Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-02-26 / 9. szám

Evangélikus Élet 1995. február 25. A 2i jfts GYERMEKEKNEK I L 0 K N K Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. A szavak, Uram, sokszáz évesek. Most ajkamon mégis újra frissen szólnak. Mert Te, a Jó Pásztor ma is ugyanaz vagy, mint aki akkor voltál: Népednek, nyájadnak hűséges oltalmazója! BIBLIAI „KI-KICSODA” Filemon Filemon, a jómódú keresztyén férfi Kolossé- ban élt. Házában helyet adott a keresztyének összejöveteleinek, és egész családjával együtt Jé­zus Krisztus követője lett. Egyszer meglopta őt az egyik rabszolgája, Onézimosz, aki tette után megszökött gazdájától. Ezért akár halálbüntetés is járhatott abban az időben, de ha elfogják, mindenképpen szigorú büntetésre számíthatott a szökevény. Onézimosz rádöbbenve helyzete súlyos voltára, felkereste Pál apostolt, aki szere­tettel fogadta őt, és megpróbált segíteni neki, hogy rendbe hozhassa, amit elrontott. Onézi­mosz maga is keresztyénné lett, ez azonban nem változtatott azon, hogy a hatóságok tovább ke­resték őt, mint szökött rabszolgát. Ekkor Pál levelet írt Filemonnak, aki maga nagyra becsülte az apostolt, hisz ahogy ez a levélből kiderül, Filemon is Pál igehirdetése hatására lett keresz­tyénné. A levélben arra kéri őt Pál, hogy fogadja vissza Onézimoszt, és bocsásson meg neki. Pál Filemonhoz írt sorait az Újszövetségben olvas­hatjuk. A levél emlékezteti címzettjét - és ben­nünket is - arra, hogy Isten előtt minden ember egyenlő. Ezért a keresztyén ember is úgy kell, hogy szeresse felebarátját, mint a testvérét. FERI BÁCSI JÁTÉKAI „lKorinthus 13” Ha ebben a játékban helyes megfejtést akarsz beküldeni, nem kell mást tenned, mint alaposan megismerni a „Szeretet Himnuszát”, azaz Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez írt első levele 13. részét. A két hete indult, háromfordulós játékunk ezzel az igeszakasszal kapcsolatos. Szavakat kell megtalálnotok, úgy, hogy én megpróbálom kö­rülírni őket a szöveg alapján. Beküldendő jelen esetben - a múlt héthez ha­sonlóan - ismét egyetlen szó. A meghatározás pedig így hangzik: „Lehet ugyan teljes, attól még lehetek semmi, mert a szeretet még ennél is na­gyobb!” Remélem, sokan rátaláltok a keresett dologra lKor. 13-ban, amelyre áll a fenti meghatározás. Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! „Humorzsák” A hitoktató nehéz kérdést tesz fel:- Ki tudná megmondani, mit jelent a mondás, hogy „az apák bűnei miatt a fiák lakóinak”? Péter jelentkezik:- Amikor a papám hibázott a matek házi fel­adatomban, én kaptam rá egyest. * Egy fárasztó iskolai nap estéjén Józsi így imádko­zik: „Istenem, csinálj belőlem okos fiút, mert a tanára­imnak eddig még nem sikerült!” A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Kegyelem - ajándékba „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék" (Ef 2,8-9) j A „Kösd össze" című játék megfejtése Ugye, emlékeztek még arra a játékra, ahol olyan halakat kellett összekötni négyzetekkel, amelyek gyomrában betűk voltak? A rejtvény megfejtése a próféta szó volt. Erre sokan rájöttetek. Azt is kér­tem, írjátok meg, hogy mi a megtalált szó jelentése. Nagy örömömre sok igen pontos, részletes megfej­tés érkezett. Itt idézek is egy frappáns megoldást, beküldője a Konfirmációi Kátét hívta segítségül: „A próféták Isten választott emberei voltak, akik Isten akaratát hirdették, és az Üdvözítő eljövetelé­ről jövendöltek.” A MEGFEJTŐK: Báli Veronika; Bedi Gergő (Celldömölk); ifj. Bors Zoltán (Felpéc); Bundity Ede (Soltvadkert); Burján Gábor és László (Celldömölk); Csekő An­na (Budapest); Donátb Ferkó (Ózd); Fancsali Ifjú­sági Kör; Fülöp Balázs (Celldömölk); Grósz Eszter (Nagybörzsöny); Hegedűs Zoltán (Celldömölk); ülés Adél (Egyházasdengeleg); Kis Gabriella (Oroszlány); Molnár Berta (Farmos); Németh Csilla (Somlószőlős); Kocsis Sándor; Portschy Dá­niel, Szabolcs és Ádám; Rózsa Péter és Gabor; Simon Eszter és Marianna; Verebes Zsolt (vala­mennyien Celldömölkről). Mindenkinek gratulálok! A sorsolás ezúttal Kis Gabriellának kedvezett, így neki küldök jutalmat. Mikor is használjuk a „kegye­lem” szót? Amikor egy bűnös em­berről beszélünk, aki elkövetett va­lamit, de valami miatt nem kell le­töltenie az egyébként megérdemelt büntetést. Talán, mert beteg, és nem volt tudatában tettének, talán, mert próbaidőre bocsátják. A kegyelemre, amit Istentől ka­punk, nekünk is épp ezért van szük­ségünk: bűnösök vagyunk, bünte­tés vár ránk. Helyesebben csak vár­na ! És ez az örömhír lényege: Krisz­tus eljött hozzánk, meghalt és feltá­madt azért, hogy 0 vállalja át a bün­tetést, a halált. Utolsó szavainak egyikével nemcsak az őt fizikailag megsemmisítőkről mondta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Ez a mondat akkor rólunk is szólt rólam, rólad, értem, és teérted is. O maga ment ki minket Isten előtt: a hitetlenség oka a tudatlan­ság. Az, hogy nem vagyunk képesek megkülönböztetni a jót a rossztól, ha pedig mégis, magunktól, saját erőnkből nem tudunk felülkereked­ni a bűnön. Ha pedig ezt az Istentől való ke­gyelmet megkapjuk és átérezzük, akkor és ott kezdődik számunkra az örökélet, az üdvösség, mégpedig hit által. Kegyelem, hit, üdvösség: e há­rom csak együtt teljes, ha az egyik hiányzik, csonka lesz a kép. Talán így lehet ezt az egységet megfogal­mazni: Isten kegyelméből hitet ajándékoz nekünk, hogy üdvözül- jünk. Ajándék - számomra ennek a szónak különös varázsa van. Vala­mi, ami spontán, valami, aminek célja van: örömet okozni annak, akit szeretünk, anélkül, hogy „ellen­szolgáltatást” várnánk. Az ajándék belőlünk fakad, és az ajándékozott szívét célozza meg. így van ez az em­berek között, de így van Isten és em­ber kapcsolatában is. Ajándéka közvetlenül Tőle jön. Hogy kik) a címzettek? Te is, én is, ő is, szóvial mi, emberek, mindnyájan. Szeretsz ajándékot kapni? Ugye, még soha nem utasítottál vissza egyet sem? Miért tennéd ezt éppe)i most, amikor Isten közvetlenül kí­nálja ajándékát, amit személyese« neked szán? Az üdvösségedről van szó! És mindez nem cselekedetekért,] hanem azért, mert szeret, és örömöt akar szerezni. Nem kell érte megszolgálni, hi­szen akkor már nem ajándék lenne, hanem bér. A fizetségre, amiért megdolgoztunk, büszkék vagyunk. Isten azonban nem azt akarja, hogy öncélúan dicsekedjünk má­soknak azzal, amit Tőle kaptunk. Ehelyett elküld téged, engem, őt is, 1 igen, minket, hogy másokkal meg- ' osszuk az örömhírt: kegyelmes Is­ten Jézusért azokhoz, akik leteszik terheiket a kereszthez. Zs. Adél KOVETES emberektől, sárból, porból istenképű gyarlóktól vártam fényed bocsáss meg sötétségem, hiányom áttörését emberarcú gyertyáktól reméltem bocsáss meg másra vártam -s te végig itt voltál szép ruhába öltöztem - s neked szennyeim kellettek szavad sziklái mellett elhaladva homokvárat terveztem hangszilánkokra bocsáss meg másokban - rólad mondtam le szomjazókban - neked nem adtam-inni magamra sem vigyáztam bocsáss meg bolondként lettem bölcselkedö tehetetlenül lettem cselekvő bocsáss meg bocsáss meg adj még egy kis fényt smaragd sugarad égesse ki hibáim pusztítson s gyógyítson törjön meg és forrasszon szögeimtől vérző kezed bocsáss meg most bennem van a sir s én vagyok a kő játszunk húsvét hajnalát Milyen elveszettként megtalálva lenni? Milyen mélységekből szabadulva, újra napot látni? Milyen érzés megajándékozottnak lenni a bűnbocsánat örömével? Újra indulni meggyógyultan, összefor- rasztottan, felmelegedve a kegyelem valóságától? Milyen csodálatos újjá lenni, élni és játszani húsvét hajnalát! Aztán indulni, menni a nyomában. És nem csak menni: szárnyalni! Szeretni tanulni, csöndben lenni, nevetni, énekelni. Keresni - és ta­lálni. Megtaláltnak lenni. Zörgetni és nyitott ajtóra lelni. Megnyílni. Kérni és kapni. Megajándékozott koldusként továbbadni szeretetét. És békességéből békés szívvel élni. Amikor ütnek - de nem talál el amikor bántanak - de nem érzed amikor fájna - de elbújnak a könnyek rátaláltál. Amikor nincs szükség szavakra amikor meghaltak a vágyak amikor belesimulsz a szelídségbe megajándékoztak vele. I Amikor nincs gondolat amikor pihen a szív amikor már nem kérsz semmit ■ megtaláltad. Ártatlan vagy - mégis bántalak. Mellettem vagy - mégis elhagylak. Önmagad vagy - mégis kereslek a ködbet Vizeken járó Halászisten! Tanítp meg engem szeretni! Megtaláltam? Rátaláltam? Mégis, újra és ismét elhagyom. Magam és mások kedvéért, fontosabb dolgok miatt. Miért? Pedig olyan jó vele menni, a közelében élni, lelkesedni, szeretni. Miért van az, hogy olyan sokszor képtelen vagyok az igazi köve­tők örömével kitartani mellette? Igen, tudom, ta­nulnom kell. Szelídséget, türelmét, kitartást, és fő­ként: széretetet. Tanulnom kell tőie: És érte. ......... Ke dves Mester! Most egy új tanfolyamra iratkoznék! forrongom, lángolni szaladni várni tűzben égni nevedért ünnepbe táncolni hangharcokat vívni ritmusodba elrejtőzni titkaidba menekülni egyszerűen csak veled lenni vágyom de nem forrázni de nem megelőzni de nem lemaradni de nem megégetni melegedni vágyó remegő testvéreket (A verseket Tornay András írta) maria poETscHKE: A megtanulható parancsolat Festői utazások a Magyar Nemzeti Galériában Aki szeretne néhány csendes, szép órát egy kiál­lítás nyugalmat árasztó képei előtt eltölteni, az lá­togasson el a Budai Várba, a Magyar Nemzeti Galéria LIBAY kiállítására. Már a címe is vonzó „Festői utazások” - és ki nem szeret utazni? Libay Károly Lajos valóban utazni hívja a látogató­kat. Akik jártak már az ő útjain, képei előtt a