Evangélikus Élet, 1996 (61. évfolyam, 1-52. szám)
1996-07-07 / 27. szám
Evangélikus Élet 61. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1996. JÚLIUS 7. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI ÖTÖDIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP A színlelt szeretet rosszabb, mint a gyűlölet Plinius ÁRA: 35 FT A TARTALOMBÓL A CINKOTAI EVANGÉLIKUS TEMPLOM AZ IGEHIRDETÉS NYELVE LEGYEN HITELES ÖRÖMÜNNEP NAGYVÁZSONYBAN Kétszáz éves a komáromi (komarnói) evangélikus templom Június 9-én, vasárnap közel 100 hívő gyűlt össze templomunkban, hogy hálaadó istentisztelet keretében emlékezzék meg arról, hogy 1796-ban - amint ezt a torony alatt elhelyezett emléktábla is mutatja - végleges otthont adó templom épült. Alsószopori Nagy Pál, Győrből választott lelkész (tl845, sírja a komáromi temetőben) és gyülekezete rövid idő alatt áldozatos munkával felépítette templomát. Az evangélikus felekezeten kívüli iparosok, mesterek is részt vettek az építő munkában. Most 200 év után, újra együtt voltunk szép számmal, a város polgárai, a templomot, a város történelmét tisztelők gyülekezete. Akkor építeni kellett, ma pedig - ez idők folyamán megritkult magyar evangélíkusság száma miatt - megtartani és hittel betöltenünk e templomot. Hívó szavunkra többen hazalátogattak a Magyarországra költözött testvéreink is, akiktől 1945 után elszakadva, talán még nem is találkoztunk. Új barátokra, testvérekre találtunk a Dél-komáromi Evangélikus Gyülekezet tagjaiban is, akiknek lelkésze, Paálné Ihász Beatrix gondozza az északi gyülekezet magyar híveit is. Közös erővel, összefogással, egymást segítő készséggel 200 évvel ezelőtt is örömtelivé tudták tenni életüket. Nekünk, a ma gyülekezetének csak e jó példát kell követnünk. Isten adjon hozzá erőt és békességet! id. TVugly Sándor * Az ünnepség lefolyásának menete ez volt: Először a vendég komáromi női énekkar szolgált, majd Radoslav Danko komarnói lelkész szlovák nyelven üdvözölte a megjelenteket. Az oltári és szószéki szolgálatot Paálné Ihász Beatrix komáromi segédlelkész végezte. Az úrvacsorát dr. Bándy György somoijai lelkész, a Pozsonyi Evangélikus Teológia docense osztotta. Dr. Petőcz Miklós- Győrből - elszavalta az Évfordulón című, ez alkalomra írt versét. Id. Trugly Sándor másodfelügyelő a templomépítés lefolyásáról, Nagy Pál feljegyzései alapján számolt be. Utána a gyülekezeti teremben szerény vendéglátás mellett folyt beszélgetés, a hosszú idő óta nem találkozott ismerősök, jó barátok, rokonok módjára. Testvéreink között szeretettel fogadtuk vendégünket Lábossá Lajost, a Fejér- Komáromi Egyházmegye esperesét, aki biztató szóval szólott hozzánk! Ittzés Gábor, győri lejkész levélben köszöntött bennünket. Jelen volt Jánossy Lajos volt komáromi lelkész unokája is Budapestről. Tisztességgel, főt hajtva emlékeztünk elődeinkről, akik méltán kiérdemelték azt, hogy az Úr Isten megáldotta munkájukat. Becsülettel kell őriznünk a ránk hagyott templomot és hitünket, tudván azt, hogy >yAz aratnivaló sok, de a munkás kevés.” Az igehirdetési alapige nemcsak nekünk, de egész egyházunknak adjon erőt és reménységet: „Ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.” (Ef 2,20-22) Paálné Ihász Beatrix Találkozás az egykori anyaintézménnyel A Teológiai Akadémia Énekkara Sopronban Aprilis 27-e délelőttjén a Soproni Líceum udvarán mintegy 200 licista várakozott. Szombat lévén, a dolog nem* volt éppen szokványos. Néhányhetes előzetes egyeztetés után a Teológiai Akadémia Énekkara Csorba István karnagy vezetésével, Finta Gergely orgonaművész kíséretében és Zászka- liczky Pál otthonigazgató lelkész társaságában Sopronba érkezett, a megbeszélt időponthoz képest kicsit késve. Bizony Budapest és Sopron között elég nagy a térbeli távolság! A Teológia a Líceum „gyermeke”, 1892-ben vált ki az intézményből, bár helyileg még néhány évtizedig az épületben működött, majd a soproni Deák téren 1951-ig, amikor is Budapestre „száműzték”. Az elmúlt tanévben négy alkalommal két-két harmadéves teológiai hallgató egy-egy hetet töltött a Berzsenyi Líceumban, diákjaink örömére és egymás jobb megismerésére. Hospitáltak - nemcsak hittanórán — és tanítottak, a Diákotthonban áhítatokat tartottak, s egyáltalán igyekeztek megismerni az ősi intézmény mai életét. így az a szombat már nem a kezdetet jelentette, sokan ismerősként jöttek, s a licisták is örömmel keresték az ismerős arcokat, közöttük már egy volt licistát is - talán a következő években még több lesz! Mindenesetre az idén heten jelentkeztek tőlünk a Teológiára. ■ A mi gyermekeinkből hat csoport alakult, nagyjából életkori megoszlás szerint, egy-egy teológus vezette a csoportot, s beszélgettek. A téma, a leendő hivatás, hiszen mindenki készül valamire, mindannyiunkat használni akarja a mi Urunk! Az őszinte gondolatcsere talán könnyebb, ha a beszélgetés vezetője is éppen, hogy csak felnőtt, pár éve még középiskolás! Nem nagyon kérdeztem a részleteket, de egyöntetűen azt nyilatkozták gyerekeink, hogy jó volt! A Diákotthonban elfogyasztott ebéd után Alpár Geyza lelkész mutatta meg a várost a vendégeinknek. Ő minden soproni követ és „élő követ” ismer. Többen a Líceum nagykönyvtárát is megcsodálták. Egyházunk egyik legnagyobb gyűjteményét rejtik itt a falak és a polcok. A nap záróakkordja templomi hangverseny volt. Teológusaink Bach, Schütz, Mozart, Gárdonyi Zoltán - és Bárdos Lajos műveit szólaltatták meg. Az otthonigazgató szolgált az áhítaton. A hatalmas soproni templom padjaiban ülők szívében ismét megvilágosodhatott, hogy az Úr csodásán működik. A Teológiai Akadémia Énekkara annak az iskolának a vendége lehetett, amely 43 évi „harmadik száműzetés” után immár 5 éve újra az evangélikus anyaszentegyház gimnáziuma. Mi pedig annak a Teológiának az énekkarát hallgathattuk, amelynek a hallgatói össz- létszáma egy évtizede alig volt több, mint most az-énekkaré. Az a szombat is Isten dicsőségét hirdette, remélem és hiszem, hogy van olyan diákunk, aki akkor került közelebb Urunkhoz. Ha így van, akkor nem volt hiábavaló leendő lelkészeink soproni szolgálata. Dr. Lampérth Gyula KÖZÖS DOLGAINK 1992-ben volt a rendszerváltás utáni első világtalálkozó, a világban szétszórtan élő magyarság számára. Akkor határozták el, hogy négyévenként újra találkozzunk, azért, hogy újra megbeszélhessük közös gondjainkat. Most érkezett el az ideje ennek a találkozásnak. Június 13—18. között zajlott le Budapesten a Magyarok IV. Világ- kongresszusa és ehhez kapcsolódott a Tudósok Találkozója. Időszerűségét csak erősítette a honfoglalás 1100. évfordulójának eseménysorozata. „Nemzetstratégiai tanácskozásnak” jelölte meg az előkészítő bizottság és ennek szellemében folyt a tanácskozás - előadások és hozzászólások - e stratégia legfontosabb kérdéseiről. Öt kérdéscsoportban keresték a válaszokat és megoldásokat: Új nemzeteszmény megteremtéséről, egy másikban a megtámadott életről, a megrendült családról, népességünk fogyásáról, népünk általános egészségi állapotának veszélyeiről és az általános elszegényedésről a felelősség jegyében beszéltek a résztvevők. Új gazdasági stratégia kialakításáról és kisugárzásáról széles körű eszmecsere folyt. Igen fontos kérdésként került elő a magyar kultúra sorsa. Hatalmas témakör volt a kommunikáció kérdéseinek, a médiavilág szellemiségének tisztultabb kialakításáról szóló tanácskozás. Az öt világrészből összegyűlt küldöttek a múltunkat érintő történelmi elemzésekben is a jövő lehetőségeire fordították a fő figyelmet, mert él és eleven a hit a magyar jövendőben, a határok fölött is egységet munkáló nemzet megújulásában. Erről így szól az összegezés: a nemzetek Európájának úgy akarunk alkotórészei lenni, hogy az integrációban az emberi jogok kiteljesedésével Kelet-Közép-Európa népeinek régi konfliktusai is föloldódjanak” - olvassuk a kongresszus üzenetében. A kongresszus hallatta szavát szorító sorskérdésekről: '„Létveszélyben az anyanyelv szabad használata minden, határon kívüli területen. Nincs elégtétele, sem kárpótlása az egyes államok által elkobzott egyházi, társasági, egyesületi, kulturális vagyonnak. Az új tulajdonlás a kisebbségek kizárásával történik. Ezek ellen a világkongresszus résztvevői erélyesen tiltakoztak. ” A határokon túli magyarokkal való egységünk hangoztatása érdekében a kongresszus kimondta: „olyan kapcsolat- és intézményrendszert kell teremteni, amely kifejezi a három részre tagolt magyarság helyzetét és érdekeit, kialakítva a kárpátmedencei magyar kultúra, egyházak és ifjúsági társulások közös intézményét és szövetségeit. ” A Magyarok Világszövetsége érdekvédelmi szövetségként kíván működni, annak reményében, ,Jiogy öreg kontinensünk legtragikusabb sorsú országa, népe, békés alkotó munkára vágyó nemzete a harmadik évezred kezdetével a megnyugvás kapuján léphet be az Európai Unió országai közé. ” A konferencia záróaktusaként a történelmi keresztyén egyházak vezetői részvételével és felszólalásával tartottak meditációsorozatot a Nemzeti Múzeum kertjében. Ebben a sorozatban egyházunk nevében D. dr. Harmati Béla püspök szólt, akinek meditációját e sorok után közöljük. Felszólalt még az angliai magyar evangélikusok elnöke, Pátkay Róbert is e meditáció során. I D. dr. Harmati Béla püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökének meditációja: Pál apostol ezt írja a 2Thessza- lonikai levél 2. fejezete 15. versében: „Testvéreim, álljatok szilárdan és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok ” Ragaszkodjatok a hagyományokhoz! A mai történelmi napon, ezen a történelmi helyen egyértelmű a bibliai útmutatás, amelyik meditációra, elgondolkodásra és cselekvésre késztet. Ragaszkodjatok a hagyományokhoz! - de hát milyen hagyományokra kell itt gondolnunk? Arról a bibliai, jézu- si, apostoli tradícióról beszélünk, amelyik évszázadokon keresztül adott útmutatást népünknek. Ezt az élő tradíciót jelenítették meg szentéletű királyaink, ezt képviselték ezer éven keresztül legjobb iskoláink. Rövid összefoglalását a jézusi útmutatás szerint így lehet megadni: szeresd az Istent, tiszteld az Istent és szeresd és tiszteld embertársadat. Ebben a tradícióban együtt voltunk és vagyunk Európával, nem most indulunk Európa felé, mindig is Európa voltunk és amíg ebben a bibliai hagyományban maradunk, Európa is maradunk. Nem kell tehát új útmutatás, új hagyomány után néznünk! Az elmúlt évtizedekben Kelet felé, új ideológiák irányába tájékozódtunk inkább hivatalosan, most meg néhány éve a tengerentúli Nyugat lett a divat. Szükségünk van tehát az intésre, az elgondolkodásra, az önvizsgálatra. Ragaszkodjatok a hagyományokhoz - azaz: hétköznap és ünnep, munka és törvényalkotás, iskola és művészet, család és egyes ember ismerje meg ezt a tradíciót, hiszen spirituális erő, lelki gazdagság, sorscsapások között is reménység lehet általa a miénk. Nem igaz, hogy „eladó az egész világ”, nem kötelező mindenkinek a vulgárma- terializmus szellemében az aranyborjú körül táncot lejteni! Vajon komolyan tudjuk-e venni a jézusi szót, hogy „nemcsak kenyérrel él az ember”? Hadd idézzük Kölcseyt is: „Ha elszakadunk saját múltunktól, létünket veszélyeztetjük”. Jaj nekünk, ha a tradíció nálunk átváltozna tradicionalizmusba! Hiszen a tradíció az elődök, az ősök, a halottak élő hite, a tradicionaliz- mus pedig az élők halott, megmerevedett hite és meggyőződése. Átalakuló korunk sokféle nehézségét spirituális megújulásunk erőivel küzdhetjük le, hiszen hagyományaink nélkül nemzetidegen lesz a gazdaság, emberidegen lesz az oktatás és az adminisztráció. Ahogyan Károli Gáspár bibliafordítása nyomán irodalmi nyelvünk kialakult, az apostoli hagyomány, az istenszerető és embertisztelő magatartás megnemesítheti nyelvünket, gondolkodásunkat, közéletünket. A keresztyén értékek nem múzeumba való kincsek, ünnepi alkalmakon előhozandó magatartásformák, hanem az egyént, a családot, a közéletet formáló, a másik ember javát, a köz javát, a haza javát szolgáló kincsek. Bennünk és általunk válhatnak jó szóvá, becsületes munkává, igazsággá és békességgé. Európa és a világ nem tradíció nélküli, hagyománytalan, egysüte- tű internacionalizmust vár tőlünk, hanem az adni és teremteni, a kapni és átvenni tudó nemzeti spirituális egységek, értékes kultúrák egymást gazdagító közösségét. Ragaszkodjatok a hagyományokhoz! - ezen a helyen illő a szó: Talpra magyar! - Veszélyben a haza, a tradíció, a hagyományaink! Testvéreim, álljatok szilárdan és ragaszkodjatok azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket akár beszédünkből, akár levelünkből tanultatok! Ámen. Megalakult az EURODIAKÓNIA szervezete Ez év május 30. és június 1. között tartotta ülését az európai diakóniai szövetség. Ebbe a testületbe tömörültek azok a szeretetszolgálatot végző evangélikus egyesületek és egyházak, amelyek Söderblom Náthán svéd érsek javaslatára az I. világháború után együtt vállaltak felelősséget a rászorultak között. Hazánkból fiatalok, rosszul táplált gyermekek utazhattak Nyugat-Európába, Hollandiába, Svájcba, hogy egészségükben, testi állapotukban növekedve erősödhessenek. Ez a szervezett munka újabb segítséget igényelt a II. világháború után. Egyházunk diakónia tevékenységét a korábbi évtizedekben is jelentősen támogatta több testvérszervezet, különösen a német, finn, svájci és svéd diakónia. Sajnálatos módon a közép-kelet- európai rendszerváltás nem csökkentette, hanem növelte a rászorulók számát. Ehhez nagy mértékben hozzájárult a szomszédos országokban kitört háború. Olyan belső népvándorlás indult meg Európa országainak népei között, amelynek hordaléka zavarossá tette a mindennapi élet folyamát, megrontotta a közbiztonságot. Ugrásszerűen megnőtt a hajléktalanok száma, a munkanélküliség demoralizáló hatása pedig még alig értelmezhető a felnövő nemzedék gondolkodásában s életvitelében. Nem kisebb gondot jelent az alkohol és a kábítószer pusztító hatásának következménye. Idejekorán munkaképtelenné váló, java- korabeli emberek lesznek elesetté, gondozásra szorulóvá. Kiszorulnak a társadalomból, mert személyiségük s múltjuk miatt nem fogadják be őket, hol találhatnak menedéket? Elrontott családi életük miatt szocial- izálódásra képtelen emberek hol hajthatják le fejüket, ha közeledik az al- konyi óra? Elhibázott döntéseik következményét viselniük kell, de szere- tetre irántuk is kötelezettek vagyunk intézményeinkben. Ezek a kérdések s megválaszolásuk álltak a salzburgi konferencia megbeszéléseinek homlokterében. A hogyan lehet hatékonyabban szolgálni szempont arra az elhatározásra juttatta a jelenlevő egyházi, diakóniai szervezetek képviselőit, hogy egy, az egész kontinenset átölelő, Európai Diakóniai Szervezetet hozzanak létre brüsszeli székhellyel a címben is szereplő Eurodiakónia néven. Az a reménységünk, hogy az újonnan alakult szervezet modellként tud szolgálni a javak megosztásában, a szegények támogatásában, az elmaradott viszonyok között élők felkarolásában, a szakszerű továbbképzésben és az egyházi szeretetszolgálat spirituális tevékenységének hangsúlyozásában. A konferenciának helyet adó, „Mozart város” kellemes légkört biztosított a nyugodt tárgyalásra. A résztvevőket Salzburg tartományának első embere (Landeshauptmann) tisztelte meg fogadáson, hangsúlyozva a rászorulókon segítés elkötelezettségének fontosságát, fakadjon az keresztény vagy humanitárius indítékból. Barbara Pauchwarter lelkésznő bibliatanulmányai az egész napos munka áldását adták ajándékul. Kísérje Urunk irgalma az újonnan alakiüt, nagy reménységre jogosító szervezet munkáját, melynek első elnökéül Sylvia Michel svájci lelkésznőt választották. D. Szebik Imre t
