Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-10-22 / 43. szám

LvangeuKus ruet iaao. uKTOBfcH Egy orgona mesés története- avagy bátorításul szolgáló történet a kis gyülekezeteknek Krisztus-hit és szeretetszolgálat Őszi konferenciák a diakónia jegyében Azt mindig is tudtam, hogy iga­zából több a kis gyülekezet, mint a nagy. Több az, amelyet csak tagjai hordoznak szívükön, mint az or­szágszerte jegyzett. Ám ezeket is le­het nagyon szeretni, értük hálát ad­ni, mint ahogyan életünk nagy ün­nepei mellett a hétköznapokért is. Egy ilyen társgyülekezetei kö­zött Páhi, ahol valljuk, hogy sokad­szor, és hisszük, hogy nem utoljára tapasztalhattuk meg egy orgona kapcsán, hogy az Istennek semmi sem lehetetlen. A történet a következő: volt egyszer, nem is olyan régen egy több mint száz éves harmónium, mely egy vasárnapon megszűnt működni, megszokott kedves hangjával szolgálni. A kis gyüleke­zet elhatározta, hogy gyűjtést ren- déz, és megpróbálkozik a lehetet­lennel, hangszert vásárol. Érkez­tek nagy összegek, kis összegek, de mindez kevésnek bizonyult. Idáig sok gyülekezetnek ismerős lehet a történet. Amiért azonban sajátos fordulatot vett, az köszönhető a páhi gyülekezet legidősebb, legta­pasztaltabb tagjának, özv. Péter- mann Adámnénak, az alapító lel­kész özvegyének, egykori tanító­jának és több mint 60 éven át, 90. életévét is átlépve szolgált kánto­rának, aki végig követte a gyüleke­zet történetét, tanúja volt emberi sorsoknak, életfordulóknak. Ő ke­reste meg hangszerügyben a né­metországi Vallendarban élő, de Páhihoz érzelmileg szorosan kötő­dő keresztfiát, Draskóczy Jánost, hogy segítsen valami módon. Bár kicsi a gyülekezet, azért „szíve ál­mok temploma” és nagyon hiány­zik egy hangszer. Az, hogy a kérés szívig hatolt, abból is kitűnik, hogy nem a könnyebb utat válasz­totta - mondjuk egy pénzösszeg küldésével -, hanem bizonyára nem kevés utánajárással talált rá történetünk orgonájára, mely a Vallendari Evangélikus Gyüleke­zet tulajdonát képezte. Egy bör­tönben kísérte a bűnből való sza­badulás énekét. Isten csodálatos terve folytán ezt a szinte vadonat­új, kétmanuálos, digitális orgonát kaptuk meg ajándékba a német gyülekezettől, hogy regényes útját megtéve, immáron Páhin kísérje a hívek énekét. Sohasem felejtjük el azt a vasár­napot, amikor először szólalt meg történetünk orgonája ifj. Bán Ist­ván mindenkit lenyűgöző játéka nyomán. Sohasem felejtjük el az igehir­detés és áldás szavait, mert a gyü­lekezet egykori, szeretve tisztelt lelkész dr. Cserháti Sándor profesz- szor mondta azokat. Sohasem felejtjük el, mert együtt örültek velünk az egykor Páhin szolgáló lelkészek és család­tagjaik. Sohasem felejtjük el, mert így lehetővé vált a hívek adományából a templom gázfűtése... sohasem felejtjük el a mi ünnepünket, mert azóta is megszólal vasárnapról Ifj. Bán István az orgonánál vasárnapra szép hangján az éppen ez időben Páhira költöző fiatal kántor, Supka Zsoltné szolgálatá­val. Van egy jól látható példánk te­hát, hogy az Istennek semmi sem lehetetlen. Hála legyen Neki és mindazoknak, akik szereplői vol­tak orgonánk történetének. N. V. Időben talán túl közel is volt egy­máshoz a két konferencia, hiszen a kettőt mindössze két hét választotta el egymástól, de azt gondolom, hogy inkább kiegészíti egymást, mintsem konkurálna a két konferencia. írá­som célja nem egyszerűen ismerte­tés, hanem szeretném ismételten is felhívni egyházunk tagjainak figyel­mét a hitből fakadó szeretetszolgálat elengedhetetlenségére és szükség- szerűségére. Evangélizáció