Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-05-21 / 21. szám

Evangélikus Élet 1995. május 21 Reflektorfényben az igehirdető- Csak bírálni tudsz, vagy imádkozni is? ­Köztudomású, hogy a refor­máció az istentisztelet közép­pontjába az igét és annak hirde­tését állította. Ennek megfelelő­en nagy hangsúly esik a refor­máció egyházaiban mind a pré­dikációra, mind pedig az igehir­detőkre. Nem hiába nevezték lel­készeiket évszázadokon keresztül csak egyszerűen prédikátorok­nak! Ahhoz azonban, hogy az ige­hirdetés elérje célját, Isten üzene­te hallgatóinak a szívébe talál­jon, jól felkészült igehirdetőkre is szükség van. Mert egy kevésbé tehetséges, vagy éppen felkészü­letlen, illetve rosszul felkészült prédikátor csak akadályává vál­hat az ige útjának, viszont aki jól tudja „hasogatni” az igét, az áldássá lesz hallgatóinak. Kétségtelen, e téren budapesti gyülekezeteink vannak legjobban ellátva és elkényeztetve, mert vá­logathatnak az igehirdetők kö­zött, melyik templomba menje­nek vasárnap, kinek az igehirde­tését hallgassák. Egypapos gyü­lekezetben, szórványban viszont erre nincs lehetőség. Meg kell elégedniük saját lelkészük igehir­detési szolgálatával. Akik között vannak kimondottan tehetséges, jó „szónokok” is, de olyanok is, akik „gyenge” prédikátorok, vagy éppen csak úgy olvassák fel az egész igehirdetést, ami talán nem is a sajátjuk. Itt most arról is szeretnék szólni, hogy sajnos, gyülekezete­ink némely tagjának is van meg­lehetősen rossz szokása. Az, hogy a templomból kijövet, mindjárt kezdik bírálni papjukat és az elhangzott prédikációt. S ezzel már el is vágták az ige áldásának útját a szívükbe, az életükbe. Mert nem az ige üze­netére figyeltek, hanem az ige­hirdető személyére, emberi gyen­geségeire. Ezek a bírálatok, kifogások bizony elég széles skálán mozog­nak. Vegyünk sorra ezek közül néhányat! Ha például az igehirdető „tü­zesen”, hévvel beszél, akkor né­melyek szerint „ideges, neurasz- téniás a papunk!” Ha nyugodtan prédikál, „sajnos, hiányzik belő­le a Lélek tüze!” Ha már ősz a haja, vagyis nem éppen fiatal, akkor „túl öreg ahhoz, hogy a gyülekezet ifjúságával és a gyer­mekekkel is foglalkozzék.” Ha nem követi elődje igehirdetési stílusát, akkor „modernista, nem tiszte!: a régi hagyományokat.” Ha viszont ragaszkodni kíván a tradíciókhoz, akkor „megrekedt a múltban, nem tud semmi újat felmutatni, semmi pezsgést nem hoz a gyülekezet életébe!” Ha a prédikációját, az ige jobb megér­tése érdekében, két vagy három részre osztja fel, akkor „akadé­mikusán, Szentlélek nélkül be­szél.” Ha úgy olvassa fel a pré­dikációját, vagy gyakran bele­néz, akkor „már megint lusta volt becsületesen készülni.” Ha meg-megakad vagy csak szünete­ket vesz, akkor „attól tartunk, mikor sül bele a prédikációba.” Ha meg szabadon, folyékonyan beszél, akkor „nem tudjuk kö­vetni, nincs semmi vázlata, nem marad meg belőle semmi.” Ha beszéde közben „kiereszti hang­ját”, akkor meg „minek kiabál most, már megint kit akar szid­ni?!” Ha meg halkan beszél, „már megint elalszunk nála.” Ha túl tudományos, magasröptű a prédikációja, „a teológiára való tanárnak, nem prédikálni ne­künk!” Ha a prédikációba bele­vonja a napi eseményeket is, ak­kor „már megint politizál a szó­széken.” Ha meg csak