Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-03-19 / 12. szám
ORSZÁGOS EGYHÁZI KONFERENCIÁK ÉS CSENDESNAPOK A konferenciákról szóló tájékoztatást azzal a szándékkal tesszük közzé, hogy híveink időben tudjanak jelentkezni. Evangélikus Élet 199s. március 19, Ilus néni 90 éves ORSZÁGOS DIAKÓNIAI EVANGÉLIZÁCIÓS KONFERENCIA A Diakóniai Evangélizációs Konferenciát június 26-29-ig tartjuk Gyenesdiáson. Részvételi díj: 1200,- Ft. Jelentkezni lehet: 1995. május 20- ig ifj. Kendeh György diakóniai ügyvivő lelkésznél. 1134 Budapest, Kassák L. u. 22. Elsősorban azok jelentkezését várjuk, akik a diakóniai szolgálat elkötelezetjei gyülekezetükben vagy intézményekben. KATECHETIKAI SZEMINÁRIUM Július 3-8. (hétfő ebédtől szombat ebédig) Helyszín: Evangélikus Teológiai Akadémia és Otthon, Budapest Vezető: DR. TAKÁCSNÉ KOVÁCSHÁZI ZELMA (délelőtti kurzus): 32 gyermek-bibliaköri előkészítő az ÁpCsel. anyagából SOLYMÁR GÁBOR (délutáni kurzus): 32 gyermekórai előkészítő a Hazai Protestáns Egyháztörténeti Quartett anyagából („Szeresd hazádat és egyházadat - ismerd meg múltját is!”) Részvételi díj: 2200,- Ft (ellátásért) = reggeli 80,- ebéd 200,- vacsora 120,- Ft, 1250,- Ft (szállásért^ napi 250,- Ft, 200,- Ft (ágyhuzatmosásért, ha nem hozunk sajátot) Jelentkezés: Bp. Pestszentlőrinci Ev. Leik. Hivatal 1183 Budapest XVIIL, Kossuth L. tér 3. (290- 6408) 1000,- Ft jelentkezési díj postai utalványon történő befizetésével, mely összeg a részvételi díjba beszámít. Határidő: 1995. május 31................. >■ 1 •iiJitit1 rv* .'aUUÍJÜ A Fasori Evangélikus Gimnázium dísztermében (Budapest VII., Városligeti fasor 19-21.) április 1-én szombaton, de. 10 órától, du. 4 óráig tartjuk a hitoktatók III. találkozóját Jelentkezés: Dr. Mun tag An- dorné fasori lelkésznél március 18-ig 1071 Budapest, Damjanich u. 28/B. Tel.: 3-222-806 Aki későn jelentkezik, annak nem tudunk ebédet biztosítani. Az ebédet és az útiköltséget az Országos Egyház fedezi. A VI. NYÁRI HITOKTATÓKÉPZŐ TANFOLYAM- a Budai és Pesti egyházmegye rendezésében - július 31-től augusztus 8-ig lesz az Evangélikus Teológián. (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.). Részvételi díj: étkezés napi 400,- Ft, szállás napi 250,- Ft. Az ellátás költségeihez az Országos Egyház is hozzájárul. A tanfolyam július 31-én, hétfőn du. 4 órakor kezdődik, és augusztus 8-án, kedden ebéd után fejeződik be. - Augusztus 2-án, szerdán ÓVODAI napot tartunk. A tanfolyam második felében, pénteken délutántól az előadásokat és gyakorlati foglalkozásokat elsősorban dr. KWIRAN Manfred profesz- szor, a braunschweigi Valláspedagógiai Intézet igazgatója tartja. A német valláspedagógiai intézetek elsősorban hittantanárok, lelkészek továbbképzésével, a hitoktatás , konfirmáció stb. teológiai, módszertani és gyakorlati kérdéseivel foglalkoznak. Jelentkezés: Május végéig, Missura Tibor ny. lelkésznél 1114 Budapest, Bocskai u. 10. Tel.: 162-0240 A jelentkezőknek részletes programot küldünk. Várjuk mind az eddigi, mind új résztvevők jelentkezését. Teológu- l( sok, j jiitpktatói/hittantanári „ szakra járók, hitoktatók és lelkészek számára is hasznos lehet a tanfolyamon való részvétel. * FÉBÉ KONFERENCIÁK A FÉBÉ Evangélikus Diakonisz- sza Egyesület ez évben két konferenciát szervez Piliscsabán a BÉTHEL Missziói Otthonban: július 26-30-ig és augusztus 16-20. között. Jelentkezés: Varga Gábor gondnoknál június 25-ig, illetve július 15-ig. 2080 PILISCSABA, Széchenyi u. 8-12. Tel.: 26/375-218 KÁNTORKÉPZŐ TANFOLYAMOK, FÓT Egyházunk Kántorképző Intézete (2151 Főt, Berda József u. 3. Tel.: 27/358-060) nyáron is megrendezi kántorképző tanfolyamait, kizárólag zenei előképzettséggel rendelkezők számára. Június 26.