Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-07-14 / 28. szám
BUDAPESTI EVANGÉLIKUS TEMPLOMOK 9. A kispesti evangélikus templom Története A kispesti evangélikus egyház Masznyi Sámuel állami tanító kezdeményezésére 1894-ben, a budapesti magyar egyház fiókegyházaként alakult meg. Az első istentiszteletet 1895-ben tartották a Fő utcai állami elemi iskolában. A gyülekezet lelkileg, és a hívek áldozat- készsége következtében anyagilag is szépen fejlődött. 1901-ben kaptak földet a községtől templom, papiak és kántoriak építésére. Az egyházközség 1907-ben önállósult és missziói lelkészi állomássá, majd 1922-ben önálló anyaegyházzá alakult. 1918-ban az állami iskolákban betiltották az evangélikus istentiszteleteket, így az otthontalanná vált gyülekezet előtt a református testvéregyház nyitotta meg kapuit. A templom alapkövét 1924. június 9-én tették le, a Sándy Gyula tervei alapján elkészült épületet Raffay Sándor püspök 1927. május 22-én szentelte fel. 1936-ban Sándy Gyula tervei szerint kifestették a templomot. A háborúban komoly sérüléseket szenvedett épületet 1948-ig hozták rendbe. 1984-ben külsőleg renoválták. Leírása Sándy Gyula, legtöbb (különösen Pest környéki) evangélikus templomunk építője e művének stílusában és díszítésében is a magyaros jelleget hangsúlyozza. A toronyoromzaton végigfutó, és a homlokzati oldalon emelkedő két kis kör alapú lépcsőházrészen is megjelenő pártázatos díszek a felvidéki reneszánszban oly kedvelt fallezárásokra emlékeztetnek. Szép a torony sokablakos toronyháza. Az egyszerű falak síkját lizénák tagolják. Az eperszínű sgraffito technikával készült díszítés magyaros mintái a torony oromzata alatti falterületen az ablakok mellett, illetve körülötte jelennek meg. A bástyák, tornyok váijellege az Erős várat szimbolizálja. A főbejárat a karzat alatti kis kápolnán át vezet a téglalap alaprajzú belső térbe. A négyszögű szentélyt a templomtértől félkörös diadalív választja el, ugyanazzal a sgraffito díszítéssel, ami az épület külső részén fut végig. Az oltárkép, Farádi Veres Iza műve, a Getsemáne kertjében imádkozó Jézust ábrázolja. A templom teljes berendezése eredeti, 1927-ből származik. Dávid király bizonyságtétele Isten házáról: „Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján”. Zsolt 27,5 Kovács Mária Ezeregyszáz év másfél órában Jubileumi ünnepséget szervezett a bakonycsemyei gyülekezet. Ennyi a hír, egy mondatban. De ha egy gazdag tartalmú napról csak ennyit jegyeznénk meg, akkor az olvasók maradnának sokkal szegényebbek. Már az év elején felvetődött egy presbiteri ülésen, hogy az idei esztendőben gyülekezetünknek több jubileuma is van. 1726,1786,1816, 1946 - mind hatossal végződő évszámok, s ezek az évek gyülekezetünk életében jelentős állomást jelentettek. Az ünnep megtartására .a legalkalmasabb dátumnak május 12-e, Rogate vasárnapja tűnt. 1 ‘'így sok szervezés és imádság közben értünk - rohanva - a kitűzött naphoz. Az ünnepnek ezt a címet adtuk: Krisztus gyűjt össze minket, hisz az ünnepünkre vendégeket is hívtunk. Már délelőtt megérkezett az érsekújvári gyülekezet 40 fős küldöttsége, Janka Uhlikova lelkész vezetésével, s a délelőtti istentiszteletünkön együtt örültünk annak, hogy a Krisztussal való közösség, az Istennel való kapcsolat egymáshoz is odafordít. A délutáni ünnepélyünkön nemzetünk, egyházunk, gyülekezetünk és községünk jubileumait „csokorba szedve” adtunk hálát Isten történelmi viharok között is megtartó szeretetéért. Az ünnepély Kiss István érsekújvári kántor orgonaszolgálatával kezdődött, s a köszöntő után először Túrmezei Erzsébet „Szánd meg Isten a magyart” című versével - amit Dénes Tamás konfirmandus mondott el - emlékeztünk meg az ezerszáz éves múltunkról. Szintén egy vers - id. Harmati Béla: Luther című verse - segített abban, hogy Luther Márton halálának évfordulóján a reformátorunkról is megemlékezzünk. Ezt követően pedig Janka Uhlikova szlovák nyelvű áhítata következett. Az igére figyelés után egyház- községünk három jelentős állomásáról emlékeztünk meg.úgy, hogy a történelmi események felidézését egy-egy költemény is segítette. A gyülekezet 1726-ban, tehát éppen 270 éve alakult. A kezdeti eseményeket, a felvidékről érkezett lutheránus telepesek küzdelmét és gyülekezetalapítását Szabó János a gyülekezet másodfelügyelője - az ünnepség szervezője - elevenítette fel, majd Jánosi Lászlóné Simek Valéria presbiter - az alkalomhoz illő versét mondta el. A közöttünk lévő érsekújvári fiatalok lendületes énekekkel szolgáltak. Jelenlegi templomunkat 1786 Rogate vasárnapján szentelték fel. A történelmi eseményeket Fidrich Pál ismertette, majd Nochta Tamás konfirmandus szavalt a templomról. Templomunk tornya 1816-ban épült - 180 éve. A történelmi eseményeket Szkok Mihály felolvasása révén ismerhettük meg s ehhez a jubileumhoz kapcsolódott Kaviczki Agnes hittanos versmondása: Harangok hívnak... Ezen az ünnepünkön a szlovák-magyar lakosságcsere 50. évfordulójáról sem feledkeztünk meg. A történelmi eseményeket és a statisztikai adatokat Tamási Ferencné olvasta fel. A délután egyik legmeghatóbb része volt: az 50 éves jubiláló konfirmandusok - akik annak idején hatvannyolcán voltak, s közülük negyvennégyen most is együtt lehettek - köszöntése. Varsányi Zoltán konfirmandus, akinek a nagymamája is a jubilálok között ült, saját maga írta meg a köszöntő versét. N em csaka nagymama szemében jelentek meg a megható- dottság könnycseppjei.’ A jtlbilálók nevében Dreska Mihály presbiter mondta el a konfirmációjukat is felelevenítő s hűségre bátorító szavait. Majd Dénes Mihály konfirmandus szavalt. Tamási Ferenc szájharmonikán kísérte a Velem vándorol utamon Jézus kezdetű éneket. A szlovák liturgikus dallammal csendült fel a Miatyánk és a Himnusz eléneklésével ért véget templomi ünnepségünk. A templomudvar és a gyülekezeti terem azonban még sokáig hangos maradt. A helyi nemzetiségi közösség gondoskodott a vendéglátásról. Együtt örültünk és egymásnak is örültünk ezen a délutánon, s átéltük azt, hogy a történelemben megtartó Isten ma is össze tud gyűjteni szétszéledt közösségeket Krisztus szeretetével. Ifi. Bence Imre MIT KAPTAM PILÁTUSON KERESZTÜL? II. rész: A pogány helytartó - Aki nem olyan volt, mint a zsidók Pilátus nem tartozott a zsidó nép közé. Azon a környéken ő idegen volt, egy megszálló hatalom, a Római Birodalom képviselője. Es mint ilyen, teljesen eltért a rábízott nép mentalitásától. Más kultúrával rendelkezett, más vallásosság jellemezte, más jogrend szerint járt el, és sok mindenben másképp látta a dolgokat. Számára a zsidóság egy primitív nemzet, a zsidók számára pedig ő volt a „pogány . A pogány, aki nem Izrael Istenét tiszteli; a pogány, akinek semmi keresnivalója sincs itt, az ősök földjén, amely ráadásul az „ígéret földje” is. Pilátus egy betolakodó, egy elnyomó, egy nemkívánatos személy, akit emiatt nem szerettek a zsidók; de mivel nagy hatalma volt, kénytelenek voltak hozzáfordulni és rábízni magukat. De nem szeretném a politika vonalára tereim a mondanivalómat. Nem akarok beszélni arról, hogy a megszállás és az abból következő kapcsolatok milyenek voltak akkor, Pilátus idejében, sem pedig hogy a mi történelmünkben hogy jelentkezett mindez. Pedig nagy a hasonlóság a zsidóság sorsa és a magyarok története között. Károli Gáspár igehirdetései számos párhuzamot hoznak fel. A zsidóknak ott volt például Asszíria, Perzsia, Róma; de nekünk is a tatár, a torok, s Károli óta még sokan mások: osztrákok, németek, oroszok. De a politika helyett inkább a vallásosságról essen szó. Vajon a zsidók és Pilátus kapcsolata nem hasonlít egy kicsit a keresztyének és a magukat Jézus-követőnek nem tartok viszonyához? , .... . Gyakran érzem azt, mi keresztyének nem szeretjük azokat, akik nem olyanok, mint mi. Pedig az lenne a feladatunk, hogy odamenjünk az ilyen emberekhez, és megmutassuk nekik: van egy igazi út! Mi viszont elhatároljuk magunkat tőlük, nem akarunk közösködni velük, noha tudjuk, hogy Jézus követése megkívánja egymás emberbaráti kezelését, a misszió lehetőségét, az odafördulást másokhoz. Vegyük észté: ez a magatartás nem krisztusi, nem keresztyén. Mi, akik jó keresztyénnek hisszük magunkat, emberbaráti szeretet nélkül hogy tudunk meglenni? . 111 Közben pedig némely „pogány1; igazabb és jobb keresztyén, Krisztus-követő, mint mi. Mint ahogy Pilátus a maga pogányságával különb volt a zsidóknál. Neki a Biro^ a om törvényes6 rendjét kellett képviselnie és érvényesítenie egy vadidegen helyen, egy más kultúrkörben. így pogány létére a zsidók csak hozzá fordulhattak, ha például halálos büntetést akartak végrehajtani; tőle, a „hatóság”-tól kellett engedélyt kérni. Pogányként tiszteletben tartotta a zsidó szokásokat: erre utal a híres kézmosása, amivel ártatlanságát bizonyíthatja a nép előtt. Emberségből a zsidó ünnepen szokás szerint szabadon bocsátott egy foglyot. Amikor pedig zsidók mentek hozzá, mivel tudta, hogy zsidó ember nem léphet be egy pogány házába, mert tisztátalanná lesz; még ezt is megértette, és kiment eléjük, a háza elé. De a Jézushoz való viszonyában is más volt, mint a zsidók, nemcsak az emberség kérdésében. Pogányként is jobban megértette Jézust, mint azok. És bizony ma is sok „pogány” van, akinek élete inkább krisztusibb, mint sok keresztyéné; aki annak mondja magát, de nem az. Tfetteik keresz- tyéniebbek sokszor: például Mahatma Gandhi, aki nem keresztyénként is sok „hívőt” megelőzött, és nagyon közel állt ahhoz, hogy Jézust teljesen megértse. Egy helyütt ő azt mondja: Ha a keresztyén a nap 24 órájában keresztyén lenne, ő is azzá válna. Mi ez, ha nem jogos kritika! Emberséges volt Pilátus is, noha tudjuk róla, hogy nagyon keménykezucn bánt a néppel, és inkább csak a Bibliánk festi őt ilyen szépre, hiszen a történelem elmarasztalja. Ez a Pilátus kiadatta a megfeszített és meghalt Krisztus testét Arimátiai Józsefnek, noha megtagadhatta volna a kérését, és Jézusra ugyanaz a sors várt volna, mint a többi keresztreszegezettre. Éz az ember rá tudott csodálkozni Jézus valójára. Nemcsak akkor, amikor megtudta, hogy milyen hamar meghalt a kereszten, hiszen a felszegezettek sokkal tovább szoktak szenvedni. Erre még megvan a válasz: Jézust a büntetés-végrehajtás előtt nagyon megkínozták és megkorbácsolták. De ő mar előbb is csodálkozott Krisztuson: ez volt az ő reagálása Jézus isteni valóságára: nem nagyon értette meg, de annyira igen, hogy tisztelni tudja viselkedéséért. Mit kaptam Pilátuson keresztül? Azt, hogy nekünk keresztyéneknek kellene egy kis toleranciát, emberséget tanulnunk. El kell gondolkodni azon, vajon mennyire csak mondjuk magunkat keresztyénnek, vagy tényleg egész valónkkal azok vagyunk? Mi még képesek vagyunk rácsodálkozni Jézus Urunkra? Gabnai Sándor Evangélikus Élet 1996. július 14. A pesti egyházmegye közgyűlése Az egyházmegyei közgyűlés nem csupán megszokott évi beszámolás volt, mert letelt a tisztségviselők ciklusa és már előzőleg a gyülekezetek újraválasztották az egyházmegye elnökségét: Szirmai Zoltán esperest és Pintér Győző egyházmegyei felügyelőt. A közgyűlés megerősítette őket hivatalukban, újra iktatásra nem volt szükség. Pintér Győző felügyelő terjesztett elő jelentést az elmúlt hat évről, mivel ő ezt az időt végig szolgálta ebben a tisztségében. Mindenre kiterjedő jelentéséből két eredményt emelhetünk ki: az egyik, hogy a nyilvántartott lélek- szám nőtt a lelkészi hivatalok nyilvántartása szerint, a másik, hogy a gyülekezetek nagy része önfenntartó, nem szorul segélyekre a napi feladatok tekintetében. Nehéz kérdésként vetette fel azt, hogy vajon a törvény betartását ki és hogyan kérheti számon? Szirmai Zoltán csupán másfél éve vette vissza az esperesi szolgálatot, Bolla Árpád külföldre távozása után. Ezért jelentése inkább tematikus volt. Arról szólt, hogy vajon tudjuk-e, milyen lélek van bennünk? Isten Lelkének munkája nem lehet összefüggésben rendszerváltozásokkal. Megtalálható némi megfáradás, talpra kellene állnunk. Ebben pedig az erő, szeretet és józanság Lelke lehet segítségünk. A közgyűlés megválasztotta az új tisztségviselőket: Főjegyző: Győri János Sámuel és Húsz Róbert; jegyző: Kertész Géza és Czirbusz Endre; pénztáros: Szemerei Zoltán, számvevőszéki elnök: Kosa László; jogtanácsos: dr. Györgyi Árpád; presbiterek: Blatniczky János, Széli Bulcsú, Zászkaliczky Péter lelkészi és Bátovszky János, Csizmadia Pál és Rajt Árpád nem lelkész tagok. Pótpresbiterek: Muntagné Bartucz Judit, Veperdi Zoltán és Gryllus Vilmos. Két zsinati póttagot is választottak Blatniczky János és Tamásyné Szabó Erzsébet személyében. A gyűlésen részt vett és köszöntést mondott D. dr. Harmati Béla püspök is. T. ITT A NYÁR! NYARALJUNK!? Parancs és ajándék A pihenés Isten parancsa (2Móz 20,8-11). Aki agyonhajszolja magát, aki megállás nélkül dolgozik, éppen úgy megszegi Isten törvényét, mint a tétlen, lusta ember. Márpedig Isten parancsait nem lehet büntetlenül semmibe venni A hamarosan jelentkező testilelki kimerültség figyelmeztet arra, hogy a pihenést Isten betervezte életünk rendjébe, és terveihez nekünk alkalmazkodni kell. Istennek ebben a törvényében is fedezzük fel életünket védő, ajándékozó szeretetét. Isten ajándéka az utazás izgalma, ismeretlen tájak szépsége, távoli városok csodás műemlékei a napsugár melege, források, tavak, tengerek hűsítő vize, jó könyvek élménye, az emberi kapcsolatok és a hit elmélyülésének lehetősége. A nyaralás Isten ajándéka. A divatos és ízléstelen panaszkodás helyett (óriási a drágaság rossz volt a koszi a szervezésről nem is beszélve, az időjárás sem kedvezett, az útitársak lehetetlenül viselkedtek, fárasztó volt a zsúfolt program stb.) inkább köszönjük meg Istennek, ha részünk lehetett benne, hiszen a családi költségvetés hiánya miatt sokan kénytelenek lemondani az utazás öröméről A pihenésről azonban nem szabad lemondani A szeretet fantáziá- - ja segítsen abban, fiogy családunk és a magunk számára mégis biztosítsunk s "éíorMÖ) Őrorhtétificéi íméi. "ÁMtidetve a megszokott életritmust, tervezzünk minden napra más és más programot Pótoljuk azt, ami hajszolt életünkből sokszor kimarad: legyen időnk meghitt beszélgetésre, vidám tréfálkozásra, kellemes esti sétákra... „Két hét együtt és egymásért" - jó nyaralási program. Akár így, akár úgy tervezzük nyaralásunkat, ne feledkezzünk meg azokról akik ezen a nyáron „utazni” fognak, de nem egy kis kikapcsolódásra, hanem azért, mert háborús események miatt menekülniük keli mert az éhínség űzi tovább őket, vagy emberi kegyetlenség kényszeríti családjukkal együtt ismeretlen tájak felé. Gondoljunk azokra is, akik ezen a nyáron félelemmel csomagolják össze kis bőröndjüket, mert nem a Balatonra, hanem kórházba mennek, s ki tudja, mennyi szenvedés vár rájuk, és hazatérhetnek-e még egyszer, jussanak eszünkbe azok is, akik egyedül élnek és nincs senkijük, akinek örömöt szerezhetnének, akitől örömöt kaphatnának Az önző kikapcsolódás nem üdít fel. Szép nyaralási terveink is meghiúsulnak, ha elfelejtjük hogy az igazi felüdülés Isten ajándéka (Zsolt 23,3), hogy a megfáradtaknak Jézus ad nyugalmat (Mt 11,28). Madocsai Miklós AZ AUSZTRIAI LUTHER MÁRTON SZÖVETSÉG ÜNNEPE Június 23-án Perchtoidsdorfban tartotta évi ülését az Ausztriai Luther Márton Szövetség (MLB). Hellmut Sanier szuperintendens istentiszteleti igehirdetése nyitotta meg az ünnepet, kiemelve, hogy a MLB az az evangélikus szövetség, mely az ökumené idejében a diasporákkal való törődést tartja fontos szolgálatnak. Huszonöt év elnöki szolgálata után búcsúzott el Hans Grossing egyházfőtanácsos. Peter ScheUenberg D. a MLB erlangeni főtitkára méltatta munkásságát, kiemelve, hogy a magyarországi, romániai és szlovákiai szövetségek alapításában nagy jelentőségű szervezést folytatott. Megválasztották utódjául Fónyad Pál perchtoldsdorfi lelkészt, helyettesének pedig Hans Hubner linzi kórházlelkészt. Isten áldja meg szolgálatukat! Az 1950-ben megalakult ausztriai szövetség az erlangeni központtal együttmunkálkodva segítette a kelet- és délkelet-európai testvéregyházakat. KÖNYVEK SZÉP KÖNYVET SZERETŐKNEK ‘ Megjelent a Hármas Könyv bibliofil kiadó katalógusa: Szántó Tibor tervezi és szerkeszti azt az átlagosan 300-350 példányban megjelenő művet, amelyben - a reformkor idején kialakult szokáshoz hasonlóan - feltüntetik az előfizetők névsorát és hogy „ez a példány X. Y. részére készült”. A kiadó célja, hogy magas művészi és technikai színvonalon bibliofil könyveket készítsen azoknak, akik a műveket és kivitelüket egyaránt értékelni tudják. A tervben Ady, Babits, Petőfi, Márai, Keresztury, Radnóti, Zelk, Weöres Sándor és Faludy György is szerepel, (z. 1.) Zsinati feszültségek A Zsinat 22. ülésszaka igazolta az előzetes várakozásokat. Azt is mondhatnánk, hogy sajnos, de ez egyrészt nem lenne méltányos a 3. sz. bizottság rendkívül színvonalas munkáját, másrészt a jövőbeni változatlan reménységet tekintve. Igaz, elsősorban a 3. számú, az egyház szervezetével, annak korszerűsítésével, megújításával foglalkozó bizottság tagjai élhették meg kudarcként, hogy az egyházkerületek számát illetően a Zsinat nem tudott dűlőre jutni, egyik változat sem nyert többséget. Az élet furcsasága, hogy még egyszerű többséget sem, így azután valóban - sakknyelven szólva - patthelyzet alakult ki. A szavazáskor jelenlévő hatvan zsinati tag közül 28-an a jelenlegi két kerületes rendszert támogatták, 26-an szavaztak a három kerületes változatra és 6-an tartózkodtak. Ez azt jelenti, hogy egyelőre marad a jelenlegi helyzet. Az egyelőre kifejezést az indokolja, hogy ez a változat is kisebbségben maradt. Még inkább lényeges, hogy ezt követően a további lehetőségeket tisztázó vitában a Zsinat nyolcvan százaléka úgy szavazott, hogy nem helyesli a jelenlegi két kerületes beosztást. Nincs ebben ellentmondás. Arról van szó, hogy azok többsége is, akik a kérdést eldöntő, egyébként titkos szavazáskor a két kerület mellett voksoltak, nem azért tették ezt, mert helyeslik a jelenlegi, az ötvenes évek elején kialakított egyházkerületi struktúrát, hanem azért, mert nem látták úgy, hogy az ajánlott három kerületes megoldás megfelelő lenne. Csaknem hasonló többséggel felhatalmazást kapott a 3. számú bizottság arra, hogy folytassa munkáját, kíséreljen meg újabb változatokat kidolgozni. Ezek között szerepel a háromszintes egyházszervezet, amelyben a jelenlegi négy szinttel szemben a gyülekezeti és az országos egyházi szint között csak egy közbülső lépcső van, feltehetőleg az egyházmegye, de lehet főegyházmegye, vagy egyházkerület is, aszerint, hogy a javaslattevők milyen egységeket tartanak leghatékonyabbnak a működést tekintve. Az ugyanis bizonyos, hogy az igazgatási, gazdálkodási, tehát az adminisztratív feladatok java része a gyülekezetekre, illetve az Országos Egyházra hárul. Valójában ez indokolja, hogy csak egy közbülső szint legyen, hogy a lehető leghatékonyabb szolgálat megvalósítását segítse. Gondolkodhatunk tizenhat egymázmegyében, a jelenlegi tervek szerint, de öt-hat főegyházmegyében, vagy három-négy egyházkerületben is. Figyelembe véve, hogy a jelenlegi Zsinat mandátuma 1997 júniusában lejár, valószínű, hogy ezt a feladatot, az új Zsinati Törvény értelmében azonnal megválasztandó következő Zsinat fogja elvégezni. Mégsem hiábavaló az előkészítő munka, hiszen ez megkönnyíti a ’97 utáni zsinati munkát. Arról nem is szólva, hogy a mostani vitában is kiderült, ha a három kerületes modell többséget kapott volna, bevezetésére akkor is csak 2000-2001 körül kerülhetett volna sor az átállás feladataira tekintettel. Ez az időpont még ezek után is megcélozható, ha őszinte az akarat. Amúgy táplálhatja bizakodásunkat az a tény is, hogy ez a zsinati ülésszak sem csak a kerületek kérdésében elszenvedett kudarcot jelentette. A Zsinat elfogadta az egyház háztartásáról és a tájékoztatási eszközökről, a sajtóról rendelkező törvényeket. Uj elem volt a Zsinat munkájában, hogy miután elvileg egyetértett a szintén a 3. számú bizottság által előterjesztett egyházmegyei beosztással, úgy döntött, hogy a végső álláspont megszavazása előtt - erre valószínűleg 1997 februárjában kerül sor - kikéri a tervezetről a gyülekezetek véleményét, hiszen az ügy mindenkit érint. Az új beosztás is tizenhat egyházmegyével számol, de úgy, hogy a Csongrád-Szolnoki Egyházmegye megszűnik, viszont a Pest Megyei Egyházmegye kettéoszlik. A Csongrád-Szolnoki Egyházmegyéhez tartozó gyülekezetekről már az októberi ülésen kész a Zsinat dönteni, ezt a gyülekezetek érdekében kérte az egyházmegye felügyelője. Egyébként a gyülekezeteknek szeptember 30-ig, az egyházmegyéknek október 31-ig kell nyilatkozni a tervezetről. Minden szinten a közgyűlés illetékes dönteni. Vitás esetben a felsőbb egyházkormányzati szint dönt, ugyancsak közgyűlés keretében, léhát a kerületek november 30-ig, az Országos Egyház december 31-ig. A két utóbbi testület csak szükség esetén kell összeüljön. Kétségkívül az egyházban is nehezen éljük meg a pluralizmust, a vélemények, álláspontok különbözőségét. Az is biztos, hiába szólunk paritásról lelkészek és nem lelkészek között, a nem lelkészeknél nincs vagy alig van jelentősége a hierarchiának. Azaz fel sem merül, hogy egy gyülekezeti presbiter véleménye kevésbé esik a latba, ha zsinati atyaként megszólal, mint egy magasabb egyházkormányzati szinten megválasztott felügyelő álláspontja. Sajnos a lelkészeknél nem ennyire evidencia a fraternitás, ami természetesen nem zárja ki az elöljárók iránti tiszteletet. De ha működnek a múltbeli reflexek, az egzisztenciális félelmek - hiszen bármennyire illogikusak ezek ma, egyfelől a demokratikus környezet, másfelől a lelkészhiány miatt, de felismerhetők -, akkor törvényszerű a megtorpanás a megújulás útján, az igazság tiszteletét felváltja a hierarchia tisztelete, bármennyire indokolatlan is ez. Októberben lesz a Zsinat 23. ülésszaka. Jó lenne, ha a véleményükkel ellentétes eredmények miatt csalódott zsinati tagok nem a lemondás útját választanák, hanem segítenék a Zsinat minél sikeresebb befejezését. Erre még mindig megvan az esély. Frenkl Róbert
