Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-10-08 / 41. szám
Evangélikus Elet 1995. október 8. 0 jftS GYERMEKEKNEK Jg, & Milyen érdekes! Egy hang önmagában szinte semmi: nyögés, sikoly, vagy még ennyi sem. De a hangok egymás után rehdezve szavalattá, dallá, panasszá, beszéddé lesznek. Istenem, köszönöm a beszédet! Köszönöm, hogy emberek beszélgethetnek, és köszönöm, hogy Veled is beszélhetünk! De kérlek segíts, hogy hallgatni is tudjunk. Tudjuk meghallgatni társainkat, és tudjuk meghallani a Te hangodat is. OLIVÉR ÉS A JÓISTEN A búcsú Két óra untig elég a búcsúi forgatagból, véli anya, és hazamegy. Apa ugyan túl hangosnak találja a térzenét, de a hársfák alatt üldögélve, megiszik még egy korsó sört. Morog, mert Olivér megint egy kis „apróért” könyörög, de ami igaz, az igaz, búcsú csak egyszer van egy évben. Olivérnek sok aprópénzre van szüksége ezen a napon: a körhintára, az óriásperecre, a pónikra, még egyszer óriásperecre, az autóversenyre, és végül a céllövöldére. Lövés közben sok gyerek bámulja Olivért, és ez tetszik neki. Lő egy kék rózsát és odaajándékozza a kis Hédinek. Egy piros-fehér csíkos mentőövet Palinak lő, arra az esetre, ha elfelejtene úszni. A lányok vihognak, Pali pedig nagyot sóhajt, mert bizony célbalövésben Olivér sokkal jobb nála. Olivér szeretne még egy medvét lőni. De az utolsó lövésért egy mézeskalács szívet kap a céllövöldéstől. Hosszú zsinóron akasztja Olivér nyakába és gratulál: „Remek céllövő vagy!” Olivér csalódott. Egy medvének, még ha rózsaszín bársonyból is, jobban örült volna. Lányok állják körül, és a szívet csodálják. A mézeskalács igen nagy, a szélét világoskék cukormáz díszíti, marcipánrózsákkal tűzdelve. Belsejére szintén cukormázzal írva ez áll: „Tied vagyok!” „Nagyon szép!” mondja Martina. „Olyan elajándékozni való!” véli Erzsi. „Az embernek nevethetnékje támad tőle”, mondja Szabina. Ha nem lenne rajta a felirat, máris elajándékoznám, gondolja Olivér, de így... Egyszerre elege lett egy mézeskaláccsal a nyakában álldogálni. „Három ófa a búcsúból untig elég!” morogja, és elrohan. Hol yan.pgy csöndes hely elgondolkodni és megemészteni a pereceket? Olivér a templomba megy, és leül egy padra. Már egész messziről hallja a térzenét. „Itt vagyok, Jóisten.” Csendben várja, hogy Isten válaszol-e. „Kedves Olivér”, mondja a Jóisten. „Kedves - nem tudom”, dünnyög Olivér, és az elmúlt órák eseményeire gondol. Történt néhány dolog, ami, ha jól meggondolja, egyáltalán nem tetszik neki. Tónit, aki nem akart menni, felkényszerítette a körhintára, mondván: „Ne légy mulya, ez olyan jópofa dolog”. Aztán Tóni rosszul lett. Sírt és azt mondta Olivérnek: „Csak mert nagyobb vagy, azt hiszed, mindenre rákényszeríthetsz...!” Ekkor Olivér szúró fájdalmat érzett a mellkasában. „Undokság volt részemről” mondja Olivér, „csak akkor nem gondoltam át. Csak dühös voltam, hogy annyira ellenkezik...” „Kedves Olivér”, mondja Isten. „Figyelj”, mondja Olivér. „A Jancsi szívesen jött volna velem az autóversenyen, de én úgy tettem, mintha nem venném észre. Sokkal szívesebben megyek egyedül...” „Olivér, én szeretlek”, mondja Isten. „így is?” „így is!” „Ma nem különösen szeretem magamat”, mondja Olivér. „Végül ott a mézeskalács. Nem tudtam, mit tegyek. Furcsa, buta érzés volt... Na találd ki, ki szerette volna, ha neki adom a szívet!” „A Martina, az Erzsi és Szabina”, feleli Isten. „Micsoda? A Szabina is? Azt észre sem vettem...” Olivér felemeli a szívet, és leakasztja nyakából a zsinórt. „Nem tudom, mi legyen vele. Szeretnéd, hogy neked adjam? Itt hagyom neked, Jóisten. Valahova odaakasztom egy sötét helyre.” „Talán hátul a zászlótartóra”, mondja a Jóisten. „És ha egyszer rájössz, hogy kinek szeretnéd odaajándékozni, eljöhetsz, és elviheted.” Humorzsák A gyerekek az óvodában a különböző köszöntésformákat tanulják.- Jó napot kívánok!- Kellemes ünnepeket"- Boldog Új Esztendőt! Palika mondja a legérdekesebbet:- Szerencsés mennybemenetelt kívánok! * Panni és Katica még nem járnak hittanra, de szívesen lapozgatják bátyjuk hittankönyvét.- Nézd csak ezen a képen a kis Jézus látható édesanyjával, Máriával - mondja Katica.- De hol van Jézus apukája? A kislány elgondolkodik majd kivágja:- Biztos ő csinálta a felvételt. * Sűrűn hull a zápor. A kis Mari fel-alá sétálgat, az új esernyőjét próbálja ki. Hirtelen nagyot villámlik A kislány lelkendezve fut haza és meséli:- A Jóisten is látott az új esernyőmmel, sőt le is fényképezte! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064, Gyünk, Petőfi u. 359. fiataloknak Lelkészképzés és teológiai tudomány szabad elmarasztalni őket, hiszen Sokak előtt ismert, hogy a teológiai képzés során a lelkészjelöltek egyfajta „tűzkeresztségen” esnek át. A teológiai tanulmányok megváltoztatják az ember viszonyát a világhoz: tények és összefüggések, érvek és ellenérvek, végsőkig elvont és égetően gyakorlati kérdések ezrei kuszálják össze a teológus gondolatait; a világ a maga bonyolult teljességével, de ugyanakkor bűnös nyomorúságával néha már elviselhetetlenül kényszerít minket arra, hogy szembenézzünk vele. Hasonlóan a bibliai tudományok is átformálják a Szentíráshoz való viszonyunkat. A héber és görög nyelv, a tudományos kutatások eredményei vagy akár a bibliamagyarázatok tanulmányozása közben addig lezárt kapuk nyílnak ki: soha nem várt párhuzamok és ellentmondások, bizonyítások és cáfolatok között kell nap mint nap válogatnunk. Miközben megindí- tóan szép nyelven szól hozzánk Isten igéje, és az egy-egy ige fölötti meghatottság könnyet csalogat a szemünkbe, a másik percben már azon kell bosszankodnunk, hogy egy új elmélet darabokra szed egy- egy történetet, új, sokszor a meg- előzőeknek teljesen ellentmondó téziseket állít fel; az addig egységesnek tűnő szöveget rétegekre és forrásokra bontja, így radikálisan új megvilágításba helyezi azt. A teológiai munkához sokféleképpen lehet viszonyulni. Van, aki - miután kilábalt a kezdeti meglepődésből - nekilát, hogy minél többet tudjon magába szívni ebből a tömérdek és átláthatatlan ismerethalmazból. Van, aki a kezdeti megbotránkozás után úgy dönt, hogy nem (most) vívja meg egzisztenciális harcát, és egyszerűen nem foglalkozik az egésszel. Van, aki óvatosan lépeget, és miden egyes újdonság felkavarja. Van, aki „mindenevő”, és van, aki különféle előfeltevések alapján szelektál. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy újra meg újra teret nyer az az ősi vélekedés, hogy a teológiai tudomány, beleértve a biblikus, a történeti, a rendszeres, sőt még a gyakorlati teológiát is, ellentmond a hitnek és Isten akaratának, gátolja az evangélium terjedését, hovatovább azért van, hogy „megtévessze, ha lehet még a választottakat is”; ezért az ilyen okoskodásokról jobb tudomást sem venni, mert bőven elég az, amit a Biblia egyszerű szavai és a Szentlélek vezetése adnak nekünk, így valójában nincs is szükség Teológiai egyetemre, hanem csak valamiféle „lelkészképző intézetre”, amely megtanítja a fiatalokat imádkozni, énekelni, Bibliát olvasni, esetleg szépen beszélni; akik ezután már mehetnek is és hirdethetik Isten igéjét. Ilyen „lelkészgyár” azonban nem létezik, és nem is létezhet. Egyrészt a tudományos publikációk, a tények és vélemények, egyszóval a teológiai tudomány akkor is létezik, ha mi nem veszünk róla tudomást. Másrészt pedig a kétely elkerülése érdekében rengeteg örömtől és gyönyörűségtől is megfosztanánk magunkat, amelyek különben közelebb vezethetnének minket az élet és halál Urához. Jézus e szavakkal küldte ki tanítványait a világba, hogy hirdessék az evangéliumot: „íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak mint a kígyók és szelídek mint a galambok!” (Mt 10,16) Jézus tehát nem csak azt kívánja tőlünk, hogy szelíden, hanem azt is, hogy okosan éljünk a világban. (Hogy mit jelent ez az okosság, vagy hogy okos-e a kígyó, vagy sem, az külön értekezés kérdése lehetne, ami már önmagában is teológiai munkának számítana..?) Ezért az a félelem is alaptalan, hogy a tudományos gondolkodás elterjedése gátolja a lelkészképzést, vagy akár az élő Istenbe vetet hitet. Kétségtelen, hogy vannak, akik hosszabb távon sem bírják megemészteni a teológiai szkepszist, és ezért semmiképpen sem Isten nem uniformizált tömegcikknek, hanem embernek teremtett bennünket. De ugyanakkor a teológiai tudományokat sem szabad elítélnünk, hiszen sokakat éppen a tudományos jártasság segít abban, hogy az evangéliumot, Isten örömüzenetét még jobban megismertessék és megszerettessék hívőkkel és nem hívőkkel egyaránt! Azt pedig végképp nem szabad elfelejtenünk, hogy bár nem a világból, de a világban élünk - miért éppen az evangélikus lelkész ne vegyen tudomást a körülötte lévő civilizációról?! ,A jó pap holtig tanul” - ez persze csak az egyik fele az igazságnak. A másik felel: a jó pap holtig imádkozik és szereti az Urat. Enél- kül a teológiai tudományok valóban csak üres szócsépléssé válnak. A hitből fakadó, komoly teológia azonban elengedhetetlen része a lelkészképzésnek; még akkor is, ha ez nekünk, teológiai hallgatóknak sok álmatlan éjszakánkba kerül. Mindezért bőségesen kárpótol minket az, hogy reménység szerint közelebb kerül a szívünkhöz Isten igéje - akár bonyolult teológiai könyvek olvasása, vagy az éjszakába nyúló hosszú beszélgetések közben is. Marossy Attila teológiai hallgató Evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezet 1995. őszi félévi programjai Üllői út 24. (második emeleti MEVTSZ-nagyterem) Hétfőn este 7 órakor Bibliaóra Előadások témái:- Teremtés és kozmológiai elméletek- Apokaliptika- Földünk a harmadik évezredben- Az élet védelme- Felelősség és felnőtté válás- A fiatal értelmiség kultúrája Minden második hétfőn kreatív bibliatanulmányok, szerepjátékok, és egyéb közösségi programok lesznek. Az előadásokat meghívott előadók és maguk a gyülekezet tagjai tartják. Luther Otthon (1138 Vizafogó u. 2/4., megközelíthető a For- gách utcai metrómegállótól) Szerda este 7 órakor Beszélgetések a Bibliáról ■ Szerda esténként 1/2 9 órakor áhítat. Csütörtökön este 8 óra Közösségi program (kluBEST). A programot az otthon lakói és a gyülekezet tagjai közösen állítják össze (filmklub, beszélgetések, zenehallgatás stb.) A félév folyamán lesz még közös kirándulás, ökumenikus ádventi istentisztelet. Az evangélikus Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetbe szeretettel várjuk az evangélikus hallgatókat és az érdeklődőket is. Kérünk minden evangélikus hallgatót, hogy az egyetemi lelkésznél a szemeszter elején minél előbb jelentkezzen levélben vagy telefonon, hogy a kapcsolatot időben fel lehessen venni. Pángyánszky Ágnes, egyetemi lelkész, 1085 Budapest, Üllői út 24., Tfelefon: 113-0886. Fogadóóra hétfő 10-12, péntek 10-12. Dávid király rokona Művészi alkotások festmények szobrok érmek amelyeket a XIX. században - mint kiemelkedő művészi teljesítményeket - az állam, a kulturális kormányzat, a városok megyei törvény- hatóságok elismerésben részesítettek Azl érmek vagy a díjak a művésztársadalom vagy a közönség a művészetek iránt érdeklődők elismerését jelentette. Az uralkodó nemcsak kitüntetésekkel, gyakran nemesi cím adományozásával fejezte ki elismerését A műpártolók az egyesületek érmeket alapítottak Költőket, írókat, művészeket, zenészeket, zeneszerzőket jubileumaikon a nagyközönség nem egyszer babérkoszorúval, nevük beírásával, ezüstkoszorúval köszöntötte. A pályázatokon elnyerhető díj nemcsak a társadalom megbecsülésé fejezte ki, hanem biztatást, ösztönzést is adtak a művészi alkotások tervezésére, készítésére. A Magyar Nemzeti Galéria a nyár folyamán az Aranyérmek ezüstkoszorúk - Művészetkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században” címmel megnyitott kiállításán ezeket a jutalom- és pályadíjakat mutatja be, melyek egy-egy korszak művészeti életére is rávilágítanak Mutatja az értékek születésének indítékait s az értékelés körülményeit. A kor és a társadalom kívánalmainak változatossága mellett megállapítható, kik és miért kapták a díjat, mint ahogy az is: kik és miért, milyen célból alapították a díjat. Míg a korábbi századokban a művész munkássága kötődött a megrendelőhöz, függött a mecénás „óhajától”, a XIX. század elején már időszaki kiállításokon is bemutatkozhatott a művész, és ezzel több lehetősége nyílt saját elképzelésének megvalósítására. Ösztönözhette a kiállításokon való részvétel mellett pl. müvének a Nemzeti Múzeum Magyar Képcsarnokába való bekerülése is. Ma, amikor bizonyos területen a kulturális értékek lebecsülését, másod- vagy hatodrendűségét tapasztaljuk - a kiállítás figyelmeztet az egyén felelősségére is. Bemutatja, hogy egyes személyek, mecénások vagy társadalmi egyesületek összefogása milyen jelentős szerepet játszott a század művészetének, kultúrájának előmozdításában! Jól mondta a kitűnő kiállítás rendezője, Sinkó Katalin, hogy „... a ma embere nemcsak a müveket, hanem a művészethez tapadó értékképzeteket is örökül kapta. Örökösei vagyunk nemcsak - hogy példát felhozzak -Székely Bertalan Egri nők című nevezetes történelmi képének, de azon egri hölgyeknek is, akik meg kívánták örökíteni az oszmán túlerővel küzdő ősanyáinkat, ezért megvásárolták Székely képét és elhelyezték azt a nemzet múzeumában... A19. század során széles publicitást kapott, műlapban is sokszorosított magyar történeti festmények, szobrok, mai nemzettudatunk építőkövei. Am nemcsak a maguk jizikai valóságában, egyediségében, hanem a hozzájuk fűződő hagyomány révén váltak azzá. Madarász Viktor Hunyadi László siratása vagy Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése című műve azok számára is ismerős, akik sohasem látogattak el a múzeumba: az iskolai tankönyvek, történelemkönyvek illusztrációiról széles tömegekhez szóltak ezek a művek... ” (Csak emlékeztetőül Székely Bertalan nevét említve: a miskolci evangélikus templom oltárképe, „Jézus az Olajfák hegyén” egyik legszebb müve.) A nagy érdeklődéssel fogadott kiállítás anyaga a Magyar Nemzeti Galéria raktáraiból, a Magyar Nemzeti Múzeumból, a Pécsi Janus Pannonius Múzeumból és az Esztergomi Keresztény Múzeumból került együttes bemutatásra. Megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában (C épület, földszint) november 5- ig. Schelken Pálma Ho negger szimfonikus zsoltárának Maurice Abra- vanel-vezényelte felvételén gyönyörűen énekelte meg Dávid király halálát. És az övét ki énekelte meg? Netania Davrathról szeretnék megemlékezni. Félek, nagyon kevesen ismerik csak Ukrajnában született 1931-ben, a háború alatt a Kaukázusban élt, majd 1948-ban szüleivel kivándorolt Izraelbe. Jeruzsálemben, Düsseldorfban és New York-ban tanult énekelni. Bár dolgozott néhány nagy karmesterrel, Stokowskival, Bernsteinnel, Barbirollival; mindössze egyetlen, kisebb lemeztársaság készített vele felvételeket: a Vanguard Classics. Ha nem tette volna, az egyik legcsodálatosabb hang nem maradt volna fenn az utókor számára. Valóban az egyik legcsodálatosabb hang. Könnyed, tiszta csengésű. Felhőtlen vidámság és kedvesség hatotta át, ugyanakkor mindig ott bujkált benne valami mélyről fakadó komolyság és szomorúság is. Együtt, soha meg nem szűnő harmóniában, gondtalanul játszadozva egymással, úgy, hogy a különböző színek sohasem szorították ki egymást. Ez azonban még nem minden. Éneklésének igényessége, kidolgozottsága, technikai, stilisztikai és kifejezésbeli tisztasága csak a legnagyobbakéhoz mérhető, sőt azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom: művészetét a legmagasabb mércék egyikének kell tekintenünk A klasszikus zene és a tanítás mellett gyakran énekelt népdalokat is: orosz, jiddis és izraeli énekekről készített lemezeit egészen ritka egyszerűség, hitelesség és ízlésesség jellemzi. A Joseph Canteloube francia komponista gyűjtötte és hangszerelte Auvergne dalai című gyűjteményt mindenki másnál szebben énekelte. Finom, kulturált, ugyanakkor mégis hihetetlenül természetes éneklésével képes volt a régi auvergne-i népdalok hamisítatlan természetközelségének tökéletes megragadására. Ha megkérdeznének, mi fejezi ki legjobban számomra a nyugodt, békés természetet - önmaga megjelenési formáin kívül, nem cseppben a tenger értelemben véve tehát alighanem azt mondanám: a Bailero című pásztorének Nincs még egy előadása, amelyben oly maradéktalanul érvényesülne kivételesen szép dallama, mint az övében. Ez a fajta egyszerűség csak akkor áll elő, ha minden a helyén van. Cseppet sem egyszerű egyszerűség tehát. Az út vége, a kezdetekhez való visszakanyarodás, az összeérés pillanata. Hajói tudom, nem maradt fenn vele teljes opera, néhány ária azonban igen. Tatjána levéláriájának előadását az Anyeginből megint csak a hihetetlenül tiszta intonáció, a legapróbb részletekig menő kidolgozottság teszi kivételessé, amelyhez ezúttal diszkrét szomorúság, fiatalossággal, üdeséggel jól megférő komolyság járul elsősorban. A Szadkó című Rimszkij-Kor- szakov-opera altatódalának különlegességét mesés légiessége adja. Liza áriája a Pique dámából azt mutatja, meggondolt felépítéssel és hangsúlyozással egyáltalában nem drámai hang is képes felettébb drámai hatásra. Davrath hangja semmiképp sem mondható súlyosnak mégis azt érezzük tökéletes ívével mindent meg tud tartani, mintha mindennek a súlya ezen a lírai szoprán hangon nyugodna. Mogens Wöldike dán karmesterrel 1960 májusában, Bécsben lemezre énekelte a Missa in tempore belli című müvet. A kor legjelesebb operaénekesei, Hilde Rössl-Majdan, Anton Dermota és Walter Berry voltak a partnerei. Haydn miséjét, mindenekelőtt négyüknek köszönhetően, a tökéletesség ritka levegője lengi körül. Ez az egyetlen felvétel, amelyen Netania Davrathot ilyen előkelő énekes társaság veszi körül. Ki tudja, miért, nem tartozott közéjük De közéjük tartozik Művészetét nem sokkal több, mint tíz kompakt lemez őrzi, és jóval kevesebben emlékeznek rá, mint megérdemelné. Ez azonban csak a látszat világa. Végtére is a legnagyobb opera- és dalénekesek egyikeként hunyt el 1987-ben. Néhány mű legkitűnőbb előadása fűződik a nevéhez: ezek mindegyike a legmagasabb fokon beszél az egyszerűségről, a tisztaságról, a természetességről, az igényességről Netania Davrath Dávid király rokona - énekelt ő is, és az élet hátterében meghúzódó igazságok tárultak fel az ő énekében Zay Balázs Művek, művészek értékelése a XIX. században Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