az alap­igéről beszél, „nagyon unalmas tud lenni, hiányzik belelő a civil kurázsi.” Ha idegen szavakat is használ, még ha megmagyarázza is a jelentését, „mit dicsekszik, kérkedik azzal, hogy tud idegen nyelveken is, ne legyen akadémi­kus a mi papunk!” Bőven van hát mit és kit bí­rálni az istentisztelet után! De még a templomon kívül is! Mert egyeseknek az is szemet szúr, ha látják, hogy a papjuk sétálni megy a családjával, akkor „bi­zony jobban tenné, ha ehelyett az öregeket és a betegeket láto­gatná!” Ha meg néha a barátai­val, ismerőseivel van együtt, „ez a pap egy világfi, inkább jobban készülne a prédikációjára!” Természetesen nem csupán ilyen és hasonló birálatokkal ta­lálkozhatunk, dicséreteket is le­het hallani. Méghozzá hangosan, a templomból kijövet, mindjárt a templomkapuban, amikor sze­mébe dicsérik egyesek az igehir­detőt: „Milyen gyönyörűen be­szélt ma a nagytiszteletű úr!” Tudjuk-e, hogy ez a „pozitív bí­rálat” arról árulkodik, már me­gint nem hallották meg egyesek az igehirdetésből Isten éppen ne­ki szóló üzenetét, hanem csupán emberi teljesítménynek értékelik az elhangzott prédikációt! Ezek után vajon gondolunk-e arra is, hogy annak a szegény igehirdetőnek, - igen, a te pa­podnak - nem az ilyen bírála­tokra van a legfőbb szüksége, hanem sokkal inkább arra szo­rul, hogy imádkozzanak érte az ige hallgatói! Mert bírálni köny- nyű, azt mindenki tud, de ki tud imádkozni is az igehirdetőért?! Igen, akár naponta is, főképpen meg vasárnaponként, az igehall­gatásra készülve! De az igehirde­tő is imádkozzék, ne csak Szent­lélekért, hanem naponta a gyüle­kezete tagjaiért, azokért is, akik csak bírálni szokták, hogy azok is meghallják, emberi szavakba pólyáivá Isten üzenetét! Az az Istennek tetsző, ha az igehirdetők is, igehallgatók is imádkozni tudnak az ige áldásai­ért. Mert ahol ezt teszik, ott ál­dássá lesz minden egyes igehir­detés és igehallgatás, s ez meg­látszik a hallgatók életén is. Szerdahelyi Pál Falfirka Néhány héttel ezelőtt egy fal­firkáiét rótt meg szelíd szavakkal cikkírónk, gondolkodásra, érzé­sekre biztatva az elkövetőt. Bár hiszek a nevelésben, mégsem tar­tom valószínűnek, hogy a „se is­ten, se haza" szlogent falra felíró akárki magába szállna ilyesfajta korholástól. Már ha egyáltalán elolvasná. Amúgy pedig nyilván nem sokat értene belőle. Senkit nem biztatnék további falfirkálá­sokra, mégis, úgy érzem, leghatá­sosabbak a „helyben” közölt vá­laszok. A metrón láttam ezt a feliratot: „Jézus vérét adta ér­ted”. Alatta a folytatás: „Ki kér­te rá?”. És a viszontválasz: „Ké­rés nélkül tette". S a másik, a kedvencem, az egykori berlini falon lefotózott graffiti: „Isten halott, mondta Nietzsche". Az alá írt válasz csak úgy csat­tan: „Nietzsche halott, mondta Isten”. Úgy ám. U. Á. A BIBLIA MAGYARORSZÁGON „Ki nyitja meg a betett könyvet, Ki szegi meg a töretlen időt? Lapozza fel hajnaltól-hajnalig emelve és ledöntve lapjait ? Pilinszky János: Introitusz Szolidan ünnepélyes meghívó, néhány plakát (igazán kár, hogy az evangélikus templom ajtajára már nem jutott), templomi hirdetés hívogatta a hí­vőket, az érdeklődőket dr. Blázy Árpád bibliagyűj­teményének, dr. Schlemmer Tamás fotóinak megte­kintésére. Ilyen még nem volt, legalábbis nem Za­laegerszegen ! . Csodálatos időzítés. Éppen nagyhéten, húsvét ölelésében találkozhattak lelkészek és civilek, nyugdíjas érdeklődők, kisiskolások, művészeti gim­náziumi osztályok a keresztyénség legdrágább kin­csével, a bibliával, ráadásul ilyen értő rendezésben. Köszönet illeti a Városi Művelődési Központot, a Zala Megyei Levéltárat, akik felkarolták dr. Blázy Árpád egyedülálló kezdeményezését. Nagycsütörtökön, két szolgálat között tudtam csak kikanyarítani két órát, hogy magamba szív­jam a gazdag és színes kiállítás hangulatát, tanítá­sát. Nem titkolom, amikor a Művelődési ház felé bandukoltam, vegyes érzések keringtek bennem. Nem tudtam elhessegetni Rozgonyi néni arcát, akit 90 évesen temettünk. Egyetlen kopott, agyon­olvasott Bibliája fölé görnyedten találtam, vala­hányszor meglátogattam. Sugárzott idősen is ránc- talan, angyali arca. Krisztusi fénye hónapokra erőt adott a szolgálatokhoz. Vajon akinek egy kiállítás­ra való Bibliája van, még jobban bele tudja-e élni az ige csodálatos üzenetét a világba? Nem válik-e kriptává az üvegkalitka? Isten Szentlelke megérin- ti-e a kisdiák ártatlan szívét, miközben gyönyörkö­dik a gyönyörűbbnél jyönyörűbb biblia-illusztráci­ókban, a fotókban? Uj erőt kapnak-e a lelkészek a temérdek húsvéti szolgálathoz? Inspirálja-e az egyetem előtt álló gimnazistát az Eszter tekercs a rendszeres bibliaolvasásra? Mindennapi kenyérré válik-e az ige a hajszolt középkorú számára? A ki­állítás megtekintése után az a bottal totyogó bácsi­ka, aki előttem lépett be a terembe, vajon a Feltá- madottba vetett reménység örömével tud a halálra nézni? Minden aggódásom szertefoszlott a templommá lett teremben. Nem szólt halk orgonazene, a szí­vemben mégis így éreztem. Megbarátkoztam a gondolattal, hogy most nem lapozgathatom a Bib­liát, nem simíthatom végig a kezem Jézus kereszt­jén, nem érinthetem a csodálatos tekercset, nem bújhatom a Képes Bibliát, mint teszik a kis hitta- nos gyerekek, nem tudva betelni a látvánnyal. A végen már nem zavart az üveg sem, Isten Szent­lelke és a fantasztikusan kifejező képek segítségé­vel a nagyheti események részese lettem. Szívembe lelki békesség költözött, s hálaimádságot fogal­maztam meg elsősorban Isten felé, akinek beszéde élő és ható. Áttör az üvegakváriumon, s átöleli szeretetével még a csupán kulturális értékekre kí­váncsi látogatót is. Élményekben, de főleg lelkiekben gazdagon jöt­tünk haza valamennyien erről a kiállításról. Pon­tosabban ketten azért - érzésem szerint - üres szívvel távoztak. Egy halálfejet rajzoló kisfiú, „Maga a halál!” kijelentéssel írta be magát az em­lékkönyvbe. Naponta • szeretnék imádkozni érte, hogy megértse, 0 AZ ÉLET!!! Könyörgök azért a másik kislányért, aki magabiztosan és gőgösen je­lentette ki: „Mindet olvastam már!" Uram, adj ne­ki alázatosabb szívet! „A Biblia maga a Csoda". „Ennek a kiállításnak a kapcsán talán megtörténik néhány társunkkal a csoda: a feltámadás” - olva­som, dr. Blázy Árpád megnyitóbeszédének parányi részletét. Adja Isten, hogy így legyen! Szemelgetek az emlékkönyv beírásaiban, szinte vala­mennyi elragadtatással, hálával ír. A két negatív beírás mellett álljon itt kettő a számtalan dicsérő megjegyzés körül. Nem titkolom, elfogult vagyok. Az első így szól: „Nagyon tetszett a