Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-04-23 / 17. szám

\ \ Evangélikus Élet ‘ 60. ÉVFOLYAM 17. SZÁM 1995. ÁPRILIS 23. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁNI ELSŐ VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 30 Ft Minden szenvedésnek természetes szerkezete az, _________________________ami a Golgotáé: __________________húsvétot hordoz méhében. Pr ohászka " A TARTALOMBÓL “ ÉLETFORMA, HIVATÁS, FOGLALKOZÁS? AZ ÉLET VÉDELME: ISTEN JÓRENDJÉNEK MEGTARTÁSA AUSZTRÁLIÁBAN JÁRTAM TÜRMEZEI ERZSÉBET: Húsvét utáni konfirmáció Körülölelt a karácsonyi ének, s keresztségedben, hogy áldjon, segítsen, akkor fogadott gyermekévé Isten szent nevében a jászol Gyermekének. Most pedig az érted megfeszített, feltámadott Ür erősít meg téged, pecsételi meg azt a szövetséget, gyújtja lángra szivedben a hitet... és hív, hogy nyomában járj szüntelen, hogy Életed és Utad Ő legyen, mert vele élni, vele járni jó! Szolgáim, szeretni, segíteni! örülni, ragyogni, fényt hinteni!- Húsvét utáni konfirmáció. A konfirmáció gyülekezeteink életében a jövőbe mutató ünnep. Oltár előtt térdelnek egyre több egyházközségben fehér ruhába öltözött fiúk és leá­nyok. A fehér ruha régi egyházi hagyomány sze­rint emlékeztet az újonnanszületésre, a megtisztu­lásra. Nálunk finn testvérgyülekezeteink ajándéka­ként terjed szerte az országban. Jelképezi talán azt a belső lelki folyamatot is, ahogy mássá, Krisztus szerint megváltozottá lehet a Fiatal, aki élete első állomásához érkezett a felnőtté formálódás útján. Köszöntünk benneteket, akik a Krisztus ismereté­ben gazdagodtatok, akik készek vagytok Őt követ­ni, akik szeretnétek az Általa kijelölt keskeny úton járni. Idősebb testvérként készek vagyunk az imádságra. Értetek, a segítésre éle­tetek nehéz helyzeteiben és a meg­fontolt döntéshozatalban. Örülünk, hogy a nemzedékláncolat folyama­tosságában Krisztus titeket is meg­szólított, hatalommal teli szava erősnek bizonyult személyiségetek megragadására. Mit hagytatok magatok mögött? Tizenhárom-tizennégy esztendő ifjú- és gyermekéveit. A gondtalan játékos esztendőket, az első lépések izgalmát óvodában és iskolában. A gyermekbibliaóra és hittanokta­tás érdekfeszítö bibliai történeteit, visszapillantást a keresztség esemé­nyére, ismerkedést a legszentebb, könyvvel, a Bibliával. Talán néhány kirándulást is átéltetek, közeli sze­retetotthonban járván, vagy konfirmandus találko­zón a környékbeli gyülekezetek fiataljaival ismer­kedtetek meg. Nagyon remélem, eseménydús éveknek intetek búcsút, de nem felejtitek, amit értelmetekbe zárta­tok és szívetekbe fogadtatok: Jézus történetét, sza­vait és cselekedeteit. Szép és izgalmas élmény az egyház múltjának felfedezése, ahogy az előttünk járók éltek, küzdöttek és mindvégig megálltak hű­ségesen a hitben vagy éppen elbuktak. Példájuk mégis fénylő csillagsorozat a történelem sötét ég­boltján, mert ha el is estek, felálltak, s újrakezdték Isten kegyelmes jelenlétében a Krisztuskövetés za­rándokúját. Mögöttetek ott rejtőzik szüléitek, nagyszüleiek és keresztszüleitek fáradtsággal teli élete, kitartó imádsága, de legalábbis értetek aggódó izgalma. Gondoljatok reájuk ezen a napon kicsit melegebb szívdobbanással. Mi előtt álltok? A konfirmációi vizsgán - talán először nagyobb nyilvánosság előtt, de jószándékú felnőtt gyüleke­zet jelenlétében - beszámoltok a bibliából olva­sott történetekről, Jézus szavai értelméről, ke- resztségről, úrvacsoráról, tanúskodva arról, hogy alapismereteket szereztetek a Jézus-követés lehe­tőségéről és evangélikus egyházunk múltjáról és életéről. S aztán a nagy Titok részesei lesztek, Krisztus maga hajol közel Hozzátok testének és vérének jegyeiben. A szent és igaz, a tiszta és örökkévaló érkezik Hozzátok, hozzánk