Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-12-03 / 49. szám

Zsinati Híradó 1995. december 3.

TÖRVÉNY AZ EGYHÁZ JOGALKOTÁSÁRÓL

Törvény a törvényalkotásról

(Folytatás a Zsinati Híradó 1. oldaláról)

(3) A lelkészi és nemlelkészi elnökök és alelnökök feladata

a) az elnökségi ülések összehívása és levezetése,

b) a zsinati ülések megnyitása, levezetése és bezárása,

c) a zsinat nevében történő nyilatkozatok megtétele a zsinat döntései szerint

23.2. A zsinat jegyzői

(1) A zsinat jegyzői kara a zsinat tagjai által megválasztott három-három lelkészi és nemlelkészi jegyzőből áll.

(2) A zsinat jegyzői karának feladata:

a) az ülést vezető elnök munkájának segítése,

b) a zsinati ülések során a szavazások lebonyolítása,

c) a zsinati események ügyrend szerinti dokumentálása.

233. A zsinati iroda, a zsinati gazda

(1) A zsinati iroda a zsinathoz intézett beadványok címzettje.

(2) A zsinati gazda és helyettese a zsinat tagjai által megválasztott zsinati tag.

(3) A zsinati gazda feladata, hogy:

a) gondoskodjék a zsinat tárgyi feltételeiről,

b) szervezze a zsinat működéséhez szükséges ügyviteli munkát, a beadványok alapján kezdeményezze az elnökségi ülés összehívását,

c) számon tartsa a zsinati ülések határozatképességét,

d) irányítsa a zsinati irodát.

(4) A zsinati gazda és helyettese megbízatása a következő ciklus első ülésszakáig tart, amikor az áj zsinat megválasztja zsinati gazdáját

23.4. A zsinat bizottságai

(1) A zsinat szakbizottságokban készíti elő a törvénytervezeteket és az üléseken hozandó döntéseket A zsinat valamennyi tagja részt vehet valamelyik állandó szakbizottság munkájában. A szakbizottságok vezetőjét a zsinat választja.

(2) A zsinat állandó szakbizottságai:

a) a jogi, egyházalkotmányi és egyházszervezeti bizottság, amely figyelemmel kíséri az egyházi törvények, valamint a szabályrendeletek és a törvények összhangját, az egyházi törvények korszerűsítését, és előkészíti az egyházi szervezet kérdéseivel kapcsolatos jogszabályokat;

b) az egyházi szolgálat bizottsága, amelynek feladata az egyházi lelkészi és nemlelkészi szolgálattevők feladataival, az egyház szolgálati területeivel kapcsolatos jogszabályok előkészítése;

c) az oktatási bizottság, amelynek feladata az egyház oktatási és nevelési intézményeivel, a hitoktatással, a szolgálatra való felkészítéssel kapcsolatos jogszabályok előkészítése;

(3) A zsinat egyes feladatok előkészítése érdekében időszakos bizottságokat is alakíthat.

IV. CÍM: ZSINAT MŰKÖDÉSE

2.4.1. A zsinat a választás utáni alakuló ülésén megválasztja tisztikarát. Az újonnan megválasztott zsinat az érvényben lévő törvények szerint és az előző zsinat ügyrendje alapján kezdi meg munkáját, melyet - annak szabályai szerint - szükség szerint módosíthat. A zsinati tisztikar megválasztásáig az elnöki tisztet a lelkészi és a nemlelkészi korelnök tölti be, akik a zsinat alakuló ülését a mandátum érvényben léptét követő 90 napon belüli időpontra összehívják. A mandátumvizsgáló és szavazatszedő bizottság feladatait a jegyzői kar megválasztásáig a két-két legfiatalabb lelkészi és nemlelkészi zsinati tag látja el.

2.43. A zsinat határozatait az ügyrend szerinti többségi szavazással hozza. A zsinat a Magyarországi Evangélikus Egyház törvénykönyvének I. törvényét (A Magyarországi Evangélikus Egyházról általában) és az egyházi jogalkotásról szóló törvényt csak legalább az összes zsinati tag kétharmadának szavazatával módosíthatja.

2.43. A zsinati ülésszakokat az elnökség hívja össze. A zsinat plenáris ülésszakát össze kell hívni, ha törvényalkotás szükségessége merül fel.

2.4.4. A teljes (plenáris) ülést a zsinat bármely szakbizottság többségi kezdeményezésére, vagy a zsinati tagok 25%-a által írásbeli kezdeményezésére 60 napon belül össze kell hívni. Ezalatt az illetékes szakbizottság feladata a törvényhozás megfelelő előkészítése.

2.43. A zsinat munkáját bizottságokban és teljes (plenáris) üléseken végzi.

2.4.6. A bizottságok üléseiket szükség szerint tartják.

2.4.7. A zsinat tanácskozási és ügyrendjét a zsinat állapítja meg.

2.4.8. A zsinat ülései általában nyilvánosak, de zárt ülés is elrendelhető.

2.4.9. A zsinat határozatképes, ha az ülésen szavazati jogú tagjainak legalább kétharmada jelen van.

2.4.9. A zsinat által alkotott törvények és az általa hozott határozatok kihirdetésük után lépnek életbe a zsinat elnöksége által meghatározott időpontban. A hatályba lépő jogszabályokat a zsinat a lelkészi és a nemlelkészi elnök aláírásával hitelesítve, az országos elnökség útján megküldi az egyház valamennyi szervezetének és testületének, továbbá megjelenteti az erre alkalmas egyházi sajtótermékekben.

2.4.10. A zsinat költségeit az országos egyház költségvetése viseli.

Egy törvénytervezet vajúdása

„Az egyház kapcsolatairól” szóló törvénytervezetet részletes vitára jelölte ki az elnökség a 19. ülésszakra. Ez a törvény eredeti szándék szerint az egyház kapcsolatainak három területét érintette:

1. A más felekezetekkel kialakított kapcsolatok

2. A különböző egyesületekkel kialakított kapcsolatok

3. Az állammal kialakított és a társadalom területén szükséges kapcsolatok.

A zsinat a részletes tárgyalás során az első pontot cikkelyenként tárgyalva, arra a meggyőződésre jutott, hogy nincs szükség a más felekezetekkel (egyházakkal) kialakítandó kapcsolatok törvényi rendezésére. Több oka merült fel ennek a törlésnek. Az egyik az, hogy a zsinat 1992-ben az ötödik ülésszakon elfogadott egy Zsinati Hitvallást (Praeambulum), melyben ünnepélyes formában hitet tesz e kapcsolatokról. Az ide vonatkozó rész így hangzik:

„Isten előtti felelősségünk kötelez arra, hogy testvérként tekintsünk minden emberre, ökumenikus kapcsolatainkra és testvéregyházaink életére.

Egyházunk tagjainak jelentős része él szórványban más felekezetű testvérek között. Szeretettel, megbecsüléssel fordulunk szórványban élő híveink felé és kérjük, őrizzék meg hitüket, evangélikus örökségüket.

Elfogadó és adakozó egyháznak tudjuk magunkat a világ keresztyén- ségében. Szívesen tanulunk másoktól és bizonyosak vagyunk abban, hogy mi is tudunk adni lelki értékeket testvér-egyházaknak.

Közösségben vagyunk az Egyházak VUágtanácsa tagegyházaival, velük együtt valljuk: Jézus Krisztus Úr, Megváltó és velük együtt hiszünk a Szentháromság Istenben.

Közösségben vagyunk a Lutheránus Világszövetség tagegyházaival az ősi reformátori hitbeli kincsek alapján és századunkban megtapasztalt kölcsönös, építő kapcsolatok révén.

Felelősséget érzünk az Európai Egyházak Közössége tagegyházai iránt, jelentősnek tekintjük ezt a fe- lekezetközi szervezetet mind az új Európa, mind az új világrend kialakulásának folyamatában.

Szeretettel figyelünk hazai testvéregyházaink életére és munkájára: a református egyházra, amellyel Magyarországon a reformáció kezdeteitől sorsközösség, több, mint száz éve szószék- és úrvacsora-közösség köt össze; a római katolikus egyházra, amellyel a 2. Vatikáni Zsinat óta a régebbinél jobb kapcsolatok kötnek össze; a gazdag liturgiájú ortodox egyházra és a kisebb protestáns közösségekre is. A magunk részéről jó kapcsolatokra törekszünk a magyarországi keresztyénség minden ágával Ez a testvéri közösség erősítheti mai missziói szolgálatunkat, közös Urunkról szóló bizonyságtételünket.

Testvéri szeretettel vagyunk a zsidó hitközösség iránt is, a közös Szentírás (Ószövetség) és a közös múltbeli gyökereink alapján.

Párbeszédre készen fordulunk a hazánkban új jelenségnek számító más vallások képviselői felé (buddhisták, hinduisták stb.) tudva, hogy nekik is tartozunk az evangéliummal

Többnemzetiségű egyház vagyunk, ezért különös felelősséget érzünk a magyarországi nemzetiségek és a környező országok népeivel tartandó baráti viszony iránt. Vannak gyülekezeteink, ahol rendszeresen tartunk szlovák, ill német nyelvű istentiszteleteket, szertartásokat, lelkigondozást. Nem feledkezünk meg határainkon túl élő magyar testvéreinkről és felismertük az egyházak hídépítő szerepét a századvég bonyolult helyzetében. Iránymutatónak tartjuk az apostoli figyelmeztetést: Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek a bennetek élő reménységről de tegyétek ezt szelíden és tisztelettudóan. (lPt 3, 15-16).”

Ez a praeambulum részletesen, deklaratív formában mindazt tartalmazza - ezért írtam le ide (!) - ami a törvénytervezetben is szerepelt, szintén csak deklaratív formában, nem határozva meg semmilyen normatív rendelkezést. Valljuk meg, hogy más felekezetekkel való kapcsolatot amúgy sem lehetne törvényben megkötött módon szabályozni, hiszen az ilyen kapcsolatok mindig csak kölcsönös tárgyalás útján szoktak rendeződni. Ha ilyen rendezésre kerülne sor, megfelelő tárgyaló bizottságot szabad eléggé érettnek tekinteni arra, hogy a deklarált szellemben megfelelően cseleked jék.

A törvénytervezethez dr. Sólyom Jenő zsinati tag adott be írásbeli hozzászólást, ez utóbbi szempon

tokát az ő leveléből is idéztem tartalmilag. 0 is a teljes szakasz törlését jávasolta, ami a paragrafusonként tárgyalás során be is következett.

Maradt a törvénytervezetből a második rész, az egyesületekkel való kapcsolatok törvényi rendezéséről. Ezt a zsinat elkezdte tárgyalni, de oly mértékben találta hiányosnak, hogy átdolgozásra

visszaadta az előkészítő bizottságnak.

Az állami és társadalmi kapcsolatok tárgyalására idő rövidsége miatt már nem került sor, de itt is felmerült az, hogy törölni kellene, lehetne a szakaszt, mert itt sem lehet normatív szabályozást kialakítani. Az autonómia kérdését már korábban megszerkesztett törvények tartalmazzák, nincs szükség itt azokat megismételni. - Kíváncsian várjuk a következő előterjesztést! tszm

Új egyházkormányzati alapelvek új működési módokat tesznek indokolttá. Az állam és az egyház, valamint a hatalmi ágak szétválasztása és a jórend igénylése az egyház jogalkotásában új elemek törvénybe iktatását tette szükségessé. A „Törvény az egyház jogalkotásáról” című törvényben egyháztörténelmi szempontból is újdonság a minden időpontban érvényes mandátummal rendelkező zsinat létrehozása.

Hosszas, éles viták után alakította ki a zsinat a mandátum szerint az egyházi választási ciklusokhoz illeszkedő, folyamatosan meglévő, de a törvényhozói munka szükségessége szerint ülésező zsinat modelljét. A vitákban képviselt egyik álláspont a törvények állandóságát igényelte, hogy az egyházi életet stabil jogi környezet határozza meg. Ebből az elvárásból a törvényhozás jövőjére levonható következmény az volt, hogy az új törvénykönyv elkészülte után a zsinat a rendszeres, tevőleges működését hagyja abba, amíg újabb gyökeres változtatásra nincs szükség a jogszabályok kérdésében.

A másik álláspontot képviselők annak az érvnek próbáltak hangot adni, hogy a jogszabályoknak „naprakésznek” kell lenniük ahhoz, hogy a törvénytisztelet általánossá válhasson, a jogszabályok betarthatóak és betartathatóak legyenek. Ennek az elvnek egy rendszeresen ülésező, a jelenleginél kisebb létszámú, de szakmailag járatosabb zsinati testület felelt volna meg az álláspont hangoztatói szerint.

A vita végeredménye - az elfogadott törvény - e Zsinati Híradóban olvasható.

A törvényekről szóló törvény megszületésének eseményei alapján szemléletesen el lehet mesélni a zsinat valamennyi lényeges mozzanatát. A megalakuláskor a „kétlépcsős” zsinat képviselői azt akarták, hogy a zsinatról szóló törvény legyen az egyetlen, melyet a testület megalkot, hogy aztán egy új választás vegye kezdetét, s vele egy egyháztörténeti korszak lezáruljon. Amikor a többség más utat választott, még az előzmények lendülete alapján gyorsan elkészülő zsinati törvényre volt kilátás. Meg is született egy törvénytervezet, melyet az akkori Jogi és Alkotmányügyi Bizottság dolgozott ki. Az ebben a tervezetben megjelenő elképzelés szakaszos (törvényhozás szükségessége esetén választással induló) zsinatban gondolkodott, az 1966-os törvények szabályozásához képest sokkal pontosabb és részletesebb szabályozással. Ezekben az időkben a hatalmi ágak különválasztásának és az új egyházszervezeti modellek vitáitól volt hangos a zsinat. Többek között ennek volt következménye, hogy olyan döntés született, mely szerint előbb az egyházszervezet más területeit kell kidolgozni, csak azután fogalmazható meg a jogalkotás logikus rendje. így készült el a jelenlegi törvény tervezete, ami sok pontjában gyökeresen más, mint a plenáris ülés által alkotott végleges törvény. Ezt a 3. számú bizottság készítette elő.

A bizottság által előkészített törvénytervezet rendszeresen működő zsinattal képzelte a törvény- hozást, mely legalább évenkénti ülésezést jelentett volna, jelentős bizottsági munkával támogatva. A tervezet a hatalmi ágaknak a racionalitás határain belüli szétválasztását kísérelte meg azzal, hogy a zsinat elnöksége csak választott tagokból (vagyis nem a hivatalbó- liakból) tevődhetett volna össze.

A törvénytervezethez a zsinat a fenti kérdések módosításán túl több ponton pontosító és javító észrevételekkel is hozzájárult.

A megszületett törvény az eredeti elképzelésekhez képest sok kérdésben megváltozott, de jelenlegi formájában is széles határok között ad teret különböző intenzitású törvényalkotási tevékenységeknek. Az adott kereteken belül elképzelhető, hogy hatévenként egy-egy alakuló ülésre gyűljön össze a frissen választott zsinat, és elképzelhető, hogy a törvények korrekciója a zsinati elnökség irányításával rendszeresen folyjék.

Végezetül egy személyes vélemény. A törvények hiányosságainál több szeretetlenséget, rendezetlenséget és küldetésbeli akadályt okoz a törvénytisztelet és a törvényesség igénylésének hiánya, akár gyülekezeti, akár magasabb egyházkormányzati szinten jelenjen meg. A törvényesség egyik feltétele - többek között - a „naprakész” törvénykönyv. A másik egy testület, melynek a törvényalkotáson kívül akaratlanul is szempontja a törvények betartása és azok használhatósága.

Elsődleges küldetésünkhöz ez persze csak eszköz. De olyan eszköz, amellyel és amelyért tehetünk valamit,

Koczor Zoltán

Jelentés a Törvénykönyv végső kialakításának kérdéseiről

és a bizottságokról

Tisztelt Zsinat!

Jelentésemben egyrészt a teljes törvénykönyv-alkotási erőfeszítésünk áttekintését, a mostani helyzet felmérését, a befejezhetőség, a végső szövegkialakítás konkrétumait veszem számba, másrészt a bizottságok helyzetéről, azaz számba vehető létszámáról, további feladatairól számolok be. Ezt a komplex célkitűzést egyrészt az 1. Szerkesztő Bizottság vezetőjeként, másrészt zsinati gazdaként kell feladatomnak tekintenem. A feladat komplexitása azonban nem tűr kettéválasztást. Egységes jellegű jelentésre törekszem.

Néhány áttekintést nyújtó tényt említek elöljáróban. Zsinatunk útnak indítását széles körű szervező munka, a törvényeket széles körben előkészítő, nagy, megelőző szellemi erőfeszítés jellemezte. Ezután a mögöttünk lévő zsinati ülésszakok sorát három jellemző szakaszra bonthatjuk annak érdekében, hogy az előttünk lévő törvényalkotási feladatot és a zsinat befejezhetőségét helyesen tudjuk mérlegelni.

Az első szakaszt közelítőleg az 1991-1992-es évek során kialakult zsinati akciók képezik. Értékes alapvetés és sok-sok meddőzés jellemezte ebben az időben az ülésszakok munkáját. Ekkor alakult ki a zsinat tárgyalási rendjének egyházunkban teljesen újszerű fegyelmezettsége. Korrekt többségi döntések és meglepően széles körű szabadság határozták meg a munkát. Ezzel természetszerűen kaptak teret a ma már fölöslegesnek látszó, hosszú időtartamokat igénylő, terméketlen viták, egyházpolitikai próbálkozások.

A második szakasz az 1993-as év munkája, amit a törvényalkotás szárnypróbálgatásai jellemeztek. Ebben az időszakban szilárdult meg a szükséges mértékig a teljes Törvénykönyv rendszere. Megalkotta a zsinat az egyház közoktatási intézményeiről és a hitoktatásról szóló törvényt. Számos törvény tárgyalása tényleges szövegek alapján tartalmasán megindult. Lassan jól látszott, hogy a zsinat egyházunk újszerű testületé, amelytől - sok gyermekbetegsége ellenére - a korszerű törvényalkotás valóban várható.

Az 1994-95 októberéig tartó harmadik, alkotó szakasz megerősítette ezt a várakozást. Ez időtartam alatt 12 különböző méretű, de együtt súlyos mennyiségű törvényt fogadott el a zsinat. Az új Törvénykönyv bevezetésének nagyon várt idejét előzetes mérlegelésekkel segítve, ezekből a törvényekből többet hatálybaléptetésre javasolt. Töretlen volt általában az ülésszakok tartalmi megtöltéséhez szükséges bizottsági törvényelőkészítés is. Ezt a harmadik szakaszt is meggyötörték időnként krízisjelenségek, de a jól fejlődő alkotás volt már a jellemző. Az előttünk lévő negyedik - reményem szerint a befejező - szakasznak, az 1997. év első hónapjáig tartó időtartamnak számbavételét is ennek az utolsó két esztendőnek a háttere- zésével, előnyeinek és hibáinak mérlegelésével kell kialakítanunk.

Az ütemezés elemzésének legfontosabb tétele az, hogy a létrehozott törvények, a Törvénykönyv összehangoló, összedolgozó munkáját az 1995-96-os évek fordulóján meg kell kezdeni s az egyes törvények létrehozásának teljes sorát 1996-ban le kell zárni. így remélhető 1997 közepéig a szükséges befejezés.

Az összedolgozó munkához a Zsinati Iroda valamennyi zsinati tagnak s az eddig aktív póttagoknak megküldi rendezett áttekinthetőséggel - természetesen tartalmi változtatás nélkül - várhatóan ez év december 15-ig az addig meghozott törvényeket. Ezzel lehetővé válik, hogy a következő év első negyedében valamennyi törvényalkotó bizottság összevesse saját munkájának gyümölcseit a többi törvénnyel. Ebben a feladat- rendszerben nagyobb hangsúly esik az 1. Szerkesztőbizottságra, amely valamennyi törvényt kell, hogy vizsgálja. Az elemzések, végső összevetések munkáját célszerűen dr. Boleratzky Loránd irányítaná a bizottság segítségével. Áz ő és esetleg más bizottságok javaslatára külső szakértők is felkérhetők lennének az összedolgozó munka színvonala érdekében. Dr. Boleratzky Lorándot az átfogó szerkesztő munka irányítására az illetékes 1. sz. Bizottság már felkérte. 1996. április 1-ig valamennyi törvényt alkotó bizottság jelentését kérjük saját törvényeinek átvizsgálásáról s ezek törvénykönyvi beillesztéséről. Az ez évben indult rendszeres erőfeszítés a Törvény- könyv kialakítására egész zsinati közösségünket megmérő, jellemző tényezője lesz az előttünk lévő, negyedik munkaszakasznak.

Alapvetően fontos az az igény is, hogy az egyes törvények teljes sorát, azaz a még el nem fogadott törvényeket az 1996-os év végéig le kell zárni. Vegyük konkrétan

számba ennek feltételeit! Részletesen vizsgáljuk meg valamennyi előttünk lévő törvény, résztörvény lezárásának a lehetőségét!

Ezen az ülésszakon lezárult az „Az egyház jogalkotásáról” című törvény részletes vitája. „Az egyház kapcsolatai” című törvény részletes vitája a következő ülésszakon folytatódik. így ezek befe- jezhetősége rendezettnek látszik. „Az egyház gazdasági kérdései” című törvény végleges előkészítése, hozzáértő általános vitája szintén ennek az ülésszaknak a feladata, így több bizonytalankodás után ennek lezárása is bizonyosnak látszik. Az „Egyházunk hírközlése” és „Az egyházi építészet és műemlékek” című rövid törvények ezen az ülésszakon az előzetes vitán lesznek túl, „Az egyházzene” tör- . vénye és a konfirmáció törvénye remélhetőleg a következő ülésszak kérdései között szerepel s tárgyalása 1996. júniusáig lezárul.

A zsinat befejezhetőségének a mostani elemzések szerint egyedüli kulcskérdése „Az Országos Egyház” alkalmas rendszerének, az egyházmegyei és egyházkerületi rendszerek kialakításának időtartama, azaz a 3. sz. Bizottság ütemezésének helyessége, munkájának megbízhatósága.

Távol legyen tőlem, hogy a kitűnő

3. sz. Bizottságnak akár felbecsülhetetlen értékű munkáját dicséljem, akár a sokszor sok időt igénylő, saját súlyát növelni akaró, hibás koncentrációs törekvéseit bíráljam. Most azonban alapvetően rajta áll vagy bukik a befejezhetőség.

(Folytatás a Zsinati Híradó 3. oldalán)

to