-július 15-ig háromhetes Július 17.—július 29-ig kéthetes Július 31.-augusztus 19-ig háromhetes napi 500,- Ft/fő háromhetes = 10 000,- Ft/fő kéthetes = 6500,- Ft/fő Jelentkezési határidő: 1995. május 1., az intézet címére. Kérjük gyülekezeteinket, hogy lehetőségeikhez mérten támogassák a rászoruló jelentkezőket, hogy el tudjanak jutni tanfolyamainkra. MEGHÍVÓ A Magyar Rákellenes Liga és a Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet 1995. március 25-én 10 órakor CSENDESNAPOT tart Helye: Budapest XI. kér., Bocskai út 10. (Megközelíthető a 4, 6,18, 41, 47-es villamosokkal, 86-os busszal a Fehérvári úti megállóig) Várjuk a gyógyult daganatos betegeket, hozzátartozókat és a betegség iránt érdeklődőket. Mindenkit szeretettel várunk! Dr. Karner Károly professzor és felesége A népessé vált család tagjai, a soproni gyülekezet, s mindazok, akik ismerik és tisztelik özvegy Karner Károlynét határokon belül és azon túl is, most szeretettel köszöntik őt 90. születésnapja alkalmával, amelyet mindnyájunk örömére, Isten kegyelméből jó erőben és egészségben érhetett meg. Ilus néni Sopronban született az ismert és köztiszteletben álló Dah- ner Samu városi főkertész és felesége, Forster Ilona gyermekeként 1905. március 29-én. A soproni „Szürkéknél” szerzett 1924-ben magyar és német nyelvű tanítói képesítést. 1925-ben Gráf Samu igazgatósága alatt vált a soproni evangélikus népiskolánk tanítójává, ahol is az I—II. osztályos tanulókkal foglalkozott. Még ma is sokan emlékeznek volt tanítványai közül az egykori fiatal, szép és kedves tanító nénijükre, aki őket az ábécére tanította. Pedagógus pályája azonban csak néhány esztendeig tartott, mert 1931-ben férjhez ment a soproni Hittudományi Karunkon rendkívüli tanárként működő dr. Karner Károlyhoz, a kőszegi népiskolánk neves igazgatója fiához. Én magam, mint viruló 35 éves fiatalasszonyt ismertem meg 1940 őszén, aki akkor már három csinos leánykának volt boldog édesanyja. Aki városát kiválóan ismerte és szerette Meditáció dr. Friedrich Károly temetése után A nyolcvanküenc éves korában elhunyt testvérünk azok közé tartozott, kiknek élete mélyen gyökerezett a szülőföldben, szülővárosában és gyülekezetében. Hamvai mellett elhangzott ige (Róm 8,28), mely a bibliaolvasó útmutatónak aznapi igéje volt (febr. 6.), az Istent szere- tők-ről szólt. De az Isten iránti szeretetünk kiindulópontja, alapja, hogy O előbb szeretett minket. Ezt tapasztalta meg az égész városban ismert Kari bácsi már a szülői házban, az öt testvér közösségében. A tágabb közösségnek is örömöt akart szerezni, szolgálni az élet sokszínű gazdagságával a film megszállott hírnökeként, mint későbbi moziigazgató. Hazáját nem az elvont elméletek magaslataiban szerette, hanem a nyugati határváros sokféle „széljárást” átélt helyén. Nem hidegfényű csillagok rezdülései kötötték le a figyelmét, hanem meleg fényű szempárok csillogásában gyönyörködött. A páratlan városismeret és szeretet meleg fényével ismertette meg or- szág-világ előtt a civitas fidelissimát, mint idegenvezető. Isten hűsége a leghűségesebb városban olyan hűséggyökereket erősített szívében, hogy válságos idejében sem hagyta az őt felnevelő szülővárosát, mindhalálig szolgálta. - Akik Istent szeretik, azokban ébred az Isten iránti bizalom. Friedrich Károly ezért szerette templomát. Nem egyszer hallottam, amikor mint idegenvezető ismertette szeretett temploma építését, történetét hazaiaknak és külföldieknek, diákoknak és minisztereknek elkötelezetten és átéléssel. Ugyanis számára a templom nem idegenvezetői feladat tárgya volt, hanem lelki otthona, ahol vasárnapról vasárnapra hallgatta Isten igéjét hitvesével együtt, 55 évi házassága idejében. Isten iránti bizalma elválaszthatatlan volt embertársai iránti szerete- tétől. Közösségi életszemlélete tág ölelésű volt. Amikor évenként kará- csony*efőtt szétküldte a közel 400 lapot és utoljára is ismét megérkezett, mintha egy szinkronizált mozgó filmkocka jelent volna meg: a három unoka képe családja iránti szeretetét, a hűség tornya a háttérben a város iránti vonzalmát vetítette elénk határon innen és határon túl. Az ünnepi és újévi lapok azokhoz is eljutottak, akiknek el kellett hagyniok hazájukat és akikhez a szeretet szálaival kapcsolódott végig. Megtapasztalhatta, hogy aküc Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Lehet, hogy sokan az elismerésekre gondolnak, melyek őt is örömmel töltötték el: a metró- serlegre, a díszpolgári és pro űrbe kitüntetésekre es nem utolsósorban a hosszú ideig viselt presbiteri megbízatásra és szolgálatra. De itt ennél is többről van szó. Arról, hogy Isten a szenvedést és megpróbáltatást is javunkra fordítja. Ebben is bőven volt része, amikor mint tizenéves fiút a négy testvérével az édesanyának egyedül kellett nevelnie, mert az édesapa az első világháborúban a fronton harcolt. Amikor a második világháború után félreállították, mint 25 évig a városi mozi élén álló igazgatót, és plakátragasztással kereste a mindennapit két fia felneveléséhez is. Szenvedett, amikor el kellett szakadnia gyülekezete 6 ezer külföldre kényszerített tagjától. Ezek a sebek nem tudták megbénítani a kapcsolatok további ápolását, sem a vér szerint valók: városa, egyháza és hazája iránti szeretetét. - Meleg szavakkal vettek búcsút: a város és a német testvérváros Bad Wimpfen nevében a polgármesterek, a Városszépítő Egyesület elnöke, a német Kultúregyesulet nevében a bad- wimpfeni elnök, valamint egy gimnáziumi osztálytársa. Álljanak itt végül azok a sorok, melyeket a nemrég megjelent SOPRON című kiadvány előszavában írt többek között: „Tisztelt Olvasó! A kezében lévő Sopron című könyv számomra egy megvalósult vágyálom. Közel fél évszázadon át mint idegenvezető bel- és külföldi vendégeinknek mutattam be Sopront. Mindig örültem, ha munkámmal örömöt szerezhettem. Városunk számára megelégedett barátokat nyertünk, akik újra visszatértek... Most már boldog büszkeséggel mutathatom be ezt a könyvet és vágyálmom az Ön kezében valóság". - Isten iránti hálával mutathattam be élete gazdag könyvéből ezt a meditációs ismertetést abban a reményben, hogy Kari bácsi szülőföld- és egyházszeretete az élőkben gyökeret ver és ő életében és halálában Isten kezében maradt Krisztus érdeméért. Szimon János A professzorfeleségek közül az ő „anyai” pártfogását jólesően éreztük mi is, amikor számunkra ösz- szegyűjtött összegből olyan segítséget nyújtott, amely pénzből nemcsak a vasútra, de egyéb helyekre szóló belépőjegyeket is válthattunk. Negyedik kislányuk megszületése előtt 1942-ben együtt „izgulhattunk” professzor urunkkal a fa- kultási előadások ideje alatt. A kegyetlen háború lerombolta a szépen megépített családi házat, meleg otthonukat az Arany János utca 9-ben. A Felsőlőverekben lévő, jóval kisebb nyaralójukba kellett kiköltözniök. 