kiállítás, gratulálok Opinák! Ántoni Judit Keszthely 3. o. tanuló Nos, ő Árpád tündén kis unokája! A másik beírást élőben is hallottam, amikor vasár­nap korán reggel a református lelkész feleségével együtt mindketten _a templom felé siettünk. Áradt belőle a szeretet. „Örömmel tölt el, hogy láthattam ezt a nagy szeretettel, hozzáértéssel összeállított kiállí­tást." Szerettem volna Árpáddal interjút készíteni, gon­dosan összeállítottam kérdéseimet, riportermagnót is kértem kölcsön. Sajnos, nem ért rá, az istentisztelet után rohant „unokázni”. Mint mondta, amit kérdez­nék, arra válaszolt a rádióban. Ezt sajnos az olvasók többsége aligha hallotta. Azért annyit sikerült meg­tudnom, miközben szaladt le az orgonától (felhozta nekem segédanyagként a kiállítás összes dokumentu­mát - köszönet érte), hogy elsősorban családi örökség ez a gazdag gyűjtemény. Árpád családja igazi papi család. Édesapja, testvére, fia lelkészek, édesanyja is teológiát végzett, hitoktatóként dolgozik. Dr. Blázy Árpád nyugdíjas főgyógyszerésznek, a Somogy, Zala Egyházmegye volt felügyelőjének családja számára CSODA a Biblia, s mindennapi lelki táplálék. Ezt megérezhette a látogató! Hamarosan finn énekkar érkezik gyülekezetünkbe a testvérvárosból, Varkausból. Boldogan meghosz- szabbítottam volna a kiállítást. Micsoda élmény lenne nekik a Tranoscius szlovák csatos énekeskönyv lapoz­gatása. „A KÖNYVNEK kézzel elérhető módon polcon, vagy asztalon, vagy kézben az igazi helye, nem pedig tetszhalottként, üvegkoporsóba zárva." (Dr. Blázy Ár­pád) (Baloghné Szemerei Mária) Hogyan kerültem az ifjúsági munkába, az Evangélikus KIÉ vezetésébe? Bonnyai Sándor lelkésztestvé­rünk 80. születésnapján szeretettel kívánjuk Isten áldását életére. Mi­vel a háború előtti egyházi ifjúsági munka egyik szervezője volt, erre vonatkozóan kérdeztük meg. P Teológus koromban a gyakorla­ti kérdések érdekeltek. Elsőévesen a „Kurucdombi” szegény negyed­ben gyermekekkel kezdtünk fog­lalkozni, ahol volt játék, mese, ének, bibliatörténet. Másodévesen egy fiatal tanítóval utcagyerekek­ből cserkészcsapatot szerveztünk az egyháztól kapott helyiségben. Ez olyan nagy esemény volt - mert addig általában csak diák cser­készcsapatok voltak -, hogy az ak­kori főcserkész, gróf Teleki Pál, kultuszminiszter vette fel csapa­tunkat a cserkészszövetségbe. Har­madévesen Jobaházán, Farád filiá- ján munkatábort szerveztünk. Többnyire városokból kikerült te­ológusaink egy-egy „paraszt” csa­ládhoz kerültek családtagként. Minden munkában részt kellett venniök, hogy megismerjék a falu­si életet. Ilyen „múlt” után ajánlott Deák proff. a KIÉ munkára. Ak­kor a KIÉ három ágon munkálko­dott: Evangélikus KIÉ (EKIE), re­formátus (RKIE) és a felekezetkö- zi (BKIE) melyeket a KIÉ Nemzeti Szövetség fogott össze. Milyen volt az EKIE munka a két világháború között? Nem velem kezdődött a történe­lem, mert előttem már Abaffy Gyula és Erős Sándor dolgoztak az EKIE-ben. Az EKIE elsősor­ban a falusi ifjúság körében mun­kálkodott, akikkel akkor senki nem törődött. A „fonó”-ban, istál­lókban, vagy a kocsmákban gyűl­tek össze. Ma azt mondanánk, hogy nem egeszen „kulturált kö­rülmények” között. így örömmel vették - amikor folytatva elődeim munkáját - egy-egy napos egyház- megyei konferenciákat tartottunk, néha ezer, ezerötszáz felnőtt fiú és leány részvételével. Majd egyhetes nyári és téli táborok következtek.