Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-11-12 / 46. szám
Evangélikus Elet 1995. november 12. Gyülekezeti Házat szenteltek Székesfehérváron •• Okumené - elméletben és gyakorlatban (Folytatás az 1. oldalról) zeumát helyezték el, kártérítés fejében lemondtak róla. Hivatalos értékbecslés alapján 56 millió forintban állapították meg a kártérítés összegét, és ezt két részletben ki is fizették az egyházközségnek. Megnyílt az út az új Gyülekezeti Ház építése előtt. Csutiné Schleer Erzsébet tervei szerint kezdték meg a négyszintes épület felépítését. A gyülekezetei szolgáló nagy és kistermek mellett helyet kapott a lelkészlakás és a gondnoki lakás 5 és ami dicséretes, figyelembe vették a mozgáskorlátozottak igényeit is, tolókocsi számára feljárót és mellékhelyiséget is építettek. Jó példa ez hasonló egyházi építkezések számára. 1994. október 15-én volt a ház alapkőletétele. Mindezekről a gyülekezet felügyelője, dr. Molnár Gyula számolt be örömmel az ünnepi közgyűlés előtt. Kiss László építészmérnök volt az építkezés menedzsere és irányítója. Lelkesen beszélt arról, hogy minden munkára helyi iparost, mestert tudtak találni, akik fegyelmezetten, gyorsan végezték el feladataikat és amikor elkészültek, „örömmel szemlélték és büszkék voltak arra, hogy ezek a szép részletek kezük munkája nyomán alakultak ki. ” Harmonikusan, szépen alkották meg az épület belső színeinek, világításának és bútorzatának összhangját. Mindezek mellett az épület külső festését a templommal is összhangba hozták, sőt a templom festését is elvégezték. A felszentelés az épület előtti parkban, a szabad ég alatt kezdődött. D. Szebik Imre püspök mellett Lábossá Lajos, az egyházmegye esperese és Bencze András helyi lelkész végezte a szolgálatot. Számos egyházmegyebeli és távolabbról jött lelkész és gyülekezeti tag énekelt boldogan a gyülekezet tagjaival együtt. A helyi gyülekezet kórusa, a lajoskomáromiak fúvós kara szolgált e szabadtéri szentelésen. Ezután vonult be a gyülekezet a templomba, ahol az istentiszteleten a püspök ÍJn 5,4 alapján Isten győzelméről szólt, melyet világgá kell kürtölni! Az ember mindenkor szerette volna legyőzni a világot, tudománnyal, ideológiával. Ebben a városban lehet arra is gondolni, hogy István király az egyház alapításával hogyan tette egy nemzetté és győzedelmessé a keresztyén hitet. Ugyanezt tette a reformáció is. Ma is meg akar győzni minket Isten a közömbösségünkben . Krisztus győzött, vele lehet győzelmes keresztyén életet élni! A vendégek közül többen köszöntötték az ünneplő gyülekezetét, közöttük Lábossá Lajos esperes, Nagy István, a város polgármestere, aki a város egy festőjének festményét ajándékozta az új ház részére. Üdvözlés hangzott a katolikus és a református gyülekezet képviseletében is. D. Szebik Imre püspök mondotta zárszavában: Nagyszerű dolog így együtt ünnepelni, lelkesedni Ez a ház közösséget teremt!” Gyülekezet a szabadtéren Óvodás gyermekek szolgálata a templomban Hálaadás Szentesen és Nagymágócson Egy kellemes nyári napon felújítás utáni templom-újraszentelési ünnepségre készültek mindkét helyen a közeli és távoli evangélikus hívek, és a velük együtt örvendező testvéregyházak vezetői és hívei, valamint az érdeklődők mindkét gyülekezetben. Az ünnepség első része a szentesi templomban kezdődött. Dr. Harmati Béla püspök igehirdetésében a templom szerepét méltatta, hangsúlyozta, hogy milyen nagy szerepe van a gyülekezet életében a templomnak. Külön hangsúllyal szólt arról, hogy jó lenne, ha Magyarországon a 2000-ik évre minden templom megújulna! Mindig szívet melengető dolog IstenA szentesi templom nek hálát adni, templomot megújítani, kérte a híveket, szeressék az Ige hajlékát. A hálaadó istentiszteletet ünnepi közgyűlés követte. A gyülekezet lelkésze, Halasy Endre esperes ismertette a templom történetét, amely 