Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-01-28 / 4. szám
Evangélikus Élet 1996. január 28. A 1 GYERMEKEKNEK I O K N K „Akár egy nagy gyerek” mondja nevetve anya, amikor apu örömmel mutatja, milyen szép dolgot barkácsolt délután a műhelyében. Szerintem klassz, hogy apu így tud örülni annak, ha valami szépet és jót csinál, aminek van értelme, olyat, aminek más is örülni tud. Én is boldog vagyok, ha mások szeme felcsillan rajzaim láttán, ha a tanító néni dicséretet ír a füzetemre, ha a téren ámulva állják körül a homokváramat Istenem, tudom, Tfe alkottál engem, te adtál nekem életet, tehetséget, erűt, hogy használjak vele. Gyere, telepedj mellém, és figyelj! Szeretnék életemmel én is örömet okozni Neked! TEMPLOMI SÉTA - KICSINYEKNEK Az orgona A templomban valahonnan hátulról halk sípszó hangja hallatszik. A hang irányába fordulva látjuk, hogy a kántor elfoglalta helyét az orgona mellett. Ő az, aki orgonán kíséri az istentiszteleti énekeket. Mielőtt elkezdődne az istentisztelet, még gyakorol egy kicsit. Nézzük csak meg kicsit közelebbről is! Jé, egyszerre játszik mindkét kézzel, sőt, a lábaival is! „Ez aztán nehéz lehet”, ámul Krisztián. iyA zongorázásnál az ember a lábaival legfeljebb néha lép a pedálokra. De itt valósággal orgonái a kántor bácsi a lábaival is!” Krisztián régóta jár zongoraórákra. „Mindenki megtanulhatja, annyira nem is nehéz. Meg szeretnéd próbálni?” mondja a kántor és ránevet Krisztiánra, aki ettől elpirul. „Hát, majd meglátjuk”, feleli. Az orgona a hangszerek legnagyobbika. Úgy is nevezik, hogy a hangszerek királya. Sok sípja van, kezdve a picurkáktól egészen a legnagyobbakig. Vékonyak és vastagok. Érdemes egyszer mindenkinek közelről is megnéznie. Együtt betöltik hangjukkal az egész templomot, és úgy dicsérik Istent. „Most már értem, mért mondja anyu mindig, hogy olyanok vagyunk, mint az orgonasípok Hisz ha sorba állunk egyikünk nagyobb, mint a másik ” Krisztián egészen belelkesedik. A kántornak van egy tükre, amin pontosan követni tudja, mi történik a templomban, akkor is, ha háttal ül az oltártémek. De lassan el kell kezdenie játszani, így hát visszaülünk a padunkba. FERI BÁCSI JATEKAI „Ki-szám-oló” Egy ószövetségi könyben, Dániel könyvében kell rábukkanni, hogy az általam megadott számok mivel kapcsolatban kerülnek elő. Az elmúlt két héten a 120- ast és a 70-est kerestük. Vigyázat, lehet, hogy egy-egy szám több helyen is előfordul az említett bibliai könyvben! Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára a gyermekrovat szerkesztői stábjának címére. A keresett szám ez alkalommal a Jó keresgélést kívánok! Humorzsák A földesúr megkérdezett egy sokgyermekes szegény embert, hogy megy a sora. Mire az így felelt:- Úgy élünk odahaza, akár a mennyországban. Örült a földesúr, hogy nem panaszt hall s tovább faggatta az embert:- Tehát mindenetek megvan?- Igen, kivéve az ételt, az italt, meg a ruházatot. De ezek a dolgok a mennyországban sem használatosak A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. „íme, az Úr félelme a bölcsesség, és a rossz kerülése az értelem.” Job 28,28 VÁNDORÚT (4.) Isten minket álmodik... JÁTÉKTÁR A játékvezető olyan foglalkozásokat ír egy lapra, melyek kezdőbetűi egy keresett szót alkotnak (Pl.: Jerikó = jogász, erdész, rakodó, idegenvezető, kovács, órás). A játékosok annyi csoportra oszlanak, ahány betűből a keresett szó áll. Minden csoport megkap egy-egy cédulát, és az a feladatuk, hogy az „Amerikából jöttem” szabályai szerint elmutogassák a többieknek az ő foglalkozásukat. A játékvezető elmondja, hogy a kitalált szakmák kezdőbetűi pl. egy bibliai város nevét rejtik. Az a csapat nyer, amelyik a leggyorsabban kitalálja ezt a keresett szót. SZŐLŐSZEM KLUB HÍRADÓ Örömmel tudatjuk a kedves olvasókkal, hogy a gyönki példán felbuzdulva, Porrogszentkirályon is megalakult és több, mint 4 hónapja sikeresen működik a Szőlőszem klub. Ide elsősorban az óvodás és alsó tagozatos gyermekeket várjuk. Öröm lenne, ha bekapcsolódnának a gyülekezetünkhöz tartozó szomszédos faluk gyermekei is. Ezek a foglalkozások kötetlenebbek, mint az iskolai hittanórák. Itt lehetőség van arra, hogy együtt rajzoljunk, barkácsoljunk, ezzel is közelebb hozva Isten igéjét. Reméljük, hogy mind többen és többen eljönnek alkalmainkra, s ezzel biztosítani tudjuk, hogy már a kicsik is közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a Szőlőtővel, azaz Jézussal, és mielőbb beépüljenek evangélikus egyházunkba! Biztatunk minden gyülekezetét ilyen csoport beindítására. Isten adjon ehhez erőt! i Sikterné Csizmadia «Ágnes Egy idős busmann vallott így egy kutatónak a Kalahári sivatagban: „Itt van egy álom, aki minket álmodik... ” Szebben és jelentőségteljesebben nem fejezhette volna ki hitét egy magasabb Lényben ez a sivatagi lakos. A busmannok ugyanis hisznek abban, aki őket álmodja: tudják, hogy az ember nem pusztán kenyérrel él, nem elég a belélegzett levegő, azáltal élnek, annak jóakaratából, aki őket álmodja, aki álmával létrehozza őket. Valójában tehát ezt mondják: Van itt valaki, aki minket megteremtett! Tfeológiailag ezt Ők helyesen és sokkal költőiebben fejezik ki: Van egy álom... minket álmodik... Az álom tart ma is. A teremtés állandó. A busmanok álmukban bizonyára olyan helyeken járnak, olyan dolgokat hoznak létre, ami csodálatos a sivataghoz mérten is. Mégis saját életüket is álomian szépnek érzik, minden megpróbáltatásával együtt, mivel ők is álom által létezhetnek. Az Isten teremtésének nem lehet gátat szabni, ahogy az álomnak sem. De hol tapasztalhatták így meg Istent? Honnan ez az intim kapcsolat Isten és a busmannok között? Csak találgatni tudok. Ők, a busmannok, vadászok és gyűjtö- getők. Kemény az életük. Naphosszat és hétszámra élnek víz és élelem nélkül, vadakra lesve, a meglőtt vadat napokig üldözve, bogyókat és ehető növényeket keresve. Örök párviadalban állnak a halállal. Életük állandó küzdelem az életbenmaradásért, a túlélésért. De van idejük gondolkodásra, álmodozásra - és sokszor meg kellett, hogy történjen velük már a véghez közel, hirtelen mégis reményt meríthettek... A halállal való farkasszemet nézésük mélyen gyökerező bizalmat és reményt nevelt ki bennük, és ez vezette el őket annak a felismeréséhez, hogy Valakinek kell lennie, aki kezét felettük tartja, aki egyetlen verebet a fáról leesni, egyetlen fűszálat a legelőn elszáradni nem enged, hacsak Ő nem akarja... mindez őket Isten felismeréséhez vezette! nd Az ősi nyelvek bölcsessége A busmannokon kívül más népek is költők a gondolataikban, szavaikban. Miért vesztettük el az érzékenységünket? Tálán nem csak a képességünket felejtettük el, hogy közöljük és megformáljuk kapcsolataink mélyét, hanem magukat a kapcsolatokat vesztettük el. Ahogy közelebb érezzük magunkhoz a technikát, a fejlődést, egyre inkább individumokká válunk. A falak körülöttünk egyre magasabbak, egyre messzebb leszünk egymástól. Martin Buber úja, a „messze, távol” szavakra a zuluk egy bizonyos mondatszót használnak, ami ennyit tesz: „Ott, ahol az ember ezt kiáltja: - Anyám, elvesztem! -”. Messze vagyok Tőled, Uram! Nagyon messze. De a tűz-' földi bennszülöttek túlszárnyalják a mi analitikus bölcsességünket azzal a hét szótagú mondatszóval, melynek pontos jelentése a következő: „Nézik egymást, mindketten azt váiják, hogy a másik ajánlja fel, hogy megteszi azt, amire mindketten vágynak, de nem merik megtenni.” Olyan messze vagyunk immár egymástól, meg sem értjük, mi az, amit meg kéne tennünk... nd így tanít egy ősi, 2600 éves bölcsesség. GYERÜNK, NÉZZÜNK MAGUNKBA: Négyen járták a világot: Agyafúrt, Forrófejű, Álomszuszék és Izgő-mozgó. Különféle tájakon barangoltak egymásról mit sem tudva. Életük végén meg voltak győződve arról, hogy ők a legbölcsebbek Négyen járják a világot: Ravasz, Ésszerű, Szeleburdi és Hízelgő. Mindannyian kedvükre múlatták idejüket, egymáshoz nem szólva. Életük alkonyán mindegyik saját magát tartotta a legügyesebbnek Négyen járják a világot: Alamuszi, Őszinte, Tapintatlan és Erőszakos. Ki-ki a maga kedvére múlatta az idejét, egyik sem zavarta a másikat, mindegyik magát tartotta a legtehetségesebbnek Négyen járják a világot: Pimasz, Közönyös, Vakmerő és Ostoba. Mindegyik a saját útját járta, egymást soha nem korholva. Életük vége felé mind kifogástalannak tartotta magát. Négyen járják a világot: Mulatságos, Önérzetes, Kegyetlen és Gőgös. Mind a saját akarata szerint élt, egymásra még rá sem pillantottak Az elmúlás felé közeledvén, mind meg volt győződve arról, hogy csak ő érti az idők szavát. Ezek a különböző emberek csak külsőleg különböznek mind arra az útra tért, amire a sors rákényszerítette őket. Lie-Ce Istentisztelet (A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium , Jó Hírmondó” diákújságából) Heti egy alkalommal a tanítás előtt a diákok részt vesznek egy rövid reggeli istentiszteleten. Osztályonként, osztály- főnökükkel együtt ülve hallgatják Isten igéjét, énekelnek és imádkoznak, ezzel is kifejezve szoros összetartozásukat, és egyben az iskola minden diákjával való közösségüket is. Az igehirdetéseket elsősorban az evangélikus lelkészek tartják, de az iskolában hittant tanító más felekezetek (református, katolikus) lelkészei is tartanak igemagyarázatot. Bátorítjuk a diákokat a vasárnapi istentiszteletek látogatására. A nagy ünnepek istentiszteletein a részvétel kötelező. Ezeken az alkalmakon az iskola diákjai is szolgálnak. De természetesen minden óraközi szünet, minden beszélgetés, minden kirándulás jó alkalom lehet egymás építésére, segítésére, egymás megbecsülésére. Ez is istentisztelet! ■••„Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (lKor 16,14). bp Luther-„Előszók” - magyarul Miközben a karácsonyelőtti időszakra jellemző vásárlási láz tetőzött, százak és ezrek tolongtak a boltok polcai körül, és vásári zaj borított mindent - a Deák-téri „Huszár Gál” papír- és könyvesboltban egy egészen csendes és szerény esemény zajlott le... Mert az igazán döntő dolgok csendben történnek A Luther Szövetség legújabb kiadványát ismertették az ízlésesen berendezett helyiségben Gryllus Vilmos felügyelő, házigazdái köszöntője után, Reuss András rektor, mint a Szövetség társelnöke, arról beszélt, hogy már századunk elején elkezdték Luther müveinek fordítását hazánkban. Az első, legjelentősebb iratok meg is jelentek magyar nyelven, de a munka félbeszakadt. Lehet, az akkori fordítások régiesek talán elavultnak tűnnek mégis igen nagy értéket képviselnek Luthernek a Biblia egyes könyveihez írt előszavai azonban még eddig nem láttak napvilágot. Most Heinrich Bornkamm német nyelvű kiadása alapján készült el a magyar fordítás, a tudós bevezető tanulmányával együtt. Valamikor régen a Szentírás egyes irataihoz a kiadók összefoglaló, értelmező bevezetést csatoltak Luther is folytatta ezt a gyakorlatot, természetesen a reformáció bibliaszemléletének megvilágításában. „Feltáratlan kincsekkel vagyunk szegényebbek mióta Luther előszóit sem a bibliában, sem önálló kiadásban nem olvashatjuk” - állapítja meg Bomkamm. Ifj. Fabiny Tibor ezután a fiatal kiadói gárdát mutatta be és a Luther Szövetség eddig megjelent füzeteit és könyveit ismertette. Az új kiadvány Szita Szilvia némettanárjelölt ízes és gördülékeny stílusú fordításában kerül a kezünkbe. A lektori munkát Csepregi Zoltán egyháztörténész vállalta, a technikai szerkesztést pedig Lukács Tamás végezte. Luther írásai nagy segítséget jelentenek nemcsak a teológus szakembereknek hanem minden bibliaolvasónak Hiszen, amikor a régi szokás szerint a Szentírás könyveihez összefoglalót írt, egyrészt a Biblia üzenetére figyelt, hogy az világos és érthető legyen, másrészt azokra az olvasókra gondolt, akik a Bibliát kézbe veszik Az ige, az evangélium helyes megértéséhez akart számukra segítséget nyújtani. A „Huszár Gál” könyvesbolt csendjében csak néháA165. esztendeje elhunyt Kazinczy Ferenc életműve, a hagyatékából előkerülő írott kincsek még napjainkban is újabb és újabb értékekkel gazdagítják irodalmunkat, különösen, ha olyan avatott kezek kutatják kéziratban fennmaradt írásait, jegyzeteit, mint dr. Busa Margit. Kazinczy életművének, élete mindennapjainak fáradhatatlan, hűséges kutatója olyan 600 oldalas összeállítást ad az olvasó és magyar múltunk kutatói, értékelői kezébe, amely a XVIII. század utolsó és a XIX. század első három évtizedének politikai, társadalmi, kulturális életébe ad bepillantást. A „Kazinczy Ferenc utazásai" nemcsak az útirajzokat tartalmazza, hanem Busa Margit ezzel kapcsolatos kutatása nyomán előkerült - és az utazásokhoz kapcsolódó - kéziratban maradt feljegyzéseket, naplórészleteket s hatalmas levelezésének az utazásokra vonatkozó beszámolóit is. A sok történelmi, politikai, művészeti, építészeti észrevételei mellett a társadalmi megmozdulásokra, a társadalmi életre, a körünyan hallgattuk a könyvet megjelentető Luther Szövetség vezetőinek lelkesítő szavait, de ezeken a sorokon keresztül most tovább hireszteljük örvendező szóval és bátorítva: hogy mindenki vegye kézbe a legújabb magyar nyelvű Luther-iratot, aki a Bibliával foglalkozik Ebből a közel fél évezredes, mégis mindig friss és aktuális írásból sok áldást nyerhet. Ne hiányozzék egy bibliaolvasó testvérünk segédkönyvei közül sem. Az Útmutató mellett használhatjuk ízlelgessük és ismerkedjünk vele. Luthert élvezet olvasni! Luthert mindig hasznos olvaslötte zajló eseményekre tett megjegyzései közepette érdemes figyelni sajátos, emberi érzelmi megnyilatkozásaira is. Ilyen sorokat találni az 1822. november 15. keltezéssel, Kis Jánosnak Széphalomra írt levelében is: „El kell beszélnem előtted, mi fakasztott ki itt. Pestre érvén október 10-dikén, s másnap tizenegy óra tájban a Luth. templom körül ballagván elébb tovább, hogy Pesten újabb változásait láthassam, betértem a templomba, el lévén foglalva az architectural szép mív által, s oly szépnek leltem mind az architectus munkáját, mind kivált azt a gondolatot, hogy ez egyszerű ugyan, de valóban nemcsak pompás, hanem éppen felséges oltárnak a Raphael Transfiguratioját adták táblául, hogy örömömben elnedvesültek szemeim. Délután meglátogattam a szép templom papját (simul ater et albus!!), s kértem, tudatná velem, kinek hívják az építőmestert, kinek a festőt, akire a Raphael legelső darabjának lemásolása bizattatott.” (48. old.) Utána még kedvesen írja le Molnár János pesti és budai (1787től) ág. ev. lelkésszel folytatott beszélgetését s hogy a lelkész mit mondott néki, szó szerint idézi. (Nagyrabecsült barátom, megengedné nekem, hogy az ön stílusát bíráljam? Ön németül gondolkodik, mikor magyarul ír.) „Cserey Farkasnak, Pest, 1808. szept. 20. ” - írt leveléből: „Jankovich Miklós uramnál oly kincseket láttam, amilyennek ideája sem vala előttem. Luther originális Testamentoma, Philipp Melanchthonnak coramizálá- sa”. (124. old.) A könyv 215. oldalán látható „Buda és Pest királyi városok tájleírása Vasquez Károly által” térkép, melynek szélén a nevezetes épületek között látható trAz evangélikusok temploma ” is. Művelődéstörténeti érték „Kazinczy Ferenc utazásaidnak a kiadása, a Széphalom Könyvműhely, Felsőmagyarország Kiadó gondos, szép munkája. „...Őszinte szavak, kitűnő öszeállításban. Egy mozgalmas korszak pompás álarcosbálján érzi magát az olvasó. Busa Margit egykettőre föl-föl fedi az álarcosok kilétét. Kazinczy, a jogtudomány, az irodalom, a társadalomtudományok jeles korabeli képviselőit mindössze pár vonással olyan találóan jellemzi, hogy szinte valamennyien bensőséges kapcsolatba kerülnek velünk...” — mondta Csehy Zoltán pozsonyi költő a könyvet bemutató tartalmas ismertetőjében. A Széphalom Könyvműhely kiadásában megjelent legújabb könyveket ünnepélyes keretek között először a Fészek Művész Klubban mutatták be. Házigazda Fodor Andárs költő volt, aki Busa Margitot nemcsak a Kazincy-kutatás megszállottjaként köszöntötte, hanem mint a „bibliográfiák nagyasszonyát”. Az 1991- b'en megjelent „Biblia - Kazinczy Ferenc szavaival, elmélkedéseivel és imádságaival” szerkesztése, szöveg- gondozása után Busa Margit ismét a magyar tudós életművének értékálló munkáját tárja az olvasni és művelődni szerető emberek elé. Sebeiken Pálma ni! Bencze Imre Kazinczy Ferenc a Deák téri evangélikus templomban... k I
