Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-02-12 / 7. szám
KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP Wang, az utazó kínai misszionárius Evangélikus Elet 1995. február 12. 48 főt taníthatnak. A 48 ember mindegyike eleget tanul ahhoz, hogy másokat képezhessen ki, így sokszorozva meg a kínai gyülekezeti munkások számát. Wang reméli, hogy az oktatóközpont fedezni tudja majd a hallgatók ellátását és oktatási költségeit. Wang úgy érzi, hogy a kínai élet megváltozásának köszönhetően a hosszabb, mint például egy hónapig tartó utazgatás, ma már nem tűnik fel annyira a hatóságoknak, mint azelőtt. A gazdasági reformok nagymértékben megváltoztatták az országot. „Most sokkal több emberrel találkozhatok egy hónap alatt, mint 10 évvel ezelőtt" - vallja. - „Sokkal szélesebb körű az információcsere... és azt hiszem. Isten ezzel új lehetőségeket nyitott meg." Az utóbbi években tett számos utazása során Wang azt tapasztalta, hogy az emberek mintegy 60%-a szívesen hallgatta, amikor barátként - nem hivatalos evangélizáASZÁLY SÚJTJA MALAWIT Amíg Afrika déli országai, Malawi szomszédai próbálják kiheverni az 1992-es szárazság következményeit, addig Malawi, a 8 millió lakosú ország maga még mindig szörnyű aszálytól szenved. 1994-ben egyes területeken az alapvetően szükséges élelmiszerPROTESTÁNSOK VERSENGÉSE INDONÉZIÁBAN torként - beszélt nekik a keresztyén- ségröl. „Az emberek jónak tartják a gazdasági fejlődést, ugyanakkor sok-sok eddig ismeretlen problémával találják magukat szemben: munkanélküliség; honvágy; túl sok utazgatás; ellenőrizhetetlen dolgok; kábítószer; fertőző betegségek" - magyarázza Wang. - „1976 előtt ezeket nem ismertük. A volt kommunisták ekként vélekednek: Az rendben van, hogy egyre több pénzünk van, s az autók száma is rohamosan nő... de sokkal több a bajunk is. Tehát mi mást tehetnénk, mint hogy visszahozzuk a régi szép időket?! — És ez nem is lehetetlen." Addig is a bizakodó Wang, aki feladta szabad, ígéretes üzleti lehetőségeit, folytatja utazásait Kína- szerte egy szent cél elérésére. (Megjegyzés: Wang nem a szereplő tényleges neve.) Dr. Bálint Zoltán nek csupán 17%-a termett meg. A következő nyolc hónap folyamán az országnak mintegy félmillió tonna élelmiszersegélyre lesz szüksége. E mennyiségnek eddig csak a töredékére kapott ígéretet nemzetközi szervezetektől. Miután elhelyezkedett vonatülésén Wang, a kínai üzletember, elővette Bibliáját, s elmélyülten olvasni kezdte. Útitársa, egy fiatal lány, hamarosan megszólalt.- Hát te meg milyen könyvet ol- vásol? Hadd nézzek én is bele! ‘ - Nagyon szívesen odaadom - válaszolt Wang, s máris a mellette ülő férfi különös kérdésére kellett válaszolnia. 1 - Mit gondolsz, te bűnös vagy? ' - Igen, az vagyok -felelt Wang. A lány ekkor felpillantott a Bibliából, s jeges tekintettel fordult hozzá.- Gonosz vagy! Te egy nagyon rossz ember vagy! - mondta élesen.- Mért mondod ezt? - csodálkozott Wang.- Azt hiszem, a világon mindenki büntelennek születik - felelt a lány -,s a keresztyénség nem más, mint a nyugati országok eszköze arra, hogy megszállják Kínát. Még ma is csak legyőzni akarnak minket!- Ezt te honnan tudod? - érdeklődött Wang.- Éppen most fejeztem be a középiskolát - hangzott a diadalmas választ -, a tankönyveimből tudom, hogy így van! * Wang maga is iskolába jár, csakhogy egy evangélizátorképzőbe. Tanulmányait most félbeszakította, s beutazva egész Kínát, azon fáradozik, hogy megismerje az ország valós helyzetét. Célja, hogy üzleti érzékét is felhasználva, keresztyén vezetőképzőt alapítson Kínában. Biztonsága érdekében teljes titoktartásra kényszerül. Még az otthonában rendszeresen találkozó gyülekezeti vezetők is alig tudnak valamit. „Nincs szükségük rá, hogy ismerjék a részleteket" - vallja. Hat-nyolc tagú munkacsoport létrehozását tervezi, melynek négy tagja a házi gyülekezetek vezetőinek képzésével foglalkozna, személyenként specializálódva a teológia, evangélizáció, diakónia és a lelki problémák kezelésének szakterületeire. A többiek feladata lelki ta? nácsadás és 'szer vezés lenne. Az^itr1 tenzív, személyes, egy hónapig tartó képzés az oktató otthonában történik majd. Ily módon minden oktató évente 12 embert, négyen összesen Az Indonéziában élő batakok, akik 1865-től kezdődően tömegesen tértek meg a kannibalizmusból, eddig a stabil keresztyénség mintaképei voltak egy muzulmán állam kellős közepén. Most azonban lelki versengés kezdődött a tagok között. Ami még ennél is rosz- szabb, egy széles körben elterjedt erőszakos küzdelem a gyülekezeti vezető posztokért, az épületekért és tulajdonért, veszélyezteti Indonézia legnagyobb egyházának (2393 gyülekezet, 1 250 Q00 tag) puszta létét is. Szomorúan vázolja a helyzetet egy régóta ott élő misszionárius: „Mindig találnak valami okot a vitatkozásra. Sohasem tudnak megegyezni, hogy ki irányítsa az istentiszteleteket, vagy ki legyen felelős az épületekért.” FÓRUMTALÁLKOZÓ A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága által az erdélyi, n délvidéki és felvidéki evangélikus ifjúsági vezetők számára szervezett konfe- 1 rencia keretében fúrom találkozót szervez 1995. február 22-én 15 órakor az Üllői út 24.1. emeleti tanácstermében. A találkozóra - melyet az ÖRÖMHÍR is felvesz - várjuk mindazokat, akiknek kérdéseik, javaslataik vannak, illetve kapcsolatokat szeretnének kialakítani, határainkon túli magyar testvéreinkkel. Üzenet az ifjú pásztoroknak Van talán már 30 éve is, amikor Zalaegerszegen, a Göcsej-múzeum néprajzi szobájában jártam. Egy öreg pásztor volt az őre. Az egyik sarokban az ő „szerszámai" voltak. Áhítattal simogatta, s magyarázta nekem: ezt a nyűtt tarisznyát apámtól örököltem. Amikor haldoklóit, mondta: ezt rádhagyom, meg ami benne van. A lelkipásztorok is kapnak a leköszönő nemzedéktől egy tarisznyát, s meg ami benne van. Mit akasztott a nyakamba Zászkaliczky Pál és Danhauser László, akik mellett káplánkodtam? Mi van a tarisznyában? „Telt ház" volt akkor az egyházban. Nem volt üres parókia. Sokan közülünk 5-6 évig is káplánkodtak, mire egy szerény parókiára jutottak. (Nagyon hiányoznak a káplánt évek!) A parókiák nem voltak összkomfortosak! Gémeskutunk volt Eleken, vizét csak tisztálkodásra lehetett használni. Az ivóvizet 250 méterről, az artézi kútról kellett hordanom. Tállyán ugyancsak. Vegyes tüzelésű kályhánk volt mindenütt. Gyenesen egy évig még villanyunk sem volt. Agyonnyúzott női kerékpárral jártam Tállyá- ról Monokra, Mádra, Szerencsre. Miközben Tállyán a bazaltbányában csillepakoló voltam. Legyen elég a nehézségek felsorolásából! Volt abban a tarisznyában jó is. Mégpedig, ami a legfontosabb: eleven gyülekezetek. Evan- gélizációk, konferenciák sokasága ontotta az ébredésben megfürdött embereket. Nagy töltekezések kora volt. Isten nagy bölcsessége rendezte ezt így, mert jöttek utána a szűk esztendők. Nem 7 volt ez, hanem jó negyven. Ahol táplálták a tüzet, ott átmentették a gyülekezetei. Ahol azonban ez hiányzott, ott sivataggá vált a gyülekezeti élet. Sívó homokká vált a templom... Nyugdíjas vagyok már. Múlt év tavaszán a tanévzárón megkaptam az arany diplomát, s ezzel átadtam néktek, fiataloknak az örökölt tarisznyát, amit 1944-ben akasztottak a nyakamba. Nézzük meg, mi van benne. Mint minden tarisznyában, ebben is van jó is, rossz is. Üresen tátong sok parókia. Nicsenek kápláni évek (sajnos). Iskolapadból egyenesen belehuppantok a gyülekezeti életbe, annak sűrűjébe. Segítségetekre van ebben az összkomfortos parókia. Nem kell gyalogolnotok, vagy taposni a pedált, amikor a filiákba mentek. Autó vár rátok. Mégpedig mostanában nem is akármilyen! Bezzeg milyen volt But hi Dénes autója! 1955 tavaszán LMK-gyűlést tartottak Kapernaumban a veszprémi egyházmegye papjai. Az udvaron az egyházmegye egyetlen autója, tulajdonosa a siófoki lelkész volt. Egy ujjamon meg tudtam volna akkor számolni a kocsik számát, ami persze lelkészi magántulajdon volt. Buthy Dénes „autója”: csak az első szélvédő volt üvegből, a többi funírlemezből. Vén Skoda volt. Nehezen indult be, mint a csökönyös szamár. Telefon érkezett a püspöki hivatalból, hogy az esperes és az egyházügyi titkár 6 órára legyen Budapesten s legyen jelen a békegyűlésen. Tekertem jobbra-balra a menetrendet, de nem találtam olyan vonatot, ami Keszthelyről időben felért volna. Siófokról viszont volt. Meg van oldva a gordiuszi csomó: itt az autó, amivel időben megérkezhetnek Siófokra. Tizszer- tizenötször toltuk le a kapuig és vissza, mire mél- tóztatott elindulni. Ebéd után elindultak. Keszthelyen voltak a vásártéren, a mélyben köhögött egyet s leállt. Dénes piszkálgatta a motort, mire végre rájött a hibára: nincs benzin. Halász Béla esperes és a titkár a meredek Piac utcán tolta fel a főtérre, mert akkor csak ott volt benzinkút. Balatonmáriánál tartanak, amikor Halász Béla elkiáltja magát: „Dénes, állj meg!" Ijedtében rátaposott a fékre, mindnyájan előrebuktak, s ijedten kérdezi Dénes: „Mi baj van, Béla bátyám?" A csendes válasz ez volt: „Te Dénes, ha megállítanak a rendőrök, mivel tudod igazolni, hogy ez autó?" Van azért rossz is ebben a tarisznyában. Ahogy egyszer írtam az újságunkban: „Hiányzik a fának a törzse." Felnőtt az elmúlt 40 évben egy nemzedék, akik nem jártak a templomba. Elszakadtak az egyháztól. Nem kis feladat vár rátok, hogy ezeket visszaszerezzétek. Úgy látom, csak egy út van: régi ez a magyar közmondás: „anyját követi a lány a templomba." Most megfordított ez a mondás: gyermeke vezeti anyját, apját a templomba. Rajtuk keresztül lehet visszanyerni a „törzset" az egyház számára. Kis kezek vezessék a dolgos nagyokat a templomba. Lassan megtelnek a „nagy” parókiák, s elérkezünk talán oda, hogy a kis gyülekezetek népe is boldogan vezetheti gazdátlan parókiára megválasztott papjukat. Talán eljön az idő, amikor kitehetjük újra a táblát, hogy „MEGTELT’. Ne féljetek a kicsiktől! Sokszor megszégyenítik a nagyokat. Egy román író novellájában olvastam: „A szamár azért ordít olyan artikulálat- lan hangon, mert túl magasan kezdi." Dunántúlnak talán legkisebb parókiája: Csögle. Innen indult el dr. Fabiny Tibor professzor, öt követte dr. Reuss András, a dékán, s öt Kovács Etelka, az első magyar felszentelt parókus-lelkész. Ugye, szép névsor? Áldást odaád az Isten, ahol üres „edényekre" talál! Hernád Tibor Hatvanéves találkozó Már csak hatan élünk abból az évfolyamból, amelynek hallgatói hatvan évvel ezelőtt eljutottak a záró vizsgákig a Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Sopronba kihelyezett Hittudományi Karán. Abban az időben Magyarországon három egyetemnek volt hittudományi kara. A Sopronba kihelyezett karnak eleinte nem volt önálló épülete, az evangélikus líceum épületében, a régi teológiai akadémia helyén szorongott. Itt mindösz- sze két előadóterme volt, melyben az előadások alatt még a katedra- Gyenge a hangom - panaszolta egyszer Luther, mire Melanch- thon hozzáfűzte:- Mégis milyen messze hallatszik! Létszám Württemberg reformátora, Johannes Brenz (1499-1570) egyszer szinte üres templomban prédikált. Egyik lelkésztársa. csodálkozott ezen, s megjegyezte: ezidén is megrendezi az immár négy évtizedes hagyománnyal biró Farsangi Imahetét. A Böjt előtti utolsó farsangi napokban egy héten keresztül terített asztalok mellett minden este Isten Igéjét hallgatva készülünk Böjtre. Az imahét estéin vendég igehirdetők szolgálnak. Február 26-án (vasárnap): dr. Fabiny Tibor professzor, 27-én: Donáth László, 28-án Madocsai Miklós lelkéEgyházi és ökuménikus konferenciák, találkozók, látogatások szolgálatára magasfokú nyelvismerettel, egyházi háttérrel rendelkező munkatársakra van szükség. Az utánpótlás biztosítására két évvel ezelőtt fordító-, és tolmács- képző tanfolyam indult. A tanfolyam az első két évben kísérleti tanfolyamként működött. Miután a szükséges feltételek (anyagi, személyi, tárgyi) biztosítva vannak, 1995. október 1-től egyetemi szintű (egyetemi oktatók közreműködésével) tartott német, francia, angol fordító-, és tolmácsképző tanfolyam indul. 1995 március elejétől május végéig előkészítő tanfolyamot tartunk. Az október 1-én induló tanfolym heti 3 x 2, az előkészítő heti 2x2 óra foglalkozást jelent, délután 5 órától. Érdeklődők jelentkezését írásban kéijük, az ökumenikus Tolmácsképző székhelye címére: 1029 Kont Vezér u. 22., a nyelvtudás, és eddigi tevékenység, vallási motiváció megjelölésével. Amikor szeretettel váijuk jövendő dobogójának szélén is ültek hallgatók. Amikor mi beiratkoztunk, már felépült a Hittudományi Kar pompás épülete, a Deák téren, melynek északi végében az Evangélikus Tanítóképző Intézet állt. Ebben a tanítóképzőben tanult dédöregapám, öregapám és édesapám. Mindhárman a szülőfalumban, Pálfán hirdették az igét, mint leánygyülekezeti tanítók. A hosszú Deák tér másik végében 1929. október 12-én történt a Hittudományi Kar új épületének felavatása. Városszerte nagy- Ilyen kevés ember kedvéért én aligha mennék fel a szószékre. Erre Brenz egy kútra mutatott és azt mondta:- Tudja kegyelmed, mi ennek a kútnak a legfőbb erénye? Osztályrésze az, hogy mindig egyazon bőséggel szolgáltasson vizet, ha soha, ha kevesen vágynak inni belőle. Ezzel példázza, mi a tiszte az isteni ige szolgáinak. Ők se becsüljék le a kicsiny nyájat. szék, március 1-jén és 2-án: Túrmeze Erzsébet diakonissza főnökasszony, március 3-án és 4-én Balikó Zoltán ny. lelkész. Böjt első vasárnapján de. fél 11-kor ünnepi úrvacsorái istentisztelettel fejeződik be a sorozat, amelynek igehirdetési szolgálatát szintén Balikó Zoltán ny. lelkész végzi. Az esti alkalmak 6 órakor kezdődnek. Az alkalmakra szeretettel vár mindenkit a csömöri gyülekezet. „Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.” (Jer 31,25) kollégák jelentkezését, néhány dologra szeretnénk felhívni a figyelmet:- Az eddigi évektől eltérően a hasonló tanfolyamoknál szokásos tandíjat kell felszámítanunk;- A tanfolyam anyagának elvégzéséhez az órákon való részvételen kívül komoly, otthoni, egyéni munka szükséges;- A tanfolyamon jó eredményt elérő hallgatókat lehetőség szerint igénybe vesszük egyházi jellegű rendezvényeken tolmáácsolásra, illetve a rendezésben való közreműködésre, de biztosítani sem az alkalmak számát, sem az elérhető jövedelmet nem tudjuk. Az elmúlt évben végzett hallgatók közül né- hányan 2-3 alkalommal már az év végén dolgoztak szinkron-tolmácsként. A jelentkezőket behívjuk egy megbeszélésre, melynek időpontjáról és helyéről mindenkit értesítünk. A találkozás és együttműködés reményében szívélyesen üdvözöl: Az ökuménikus Fordító- és Tolmácsképző vezetősége ünnep volt, melyen megjelent az ország akkori kormányzója, Horthy Miklós is; eljött Pécsről az anyaegyetem teljes tanácsa, élén a rektorral, aki átvette az épületet, megtartotta a tanévnyitó ünnepséget, és egyetemi polgárrá avatta az újonnan beiratkozott hallgatókat, ez alkalommal a mi évfolyamunkat. Felejthetetlenül szép ünnep volt; megnyílott előttünk a márványlépcsős palota, felkínálta nekünk kényelmét, világos termeit és benne a tudományok sokféleségét, melyek arra hivatottak, hogy alkalmas eszközei legyenek az evangélium hittel, tisztán és igazán történő hirdetésének. Mi, elsőévesek, akkor még nem tudtuk kellőképpen értékelni az új épület áldásait, annál inkább azok a hallgatók, akik két-három évet az ősi akadémia helyiségeiben töltöttek el. Mi hatan, akik ilyen ünnepélyes keretek között lettünk az egyetem polgárai, csupán egyötöde vagyunk az akkori évfolyamnak. Közülünk is csak négyen lehettünk együtt a múlt év novemberében megtartott találkozón: 80 éven felül sokféle betegség környékezi meg az idős embert. Nem tudott közöttünk lenni Ba- ráth József és dr. Lehel László, akiket szeretettel emlegettünk az összejövetelen. Jelen volt Detre László, Megyer Lajos, Takács János és jómagam. Az együttlét azzal indult, hogy előretekintettünk, az ismeretlen jövő felé. Közel van a küszöb, melyet nekünk is át kell majd lépni. Ismeretlen ugyan számunkra a jövő, de abban mindannyian bizonyosak vagyunk, hogy Megváltónk keresztje onnan is felénk ragyog, és azt mondja: Szeret az lsten! A baráti beszélgetés témája aztán a jelen lett, és nem a múlt. Természetesen gyermekeinkről, unokáinkról és dédunokáinkról beszélgettünk. Megje- lent körűnkben dr. Harmati Béla püspök is. Igével köszöntött és arra biztatott bennünket, hogy mint a múlt tanúi, jegyezzük fel annak értékeit és eseményeit. Szavai felidézték azokat a mondatait is, melyek a főváros és közvetlen környéke nyugdíjas lelkészeinek találkozóján tartott megnyitó beszédében hangzott el. „Köszönjük nektek, hogy egyházunkat átmentettétek a múlt megpróbáltatásain!" Majd együtt imádkoztunk. Püspökünk látogatása után még együtt maradtunk, és meghallgattuk Megyer nagytiszteletű asz- szonyt, aki férje verseit szavalta, és saját szerzeményű dalait énekelte. Az induló vonatok és a siető alkony búcsúzásra kényszerítettek bennünket. Takács János is igyekezett a vonathoz, hogy időben hazaérjen hódmezővásárhelyi gyülekezetéhez, ahol még ma is szolgáló lelkész. Mátis István PRÉDIKÁCIÓS GÖRBETÜKÖR Hangerő HC-BM A CSÖMÖRI GYÜLEKEZET Tolmácsképző PILISCSABAI CSENDESHETEK, KONFERENCIÁK A piliscsabai Bétel missziói otthon 1995. éves programját Isten iránti hálával tervezzük, mivel az új, átadásra került szállásépülettel nagyobb létszám részére tudjuk biztosítani az elcsendesedést, pihenést. A létesítményben 71 főt tudunk megfelelő színvonalú szállással elhelyezni a 9 db egyszemélyes és a 21 db háromszemélyes szobákban. Ezenkívül szükség esetén, a régi konyhaépületben, többágyas szobákban további 30-40főnek van elhelyezési lehetősége. Erre az évre eddig bejelentett alkalmak az alábbiak: (zárójelben adjuk a bejelentett, várható létszámot.) febr. 3-5. teológusok (20 fő) 10-12. MEVISZ + angyalföldi gyér. (45 fő) 17-19. KIÉ (40-50 fő) 24-26. Zugló (35—40 fő) márc. 3-5. pomázi ref. ifj. (30 fő)+egyetemi ifj. (15 fő) 10- 12. budavári gyülekezet 17-19. KIÉ (50-60 fő) 24-26. MEVISZ márc. 31.-ápr. 4. pestlőrínci-kispesti ifjúság ápr. 5-10. kölni gyülekezet (50 fő) 21-23. MEVISZ hittanverseny (130-140 fő) 28-30. zuglói ifj. (30 fő) + MEVISZ máj. 4-7. budavári gyülekezet máj. 7. budai egyházmegyei ifj. 11- 13. Bethánia szolgálók (30-40 fő) 17-19. Deák-téri gimn. (65 fő) 26-28. rákospalotai gyűl. (30 fő) jún. 1-4. Bethánia egyesület 8-11. német csoport (40 fő) 14-18. FÉBÉ konferencia 19-24. EKE családos hét jún. 26.-júl. 1. EKE felnőtt konferencia júl. 5-8. külmissziói konferencia 10-15. budai-pesti egyházmegye 17-22. országos ifjúsági konf. 24-30. KIÉ konferencia^ \ ________ júl. 31.-aug. 5. EKE ifjúsági konf. aug. 7-12. országos ifjúsági konf. 16- 20. FÉBÉ konferencia 21- 30. KIÉ konferencia szept 1-8. Neuendettelsaui csoport 11- 13. diakóniai konf. (60 fő) 15-17. pomázi ref. ifjúság (30 fő) 22- 24. zuglói gyülekezet (30 fő) szept 29.-okt 1. KIÉ konferencia (100-120 fő) okt. 6-8. budavári ifjúság 12- 15. diakóniai konferencia 20-22. pestlőrinci ifjúság 26-29. német csoport (30 fő) nov. 3-5. rákosszentmihályi gyűl. 17- 19. KIÉ dec. 1-3. MEVISZ Az energiaár emelése és a várható élelmiszerár emelkedés miatt a részvételi dijat napi 500 forintra kellett felemelnünk. Kérjük gyülekezeteinket, hogy támogassák anyagitag is azokat a testvéreket, akik szívesen jönnének alkalmainkra, de ez az emelt részvételi díj esetleg számukra nehézséget jelent. A missziói otthonunkat, nagyobb központi támogatás nélkül, csak úgy tudjuk fenntartani, ha májustól szeptemberig terjedő öt hónapban átlagosan 60 fő vesz részt az alkalmainkon. Kérjük a szervező testvéreket, hogy ennek figyelembe vételével próbálják toborozni a résztvevőket. Ha erre nincs lehetőség, akkor párhuzamosan, két csoport tartson konferenciát a missziói ottonban. Ezért kérjük, hogy akik még nem tették meg, vagy most jelentkeznek, közöljék a várható létszámot is, hogy ne legyen gazdaságtalan az üzemeltetés, vagy ne keletkezzen zavar az esetleges helyhiány miatt. A jelentkezést továbbra is Varga Gábor otthonvezetönél kérjük megtenni. (Bétel Evangélikus Missziói Otthon, 2081 Piliscsaba, Széchenyi u. 8-12. Tel.: 06-26/375-218) P. GY.-V. G.