1905-ben épült. Az eltelt idő után szükségessé vált annak renoválása. A belső falazata esztétikus pasztellszí- nezést kapott. Az orgonát is teljesen felújították. A színes ablaküvegeken beáradó napfény áhítatra készteti a bent lévő híveket. Az oltárkép külön érdekessége, hogy annak idején helybeli festő készítette: Hegedűs Sándor. A festő feleségét és indiai barátját mintázta meg - Jézus a samáriai asszonnyal című képén. A csongrád-szolnoki evangélikus egyházmegye jelenlévő lelkészei adták át a gyülekezetük köszöntését. Elsőnek Takács János hódmezővásárhelyi lelkész, a megye lelkészi doyenje, akit Tóth Attila, szegedi lelkész követett, majd Bácsi János a szolnokiak köszöntését hozta. Eljöttek a szomszédos egyházmegyék képviselői is, közülük elsőnek Táborszky László, a kelet-békési egyházmegye esperese szólalt fel, majd a nyugatbékési egyházmegye esperese, Pintér János követte. A testvéregyházak is köszöntöttek. A csongrád-szolnoki egyházmegye örömét köszöntőjében Szabó László egyházmegyei felügyelő tolmácsolta. Beszédében kiemelte,, hogy Szentesre mindig örömmel gondol, hiszen apai nagyszülei is látogatták a templomot, amikor Szentesen éltek. Az esperes immár a harmadik templomát újíttatta fel egy éven belül, életére, valamint a szentesi hívekre és további munkálkodására a gondviselő Isten gazdag áldását kérte. A nagymágócsi templom zsúfolásig megtelt a gyülekezet tagjaival és a község nagyszámú érdeklődő lakosával, felekezetre való különbség nélkül. A templom esztétikus belsőt kapott. A püspök igehirdetésében kitért a templom jelentőségére, mint Isten hajlékára, kiemelte, hogy gazdag az a gyülekezet, amely templomot renovál, amely gazdagság elsősorban a lélek gazdagsága. Itt is elmondta, hogy szeretné, ha az ország valamennyi temploma az évezred végére megújulna, majd megáldotta a megújított templomot és a jelenlévőket, és kérte, hogy szeressék templomukat. Ezt követően a hívek és a püspök, valamint a vendégek rövid kötetlen beszélgetés keretében találkoztak egymással, s ezen a község polgár- mestere is részt vett. Ez a nap sokáig emlékezetes marad mind a szentesiek, mind a nagy- mágócsiak életében. Szabó László egyházmegyei felügyelő Genfben tanácskozott az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottsága 1995. szeptemberében. Legfontosabb témaként az Egyházak Világtanácsának önértelmezése állt a tárgyalások középpontjában. Milyen helyet foglal el ez a nemzetközi szervezet az ökumenikus mozgalmon belül? Melyek a jelenlegi feladatai? Mire kell törekednie? Milyen reális célokat tűzhet maga elé? A kérdések megválaszolása előtt Konrad Raiser főtitkár felmérte az ökumené és benne az Egyházak Világtanácsának jelenlegi helyzetét. Sajnálattal állapította meg, hogy az ökumené két szárnya hiányzik a mozgalomból. Nem mozdul el a holtpontról a protestáns-római katolikus kapcsolat, bár kis lépésekre vonatkozóan jogos reményeink lehetnek. Másfelől az Egyházak Világtanácsának az utolsó hónapokig szinte semmi kapcsolata nem volt a másik hiányzó szárnnyal, azokkal a kisegyhá- zakkal, karizmatikus, pünkösdi és úgynevezett független egyházakkal, amelyek Latin-Amerikában és Afrika-szerte látványos fejlődésnek indultak. Az Egyházak Világtanácsának munkálkodnia kell tehát azon, hogy az említett két szárnnyal minél gyümölcsözőbb kapcsolatot építsen ki. Ugyanígy időszerű az Egyházak Világtanácsáról való eddigi gondolkodás felülvizsgálata. Az Egyházak Világtanácsa ugyanis alkotmánya szerint tagegyházak közössége. Legfőbb célja a tagegyházak közötti kapcsolat elmélyítése és ápolása. Napjainkban emellett a régi cél mellett új feladat, hogy az Egyházak Világtanácsa kinyújtsa a kezét a tagegyházakon kívül az ökumenikus szervezetek felé is (felekezeti világszövetségek, egyes országok ökumenikus tanácsai, női és ifjúsági szervezetek stb.), és velük valamilyen formában hivatalos kapcsolatra lépjen. Mindezeknek az aktuális feladatoknak végzése közben az Egyházak. ,yi^igta$ácsáitaM tiszt^ap leélj lennie azzal, hogy nem foglal eí rendkívüli helyet az.ökumenikus mozgalomban. Nem szuperegyház és nem csúcsintézmény akkor sem, hogyha mindmáig a legátfogóbb nemzetközi ökumenikus szervezet. Alázattal tekinthet csak az ökumenikus mozgalomra, amelynek csupán egy tagja, és alázattal igyekezhet munkálkodni azon, hogy Krisztus követői között egység, béke és testvériség legyen az evangélium hitelét rontó szétszakadozott- ság és feszültségek helyén. Három év választ el bennünket az Egyházak Világtanácsa következő, jubileumi nagygyűlésétől, amelyet 1998. szeptemberében rendeznek Harareban, Zimbabwe fővárosában. Ezen a világgyűlésen fog megemlékezni az Egyházak Világtanácsa 50 éves fennállásáról; alapításáról, amely 1948-ban történt Amszterdamban, az akkori „keresztyén Európa” egy jelentős városában. Abban a városban, amely a közben eltelt 50 esztendő alatt a szekularizáció fellegvára lett. Ünneplés, bűnbánat, megtérésre hívó szó egyaránt központi üzenete lesz a jubileumi nagygyűlésnek, amelynek főtémája ez a mondat: „Térj Istenedhez - örvendezz reménységben!”. Megkezdődött a felkészülés erre a nagygyűlésre. Folyik a tervezés a helyszín és az anyagiak vonatkozásában; a zimbabwei egyházak is megkezdték a helybeli előkészítő munkákat; a program is kirajzolódik lassan. A nagygyűlés idején ér majd véget az az egy évtizedig tartó program, amelyet az Egyházak Világtanácsa a nőkkel való szolidaritás jegyében tervezett és hajt végre. Az ún. „női évtized” egy küldöttsége épp ezekben a napokban látogatja meg a magyar egyházakat és találkozik magyar protestáns lányokkal és asszonyokkal. Mivel a nagygyűlés lesz ennek a női programnak lezárása, valószínűleg meghatározó színt jelent majd a nagygyűlés palettáján. Egy másik érdekesség, hogy a Központi Bizottság női tagjainak kérésére gyerekeknek szóló program fogja teljessé tenni a hararei világgyűlés életét. ,Vendégek;^t. is fogadott ülésén a Központi Bizottság. Francia Polinézia küldöttsége utazott azokban a napokban Párizsba, hogy Chirac elnöknél tiltakozzon a térségükben végzett atomkísérletek miatt. A delegáció egy tagja, az ottani evangélikus egyház vezető püspöke még Párizsba érkezte előtt megszakította útját Genfben, hogy találkozzon az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságával. A találkozásnak különleges következménye lett: elhatároztuk, hogy másnap, abban az időben, amikor a delegáció Chirac elnökkel találkozik, mi is kifejezzük valamilyen módon a támogatásunkat. Menet indult másnap délben az Ökumenikus Központból az ENSZ épülete elé. 300 ember vitte az Egyházak Világtanácsa Központi Bizottságának tiltakozását az atomkísérletek miatt. Amíg az Egyházak Világtanácsa vezetői átadták a tiltakozást az ENSZ illetékeseinek, addig mi valamennyien a csendesóceáni régióból származó keresztyén énekeket énekeltük, imádkoztunk és igét olvastunk a genfi Nemzetek terén, az ENSZ épülete előtt, és kifejezésre juttattuk hitünket, hogy Isten ezt a földet azért adta az embernek, hogy őrizze és művelje, nem azért, hogy tönkretegye és megsemmisítse. Végezetül hadd zárja ezt a beszámolót egy személyes élményem. A genfi németajkú evangélikus gyülekezet vendége voltam a vasárnapi istentiszteleten, ahonnan ebédelni hívott otthonába egy kedves házaspár, egy germanisztikaprofesszor és a felesége, aki Luther Márton egyenesági leszármazottja. Láthattam a kiterjedt családfának azt az ágát, ami a reformátortól vendéglátómig húzódik, és megtudhattam, hogy Luther Mártonnak ma kb. 3000 leszármazottja él földünk különböző pontjain. Számon tartják egymást, sőt évente találkoznak. Ökumené, keresztyén együvé tartozás - elméletben és gyakorlatban. Az elmélet gyakorlattá válását jelentette számomra ez a vasárnap. Azt a soha meg nem fakuló, mindig meglepő élményt, hogy mennyire közel állnak egymáshoz azok, akik ugyanannak a Krisztusnak tanítványai, j .bárhol élnek is a földön. Szabóné Mátrai Marianna NEM „NYUGDÍJKORHATÁR” 60 éves jubileum Nagytarcsán és Pécelen Ez év őszén ünnepelte a nagytar- csai gyülekezet önállósulásának 60. évfordulóját. Ugyanakkor a péceli gyülekezet 60 éves templomáért adhatott hálát, melyet a maroknyi, de lelkes és áldozatkész gyülekezet saját erőből, gyönyörűen felújított. A jubileumi ünnepek nyitányaként Harmati Béla püspök szolgált hálaadó istentiszteleten mindkét gyülekezetben. Nagytarcsán együtt szolgált vele Klaus Engelhardt német püspök is. Következő vasárnap a volt anyagyülekezet, Cinkota lelkésze, Blat- niczky János prédikált Nagytarcsán. Az ő édesapjától, Blatniczky Jenőtől vette át a gyülekezet gondozását Nagytarcsa első önálló lelkésze, Sztehlo Gábor, aki hamarosan parókiát építve, népfőiskolát szervezve, megalapozta a gyülekezet életét. A népfőiskola épületeiben a második világháborút követően néhány évig A 60 éves péceli templom külmissziói iskola is működött. Erre is emlékezve hirdettünk missziói napot a jubileumi sorozat harmadik vasárnapjára, melyen Keveházi László, aki maga is két évet tanult a nagy tárcsái külmissziói iskolában, valamint dr. Anne Marie Kool holland misszio- lógus, a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet igazgatónője szolgált. A következő ünnepi esemény a sorban az országos evangelizáció volt, melyről már sokat olvashattunk lapunkban. S végül egyházzenei hangverseny zárta a jubileumi hónapot, melyen a gyülekezet énekkarai mellett, az egykori nagytarcsai kántor-tanító, Blas- kovits Oszkár unokái, Zászkaliczky Pál otthonigazgató és Zászkaliczky Tamás orgonaművész szolgáltak. Reméljük, ez a gazdag jubileumi hónap is jelezte: a 60. év nem „nyugdíjkorhatár” egyik gyülekezet életében sem! Gáncs Péter Utak - lehetőségek az örömhír továbbadására Már lassan távolodnak tőlünk a vakáció élményei, most azonban egy olyan „emlék”-ről szeretnék röviden beszámolni, amelynek nem szabad és nem lehet elhalványulnia, sőt erősödnie kell és átplántálódnia sokakban. Már hatodik alkalommal került megrendezésre az Evangélikus Teológiai Akadémián a hitoktatók nyári tanfolyama. Próbálkozás szintjén indult a képzés 1989- ben, és a szervezők kitartó munkájának következtében sorozat lett belőle. Valamikor, pár éve hallottam ezt a mondatot egy mozgalom mottójaként: a világnak Krisztus kell. Igen - ezt úgy mondanám: a világnak Élet kell, igazi Élet. Ki képviselheti ezt az ügyet? Mindenki, aki hű - és akar is lenni - Krisztus tanításához; akinek egyetlen a fontos, az IGAZSÁG. Járhatunk külön úton - tán még egyházon kívül is -, de egymást megtalálva, együtt lehet a Lélek szerinti egységben élni, munkálkodni. Akik vállalják a tanítványságot, azoknak különösen nélkülözhetetlen a FORRÁS. Ahhoz, hogy bárki felelősen tanítani tudja a gyermekeket - hitoktatónak is tanulni kell, el kell mélyednie a szakkérdésekben. Az ország különböző területeiről érkeztek a résztvevők, mintegy 30-35-en. Reggeli és esti áhítatok foglalták keretbe nap mint nap az ismeretanyagot, lelki és szellemi „táplálékot”. Rövid idő alatt (nyolc nap) nagyszerű rendszerek csillantak fel, amelyek egyéves munkához is végig segítséget nyújtanak Evangélikus magyar pedagógusok, lelki ébredést munkáló honfitársaink „keltek életre”, erősítve ezzel minket keresztyénségünkben. A Németországból meghívott Kwiran professzor, a braunschweigi valláspedagógiai intézet igazgatója beszélt tapasztalatairól, módszereiről, amely mély teológiai tudásról, széles látókörről tett bizonyságot, mégis egészen közérthető formában. Nagy érdeklődéssel hallgattuk valláspedagógiai előadásait, amelyek a fejlődés fázisairól szóltak, és amelyeket figyelembe kell venni a nevelés és oktatás folyamán. A bibliai csodatörténeteket, példázatokat nagyon egyszerűen, szemléletesen, konkrét példákon mutatta be. Sok-sok képet alkalmaz munkájában, amelynek során mozgásba hozza, irányítja a gondolatokat, ezek a későbbi csoportmunka alapjául szolgálnak. Az ó- és újszövetségi témák a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően vannak felépítve. Bizonyította, hogy a Biblia világa a ma emberéhez is szól, igenis szoros kapcsolat van ma is a mi életünk és az akkori életek között, és Jézus ma is Megváltó tud lenni; bennünk és közöttünk él. Akkor éri el célját a mi munkánk, ha ezt a gyermekekkel való közös tevékenységeinkben valóban fel tudjuk újra és újra ébreszteni. Bár nálunk Magyarországon más lehetőségekből kell kiindulni, mégis sokat tanulhatunk Kwiran professzortól, elsősorban a szemléletet, a bizalmat és a szeretetet. Fontos figyelni arra, hogy a vallásos nevelés már az anyaméhen belül elkezdődik, és biztosítani kell a későbbiek során az óvodában és az iskolában ezek feltételeit. Tőlünk is függ hogy milyen lelkületű, erkölcsű emberek válnak a mai, modem gyermekekből. Nem lehet közömbös, hogy mi felnőttek mit tartunk értéknek, és azt hogyan próbáljuk továbbadni. Reménységgel nézünk evangélikus óvodáinkra, iskoláinkra. A lelkészek hitoktatók pedagógusok összefogása, a szülők együttműködése segítheti a keresztyén közösségek kialakulását, formálódását, hiszen keresztyén nevelés „csak” ezáltal valósulhat meg. A tanfolyam végén örömünket, köszönetünket fejeztük ki a külföldi és hazai lelkészeknek hogy tudásukat, szeretetüket megosztva, gazdagítottak minket. Tóth Éva Marianna „ÉS Ő ADOTT NÉMELYEKET ... TANÍTÓUL’ Hitoktatás diplomával „Örök Isten kezed ezer áldást ad. Milyen boldog, aki téged szolgálhat. Nagy hűséged hűségével hálálja, Szent egyházad építését munkálja.” Ez az ének hangzott fel a győr-nádorvárosi templomban Szentháromság ünnepe utáni 17. vasárnap délelőttjén. Ünnepelni jöttek a gyülekezeti tagok ezen a napon, hogy Samu Jánosné Kovács Anikó hitoktatói diplomájának ünnepélyes átadásán részt vegyenek, és a család örömében osztozzanak. Az igehirdetést Szabó Lqjos, a Teológia tanára végezte, aki Pál Efezusiakhoz írt levél 4. részének 11. versét választotta. „És 8 »adott« némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul...” A mai időkben ugyanúgy szükség van dolgos, feladatát hittel végző elhívottra, aki példakép tiszta életével, cselekedetével a rábízottak szemében. Kovács Anikó ezen a napon kapott hivatalos „pecsétes” okiratot, hogy az egyik legnehezebb feladatot, a hitoktatást végezhesse. A kisgyermekek leikébe a „magot” a győrsági gyülekezetben már évek óta hűséggel veti, hogy az aratás se maradjon el. Reménység szerint évek múlva volt tanítványai majd ugyanúgy fogják testvéri szeretettel fogadni, ahogy édesapját fogták közre a gyülekezet tagjai istentisztelet után, hogy őszinte kézfogással köszöntsék volt lelkészüket. Édesapát, aki hosszú éveken át szolgálta nehéz időkben is a győri gyülekezetét. Szabó Lajos, az igehirdető lelkész és tanár felhívta a figyelmet arra, milyen felelősség az igehirdetés, a hitoktatás, hiszen a kisgyermek egyszer megkérdezheti: Úgy éled-e az életedet, ahogy tanítod? Milyen nehéz erre a kérdésre felelni! Kovács Anikónak nem kell tartania ettől a kérdéstől, hiszen példa erre eddigi élete és munkája. Édesapja, Kovács Géza a győr- nádorvárosi templomban hirdette Isten igéjét. Anikó testvéreivel együtt minden vasárnap reggel hálával áldotta az Úr nevét. Énekhangjukkal is vezették a gyülekezet énekét. A magvetés már jtt kezdődött példa- mutatással, amely felnőtt korra a magok szórásává, a tanítássá fejlődött. Isten áldása legyen továbbra is Samu Jánosné Kovács Anikó hitoktatói munkáján. Horváthné dr. Molnár Lívia