munkamegbeszéléssel Az immár hagyománnyá vált Dia- kóniai Evangélizációs Konferenciát augusztus utolsó napjaiban tartottuk Gyenesdiás Kapernaumban. Első­sorban azokat hívtuk erre a konfe­renciára, akik gyülekezeti diakó- niában tevékenykednek, akár mint önkéntes munkások, akár mint gyü­lekezeti alkalmazottak. A konferen­cia mottója. iyA hit is halott cselekede­tek nélkül!” (Jakab 2,26) A főtéma összefüggésében Keve- házi László ny. esperes-lelkész tartott három bibliatanulmányt Jakab levele alapján. Hit és szeretetszolgálat; sze­retetszolgálat és hit nem választható el egymástól, nem játszható ki egy­más ellen, mind a kettő az üdvösség kérdése is - hangsúlyozta tanulmá­„Az Úré a földkerekség” A Külmissziói Kiskönyvtár 2. füzete nyában. Bibliakörökben igyekeztünk a napi mondanivalót aktualizálni és személyekre lebontva élettel megtöl­teni. Reggel áhítattal kezdtünk - Keveházi Lászlóné, Czégényi Klára szolgálatával, aki az Útmutató igéi alapján kérdezett hitünk megélésé­ről. Este szintén áhítattal fejeztük be a napot - az utolsót közös úrvacsorá­val -, melyen e sorok írója lKor 13 alapján szólt igehirdetésében a „kü­lönb” útról. A délutáni programban két előadás hangzott el: Diakóniai szolgálatunk kihívásai és lehetőségei (ifj. Kendeh György), a másik nap Az ökumenikus női munkaközösség szolgálata (Keveháziné) előadásában. Az esti fórumokon egész egyhá­zunk szolgálatáról és gyülekezeteink diakóniai szolgálatáról beszélget­tünk bevezető előadások, ismerteté­sek után. Az Igére figyeltünk és ezért lett iz­galmas kérdés mindannyiunk számá­ra - átlagban 40-en voltunk - az a ki­hívás, mellyel naponta szembesül minden keresztyén ember, minden gyülekezeti tag közeire és távolabbra nézve. A szükség nagy - egyre na­gyobb lesz. A lehetőségek szűkül­nek? - Nem! - Lehet ma is, megszo­rító gazdasági intézkedések ellenére és közepette is gyülekezeti szinten Nincs abban &mmi meglepő, hogy a külmisszió történetében újra és újra felbukkannak a gyermekek. Az elmúlt, szentimentalizmusra haj­ló korokban fel lehetett rázni egy- egy gyermekcsoportot a szegény vak kínai lány történetével, vagy a haza­utazni vágyó misszionárius hajójegye árának összeadásával. Missziói per­selyek, vallásos esteken elhangzó versek hirdették, hogy milyen fontos lehet egy fillér is! Az 1934-ben ala­kult Missziói Gyermekközösség két indiai gyermek taníttatásához járult hozzá. Önzetlenségre, jószívűségre nevelték ezzel a gyermekeket. „Nem­csak magadért vagy felelős: oszd meg tízóraidat azzal, akinek nincs, kará­csonyra adj játékaidból a szegé­nyebbnek, zsebpénzed tizedét tedd a külmissziós perselybe a pogány kí­nai, japán, afrikai vagy arab gyerekek számára. Isten megáld érte!” Nem akarok ezekkel a sorokkal nosztalgiázni, de azt se mondom, hogy ezek a fillérek nem sokat jelen­tettek, azt se, hogy hiábavaló „ten­gerben csepp”-fáradozások voltak ezek. Hiszen ma is azok az emberek tudják tizedüket másokra fordítani, akiket így neveltek, azok áldoznak a külmisszióra is, akik tudják: forintjaik számítanak egy jó cél szolgálatában. A Külmissziói Kiskönyvtár 2. füze­tének is az a célja, hogy irányítsa a mai gyerekeket az önzetlen segítés útjára, hogy megtanítsa körültekin­teni a világban. Külmissziói Egyesü­letünk vezetősége szeretné, ha a Krisztust nem ismerők gondja nem­csak a hatvan éven felüliek gondja lenne! Ezért szerkesztett Bálintné Kis Beáta Bencze Imrével együtt egy gyermekeknek szóló tájékoztatót, munkafüzetet „Az Úré a földkerek­ség” címmel. Pár oldalon azokról az alapvető dolgokról olvashatunk, me­lyet a külmisszióról tudnia kellene minden keresztyénnek. Kiszínezhető rajzokkal, kitöltésre váró kérdésekkel találkozhatunk; megismerhetjük belőle a külmisszió mai feladatait és lehetőségeit. A kis füzetet leginkább hittanos használatra ajánljuk. Lehetne havi A Szlovén Evangélikus Egyház új vezetői egy-egy hittanórát a külmissziónak' szentelni, vagy egyszerre 4-5 órában foglalkozni vele. (Az előbbi azért jobb, mert folyamatosan előkerül a kérdés.) Ezeken az alkalmakon elő lehet venni a missziói perselyt is, hogy ébressze a gyerekek felelősségét. A külmisszió és a rádiómisszió iránt felelősséget érző testvéreink adományaiból készült ez a füzet is; ajándékba kapja mindenki, aki kéri. (A további adományok segítik, hogy újabb tájékoztatókat szerkesszünk.) Jó hír, hogy a tanév végén - június 3. hetében - külmissziói gyermektá­bort tervezünk Foton, ahol remény­ségünk szerint Seija Kurronen arab gyermekekkel foglalkozó misszioná­rius is részt venne. Azok a gyerme­kek, akik a külmisszióval kapcsolatos rajzokat vagy írásokat küldenek, kedvezményesen vehetnek részt ezen a pár napon. „Az Úré a földkerekség” minta- példányait kiküldtük már a gyüleke­zetekhez. Fogadják szeretettel és rendeljék meg a szükséges példány- számot a hittanos, gyermekbiblia- órás gyerekek részéré!' „Amikor va­laki Krisztus gyermekévé lesz, akkor a hitrejutás öröme őt is misszioná­riussá teszi.” (Idézet a füzetből) Biné Szép ünnepség színhelye volt jú­nius második vasárnapján az oszt­rák határhoz közel fekvő telepü­lés, Górni Slaved. A Muravidék, Szlovénia evangélikussága és a környező országok evangélikus egyházának vezetői, képviselői együtt örvendezhettek a Szlovén Evangélikus Egyház új vezetői, tisztségviselői beiktatása alkalmá­ból. A zsúfolásig megtöltött temp­lomban és a templom falain kívül egy szívvel zengett: Erős vár a mi Istenünk. Skalics Gusztáv maráci, Josár Lajos bodóhegyi és Balazsics Jenő battyándi lelkészek szolgála­tával iktatták be Emisa Gézát es- peresi és Kercsmár Sándort fel­ügyelői tisztségébe. A kis Szlovén Evangélikus Egyház "megbecsülé­sét je(zi^ hogy a Tfelevízió egyenes adásban közvetítette az ünnepi is­tentiszteletet, melyen Milán Kucán államfő és felesége is részt vett. Az államfő köszöntőjében eredmé­nyes munkát kívánt az újonnan be­iktatott vezetőknek. Az LVSZ ré­széről Görög Tibor Európa-titkár üdvözölte az ünneplő gyülekeze­tei. Súlyos betegsége miatt Novák Lajos, a stafétabotot átadó espe­res, aki több mint két évtizedig volt Kuhár József felügyelővel az egyház vezetője, nem lehetett je­len. A volt felügyelő meghatódot- tan szólt - a volt esperes nevében is - a stafétabotot átvevőkhöz, és azokhoz, akik közt nehéz időkben végezték az egyház vezetését. Az ünnepi istentisztelet után a közeli iskola tornatermében terített asz­talok mellett folytatódott az alka­lom, a köszöntések sora, amelyben > visszatekintettek a felszólalók, há­lát adva Istennek az eddig megtett útért, szolgálattevőkért és.a továb­bi együttmunkálkodás reményé­ben kívánták Isten áldását az új ve­zetőkre. Smidéliusz Zoltán Meghívó A Budavári Evangélikus templom 100 éve épült ünnepi sorozat - reformáció havában 1995. október 24-29. Kedd, 18. ó.: Dr. Fabiny Tibor. A kezdetek. Közreműködik: Cantus Corvinus műv. vez. Klembala Géza Igét hirdet: Hafenscher Károly Szerda, 18. ó.: Benczúr László: A templom szerepe a gyülekezet életében. Köz­reműködik: Benczúr Erzsébet ének - Fassang László orgona Igét hirdet: Balicza Iván Csütörtök, 18.6.: Keszthelyiné Sztehló Sára bemutatja D. Koren Emil „Buda­vári Krónika” c. könyvét Vendégünk a finn testvérgyülekezet lelkésze, Mikko Reijonen / Kouvola. Közreműködik gyülekezetünk 40 éves Schütz Kórusa ve­zényel: Csorba István karnagy Péntek, 18. ó.: Fejezetek templomunk történetéből - Madocsai Miklós. Igét hirdet Mózes Árpád püspök, Kolozsvár. A 35 éves orgonát bemutatja Peskó György orgonamfivész, kántor Szombat Egykori iskolánk története - Szabó László tanár, presbiter. Közre­működik Lőrinczné Morvay Éva és Tornai Péter gitárművészek. Igét hirdet Walter Last ielkész/Schrohenhausen Vasárnap: 11 órakor ünnepi istentisztelet és közgyűlés. Igét hirdet Szebik Im­re püspök felvállalni és végezni a másokat segí­tő szolgálatot. Sok jó és követendő példát ismerhettünk meg (pl. Szé­kesfehérvárról és több gyülekezet­ből) - ezekre egy későbbi számunk­ban még visszatérünk. - Evangélizá­ció volt négy napig - ebből nem kö­vetkezhetett más, mint a hétköznapi élet szolgálatának kérdése. Munkamegbeszélés evangélizációval Szeptemberben tartottuk a „köte­lező” konferenciánkat, az Országos Diakóniai Konferenciát Püiscsabán, melyre egyházunk szeretetintézmé- nyeinek vezetői, igazgatói, valamint az egyházmegyék esperesei és diakó­niai előadói voltak hivatalosak. Ez a konferencia minden évben „munka- megbeszélés” azok számára, akik hi­vatalból és hivatásszerűen foglalkoz­nak elsősorban az intézményes diakónia kérdéseivel, feladataival. Az első előadásban, melyet Szebik Imre, a diakóniai szolgálatot felügye­lő püspök tartott, társadalmi analí­zist, bibliai mozaikokat, egyháztörté­neti képeket, mai gyakorlati példá­kat, valamint távlati kérdéseket állí­tott elénk a diakóniai szolgálat összefüggésében. A másik alapozó előadást dr. Frenkl Róbert országos felügyelő tar­totta, aki meggyőző módon beszélt a képzés és önképzés, az intézmények és gyülekezetek kapcsolatáról, vala­mint a házi betegápolási rendszer kérdéseiről. A „munkamegbeszélés” jelentős állomása volt az otthonok gondjai­nak, feladatainak megbeszélése. A beszámolókból egyértelművé vált, hogy jelentős túljelentkezéssel és egyre inkább jelentős gazdasági gonddal küzdenek otthonaink. - Egyik délutánunkat a gazdasági kér­déseknek szenteltük, melynek elő­adója Kendeh Györgyné, az Országos Egyház pénzügyi munkatársa volt. A megbeszélésen világossá vált, hogy a jelenlegi szabályozok, pénzügyi ren­delkezések jelentős odafigyelést, plussz munkát igényelnek otthona­inktól, ami sokszor elveszi az energi­át és időt az érdemi munkától. Az azonban természetes, hogy egyházi intézményeink az előírások betartá­sával működhetnek. Ez következik szolgálatunk alapjaiból is. Két otthon munkáját nézhettük meg közelebbről, alaposabban. Piliscsabán működik a SILÓ intéz­mény, mely a FÉBÉ Betéti Társasá­ga keretében épít 21. századi otthont a mozgássérült embertársaink szá- _ mára,’(Errőlazotthonrólszinténegy későbbi számunkban számolunk be részletesen.) Budapest-Hűvösvölgyben műkö­dik a SAREPTA Szeretetotthon, ahol időseket és fogyatékosokat gon­doznak. Sok olyan kezdeményezést, meg­valósuló gyakorlatot láthattunk, me­lyet hasznosítani tudunk. Munkánkat az Ige fényében vé­geztük. Ez volt az alap. Evangélizá­ciós igehirdetéssel szolgált Smi­déliusz Zoltán esperes, Bálint László esperes, Roszik Mihály lelkész - aki több mint 40 éve elkötelezett diakó­niai munkás, s akitől ebben a körben nyugdíjba vonulása miatt búcsút vet­tünk - és Csizmazia Sándor igazgató lelkész. Végül még egy izgató kérdést sze­retnék az olvasok elé tárni, és szeret­ném megszólítani az egyházmegyék vezetőségét és gyülekezeteit: Krisz­tushitünkből miért nem fakad több szeretetszolgálat? Miért passzoljuk le és át a felelősséget? Ifj. Kendeh György diakóniai lelkész Igehirdetés - mely nem hangozhatott el D. Ordass Lajos püspök 1956 októberében újra elfoglal­hatta püspöki székét. A forradalom eseményei azonban meggátolták abban, hogy előre tervbe vett szolgálatait elvé­gezze. így történt ezzel a prédikációval is. Október 28-án a Budapest-zuglói templomban hangzott volna el, de - ahogy a prédikáció végén sajátkezű írását olvashatjuk - elmondá­sában a véres események meggátolták. (Az igehirdetést ki­vonatosan közöljük.) Bűnbocsánat Mt 18,23-35 Jézus Krisztus Urunknak minden időben sok kemény- fejű, nehezen értő tanítványa van. Ma is. Régidőkben is így volt. Első tanítványai között is. A legnehezebben ér­tők egyike a nagy apostol: Péter volt. Ha az okot keressük, amely miatt Jézus ezt a példáza­tot elmondta, akkor éppen Péter keményfejűségére buk­kanunk. Az ő kemény fejébe sem akart beleférni a meg­bocsátás evangéliuma. Közvetlenül a példázat előtt ol­vassuk, hogy Péter Jézushoz ment ezzel a kérdésével: „ Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vét­keznie és néki megbocsátanom? Még hétszer is?” Jézus így válaszolt: „Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. ” Jézus válasza nagyon alkalmas volt arra, hogy hallga­tói könnyen megjegyezzék. Még máig is tudják - nem ke­resztyén emberek is. Urunk mégsem elégedett meg ezzel. Mert így, ahogyan ez a mondat hangzik, szinte beteljesíthetetlen, szívet nehe­zítő parancsnak hangzik. Pedig Jézus evangéliumot hirde­tett, mely fölszabadít. - Ezért mondta el ezt a példázatot... Jézus hasonlata azzal kezdődik, hogy volt'egyszer egy király, aki egyik szolgájának 10 000 tálentomnyi - el­képzelhetetlenül nagy - tartozását elengedte. Itt van ennek a történetnek a szíve. Ez keresztyénsé- günk veleje. Ezt a történetet így kizárólag csak Jézus tud­ta elmondani Ilyesmiről ezen a világon csak a keresz- tyénség tud. Minden vallásban - gyöngébb vagy erősebb hang­súllyal - szó esik a bűnbocsánatról. De minden más val­lásban a menetirány pontosan a fordítottja annak, amit a keresztyénségben látunk. A vallások sokasága, ame­lyeket emberek alapítottak, szinte egybehangzóan azt ta­nítja, hogy először az embernek kell áldozatot áldozat után meghoznia. Azt az áldozatot is, hogy valakinek megbocsátja, amivel igazságtalanul vétett ellene. És ha az ember ebbe jól belegyakorolta magát - ha megfelelő érdemeket szerzett -, akkor esetleg odaléphet Isten elé azzal a reménységgel, hogy ennyi jóság láttán Isten talán neki is megbocsát... De úgy, amint Bibliánkban olvassuk, kizárólag Isten Fia, Jézus mondhatta el. Áldott legyen érte, hogy el­mondta! Az Isten és ember közötti kapcsolat ezzel kezdődik: a király elengedi a tartozást. Éppen ez az evangélium! Ezt jött elmondani Jézus. Jó volna egyszer az evangéliumo­kat ennek szem előtt tartásával végigolvasni Jézus egyetemes kegyelmet hozott. Akik hallgatták, sza­vából ezt értették meg. Emiatt lázadoztak ellene az embe­ri szabályokkal telitűzdelt vallás képviselői - a farizeusok és az írástudók. De éppen ezért ragaszkodtak hozzá — egyetlen reménységükhöz - a vámszedők és a bűnösök. Ez a vasárnap a reformációra való emlékezésünk he­tét nyitja meg. Ha azt kérdezi valaki, hogy mi az, amit a reformáció valójában visszaállított eredeti értékében, annak most azt válaszolom, hogy pontosan ezt: A bűn- bocsánat boldogító