: Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke, bevezetőt mond: Karátson Gábor. Közreműködik: Galkó Balázs. Védnökök: Katona Tamás, dr. Lovag Zsuzsa, Ráday Mihály. A kiállítás megtekinthető augusztus 17-től októ­ber 17-ig, naponta 10-18 óráig a Sán­dor-palotában. Bejárat a Budavári Sik­ló végállomásánál (Szent György-tér). A kiállító művészek között Polgár Rózsa D. dr. Harmati Béla püspök felesége. KÖSZÖNTÉS Két nyugdíjas lelkésztestvér tölti be e napokban 85. életévét. Dr. Lehel László 1911. augusztus 10-én Valkányban született. Teológiai képesíté­sét a soproni fakultás mellett Strass- bourgban, Bázelben, Párizsban és Erlan- genben szerezte. 1934-ben Székesfehér­várott avatta lelkésszé D. Kapi Béla püs­pök. Bábolnán, Budapest Deák téren és Budavárban szolgált, majd hosszabb ide­ig fővárosi vallástanító-lelkész volt 1956- ban elhagyta az országot és Franciaor­szágban, menekült magyarok lelkigondo­zását végezte. 1965-ben jött haza és a sze­retetszolgálatban működött 1982-ben be­következett nyugdíjaztatásáig. A nyugalom éveit is a Sarepta Szeretet­otthonban tölti, ahol ma is lépést tart szel­lemi életünkkel, egyházunk szolgálatával. * Megyer Lajos ny. esperes Miskolcon született 1911. augusztus 18-án. Elvégez­ve soproni teológiai tanulmányait, Nyír­egyházán avatta lelkésszé D. Geduly Hen­rik püspök. Ozdon kezdte lelkészi pályafutását, majd hamarosan a Délszabolcsi misszió lelkésze lett. Ezen a tipikus szórványterü­leten több mint negyedszázadot töltött. 1962-ben hívták meg Nyíregyházára lel­késznek, ahol több mint 20 éven át szol­gált tovább hűségesen. Közben esperessé is megválasztotta a Hajdú-Szabolcsi egy­házmegye. 1983-ban ment nyugdíjba, de maradt a városban. A nyugalom éveiben is szívesen szolgál és kisegít ebben a nagy gyüleke­zetben Mindkét lelkésztestvérünkre kérjük Isten gazdag áldását ezen az évfordulón, megem­lékezve hitük munkájáról és megköszönve az Isten országa ügyéért való fáradozásukat. Isten éltesse jó egészségben, erőben és szere- felben őket! Ki vagy? Gondolatok a millecentenárium évében Ki vagy? Honnan jöttél? Merre tartasz? lük voltak az őseid? Akiket nem te választhattál? S irányíthatod-e a jövőt? A ködben bujkálót? Terelgethe- ted-e az utódaid sorsát? Ki volt az ükapád, a szépanyád? És azok ősei? Isme­red-e a messzeség homályából előderengő, az évezredek tengerében hánykódó, összevissza keveredő családok, nemzetségek, törzsek vonulatát? Honnan cseppentél ide, a Kárpátok övezte földkaréj­ba, mely má lecsonkítva áll a síkság közepén? Hol az őshazád? Keresd, mint Julianus barát a régi gyökereket. Te már nem találsz nyomot. 0 is'csak a ta­tár hordák érkezésének hírét hozta annak idején. Meg az ottmaradt rokonok csendes üdvözletét. Tudod-e, tudhatod-e, kik voltak az őseid? Keresd a könyvekben a tudást, az ismeretek bizonytalan tárházát. Talán a Volga menti őshazában éldegéltek finnugor elődeid, csendesen halászgatva, gyűjtögetve a minden- napravalót? Szellemek és démonok erejében bízva, sá­mánok jövendölését várva? Reménykedve, vagy éppen megriadva a túlvilág rejtelmeitől? Vagy vándorlásuk közben, amikor találkoztak a török népekkel, egyesült egyik kék szemű, szőke ősanyád egy fekete hajú, barna szemű legénnyel? S úgy folytatódott oscsaládod élete? Mindig szerelemben fogant az utód? Vagy vad erőszak teremtett új életet, ott, a messze Ázsiában? Állattenyésztő volt az egyik ősöd? Vagy mesterséget űzött? Ötvös volt? Fegyverkovács? S hol jött be a nem­zetséged ebbe a hazába?Melyik hágó vezette át a Kárpá­tok vad láncain, élni akaró, erős tagjait? Kiket talált itt az ősöd? Kit választott élete társául? Ittrekedt rómait. Csendes szláv földművelőt? A népvándorlás viharaiban leigázott egyéb népek túlélő utódainak egyikét? Hol állt az ősöd? Melyik oldalon? István király ke­resztényei között? Netán Gyula vagy Koppány lázadó, régi hitet védő seregeiben? Talán II. Endre király csapa­tában indult el a keresztes háborúba? S vak hite kereszt­tel a kezében ölt? , Szekértáborának börtönében elpusztult magyar har eosok egyike lehetett a Muhi csatában? Barlangokba menekült testvérei között reszketett a tatár hordák gyil­kosfegyvereitől? Netán áruló volt, és éppen ő buzdította a rejtőzőket menedékük elhagyására? Kiszolgáltatva vé­reit az ellenség öldöklésének? Várépítő volt IV Béla korában? Új hazát teremtő? Nem volt sok békés esztendeje ősi családodnak! Az An­jou királyok dicső évtizedeiben erősödött nemzetednek Hunyadi János korában már ismét viaskodnia kellett. Akkor a vad törökkel. Nándorfehérvárnál biztosan har­colt valamelyik elődöd! Érte is szól a harang! Úr volt-e az ősöd? Vagy jobbágy? A Tiborcok közül egy? Netán Dózsa népéből való? Mit csinált a nagy rene­szánsz király, Mátyás uralkodása alatt? Földet művelt, vagy harcos volt a híres fekete seregben? Talán könyvet másolt egyik rokonod? Verset írt? Vagy Beatrix király­nővel költözött át a napfényes Itáliából? A mohácsi csatatéren hány rokonod veszítette el drá­ga életét? Vagy Zápolya seregében akkor még átvészelte a halált? Hány ősöd hagyta el rabláncon az édes hazát? Kikkel keveredett a véred? Kunokkal, törökökkel? Vagy a később betelepített szászokkal? Egyéb népekkel? Katolikus maradt a családod? Vagy áttért a protestán­sok új hitére? Gályarabságra is elhurcolták valamelyik rég rokonodat? Rákóczi idejében melyik táborban álltak elődeid? Ku­rucok voltak vagy labancok? Netán az egyik testvér itt, a másik ott harcolt? Egymás szemébe ellenségként nézve? Széchenyi híve volt a szépapád? Vagy Kossuthé? 1848 márciusában hallgatta-e Petőfi szavalatát? 1849-ben ott volt-e Világosnál? Az áldozatok vére folyik az ereidben? Vagy keveredett a Haynauk utódaiéval? Az utolsó századok viharait ho­gyan vészelték át elődeid? Kivándoroltak, messze ide­genbe? Vagy a háborúkban pusztultak el? Elhurcolták őket a harcterekre? Gázkamrákban ölték meg őket? Börtönökben sínylődtek? Üldözöttek lehettek, vagy üldözők??? Ki vagy? lük voltak az őseid? Akikén nem terhel felelősség! Nem vagy bűnös tetteikért! Nem felelsz értük! Előtted voltak Előtted meneteltek az emberiség végeláthatatlan országútján. De magadért felelsz!!! Ki vagy? Honnan jöttél? Merre tartasz? Hol állsz, me­lyik oldalán kusza világunknak? Miben hiszel? Hívő vagy egyáltalán? Keresztény? Netán ateista? Akkor is hi­szel! Csak akkor a semmibe mész! A pénzben leled egye­düli örömöd? Gondolj a középkori halálhimnuszok bölcs szövegeire: „Elmegyek meghalni” - írták, szaval­ták a régiek. S itthagytak mindent. Trónt, vagyont, érté­ket. Csupasz testüket fogadta csak be a föld. Hogyan élsz? Hogyan neveled a gyermekeidet? Mit adsz nekik? Szerteágazó jövőképünk labirintusában meglátod-e a kivezető utat? Hogy tudod kiválasztani a zűrzavarból a jót? Mit mondott a kis herceg? „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatat­lan. ” (Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg.) A szívedre hallgass! A bekő hangra! Mely már lehal­kul bennünk. Túl harsány körülöttünk a bűn zaja. „Az Isten országa tibennetek van” - mondja az írás. (Lk 17,21) Ha olvasod, megtalálod benne az iránymutatást k: „Őrizzétek meg magatokat!” (Lk 17,3) Lenhardtné Bertalan Emma JELENTKEZÉS DIAKONISSZA SZOLGÁLATRA A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület budapesti otthonába 18 éven felüli nőtestvérek jelentkezését váija, akik hitbeli indíttatásból a diakonissza élethivatást választják, vagy diakór niai szolgálatba szeretnének állni, vállalják az otthon közösségi rendjét, szívesen készek adottságaiknak megfelelő hitbeli és egészségü­gyi képzésbe bekapcsolódni. Érdeklődni lehet Madocsai Miklós címén: Bp. 1015 Ostrom u. 15. Tel.: 201-72-10. Szeressétek az Urat és szolgáljatok neki teljes szívvel és teljes lélekkel! Józsué 22,5. ITT A NYÁR! NYARALJUNK!? Feltöltekezés Amikor ezek a sorok megjelennék az újságban, éppen abban a szakaszban leszek, amikor elsiratom a vakációt. Itt volt két és fél szép hónap. Minden lehetőség adott volt a boldog henyélésre, ehelyett táborról táborra, konferen­ciáról konferenciára vándoroltunk. Sátrakban aludtunk, korán keltünk, későn feküdtünk, hajtottuk a biciklit, ag­gódtunk, hogy ki veszett el, lesz-e jó hangulat, hogy bír­juk ki a végéig és hogy bújuk ki, hogy vége van. Mire volt ez jó? Szinte megkönnyebbül az ember, végre újra itt a tanév, legalább nem lesből támad rám a kimerültség. Hogy lesz az ember rabjává ennek a nyári rohangálás­nak? Mindig irigyeltem azokat, akik ki tudtak kapcsolód­ni. Nézem a családokat, füvet nyírnak, heverésznek a nyugágyban, újság, sör, napernyő. Nekem is lenne mó­dom rá, sokan biztatnak is, de nem megy. A nyár nekem táborokról beszél, utakról és találkozásokról. Igen, talán ez a legfontosabb. A találkozások. Most nem csak embe­rekre gondolok, akikkel újra vagy először találkoztam, hanem a dolgokról. Jelenségek és csodák. Újra tanuljuk látni a madarakat, a növényeket, gombákat, felhőket, ízeket kóstolgatunk meg. Száguldunk, szabadon és fiata­lon. Más emberek szokásait, gondolatait értjük meg. Ide­genek leszünk, járatlan utakat járunk, eltévedünk olykor. Furcsa dolog egy tábor. Idegenekkel leszünk egy falu­vá egy hétre. Utána még napokig azokkal az arcokkal ál­modom. Jókat nevetünk együtt. Olyan varázs ez, amit so­ha nem lehet konzerválni. Levelezgetni lehet, de minek? A hangulat egy hétre szóló ajándék. Mint ahogy azt a harkályt csak ott és akkor és úgy lehet látni, máshol, má­sokkal nem. Ez az idő aztán ajándékoz egy különös képességet. A hétköznapi csodák felfedezésének képességét. A táboro- zók egyik nyomasztó betegsége a hazatérés. Otthon min­den nehézkes, földhözragadt, kibúhatatlan. Akik vártak, nem értik, miért nem mesél ez a gyerek? Aztán újra meg­szokjuk az otthoni levegőt. Mégiscsak ez a sajátunk. De ebben a sajátunkban mi már egy kicsit mások vagyunk: készek a csodák felfedezésére. Tálán ez tesz rabjává: a világban való körülnézés kény­szere. Olyan ez, mint a hit, vagy a szerelem. Soha nem ér­dekes a múltja. Ez az elsiratott pár hét ennek az ideje. Lehet, hogy ebben nincs is semmi érdekes... Mindegy, jövőre újra belevágunk. Koczor Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents