Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-05-28 / 22. szám
Megdobban az ember szive, amikor valamely nevezetes eseményhez közel kerül - térben vagy időben. Csodálatos élményt jelenthet a betlehemi Születés-templomban lenni, vagy akár az egri várban járni. Karácsony szentestéjének különös varázsa van még azok számára is, akik egész évben egyhangúságban élik napjaikat. Az év fordulója is megállásra, elgondolásra késztet sokakat. Minden bizonnyal hasonlóan bensőséges érzések járták át annak a mintegy hatvan gyülekezeti tagnak szívét-lelkét, akik húsvét hajnalán egybegyűltek a kőbányai templomban, „a hét eliő napján, kora reggel, amikor még sötét volt.” (Jn 20,1) Jézus feltámadására emlékeztünk örvendező szívvel. Hajnali 5 órakor csak egyetlen gyertya égett az oltáron; kint is sötét volt. Az istentisztelet kezdeHúsvét hajnalán tén Fabiny Tamás lelkész két segítőjével vonult be a templohiba, kezükben egy-egy oltári gyertyával. A három szolgálattevő a Teremtéstörténet mozzanatait olvasta fel. „Sötétség volt a mélység színén, és az Isten Lelke lebegett a vizek felett.” A gyülekezet orgonakíséret nélkül énekelte a Krisztus, ártatlan bárány kezdetű éneket. „Gyújts éjszakánkba fényt” - hangzott a taize-i ének. Lassan kezdett világosodni. „És mondta Isten: Legyen világosság!” - Két szolgálattevő az oltárról vett lánggal elindult a padok közé. Sorra gyulladtak ki a mécsesek fényei; az emberek egymásnak adták tovább a lángot. „Krisztus feltámadt!” zengte a gyülekezet orgona-, majd harsonakísérettel. Az igehirdetés a sötétség (fizikai, lelki, szellemi) és a világosság ellentétéről, Krisztus győzelméről hangzott. Ezt egy szólóének követte, majd a gyülekezet úrvacsorához járult. A mécsesek fényei már elhalványultak a kívülről beáramló világosság mellett. A húsvét hajnali istentisztelet a „Győzelmet vettél, ó, Feltámadott!” kezdetű gyülekezeti énekkel zárult, melyet orgona és harsona kísért. Az úrvacsorái közösség után jó hangulatú asztalközösségben még együtt maradtunk a gyülekezeti teremben megterített reggelizőasztalok mellett. Teremtés, újjáteremtés, örök élet... E fogalmak minden bizonynyal közelebb kerültek így hozzánk, ezen a húsvét hajnali istentiszteleten. Jövőre talán érdemes lenne más gyülekezetben is így ünnepelni. Nem divatból, hanem a meghittség igényével. Görög Zoltán OLVASÓI LEVÉL Jog vagy hit által? (Alábbi levél válasz korábbi cikkünkre. A cikk írójának gondolataival adjuk közre.) * ■ Jó lenne tudnom, vajon eljut-e az olvasókhoz ez a néhány gondolat. Vajon hittől várja-e a lelkek és az egyház épülését az Evangélikus Élet, vagy jogi normáktól? Vajon teret ad-e olyan írásnak, amely védelmébe vesz egy liberális minisztert (a művelődésit), és egy liberális jogintézményt (a gyermekek gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadsághoz való jogát)? Vajon - ha Újlaki Ágnes Kinek a joga? című írása az egyház álláspontját tükrözi, a reformáció egyháza-e a miénk, vagy csak, reformáció útján létrejött, de már nagyon régi, most épp pártpolitikát folytató (és milyen ügyetlenül folytató!) egyház? A jogállamiság eszméje liberális eszme. A vallási türelem felvilágosodás kori liberális követelésének egészen egyenes és logikus modem-liberális folytatása a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság eszméje. Ezt nem felesleges idejében leszögezni. Azzal a gondolattal, pedig; hogy a gyermekeknek jogaik vannak, meg kellene végre bárátkozni. Bár nem magyar találmányok, de éppen a mi mai, nyersen érdekközpontú, értékválságtól szenvedő társadalmunknak van nagy szüksége arra, hogy jogi normák védjék azokat a gyerekeket, akiket más nem véd. (Hadd szúrjam ide, Nagytiszteletű Szerkesztő Uraim: azért ennyire gondolkodás nélkül gyűlölni a liberalizmust, hogy a nácizmussal és a sztálinizmussal hírbe hozzák, mégsem kellene.) És „szekta befolyása alá” sem kerül, meg „bűnös politikai manipulációk” áldozata sem lesz a gyermek attól, ha törvény garantálja a lelkiismereti szabadságát. Újlaki Ágnes szerint a parlament ennek a törvényszakasznak az elfogadásával „a szülő kezéből kivenné a gyermek világnézeti, erkölcsi irányításának jogát". Szerinte tehát ez a jog a gyermek szabadságának hiányán alapul - kényszer tartja szülői irányítás alatt a gyermeket. Ráadásul nyilván keresztény családokról vélekedik így, és nem azt akarja mondani, hogy a szülőnek igenis joga van eltiltani gyermekét a hittantól, templomtól... Szívesen meggyőzném őt, s ha szükséges, a Nagytiszteletű Szerkesztőséget arról, hogy nincs, soha nem is volt a vallásszabadságnak következetesebb harcosa és védelmezője a liberalizmusnál. Igaz, hogy minden vallás szabadságát egyformán óvja, de éppen mi, éppen Magyarországon ezt inkább’ ne. bánjuk. A probléma legmélyebb lényegét eddig szemérmesen kerültem, szinte csak a címben utaltam rá. A gyermekét nevelő keresztény szülő mögül (mellől? szívéből?) kiebrudalná Isten Szent Lelkét a gyermek vallásszabadsága? Egy szabadságjog elegendő lenne arra, hogy Isten szeretete helyébe a Sátánt csempéssze a gyermeki lélekbe? Jézusnak tizenkettedmagával elég volt any- nyi: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”. Ma már azt akarná, hogy „kényszerítsétek hozzám őket”? Mit mondhatnék Újlaki Ágnesnek és a Nagy tiszteletű Szerkesztőségnek? Énekeljék a kedves kánont: „Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel!” Temesvári László * Megköszönve olvasónk vitatkozó levelét, néhány gondolatot hadd fűzzek soraihoz. 1. Bár lapunk valóban az egyház lapja, ez nem jelenti azt, hogy a cikkek az egyház hivatalos véleményét tükrözik. A névvel aláírt cikkek a cikk írójának álláspontját, véleményét jelenítik meg. Ez egyébként minden más lapnál is így van. A levél írója - fogalmazása, írása alapján következtetve - minden bizonynyal jól tudja ezt. Ezért azután kissé képmutatásnak tűnik ennek ellenkezőjétől riadozni. 2. Természetesen nem azt írtam, hogy a törvényből egyenesen következik a rossz szándékú manipulálás, csupán annyit: a lehetőség benne van... Az pedig, hogy a liberalizmus itt és ma valóban a vallásszabadság legfőbb védelme' zöje-e - megítélés kérdése. Lehet, hogy nem ugyanarról beszélünk? 3. Igaza van a levélírónak abban, hogy bízni kell, és nem kell félni. De azért odafigyelni lehet, ugye? 4. A vitát egyébként cseppet sem bánjuk, sőt: várjuk a további véleményeket is... Újlaki Ágnes Evangélikus Élet 1995. május 28. HÍREK NYÍREGYHÁZÁRÓL Talán a szokottnál is szeszélyesebb időjárás jellemezte az idei áprilist. Szinte egyik napról a másikra váltott a metsző hidegtől kísért havazás júliusira emlékeztető kánikulára, és viszont. A gyanútlanul virágba borult gyümölcsfákat bizonnyal megtépázta a nagy szél és a jégverés, ám a Lélek fuvallatát nem tudják semlegesíteni a külső körülmények. Áprilisban két csendesnapot is tartottak Nyírszőlősön. 8-án, szombaton, mintegy ötven fiatal gyűlt össze a barátságos kis Sándy-templomban, hogy erősítsék egymást hitben, és bizonyságot tegyenek Isten szeretetéről. Köztük a nyíregyházi református ifjúság, valamint a kispesti evangélikus ifjúság egy csoportja, lelkészük, Széli Bulcsú vezetésével. 22- én, szombaton pedig az idősebbek, a helyi gyülekezet tagjai, és több nyíregyházi testvér részvételével volt egy összejövetel. Az alkalmakon a távolról érkezetteken kívül, a vendéglátó gyülekezet lelkésze, Győrfi Mihály és Bartha István, nyíregyházi segédlelkész szolgált. Igazán távolról érkezett vendégei is voltak e napokban a gyülekezetnek. James Kurthy, Ausztráliában született magyar származású fiatalember feleségével, és egy harmadik társukkal a Covenant Players, nemzetközi evangéliumi színház egyik csoportját alkotják. A missziós társaság több mint százhúsz világjáró kis csoportja összesen mintegy ötszáz tagot számlál. Rövid, elgondolkoztató, evangéliumi ihletésű színdarabokat adnak elő. Ittlétük alatt felléptek a Luther Márton Kollégium diákjai előtt, valamint a rozsrét- szőlői és kistemplomi gyülekezetekben, különböző ifjúsági alkalmakon és Nyírszőlősön is. Az ünnephez méltó művészi színvonalú egyházzenei áhítatot tartottak húsvétvasámap este a Nagytemplomban. Jávori Pál, a gyülekezet kántora Bach és Walther orgonaműveket játszott, az ének- és zenekar pedig gregorián, reneszánsz, barokk és huszadik századi darabokat adott elő. Igét hirdetett Laborczi Géza igazgató lelkész. A kibővített elnökség javaslatára a presbitérium úgy döntött, hogy minden második vasárnap a tíz órakor kezdődő főistentiszteletet követően a gyülekezeti terembe invitálják az érdeklődőket, hogy akár az igével kapcsolatban, akár mindennapi örömeikkel, gondjaikkal megszólíthassák egymást, vagy a lelkészt. Első alkalommal április 23-án került sor ilyen együttlétre, melyen egy csésze tea mellett kötetlenül beszélgettek a jelenlévők Bozorády Zoltán esperessel. Április 29-én, szombaton volt a konfirmációi vizsga. Négy csoportban, különböző helyeken és időpontokban történt a számadás. Másnap, vasárnap a közös istentiszteletre a kertvárosi konfirmandusokkal együtt - így összesen — kilencvenhárom gyermek jött el, hogy első alkalommal részesüljenek az úrvacsorában. További nyolc fiatal konfirmál pünkösdkor Kálmánházán. A nagytemplomi istentiszteleten a nagyszámú gyülekezet előtt Laborczi Géza igazgató lelkész lPt 5,1-5 alapján hirdette az igét. Kiemelte, milyen fontos az önkéntesség - s nem csupán a lelkipásztori szolgálatban, hanem a hitben is. Akiket csecsemőként kereszteltek meg, most tudatosan mondhatnak igent Isten hívására. A gyülekezet nevében dr. Bálint Zoltán felügyelő köszöntötte a megkonfirmál takat. (ops) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS AZ ASZÓDI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM az 1995/96-os tanévre - magyar-bármely és matematika-fizika szakos tanári állást hirdet. A pedagógusnak evangélikus valláséi, elkötelezett keresztyén, erkölcsileg feddhetetlen, egyházhoz hűnek kell lennie, aki megfelelő végzettséggel rendelkezik. A pályázó más vallású is lehet, ha vállalja az intézmény szellemiségét és értékrendjét. A pályázat benyújtásának határideje: május 31. Az állás elfoglalásának ideje: augusztus 15. Cím: Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma, 2170 Aszód, Szonthág lépcső 1. Tel.: 417 Lapunk főszerkesztője május 9- én betöltötte 70. életévét. Ebből az alkalomból házi ünnepség keretében köszöntötték az Országos Egyház elnöksége és a