Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-08-18 / 33. szám
Evangélikus 61. ÉVFOLYAM 33. SZÁM 1996. AUGUSZTUS 18. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI TIZENEGYEDIK VASÁRNAP ___ORSZÁGOS ev angéukus HETILAP Elet ARA: 35 FT Te is anyácskám ráncos Magyarország De kinövöd még mai magad torzátl Érzem, érzem újul már Ezeresztendős szép fiatal orcád. Sík Sándor A TARTALOMBÓL---HO GYAN TALÁLKOZOTT A MAGYARSÁG AZ EVANGÉLIUMMAL A REFORMÁCIÓBAN A KÉT RÁKOSPALOTAI TEMPLOM MILLECENTENÁRIUMI MEGEMLÉKEZÉSEK KÜLFÖLDÖN MILLECENTENARIUM Millecentenáriumi megemlékezésünket mai számunkkal kezdjük meg. Három sorozatban szeretnénk nem csupán megemlékezni, hanem keressük annak nyomait, ahogyan a keresztyénség egyes korokban meggyökeredzett, továbbplántálódott, megerősödött vagy gyengült Első sorozatiunk címe: „Hogyan találkozott a magyarság az evangéliummal?” Ebben próbáljuk megrajzolni történelmi korok kegyességrajzát. Második sorozatban arról szólunk, „Hogyan szólalt mega keresztyénség?” Irodalomban és művészetekben, mit adott népünknek, mi volt a keresztyén hit hatása és ereje rajtuk keresztül. Harmadik sorozatunk a mához közelíti a megemlékezés tárgyát és eredményeit: „Vallás, erkölcs és jövő - a millecentenárium idején”. Ezeket a sorozatokat elkezdjük ma és augusztusi, szeptemberi számainkban folytatjuk. Reméljük, hogy nem csupán történeti anyag lesz olvasóink számára, hanem esZméltető, elgondolkodtató és mai életünket, tanúságtételünket, helytállásunkat erősítő és gazdagító. IOGYAN TALÁLKOZOTT A MAGYARSÁG AZ EVANGÉLIUMMAL A honfoglaláskor T17 'pád vezér szobra a budapesti Hősök térén Az ez évi millecentenáriumi megemlékezések so- n foglalkozunk ebben a sorozatban a magyarság és zus Krisztus evangéliumának népünk történeiének különféle idejében történt találkozásával. A magyarság őstörténelme a régészet legújabb tatai szerint kb. 5-6 ezer éves múltra tekint vissza. i Urál vidéki, majd a finnugor közösség felbomlása án Kr. e. 1000-500 közötti időtől beszélhetünk az magyarság kezdetéről. A Dél-Uráltól nyugatra lyezhetjük Magna Hungáriát, ahol kettéválik a nyu- t felé vándorló és az őshazában maradó magyarok ja. Itt találja meg a visszamaradt magyarságot lianus barát 1236-ban. A nyugatra vándorló rész a an folyó alsó részén Levédia néven talál átmeneti zát, majd tovább vándorolva, a Dnyeper és íiyeszter folyó között Etelköz néven rendezkedik be y időre, kb. 840-850 között. Eddig füves sztyeppén ndoroltak és tapasztalták ennek védtelenséget entő nyitottságát. Itt magasodik fel előttük a írpátok hegyvonulata. A vezető fejedelem, Árpád mialitása ismeri fel a lehetőséget és kész szövetlek, segélyül hívások formájában belekapcsolódni a írpát-medence népei közötti vitákba és e hadjára- k során tervszerűen vizsgálja meg a Kárpátok ezte terület ideális védettségét. Az itt élő frank, övén, szláv népek egyike sem tud igazán meggyö- resedni, de a korábbi gót, alán, szarmata, avar, hun rzsek sem. Árpád így ismeri fel a magyarság fela- tát: itt teremteni tartós hazát a népnek. Ehhez ad gső indítást, amikor az éppen nyugat felé kalan- zó magyar fősereg hátába támadnak a bolgár- senyő seregek az etelközi szállásra. Súlyos vesztéjét okoznak emberben és állatban az otthon mait népnek, de túlzás lenne azt mondani, hogy „fej- jztett meneküléssel” jutnak be a hágókon át a Kár- t-medencébe. Ez a honfoglalás 896-ra datált ideje. Vessünk egy pillantást a magyarság vallási helyiére is. A magyar ősvallás a sámánizmusnak egyik tozata, de nem tudunk túl sokat róla. A vándorlás a során