evangéliumát! Azt, hogy Isten előbb bocsát meg. Érdemünk nélkül. Kegyelemből. És ha az egyház úgy akarja végezni szolgálatát a mai világban, hogy szolgálatának egyáltalában értelme le­gyen, akkor éppen ezt kell hirdetnie: A kezdetnél - Isten és ember egymáshoz való viszonya rendezésének a kez­deténél - Isten áll. A szeretet, a megbocsátás, a könyö- rület Istene. Őhozzá nem úgy kerülünk közel, hogy mi menetelünk feléje és mi keressük Őt, hanem egyedül úgy, hogy Ó jön hozzánk, és Ő talál meg minket minden el- tévelyedettségünkben vagy elrejtőzködésünkben. Hogy 'Istenhez való viszonyod milyen lesz, hogy egyál­talában megnyugtató módon rendeződik-e - vagy más­ként kifejezve -, hogy lelki békességre jutsz-e, az attól függ hogy Jézus példázatainak erejét megfigyeled-e, elfo­gadod-e és főként: szívedbe zárod-e? Itt van keresztyénséged kezdete, lényege, befejezése, mindene! A többi, amiről a példázatban szó esik - az következ­mény. Következmény. Nem előföltétel. Ez persze semmi­képpen sem jelenti azt, hogy lényegtelen. Ellenkezőleg! Nagyon fontos! Erről a következményről - a folytatásról - aránylag rövidebben akarok ma szólni. Bár egész ige­hirdetést is ki lehetne vele tölteni. A következményt tévesen lehet - és szokás levonni. Kétféle tévedésre mutat rá ez a bibliai tanítás. Tévedtek a szolgatársak is, akikről azt olvastuk, hogy lelketlen hitelező szolgatársukat látva, „fölöttébb megszomorodának és elmenvén, mindent megjelenté­nek az Uruknak”. Tehát följelentették. Ennél a fölhábo­rodott árulkodásnál sokkal jobban tették volna, ha kí­méletlen szolgatársukat igyekeztek volna szívvel rábe­szélni, hogy térjen eszére. De még ennél is sokkal jobban tették volna, ha fojtogatott, szorongatott szolgatársuk­nak segítségére siettek volna. Ha összeadták volna azt a potom 100 dénárt, és így társukat, feleségét és gyermeke­it megszabadították volna az adósok tömlöcéből. Mert tévedés az, ha az emberi hálátlanságot csak megítélni tudjuk, de közben elfelejtjük - nagy fölháboro- dásunk miatt - a bajban lévőt megsegíteni. A másik végzetesen téves módon levont következtetést ennek a szívtelen szolgának a példája mutatja. Kegyel­met fogadott el, kegyetlenséget gyakorolt. Vizsgáljuk meg jól saját szívünket. Tényt állítok: csak azért élünk - még ma is -, mert irgalmas Istenünk van, bűnbocsátó. Aki megszán. Ez a tény kötelező erejű. Forgasd meg szívedben a kérdést, hogy nem volna-e valaki számára éltető, gyógyító, fölszabadító, ha te meg tudnál neki bocsátani? Nem részletezek. Rád bízom e kérdés eldöntését. Azért, hogy ne az én rábeszélő szavam legyen az, amely meggyőz téged. Az a nézetem: sokkal jobb neked, ha a saját szíved győz meg téged. A bűnbocsánat éltet. Isten irgalma éltet. Ha nem vol­na irgalmas, akkor már régen végünk volna. - A gyűlö­let ugyanis öl. Mindenütt és mindenkor öl. A megbocsátás hiánya a világot taszította nyomorba. Kérésem hozzád ez: fogadd el Istentől egész életedre a bocsánatot. Megkaphatod Adja. - Fojtogató gyűlölet helyett pedig éltess! - Megbocsátással. J tt WAM-Stt VoCvUL „ iXMKUA**-1 MAJTVl­CLiAADvia. «wAí&íarf G­tscm it> utJUi^'K'^ü.LLít cl ‘jSutSOWv IVcWlI cl. VvO*^- ***■ » g:'W\W-*aí&. fAf.0. cjcrw., 1.4-gCm. 'wvwi. tíLtzOCvC nxitcifct '■•Ak'vvOi.WcSJt VTfV­Stridiújidiun. ciuct&ax.­G. fctrtihrr<»<*££> IfcfcWu cltí. a Ua/WL UtíNl GOC4c£/WiJtöt KiAAfiJÍ- Pvl -aALVa. • Crjc'cni.'vA.'f í-­(Az igehirdetés teljes szövege megjelent Ordass Lajos: Válogatott írások c. kötetben. Válogatta: Szépfalusi István [1982])

Next

/
Thumbnails
Contents