bemuta­tón egy-egy sóhajjal, vagy éppen mosollyal emlékez­tek a feledhetetlen tájakra; akik legfeljebb fényképek­ről ismerték a festő által megörökített tájat, most a művész csodálatos akvarelljeivel kelhettek útra. Le­nyűgöző pasztelljei vezették a felvidékre, Besztercebá­nya, Selmecbánya, Rozsnyó régi tájaira, vagy éppen Balatonfüreden a Kisfaludy szoborhoz, Tihanyba, Badacsonyba, Keszthelyre, hogy onnan a monar­chia-korabeli Ausztria földjére vigye képe nézőit. Tavak vidéke, csodálatos kis utcarészletek, pa­raszt udvarok, virágos kertek meleg színe, de ép­pen így jelennek meg palettáján Itália tájai, vagy Egyiptom, Svájc... Libay Károly Lajos Besztercebányán született, apjánál tanulta ki az ötvösmesterséget, de a mesterlevél megszerzése után szülei Bécsbe küld­ték ki, ahol az Akadémiát kezdte látogatni. Szorgal­mas, gondos munkájára felfigyelt tanára s ajánlásával a művészetek iránt érdeklődő grafeneggi Breuner gró­fi családhoz került házitanítónak. Ez a kapcsoat ké­sőbbi pályájára, utazására is kihatott. A bécsi Akadé­mia mellett művészete meghatározója volt a főúri mecénások ízlése, pártfogása is. A tehetséges művész 1843-as „Parasztudvar” című festménye a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállítási darabja lett. A tár­saság kedvelte, tehetségét elismerték. Jó szeme volt, mindent észrevett, a legapróbb részletekre is felfigyelt. Témaválasztását jellemzi, hogy a választott vidéket, tájat, történést hangulatában ragadta meg. Ezért is oly elevenek, magával ragadóak festményei, rajzai. A fürdőtelepeknek külön kápolnát építettek, hogy az üdülőknek ne kelljen a városba menni, ezekről a ké­peiről nem maradhat el a tájba mindig jól beilleszkedő kis templom, vagy kápolna. Tájképei a közelség érzé­sét keltik az emberben; figyelt a természeti jelenségek­re is. Az Osztrák-Magyar Monarchia, a birodalom tájai­nak megörökítése után a távoli országokba vágyott. Családot nem alapított, így utazásai lettek élete, mű­vészete meghatározói. Nagy érdeme - és ezt képeinek, rajzainak tanulmányozói is megállapíthatják hogy valóságábrázoló művészi munkái ma már kor- és táj­történeti dokumentummá váltak. Kultúrtörténeti ér­tékük van! 180 éve született (1814-1888). Felvidéki nemesi családból származott. Tanulmányait 1824-1832 között a besztercebányai és a miskolci evangélikus gim­náziumokban végezte. Sebeiken Pálma (Részlet)- Érdekes - jegyezte meg Kriszta, amikor Marci megköny- nyebbülten összepakolta iskolai holmiját -, mi a harmadik osztályban sokkal több házi feladatot kaptunk. A „sokkal több"-et alaposan kihangsúlyozta.- Na igen - felelt Marci, de már nem figyelt oda, hanem a padlásablakban heverő kutyát nézte. Feje a mellső lábán pi­hent, szinte kilógott a nyíláson.- És, ha kiugrana? - kérdezte Marci aggódva.- Nem ugrik ki, tudja, hogy ez neki nagyon magas.-De honnét tudja? - Marci újra és újra elcsodálkozott Kriszta magabiztos válaszain. - Pedig csak egy évvel idősebb nálam - gondolta. Kriszta már unta, hogy Marcinak mindig el kell ismételnie a dolgokat. Egyszerre eszébe jutott valami:- Igaz, hogy nem tudtad a hittanleckét?- Ezt meg honnan tudod? - Marci időt akart nyerni, azért kérdezett vissza.- Katica mesélte, hogy nem tudtad elmondani a hetedik parancsolatot. Pedig elég időd volt rá kedden a kőfalon, hogy megtanuld!- Nem értettem, és nem is értem, póza néni is azt mondta, hogy ezek a magyarázatok a harmadikosoknak még nehezek - mentegetőzött Marci.- Mi ebben a nehéz? Na, hallgass ide! „Ne lopj! Mit jelent ez ? Istent félnünk és szeretnünk kell, hogy felebarátunk pénzét és javait el ne vegyük, se hamis áruval vagy ravaszkodással meg ne szerezzük, hanem segítsünk neki javait megtartani és keresetét javítani." - Kriszta megint olyan gyorsan zakatolta el a szöveget, mint ahogy nagyanyja varrógépén a tű robog végig az anyagon.- Na igen, te tudod már, de én.,.- Mégis, mit nem értesz benne? - kérdezte Kriszta a fiút.- Mi az, hogy ,javai”, mit jelent az, hogy .javai"? Ez valami kincs? Es miért, hogyan kell nekem segítenem? Kriszta rájött, hogy Marci biztosan valami földbirtokot, vagy uradalmat képzelt el.- Marci, te biztosan „vagyon"-ra gondolsz, .javai" minden embernek vannak. Például neked a focilabdád.- A focilabdám? - Marci nem talált hamarjában összefüg­gést a labda és Luther Márton „Mit jelent ez?" kérdése kö­zött.- De lehet valakinek java például egy ló, vagy autó. vagy akár egy olló is. - Kriszta érezte, hogy jó úton jár. Az alacsony lócán áthajolva, buzgón magyarázott Marci­nak. Örült, hogy összekuszált gondolatmenetét kibogoz­hatja. - Képzeld el, hogy felnőtt vagy, odamégy az abla­kodhoz, és látod, hogy éppen bemászik valaki a szomszé­dod kerítésén. Mit csinálsz akkor? Vagy segítséget hívsz és lefülelitek a tolvajokat, vagy visszahúzod ablakodra a függönyt, és nyugodtan lefekve gondolod: vigyázzon a szomszéd magára! Ezzel már vétettél is a hetedik paran­csolat ellen!- Hiszen nem én másztam be hozzá! Én nem loptam el tőle semmit! Én csak éppen odapillantottam! - Marci egé­szen beleélte magát az izgalmas eseménybe.- Hát ez az! Hisz ez majdnem olyan, mintha te loptál volna! Isten azt rendelte, hogy mások holmijára is kell vi­gyáznunk, segítenünk kell azokat is megtartani. - Kriszta izgatottan, majdnem könyörögve magyarázott.- Ezt Luther Márton mondta és nem Isten! - védte ma­gát Marci.- Azt gondolod, hogy Luther Márton ezt magától talál­ta ki? Isten adta neki, hogy jobban értsük a parancsolato­kat. Marci számára ezek után sem lett könnyebb a hetedik parancsolat. * A német hitoktatónö kedves történetben világítja meg, hogy Isten parancsolatait nemcsak bemagolásra szánta. Marci, Kriszta, Katica és a kis Vakarcs kutya izgalmas élményei megváltoztatja a szülök és a még idősebbek éle­tét is. Az 1960-as évek elején nem volt könnyű a keletné­met falvakban sem az élet. De még hatott a tradicionális vallásosság, egyesekben élt a kegyesség, és a szeretet győ­zött az önzés felett. A „Vakarccsal kezdődött minden" című gyermekre­gényt, melyet Juhász József fordított, Bence Áron 9 éves kisfiú rajzai díszítenek, és a FÉBE BT gondozásában je­lent meg, nemcsak a 8 éven felüli gyermekeknek, hanem szüleiknek és nagyszüleiknek is ajánljuk. Ha megnyeri tetszésüket, még két érdekes történet követi - Maria Poet- schke sajátos humorával. biné 0 1/ I

Next

/
Thumbnails
Contents