Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-05-07 / 19. szám

Evangélikus Elet 60. ÉVFOLYAM 19. SZÁM 1995. MÁJUS 7. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI HARMADIK VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 30 Ft Minden örömben ott a bánat, a születésben az ébredő halál, a virág kelyhében a kereszt, a kereszt kráterében a fény, a halál csokrában a feltámadás Csanád Béla A TARTALOMBÓL ÚJ FELÜGYELŐT VÁLASZTOTTAK SZENTANTALFÁN MEGOSZTOTT ÖRÖM AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM (3). FELNŐTTEK KONFIRMÁCIÓJA (II.) DSIDA JENŐ Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat! Amíg ö véd engem, nem ér semmi bánat! Körülvesz virrasztó áldó szeretettel, Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel. Áldott teste, lelke csak érettem fárad. Köszönöm, Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve. Köszönöm a szivét, mely csak értem dobban - itt e földön senki sem szerethet jobban! ­Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Te tudod, Istenem — milyen sok az árva, Aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk, Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk! Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el! Áldd meg édesanyám járását-kelését, Áldd meg könnyhullatását, álld meg szenvedését! Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad, Áldd meg két kezeddel az édesanyámat! Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat: Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!!! ANYÁK NAPJÁRA A Biblia egy-egy jeles alakjá­nak édesanyja, szelíden meghú­zódik naggyá lett germeke ár­nyékában. Isten helyezte őket e tiszteletreméltó helyre. Május első vasárnapján, az ő napjukon, gondoljunk néhá- nyukra, hátha példájukból fény árad mai, árnyékos sorsú édesanyákra. Anna - Sámuel édesanyja - akart, vágyott anyává lenni. Nem fogadta el a rá kiszabott sorsot. Gyermektelenségének keserű könnyei, az éveken át tartó hiábavalónak tűnő imád­ság, végül meghozta gyümöl­csét. A megérkezett ajándék, rögtön az Ajándékozó iránti hálára indítja a boldog édesa­nyát. Anna arra tanít minden édesanyát, hogy az élet továb­badásakor kikerülhetetlenül az ajándékozó Is­tennel találkoznak. Jókébed - Mózes édesanyja - a biztos halálra szülte fiát. Nem felelőtlenség a gyermekvállalás egy ilyen korban? Van-e nagyobb hatalom, mely legyőzheti a fáraó sátáni politikáját? Igen van. A leleményes szeretet. Normális körülmények között istenkísértésnek tűnne, amit tesz a meg­rettent szívű anya. De különleges helyzetekben, különleges Isten áldása is. A kis Mózes megfor­dul néhány érzékeny asszony kezében és vissza­kerül anyja kebelére, hogy ott ne csak a tápláló tejet szívja magába, hanem az ÚR hatalmas tetteivel is barátkozzon nyiladozó értelme. Jókébed arra tanít minden édesanyát, hogy a leglehetetlenebb körülmények között is van ér­telme vállalni és nevelni gyermeket a szeretet leleményével. Mária - Jézus édesanyja - nem egy az asszo­nyok láncolatában, őt, különleges elhivatottsá­ga, valóban minden édesanya fölé emeli. Neki adatott egyedül, hogy valamennyiünk Megvál­tóját hordozza testében. József felesége nemcsak édesanyák számára példa. Ahogyan Isten akara­tát engedelmes nyitottsággal fogadja, ahogyan óvja gyermekét az őrült Heródessel szemben, ahogyan közösen teszik meg a templom felé vezető első lépéseket, ahogyan