1952-ben a család a Teológiai Akadémiával együtt felköltözött Budapestre, ahol a Csen- gery utcában kaptak lakást. A növekvő család anyagi gondjai köny- nyebbítésére Ilus néni németórákat adott evangélikus családoknál. Félje nyugdíjaztatása után, 1959- ben visszaköltöztek Sopronba. A szűkre szabott nyugdíj pótlására Ilus néni nyaraló gyermekeket vállalt, s szobát adott ki ismerős budapestieknek. Közben a leányok kiröppentek a családi fészekből. Három közülük Budapesten alapított otthont magának. Orvos lányuk, Ilus maradt itthon férjével, dr. Barna Istvánnal, s lett közvetlen támasza szüleinek. 1981-ben még együtt ünnepelhette a család a szülők 50. házassági évfordulóját. Néhány évvel később az édesapa, Kamer Károly elhunyt, s Ilus lánya áll ma is közvetlenül Ilus néni mellett, s gondoskodik férjével együtt egészsége védéséről. Leányai is sűrűn látogatnak haza. Nemcsak telefonkapcsolatban állnak szeretett édesanyjukkal. Időközben az unokák is gondoskodtak dédnagy- anyai örömökről. Ilus néni írásbeli és egyéb, a külvilággal való kapcsolatai igen leszűkültek. A gyengülő szem nem tűri a megerőltető írást, olvasást, tv-nézést. Némi kézimunkát örömmel végez. A napok folyamán azonban több idő marad most a befelé tekintésre, a csendes visszaemlékezésre s a gazdag élet sok áldott tapasztalata iránti hálaadásra. Volt sok próbatétel is az elmúlt kilenc évtizedben. Isten gondviselő hűsége azonban a változó időkben is változatlan maradt. Még ma is, amikor fogynak a barátok, ismerősök, kortársak, s így egyre kevesebben kopogtatnak a vendégszoba ajtaján. Kicsit messze van már a város, a templom és a temető is. Helyek, ahová Ilus néni mindig szívesen járt, s amelyeket mindig szívesen keresett fel. Mindezek ellenére Ilus néni vallja a zsoltárossal: „Isten közelsége oly igen jó nékem" (73,18. v.) Naponként megnyilvánuló, rásu- gárzó szeretete, gondviselő jósága. Mi, akik még látogathatjuk, találkozhatunk vele, de mindnyájan, akik szeretetéből valamilyen formában oly sok esztendőn keresztül gazdagodhattunk, hálát adunk eddigi életéért Istennek, s kérjük, hogy árassza rá továbbra is a Jézus Krisztusban mindenre elégséges kegyelmét. Zoltán László 50 ÉVE SODORTA A HÁBORÚ VIHARA SZOMBATHELYRE „Árva" Bandika M ostanában, a boszniai háború kapcsán olva- sunk-hallunk sok-sok gyermekről, akiket „evakuáltak" Szarajevóból és a háború sújtotta területekről, s nálunk, vagy Ausztriában, Svájcban találtak ideiglenesen menedéket. Közülük nem egynek a szülei is a háború áldozataivá váltak, otthonuk is elpusztult, s ezek a hadiárvák arra várnak, hogy jótét lelkek befogadják őket otthonukba. A második világégésben is sok ezer ilyen „elkallódott" gyermek akadt. Az alábbiakban egy olyan kisgyermek sorsáról szeretnék beszámolni, akit éppen ötven éve, a háború vihara sodort ide, Szombathelyre. Csak annyit tudott mondani, hogy Endrének, Bandinak hívják. Apró mozaikkockákból lehetett csak később összeállítani, hogy mi is történt vele. Ezek szerint Budapest ostroma heteiben, egyik nap üzletbe küldték kenyeret vásárolni, de mivel nem kapott, addig járt boltról boltra, míg kenyérhez nem jutott. Eközben eltévedt, nem talált haza. Ráesteledett, idegen óvóhelyen töltötte az éjszakát. Sírva könyörgött a felnőtteknek, vigyék haza, segítsék megtalálni a szüleit, de nem tudta megmondani, hogy hívják és hol lakik. Csak any- nyit tudott mondani, hogy „Bandika vagyok, elmúltam 6 éves". De hát ki ért volna rá akkor, golyózáporban, bombák robbanása közepette törődni ott, az utcán síró, fázó, éhes kisgyermekkel? S hol volt nkkor a Vöröskereszt ? Hiszen még az utcákon heverő halottakat, jajgató sebesülteket sem tudták hamarjában összeszedni! Bandika