viszont iszlám, zsidó és keresztyén hatások srték népünket. Érdekes, hogy a bizánci VIII. száza- püspökjegyzék említi, hogy a hunok és onogurok zötti missziónok is van püspöke. Ez minden bizony- 1 érintette az onogurok közé számító magyarokat Bizánci források említik, hogy amikor Bulcsú horka igkeresztelkedett Bizáncban, akkor Theophilaktos triarcha egy Hierothes nevű szerzetest püspökké szentelt és hazánkba küldött a keresztyén misszió végzésére. Egy újabban előkerült régészeti lelet is jelzi a keresztyénség teijedését. Bezdéden egy magyar sírban olyan tarsolylemezt találtak, amelyen indás díszítő keretben (sajátosan magyar művészi elem) görög kereszt ábrázolata látható. Makkay Jánosnak a Honfoglaló magyarokról írt cikkében olvastam még egy érdekes adatot. Már a 800-as évek derekán volt az ómagyaroknak görögből fordított magyar bibliája. Pázmány Péter idézett nehány mondatot ebből, különben elveszett, legalábbis nem tudunk róla. Idézetében Jézus utolsó szavát a kereszten idézi: latinul „consummatum est” elvégeztetett. Ebben a régi magyar szövegben ezt így fordították: „megtökélletött”. Kár, hogy irodalom- történetünk ezzel nem sokat foglalkozik. A honfoglalást követő nyugati kalandozások az új haza nyugat felé való biztonságát is szolgálták. Keleten a Kárpátok vonala, nyugaton a gyepű Enns folyóig való kiterjesztése jelentette ezt a biztonságot. (Túl az Operencián az Oberenns kifejezés népi formája) A Lech mezei vereség, majd a keleti kalandozások leszűkülése után Géza nyomban felismerte, hogy gyökeres változtatásra van szükség, ha a magyarság a Kárpát medencében végleges hazát akar találni. Ezt a felismerését tetté érlelte, amikor hírét vette, hogy az ifjú II. Ottó, a leendő német császár és Theophanu bizánci hercegnő eljegyzése megtörtént és így hazánk harapófogóba kerül, azonnal követeket küldött I. Ottó császárhoz és békességet ajánlott, sőt egész népével a nyugati keresztyén királyságokhoz való csatlakozását. Követei 972-ben Sankt-Gallenben érték el a császárt, aki egy Prunnward nevű szerzetest választott a magyar misszió vezetőjévé, akit a mainzi érsek azonnal püspökké szentelt és Brúnó néven pas- saui papokat véve maga mellé segítőül, jött országunkba. Munkásságuk nyomán hamarosan ötezer előkelő magyart kereszteltek meg. Hamarosan Adalbert prágai püspök is idejött, akit elkedvetlenítette^ a cseh nemesek visszatérő pogány életformája és nagy lelkesedéssel vett részt Vajk, a későbbi István királyunk keresztelésében, nevelésében, aki már gyermekkora óta keresztyén hitben, életrendben nevelkedett, bajor Gizella, a felesége is buzgó keresztyén volt, így az ő uralma alatt történt meg a magyar királyság megalapozása, koronakérés, koronázás, nyugati értelmű királyi jogok gyakorlása, püspökségek szervezése stb. Ez a nyugati orientáció, István határozottsága olyan gyümölcsöt hozott, mit eddig sem a rómaiaknak, sem a hunoknak, sem a frankoknak, sem a szláv fejedelmeknek, sem az avaroknak nem sikerült: az egész Kárpát-medence egyesítése és megtartása, ezer éven át. Mindebben rejtetten része volt az evangéliumnak. Lássuk ennek jeleit is. A bizánci keresztyénség megmerevedett. Nem is volt benne reformmozgalom sohasem. A nyugati keresztyénség éppen akkor élte át a szerzetesi reformmozgalmakat (Cluny). A hazánkba jött térítő szerzetesek is ezekhez tartoztak. Életüket áthatotta a Krisztusért való mártírium vágya (Gellért). Már a kalandozó magyarok táborait is felkeresték. A hazahozott foglyok között is volt sok buzgó keresztyén, aki itt mint szolga, alázattal, türelemmel, jámbor életfolytatással hatott a környezetére. Mind emögött ott élt a feltámadott Jézusban való hitük és ez az evangéliumban gyökerezett. Hatott az új püspökségek szervezése, de nem csak a hatalmas székesegyházak építése, hanem a falusi kis templomok (keresztelő templom - ecclesia baptismatis) építése. Hatott egyfajta keresztyén kontinuitás. Thomasz Edit ókeresztyén régésztől hallottam, hogy a Bakonyban 26 Árpád-kori templom alapzatának vizsgálatakor kiderült: valamennyi római kori alapokra épült. A római kori elv: 10 major építsen egy basilica rusticát. István ezt követte. Átviharzott a települések felett ellenséges pusztítás, tűzvész, árvíz stb. A nép azonban maradt, megfogyva, de hitéhez ragaszkodva és újraépítette vagy kijavította templomát. Korszakos jelentőségű a Bencés-rend behozatala. Az ő nevelői tevékenységük áthatotta az egész országot. Végül még egy: a nyugati keresztyénség útján jutott el hozzánk is a reformáció. Magyarország ennek a keleti széle. Sólyom Károly István király ábrázolása a Képes Krónika egyik iniciáléjában VALLAS, ERKÖLCS ÉS JÖVŐ - A MILLECENTENÁRIUM IDEJÉN A Uj pogányság és/vagy keresztyénség A cím talán különösnek tűnik, hiszen népünk már a honfoglalás előtt találkozott a keresztyénséggel, amelyet később István király államvallássá tett. A „pogány” szó pedig mára már kiment a divatból... Szentírás és pogányság „Pogány” szavunk a latin paganus-ból származik, amely eredetileg falusit, vidékit jelent, ehhez később megvető értelem társult. A megfelelő héber szó (gój) és görög szó (ethnosz, ethnikosz) a Szentírásban a választott népen kívül lévőket, illetve később a közülük való keresztyéneket is jelöli. A Szentírás tehát azokat nevezi így általában, akik nem tartoznak Isten népéhez, nem az igaz Istent imádják. Más istenek csak képzeletben léteznek, vagy ha létezésüket nem tagadják, akkor is szigorúan tilos hozzájuk fordulni: Izrael számára nem léteznek. tyA népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója” (Zsolt 96,5). „Isten uralkodik a népeken” (Zsolt 47,9). Az első parancsolat csak így szólhat: „Ne legyen más istened rajtam kívül!” Az Újszövetség a fentiekhez azt teszi hozzá, hogy Isten, a világ teremtője és gondviselője „úgy szerette ... a világot, hogy egyszülött Fiát adta ...” és „... nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az ég alatt az embereknek más név ...” (Jn 3,16 és ApCsel 4,12). Azok is, akik nem hallottak az egy Istenről és Jézus Krisztusról, képesek lehetnek a jóra, „mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe” (Róm 2,14-15a). A Szentírás szerzői azonban hallani sem akarnak arról, hogy a választott nép, vagy Krisztus testének tagja más vallásra, istenre, kultuszra (vissza)téijen - gondoljunk csak Illés történetére (lKirl7kk), vagy Pál figyelmeztetésére: „Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?” (2Kor 6,16). Vallásszabadság Isten előtt? Ma gyakran halljuk, hogy Istenhez (a Világszellemhez, Legfőbb Lényhez, Minden-Egyhez stb.) sok út vezet, és a keresztyénség csak egy ezek közül. Kár lenne tagadni, hogy különösen is a nagy világvallásokban vannak magas színvonalú erkölcsi tanítások, és ezek Izraeltől és a keresztyén- ségtől függetlenül is jelentős kulturális értékek létrehozását segítették elő. (Ez értelemszerűen vonatkozik az iszlámra is, noha az a zsidóság és a keresztyénség „helyreigazításaként” keletkezett). Mindez azonban nem jelenti azt, hogy keresztyénként minden vallást egyformán jónak, helyesnek nyilváníthat bárki is, azzal a jelszóval, hogy mind a célhoz, Istenhez vezet. Erről igazán csak az az Isten tud kötelező érvénnyel nyilatkozni, akit a különböző vallások hívei különböző neveken, fogalmakon, különböző módon akarnak elérni. Önmegváltás A mindennapi életben a keresztyénségről más vallásra való áttérés problémája viszonylag ritkán jelentkezik ilyen élesen. Rendszerint arról van szó, hogy bizonyos régi, „pogány” vallási elemek keveredve, átalakítva hatnak, és az emberek ezektől remélik a sikereket, életük jobbra fordulását. A keresztyénség történetét is végigkísérik üyenek. Ma még inkább divat a horoszkóp, a különböző jóslási módok, és megdöbbentően sokan hisznek a lélek- vándorlásban/reinkamációban. Természetgyógyászat címén sokszor bizonyos, többnyire távol-keleti vallási tanokat közvetítenek. De számos vallási elemet, szimbólumot kínál a szórakoztatóipar is. A New Age (Új Kor) fedőneve alatt évszázadok, évezredek óta gyakorolt, jórészt keletről nyugatra exportált, tudományos köntösbe bújtatott okkult, ezoterikus (titkos, beavatottaknak való) tanítások és praktikák teijednek. Bármilyen változatosak is, abban megegyeznek, hogy - nem ritkán jó pénzért - az önmegváltás lehetőségét kínálják fel az embernek. Az anyagiak hiánya és bűvölete Ma Magyarországon a felnőtt lakosságnak körülbelül a fele „vallásos a maga módján”, és 15-20 százalék „az egyház tanítása szerint”. Az elmúlt évtizedek „tudományos” ateista propagandája ugyan nem érte el a vallásosság megszűnését az emberek többségénél, de az egyházak tevékenységét nagymértékben visszaszorította, és semmit sem adott helyette. Vagy ha mégis, akkor leginkább az anyagiak hajszolását. Akár úgy, hogy egy bizonyos réteg sokszor az eszközökben sem válogatva gazdagszik, akár úgy, hogy egyre több embernek egyre nehezebb a mindennapi megélhetés, ha még annak nevezhető egyáltalán. Az ember, a „legfőbb érték” ma már inkább csak „költségtényező”, főleg, ha „eltartottnak” számít (munkanélküli és más segélyezett, gyermek, nyugdíjas stb.), akinek különösen is súlyos árat kell fizetnie az egykori „legvidámabb barakkért”. Közben a reklámok azt sulykolják, hogy egy bizonyos cigaretta, ital, mosópor, öblítő, fogkrém, autó, értékpapír stb. teszi boldoggá, sikeressé egyre fogyó népünk - annyira, amennyire fizetőképes - tagjait. Csoda-e, ha annyian vevők különböző - nyíltan vagy inkább burkoltan - vallásos, régi- új pogány sikerreceptre is? Vallásszabadság - népünkért 1100 éves hazánkban ma vallásszabadság van, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Vhgyis mindenki hirdetheti, reklámozhatja a maga ilyen-olyan, valódi vagy álvallási közösségét. A történelmi egyházak is mindenkit hívhatnak, hívunk is. Sok okunk van hálaadásra, de elégedettségre aligha. Sokkal vonzóbbnak kell lennünk, hogy minél többen szívleljék meg általunk Luther minden korban érvényes figyelmeztetését: „... amire a szívedet hagyod és bízod, valójában az a te istened”, és az igaz Istenhez forduljanak. Akkor, amikor az új pogányság, a tévtanítások, az anyagiak és általában a teremtmény imádata (Róm 1,25) minden korábbinál változatosabban érvényesül hazánkban is. Dr. Szentpétery Péter A Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium MEGHÍVÓ új kollégiumának ünnepélyes avatása A Budapest-cinkotai evangélikus templomban 1996. augusztus 30-án, 1996. augusztus 24-én, szombaton du. 6 órakor szombaton du. 4 órakor lesz. Bátovszky Gábor lelkészjelöltet Az avatás szolgálatát D. dr. Harmati Béla D. dr. Harmati Béla püspök püspök végzi. lelkésszé avatja. Szeretettel várják az érdeklődőket Szeretettel hívják és várják az érdeklődőket
