Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-10-15 / 42. szám

Evangeu^us Elet 1995. október is. ffl jfls GYERMEKEKNEK jf[ OLIVÉR ÉS A JÓISTEN A panoráma Olivér lihegve kapaszkodik felfelé, már az utolsó métereknél tart a csúcsra vezető úton. Az égen rikol- tozva köröz egy fekete tollú madár. Lejjebb az úton apa közeledik, bukdácsolva a kövek között. Idefent minden csendes és nyugodt. Olivér leveszi a bakancsot,'és'lehúzza a vastag'pa­mutzoknit. Erezni szeretné talpával a puha pázsit si- mogatását. Rövid szárú, dús levelű sárga és fehér csil­lagvirág nyílik mindenütt. A ködlepte völgyön túl he­gyek tűnnek elő. Mint kék színű, hullámzó szalagok, egyik a másik után, hosszan, messzire elnyújtózva. Olivér nagyokat szippant a levegőből. Lábujját bele­fúrja a fűbe, és néz, csak néz. „Szép ez a hely, Jóisten!” „Kérlek”, mondja Isten, „élvezd, ameddig csak jól esik.” FERI BÁCSI JÁTÉKAI Zsol-tár-lat Furcsa ez a cím, pedig egyszerűen egy rajzpályáza­tot takar. Az lesz ugyanis a feladat, hogy négy héten keresztül egy-egy zsoltárhoz készítsetek rajzot, olyan képet, amit a zsoltár sorai ihletnek. Minden beküldött mű már önmagában pontot ér, de természetesen kü­lön is értékeljük a legjobban sikerült alkotásokat. Most az első zsoltárhoz kell rajzot készíteni. Rajzaitokat a lap dátumát követő keddig adjátok postára! Jó munkát kívánok! „ELMESÉLNEM NEKED...” Elindítottunk egy olyan rovatot, amelyben az álta­latok írt versek válhatnak lapunk olvasóinak közkin­csévé. Ehhez az kell, verseket! Most Erényi Gizella, közöljük. Derű Micsoda reggel! Megenyhült az ég, felhőtlen gyöngéd sugárzó kékje mosolyra késztet: Már foszlik a gond, bimbózik remény és repes a szív. hogy írjatok és küldjétek budapesti olvasónk írásait * Ébresztő... madárricsajra ébredek, a dallamlárma jólesik; üdít szívet, tanít: Örülj! örülj új nappalodnak, zengjél velünk zsoltárokat - hálát a fényért, életért. Humorzsák A hetvenéves zeneszerző, Gluck, már olyan elesett, be­teg volt, hogy az ágyat sem tudta elhagyni, és nagyon ke­vés látogatót volt szabadfogadnia. Egyik ezek közül Sa­lieri, a komponista volt, Gluck védence és barátja. Sa­lieri tudta, hogy a beteget nem szabad felizgatni, de nem tudta megállni, hogy munkájával járó gondjairól ne be­széljen. így elmesélte, hogy az „Utolsó ítélet” című zene­művön dolgozik, és nem tudja, hogy Krisztus szerepét te­nor vagy bariton hangfekvésre komponálja-e. Gluck a következő választ adta:- Fel a fejjel, kedves barátom! Én hamarosan tudni fogom, milyen a hanga. Akkor természetesen azonnal értesítelek majd. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyönk, Petőfi u. 359. Fakocka templomban „Műveim irodalmi értelemben véve ugyan nem vallá­sosak, de vallásos szelleműek, és - úgy érzem - temp­lomtérben szólalnának meg legjobban, tudományos be­vezetések és elemzések nélkül. Hangversenyteremben, te­hát ,világi’ környezetben, másképp szólnak. ” Galina Usztvolszkaja orosz komponista 1919- ben született Petrográdban. Alkotásainak modem és vallásos hangvétele miatt nem néztek rá jó szemmel a Szovjetunióban. Kellemetlenségei idején egykori tanára, maga Sosztakovics állt ki mellette. Három szokat­lan hangszerelésű, lazán összetartózó müvéről, amelye­ket a hetvenes években írt, a Philips Classics ki­adó 1993 áprilisában felvételt készített egy amsterdami templomban. A Schönberg Ensemble élén Reinbert de Leeuw zongorista állt. Előadásuk igé­nyes, a most megjelent és nálunk is kapható lemez hang­zása tiszta és plasztikus. A tubára, kisfuvolára és zongorára írt I. Kompozí­ció alcíme: Don a nobis pacem - Adj nekünk békét; a nyolc nagybőgőre, negyvenháromszor negyven- három centiméteres fakockára és zongorára írt másodi­ké Dies irae-Ama nap, a négy fuvolára; négy fa­gottra és zongorára írt harmadiké pedig Benedictus qui venit - Áldott, aki jön. „Mindenkit, aki valóban szereti az én zenémet, arra kérek, a teoretikus elem­zésről mondjon le.” Elementáris dolgokat csakis befogadni lehet. A befogadás szolgálatában persze állhat elemzés is, de az már nem teoretikus elemzés, hanem az élmény befogadása, tudatosítása. Usztvolszkaja zenéje elementáris zene. Foszlányok, töredékek, alapformák. Ősi világ elevenedik meg, a kezdetek hangjai törnek fel a mélyből, nyersen és durván, egyszerűen és erőteljesen. Messze van ez a zene a megszokott egyházi muzsikától - de vajon az egyház ősokától és végcéljától - Istentől - messze van-e? „Áldott, aki jön az Úr nevében! ” Jézus be­vonul Jeruzsálembe, és a tömeg lelkesen ünnepli. Aztán történik valami. A templomtisztítás. Jézus feldúl min­dent. „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.” -mondta más­kor. Akárcsak a méreg amely öl vagy gyógyít, öl és gyó­gyít. Kellő időben, kellő mennyiségben és kellő helyen gyógyít. Pál apostol is kétélű kardhoz hasonlította Isten beszédét. Feldúlja a felszíni, hamis békességet, hogy las- san-lassan igazi békesség köszönthessen be. A hamis bé­kesség elkerülhetetlen következményekkel jár, kard kö­veti. Elejét sem veheti más, csak a kard, amely azonban - végtére is - békességet hoz: Usztvolszkaja zenéje a nu- minózum jelenlétét reprezentálja a templomban, a titok­zatos, hatalmas Istenét. A mélység, a magasság egyszerű, hol szép, hol durva világát. Hogy az ősképi világ - bár­mi legyen is a hordozója - hogyan hat, azt a rezonancia helye dönti el. Világi környezetben másképp szólnak - mondta műveiről Usztvolszkaja. Nincs minden Istentől, de nélküle sincs semmi. Ezért mondta Pál apostol: „Azoknak, akik Istent szeretik, minden a javukra szolgál.” Közö­nyös, elutasító vagy eleve behatároló fogadtatás esetén semmi sem jelent áldást. Világi környezetben. Templom­térben viszont minden áldást jelent, származzék akár közvetlenül, akár közvetve Istentől, legyen akár megtar­tandó, akár elhagyandó. Amikor levetett saruval tekint az ember arra, aki jön, arra, ami jön, és igazán szembe­néz vele. Adj nekünk békét. Kemény zene. Ama nap. Csak hamis békesség után a harag napja. Áldott, aki jön. Az ősképek és hordozóik jönnek. Nyolc nagybőgő szól éppen, fakocka és zongora. A kocka el van vetve, az igazság-magvak, alapképlet-töredékek és kisebb-na- gyobb, közvetlenebb-közvetettebb hordozóik egészen az utolsó pillanatig jönnek. És templomtérben más­képp szólnak. fia taloknak Vándorút című rovatunkban szeretnénk hétről hétre valamilyen témát kifejteni, fiatalokat megkérdezni, esetleg szakvéleményt kérni azoktól, akik igazán értenek hozzá. Vallomások című rovatunkkal pedig bizonyságtételeket szeretnénk a fiatalok előtt megszólaltatni. Egyrészt az ország minden területéről való fia­talok vallanának arról, hogy mit jelent számukra Jézus közelsége. Másrészt, mivel úgy érzem, mára nagyon , kevés lett az elénk állítható példakép, idősek, lelkészek és teológiai professzorok bizonyságtételeiből is sokat | tanulhatunk. Novotny Dániel i VÁNDORÚT (1.) * * Énekeljünk az Urnák új éneket? „Pihenjetek, Jancsi, mert nem bírok a lóval!” - kiabált be valaki egy vidéki imaház ablakán, ahol talán a legelső keresztyén könnyű­zenei együttes gyakorolt. Innen, a 60-as évek közepéről indult el va­lami, ami mára már nagyon kinőtte magát. Zenekarok, feszti­válok, táborok az eredménye an­nak a munkának, amit akkor né­hány fiatal elkezdett. Kinőtte magát, bár ez nem volt egyszerű dolog. Sok kritika érte az új zenei irány megjelenését az egy­házban. De az az érdekes, hogy nem a kezdet kezdetén. Sőt akkor éppen nagy örömmel fogadták. Ki­csit később, ahogy terjedt a „mo­dern zene”, éledt föl az erősödő kritika: „ezzel nem lehet Istennek énekelni, zenélni!” Ez a kritika máig is él. Ma is elismert emberek szájából hallunk ilyen mondatot: „A gitár nem való a templomba!”, vagy ilyet: „Az elektronikus hang­szer, nem hangszer.” „Amit az Űr megtisztított, ne mondd azt tisztátalannak!” A ze­nére is érvényes ez! A „könnyű” zenére is! Ahogyan az orgonát is templomba illővé tehette Isten -, bár az orgona a keresztyénüldöző rómaiak orgiáit kísérte, és átkos hangszer volt -, úgy Isten meg­szentelheti a mai kor irányait is! Egy dolog a lényeg. Nem egy­szerűen zenéről van szó. Ném a magunk örömére, nem a zenéért önmagáért szól a keresztyén ének, a keresztyén zene! Az Istené a di­csőség, Istené a keresztyén zene. De manapság nem efelé hajlik a keresztyén „könnyű” zene, inkább azt mondják: „Jő együtt zenélni, jó együtt énekelni, felemelő dolog a zenélés”. De hova emel fel? Istenhez kell, hogy emeljen! Ne­ki, az O dicsőségére kell, hogy zengjen! És kell, hogy zengjen! Mi lenne, ha mindenféle világi témát, emberi örömöket, bánatot énekel­nénk meg, de Istenről nem esne szó? Szép gondolatok, mély érzé­sek - mondhatnánk, de a keresz­tyén zenének nem ez a dolga. Ha­nem a bizonyságtétel. Konkrétan! Kimondva, hogy Jézus Krisztus Úr! Merjük mi fiatalok is vállalni zenénkben ezt! Ne higgyük azt, hogy az az igazán értékes és jó ke­resztyén zene, ahol a szöveg na­gyon elvont, mély és filozofikus, és az már elavult, hogy „Jézus szíved­be lát...” Annak, akinek igazi a hi­te, sohasem lesz unalmas Krisztus dicsérete. Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Szentlelke ugyanúgy munkálkodik az egyszerű gondolatokban is! Egy a fontos: az Úrnak adjuk a di­csőséget. Mi maradjunk csak szol­VALLOMÁSOK (1.) Nagymamám révén kerültem a kelenföldi gyülekezetbe, de eleinte csak nyári táborokba szerettem iga­zán járni. Kicsit nehezen fogadtak el a gyerekek egy vak kislányt. Szeret­tem az együttléteket, a közös ének­lést, de bár ismertem sok bibliai tör­ténetet, itt, ezekben a táborokban nagyon fontossá tudott válni az egyik vagy a másik. Nagyon szeretem a karácsonyi történetet, de talán a tékozló fiú története a legkedvesebb. Olyan csodálatos az a szeretet, ahogyan az apa az egészen megrom-’ Ez a művészet már egészen ko­rán létezett, a Biblia tanúsága sze­rint különböző alkalmakon gyako­rolták, mint ünnepségeken, menyegzőkön, temetéseken vagy csak személyes alkalmakkor. Dá­vid vallási célra lévitakórust állí­tott fel. Az őt követő királyok is folytatták ezt a hagyományt. A Bibliában előforduló hang­szerek: lant, síp vagy fuvola, dob, gák, egyszerű zenészek, akik a hát­térben maradnak! így maradhat élő és ható a ke­resztyén zene, a keresztyén ének így lesz Isten áldása régin és újon. lőtt, hibákkal teli és főleg teljesen ér­demtelen fiút visszafogadja, a szere- tetével veszi körül. Nekem itt van Mirjám (így nevezte el azt a német juhász kutyát, aki vezeti, ha bármer­re megy), akivel igazán csúnyán bá­nok, szidom egész nap, meg is verem néha, de ő mégis olyan hűségesen és szeretettel viselkedik irántam, hogy nyugodtan rábízhatom a testi épsé­gemet. Pedig meg sem érdemiem, hogy ilyen kedves kutyám legyen... Kiss Etelka (18, Bp. Kelenföld, születésekor, orvosi hiba miatt lett vak) csengettyű, kürt (kosszarvból ké­szült), ezüstkürt, hárfa, tambura, citera, hegedű, cimbalom, trombi­ta. Ezen hangszerek leírásainak ja­vát Sámuel könyvében, a Dávidról szóló részekben, illetve a Zsol­tárok könyvében találjuk. A zene és az Istent dicsőítő és magasztaló ének fontos része a keresztyén életnek az Újszövetségben is. (Bibliai nevek és fogalmak) PÁLYÁZAT A Magyarországi Evangélikus Egyház Ifjúsági Bizottsága pá­lyázatot ír ki evangélikus ifjúsági csoportok felszerelésvásárlásá­nak támogatására. Célunk, hogy a további évekhez hasonlóan az ifjúsági csopor­toknak szerény anyagi segítséget adjunk a már esetleg meglévők­höz, hogy gitárt, pingpongasztalt, énekfüzetet stb. vásárolhassa­nak. Pályázni csak űrlapon lehet, amelyet telefonon, levélben lehet kérni, vagy személyesen átvehető az Üllői út 24. alatt Marton Ta­másnál (Tel.: 134-4591). A pályázatokat 1995. november 3-ig lehet beadni a fenti címen. A bírálóbizottság csak a kiírásnak megfelelő és határidőre be­érkező pályamunkákat tud értékelni. A rendelkezésünkre álló összeg: 200 000 Ft. B. J. D., a Jubál fesztivál egyik szervezője A zene a Bibliában Theológiai-történeti Fórum „A megbékélés, mint Isten ajándéka, és az új élet forrása” 1995. október 20. 930-1530 óra Deák téri Evangélikus Gimnázium (1052 Budapest) PROGRAM Megnyitó áhítat Dr. Pásztor János Előadás 3 megbékélés, mint Isten ajándéka és az új élet forrása” Dr. Bartha Tibor Korreferátum Történeti-társadalmi aspektus Dr. Gergely András Korreferátum Okumenikai aspektus Dr. Hafenscher Károly Fórum Ebédszünet Paneldiszkusszió A megbékélés gyülekezeteink életében Dr. Harmati Béla, dr. Hegedűs Lóránd, Révész Árpád, dr. Hecker Frigyes, dr. Ladocsi Gáspár A panelt vezeti: dr. Hafenscher Károly Zárszó Dr. Bóna Zoltán Minden érdeklődőt szeretettel várnak. PROTESTÁNS KULTURÁLIS EST „Fogadjátok be ebát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7) 1995. október 29. este 6 óra MOM Művelődési Ház Színházterme (Budapest XII., Csörsz u. 18.) PROGRAM Gyülekezeti ének: „Erős vár a mi Istenünk” 1-2. vers Megnyitó: dr. Bóna Zoltán Franz Tbnden „Erős vár a mi Istenünk” - kantáta Előadja a Lutheránia Ének- és Zenekar, vezényel: Kamp Salamon A szeretet himnusza; József Attila: A Dunánál, előadja: Csikós Sándor Előadás - bizonyságtétel: Kányádi Sándor Purcell: Urombita hang Mendelssohn: Angyalszárnyakon Lorenz: Áldjad én lelkem Előadja az Újpesti Harangkórus, vezényel: Simon Norbert Kányádi Sándor XC. Zsoltár; Reményik Sándor Ne ítélj, előadja: Incze Ildikó Somonyi Zoltán-Gryllus Dániel: Hegyibeszéd (részlet) előadja: Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos Ady Endre: Imádság háború után; Karinthy Frigyes: Előszó; József Attila: Csöndes estéli zsoltár; Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm, előadja: Balikó tamás Gárdonyi Zoltán: Lakozzál bennünk; Hándel-Pátkai: Csak téged dicsér Ellor-Tóka: Zengjétek Jézus nagy voltát! Előadja a Ráday Kórus, a Pesterzsébet Központi Gyülekezet Énekkara, és a Baptista Ifjúsági Kórus; vezényel: Máté János, takaró Mihály és Kovács István Apostoli tanítás: Római levél 15,1-13, felolvassa: Lőrik Levente Gyülekezeti ének: „tebenned bíztunk eleitől fogva” Himnusz Szíves adományaikat a Kulturális Est költségeinek fedezésére fordítjuk „Egymás terhét hordozzátok, így teljesítitek a Krisztus törvényét” (Gál 6,2) Előzetes jegyrendelés!!! Zay Balázs Nem személyválogató: járjon erre vadász, turista, koldus vagy álruhás király, mind megpihenhet rajta. Nem kényeskedik: hol a nap, süti, s szárítja csontkeménnyé, hol meg vizes, megsárgult levelek lesznek fagyos paplanná rajta, míg a hó be nem lepi. De az embereknek fontos, hogy van: mert megpihenhet itt, aki fáradt, elköltheti az otthonról hozott ebédet a vándor, örül neki mindaz, ki erre járva látja öt, s ráül, akár csak egy-egy percre is: a padra az erdei ösvény mellett. Személyválogatás nélkül vársz De is minket, Uram, hogy megpihentesd a vándorlásban megfáradt népedet, és új erőre kapva folytassuk utunkat tovább...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents