Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-11-05 / 45. szám
Zsinati Híradó 1995. november 5. ELEVEN VITA A „0”-DIK VÁLTOZATRÓL Az első zsinati vita a területi beosztásról ■ Formálódik a „médiatörvény” Többen vakmerő vállalkozásnak ítélték, hogy a Zsinat egyházi „médiatörvény” előkészítésével bízta meg a 11. számú, hivatalos nevén „Tájékoztatási eszközök” bizottságot akkor, amikor a Parlament évek óta képtelen tető alá hozni a médiatörvényt. Tény, hogy az egyházi törvényhozás számos ponton figyelembe kell, hogy vegye az állami törvényeket, de ugyanakkor nem lehet csupán függvénye annak. Nekünk akkor is meg kell kezdenünk az egyházi médiaszolgálat törvényi kereteinek kiformálását, ha még tart a politikai kötélhúzás a parlamenti médiatörvény körül. Az egyházi „médiatörvény” tervezete, melynek hivatalos címe: „A tömegtájékoztatás eszközei az egyház szolgálatában”, a következő bevezető sorokkal közelít a témához: tyA Magyarországi Evangélikus Egyház a kultúrparancs (IMóz 1, 28), valamint a missziói parancs értelmében, a reformátori örökség szellemében felhasználja a korszerű technika eszközeit, az írott és elektronikus sajtót szolgálata betöltésében. ” A törvénytervezet úgynevezett „0”-dik változatának előterjesztését követő eleven hozzászólások hosszú sora igazolta, hogy ideje volt megkezdeni a közös, felelős gondolkodást erről a „kényesnek” mondott témáról is. A következőkben szeretnék egy kis ízelítőt adni, mely kérdésekhez szóltak hozzá a legtöbben, milyen irányba kell tovább gondolkozni és dolgozni ezen az izgalmas területen. A törvénytervezet első fejezete az írott sajtó szolgálatát igyekszik szabályozni. Ebben körvonalazódik egyfajta „hivatalos” evangélikus egyházi lap szükségessége. A hozzászólók többsége nem kérdőjelezte meg a törvénytervezet azon igényét, miszerint kell egy lap, mely „tükrözi a Magyarországi Evangélikus Egyház mértékadó álláspontját aktuális kérdésekben...” Abban viszont már eltértek a vélemények, Jiogy ez esetleg akár a jelenlegi „országos evangélikus hetilap”, az „Evangélikus Elet” is lehetne. Többen úgy vélték, hogy ennek néplapnak kell maradnia. Inkább egy külön hivatalos közlöny indítása lenne szükségszerű, ahol helyet kaphatnának egyházunk hivatalos állásfoglalásai, dokumentumai. A „0”-dik változat két bizottság felállítását tervezi: Sajtó Thnács és Média Bizottság. Egyik az írott sajtót, beleértve a könyvkiadást is, másik az elektronikus sajtót felügyelné. (Ilyen bizottságok „többé- kevésbé” ma is működnek...) Megszívlelendő volt az a hozzászólás, mely féltette a konkrét munkát a sok bizottságtól. Másrészt elhangzott az is, hogy a médiavilágban is szükséges egyfajta szakosodás, nem érthet mindenki mindenhez... Jó volt, hogy hangot kapott az a meggyőződés, hogy az egész ügyet gyülekezeti szintre is kell bontani. Maga a törvénytervezet is foglalkozik a gyülekezeti médiaszolgálat lehetőségével, de lehet, hogy ezt még hangsúlyosabban kellene nemcsak lehetővé tenni, hanem, amennyire ez lehetséges, törvényi segítséggel támogatni is. Ennek egyik konkrét megnyilvánulása lehetne olyan országos pályázat kiA zsinat egyik legjelentősebb kérdése a szabályszerű, sikeres, törvényes befejezhetőség. Újra és újra számba kell vennünk, hogy egyes törvények hatókörének, előkészítettségi szintjének növelése, a zsinati munka ügyrendjének fejlesztése mennyiben veszélyezteti az 1997. év első felében szükséges lezárást. A 19. ülésszak szinte rendkívüli összehívása erőteljesen enyhíti bár a bukás veszélyét, mégis tudatosan kell mérlegelnünk, részletesen vizsgálnunk a zsinati időtartam biztos betartásának feltételeit. A mögöttünk levő négy év mun- kaüteme, teljesítményi jellegrajza s az elvégzett törvényalkotás eddigi teljesítménye azt mutatja, hogy nagyon valószínű a befejezés sikere. A zsinati tagságról, póttagságról való lemondások következménye azonban nagyon veszélyes lehet. Vannak természetesen nagyon következetes, jól megfontolt lemondások. Néha - különösen hatalmas zsinati teljesítmény után - ezek jól megérthetők. Gyakran zsinati szempontból pontosan nem is értelmezhetőek, mégis mutatják azt a váratlan igényes színvonalat, amit egyházunkban „a zsinati esemény” képvisel. Értékes példája ezeknek dr. Hafenscher Károfynak, a Pesti Egyházmegye egyik lelkészi küldöttének, a Teológiai Bizottság elnökének lemondó levele. írása, melyen a helyi médiaszolgálathoz (gyülekezeti lapok stb.) lehetne anyagi támogatást igényelni. Elhangzottak olyan ötletek is, melyek talán most még álomnak tűnnek, de lehet, hogy holnapra már megvalósítható tervekké válnak. Ilyen egy önálló evangélikus /kiadó és nyomda felállítása, evan- ' gélikus antikvárium megnyitása stb. Végül nem egyfajta „kötelező udvariasság” íratja le velem a kérést: hálásak lennénk, ha minél több Olvasónk, aki maga is „fogyasztója” egyházunk médiaszolgálatának, őszintén leírná elvárásait, ötleteit, javaslatait, hogy olyan médiatörvény születhessék, mely valóban segíti egyházunk, gyülekezeteink szolgálatát ebben a nem kis felelősséggel járó munkában. „Elnök Ur, Tisztelt Zsinat! - Megköszönve a Zsinat, a Zsinat elnöksége és a 2. sz. Teológiai Bizottság eddigi bizalmát, tisztelettel lemondok a 2. sz. Teológiai Bizottság elnökségéről, tagságáról, valamint a zsinati tagságomról - a mai nappal. Indokaim: 1. Teológiai súlyom a Magyarországi Evangélikus Egyházban már alig mérhető felekezetközi és nemzetközi méretekhez hasonlítva. - Nálunk előfordulhat, hogy ismételt levelezés után a Lelkipásztorban publikált Nyílt levelemre (Miért nem tanítok a Teológián - 1995. január) válaszra sem méltatnak. - Nyilvánvalóan útjaink elváltak, s ez ebben a keretben (a zsinatra gondolok) többféle nehézséget jelent számomra a Teológiai Bizottság elnökeként. 2. A Zsinatról úgy érzem, már nem az, ami négy évvel ezelőtt volt (nem rosszabb, nem jobb = más). Idegennek érzem magam. Gyakran nincs antennám mások adásának vételére. Időben is mást vártam, azt hittem, 2-4 év elegendő lesz befejezéséhez. Ma is 2002-í említettek pl. Nem vagyok jövőbe látó. Frenkl felügyelő úr Lelkipásztorban megjelent cikke (Lp. 1995. június) és Sólyom felügyelő úr már január 5-én írt levele mélyen elgondolkoztatott, ők is érzik a zsinat más voltát, de ezt jobban tolerálják - úgy látszik - mint én. Idegenként pedig nem szabad ebben a fontos folyamatban jelen lenni. A mostani ülésszakon jutott el a zsinat odáig, hogy sor kerülhetett a Magyarországi Evangélikus Egyház területi beosztásának első vitájára. Tálán maga a szóhasználat is magyarázatra szorul, hiszen a zsinati tagok sem pontosan ugyanazt értik alatta. Többen azt várták, amikor a napirendben felfedezték a témát, hogy arról lesz szó, változzon-e az egyházkerületek száma, s ha igen, milyen legyen azok területi elrendezése. A három előterjesztő: dr. Valentinyi Károly, Koczor Zoltán és e sorok írója azonban más megközelítéssel vezette be a vitát. Abban egyetértettek, hogy a területi beosztás tárgyalását az egyházközségeknél kell kezdeni. Ennek első lépése pedig az, hogy - amennyire lehet - világos képet kell kapnunk az egyházközségek lélekszámáról, anyagi erejéről, és az ott végzendő egyházi szolgálatról. Az ebben való pontos tájékozódást szolgálta az a felmérés, melyben minden egyházközségről olyan adatokat gyűjtöttünk össze, amiből kirajzolódhat egy kép a lelki és anyagi erőről, a lelkészek le3. Ehhez kapcsolódik a legfontosabb indokom - erkölcstelennek érzem, hogy a jövőt illetően pL struktúrakérdésekben valamit is mondjak. Hiszen a következő nemzedék él majd abban a területi, személyi, anyagi struktúrában. 69 éves vagyok. Nem érzem becsületesnek, hogy huszonéveseknek én jelöljem ki az utat. Úgy érzem, a Zsinati Hitvallás megalkotásával és teológiai megjegyzésekkel eddig aktívabban és hasznosabban tudtam jelen lenni, mint az előttünk lévő megoldandó kérdések bármelyikével kapcsolatban. (Lemondásom tehát nem függ össze a ma délelőtti szóváltással, hiszen ifj. Bencze Imre szava: „Nem kellett volna mondani ezt” - nem engem, hanem a levezető elnököt dezavuálta, hiszen ő nem vonta meg tőlem a szót. A zsinati atya véleményét tiszteletben tartom, de nekem lehet más véleményem az aláírt élkötelezés, fogadalom, eskü stb. dolgában.) Javaslatom: 1. - valamelyik egyetemi tanár urat - a Hittudományi Egyetem Teológiai Fakultásáról - kérjék meg a Teológiai Bizottság vezetésére, lehetőleg 70 év alatt, de ezt nem én szabom meg. 2. Zsinati tagnak helyettem Szirmai Zoltán esperest kell behívni, aki póttag és egy külföldi tartózkodásom alatt már helyettesített. - Ez tehát problémamentes. Tisztelettel kérem bejelentésem tudomásulvételét. ” Gáncs Péter A zsinat befejezhetőségének reménye terheltségéről, odáig menően, hogy a több településre kiterjedő egyházközségekben a hívek számának, az anyagi áldozatkészségnek és a szolgálatok számának a megoszlása is látszódjék az egyes részek között. A felmérés adatainak pontosítása most történik majd meg, s ezek felhasználásával lehet azután nekilátni az esetleges területi változtatásoknak. A három előterjesztő - egymással is vitatkozva - az egyházközségekkel kapcsolatos rendezésnek különböző megközelítését javasolta. Elsőként Sólyom Jenő arra hívta föl a figyelmet, hogy a lelkészhiány miatt jelenleg a gyülekezetek több mint egyharmadában nincs megválasztott lelkésszel betöltve a gyülekezeti lelkészi állás. Ezen a téren csak lassú javulás várható. Egy másik ok, ami miatt a jelenlegi, történelmileg kialakult egyház- községi beosztáson módosításokat kellene végrehajtani, az, hogy óriási különbségek vannak egyház- községek között. Az átlagos lélek- szám ezer körül lehet, de van több olyan gyülekezetünk, ahol a százat A lemondások jelentős része azonban csak a fáradságot, a tagsággal együtt járó, vitathatatlanul felelős, aktív munka terheinek vállalhatatlanságát mutatja. Ugyanakkor a jó utánpótlás, a súlyos feladatok jó megoldása hallatlanul nehéz. Bármennyire jól művelt együttes a zsinati közösség, a sok pótlás minőségileg rontja a színvonalat. A zsinat másik nagy kérdése a hátralévő feladatok felelős ütemezése. Már szinte pontosan látható a meghozandó törvények egy részének megnyugtató megoldhatósága. A folyamatban lévő egyházi törvényhozás törvénye, az egyház kapcsolatairól szóló törvények részletes vita előtt vannak. Az egyházi építészet, műemlékek, a hírközlés, az egyházzene kérdéseit rövid törvények oldják meg. Már előkészített helyzetben van az egyház gazdasági kérdéseivel foglalkozó, várhatóan nagy vitát kiváltó gazdasági törvény. Beláthatatlan az időigénye azonban az országos egyház tárgyalásával együtt járó egyházmegyei rendszer s az egyházkerületek kialakításának. Eljött az ideje a már döntő részben hatályba is léptetett új törvények összehangolásának is. A végső összedolgozás nagy erőfeszítése is igényli a jövő évi részletmunka lezárását. „Krisztus Urunk, segíts meg!” Dr. Koczor Miklós sem éri el, míg máshol több ezer, egyes helyeken tízezer fölötti evangélikus tartozik egy egyház- községhez. A lelkészi szolgálat terhei sem azonosak. Van lelkész, akinek vasárnaponként csak egyszer kell prédikálnia, más pedig minden vasárnap három-négy faluban is tart istentiszteletet. Vannak anyagilag önellátó gyülekezeteink, de több olyan is, ahol önmagukban egy tisztességes lelkészi fizetést sem tudnának összegyűjteni. Ezért azt javasolta, hogy annyi egyházközséget kellene kialakítani az elkövetkező mintegy tíz évre, hogy azokban - a várhatóan szolgálatba lépő lelkészeket is figyelembe véve - legkésőbb tíz éven belül biztosítani lehessen az önálló lelkészi szolgálatot. A lelkészi létszám növekedésével majd újra lehet később gondolni a beosztást, de ne legyen olyan, egyházjogilag önálló egyházközség, melynek reménye sincs, hogy belátható időn belül lelkészt kap. Ehhez olyan „arányosítást” kellene elvégezni, hogy a lélekszám és a lelkészek szolgálati leterheltségének figyelembevételével kialakított 200-220 egyházközség fedje le az ország eggsz területét. Ezzel együtt a gyülekezeteknek nagyobb mértékben kellene hordozniok egymás anyagi terheit. Ne az állami támogatástól várjuk a gyengébb gyülekezetek anyagi gondjainak megoldását, hanem az „arányosítás” a gyülekezeti tagok egyenletesebb anyagi tehervállalásában is valósuljon meg. Dr. Valentinyi Károly azt hangsúlyozta, hogy csak az egészen kicsi, 120 léleknél kisebb gyülekezeteknél kellene összevonást végezni, az ennél nagyobbakhoz nem kellene nyúlni, azok életképessé tehetők. A nagy gyülekezetek csak korlátozott mértékben tudják támogatni anyagilag a kisebbeket. Az állami költségvetésből kapott egyházi támogatásból kell az utóbbiakat fenntartani. Koczor Zoltán főképp arról szólt, hogy a gyülekezetek autonómiája miatt a zsinatnak nem feladata a területi rendezés ott, ahol kis, de életképes gyülekezetek vannak. A missziói egyházközség mintájára missziói egyházmegyét is létre lehetne hozni. A hozzászólók között volt olyan, aki zsinati döntést vagy legalábbis ajánlást várt volna az egyházközségek területi beosztásának elveiről, míg mások határozottan ellenezték, hogy a zsinat ezzel a kérdéssel foglalkozzon. Csak az egyházmegyék és egyház- kerületek kérdése legyen zsinati téma. Végül döntés nem született, a vita végére a zsinat határozat- képtelenné vált. Abban azonban nem volt kétség, hogy be kell fejezni az egyházközségi felmérések pontosítását, mert az így nyert adatok fontosak a következő lépéshez, az egyházmegyék területének meghatározásához. Dr. Sólyom Jenő Zsinati hangulatok móció és ráció. Érzelmek és érvek Mikor melyik határozza meg döntéseinket? Nehéz megmondani. I így van ez a Zsinaton is. Veszély ez vagy realitás, egysze- I rűen része ember mivoltunknak vagy súlyos bizonyta- V lansági tényező? Ki tudja. Mindenesetre az egyházkerü- f letek szervezetéről folytatott vita nem szűkölködött nagy érzelmekben, ellentétes hangulatokban - sőt döntésekben - és persze, ha elvétve is, de érvek is elhangzottak A történet még júniusban kezdődött. Akkor a Zsinat részletes vitában, ahogy ez rendjén van, paragrafusról paragrafusra megvitatta és elfogadta az egyházkerület szervezetéről intézkedő törvényi fejezetet. Nem kötelező, de lehetséges ilyenkor is - teljes törvény elfogadásakor kötelező - név szerinti szavazást elrendelni. Ily módon - és ezt a gyakorlatot követte eddig a Zsinat az egyház szervezetét tárgyalva - fejezetről fejezetre történik a teljes törvény elfogadása. így emelkedett már törvényerőre az egyházközségről és az egyházmegyéről szóló fejezet. Ehhez a név szerinti szavazáskor minősített, kétharmados többség szükséges. Nos, júniusban az egyházkerület szervezete nem kapta meg a szükséges többséget. Még az egyszerűt sem. Az „igen ” szavazatok száma éppen megegyezett a „nem ” és a „tartózkodom”szavazatok összegével. Nem volt nehéz kitalálni, mi lehetett e furcsa jelenség hátterében. Két kérdésben is polarizálódtak ugyanis a vélemények. Először magában az egyházkerületi szervezet kiépítettségében. Többen úgy vélték ugyanis, hogy bár a Zsinat korábban állást foglalt a négyszintű egyházszerve- , zet mellett, ennek nem kizárólagos értelmezése, hogy min - den szintet teljesen ki kell építeni. Sőt. Ha az egyházmegyék önállósága nő, másrészt az intézmények csaknem kizárólag az országos egyházhoz tartoznak, akkor - jelentős történelmi múltjuk ellenére - az egyházkerületek igazgatási funkciója szükségszerűen csökken. Nem kell minden bizottság felelős, presbitérium, közgyűlés, hanem elég az elnökség munkáját segítő testület, kijelölt hatáskörrel Ez a vélemény csaknem elérte a többséget. Hatására a teljes kiépítettséget célzó eredeti javaslat sem kapott viszont többséget. A pillanatnyi zavarban kiderült, hogy az érvényes ügyrend szerint, ha a módosítás nem kap többséget, akkor automatikusan az eredeti szöveg lép életbe, erről külön nem szükséges szavazni. Ennek az a logikája, hogy a kiérlelt bizottsági javaslattól természetesen el lehet térni, de ha a módosítás nem kap többséget, akkor érvényesül az eredeti elképzelés. Hiszen ezt a Zsinat általános vitája alapján dolgozták Iá. - Eddig nem volt ezzel a szabállyal konfliktus, segítette, gyorsította a zsinati munkát. Súlyosbította a helyzetet a püspöki szolgálat időtartama körül kialakult vita. Az eredeti javaslat hatéves ciklusra választotta volna mega püspököket, az újraválasztás lehetőségével. A módosító javaslatok egyike sem kapott többséget. Tehát nem az az elképzelés, hogy a nyugdíjkorhatárig legyen érvényes a választás, tehát ne legyen újraválasztási kötelezettség sem a különböző időtartamú ciklusokra -8 év, 10 év - vonatkozó javaslatok így viszont jogerőre emelkedett, szavazás nélkül a hatéves ciklus, pedig a vitából kiderült, hogy feltehetőleg ennek sincs többsége. Annyi haszna volt az ügynek hogy a Zsinat most októberben módosított az ügyrenden. Többek között úgy határozva, ha egy módosító indítvány eléri a 40 százalékot, akkor az alapjavaslatról is szavazni kell, és csak többségi döntéssel emelkedhet törvényerőre. A hármas számú bizottság így abba a helyzetbe került, hogy az októberi ülésszakon új javaslatot kellett előterjeszteniük a patthelyzet megoldására. Felfogásuk szerint a Zsinat elsősorban a püspöki szolgálat időtartama körüli bonyodalom miatt nem fogadta el a teljes törvényi fejezetet. Miután a júniusi ülésen csak 24 szavazatot kapott a nyugdíjkorhatárig terjedő megválasztás, most a hat évet módosító javaslatként a 12 év plusz újraválaszthatóság indítványt terjesztették elő. Többen azonban javasolták hogy a Zsinat újra mérlegelje a nyugdíjkorhatárig lehetséges szolgálatot, miután a negatív szavazás újra kiindulási helyzetet teremtett. Felerősödött ez a vélekedés dr. Harmati Béla szubjektív elemeket is tartalmazó érvelése után, melyben nem tartotta helyesnek a ciklusok illetve az újraválasztás bevezetését, bármilyen időtartamú ciklussal. Élve az ügyrend adta lehetőséggel, többen titkos szavazást kértek melynek eredményeként 36 zsinati tag a nyugdíjkorhatárig tartó választás mellett, 26-an valamilyen időtartamú ciklus mellett szavaztak ketten tartózkodtak Ezek után nem került sor újabb név szerinti szavazásra. Egyrészt, mert többen szorgalmazták a másik említett téma, a kiépítettség újbóli megvitatását, másrészt mert feltehető volt, hogy ismét nem születik meg a kétharmados többség csak most a másik tábor utasítja el a kialakult helyzetet. Többen meglepődtek a titkos szavazás eredményén. Hiszen, ha mások is voltak jelen, mint júniusban, akkor csak 24-en szavaztak arra, amire most 36-an. Ez egyrészt a hangulati elemek szerepét húzza alá, másrészt arra mutat, lehetnek akiket nemcsak vagy nem is elsősorban a vezetők hanem a társak jelenléte zavar a nyílt szavazáskor. Azaz reformgúnyájuk alatt konzervatív szív dobog. Persze abban is reménykedhetünk hogy az egyházban kissé más tartalmat kapnak a politikai életből átvett fogalmak és főként nagyobb a tolerancia, kisebbek az indulatok jobban hajiunk akár véleményünk megváltoztatására is. És főként tudjuk hogy a törvények - bár nagyon fontosak - csak keretet adnak A püspöki szolgálatnak sem a terjedelem, hanem a tartalom, a színvonal a meghatározó eleme. A ciklikussággal szemben a visszahívhatóság is jelenthet garanciát az esetleges gondok megelőzésére, megoldására. A téma még nem zárult le. Nemcsak a minősített többség illetve a név szerinti szavazás hiánya miatt, hanem mert az is kiderült, hogy némileg abszurd helyzet alakult ki az egyházkerületi elnökség mandátuma körül. Míg a püspök esetében, a jelen helyzet szerint, lényegében nincs korlátozás, a felügyelő megválasztása hat évre szól. Ezt korábban senki nem kifogásolta. Az viszont nyilvánvaló, hogy a paritás bármilyen értelmezése, a püspöki szolgálat bármilyen sajátossága nem engedi meg ezt a discrepantiát. A feloldás, illetve a jó megoldás megtalálása további bizottsági munkát, illetve egyeztetéseket igényel. Reményeink szerint érvekkel. Volt viszont egy nyílt színi taps is ezen az ülésszakon, ami egyébként legfeljebb törvények elfogadásakor szokásos. Fatalin Helga lelkésznőt tapsolta meg a Zsinat, aki hitet tett amellett, hogy a gondjaira bízott gyülekezetét engedtessék meg neki helyettes lelkészként ugyanolyan szeretettel, felelősséggel és munkakedvvel szolgálni, mint parókusként az anyagyülekezetben. Egyben - többekkel ■együtt - állást foglalt a kis, önálló, pásztor nélkül maradt, de eleven gyülekezetek erőszakolt másikhoz csatolása, összevonása ellen. Igen, a Zsinat megkezdte a területi rendezésről szóló vitát, az alapoknál, az egyházközségeknél. Volt, aki sík- raszállt amellett, hogy azért ne abszolutizáljuk, ne tartsuk szentségnek az egyházközségek önállóságát minden ésszerű változtatással szemben. A megoldás, a többség szerint, az egyházmegyéknél van. A Zsinat legfeljebb ajánlásokat tegyen az egyházmegyéknek, de közvetlenül ne változtasson meg gyülekezeti határokat, ne vonjon össze, vagy válasszon szét egyházközségeket. A Zsinat az egyházmegyékről, egyházkerületekről döntsön. Ez mára további ülésszak nem könnyű feladata lesz. Végül a hangulatokhoz tartozik, hogy több mint harminc zsinati tag kérésére november 3-4-én rendkívüli zsinati ülésszak lesz. A javaslatot a júniusi utolsó nap határozatképtelensége váltotta ki. Reméljük, a novemberi jelenlét és a szükséges bravúros előkészítés - minderre három hét áll rendelkezésre - visszaigazolja a mélyen etikus javaslatot. Dr. Frenkl Róbert