- A cél a naponkénti biblia olva­sásra és a személyes keresztyén életre való nevelés volt. Sok küz­delmet jelentett - személyes példá­val is bemutatni - a bűn, az Isten­től elszakadt állapotunk felismeré­sét és a kegyelemajándékként ka­pott bűnbánat útján a bűnbocsá­nat és az új élet megélését. Újból és újból előkerült téma volt az „ifjú­ság örök sebének”, a tisztátalan életmódnak a gyógyítása. A ke­resztény házasságra való felkészü­lés, a felebaráti szeretet gyakorlá­sa. Nagy segítség volt ebben a munkában a feleségem, aki két diplomával nem vállalt világi állást- ahogy szokásba jött az ifjú pap- néknál hogy az ifjúsági munká­ban segítségemre legyen. - Volt egy „hősi” korszak, amikor elha­gyott pajtákat, nem használt paró- chiális istállókat alakítottak át, vagy építettek egészen új ifjúsági otthonokká, ahol zavartalanul le­hetett összejöveteleket tartani. - Sok lelkészünk kapcsolódott be lelkesen a mozgalomba, de voltak, akik túlmunkára hivatkozva, sok akadályt gördítettek a mozgalom elé. Igyekeztünk segédanyagot ad­ni a vezetőknek, részletes prog­rammal. A kéthetente piár tízezer példányban megjelenő: „Evangéli­kus Ifjúság” c. folyóiratunk leg­több cikkét maguk a fiúk, leányok írták. - Iratteijesztést szerveztünk a gyülekezetekben, majd népfőis­kolát is szerveztünk. - Sajnos, a hamarosan ránkszakadt háború megakadályozta a további fejlő­dést. Mi volt az „egyes” és a „négyes” program ? A KIE-munka alapját eredetileg Lukács 2,52. v. adta meg: „Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testének állapotában, az Isten és az emberek előtt való kedvesség­ben.” így alakult ki a KIÉ „né­gyes” programja: sport, tudomány művészet és vallásos nevelés. — A háborús években sokat harcol­tunk a divatossá vált ébredési moz­galmakkal szemben, akik a bűnbá­nat nélküli bűnbocsánatot kézráté- tellel osztogatták és az „olcsó” ke­gyelmet hirdették. Ezekben az evekben az újabb nehézség akkor jelentkezett, amikor a levente moz­galom, majd később a kommunis­ta mozgalmak tartottak kizáróla­gos igényt az ifjúságra, így szá­munkra a vallásos munka „egyes” programja maradt. Nem lehet el­hallgatni, hogy az EKIE-t a pártál­lamot kiszolgáló egyházi vezetőség tiltotta be. Sőt, amikor minden egyházi helyiségből kiszorultunk, a lakásomon tartott bibliaórákat is fenyegetésekkel betiltották. A régi EKIE-nek ma is vannak szenior tagjai és összetartanak ? Szenior tagjainkban nagyon megfogyatkoztunk. Sokan elhuny­tak. Szakadás is történt közöt­tünk. Most kezdünk eszmélni és keressük az igében a számunkra járható utat és a szolgálat lehetősé­gét. - Sajnos, a KIÉ mozgalomban világviszonylatban nagy a veszély, hogy a „K” betű lényege kimarad és csak „IE” mozgalom marad. Az EKIE feloszlatása után az Országos Felügyelő sofőrje lettem, majd újpesti káplánkodás után fe­rencvárosi, majd kispesti lelkész­kedés. Ezekről az évekről majd ta­lán később. Amikor most hálával emléke­zem meg az egész útról, amelyen vezetett az Úr, drága emlékként maradt bennem, amit Podmanicz- ky prof. úrtól kaptam. Még a teo­lógián egyszer panaszkodtam a sok negatív bibliai kritika miatt. Ő azt mondta, hogy a Biblia szavait nem sugalta az Isten. De ami meg van írva, az Ige. Elmondta, hogy nem úgy olvassa az írást, hogy mit gondolt Jeremiás, vagy miért írt olyan szomorú szöveget, amikor a zsoltáríró bajban volt, vagy mit gondolt Máté, vagy Pál milyen volt az időjárás, hanem mit mond nekem, személy szerint az Úr. Jé­zus is mindig arra hivatkozott, ami meg van írva. Hazafelé készülve, könyörgök népünk és ifjúságunk ébredéséért és hálát adok minden napért. Bonnyai Sándor nyug. ev. lelkész TEHERMENTESÍTENI SZERETNÉ A LELKÉSZEKET Bemutatjuk az egyházmegye új pénztárosát 1995. január elseje óta főállá­sú pénztárosa van a Győr- Soproni egyház­megyének Ma­cher Sándomé személyében, aki a győri gyüleke­zet alkalmazottjaként részmunka- időben, napi három órában végzi a pénztárosi szolgálatát. Kinevezé­se meghatározatlan időre szól. Rö­vid bemutatkozásra kértük az egy­házmegye új pénztárosát.- Rábaszentandráson születtem és ott is konfirmáltam - mondja Macher Sándorné. Közgazdasági technikumi végzettségemmel a polgári munkahelyeimen is pénz­ügyi, könyvelési vonalon dolgoz­tam. Utoljára egy Kft-nek köny­veltem; de tavaly munkanélküli lettem. Akkor ajánlották ezt a le­hetőséget, amit elfogadtam. Fér­jem a győri gyülekezet presbitere. Két fiam van, akik közül a kiseb­bik az evangélikus általános isko­lába jár.- Milyen érzésekkel kezdte el szolgálatát?- Nem tartottam ettől az új munkától. Inkább kíváncsiság élt bennem, mert ilyen mélységé­ben nem ismertem az egyház belső ügyeit. Menet közben kel­lett sok mindent megtanulnom. Legnagyobb meglepetést szá­momra mégis az okozta, hogy a hivatalos szervek, mint az adó­hatóság, a társadalombiztosító, mennyire tájékozatlanok az egy­házakra vonatkozó jogszabályok tekintetében. Sok esetben tanács­talanok, milyen elbírálás alá es­nek az egyházak. Ez a meglepe­tés erejével hatott.- Mit tart fontos szempontnak pénztárosi munkájában ?- Ha egy mondatban foglalnám össze, mit tartok elsőrendűen fon­tosnak ebben a szolgálatban, ak­kor azt mondanám: mentesíteni szeretném a lelkészeket a pénzügyi, adminisztratív, adóügyi feladatok alól. A gyülekezeti munkával túl­terhelt lelkészeknek nyűg ez a tő­lük idegen és ismeretlen feladat. Másik fontos szempont munkám­ban a tájékoztatás. Szeretnék ezért az egyházmegye mindegyik gyüle­kezetébe ellátogatni, hogy szemé­lyesen adjak felvilágosítást azokról a kérdésekről, amelyeknek ismere­te a pénzügyi fegyelem megtartásá­hoz elengedhetetlenek. Hiszem, hogy ezzel is segítségére lehetek a lelkészeknek. Kiss Miklós amely Isten igéjéről, Jézus megvál­tó művéről nem tud, sőt eltereli róla. a figyelmet, az ELSŐ PA­RANCSOLAT - Ne legyen más Istened! - ELLENI BÚN, mert „mindennél jobban kell Istent fél­nünk, szeretnünk és Benne bíz­nunk” ! Ez a levelezés pogányság és varázslás, mágia, még akkor is, ha állítólag délamerikai misszionárius indította el. A varázslók pedig kí­vül maradnak a mennyei városon (Jel 22,15), és osztályrészük a tűz­zel és kénkővel égő tóban lesz (Jel 21,8). Még akkor is, ha az Anti- krisztus csodákat tesz, hogy elhi­tesse, ha lehet; a választottakat is (Mt 24,24). Kedves Címzett, bátran bízzál Istenben és ne félj a fenyegetéstől! Kedves Feladó, térj meg a hitetlen­ségből és hiszékenységből! Amennyire