Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-04-02 / 14. szám
Evangélikus Elet 1995. április 2. E3 jAs GYERMEKEKNEK 0 K N K SIV WIDERBERG Cilia és én Cilia (akit igazában Cecíliának hívnak) näia olyan gügye. Néha helyes, nála egész jól ki lehet vele jönni. Néha, nála kis dedós hozzám képest „Mit gondolsz rólam?” kérdeztem egyszer Cillát Tudjátok mit fáéit? Ezt: „Néha olyan gügye vagy. Nála helyes. Néha egész jól ki lehet veled jönni. És nála... ...nála kis dedós vagy hozzám képest!” BIBLIAI „KI-KICSODA” Kajafás Kajafás Izráel népének a főpapja volt abban az időben, amikor Jézus Jeruzsálem utcáit járta, gyógyítva a betegeket, s hirdetve az embereknek Isten igéjét. A főpapi tiszt az egyik legnagyobb méltóság volt a zsidó nép körében. A főpap volt az egyetlen ember, aki beléphetett - egyszer egy évben - a templom legbelső termébe, a „szentek szentjébe”, hogy ott áldozatot mutasson be Istennek önmagáért, és a népért. A főpap volt a nagytanács vezető embere is, így döntő szava volt a vallást és a bíráskodást illető kérdésekben. Az ilyen befolyásos embert, természetesen a megszálló római hatóságok beleegyezésével választották meg, akik jól megválogatták, hogy kire ruháznak ekkora hatalmat. Éppen ezért Kajafás nemcsak népének, de a rómaiaknak is elkötelezettje volt. Nevét azzal kapcsolatban jegyzik fel az evangéliumok, hogy őelőtte hallgatták ki Jézust, s ő tette fel a kérdést: „Te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia?” Mikor Jézus erre így válaszolt: „Te mondtad”, Kajafás és a nagytanács felháborodva istenkáromlónak bélyegezte Jézust, és kimondták az ítéletet: „Méltó a halálra!” Kajafás és társai azt hihették, hogy Jézus elítélésével „megszabadítják” népüket egy veszélyes lázítótól, aki miatt könnyen összeütközésre kerülhetett volna sor a zsidók és a rómaiak között. Jézus halála valóban szabadulást jelentett. De nem úgy, ahogy azt Kajafá- sék gondolták. Jézus halála és feltámadása arról tanúskodik, hogy Isten meg tud szabadítani bennünket is, még a halál fogságából isi Most jön a feladvány: „129368 Jézus tanítványa volt, és a testvére, Simon is a tanítványok közé tartozott. 485762 volt az első keresztyén vértanú, akit hite és igehirdetése miatt megköveztek. Történetét az Apostolok Cselekedeteiben olvashatjuk.” Ha mindez igaz, akkor mi az a 2142, és mit tudsz róla ? Megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! Elgurult... ... a pénzdarab, és ha nem segítetek megtalálni, szegény asszonynak sokáig kell majd keresnie! De ha te is segítenél... Merre is vezet az út a pénzdarabhoz? Exupéry írja: „A szív csendje az érzékek csendje, a belső szavak csendje. így találhatod meg Istent, aki az örökkévalóság csendjében lakik." A csend Isten otthona, így amikor elcsendesülünk, hogy Öt halljuk, otthon vagyunk nála, és vele. Isten csendje nem süket némaság, hanem megcsendülő, hangot adó, „beszédes” csend. A ma embere körömszakadtáig ragaszkodik az általa keltett zajhoz. Hangfalakkal veszi körül magát, és ezek a falak valóban el is zárják a csönd forrásától. Meggyalázza az erdők, hegyek, mezők, tavak, levegő csendjét. Gépeivel átfurakszik a természeten, mert attól retteg, hogy a világ nyugalma, csendje vádolni fogja őt ürességéért, munkátlansá- gáért. Állandó nyüzsgéseivel, ügyködéseivel azt a látszatot akaija kelteni, hogy nagyon fontos dolga van, ami nem tűr halasztást, tevékenységének komoly célja van. Ezért menni kell, zúgni, zakatolni, zörögni, kattogni, dudálni, csikorogni, dörögni, dörömbölni kell, maximumra kell állítani a hangerőt a rádión és tv-n, fülsiketítő riasztót kell beszerelni az autóba, rotációs kapával kell kertet művelni, és ha kínos csend állna be valamikor, valami folytán, fütyülni, morogni, ha- hotázni vagy legalább fecsegni kell, A csendről... mert különben... Mert különben? Mi történne, ha akárcsak egy pillanatra is megszűnne ez az állandó lárma, dübörgés körülöttünk? Azt hiszem, nem is tudnánk mit kezdeni a csönddel... Félünk a csöndtől. Mert nemcsak magunkkal szembesíthet, hanem a bennünk és körülöttünk lévő semmivel is. Azzal az űrrel, amit megpróbálunk elnyomni, eltakarni, kitölteni fecsegésünkkel, zajkeltő technikáinkkal. Az egyik legnagyobb büntetés elítéltek számára a magánzárka. Sokan bele is őrülnek a kínzó némaságba körülöttük és önmagukban. Pedig csak hagyni kellene, hogy magától megcsendüljön, kinyíljon, meséljen a titkáról. Aki tudja, hogy a csend nem öncélúan kér helyet az életünkben, hogy más a rendeltetése, hogy egy testvért, barátot, tanítót rejt magában - Jézust -, annak valóban titkokat tár fel, és arról mesél, hogy a lelki dolgok csöndesek. Jézus gyakran elvonult magában egy csendes helyre, ahol elcsendesedett, erőt kért, és beszélhetett az Atyával. A belső szobánkban, az Őt váró csendben találkozhatunk mi is vele. Mert a csend ajándék és út, az Istenre hagyatkozásnak, a neki mondott igennek a szülőszobája. Az élet születésének helye. És ahogy a lezárt sír mélyéből kipattant az élet húsvét hajnalán, úgy születhetünk újjá mi is az Isten csendjének kamrájából - de csakis innen! Ezért út a csend: Őtőle felénk, aztán tőlünk hozzá és testvéreink felé. A csöndben tanulunk szívünkkel imádkozni, hangok nélkül, szavak nélkül, Isten jelenlétébe helyezkedve. S. Kierkegaard erről így ír: „Amint egyre inkább megtanultam imádkozni, úgy lett egyre kevesebb az, amit mondtam. Utóbb aztán teljesen elhallgattam. Majd egyszer csak elkezdtem Istenre odafigyelni. Valamikor azt hittem: imádkozni annyi, mint beszélni. Most már tudom, hogy imádkozni nem annyi, mint hallgatni, hanem odahallgatni!\ . Csendben figyelni, mit mond nekünk az Isten. Számtalanszor szól hozzánk, de nagyon ritkán figyelünk, rá.” ’ Aki szereti Istent, az szereti aj csöndet is. És ahogyan életünk sem szakadatlan szóáradat, hanem a csend pillanatai szakítják meg, és így adnak ritmust neki, ugyanúgy Benne való életünk is a csendes imádságokkal átszőve lüktet, újul, erősödik. Hogy aztán átlépjen majd egyszer az ég csöndjébe, ahonnan el nem múló dicséretben visszhangzik tovább. V.Gy. Yiumorzsák FERI BÁCSI JÁTÉKAI-***• * Komplikált! Ismét jelentkezem ezzel a már játszott feladvánnyal, melyben minden számjegynek, 1-től 9-ig, van egy megfelelője a betűk között. Első lépés a feladat megoldása felé az, hogy meg kell találnotok, melyik számnak melyik betű a párja. (Tehát összesen kilenc betű szerepel a játékban, én mindegyiket egy számmal jelöltem.) Azt, hogy melyik szám melyik betűnek a megfelelője, úgy tudhatod meg, hogy behelyettesíted a számmal jelölt szavakat az általam megadott mondatokba. További komplikált magyarázkodás helyett inkább bemutatok egy példát: „3647 volt az a város, ahol Jézus a vizet borrá változtatta.” Ebben az esetben 3 = K, 6=á, 4=n, 7=a. Akkor pedig ha azt kérdezném, ki az a „7447”, a válasz természetesen az lenne, hogy ANNA. De ez csak példa volt! Amikor a segédlelkész visszaadja a kijavított hittandolgozatokat, Péterre nézve így szól:- Te másoltál!- Honnan tetszik ezt tudni?- Nagyon egyszerű! A padszomszédod azt válaszolta egy kérdésre: „Nem tudom", nálad pedig ezt olvastam: „Én sem"\ Gáborka az utcán kerékpárral elüti a segédlelkészt.- Nem tudtál volna legalább csengetni? - bosszankodik az „áldozat”. Mire Gáborka:- Nem akartam, hogy megijedjen a tisztelendő bácsi. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyünk, Petőfi u. 359. Istenem! Te vagy a kút - és nem merítek élő vizedből. Te vagy a nap - és nem használom fel nekem kínált energiáidat. Te vagy a cél - de én körforgalomban utazom. Te vagy a kenyér — és én kalács után vágyakozom. Te vagy az éhség - ám én jóllakott vagyok. Te vagy a válasz - de nem hallgatok rád. Te vagy a vihar - én azonban nyugalomra vágyom. Te vagy a csónak - én azonban nem akarok evezni. Te vagy a kezdet - én szeretnék az első lenni. Te vagy a kéz - amelyet habozok megragadni. * Szabadíts meg, Jézus, attól a kívánságtól, hogy kivételezve szeressenek, hogy megcsodáljanak, hogy tiszteletben részesítsenek, hogy dicsérjenek, hogy mások elé helyezzenek, és mindenki elismerjen. Szabadíts meg, Jézus, attól a félelemtől, hogy megaláznak, megvetnek, rendreutasítanak, hogy elfelejtenek, hogy kinevetnek, hogy hamisan értékelnek, hogy meggyanúsítanak. Ébressz bennem, Jézus, szent vágyat, hogy jobban szeressem embertársaimat, mint magamat, hogy másokat jobban tiszteljenek nálam, hogy mások kerüljenek előtérbe, hogy másokat dicsérjenek, és engem feledjenek, hogy mások szentebbek legyenek, mint én, ha így is elfogadsz engem. George Werver SZIRÁK Nemesek patronálta gyülekezet Bél Mátyás szerint Szirák Szent János rendtulajdonát képezte. A János-lovagok, johanniták 1219- ben kolostort építettek itt. A birtokaikat - amelyek között a falu is szerepelt - 1453-ban „egyháznemesi jószágként” Mohorai Jánosnak ajándékozták. A lutheri reformáció mára a XVI. század második felében gyökeret vert Szirákon. Az egykori kolostorból való az az emberfejet ábrázoló kőfarag- vány, mely a templom délnyugati sarkába van befalazva, és a mai napig is látható. Erre a szobormaradványra akkor leltek rá, amikor a régi imaházukat lebontották és a jelenlegi templom alapját ásni kezdték 1782-ben. Egyházi állásfoglalás a közoktatásról A magyarországi történelmi iskolafenntartó egyházak iskolabizottságainak 1995. március hatodiki találkozóján a közoktatás néhány időszerű kérdésével kapcsolatban a következő állásfoglalás született: * 1. A lelkiismereti és vallásszabadságról szóló 1990. évi IV. törvény elfogadása óta egyházaink számos iskolát indíthattak újra, illetve hoztak létre. Néhány kivételtől eltekintve, az érdekeltek megegyezésével, feszültségek nélkül. Intézményeinkbe továbbra is lényegesen több a jelentkező, mint a férőhely. Iskoláink a nem könnyű személyi és tárgyi feltételek ellenére igyekeznek megfelelni a szülők elvárásainak: a színvonalas oktatás mellett személyes törődést biztosítani gyermekeink számára. Egyházaink hitből fakadó meggyőződéssel vállalják ezt a feladatot, de nincsenek azoknak az anyagi eszközöknek a birtokában, amelyek évszázadok során lehetővé tették tanintézményeinkben a szerény körülmények között élő gyermekek számára is tehetségük kibontakoztatását. Iskoláink állami-önkormányzati feladatot látnak el. Ezért természetesen ők is megkapják a központi költségvetésből (az állampolgárok által befizetett adóból) ugyanazt az úgynevezett normatív támogatást (tehát az egyes iskolatípusokra tanulóként megállapított összeget), mint az önkormányzatok által fenntartott iskolák. Ez az összeg azonban harmadik éve változatlan. Figyelembe véve az árak növekedését (az évenkénti 20%-ot meghaladó inflációt) ez a központi támogatás az egy-egy tanulóra jutó tényleges költségeknek évről évre kisebb hányadát tudja fedezni. Feltehetően erre az önkormányzatok csak más területekről való kényszerű átcsoportosításokkal, vagy a feltételek, az oktatás színvonalának lényeges romlásával tudnak válaszolni. Az egyházak egyéb forrásai minimálisak, így az iskoláikban fokozatosan növekvő tanulólétszám és a kiegészítő támogatások változatlan összege rövid időn belül elviselhetetlen terhet ró rájuk. Ezúton is felhívjuk minden felelős állampolgárnak, elsősorban a döntéshozó személyeknek és testületeknek a figyelmét arra, hogy aggasztónak látjuk az egész magyar közoktatás finanszírozásának helyzetét, az önkormányzati és különösen az egyházi iskolák jövőjét. Ha nem történik gyors intézkedés, az ország felemelkedése hosszabb távon is reménytelenné válik. 2. 1993 nyarán - több évi gondos előkészítés, egyeztetés után csaknem kétharmados parlamenti többséggel - fogadták el a közoktatási törvényt, melyet külföldi szakértők is igen pozitívan értékeltek. A törvény a gyakorlatban lényegében bevált, de természetesen kisebb módosításokra, pontosításokra folyamatosan szükség van. Az általunk ismert törvénymódosítási javaslatokat elsietettnek, túlzottnak tartjuk. Az iskolaszerkezet megváltozásától féltjük a falusi kisiskolákat, a hátrányos helyzetűeket, a gyermekjogok egyoldalú hangsúlyozásától a szülői jogok érvényesülését, a lelkiismereti és vallásszabadság kivívott szintjét, a Köznevelési Tanács szerepének háttérbe szorításától a szakmaiság érvényrejutásának esélyét. 3. A Nemzeti Álaptanterv, a NAT szükségességét nem vitatjuk, de a körülötte kialakult többéves huzavonát, a különböző személyek és csoportok politikai és presztízsharcát kifejezetten károsnak tartjuk. A Nemzeti Alaptanterv Tantervi Alapelveit, amelyet a kormány 1994 márciusában adott ki a Köznevelési Tanács támogatásával, örömmel üdvözöltük, mert embereszménye, értékrendje, pedagógiai alapelvei kellően korszerűek, európaiak, a szó klasszikus értelmében liberálisak, alapot adnak - többek között - az egyházi iskolák által elgondolt pedagógiai programok elkészítéséhez is. Aggályosnak tartjuk, hogy ezt a hatályos dokumentumot semmibevéve, 1994 decemberében a művelődési tárca olyan NAT-követelményrendszer tervezetet bocsátott ki, mely nincs összhangban sem a hatályos Közoktatási törvénnyel, sem a NAT tantervi alapelveivel. Annyira általánosak a követelmények, és az egyes műveltségi területek annyira eltérőek kidolgozottság, konkrétság tekintetében, hogy szerintünk a tervezet nem alkalmas sem a közös műveltség megalapozására, sem az iskolarendszer átjárhatóságainak megkönnyítésére. Ugyanakkor az előző tervezetekhez képest kevesebb hangsúlyt kap a számunkra oly fontosnak érzett egészséges családi életre való felkészítés, az erkölcsi nevelés, a hazaszeretetre nevelés, a társadalmi szerepvállalásra való előkészítés. 4. A kétszintű érettségi bevezetésének feltehetően vannak előnyei is, de az egyes tanulóközösségek további eltávolodásához is vezethet, ezért bevezetését előzetes kísérleti kipróbálás és hatásvizsgálat nélkül nem támogatjuk. Indokoltnak látjuk, hogy az egyházi iskolák érettségi vizsgáin továbbra is vegyenek részt miniszteri megbízottak is az egyház által kijelölt elnökök mellett. Ezzel biztosítható iskoláink illeszkedése az állami követelményrendszerhez úgy, hogy közben függetlenségük megmarad, hiszen kizárólag a kimenetnél történne a figyelemmelkísérés. Meggyőződésünk szerint a hittan tantárgynak - amennyiben azt a középiskoláinkban legalább két éven keresztül, legalább heti két órában tanulta a diák - a kötelezően választható tárgyak között kell szerepelnie, függetlenül attól, hogy fakultatív tantárgyként tanították-e vagy sem, s attól is, hogy milyen felsőfokú intézményben kíván továbbtanulni a jelölt. ♦ A jelenlévők elhatározták, hogy szükség szerint, de legalább félévenként egy alkalommal egyeztetik álláspontjaikat az aktuális közoktatási kérdésekről, és ha indokoltnak látják, közösen fordulnak javaslataikkal az illetékes hatóságokhoz vagy a közvéleményhez. Copf stílusú temploma 1788-ban készült el Jung József építőmester tervei alapján. (Vidéken épített templomai közül egyik legsikeresebb alkotásának tartják.) A templom építését Róth Tamásné, szül. Wattay Borbála kezdte meg, aki a templomra érkező felajánlásokon túl minden felmerülő költséget átvállalt. Leánya, gr. Teleky Józsefné, Róth Johanna - édesanyja halála után - folytatta az építkezést. Jó ízlését és igényességét dicséri a belső félszerelés, és annak gazdag díszítése. 1789-ben az ő költségükön épült fel a papiak is. Hűséges patronája maradt egyházának, mindemellett országos szinten is támogatója volt az evangélikusságnak. Erről tanúskodik végrendelete is, mely szerint a sziráki egyházon túl, támogatja a pesti egyházat is 6000 v. forinttal; az evangélikus „középiskolák és teológiai iskolák” részére pedig, ösztöndíjra 100 000 v. forintot hagyományozott. XVII. század közepéig Szirákhoz több falu is tartozott; Bér, Dengeleg és Vanyarc. Az evangélikusok lélekszáma az utóbbi ötven év alatt a felére csökkent Szirákon, a téeszesítés és urbanizáció miatt ami némiképp magyarázatul szolgál temploma jelenlegi állapotára, sajnos sorra elmaradtak a szükséges javítási munkák, ma már óriási összegekbe kerülnek. Most ott tartunk, hogy az utóbbi években sikerült statikailag megerősíteni az épületet, új nyílászárók készültek el és kerültek a helyükre. Idén a tető cseréjéhez szeretnénk hozzáfogni. E nagymúltú gyülekezetnek, reméljük, jövője is lesz, elkészülő templomában lelki ház is épül és sokak lelki otthonává, imádságának házává válik. Babka László