aztán másnap, ágyúdörgésben, golyózáporban, ijedtében elkezdett futni. Úgy gondolta, hazafelé. De éppen ellenkező irányba futott. Amerre sok ezren igyekeztek kimenekülni az ostromlott, körülzárt fővárosból. Útközben menekülők vették fel megrakott szekerükre, akik megsajnálták a síró kisfiút. Majd később átadták német katonáknak, akik gépkocsijukon magukkal vitték a gyereket. Útközben hiába faggatták ők is, nem értették a magyar szavakat. így értek Ausztriába. Ott szólalt meg aztán először, de csak annyit tudott mondani most is, hogy „Bandinak hívnak". A burgenlandiak közül tudtak magyarul, s nyomban átadták Bandit a közelben állomásozó magyar katonai alakulatnak. Ők futárral, gépkocsin küldték-hozták a gyereket a határhoz közeli Szombathelyre. De hát hová vigyék ebben a városban? A németektől csak azt hallották, hogy Budapestről jött el. Hiába faggatták, mi a vezetékneve, hogy hívják az édesapját, hol laknak, vannak-e testvérei, semmire nem tudott felelni. Pedig látták, a gyerek nem imbecillis, csupán, az átélt izgalmaktól súlyos emlékezetkiesésben szenved. Még azon tanakodtak a magyar katonák, kinek adják le Bandikát, ki fogadná be, vajon a polgármestert keressék-e meg először a városházán, vagy a Vöröskeresztnél próbálkozzanak? Az egyik négygyermekes magyar katona hangosan is kifejezést adott aggodalmának, a fészkéből kiesett madárka vajon hol talál meleg fészekre a háború viharában? Egyszer csak megszólal a gyerek: „Én evangélikus vagyok." Nosza, itt a kézenfekvő megoldás: akkor Szombathelyre érve megkeresik az evangélikus lelkészt, s neki adják át a kis otthontalant, ö intézze majd a további sorsát! így is történt. Bezörgettek az evangélikus parókiára, s átadták Kutas Kálmán lelkésznek a kis Bandikát, akinek új lakóhelyéül szolgált a tágas papiak egyik szobája. Vasárnap aztán a lelkész kihirdette a szószékről, hogy befogadó szülők kerestetnek, vagy olyanok, akik segítenek a gyerek ellátásában. (Ne feledjük, , jegyes” világ volt, még a kenyeret is igen szűkösen mérték fejadagra.) Többen is jelentkeztek azon nyomban, így Bandika sorsa egyelőre elrendeződni látszott. Nap mint nap valósággal megfürösztötték a sze- retetben... A gyereknek aztán lassan kezdett visszatérni az emlékezőtehetsége. Talán a szeretet melege oldotta fel a leblokkolt emlékezés csatornáit?! Tény az, néhány nap múltán már el tudta mondani, hogy valahol Budapesten lakott, aztán eszébe jutott a vezetékneve, hogy Lázárnak hívják, meg hogy vannak otthon nővérei is. Amikor a háború vihara átvonult Szombathelyen, s az élet kezdett visszatérni a rendes kerékvágásba, úgy 1945 nyarán elkezdték kerestetni a Vöröskereszt útján a gyerek szüleit, sajnos azonban évekig eredménytelenül. Közben a kétségbeesett édesanyja is - édesapja eltűnt a háborúban - kerestette az elveszettnek hitt gyermeket, de hiába, s az anya is lemondott róla, hogy valaha is életben megtalálják. Végül is évek múltán, a szombathelyi gyülekezet kereső akcióját siker koronázta. Kispesten találták meg Bandika édesanyját és testvéreit. El sem lehet képzelni, milyen nagy volt az anya öröme, hogy halottnak hitt, s elsiratott gyermeke él, egészséges és Szombathelyen talált ideiglenes otthonra, s nemsokára magához ölelheti. Mivel gyengélkedett, helyette egyik leánya jött le Szombathelyre, hogy hazavigye Bandikát. Lázár Endre, a szombathelyi evangélikus gyülekezet „árva Bandikája” több évet volt kénytelen eltölteni a vasi megyeszékhelyen. így lett Szombathely a kis otthontalan jövevény második hazája... . 1 Szerdahelyi Pál