esendő, vétkeket hordozó, múlandó emberekhez. Önma­gát adja, kóstolót az el nem múló életből, békes­séget az örökkévaló országból. Mi előtt álltok? A csoda elfogadása előtt. Mert mindig csoda, amikor az ember ajkán Isten igéjévé formálódik a törékeny szó, amikor ostyában és borban Krisz­tus érkezik hozzánk. Lelkészetek áll előttetek, mint annyiszor a konfir­mációi órákon. Most ünnepélyesen, virággal díszített oltár előtt, remegő térdekkel és gyorsabban dobogó szívvel és belső fohásszal lelkében: bárcsak megérinte­ne titeket a Lélek, bárcsak feledhetetlenné válna az első úrvacsora, s bárcsak elkötelezette! lennétek Krisztusnak, a mi Urunknak. Gondoljatok ma Reá is csillogó szemmel s figye­lemmel, hisz ő is vizsgázik veletek Isten és a gyülekezet felelős vezetői előtt. Ml vár reátok? Feladatok sokasága. Tanulás középiskolában, ké­sőbb egyetemen, vagy szakiskolában. Hivatásválasz­tás, képességeitek és lehetőségeitek szerint. Szabad hinnetek, Isten hív el egy-egy pályára képességeitek elnyerése és szorgalmatok kamatoztatása nyomán. Némelyeket tanárnak, orvosnak, mérnöknek, autó­szerelőnek, vagy számítógép-javítónak, talán egyese­ket lelkésznek is. Mi vár rátok? Sokan sötétnek látják a holnapot. Közületek egyeseknek az édesapja, vagy édesanyja esetleg munkanélküli. Kérdezik némelyek, mikor lesz már vége az állandó dráguló áremelkedésnek. Mások a közeli háború félelmében élnek. Annyi a baleset az utakon. Vétlenek válnak áldozatokká. A jövőnek tit­kos fátylát senki nem lebbentheti fel. Eseménysoroza­tok ismeretlenségének izgalmában élünk. De bizonyo­sak vagyunk, s lehettek ti is afelől, hogy az az Isten, aki hordoz minket, velünk marad, kitart hűségesen mellettünk. Az út végén Ő vár reánk. Biztos menedé­künk. Addig pedig vállalkozzatok a legnagyobbra, építsé­tek életetek házát, s az Isten egyházát. Ti vagytok a jövő letéteményesei... Szebik Imre * (Kéijük a gyülekezeteket, hogy a konfirmációról készült felvételt küldjék be lapunk szerkesztőségébe, részben a lap­ban, részben pedig a naptárban való közlés végett. Szerkesz­tő.) konfirmandusok a Bécsi kapu téri gyülekezetben (1990.) Legyen kétirányú forgalom A Westfáliai Evangélikus Egyház küldöttsége járt március utolsó napjai­ban közöttünk. Vezetője, D. Hans-Martin Linnemann elnök (püspök), feleségével és kíséretében eljött Helmut Weide egyházfő­tanácsos is. Látogatásuk egyaránt szólt egyházunknak és a református egyháznak is. Mindkét egyház vezetőivel tárgyaltak és részt vettek isten­tiszteleteken, közös ünnepélyeken. Alkalmunk volt beszélgetésre a pesti esperesiktatás után, erről számolunk be a következőkben:- Elnök úr járt már Magyaror­szágon és Budapesten?- Elnök: Igen, a 70-es évSkben is, majd hivatos egyházi küldött­ségben 1987-ben, mind az evan­gélikus egyháznál, mind pedig az ökumenikus Tanácsnál. A for^ dulat után most először vagyok itt és látom, hogy sok változás történt. Jó az egyházak politikai és ökumenikus elkötelezettsége.- Hogyan látja egyházainkat a mában?- Elnök: A vendégbarátság még mindig kitűnő, azonkívül otthon éreztem magamat az es­peresiktatáson, mert liturgiájuk azonos a _miénkkel__Azt látom. ho gy vannak nehézségeik gazda­sági és társadalmi téren. Ézeket mi is észleljük a német egyesítés óta kelet-nyugat vonatkozásá­ban. Az alapkérdésnek ezt lá­tom: mit tud a keresztyén hit a társadalom fejlődéséhez hozzá­adni? A mélyben itt is, ott is azonos kérdések vannak.- Lehetne ezekről bővebben hallanunk?- Elnök: A fordulat előtt is jó kapcsolataink voltak a keletiek­kel, utána azt tapasztaltuk, hogy nem mehet úgy tovább, mint ed­dig. Más volt a kontextus az or­szág két felén. Felvetődtek a kérdések: hogyan legyen a piac- gazdaság? Milyen legyen az élet továbbvitele? A hitoktatás fo­gadtatása más és más volt a két oldalon. Nehezen ment a kato­nai lelkészi szolgálat elfogadása is. Ma már lassan múlnak a kü­lönbségek, de tudomásul kell venni, hogy 45 éven át egészen más volt a lelkűiét ezeknél az em­bereknél. Nehezen értik meg a plu­ralista helyzetet, nekünk kell na­gyobb megértést tanúsítanunk.- A két egyháznak már történel­mi kapcsolatai vannak. Hogyan lát­ja Elnök úr a kapcsolatok folytató­dását?- Elnök: Igen. Már a húszas években voltak cserekapcsolatok. Magvar diákok jártak Réthplhpn ■ Münsterben, Bielefeldben, most újabban többen zenei főiskolán­kon tanultak Herfordban. Hálával emlékezünk dr. Nagy István pro­fesszorra, aki összekötő volt a két egyház között, és építette a közös­séget. Segítettünk intézményeket, így a reformátusoknál a Ráday kollégium építését, evangélikusok­nál a gyenesdiási konferenciater­met (Westfáliai-terem). Most azon munkálkodunk, hogy legyen újra kétirányú a forgalom. Pastoralkollégiumaink látogathatnának el Magyaror­szágra tanulmányi célból és ugyanezt várjuk a magyar egy­házak fiataljaitól, teológusoktól és lelkészektől. A látogatások cseréjét szeretnénk újra felvenni! Jó, hogy tanulnak a fiatalok nyelveket, így németül is. Ez se­gíti ezt a cserét. Sajnos, mi nehe­zebben tanulunk meg magyarul. De örömmel tapasztaljuk, hogy sokan beszélik itt nyelvünket, igy jól megértjük egymást. ♦ A Westfáliai Egyház egyesült protestáns egyház, tehát egyaránt vannak református és evangélikus gyülekezetei. Németország nyu­gati részén, a Ruhr vidéktől ke­letre terül el, mintegy 20 000 km2 területen. Hárommillió gyüleke­zeti tagot számlálnak, 650 gyüle­kezetben élnek és 1600 lelkész végzi a pásztoroló szolgálatot. Több tízezerre tehető a nemlelké- szi segítők száma és egy-egy va­sárnap kb. 130 ezren látogatják az istentiszteleteket. tszm Megalapítása óta a Szeretet­szolgálat számos menekültügyi kérdésben végzett elismerésre méltó munkát. A hozzánk me­nekült bosnyákok között, majd az egykori Jugoszlávia terüle­tén több csomópontban jelen­tek meg kamionjai, vitték a se­gítséget. A Szolgálat megala­kulása idején a romániai mene­kültügyben tevékenykedtek, de már akkor látszott, hogy ez a tevékenység nagyobb területre fog kiterjedni a hömpölygő há­borús események során. A Szeretetszolgálat most újabb megbízást kapott. Nem­zetközi egyházi szervektől megkapta a holland hasonló szolgálattal együtt Csecsenföld megsegítését. Lehel László, a MÖSZ igazgatója, tíz napot töltött a dagesztáni Hasavjurt- ban és a környékén, hogy tá­jékozódjon és megkezdje a segélyszolgálat településének szervezését. Tárgyalt kormány­zati tényezőkkel és helyszíni vásárlásból (Mahackalában) 1500 matracot, higiéniai felsze­reléseket, tisztasági eszközöket adott át a helyszínen. Hasav- jurt környékén mintegy száz­ezer menekült él a csecsenföldi események óta. Katasztrofális a higiéniai helyzetük, nagy a iárványveszélv. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Csecsenföldön Vásárlás Mahaíkalában A terv szerint Ha­savjurtban iroda lé­tesül, ahol MÖSZ munkatársak irá­nyítják majd a segé­lyek elosztását. Első lépésben a nemzet­közi segélyszervek támogatásából 200 ezer dollár értékű élelmiszer, családi csomag, higiéniai eszközök szétosztá­sára kerül sor. Ne­héz útviszonyok és a kommunikációs eszközök (pl. tele­fon!) hiánya hátrál­tatja a gyors mun­kát. (Satellit telefont visznek magukkal, így gyorsabb lesz az érintkezés!) A szeretetszolgá- lati munkának ez a kiteijesztése nem­zetközi elismerést, rangot és megbecsü­lést jelent a MÖSZ számára. Kapcsola­tot tartanak az EBESZ-misszióval is. Hazai támogatá­sokat is szívesen fo­gadnak el a MÖSZ számlaszámára: 209-23006. Konfirmandusaink a jövő egyházának felelős formálói

Next

/
Thumbnails
Contents