elereszti a fel­nőtté lett Fiút megváltói munkájának elkez­désére és ahogyan utolsó útjára elkíséri - minden hívő ember számára megrendítő min­ta. E három példás édesanya mögé bújva ta­pintatlanság lenne nem megemlíteni azt a helyzetet, amelybe éppen ezekben a hetekben kerül számos anya és családja. A szociális megszorító intézkedések e sorok íróját és csa­ládját is érzékenyen érintik. Bizonyos, hogy sokan lehetetlen helyzetbe kerülnek. De talán a bibliai példák is arra mutatnak: Isten nem véletlenül engedi a nehéz helyzete­ket. Ilyenkor derül csak ki igazán, micsoda érték anyának lenni. Köszönjük meg valamennyien, gyermekek, hogy talán lehetetlen körülmények között, de mégis életet kaptunk. Köszönjük meg mind­azt, ami csak felnőtten lesz nyilvánvalóvá. A leleményes szeretet számtalan jelét, ami olyan természetesnek tűnik. Az életre szóló példákat, melyek nélkül csak botorkálnánk az életben.^ . Kedves Édesanyák! Isten áldjon benneteket! Verasztó János Ismét találkozhatunk Örömmel szólítom meg azokat a kedves, ismeretlenül is ismerős testvéreket, akik az elmúlt évben részt vettek egyházunk Missziói Bizottsága által szervezett országos, és területi csendesnapon. Tavaly november 5-6-án Irsán és Pilisen volt alkalom arra, hogy az ország minden részé­ből érkezett testvérek átéljék az Űr Jézus Lelkének közös­séget épitő és formáló hatalmát. December 3-án pedig a 8 körzetre osztott ország 8 gyülekezetében egyidőben, egy igeszakasz alapján, egy imádságot móndva volt lelki kö­zösségben majd 2000 evangélikus. Reménység szerint ezek a találkozók hitbeli erősödést, gazdagodást jelentet­tek mind az egyes résztvevők számára, mind azoknak a gyülekezeteknek is, ahonnan a résztvevők érkeztek. Örömmel szólítom meg tehát azokat, akiknek áldott emléket jelentenek a fent említett találkozók, de azokat is, akik tavaly nem tudtak ezeken részt venni. A Missziói Bizottság ebben az évben is megrendezni kívánja mind a területi, mind az országos találkozót is. Kisebb változá­sok azonban a tavalyi alkalmakhoz képest lesznek, ame­lyekre ezúton is fölhívom a figyelmet. Az első változás, hogy a két csendesnap időben távolabbra került egymás­tól, 5 hónap választja el a két rendezvényt. Az országos csendesnap október 20-21-én lesz Nagytarcsán, az ezzel kapcsolatos tudnivalókat majd még időben olvashatják e lap hasábjain. A területi találkozók tehát tavasz végén, május 20-án, egy szombati napon kerülnek megrendezés­re. Az elmúlt évben voltak olyan körzetei az országnak, ahonnan csak nagy távolságot utazva lehetett a 8 házi­gazda gyülekezet egyikét elérni. Ezért ebben az évben már 12 körzetre osztottuk az országot, 12 helyen várják a kör­nyék gyülekezeteiből érkezőket. Köszönjük Aszód, Ba­lassagyarmat, Békéscsaba, Budapest-Angyalföld, Cső­vár, Gyenesdiás, Győr-Nádorváros, Kiskőrös, Miskolc, Nyíregyháza, Szekszárd és Szombathely gyülekezetei­nek, de a csendesnap minden szervezőjének, az igehirde­tőknek minden fáradozást, azt pedig a mi Urunknak, hogy időt és lehetőséget ad a megtérésre, újulásra, hitünk építésére, a közösség gyakorlására. Az ajándékot, sok ember fáradozását azzal köszönhet­jük meg a legméltóbban, hogy résztveszünk a területi ta­lálkozón. Ha Magyarország térképére berajzoljuk a fenti gyüle­kezetek helyét, látjuk, hogy nem lehetetlen a legközelebbi találkozó színhelyére elutazni. A lelkészi hivatalokban szívesen adnak felvilágosítást, ki hová, melyik találkozó­ra készüljön, s milyen lehetőségek vannak az utazásra. Ez az év döntő, mert vagy egy szép és hasznos hagyomány születik, vagy egy ígéretes kezdeményezés hal el. Az előbbire szavazok, tehát találkozzunk má­jus 20-án! Sztojanovics András MEGLÁTOGATTÁK EGYHÁZUNKAT... Április 19-23 között a Bajor Tartományi Egyház hivatalos küldöttsége látogatott hazánkba. Hermann von Loewenich püspök és felesége, Claus-Jürgen Roepke egyházfőtanácsos és Friedrich Nägelsbach egyháztanácsos. Látogatást tettek mindkét egyházkerület terüle­tén néhány gyülekezetben, központi egyházi in­tézményekben, a Teológiai Akadémián és a Fa­sori Gimnáziumban. A látogatás eseményeiről következő számunkban beszámolunk. * Hivatalos látogatásra rövid időre érkezett ha­zánkba a Lutheránus Világszövetség múlt évben megválasztott új főtitkára dr. Ishmael Noko. Kíséretében volt dr. Görög Tibor Európa- titkár is. Fogadta őket Horn Gyula miniszterel­nök és megbeszéléseket folytatott egyházunk vezetőivel. A nap eseményeiről ugyancsak kö­vetkező számunkban adunk részletes tájékozta­tást. A keresztyén hit és az emberi ellenségeskedés Amiről nem szabad hallgatni A fenti címmel rendeznek ökume­nikus konferenciát augusztus 21-27- ig Kecskeméten. Az előkészítő tár­gyalások folynak és ennek kapcsán sajtótájékoztatón ismertették a kon­ferencia várható programját és lehe­tőségeit. A tanácskozáson a MEÖT elnöke, dr. Harmati Béla püspök és dr. Seregély István, a Katolikus Püs­pöki Kar elnöke is részt vett. Hazai viszonylatban valamennyi keresz­tyén egyház és közösség csatlakozni készül a konferenciához. Emellett még az Egyesült Államokból és Né­metországból jönnek teológusok, ér­telmiségiek, hogy ebben a témában beszélgessenek és közös álláspontot alakítsanak ki. Az USA protestáns egyházainak Nemzeti Tanácsa 37 egyházközös­séget képvisel, mintegy 49 millió hí­vőt. Egy kisebb csoportjuk Közép- Kelet Európa problémáit kíséri fi­gyelemmel s úgy látják, e térségben felerősödött a nacionalizmus. Nem szabad megengedni, hogy vallásos ideológiával vegyítve keressék iden­titásukat e népek. A németországi keresztyénség viszont abban a té­makörben gondolkodik; hogyan le­het kiküszöbölni a nacionalizmust és a mi litarizmust és ebben mit se­gíthet a keresztyének hite. Jelentős alkalom lehet ez a kon­ferencia, ahol katolikus, ortodox, protestáns testvérek jönnek össze és beszélik meg, mit tegyenek 5-6 év­vel a politikai változások után az etnikai fellángolások csitításában. A nyugati segítségnyújtás nem lehet csupán anyagi, legyen az lelki és erkölcsi is. Reménység szerint itt találkozhatnak jelenleg még konf­liktus helyzetben élők képviselői és kapcsolatot építhetnek, gyűlölet helyett a megértés és a béke felé orientálódhatnak. Ennek a térség­nek izgalmas kérdéseit veti fel a konferencia majdani tagjainak: a népek identitáskeresését, a más­sághoz való viszonyulást, az egy­ház univerzalitását és a nemzeti keretekben való élést, az egyhá­zaknak a nem keresztyén közössé­gekkel, világvallásokkal való gyű­löletmentes együttélését és ugya­nakkor a missziói parancs teljesíté­sének kötelezettségét. Egy mon­datban összefoglalva: Mt 5,44 jé- zusi parancsát kell mai életünkre megfogalmazni: „Szeressétek el­lenségeiteket. ..” „Érintettek vagyunk. Jobban, mint gondolnánk" - ez a gondo­lat fogalmazódott meg a rákbe­tegek csendesnapján, amelyet a kelenföldi gyülekezet szerve­zett betegek, gyógyultak szá­mára, valamint* mindazoknak, akik érdeklődnek e betegség iránt. A résztvevők igen kis száma jól tükrözi hozzáállá­sunkat ehhez a kérdéshez: nem szívesen hallunk és beszélünk a rákról. Talán mert félelmeinket úgy próbáljuk elhessegetni, hogy nem veszünk tudomást róla. Pedig ma Magyarorszá­gon minden ötödik ember rák­ban hal meg(!). Mindenkit érint ez a beteg­ség, hiszen nincsen olyan em­ber, akinek a családjában, is­merősei között ne lenne rákos, vagy ne halt volna meg valaki rosszindulatú daganat követ­keztében. Miért van mégis, hogy nem akarunk figyelni erre a betegségre? Miért tabu a rák? Sokszor az orvos is zavarba jön, ha betegével azt kell közöl­nie: daganata van. Sok a kér­dés, a fehér folt ezzel a beteg­séggel kapcsolatban. De még több félelem, szorongás van az emberben: vagy nem akarunk tudomást venni arról, hogy a rák létezik és szedi áldozatait, vagy nem tudjuk elhinni, hogy a rosszindulatú daganat diag­nózisa ma már nem halálos íté­let. Mert VAN ESÉLY a gyó­gyulásra ! Az idejében felismert rák közel 100%-os eséllyel gyó­gyítható. De azt is el kell mondani, hogy a rosszindulatú dagana­tok kialakulásáért nagymér­tékben felelős az ember is. Az élethez való viszonyunk befolyásolja, hogy megbeteg- szünk-e vagy sem. Két fontos dolgot kell szem előtt tartanunk. Az első a Biblia figyelmeztetése: „Minden szabad nekem, de nem minden használ." (lKor 6,12) Sok olyan dolgot meg­tehetünk, amelyek csak pilla­natnyilag segítenek át ben­nünket egy nehéz helyzeten, esetleg egyszerűen csak kelle­mesebbé teszik az életünket; vagy éppen csak rászoktunk és nem tudjuk, vagy nem akarjuk abbahagyni (pl. ciga­retta, alkohol, egészségtelén ételek és italok), de hosszú távon egészség- és életrombo­lónak bizonyulnak. Ezek a tényezők akár hússzorosára is növelhetik a megbetegedés kockázatát. Föl kell tennünk a kérdést magunknak: Min­dent lehet, de megéri-e? A másik fontos dolog, hogy ne hanyagoljuk el ma­gunkat: járjunk rendszeresen rákszűrésre és végezzük el magunkon azokat a vizsgála­tokat, amelyek nagyon fonto­sak a daganatok korai felis­merésében. Az életet, az egészséget Is­ten adta nekünk, de nem azért, hogy legyen mit rom­bolnunk, hanem azért, hogy legyen erőnk és lehetőségünk betölteni azt a feladatot, amit Isten reánk bízott. A gyerme­keknek szükségük van az édesanyjukra és az édesap­jukra, a férjnek a feleségére, a feleségnek a férjére, a bará­toknak a barátra. Sokszor a felelőtlenség az oka a tragé­diának. Ezért kell jobban odafigyelni önmagunkra és azokra, akik körülöttünk él­nek. A rákról beszélni kell, és tenni kell ellene. Ma még ide­jében tehetünk valamit, de le­het, hogy holnap már késő lesz! Akik részt vettek Kelenföl- dön a rákbetegek csendesnap­ján, sok olyan dolgot hallhat­tak, amelyek segítenek eliga­zodni a kérdések és félelmek között, és amelyek erőt adnak ahhoz, hogy tudjunk, merjünk szembenézni azzal a titokzatos­nak vélt betegséggel, amelynek a neve: rák. Ha bármilyen kérdése van a témával kapcsolatban, ha félel­me van, amit nem tud vagy nem mer megosztani senkivel, vagy ha csak többet szeretne tudni erről a betegségről, kér­jük íijon! Szakemberek segítsé­gével megpróbálunk választ adni a kérdésekre, tanácsot ad­ni a felmerülő problémákra. Sánta Anikó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents