Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-24 / 52-53. szám

Evangélikus Elet 1995. december 24. „Akkor majd... a párduc a gödö­lyével hever... és egy kisfiú terelgeti őket ” (Ézs 11,6) * Karácsony idején újra és újra megejt az evangélisták karácsonyi elbeszélésének sokszínűsége. Né­gyük közül ketten, Máté és Lukács adják hírül Jézus születését, s ahe­lyett, hogy egyszerűen bejelente­nék a tényt, elbeszélésekkel érzé­keltetik már a kezdet kezdetén Is­ten emberré léteiének jelentősé­gét. Már ők is felteszik azt a kér­dést, amely azóta minden kor min­dig új kérdése: milyen lehetősége­ket nyit meg számomra Jézus szü­letése, mit ajándékoz, s milyen kö­vetelményt támaszt velem szem­ben? Máté és Lukács más-más környezetben éltek, írás közben más gyülekezetét tartottak szem előtt, talán nem is ismerték egy­mást - nem csoda, ha másképp mondják el Jézus születésének tör­ténetét is. így adódhatott, hogy kettejük elbeszélésében szinte csak annyi a közös, hogy Jézus Szűz Mária fiaként Betlehemben született, minden másban eltérnek egymástól. Korábban zavart ez a diszharmónia; ma már inkább há­lás vagyok azért a széles horizon­tért, amit ők ketten megmutatnak, s a bátorságért, amellyel keresz­tyének nemzedékről nemzedékre rábízták magukat e két történetre. Máté evangélista számára rend­kívül fontos volt, hogy drámai erő­vel mutassa be az ellentmondást, amit Jézus megjelenése napvilágra hozott. Megszületett a Fiú, aki majd megszabadítja népét bűnei­ből - és azonnal megindul körülöt­te a harc! Távoli idegenek keresik, s miután megtalálják, hódolnak neki; saját népének királya pedig el akaija pusztítani. A gyermek megmenekül a betlehemi vérfür­dőből, a keleti bölcsek elkerülik az ellenséges királyi udvart, s haza in­dulnak a jó hírrel. A család pedig évekkel később abból az Egyip­tomból tér haza, ahonnan az Űr épkor kiszabaóítojta,j^it,, hpgy új, reményteli, szabad es felelős élettel aj ándékozza -meg őket. S ahogyan akkor a VAGYOK egé­szen kézzelfoghatóan az ő népével volt, úgy mondhatja az új közösség is: IMMÁNUEL, velünk az Isten! Lukács evangélistának jutott az a küldetés, hogy Jézus születésé­nek világtörténelmi jelentőségét hangsúlyozza. „Történt pedig azok­ban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. ” Az akkor is­mert világ urának, az „isteni Augustusnak” is közvetett szerepe van abban, hogy a názáreti család elsőszülöttje Betlehemben lássa meg a napvilágot - ahogyan átde­reng egy istálló korhadt deszkafa­lának résein. Az Augustustól az is­tállóig húzódó (szivárvány)ív úgy ölel magába minden végletet, mint az angyalok és a pásztorok együt­tese. Isten küldöttei nem a legmél­tóbbaknak adják először tudtul a jó hírt, hanem a gyanús, megbízha­tatlan, kétes egzisztenciájú pászto­roknak. Ezek az emberszámba is ÖSSZEBÉKÍTÉS alig vett lények azok, akik először hallják egészen fentről Isten dicsé­retét: „Dicsőség a magasságban Is­tennek, és a földön békesség és az embereknek jóakarat!” (A Glória széles körben használt másik for­dítása: -„...és békesség a földön a jóakaratú embereknek!” - az üze­netnek éppen a lényegét takarja el!) Az evangélisták elbeszélései mellett sok képet ismerünk még, melyek már az Ószövetség idején, vagy később a keresztyén egyház­művészet alkotásaiként a karácso­nyi csoda jelentését ragadják meg. Ezek közül egy vált számomra kü­lönösen kedvessé, a címben idé­zett kisfiú képe, aki Ézsaiás prófé­ciája szerint akkor majd összebékí- ti a farkast és a bárányt, a borjút és az oroszlánt, a párducot és a gödö­lyét. Tiidjuk, a prófécia még telje­sen be nem töltött ígéret, az „ak­kor majd” bekövetkező esemény még előttünk áll; de a kisfiút, aki hatalmas erővel munkálkodik a mi békességünkön, már most ismer­hetjük és szerethetjük. Csepregi András KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP „Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!" Apró rendelőmet takarítottam, mikor az előszobából csoszogó léptek és köhécselés (Nepálban a kopogtatás helyettesítője) zaja hallatszott. „Már megint egy be­teg, aki vizsgálatra szeretne oeke- rülni a rendelési idő megkezdése előtt” - gondoltam kissé bosszú­san.- Namaste - köszöntöttem nem túl barátságosan a belépő nepáli férfit -, miben segíthetek?- Én csak egy szegény ember vagyok, szinte semmim sincsv De tudom, hogy az élő Isten az Úr - mondta egyszerűen, s egy össze­hajtott papírlapot nyújtott felém. Nem értettem, mrt akarhat, ta­lán pénzt, vagy ételt, töprengtem míg széthajtottam a lapot. A pa­pír bizonyítvány volt arról, hogy tulajdonosa sikeresen elvégezte a levelező bibliaiskola egyik kurzu­sát. Beszélgetésbe kezdtünk. Elme­sélte, hogy ő, Mohan Sing az Úr Jézust személyes megváltójaként fogadta el. Most azért jött ide, hogy más keresztyénekkel is talál­kozhasson. Azonnal lekísértem Bharathoz, az evangélistához, ott hallgattuk végig történetét. Néhány évvel ezelőtt Mohan egyik barátja beteg lett, s a misz- sziói kórházba került, ahol evangé­liumi füzeteket kapott. Mikor ha­Egy nepáli misszionárius meséli zakerült, átadta őket Mohannak, akit mélyen megérintett Jézus igaz története. írt a füzetekben szerep­lő címre, s így nyílt alkalma jelent­kezni egy levelező tanfolyamra, melynek során az Újszövetség egyes részleteit kellett elolvasnia, tanulmányoznia. Később sikerült egy Indiából su­gárzott hindi nyelvű keresztyén adást fogni rádióján, s ezeket buz­gón hallgatta. Megértette az Ige üzenetét, s el­fogadta Isten kegyelmét, szerete- tét. Már egy éve annak, hogy sikere­sen befejezte a bibliaiskolai tanfo­lyamot, de még sohasem találko­zott más keresztyén emberekkel. De hogyan jutott el ide hoz­zánk? Találkozásunkat megelőzően mintegy két héttel beszélt Mohan egy tanárral, aki itt Baitadiban járt továbbképzésen. Az alkalmat ki­használva kollégáival együtt ellá­togattak kis rendelőmbe, ahol el­lenőriztették egészségi állapotu­kat, majd elláttam őket néhány ke­resztyén füzettel. Amint Mohan meghallotta, hogy Baitadiban élnek keresztyé­nek, azonnal felkerekedett a tíz­órás gyalogúira. Baitadiba érve követte a „Klinika” kiírást, s csak­hamar ott köhécselt előszobám­ban. Nem tudtam meglepetésemet leplezni a történtek hallatán! Egyszerűen bámulatos, hogyan tua Isten hitet ébreszteni az em­berekben! Ez itt előttünk kizáró­lag a Szentlélek munkája volt! Va­lóságos csoda, hogyan erősítette a felébredt hitet, még akkor is, ha az illető sohasem tartozott ke­resztyén közösséghez, nem talál­kozott másik hívővel, még csak egy teljes Bibliát sem tartott soha kezében! Mohan maga nős, három gyer­meke van, gazdálkodásból él, s van egy parányi malma is. Adtunk neki egy Bibliát, s egy gyermekeknek szóló áhítatos könyvet, hogy el­kezdhesse tanítani családját is. Megegyeztünk, hogy néhány hét múlva visszajön, s akkor Bharat az evangélista is vele tart falujába - ahová út nem vezet, csupán kes­keny gyalogösvény -, s ott tölt né­hány napot, hirdeti az Evangéliu­mot a falu lakóinak. Abban a falu- ’ ban soha nem járt még misszioná­rius. De Isten ott van! A gyakran eredménytelennek tűnő munka közben, a küzdelmes hétköznapok sorában az Úr egy­szerűen meglep minket, s így szol: ,A Uj tneg és gondold meg Isten cso­dáit!” World Pulse novemberi száma alapján közli: Bálintné Kis Beáta Hagyomány, de nem megszokás a Külmissziói Nap ELISMERÉS a párbeszéd művelőinek A Keresztény-Zsidó Tár­saság emlékplakettjét ez évben november 20-án, a Károli Gáspár Református Egyetem dísztermében osz­tották ki. A plakettet azok a személyek kapják, akik a keresztény-zsidó párbe­szédhez munkájukkal, elő­adásaikkal és megnyilat- I kopásaikkal hozzájárul- j nak. A kitüntetettek sorát a Vatikán budapesti nagykö­vete, Angelo Acerbi érsek nyitotta meg, aki a társa­ság szegedi konferenciáján mondott nagyhatású beszé­det. Kitüntetést kapott Joel Álon izraeli nagykövet, Frőchlich Róbert főrabbi, dr. Muntag Andor teológiai professzorunk, Iványi Tibor az Evangélikus Testvérkö­zösség elnöke, Kis György katolikus esperes, Marko- vics Zsolt rabbi, Nagy Antal Mihály református teoló­giai tanár és a nemzetközi KZST elnökségi tagja: Sir Sigmund Sternberg vala­mint a KZST elnökségi tagja Szilárd Gyula iparmű­vész. T. 1991 óta, amióta megalakult az Evangélikus Külmissziói Egyesület, hagyomány, hogy egy-egy gyüleke­zet, egyházmegyei Központ helyt ad, sőt tevőlegesen részt is vállal külmissziói nap vagy napok szerve­zésében. Nem azért, mintha konfe- renciázó telepeink nem volnának alkalmasak ilyen rendezvényre - hiszen nyaranként itt is össze szok­tunk gyűlni - hanem, hogy azok ré­szére hozzuk közelebb a külmisszió külhoni és magyarországi tevékeny­ségéről szóló beszámolókat, akik nem vállalnak hosszú utat, több na­pi távollétet miatta. NagVfarcsa, Nyíregyháza, Óbu­da és^fd^eldg *iítan- fioVember közepén Békéscsaba és Pesterzsé­bet adott otthont két egymást kö­vető rendezvénynek. Kirsti Maura- nen a finn külmisszió (FELM) eu­rópai ügyekkel foglalkozó igazga­tónőjének látogatása volt a közép­pontja mindkét alkalomnak. Kirsti Mauranen nem mindig igazgatással foglalkozott. Tfeoló- giai tanulmányai után került a misszióra felkészítő szeminárium­ba, és 20 éven keresztül szolgált Etiópiában a finn missziós egyesü­let által fenntartott gyülekezeti központban. Igehirdetok kiképzé­se, bibliaiskola vezetése volt a fel­adata, s ezt nagy odaadással, sze­retettel végezte. Az etióp szolgálat mindig legkedvesebb emlékem marad - mondotta. Dél-amerikai szolgálati helyén pedig a hajléktalan menekültek és a bádogvárosok lakóinak gyerme­keit tanította; munkanélküliek to­vábbképzésében, asszonyok iparra tanításában vett részt. Közben Is­ten igéjének hirdetése, mint köz­ponti feladat kötötte le őt. Szolgá­lati helyein szerzett élményeiről, az elindulás izgalmairól számolt be mindkét helyen diaképes szemlél­tetéssel. Bizonyságtételen átsütött a szeretet melege. Nagyanyja és édesanyja imádkozó szeretetéé, mely elindította őt a misszionáriu­si pályán, saját szeretetéé is, mellyel körülvette azokat, akik kö­zé küldetett; de átragyogott rajta Isten szeretete, hiszen ez vezette őt az elhatározástól a missziós ál­lomásokon át a mai felelősségtel­jes munkáig. Ezzel átfogja az Európában működő missziós köz­pontokat és egyesületeket, köztük a mi egyesületünket is és azt a marseille-i missziói állomást, ahol arab gyerekek között dolgozik a „mi misszionáriusunk”, Seija Ku­rorten. Kirsti Mauranen meglátogatta Anne-Marie Kool-1 a Protestáns Missziói Thnulmányi Intézetben és megbeszélést folytatott az Evangé­likus Külmissziói Egyesület veze­tőségével az együttműködés kiszé­lesítéséről. Lehetőség nyílik pl. ar­ra, hogy a nyár folyamán Seija Kuronen egy pár hetet hazánkban töltsön, részt vegyen gyermekkonfe­renciánk vezetésében és meglátogas­son nyári táborokat, gyülekezeteket. Az ifjúsági munkát segítő együtte­sek látogatását is kilátásba helyez­te. Békéscsabán egész napos kül­missziói találkozót szerveztek a vendég tiszteletére. Kirsti Maura­nen kíséretében az EKME elnöke és titkára, a Rádiómisszió elnöke is leutazott, hogy nívós tájékozta­tással és szívhez szóló evangélizá- cióval ébressze az érdeklődők lel­kiismeretét. Aradi András lelkész, mint házi­gazda szeretettel és gondoskodás­sal vette körül a vendégeket. Reg­geli igehirdetésében Isten hívó sza­vát szólaltatta meg - míg Bencze Imre elnök a befelező evangélizá- cióban Isten küldő parancsáról szólt. Színesítette a programot az Evangélikus Gimnázium fiataljai­nak szolgálata és a norvégiai Ten- Sing együttes éneklése. A gyüleke­zet asszonyai szeretettel kínálták ízletes ebédjüket. Az előadások sorát Kirsti Mau­ranen kezdte a már ismertetett bi­zonyságtevéssel, délután pedig Bá­lint Zoltán mutatta be a missziói munka régi és új módszereit. Gáncs Péter pedig a Rádiómisszió legaktuálisabb szolgálatáról, a Kí­na felé elhangzó keresztyén műso­rokról és ezek hatásáról beszélt. Ez azért is fontos számunkra, mert a Rádiómisszió magyar hallgatói is segítik a kínai szolgálatot. Örömmel vette kézbe a jelenlé­vő gyülekezet a Missziói Magazin első példányát, mely szintén a kí­nai missziós munka ismertetésével foglalkozik. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a norvég, finn, dán, svéd nyelven megjelenő ma­gazin most 2000 példányban ma­gyarul is megjelent és magyar vo­natkozásokat is tartalmaz. Remél­jük, hogy más-más témával újra je­lentkezhet ez a színes tájékoztató. A hosszú szombati program után vasárnap délutánra a Pester­zsébeti gyülekezet várta a környék­beli testvéreket is missziói dél­utánra. Meg is töltöttük zsúfolásig a gyülekezeti termet! Itt is szolgált a gyülekezet ifjúsága Győri János Sámuel lelkész és felesége által be­tanított szavalókórussal: Jónás, mint az Ószövetség misszionáriusa címmel. Kirsti Mauranen azonnal fel is használta ezt a történetet sa­ját elhívatásának ismertetésekor. Az etióp és dél-amerikai képek után Gáncs Péter itt az evangélizá- ció szolgálatát végezte: „Mindnyá­junknak leplezetlenül kell odaáll- nunk a Krisztus ítélőszéke elé. ” (2Kor 5,10) Az egyházi év vége ar­ra int, hogy a missziót is az ítélet felől nézzük. Nem mi vagyunk-e okai, hogy Jézus még nem jött vissza? Terjed-e az evangélium az egész világon? Önvizsgálatra indí­tott Krisztus számonkérő szava. Nincs semmi, ami eltakarná bűne­inket, csak az Ő megváltó szere­tete. A finn misszió igazgatónőjének látogatása alatt a tolmácsolás szol­gálatát az egyesület titkára, Szent- pétery Mariann látta el hűségesen és lelkesedéssel. Köszönet érte! Csak a missziót végző egyház jár a jézusi úton. Nem szabad tehát magunkba zárni a jó hírt, hanem tovább kell adni ott, ahol éppen megfordulunk. De különösképpen támogassuk azokat, akik teljes éle­tüket az Ige szolgálatára szánják akár itthon, akár külföldön. Most újra reményünk van rá, hogy Bá­lint Zoltán és családja külmissziói szolgálatra utazhat. Kérjük ezért mindenki imádságát, érdeklődé­sét, áldozatvállalását, hogy Isten akarata legyen meg ebben a terv­ben is! Szeretettel hívunk mindenkit az Evangélikus Külmissziói Egyesü­let tagjai közé, akikben felébredt a szeretet és a felelősség ez ügy iránt. Címünk: 1085 Bp., Üllői út 24. II. em. Ügyeletet tartunk minden kedden 3-5-ig és minden csütörtö­kön 1—3-ig. Tel.: 113-0886/29. Legközelebb január 29-én fél 6- kor találkoznak a misszió barátai Budapesten a Kelenföldi Evangé­likus Gyülekezet Tanácstermében (XI., Bocskai út 10.) Bencze Imréné Karácsony a börtönben Dr. Hanns Lilje - későbbi hannoveri evangélikus püspök (1947-1971) - 1944 karácsonyát a Gestapo nürnbergi fogházában töltötte. A háború végén ame­rikai katonák szabadították ki 9 hónapi fogságából. Börtönben átélt karácsonyára így emlékezik vissza. Ésaiás 9,1 igéjével gondolt imádkozva berlini gyü­lekezetére, amikor hallotta, hogy cellája számát kiált­ják. Szorongva gondolt arra, hogy karácsony estéjén mit fognak vele tenni. Újra megalázzák, vallatják, vagy máshová viszik, vagy talán a legrosszabb követ­kezik számára, mint annyi másnak, kiket így szólítot­tak elő cellájukból? Az őr elvezette parancsnoka elé, aki kérte hogy vezessék be a 212-es cellába. A pa­rancsnok még egy foglyot vezettetett ugyanide. Eb­ben a cellában volt X gróf, akit Lilje felismert. A pa­rancsnok az őrt kiküldte, s amikor négyen voltak, el­mondta, hogy a gróf lelkipásztori beszélgetést kért. Mivel karácsony este van, a maga felelősségére telje­síti a gróf kérését és idehozatta dr. Liljét és a másik foglyot, egy hegedűművészt. A fogoly lelkész szívében átérezte, hogy Isten egy karácsonyi gyülekezetét adott elébe. A hegedűművész két karácsonyi éneket ját­szott teljes átérzéssel, ezután ő Ésaiás próféta igéjével hirdette karácsony üzenetét: ,A nép, amely sötétség­ben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földén lakókra világosság ragyog. ” A parancsnok megenged­te, hogy az őr hozzon egy kis kancsót, kevés bort és kenyeret. A gróf letérdelt a cella kemény kőpadlójá­ra, s így imádkozták el az úrvacsorái imádságot, s így vette a feloldozás után a megszentelt kenyeret és bort, Krisztus testét és vérét bűnbocsánatra és örök életre. Szeméből patakzott a könny és Isten békessége betöl­tötte mindnyájuk szívét. Csodálatos karácsony este volt. Az Ámen után a hegedűművész még egy éneket játszott. A parancsnok ezután semmilyen személyes beszélgetésre nem adott engedélyt. Búcsúzásul azon­ban melegen megszorította dr. Lilje kezét és köszöne­tét mondott azért, hogy „ezen az estén a szomorú és nehéz munkája közben ezt ő megkaphatta.” Az őr ezután őt visszavezette cellájába, ahol szívből hálát adott, hogy azon a helyen Isten egy karácsonyi gyülekezettel megajándékozta. A grófot hamarosan elvitték koncentrációs táborba. A hegedűművészt a Gestapo egy nappal a háború vége előtt kivégezte. A parancsnokkal többé nem találkozott dr. Hanns Lilje, de 1944 karácsonya örökre felejthetetlen ma­radt számára. Közli: Brebovszky Gyula Emlékezünk... 5 illetve 50 éves évfordulóra emlékeztek októberben az ország evangélikus gimnáziumainak tanárai, diákjai az 5 éve elhunyt Vermes Miklós, a Budapesti Evangé­likus Gimnázium fizika tanára, illetve az 50 éve elhunyt Mikola Sándor tudós-tanár emlékének adózva. A Fasori Gimnázium Mikola-emléktáblát avatott, emlékezve a „fizika szertár őré”-re, a volt igazgatóra, a kiváló tudós-tanárra, aki egész életében a diákságért, a fizika és matematika tanításáért, szaktárgyai tanításá­ban végrehajtható reformokért dolgozott. A Soproni Evangélikus Gimnázium a már meglévő emléktáblát koszorúzta meg, felidézve a volt tanítvány, Mikola Sán­dor emlékét. A Deák téri Evangélikus Gimnázium em­lékműsorral adózott volt tanára emlékének A megemlékezés a Deák téri Gimnázium dísztermé­ben volt. A diákok megfogalmazásában hallhattunk Mikola Sándor és Vermes Miklós életéről, munkásságá­ról A két tanár kapcsolatáról, közös munkájáról szólt az Eötvös Loránd Tudományegyetemről érkezett előadó, dr. Radnai Gyula kandidátus, egyetemi docens, aki előadásával emelte a megemlékezés színvonalát. Volt kísérlet a Mikola-csővel szavalat, s az elmaradha­tatlan Bach muzsika. Ki volt Mikola Sándor? 1871-ben született Felsőpetrócon, 12 éves korában a híres - 1557-ben alapított - Soproni Evangélikus Gim­náziumba került. Az egyetemen Eötvös Loránd tanítvá­nya, majd laboránsa lett. 1897-ben a Budapesti Evan­gélikus Gimnáziumba (a mai Deák téri Evangélikus Gimnázium) került segédtanámak, ahol nyolc éven át dolgozott, míg az iskola át nem költözött az új, nagyobb épületbe, a Fasorba. Itt a „fizika szertár őre", majd 1928-tól nyugdíjba vonulásáig a gimnázium igazgatója volt. Kiváló szakmai munkája mellett sok tudományos cikket írt, a Középiskolai Matematikai Lapok Csillagos ég és Fizika feladatok c. rovat szerkesztője volt. Családot nem alapított, az iskolának, tudományos kutatásnak, tanításnak, a fizika és matematika taní­tásában végrehajtható reformoknak szentelte életét, s Rátz Lászlóval karöltve megalapozta a modem, természettudományos oktatást a Fasorban, mely végül országos hatékonysággal is bírt. Mi volt életműve? „Több évtizedes tanári munkája, a tanítás javítása ér­dekében kifejtett küzdelme, az igazság és az emberek iránt érzett szeretete” - írta róla Vermes Miklós, akinek átadta a katedrát a Fasorban, amikor nyugdíjba vonult (1929.) Vermes Miklós 1905-ben született Sopronban. A Soproni Evangélikus Gimnáziumban tanult, 1923- ban érettségizett, majd matematika-fizika-kémia szakos tanár lett. Igazi tanárrá Mikola mellett nőtte ki magát, s Mikola nyugdíjba vonulása után ő vette át a fizika taní­tását a Fasorban, s éveken át Mikolával együtt dolgozott a magas színvonalú oktatás érdekében. Kiváló kísérlete­ző volt. Szertára egyedülálló az országban. Könyveket írt, példatárakat szerkesztett. A matematika, fizika és kémia tanításába a természettudomány legújabb eredményeit azonnal beépítette. Jóleső érzés azt tudni, hogy ilyen kiváló tudós-tanár elődökre emlékezhetünk, s egyben ösztönzést is ad, hogy példájukat követve - legjobb tudásunk szerint - méltó utódaik lehessünk, akik ma az ország evangélikus gim­náziumaiban taníthatunk Puskásné Benczúr Csilla Deák téri Evangélikus Gimnázium tanár ______ _____i__________ .( 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents