Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-02-05 / 6. szám
Evangélikus Élet 1995. február 5. SAJTÓVITA Január 12-én, egy csütörtöki napon, az Országos Egyház Üllői úti tanácstermében mintegy 40 evangélikus lelkész jött össze püspökeivel, az országos és kerületi felügyelőivel, valamint a megbeszélést megtisztelő világiakkal, hogy egyházunk sajtójának helyzetét, értékét, tartalmát, fogadtatását megvitassák azzal a szándékkal, hogy javulhasson az írott sajtónk minősége. Talán elmondható, hogy a tanácskozásra összegyűltek nem njondtak teljesen csütörtököt, hiszen ötletek, elképzelések voltak rhost is, a kivitelezés, a megvalósítás lesz majd igazán izgalmas. Ä megbeszélés tárgya elsősorban az Evangélikus Élet volt, de szóba került a Lelkipásztor szakfolyóirat és az Üzenet című kiadvány is. A Lelkipásztor szakfolyóirat felelős szerkesztőjére jellemző korrekt alapossággal megírt önelemző megszólalására pozitív reflexiók következtek ama nagyon egyszerű oknál fogva, hogy az említett folyóirat dicséretesen tartalmas és sokoldalú. Természetesen mindig van mit javítani, de beteges maximalizmusból fakadó kritikáknak ebben az esetben már nem segítő, hanem bénító szerepük lenne. Nyilván szívesen fogad a szerkesztő a jövendőben is építő kritikai észrevételeket. Tartalmas, de hevesnek nem mondható vitát váltott ki az 1994- ben kétszer megjelent ÜZENET című folyóirat, melynek szerkesztője a két számot áthidalónak szánta a nem régen megszűnt, illetve szüneteltetett Diakonia és a tervezett értelmiségi folyóirat között. A két eddig megjelent szám elemzése kapcsán az igazi kérdés a „hogyan tovább?” volt, azaz legyen-e egyházunknak egy olyan folyóirata, amely az ún. evangélikus diplomásokat vagy az értelmiségieket veszi célba azzal a szándékkal, hogy segítse őket a hit és a teológiai gondolkodás fényében tájékozódni ebben a nagyon kaotikus világban. Legyen-e? A kérdésnek természetesen anyagi vonzata is van, hiszen minden kiadványunk pénzbe kerül, s egyáltalán nem-biztos, hogy a bevételek maradéktalanul fedezik álcíádasLVégül a nem jogi erejű döntés kompromisszumot tartalmazott. Lényege, hogy 1995-ben ugyancsak két alkalommal jelenik meg a folyóirat, esetleg más elnevezéssel, bár nem mindenki kifogásolta az Üzenet címet. A legtöbb kritika az Evangélikus Életet érte, amely hetente kerül az olvasó asztalára, s ezt olvassák a legtöbben. Volt, aki unalmasnak, érdektelennek és hosszúnak találta az ún. gyülekezeti beszámolókat lelkész- vagy esperesiktatásokról, templomépítésről vagy renoválásról, mindezt azzal a javaslattal kiegészítve, hogy ezeket áz eseményeket „rövid hírek” címen kellene köztudottá tenni. Volt, aki kevesellte az interjúk számát, hiányolták többen a publicisztikát (társadalmi és politikai kérdéseket elvi alapon tárgyaló írásokat), a tanítást, vagy éppen a missziói vonást. Volt, aki a gyermekrovatot tartotta gyengének és egyoldalúnak, más hozzászóló pedig a rovat védelmére kelt, volt aki a különféle szerzők stílusát kifogásolta, volt aki az igemagyarázatokat tartotta laposnak stb. Megállapítást nyert az a sajnálatos tény, hogy mintha visszaesett volna az evangélikusok olvasási kedve az utóbbi években, s ez lenne az oka annak, hogy kevesebb példányszám fogy el manapság, mint pl. 1990-ben. Mindennek persze lehet oka az is, hogy kiment a divatból az olvasás, mondván, hogy ún. posztguttenbergi korban élünk, amikor inkább hódít az állandó tévézés, videózás, számítógépezés. Csúfneve is van ennek a jelenségnek: videóidiótizmus. De ez az oknak látszó jelenség arra viszont nem lehet ok, hogy ne vizsgáljuk meg a sajtónk jelenlegi helyzetét és ne hozzunk javító szándékú döntéseket. Az Evangélikus Élet sorsa, léte, szolgálata, kelendősége nem lehet közömbös számunkra, hiszen ez a mi újságunk egy bizonyos összefogó, összeölelő jelleggel bír, abban az értelemben, hogy országos szinten köt össze bennünket, ahogyan nagyon sok hívőt kapcsol össze naponta az a mozdulat, amikor kézbevesszük az Útmutatót napi igeolvasáshoz. így óriási szerepe lenne és van is az Evangélikus Életnek, ezért ezt a hetilapot még jobban kell szerkeszteni és írni, mint eddig, mert funkciója van az összetartozás-tudat erősítésében. Látva az Evangélikus Életnek ezt a sajátos szerepét, feladatát, küldetését, nagyon fontos, hogy az olvasók is elmondják, leírják véleményüket a lapról, hiszen szükséges megismernünk azok véleményét is, akik rendszeresen vagy alkalmanként kezükbe veszik újságunkat. Éppen ezért az a javaslat itt, hogy kezdjünk levelezést pl. olyan címmel, hogy milyen Jegyen az evangélikus sajtónk. Aki csak akarja, mondja el a véleményét, kívánságát, elvárását. A tanácskozásra összegyűltek elmondták, részben írásba adták véleményüket mind tartalmi, mind formai vonatkozásokban. A tartalom színvonala még emelhető, s formai problémák is adódnak időnként, pl. előfordul, hogy kifogásolható a tördelés, vagy felis- merhetetlenek a fotók. Ám nagyon jó lenne tudni a kedves olvasók véleményét is. Milyen elvárásokkal veszik kezükbe a lapot, mi, mikor okozott csalódást, vagy milyen örömöt jelentett egy-egy írás? Kérjük, írják meg véleményüket, s amennyiben lesznek közölhető írások, azokat részben, vagy teljesen közreadjuk, hogy minél szélesebb rétegeket elérhessen ez a kérdés. Nem kötelező feltétlenül és minden áron csak rossz, elmarasztaló kritikákat írni, de a dicsérés sem parancs vagy előírás. Kötelező a segíteni akaró őszinteség, a kritika még akkor is, ha valakinek nincs is még pozitív elképzelése egy lapról. Egy matematikus egyszer azt állította, hogy az egyenlet hibáját akkor is meg kell mondani, ha még nem jöttünk rá a jó megoldásra. Időnként divat beszélni az írástudók felelősségéről, ami alatt elsősorban azt értik, hogy miként igyekeznek befolyásolni az olvasókat azok, akik elég bátrak ahhoz, hogy sokakhoz szóljanak. Valóban nagy az írástudók felelőssége. Most azonban az olvasni tudók felelősségére szeretném a figyelmet felhívni. Ez a lap, az Evangélikus Élet nemcsak az írogatóké, hanem az olvasóké is. Remélem, sokan tollat, írógépet, nyomtatós számítógépet ragadnak, hogy közöljék véleményüket, elvárásaikat, ötleteiket, tanácsaikat, felismeréseiket. Várjuk leveleiket a szerkesztőség címére. A január 12-i csütörtöki tanácskozás azzal a reménységgel ért véget, hogy van még egyházunkban rejtett tartalék, megújulási képesség és valóban színesedhet, gazdagodhat evangélikus sajtónk. Úgy legyen! Imádsággal kezdődött, azzal is fejeződött be a tanácskozás. Hálát adva a lehetőségekért, Isten segítségét és áldását kértük erre a szolgálatra és egész egyházunkra. , , , , ,.r. Ríbár János PÁLYÁZATI FELHÍVÁS IGAZGATÓI ÁLLÁSOKRA A Zsinat által elfogadott egyházi közoktatási törvény előírásainak megfelelően pályázatot írónk ki a következő evangélikus középfokú oktatási intézmények igazgatói állásainak betöltésére: BÉKÉSCSABAI EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM 5600 BÉKÉSCSABA, Szebercnyi tér 2. MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ BUDAPESTI KOLLÉGIUMAI 1077 BUDAPEST, Rózsák tere 1. LUTHER MÁRTON KOLLÉGIUM 4400 NYÍREGYHÁZA, Béla n. 1. HETVÉNYI LAJOS EVANGÉLIKUS LÍCEUMI DIÁKOTTHON 9401 SOPRON, Mátyás király n. 21. AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ ASZÓDI PETŐFI GIMNÁZIUMA 2170 ASZÓD, Szontágh lépcső 1. Pályázhatnak olyan evangélikus vállású, konfirmált, erkölcsileg feddhetetlen, az egyházhoz hű pedagógusok, akik középiskolai tanári végzettséggel rendelkeznek, s legalább tízéves oktatói gyakorlatuk van. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az idegen nyelvek ismerete. MOST ERDÉLYI SZÜLŐFALUJÁBAN ÉPÍT TEMPLOMOT Józsa Márton folytatja... A szépen felújított Üllői úti szeretetotthon kedves szobájában szinte minden tárgy beszédes. Családi vonatkozási képek mellett egy munkában gazdag lelkészi pálya megannyi emléke. A legtöbb tárgy Kemenesalját, ezen belül is Celldömölköt, valamint Siófokot idézi. De számos kép vagy könyv utal az itt lakó Erdély és Kárpátalja iránti mélységes szeretetére. Valamennyi állomáshelyén rengeteget építkezett Józsa Márton, akiről az a hír járja, hogy 78. életévében végre megérdemelt pihenését tölti. Ä hír bizony téves, hiszen a szívósságáról ismert lelkész megint a fejébe vett valamit.- Hogyan vetődött fel, hogy szülőfaluja temploma tatarozásában segítsen?- Zselykkel, és általában Erdéllyel mindig kapcsolatban maradtam, még celli pap koromban több kollégával el is látogattam oda. Ezúttal viszont a győr-nádorvárosi gyülekezet kérte, hogy legyek ott, amikor testvérgyülekezetük képviseletében a zselykiek járnak náluk. Ott adták elő, hogy eljutott hozzájuk az építkezéseimről szóló könyv, s kérték, segítsek a tatarozásban. Elhatároztam, személyesen megyek el hozzájuk, s meglátjuk, mit tehetek. Csak második nekifutásra jutottam el Zselykre, mert áz első próbálkozásra kisebb baleset ért minket. Unokáim azonban mit sem tudtak erről, s meg akartak lepni, ezért vonattal mentek Kolozsváron keresztül. így engem nem találtak ott, de leesett az álluk, amikor az első házon, amelyet Zselyken megpillantottak, ezt a feliratot olvasták: „Józsa Márton Olvasókör”. Édesapámról nevezték el, aki vagy hetven éve szervezte azt. A falucska tanítójaként amellett növénynemesítésre is tanította őket, valamint vezette a vadászkört és a fúvósokat. Örülök, hogy unokáim is felfedezték Zselyket.- ősszel aztán csak eljutott szülőfalujába. Milyen is ez a Zselyk?- Kicsi, színmagyar és színevangélikus falucska, a Kelemen-hegység tövében. A helyiek „göder”-nek mondják saját településüket, mert innen továbbmenni már nem is lehet. A falu túlélte a tatár és a török hordákat, a különféle járványokat. A század elején azonban sokan vándoroltak ki Amerikába, vasgyárakban ropogtatták csontjaikat, aztán sajnos az egyke lett általános. Mindezek következtében a múlt században 700 lelkes falu lakossága mára a felére csökkent. Sokan a 24 km-re levő Besztercére költöztek be, de a hétvégén hazajárnak.- Hogy zajlott a találkozás?- Harcsár Sándor lelkész látott vendégül családja körében. A presbiteri ülésen előbb átadtam annak a jegyzőkönyvnek másolatát, amely az általam végtelenül tisztelt és szeretett Turóczy Zoltán püspök canonica visitatio- járól készült, 1943-ban. Utána azonban a mai teendőkre tértünk, s kikötöttem, hogy a mintegy 100 család mindegyike meg kell hogy ajánljon 50 ezer lejt a templomtatarozás céljára, azon kívül sok feladatot társadalmi munkában kell elvégezni. Mondtam, hogy megtagadom, hogy zselyki vagyok, ha olyan munkákra fizetni kell, mint a vakolatleverés... így csináltuk ezt már Munkácson is. Az istentiszteleten pedig a sáfárságról prédikáltam. Lányaim is velem voltak, ők is segíteni fognak a gyűjtésben, hiszen az építkezés sokba kerül. Bízom hazai egyháztagok adományaiban is.- Miért vállalta, hogy segit-e nagy építési munka szervezésében ?- Zselyken a templomért van minden: az egyház és a falu története elválaszthatatlan. Földi létünk állomása a templom, ahonnan életünk indul, amikor megkeresztelnek, s ahonnan búcsúztatnak, amikor eltemetnek. Életutunk során újra és újra hivatalosak vagyunk a templomba, ahol Jézus asztalához hív, s ahol igéjéből és szereteté- ből élhetünk. A zselyki templom főbejárata fölött még olvasható az, amit az ott élők évszázadokon át megtapasztalhattak: Erős vár a mi Istenünk!- Sok erőt kívántaik ehhez az építkezéshez is. Ha pedig valaki anyagilag kívánja támogatni ezt a munkát, országos egyházunkon keresztül lehetőség van adomány eljuttatására. Fabiny Tamás Egy felmérés tanulságai Múlt év novemberében az Evangélikus Értelmiségi Műhely egyik - egyházunk anyagi kérdéseiről tartott - előadásáról írt beszámoló kapcsán kérdőív jelent meg az Evangélikus Életben. A kísérő cikkben Poós László jelezte, hogy a válaszok kiértékelését is közre adjuk. Erre kerül sor most. Mindenekelőtt köszönjük mindazoknak, akik válaszoltak, hogy ily módon megosztották velünk gondolataikat. Mintegy húsz válasz érkezett. Azok többsége csak a kitöltött kérdőívet tartalmazza, de érkezett levél is, olyan is, mely nem egyéni véleményt, hanem egy gyülekezeti közösségben kialakított álláspontot ismertetett. Ha nem is nagyon nagy a válaszok száma, mégis jelzi, hogy megmozgathatok az olvasók. Egyházunk anyagi ügyeiről nyáron megjelent Külmissziói Egyesületünk vezetősége kéthavonta tart ülést, és ezeken az együttléteken sok szép terv és feladat kerül szóba. Fontos, hogy a külmisszió barátai, az érdeklődő gyülekezeti tagok is időben tájékozódjanak, hogy időben felkészülhessenek és imádságaikban hordozzák jövendő alkalmainkat. Mielőtt azonban erre rátérnék, egy pár szót szenteljünk a múltnak. Seija Kurronen misszionáriusnő újévi levelében megköszöni az arab gyerekek részére küldött karácsonyi csomagokat, melyeket a Fébé által készített játékokból és kifestőkönyvekből, színes ceruzákból állítottunk össze. A marseille-i arab gyerekek nagy örömmel használják ajándékainkat, örülnének magyar gyerekek leveleinek is! Idén az 1994-ben már beindult munkák folytatódnak. Kunst Irén - az első evangélikus misszionárius, aki Magyarországról hosszabb, eredményes időt tölthetett Kínában - 90 évvel ezelőtt indult el, és 60 évvel ezelőtt halt meg odakinn, szeretett kínai testvérei között. Kunos Jenő pedig, aki 10 éven át ugyancsak Kínában szolgált, éppen az ősszel tért meg Teremtőjéhez. Ennek a két embernek emléke, példája, útmutatása, indította, az egyesületet arra, hogy idén célul tűzze ki a kínai misszióval való foglalkozást. Rádiómissziós munkatársaink is hírül hozták, hogy milyen fontos a kínaiak részére a rádiómissziós munka, hiszen szinte nem is lehet másként megközelíteni őket, mint a hanghullámokon keresztül. így érhet el hozzájuk Isten szeretetének híre, az, hogy ő azt akarja, hogy minden ember üdvözül- jön! Hazai missziós munkánkban is van alkalmunk a kínaiak felé fordulni. Sokan vannak már hazánkban. Szeressük őket, használjuk ki kapcsolatainkat, hogy megismerhessék ők is Krisztust! Ebben a gondolatkörben tartjuk tavaszi külmisszíós csendesnapunkat is, melyet már most szívére helyezünk mindenkinek. Óbudán, március 25-én a kínai misszió múltja, jelene és jövője kerül elénk. Vendégünk Gabriel Edland norvég misszionárius lesz. ő az azt köcikksorozathoz ugyanis - a kérés ellenére - nem érkezett olyan hozzászólás, kiegészítés, mely az Evangélikus Élet hasábjain akár vitát is indíthatott volna ezekről a kérdésekről. Pedig egyéb visszajelzések alapján úgy tűnik, nemcsak a szerzőt, hanem másokat is foglalkoztat a téma. Az előadás maga és az említett cikksorozat is elsősorban azt tárgyalta, milyen egyházunk jelenlegi anyagi helyzete, mik a bevételek fő forrásai, mennyi a hivektől származó rész és mennyi eredt külső, elsősorban állami támogatásból. A kérdőív viszont arra kérdezett rá, mit tartanának helyesnek híveink a jövőre vonatkozóan. Vajon csak a hívek önkéntes adományából kellene-e fedezni egyházunkban a hitélettel kapcsolatos kiadásokat, minden állami támogatástól vető neten az ország kulonbozo gyülekezeteibe is ellátogat, bizonyságot tesz. Elindult „Missziói kiskönyvtár" sorozatunk. Reménységünk szerint évente 2-3 füzetet jelentetnénk meg a misz- szióval kapcsolatos témákkal. Legközelebb gyermekeknek, hitoktatóknak szólót tervezünk. Segíthet ez abban, hogy gyermekeink is megismerhessék Isten világméretű megváltói tervét. Nyárra újra Piliscsabára tervezzük külmissziói konferenciánkat. Július 5—8-ig szeretnénk a külmisszió barátaival együtt lenni, evangélizáló és hitmélyítő igehirdetéseken épülni, megismerkedni a külmisszió munkaterületeivel, együtt imádkozni értük! Nagy öröm az, ha halljuk, hogy a kéthavonta megrendezésre kerülő budapesti missziói esteken kívül máshol is összejönnek testvéreink azért, hogy a külmisszió munkájáról halljanak, imádkozzanak ezért a nehéz szolgálatért. Tudjuk, hogy a Teológián, Nyíregyházán, Pécsett, Nagytarcsán rendszeres alkalmakon találkoznak a külmisszió barátai. De jó volna tudni a többiekről is! Ne szégyelljék a testvérek, ha csak ketten, vagy hárman vannak! írják meg azt központunknak, hogy együtt imádkozzunk és gondoljunk ezekre az összejövetelekre is. Feladataink közé is tartozik, hogy alakuljanak ilyen közösségek! Legyenek olyan érdeklődők, pártoló tagok, akik jelentkezésükkel bővítik a misszió barátainak létszámát. Nem a tagdíjfizetésen van itt a hangsúly, hanem a külmisszió iránti érdeklődésen, a Krisztus egyházának gyarapodásáért való imádkozás igényén. A tagoknak rendszeresen küldjük körlevelünket, a kiskönyvtár megjelenő füzeteit, tájékoztatásokat. „A teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését!” (Róm 8,19.) Isten fiai, ne rejtőzzetek el a világ elől! Szüksége van mindannyiunk szolgálatára! (Az egyesület címe: Budapest, 1085 Üllői út 24. II. em. Ügyeletet tartunk: kedd du. 3—5-ig, csütörtök de. 10-12.) Bencze Imréné függetlenül, vagy elvárható-e az állami támogatás a hitéleti tevékenységgel kapcsolatban is, túl az oktatási és diakóniai intézeteknek nyújtott normatív juttatáson. Ugyanezeket a kérdéseket szétosztottuk az előadás hallgatói között is. A résztvevők egy része által visszaküldött válaszokkal együtt így összesen mintegy negyven véleményt tudtunk végül kiértékelni. Tudom, hogy a minta kicsi, a válaszadók köre nem volt tudományosan kiválasztva, egyházunk néhány buzgó tagjának véleménye azonban így is elgondolkoztathat. Az első megállapítás az, hogy a válaszolók igen kis része véli úgy, hogy a hitéleti tevékenység végzéséhez nem kell az állami támogatás igénybevétele, annak anyagi hátterét teljesen a híveknek kellene biz- tosítaniok. Ketten közülük az egyházi tized révén gondolják elérni ezt. A nagy többség szerint a hívek közvetlen anyagi hozzájárulásán kívül az államnak is támogatnia kell az egyházakat a személyi jövedelemadóban beszedett összegből, pontosabban az államnak le kellene mondania az adó egy részéről az egyházak javára. A hívek önkéntes felajánlásával, az egyházfenntartói járulékkal kapcsolatban a válaszolók egyhar- mada úgy gondolta, hogy nem kell kereteket szabni, mindenki annyit adjon, amennyit a szive diktál. Kétharmad viszont szükségesnek érezte, hogy irányelvek, ajánlások jelenjenek meg. Égy ilyen ajánlást az Országos Közgyűlés a decemberi ülésén meg is fogalmazott: „... kérjük a gyülekezetek tagjait, hogy a méltányos közteherviselés alapján általában jövedelmük 1%-át, az aktív keresők minimálisan havi 200,- forintot, nyugdíjasok havi 100,- forintot egyházfenntartói járulék címén az egyházközségüknek juttassanak.” A kérdések másik köre arra vonatkozott, milyen formában kellene az államnak az egyházakat anyagilag támogatnia anélkül, hogy azzal az egyházak ügyeibe beavatkozhatna. Á világban több különböző modell alakult ki, s ezek közül valamelyik felé léphet majd el Magyarország is. A válaszok azt a sokszínűséget tükrözték, ami a világban van, s ami ma a magyar közgondolkodást is jellemzi. A válaszok szinte egyenletesen oszoltak meg a lehetőségek között. Ez is mutatja, hogy komolyabb elemzésekre van szükség, míg az egyik vagy másik megoldás előnyei vagy hátrányai világossá válnak. Ezt a végiggondolást segítheti az is, hogy a parlament erre az évre vonatkozóan nem változtatott az egyházak eddigi támogatási rendszerén, s talán egy-két éven belül nem lesz komolyabb módosítás. Sólyom Jenő Felvétel az Evangélikus Teológiai Akadémiára Egyházunk lelkészeinek és hittan tanárainak képzése az Evangélikus Teológiai Akadémián (Hittudományi Egyetemen) folyik. Azok jelentkezését várjuk, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhívást éreznek, hogy az evangélikus egyházban szolgáljanak. Az Evangélikus Teológiai Akadémián a képzés lehetőségei a következők: A) Nappali tagozaton a lelkészi szolgálatra felkészítő teológiai tanulmányok. A tanulmányi idő öt év. A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - felvételi vizsga alapján történik. Felvehető hallgatók száma: 25 fő. Elsősorban férfi kérvényezők jelentkezését várjuk. B) Nappali hittan tanár képzés olyan jelentkezők részére, akik valamely budapesti tanárképző főiskolára vagy egyetemi tanárszakra már felvételt nyertek, ill. ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmányi idő négy év. A felvétel felvételi beszélgetés nyomán történik. Felvehető hallgatók száma: 10. C) A levelező tagozaton folyó hittan tanár, ill. hitoktató képzés jelenleg két évfolyamon történik. 1995-ben nem indul új évfolyam, felvétel nem lesz. A felvételi kérvényhez - melynek fel kell tüntetnie, hogy nappali teológiai (A) vagy nappali hittan tanári (B) képzésre jelentkezik a kérvényező - a következő okmányokat kell mellékelni: 1. születési bizonyítvány, 2. a legmagasabb iskolai végzettséget igazoló bizonyítvány, érettségi előtt állóknak az iskola által a felvételi vizsgákon a középiskolából hozott pontok kiszámításához kitöltött betétlap (esetleg a középiskola harmadik osztályos év végi és negyedik osztályos félévi bizonyítványának fénymásolata), 3. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező felsőfokú tanulmányokra alkalmas, 4. keresztelési bizonyítvány, 5. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány, 6. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait, 7. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány. 8. Az esetleges állami (vagy azzal egyenértékű) nyelvvizsga bizonyítványa. 9. A jelentkező nevére megcímzett normál méretű boríték. Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra” megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető. A felvételhez szükséges az illetékes lelkész ajánlása, minden- - esetre annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénnyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve. A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Teológiai Akadémia Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, valamint piros postautalványon feladott 800,- Ft felvételi vizsgadíjnak 1995. március 1-ig kell az Akadémia Rektori Hivatalába (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) beérkeznie. Az Akadémia lelkészi szolgálatra készülő hallgatói - amennyiben ez lehetséges - lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók szerény ösztöndíjban részesülhetnek. Elegendő hely esetén a hittan tanár szak nappali hallgatói is kaphatnak elhelyezést a Teológus Otthonban. A felvételi vizsgát alkalmassági vizsga előzi meg, amelyre április közepén kerül sor. Az alkalmassági vizsga területe: beszéd-, ének- és kommunikáció-készség. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részére egymást követő napokon kerül sor, melynek (várhatóan június végi) időpontjáról a jelentkezők értesítést kapnak. Áz időpont módosítására nincs lehetőség. A felvételi vizsga anyaga: 1. Magyar nyelv, 2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú (1, 3, 5, 7,9 és 11) énekverses rendjeiben található énekversek éneklése könyv nélkül, 3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján), 4. Luther: Kiskáté, 5. Prőhle Károly „Az evangélium igazsága” c. és 6. Sólyom Jenő „Hazai egyháztörténet” c. hittankönyv. 7. Német vagy angol nyelvben való jártasság, amennyiben a jelentkező nem mutat be nyelvvizsga bizonyítványt. Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon (1085 Budapest, Üllői út 24. Telefon: 133-64-38 és 134-35-67). Budapest, 1995. január 9. Dr. Reuss András s. k. rektor KÜLMISSZIÓ Tervek és feladatok