Sajtóosztály munkatársai. Isten áldását kívánjuk további életútjára! AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM (5.) „Hozzál nekem kengurut!” Fehér Klára hangulatos ausztráliai útikönyve címét vettem kölcsön, amikor az állat- és növényvilágról szeretnék beszámolni. Teszem ezt azért is, mert unokáim mindegyike szó szerint így búcsúzott tőiéin: „Nagymama, hozzál nekem kengurut!" Ennyit már ők is tudnak erről a távoli országról. Ennek a kérésnek nem nehéz eleget tenni, mert Ausztrália „nemzeti állata" a kenguru. Ezért hát minden ajándékboltban úgy kínálják a kiiebb-nagyobb kengurufigurákat, mint nálunk a magyar babákat, vagy a Miska-kancsókat. Ez a kedves állat, erszényéből kikukucskáló fiacskájával köszönt ránk a prospektusokról, a divatos trikókról, kulcstartókról, de még a konyharuhákról, abroszokról is. De téved, aki azt hiszi, hogy a kenguru az egyetlen erszényes állat Ausztráliában! Ezen a tengerekkel körülvett kontinensen háborítatlanul maradtak meg az erszényesek, melyek a földtörténeti középkorban jelentek meg. Kétszáz fajta erszényes állatot tartanak számon, az egér nagyságútól a mázsás súlyú kenguruig, melyek a többi kontinensről már régen eltűntek. A kenguru népszerűségével azonban vetekszik a kedves kis koalamackó, amely ugyancsak erszényes és semmi köze sincs a mi medvéinkhez! Bevallom, én őt zártam a szivemben, attól kezdve, hogy a sok kis meglepetés között felfedeztem a konferenciai táskámban! Hát még mikor a valóságban is megláttam a melbourne-i állatkertben, ahogy az eukaliptuszfa ágát átölelve szunyókált! Miután kicsinye kinövi az erszényt, nyakába kapaszkodva cipelteti magát anyjával. Az eukaliptuszfa friss leveleivel táplálkozik és a fa nedvét szívja ki. Egyesek szerint ettől állandóan bódulatban van! A színes, gazdag madárvilágnak csak egy érdekességét említem meg: a kookaburrát, mely Viktória állam legjellegzetesebb éneklő madara. „Hajnali nevetőnek" is hívják. Elmesélték, hogy azokban az elővárosokban, ahol ez a védett madár honos, a telekárak jóval magasabbak az átlagosnál. A hajnali ébresztőt meg kell jí __.... i_________________________________________ liá ban, az országot az eukaliptuszok hazájának is nevezik. Négyszáz fajtáját ismerik. Az esőben gazdag tájakon eléri a 90 méter magasságot, míg a sivatagos vidéken egészen alacsony, bokorszerű. Gyantát, illatos olajat nyernek belőle, de kiválóan alkalmas épület- és bútorfának is. Január végén az ausztráliai nyár teljes pompájával fogadott, így alkalmam volt gyönyörködni a szépen ápolt kertek gazdag „kínálatában". Sok ismerős virágot láttam, de voltak egzotikus, soha nem látott virágkülönlegességek is. Az ausztrál emberek szeretik a természetet, vigyáznak rá, ápolják kertjeiket, hiszen sokkal több időt tölthetnek a szabadban, mint mi, európaiak. A gyümölcsökről külön kell beszélni. Ami számomra meglepő volt, hogy a mi szezongyümölcseinket együtt •találtam egy-egy szépen megtérített asztalon: az eper a szőlővel, a sárgabarack és szilva, a különböző dinnyefajták, az alma, körte és persze, a sok banán, ananász és narancs. Az ausztráliai nyár együtt kínálta számunkra a sokféle ízes gyümölcsöt. Nem fogom elfelejteni azt a gyümölcs-kompozíciót, amellyel egyik gyülekezet asszonyai vártak bennünket! Egy hatalmas görögdiny- nyét, melyet kivájtak és kosárformára alakítottak, megtöltöttek a különböző gyümölcsök színes gazdagságával, hogy ezzel kedveskedjenek nekünk. Végül egy számunkra érdekes kis