lehet, tedd jóvá a má­sok súlyos félrevezetését! Kérd Is­ten bocsánatát és segítségét: nem tudtad, mit cselekszel! (Lk 23,34) Ha bánod és elhagyod a pogánysá­godat és hitetlenségedet, Jézus, a Megfeszített ezért is megfizetett, és Jézus, a Feltámadott, ebben is ad győzelmet! Szeretettel. Dr. Zsigmondy Árpád NEHÉZ SZÍVVEL írjuk le az alábbi sorokat. Püspöki körlevél­ben, lapunkban is felhívtuk a figyelmet a Saj­tóosztálynak való gyülekezeti tartozásokra. Szerettük volna, ha a felszólítások nyomán (melyeket évről-évre küldtünk) ki-ki előveszi a számlákat és ellenőrzi a befizetéseket Saj­nos, többen nem tették meg. Így az Országos Elnökség elrendelése szerint mai számunkban közzé kell tennünk a tartozók névsorát Lehet, hogy egyes gyülekezeteknél abból adódott az elmaradás, hogy lelkészváltozás volt és nem néz­tek utána az élőd idején történt vásárlásoknak. A névsort úgy adjuk közre, bogy az összeg után zárójelben a tartozás évét is jelöljük. Az 1995. éri vásárlásokat még nem vettük figyelem­be, bár a 30 napos batáridő már ezeknél is ét- múlt Kérjük a lelkészek és gyülekezetek megér­tését és számláik rendezését június 30-ig. Ácsa: 34.885,- (94 évi); Amót: 14.830,- (92-94); Bakonyszombatfaely: 12.988,­(92-94); Boba: 52.450,- (90-94); Cegléd: 27.933,- (93-94); Csorna: 42.097,- (88-94); Dombóvár: 25.593,- (94); Esztergom: 29.632,- (91-94); Lovászpatona: 17.977,- (91-92); Marcalgergelyi: 9.874,- (90-91); Mencshely: 33.014,- (94); Mezőtúr: 5.117,- (91-93); Mohács: 19.143,- (89-94); Nagy- alásony: 18.794,- (93-94); Nemescsó: 4649,- (93); Nyíregyháza: 101.265,- (94); Nyírsző­lős: 6.882,- (93-94); Oroszlány: 5.902,- (92-93); Paks: 36.397,-(94); Péteri: 71.668,- (93-94); Porrogszentkirály: 8.354,- (92); Rábcakapi: 43.970,- (90-93); Sikátor: 13-211,— (94); Szarvas-Üjtemplom: 6.479,- (93); Tab: 3.488,- (93); Tárnokréti: 3.502,- (91); Terény: 9.239,- (92-94); Vanyola: 25.776,- (94). E heti számunkból anyagtorlódás miatt ki­maradt az Ausztráliában jártam és a Felnőttek konfirmációja című sorozatok befejező írásai. Ezeket következő számunkban közöljük. „Szeretettel mindent lehet! - Ez a levelet azért küldjük, hogy sze rencsét hozzon neked.” - így kéz dődik az a nekem címzett névtelei levél, amelyet 20 példányban kel lett volna továbbítanom 96 órái belül. ígéri, hogy 4 nap múlvs meglepetésben lesz részem, és.ern ellenőrizhetetlen példákat hoz, tíz ezer dolláros nagyságrendben. D< ha elfelejtem, vagy csak késem is vele, netán megszakítom a láncot jaj nekem. Aki így tett, sürgőser meghalt a felesége, drágán javítot­ták az autóját, vagy elvesztett 40.000 USD-t. Mivel nekem mái nem halhat meg a feleségem, nincs autóm és nem veszíthetek el 40.00C USD-t, akkor is nyugodtan meg­szakíthatnám a láncot, ha hinnék benne. De én nem a varázslevélben hi­szek, hanem Atyámban, Jézus ál­tal, aki eddig mindig kirendelte mindennapi kenyeremet (sőt a va­jat is rá), akkor is, ha a hit és az igazság melletti kiállásomért bün­tetni akartak, meg akkor is, ha Ő tett próbára és nevelt csapással. A lényeg: ezúton üzenem nem 20 címre, hanem mindenkinek: em­berfölötti vélt erők befolyásolása egy olyan levél sokszorosításával, OLVASÓI LEVÉL Vidobet 183 R

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents