Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-10-22 / 43. szám
LvangeuKus ruet iaao. uKTOBfcH Egy orgona mesés története- avagy bátorításul szolgáló történet a kis gyülekezeteknek Krisztus-hit és szeretetszolgálat Őszi konferenciák a diakónia jegyében Azt mindig is tudtam, hogy igazából több a kis gyülekezet, mint a nagy. Több az, amelyet csak tagjai hordoznak szívükön, mint az országszerte jegyzett. Ám ezeket is lehet nagyon szeretni, értük hálát adni, mint ahogyan életünk nagy ünnepei mellett a hétköznapokért is. Egy ilyen társgyülekezetei között Páhi, ahol valljuk, hogy sokadszor, és hisszük, hogy nem utoljára tapasztalhattuk meg egy orgona kapcsán, hogy az Istennek semmi sem lehetetlen. A történet a következő: volt egyszer, nem is olyan régen egy több mint száz éves harmónium, mely egy vasárnapon megszűnt működni, megszokott kedves hangjával szolgálni. A kis gyülekezet elhatározta, hogy gyűjtést ren- déz, és megpróbálkozik a lehetetlennel, hangszert vásárol. Érkeztek nagy összegek, kis összegek, de mindez kevésnek bizonyult. Idáig sok gyülekezetnek ismerős lehet a történet. Amiért azonban sajátos fordulatot vett, az köszönhető a páhi gyülekezet legidősebb, legtapasztaltabb tagjának, özv. Péter- mann Adámnénak, az alapító lelkész özvegyének, egykori tanítójának és több mint 60 éven át, 90. életévét is átlépve szolgált kántorának, aki végig követte a gyülekezet történetét, tanúja volt emberi sorsoknak, életfordulóknak. Ő kereste meg hangszerügyben a németországi Vallendarban élő, de Páhihoz érzelmileg szorosan kötődő keresztfiát, Draskóczy Jánost, hogy segítsen valami módon. Bár kicsi a gyülekezet, azért „szíve álmok temploma” és nagyon hiányzik egy hangszer. Az, hogy a kérés szívig hatolt, abból is kitűnik, hogy nem a könnyebb utat választotta - mondjuk egy pénzösszeg küldésével -, hanem bizonyára nem kevés utánajárással talált rá történetünk orgonájára, mely a Vallendari Evangélikus Gyülekezet tulajdonát képezte. Egy börtönben kísérte a bűnből való szabadulás énekét. Isten csodálatos terve folytán ezt a szinte vadonatúj, kétmanuálos, digitális orgonát kaptuk meg ajándékba a német gyülekezettől, hogy regényes útját megtéve, immáron Páhin kísérje a hívek énekét. Sohasem felejtjük el azt a vasárnapot, amikor először szólalt meg történetünk orgonája ifj. Bán István mindenkit lenyűgöző játéka nyomán. Sohasem felejtjük el az igehirdetés és áldás szavait, mert a gyülekezet egykori, szeretve tisztelt lelkész dr. Cserháti Sándor profesz- szor mondta azokat. Sohasem felejtjük el, mert együtt örültek velünk az egykor Páhin szolgáló lelkészek és családtagjaik. Sohasem felejtjük el, mert így lehetővé vált a hívek adományából a templom gázfűtése... sohasem felejtjük el a mi ünnepünket, mert azóta is megszólal vasárnapról Ifj. Bán István az orgonánál vasárnapra szép hangján az éppen ez időben Páhira költöző fiatal kántor, Supka Zsoltné szolgálatával. Van egy jól látható példánk tehát, hogy az Istennek semmi sem lehetetlen. Hála legyen Neki és mindazoknak, akik szereplői voltak orgonánk történetének. N. V. Időben talán túl közel is volt egymáshoz a két konferencia, hiszen a kettőt mindössze két hét választotta el egymástól, de azt gondolom, hogy inkább kiegészíti egymást, mintsem konkurálna a két konferencia. írásom célja nem egyszerűen ismertetés, hanem szeretném ismételten is felhívni egyházunk tagjainak figyelmét a hitből fakadó szeretetszolgálat elengedhetetlenségére és szükség- szerűségére. Evangélizáció munkamegbeszéléssel Az immár hagyománnyá vált Dia- kóniai Evangélizációs Konferenciát augusztus utolsó napjaiban tartottuk Gyenesdiás Kapernaumban. Elsősorban azokat hívtuk erre a konferenciára, akik gyülekezeti diakó- niában tevékenykednek, akár mint önkéntes munkások, akár mint gyülekezeti alkalmazottak. A konferencia mottója. iyA hit is halott cselekedetek nélkül!” (Jakab 2,26) A főtéma összefüggésében Keve- házi László ny. esperes-lelkész tartott három bibliatanulmányt Jakab levele alapján. Hit és szeretetszolgálat; szeretetszolgálat és hit nem választható el egymástól, nem játszható ki egymás ellen, mind a kettő az üdvösség kérdése is - hangsúlyozta tanulmá„Az Úré a földkerekség” A Külmissziói Kiskönyvtár 2. füzete nyában. Bibliakörökben igyekeztünk a napi mondanivalót aktualizálni és személyekre lebontva élettel megtölteni. Reggel áhítattal kezdtünk - Keveházi Lászlóné, Czégényi Klára szolgálatával, aki az Útmutató igéi alapján kérdezett hitünk megéléséről. Este szintén áhítattal fejeztük be a napot - az utolsót közös úrvacsorával -, melyen e sorok írója lKor 13 alapján szólt igehirdetésében a „különb” útról. A délutáni programban két előadás hangzott el: Diakóniai szolgálatunk kihívásai és lehetőségei (ifj. Kendeh György), a másik nap Az ökumenikus női munkaközösség szolgálata (Keveháziné) előadásában. Az esti fórumokon egész egyházunk szolgálatáról és gyülekezeteink diakóniai szolgálatáról beszélgettünk bevezető előadások, ismertetések után. Az Igére figyeltünk és ezért lett izgalmas kérdés mindannyiunk számára - átlagban 40-en voltunk - az a kihívás, mellyel naponta szembesül minden keresztyén ember, minden gyülekezeti tag közeire és távolabbra nézve. A szükség nagy - egyre nagyobb lesz. A lehetőségek szűkülnek? - Nem! - Lehet ma is, megszorító gazdasági intézkedések ellenére és közepette is gyülekezeti szinten Nincs abban &mmi meglepő, hogy a külmisszió történetében újra és újra felbukkannak a gyermekek. Az elmúlt, szentimentalizmusra hajló korokban fel lehetett rázni egy- egy gyermekcsoportot a szegény vak kínai lány történetével, vagy a hazautazni vágyó misszionárius hajójegye árának összeadásával. Missziói perselyek, vallásos esteken elhangzó versek hirdették, hogy milyen fontos lehet egy fillér is! Az 1934-ben alakult Missziói Gyermekközösség két indiai gyermek taníttatásához járult hozzá. Önzetlenségre, jószívűségre nevelték ezzel a gyermekeket. „Nemcsak magadért vagy felelős: oszd meg tízóraidat azzal, akinek nincs, karácsonyra adj játékaidból a szegényebbnek, zsebpénzed tizedét tedd a külmissziós perselybe a pogány kínai, japán, afrikai vagy arab gyerekek számára. Isten megáld érte!” Nem akarok ezekkel a sorokkal nosztalgiázni, de azt se mondom, hogy ezek a fillérek nem sokat jelentettek, azt se, hogy hiábavaló „tengerben csepp”-fáradozások voltak ezek. Hiszen ma is azok az emberek tudják tizedüket másokra fordítani, akiket így neveltek, azok áldoznak a külmisszióra is, akik tudják: forintjaik számítanak egy jó cél szolgálatában. A Külmissziói Kiskönyvtár 2. füzetének is az a célja, hogy irányítsa a mai gyerekeket az önzetlen segítés útjára, hogy megtanítsa körültekinteni a világban. Külmissziói Egyesületünk vezetősége szeretné, ha a Krisztust nem ismerők gondja nemcsak a hatvan éven felüliek gondja lenne! Ezért szerkesztett Bálintné Kis Beáta Bencze Imrével együtt egy gyermekeknek szóló tájékoztatót, munkafüzetet „Az Úré a földkerekség” címmel. Pár oldalon azokról az alapvető dolgokról olvashatunk, melyet a külmisszióról tudnia kellene minden keresztyénnek. Kiszínezhető rajzokkal, kitöltésre váró kérdésekkel találkozhatunk; megismerhetjük belőle a külmisszió mai feladatait és lehetőségeit. A kis füzetet leginkább hittanos használatra ajánljuk. Lehetne havi A Szlovén Evangélikus Egyház új vezetői egy-egy hittanórát a külmissziónak' szentelni, vagy egyszerre 4-5 órában foglalkozni vele. (Az előbbi azért jobb, mert folyamatosan előkerül a kérdés.) Ezeken az alkalmakon elő lehet venni a missziói perselyt is, hogy ébressze a gyerekek felelősségét. A külmisszió és a rádiómisszió iránt felelősséget érző testvéreink adományaiból készült ez a füzet is; ajándékba kapja mindenki, aki kéri. (A további adományok segítik, hogy újabb tájékoztatókat szerkesszünk.) Jó hír, hogy a tanév végén - június 3. hetében - külmissziói gyermektábort tervezünk Foton, ahol reménységünk szerint Seija Kurronen arab gyermekekkel foglalkozó misszionárius is részt venne. Azok a gyermekek, akik a külmisszióval kapcsolatos rajzokat vagy írásokat küldenek, kedvezményesen vehetnek részt ezen a pár napon. „Az Úré a földkerekség” minta- példányait kiküldtük már a gyülekezetekhez. Fogadják szeretettel és rendeljék meg a szükséges példány- számot a hittanos, gyermekbiblia- órás gyerekek részéré!' „Amikor valaki Krisztus gyermekévé lesz, akkor a hitrejutás öröme őt is misszionáriussá teszi.” (Idézet a füzetből) Biné Szép ünnepség színhelye volt június második vasárnapján az osztrák határhoz közel fekvő település, Górni Slaved. A Muravidék, Szlovénia evangélikussága és a környező országok evangélikus egyházának vezetői, képviselői együtt örvendezhettek a Szlovén Evangélikus Egyház új vezetői, tisztségviselői beiktatása alkalmából. A zsúfolásig megtöltött templomban és a templom falain kívül egy szívvel zengett: Erős vár a mi Istenünk. Skalics Gusztáv maráci, Josár Lajos bodóhegyi és Balazsics Jenő battyándi lelkészek szolgálatával iktatták be Emisa Gézát es- peresi és Kercsmár Sándort felügyelői tisztségébe. A kis Szlovén Evangélikus Egyház "megbecsülését je(zi^ hogy a Tfelevízió egyenes adásban közvetítette az ünnepi istentiszteletet, melyen Milán Kucán államfő és felesége is részt vett. Az államfő köszöntőjében eredményes munkát kívánt az újonnan beiktatott vezetőknek. Az LVSZ részéről Görög Tibor Európa-titkár üdvözölte az ünneplő gyülekezetei. Súlyos betegsége miatt Novák Lajos, a stafétabotot átadó esperes, aki több mint két évtizedig volt Kuhár József felügyelővel az egyház vezetője, nem lehetett jelen. A volt felügyelő meghatódot- tan szólt - a volt esperes nevében is - a stafétabotot átvevőkhöz, és azokhoz, akik közt nehéz időkben végezték az egyház vezetését. Az ünnepi istentisztelet után a közeli iskola tornatermében terített asztalok mellett folytatódott az alkalom, a köszöntések sora, amelyben > visszatekintettek a felszólalók, hálát adva Istennek az eddig megtett útért, szolgálattevőkért és.a további együttmunkálkodás reményében kívánták Isten áldását az új vezetőkre. Smidéliusz Zoltán Meghívó A Budavári Evangélikus templom 100 éve épült ünnepi sorozat - reformáció havában 1995. október 24-29. Kedd, 18. ó.: Dr. Fabiny Tibor. A kezdetek. Közreműködik: Cantus Corvinus műv. vez. Klembala Géza Igét hirdet: Hafenscher Károly Szerda, 18. ó.: Benczúr László: A templom szerepe a gyülekezet életében. Közreműködik: Benczúr Erzsébet ének - Fassang László orgona Igét hirdet: Balicza Iván Csütörtök, 18.6.: Keszthelyiné Sztehló Sára bemutatja D. Koren Emil „Budavári Krónika” c. könyvét Vendégünk a finn testvérgyülekezet lelkésze, Mikko Reijonen / Kouvola. Közreműködik gyülekezetünk 40 éves Schütz Kórusa vezényel: Csorba István karnagy Péntek, 18. ó.: Fejezetek templomunk történetéből - Madocsai Miklós. Igét hirdet Mózes Árpád püspök, Kolozsvár. A 35 éves orgonát bemutatja Peskó György orgonamfivész, kántor Szombat Egykori iskolánk története - Szabó László tanár, presbiter. Közreműködik Lőrinczné Morvay Éva és Tornai Péter gitárművészek. Igét hirdet Walter Last ielkész/Schrohenhausen Vasárnap: 11 órakor ünnepi istentisztelet és közgyűlés. Igét hirdet Szebik Imre püspök felvállalni és végezni a másokat segítő szolgálatot. Sok jó és követendő példát ismerhettünk meg (pl. Székesfehérvárról és több gyülekezetből) - ezekre egy későbbi számunkban még visszatérünk. - Evangélizáció volt négy napig - ebből nem következhetett más, mint a hétköznapi élet szolgálatának kérdése. Munkamegbeszélés evangélizációval Szeptemberben tartottuk a „kötelező” konferenciánkat, az Országos Diakóniai Konferenciát Püiscsabán, melyre egyházunk szeretetintézmé- nyeinek vezetői, igazgatói, valamint az egyházmegyék esperesei és diakóniai előadói voltak hivatalosak. Ez a konferencia minden évben „munka- megbeszélés” azok számára, akik hivatalból és hivatásszerűen foglalkoznak elsősorban az intézményes diakónia kérdéseivel, feladataival. Az első előadásban, melyet Szebik Imre, a diakóniai szolgálatot felügyelő püspök tartott, társadalmi analízist, bibliai mozaikokat, egyháztörténeti képeket, mai gyakorlati példákat, valamint távlati kérdéseket állított elénk a diakóniai szolgálat összefüggésében. A másik alapozó előadást dr. Frenkl Róbert országos felügyelő tartotta, aki meggyőző módon beszélt a képzés és önképzés, az intézmények és gyülekezetek kapcsolatáról, valamint a házi betegápolási rendszer kérdéseiről. A „munkamegbeszélés” jelentős állomása volt az otthonok gondjainak, feladatainak megbeszélése. A beszámolókból egyértelművé vált, hogy jelentős túljelentkezéssel és egyre inkább jelentős gazdasági gonddal küzdenek otthonaink. - Egyik délutánunkat a gazdasági kérdéseknek szenteltük, melynek előadója Kendeh Györgyné, az Országos Egyház pénzügyi munkatársa volt. A megbeszélésen világossá vált, hogy a jelenlegi szabályozok, pénzügyi rendelkezések jelentős odafigyelést, plussz munkát igényelnek otthonainktól, ami sokszor elveszi az energiát és időt az érdemi munkától. Az azonban természetes, hogy egyházi intézményeink az előírások betartásával működhetnek. Ez következik szolgálatunk alapjaiból is. Két otthon munkáját nézhettük meg közelebbről, alaposabban. Piliscsabán működik a SILÓ intézmény, mely a FÉBÉ Betéti Társasága keretében épít 21. századi otthont a mozgássérült embertársaink szá- _ mára,’(Errőlazotthonrólszinténegy későbbi számunkban számolunk be részletesen.) Budapest-Hűvösvölgyben működik a SAREPTA Szeretetotthon, ahol időseket és fogyatékosokat gondoznak. Sok olyan kezdeményezést, megvalósuló gyakorlatot láthattunk, melyet hasznosítani tudunk. Munkánkat az Ige fényében végeztük. Ez volt az alap. Evangélizációs igehirdetéssel szolgált Smidéliusz Zoltán esperes, Bálint László esperes, Roszik Mihály lelkész - aki több mint 40 éve elkötelezett diakóniai munkás, s akitől ebben a körben nyugdíjba vonulása miatt búcsút vettünk - és Csizmazia Sándor igazgató lelkész. Végül még egy izgató kérdést szeretnék az olvasok elé tárni, és szeretném megszólítani az egyházmegyék vezetőségét és gyülekezeteit: Krisztushitünkből miért nem fakad több szeretetszolgálat? Miért passzoljuk le és át a felelősséget? Ifj. Kendeh György diakóniai lelkész Igehirdetés - mely nem hangozhatott el D. Ordass Lajos püspök 1956 októberében újra elfoglalhatta püspöki székét. A forradalom eseményei azonban meggátolták abban, hogy előre tervbe vett szolgálatait elvégezze. így történt ezzel a prédikációval is. Október 28-án a Budapest-zuglói templomban hangzott volna el, de - ahogy a prédikáció végén sajátkezű írását olvashatjuk - elmondásában a véres események meggátolták. (Az igehirdetést kivonatosan közöljük.) Bűnbocsánat Mt 18,23-35 Jézus Krisztus Urunknak minden időben sok kemény- fejű, nehezen értő tanítványa van. Ma is. Régidőkben is így volt. Első tanítványai között is. A legnehezebben értők egyike a nagy apostol: Péter volt. Ha az okot keressük, amely miatt Jézus ezt a példázatot elmondta, akkor éppen Péter keményfejűségére bukkanunk. Az ő kemény fejébe sem akart beleférni a megbocsátás evangéliuma. Közvetlenül a példázat előtt olvassuk, hogy Péter Jézushoz ment ezzel a kérdésével: „ Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkeznie és néki megbocsátanom? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. ” Jézus válasza nagyon alkalmas volt arra, hogy hallgatói könnyen megjegyezzék. Még máig is tudják - nem keresztyén emberek is. Urunk mégsem elégedett meg ezzel. Mert így, ahogyan ez a mondat hangzik, szinte beteljesíthetetlen, szívet nehezítő parancsnak hangzik. Pedig Jézus evangéliumot hirdetett, mely fölszabadít. - Ezért mondta el ezt a példázatot... Jézus hasonlata azzal kezdődik, hogy volt'egyszer egy király, aki egyik szolgájának 10 000 tálentomnyi - elképzelhetetlenül nagy - tartozását elengedte. Itt van ennek a történetnek a szíve. Ez keresztyénsé- günk veleje. Ezt a történetet így kizárólag csak Jézus tudta elmondani Ilyesmiről ezen a világon csak a keresz- tyénség tud. Minden vallásban - gyöngébb vagy erősebb hangsúllyal - szó esik a bűnbocsánatról. De minden más vallásban a menetirány pontosan a fordítottja annak, amit a keresztyénségben látunk. A vallások sokasága, amelyeket emberek alapítottak, szinte egybehangzóan azt tanítja, hogy először az embernek kell áldozatot áldozat után meghoznia. Azt az áldozatot is, hogy valakinek megbocsátja, amivel igazságtalanul vétett ellene. És ha az ember ebbe jól belegyakorolta magát - ha megfelelő érdemeket szerzett -, akkor esetleg odaléphet Isten elé azzal a reménységgel, hogy ennyi jóság láttán Isten talán neki is megbocsát... De úgy, amint Bibliánkban olvassuk, kizárólag Isten Fia, Jézus mondhatta el. Áldott legyen érte, hogy elmondta! Az Isten és ember közötti kapcsolat ezzel kezdődik: a király elengedi a tartozást. Éppen ez az evangélium! Ezt jött elmondani Jézus. Jó volna egyszer az evangéliumokat ennek szem előtt tartásával végigolvasni Jézus egyetemes kegyelmet hozott. Akik hallgatták, szavából ezt értették meg. Emiatt lázadoztak ellene az emberi szabályokkal telitűzdelt vallás képviselői - a farizeusok és az írástudók. De éppen ezért ragaszkodtak hozzá — egyetlen reménységükhöz - a vámszedők és a bűnösök. Ez a vasárnap a reformációra való emlékezésünk hetét nyitja meg. Ha azt kérdezi valaki, hogy mi az, amit a reformáció valójában visszaállított eredeti értékében, annak most azt válaszolom, hogy pontosan ezt: A bűn- bocsánat boldogító evangéliumát! Azt, hogy Isten előbb bocsát meg. Érdemünk nélkül. Kegyelemből. És ha az egyház úgy akarja végezni szolgálatát a mai világban, hogy szolgálatának egyáltalában értelme legyen, akkor éppen ezt kell hirdetnie: A kezdetnél - Isten és ember egymáshoz való viszonya rendezésének a kezdeténél - Isten áll. A szeretet, a megbocsátás, a könyö- rület Istene. Őhozzá nem úgy kerülünk közel, hogy mi menetelünk feléje és mi keressük Őt, hanem egyedül úgy, hogy Ó jön hozzánk, és Ő talál meg minket minden el- tévelyedettségünkben vagy elrejtőzködésünkben. Hogy 'Istenhez való viszonyod milyen lesz, hogy egyáltalában megnyugtató módon rendeződik-e - vagy másként kifejezve -, hogy lelki békességre jutsz-e, az attól függ hogy Jézus példázatainak erejét megfigyeled-e, elfogadod-e és főként: szívedbe zárod-e? Itt van keresztyénséged kezdete, lényege, befejezése, mindene! A többi, amiről a példázatban szó esik - az következmény. Következmény. Nem előföltétel. Ez persze semmiképpen sem jelenti azt, hogy lényegtelen. Ellenkezőleg! Nagyon fontos! Erről a következményről - a folytatásról - aránylag rövidebben akarok ma szólni. Bár egész igehirdetést is ki lehetne vele tölteni. A következményt tévesen lehet - és szokás levonni. Kétféle tévedésre mutat rá ez a bibliai tanítás. Tévedtek a szolgatársak is, akikről azt olvastuk, hogy lelketlen hitelező szolgatársukat látva, „fölöttébb megszomorodának és elmenvén, mindent megjelentének az Uruknak”. Tehát följelentették. Ennél a fölháborodott árulkodásnál sokkal jobban tették volna, ha kíméletlen szolgatársukat igyekeztek volna szívvel rábeszélni, hogy térjen eszére. De még ennél is sokkal jobban tették volna, ha fojtogatott, szorongatott szolgatársuknak segítségére siettek volna. Ha összeadták volna azt a potom 100 dénárt, és így társukat, feleségét és gyermekeit megszabadították volna az adósok tömlöcéből. Mert tévedés az, ha az emberi hálátlanságot csak megítélni tudjuk, de közben elfelejtjük - nagy fölháboro- dásunk miatt - a bajban lévőt megsegíteni. A másik végzetesen téves módon levont következtetést ennek a szívtelen szolgának a példája mutatja. Kegyelmet fogadott el, kegyetlenséget gyakorolt. Vizsgáljuk meg jól saját szívünket. Tényt állítok: csak azért élünk - még ma is -, mert irgalmas Istenünk van, bűnbocsátó. Aki megszán. Ez a tény kötelező erejű. Forgasd meg szívedben a kérdést, hogy nem volna-e valaki számára éltető, gyógyító, fölszabadító, ha te meg tudnál neki bocsátani? Nem részletezek. Rád bízom e kérdés eldöntését. Azért, hogy ne az én rábeszélő szavam legyen az, amely meggyőz téged. Az a nézetem: sokkal jobb neked, ha a saját szíved győz meg téged. A bűnbocsánat éltet. Isten irgalma éltet. Ha nem volna irgalmas, akkor már régen végünk volna. - A gyűlölet ugyanis öl. Mindenütt és mindenkor öl. A megbocsátás hiánya a világot taszította nyomorba. Kérésem hozzád ez: fogadd el Istentől egész életedre a bocsánatot. Megkaphatod Adja. - Fojtogató gyűlölet helyett pedig éltess! - Megbocsátással. J tt WAM-Stt VoCvUL „ iXMKUA**-1 MAJTVlCLiAADvia. «wAí&íarf Gtscm it> utJUi^'K'^ü.LLít cl ‘jSutSOWv IVcWlI cl. VvO*^- ***■ » g:'W\W-*aí&. fAf.0. cjcrw., 1.4-gCm. 'wvwi. tíLtzOCvC nxitcifct '■•Ak'vvOi.WcSJt VTfVStridiújidiun. ciuct&ax.G. fctrtihrr<»<*££> IfcfcWu cltí. a Ua/WL UtíNl GOC4c£/WiJtöt KiAAfiJÍ- Pvl -aALVa. • Crjc'cni.'vA.'f í-(Az igehirdetés teljes szövege megjelent Ordass Lajos: Válogatott írások c. kötetben. Válogatta: Szépfalusi István [1982])