történet. Háziasz- szonyom egy istentisztelet után kedves idős hölgyet mutatott be nekem: „Otöle kaptuk az elmúlt karácsony legkedvesebb ajándékát”. A kertjében megérett epret 24-én délelőtt befőzte, és a kis dzsemes üvegecskéket, melyek még melegek vo'ltak, átnyújtotta a kis gyülekezet minden egyes asszonyának kedves meglepetésül! Karácsonyi eperszüret és lekvárfözés - európai háziasz- szony számára nem kis meglepetés! Szeretném ezt az ausztráliai beszámoló sorozatot egy ausztráliai asszony imádságának részletével befejezni. Úgy érzem, ide kívánkozik: Istenünk, Atyánk, aki minden élet forrása vagy, dicsérünk téged és köszönjük néked ennek az országnak minden szépségét! Az ég felé magasodó sziklaóriások méltóságát, a hófödte hegycsúcsokat, az erdőket, és sivatagokat, a tengerpart fövényét, mindez örökkévaló hatalmadról beszél nekünk. A szivárvány színeiben tündöklő madarak szépségét, a virágok pompáját. Bennünket mindez az emberrel kötött örök szövetségedre emlékeztet. Hála neked érte! Valamit megismerhettem ebből a szépségből! Valói. ... ................./___. i .______u__i_i____________________________ A nagykorúsággal járó személyes felelősség nemcsak az élet különféle területein helyezi „vállukra” a döntés súlyát, hanem hitéletükben is ez az érintettség nélkülözhetetlen. Most már nem a szülői, nagyszülői és keresztszülői felelősségen van a hangsúly akkor sem, ha gyötrő kérdésük marad gyermekük és unokájuk hitélete szívük utolsó dobbanásáig. Nekik kell dönteniük úgy is, ha az eseményeken keresztül készteti Isten őket erre. Jelentheti ez, hogy házasságkötés előtt állnak s kiderül, hogy a templomi esküvőhöz szükséges lenne tudni, hogy mit jelent esküdni „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Hozzájárul ehhez, hogy keresztség sem volt. Mit jelent az, hogy már a keresztség előtt „tudatos hitre” segítjük a nagykorúakat? Vagy a megkeresztelteket hogyan lehet beépíteni a gyülekezet életébe úgy, hogy először megtörténjék a személyes érintettség az előkészítő alkalmakon? A jelentkezés alkalmával kiderül, hogy itt most már „rólam van szó", elhatározásom alapján szembesülök az „Isten-kérdéssel” és a Vele való találkozás alkalmává válhat mindaz, amit most hallok és tanulok és nemcsak a házasság „egyházjogi” rendezéséhez segít, hanem a családi életet „lelki állomássá” teheti, ahol „magasfeszültségek” transzformálódhatnak, a békés és szeretetteljes együtt- és egymásért élésben. A vizs- gán-beszámolón a fiatal nagykorúak (18-36 évesek) nem egyszerűen a tanultakat mondták el, hanem témakörök kidolgozását kértem tőlük, amely a személyes hozzáállásukat igényelte. Egyik konfirmandus (B. P.) így nyilatkozott a „Meg vagyok keresztelve” témában: „Sokan gondolhatják, hogy könnyen tudok erről a témáról beszélni, hiszen pár perccel ezelőtt itt, a keresztelő kútnál engem is megkereszteltek. Ezzel Isten Jézus Krisztusért gyermekévé fogadott. De nem is olyan könnyű erről beszélni, hisz a keresztség által egy új életet is kaptam, és egy új élet születése sosem könnyű.” Valóban, mert fájdalmas „vajúdással” jár, sőt, csak halál árán születik. Jézus Krisztusnak meg kellett halnia, hogy nekünk életünk legyen, új és örök életünk. Krisztusban van új életünk hit által. „Mit is jelent tehát igazából ez számomra, hogy hiszek Jézus Krisztusban?- teszi fel N. Z. a kérdést. „Ez azt jelenti, hogy elfogadom és követem és bízom benne, vagyis nem kétkedve fogadom, hanem fenntartások nélkül.” Egy most végzős főiskolai hallgató (N. A.) erre a kérdésre: Mit jelent az, hogy Istené vagyok? - válaszolja : „Először, hogy Isten teremtett engem, másodszor pedig, hogy Isten gondot visel rólam. A Szentirás o'Torinf IctAn Q7omhori Q mami Upnprp oc hucAnlotneog. den embert egyformának kell képzelnünk. Elég, ha csak körbenézünk a világban, máris látjuk, milyen változatosak az emberek”. Ha ősszel pedagógusi munkába áll, bizonyára nem veszi le a konfirmációban kapott „hit-szemüveget” és szeretni fogja a „sokszínű” fiatalságot. Egy fiatal gyakorló pedagógusunk (M. J.) a második kőtábláról számol be. Az ötödik parancsolathoz ezt fűzi: „De ez a parancsolat nemcsak a fizikai ülésről szól, hanem magába rejti azt is, hogy szóval, indulatokkal, pillantással is halálra tudunk sebezni egy másik embert. Nemcsak egy pillanatnyi gyilkosságról szól, hanem hosszú időn keresztül marjuk egymást, és így tönkretesszük a másikat.” Lelkészek, akik az utóbbi években sokszor teljes tanári óraszámban tanítjuk fiataljainkat a hitismeretre és érezzük, hogy egy-egy diák éveken át mennyire tudja „gyilkolni” az osztály közösségét érdektelen és közömbös magatartásával, zavart okozó rendbontással, csak igenelni tudjuk a fiatal pedagógus testvér 5. parancsolathoz fűzött gondolatait, melyből az egy-egy diákkal való naponkénti találkozás idevágó tapasztalatai tükröződnek. - Házasságra készülő tanár a 6. parancsolatból ezt szűri le: „Sokan kényes kérdésnek tartják, nem szeretnek beszélni róla, pedig a Szentírás nagyon világosan, szókimondóan beszél erről a témáról. Ne használni akard a másikat, hanem szeretni. Hogy mi is az igazi feltétel nélküli szeretet, arról választ kapunk sok helyen a Bibliában. Jn 13,14-17.34; lKor 13. Ne a szex legyen az elsődleges, hanem a szeretet”. Igen: az agapé! A személyes érintettség talán a legközvetlenebbül a fiatal gimnáziumi pedagógus -testvér bizonyságtételéből tör fel (L. Á.), aki Isten mindent megújító szerete- téről a legfrissebb tapasztalatát emelte ki, amikor ezt az igehirdetéshez kapcsolta, melyben Krisztus keresztjének mindennél erősebb hatalmáról hallott. Az O keresztáldozata, mint jelében is „plusz” ad erőt, hogy helyt tudjunk állni, mint szülők, nevelők a fiatalság előtt. Luther írta, hogy a szülőre, mint egy palástot teríti rá Isten a maga tisztességét és tekintélyét. Tehát a szülő felelőssége, hogy túlmutasson önmagán Istenre. Adjunk hálát Istennek ezért a felnőtt konfirmandus csapatért, hogy hitüket megélhessék hivatásukban, a katedrán, a családban, beépülve a gyülekezet életébe, melyben Krisztusba vetett hitük „izmosodhat”, szere- tetük mélyülhet egy olyan világban, ahol a szakadékok mélyülnek, melyekből a krisztusi szeretet ki tud __—i_______________________________________ OL VASÓI LEVÉL Szeretettel köszöntőm az Evangélikus Életet ezen a szép évfordulón. Olvastam a püspök írását a 60 éves évfordulóról. És talán azért ragadott meg az írás, mert nékem már 1950 óta jár rendszeresen az újság. Még 1949 ótajs van egypár Élővíz, amit még most is őrzök. Igaz, hogy a többi újság is majdnem mind megvan. Volt, amikor odaadtam valakinek, de láttam, hogy nem érdekli. Nincs is nálunk még egy, akinek ilyen régóta járna az újság. Köszöntőm a Szerkesztőség minden dolgozóját, akik azon fáradoznak, hogy az újság minden héten eljusson az olvasóhoz. Isten áldását kérem mindnyájunk éltére, maradok szeretettel: Cservenák Mihályné FELNŐTTEK KONFIRMÁCIÓJA (IV.) Személyes érintettség
