Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-09-10 / 37. szám
Evangélikus Élei i995.szeptember 10. KÉPEK A KECSKEMÉTI KONFERCIÁRÓL MEDITÁCIÓ A SZTRÁJKRÓL A megnyitó istentisztelet szolgálatvégzői A konferencia előadói és vendégei Új esperes az egyházmegye élén A nyár elején lejárt a Győr-Soproni Egyházmegyében Bárány Gyula esperesi mandátuma, aki három ciklus tizennyolc esperesi éve után nem kívánta magát újra jelöltetni. Az egyházmegyei presbitérium két esperesjelöltet nevezett meg, név szerint Jankovits Béla kajárpéci lelkészt, eddigi espereshelyettest és Lackner Pál győri lelkészt. Az egyházmegye gyülekezetei nagy szavazattöbbséggel Jankovits Bélát választották esperesnek. Jankovits Béla 1972-ben kezdte lelkészi szolgálatát Pakson. 1975- ben Tolnamémedi parókuslelké- sze lett. 1979-ben Bobára került, A 48-as szabadságharc önkéntes katonája volt. A fegyverletétel éjszakáján néhány társával lóháton megszöktek. Nem voltak hajlandók fegyverüket az ellenségnek leadni. Otthonának kapujában fegyveres katona várta, letartóztatta, s a nagyváradi börtön pincéjében töltött 2 hónapot. Később a trieszti tisztképző akadémia kapusa lett. Itt feltűnt egy tanárnak nagy tudása, amikor rajtakapta, hogy az egyik szünetben a tanulóknak a táblán bonyolult egyenletet oldott meg. Bécsi kihallgatása után főhadnagy lett s azt akarták, _ hogy legyen az Akadémia tanára. Nem szerette a katonaságot. Leszerelt. Buda főmérnöke lett. Több évet töltött itt, melyről tanúskodik a bécsikapu téri templommal szembeni ház falán elhelyezett márványtábla. Thnár lett Körmöcbányán, majd Pozsonyban. Innen került Debrecenbe, ahol a ahonnan 1982-ben érkezett jelenlegi szolgálati helyére Kajárpécre. Eszter leánya diakonisszajelölt, Béla fia pedig a győri Ihnítókép- zőben hitoktatónak készül.- Milyen várakozások élnek benned az esperesi szolgálat iránt?- Egy kicsit tartok tőle és ennek több oka van. Az Észak-dunántúli gyülekezetek tradicionális gyülekezetek. Nem könnyű a változtatás. Egyházunkban pedig forr, pezseg minden. Új struktúra kidolgozásán fárad zsinatunk, mindenki új utakat keres. Az egyházmegyei presbitérium is teljesen átalakul. Ezen a tradicionális vidéken nehéz a változtatás. Tártok az esperesi szolgálattól azért is, mert hatalmas mértékben megnő az adminisztrációs feladatom. Eddig sem volt könnyű, mert a lelkészek súlyos adminisztrációs terhekkel küzdenek. Ez most az én esetemben távírda igazgatója lett. Életének végső állomása Kolozsvár volt, ahol az egyetemen matematikát és fizikát tanított. A magyar egyháznak 20 éven át volt főgondnoka. Nagyon sokat köszönhet neki a gyülekezet. Sokat foglalkozott a repüléssel. E tárgyból írta meg doktori disszertációját is. Thlálmányok sokasága fűződik a nevéhez. Jókainak jó barátja volt. Mindketten országgyűlési képviselők voltak. A Közlekedési MúzeHim előtt áll a szobra. Pápán is van egy szobra. Elején Jókai látható, hátulján Martin i Lajos a találmányaival. Fia követte apját. A kolozsvári gyülekezetnek nagyon hűséges tagja volt. Unokája a veszprémi gyülekezet presbitere. Nélküle nincs isten- tisztelet. Ő gyújtja a gyertyákat, árulja az Evangélikus Életet. A Martin Lajosok beírták nevüket a magyar evangélikus egyház történetébe. Hernád Tibor megsokszorozódik. Végül tartok ettől a szolgálattól azért, mert időhiányom még nagyobb lesz. Esperessé választásom után le kellett mondani zsinati tagságomról, mert időmbe semmiképpen nem fér bele. Helyemre Szimon János eddigi póttag lépett.- Mely feladatokat kezelsz prioritásként?- Legfontosabbnak a fratemi- tás megerősítését érzem. Az idősebb kollégák úgy mondják, a fra- temitás régebben erősebb volt. Ez igaz, csakhogy akkoriban nem volt ilyen nagy a lelkészváltozások üteme és nem rohantak úgy a lelkészek. Ezzel együtt érzem, hogy a fratemitás nem olyan közöttünk, mint amilyennek lennie kellene. Lényeges feladatnak tartom még azt is, hogy jó munkatársakkal vegyem körül magamat. Eredményes munkához az kell, hogy munkatársaimmal igazi csapatot alkossunk. Tüdőm, ez egy hosszabb és lassúbb folyamat eredménye lesz.- Milyen konkrét feladatok yár- nak megoldásra?- Kisfaludon és Sopronnémeti- ben templomépítés folyik, Mórichi- dán pedig templomrenoválás. Megoldásra vár néhány üres lelkészi hely betöltése is. Legalább az 5-600 lelkes gyülekezetek kaphassanak lelkészt. Vizitációk is állnak előttem, amelyeket nem akarok halogatni.- Minek tekinted magadat esperesként?- Mindenekelőtt lelkésztársnak, az egyházmegyei lelkésztestvérek pásztorának. Nem szabad, hogy az esperes és a lelkészek között alá-fölé rendeltségi viszony alakuljon ki. Másodsorban koordinátornak, aki összehangolja, egyensúlyba hozza az egyházmegyében történteket. Ezért tartom lényegesnek a különböző egyház- megyei felelősök munkáját. Ha mindenki pontosan tudja és végzi feldatát, akkor nekem más dolgom nincs, mint a koordinálás. Kiss Miklós A sztrájk lehetőségét csak néhány év óta ismerjük szűkebb hazánkban. Korábban tőlünk nyugatra elterülő országok híranyagában szerepelt. Polgári demokratikus berendezkedésű államokban természetes joga minden munkavállalónak, hogy részese legyen vállalt kötelezettsége teljesítményi körülményeinek, beleszólási lehetősége legyen mindennapi tevékenysége külső feltételrendszerének meghatározásában. Ilyen például a munkaidő-beosztás, a teljesítményszint szabályozása és különösen a munkabér megállapítása. Európa nyugati felén gyaláan szólnak a munkavállalóknak a termelés irányításába és az áru előállítási folyamatába való beleszólási jogról (Mitbestimmungsrecht). Hazánkban az 1990-es politikai rendszerváltás óta a sztrájk szó egyre többet hangoztatott és néhány esetben alkalmazták is, különösen a Magyar Államvasutak dolgozói. Más munkahelyek szakszervezetei is fenyegették illetékes munkaadóikat a munkamegtagadás bevezetésének kényszerével. Nehéz, gazdaságilag alig tervezhető körülmények között él ma az ország. E nem kívánatos, múltbeli gazdasági intézkedések fájdalmas örökségeként létrejött helyzet terhét a legtöbben saját sorsunkon érezzük és viseljük. Az infláció, a munkanélküliség és az egyre nehezedő életkörülmények naponkénti tapasztalataink. A feszültségek ott is fellelhetők, ahol a folyamatos munkavégzés biztosított, de a feltételek romlásával és az anyagi ellenszolgáltatás csökkenésével kell számolni. Érthető tehát, ha a munkamegtagadás eszközével kívánnak élni azok a munkavállalók, akik veszélyeztetve érzik eddigi munkafeltételeiket és keresetük értékromlása fenyegeti őket. A sztrájkhoz való jogot, mint végső kényszerhelyzetben alkalmazott lehetőséget, aligha lehet megkérdőjelezni. Szólnunk kell azonban a sztrájk (Folytatás az 1. oldalról) nevében is hangzott köszöntés, kiemelve a testvéri kapcsolatot és a jó kapcsolatokról szólt a község polgármestere is. Hatos István, a gyülekezet felügyelője a gyülekezet szeretetéből fakadó vendéglátást kínálta fel a vendégeknek. Az istentisztelet áhítatát a Községi Liszt Ferenc Énekkar segítette és emelte szolgálatával. István király ünnepe lévén, az istentisztelet után a községi ünnepélyen vettünk részt, együtt gondolkodva az államalapításról és a kereszténység felvételéről a község népével. A gyülekezet a jubileumon túl a által okozott kár erkölcsi és anyagi nagyságának mértékéről is. Természetesen nem mindegy, hogy melyik és mekkora munkavállaló szakszervezet hirdet sztrájkot. Ha egy utca nyolc üzlete közül három nem nyit ld, mert ily módon kívánja kifejezésre juttatni az önkormányzati döntéssel szembeni tiltakozását, teheti. A lakosság nem marad mindennapi kenyér és szükséges egyéb ellátás nélkül. Ha egy kisebb település egyetlen ABC- üzlete maradna zárva, a tulajdonos döntését joggal érné kritika. Ha a MÁV a szokásos 10 vonatpár helyett csak kettőt közlekedtet adott helyzetben, elfogadható a döntése. Ha már az egyébként is gyér termelést akadályozza tehervonatok kiesésével, az ország jelenlegi szegénységében semmiképp sem helyeselhető az intézkedés. Ha nemzetközi járatokat is megállít az országhatáron, megbízhatóságunkat kockáztatja és jó hírünk csökken a világban. Okoz- hat-e magyar intézmény a magyar hazának nemzetközi presztízsveszteséggel járó károkat? Ha pedig arra gondolunk, hogy a pár napos anyagi veszteség, a forintosítható elmaradt bevétel 661 millió forintos volt (ez az összeg több mint kétszerese annak az állami támogatásnak, amelyet Magyarországi Evangélikus Egyházunk a parlamenti döntés alapján évente valamennyi szolgálata ellátásához kap), akkor azt kell kérdeznünk; keresztyén ember jó lelkiismerettel részt vehet-e ekkora értékveszteséggel és jóhírvesztéssel járó sztrájkban? Szeretnem hangsúlyozni, nem a MÁV intézménye és döntése ellen kívánok itt szót emelni. Ez elkésett állásfoglalás lenne. Kétszeres országos méretű sztrájkjuk azonban régóta elgondolkoztatott a munkamegtagadás etikai kérdéséről. Esetük példaértékű. A nyári szabadság után újra szembesülünk napi gondjainkkal munkahelyen és a magánéletben. Segít-e helyzejövőre is tervez és gondolkodik. Az iskolájukért kapott kárpótlási összegből új parókiát építenek és a mostanit gyülekezeti házzá kívánják átalakítani. Arról is szó esett, hogy az öreg parókiában a század első felének egyik neves papja élt és szolgált: Németh Károly a régi dunántúli egyházkerület püspök- helyettese, neves teológus és ige- hirdető is lébényi lelkész volt. És családi melegséget adott az ünneplésnek az a tény, hogy a püspök szülőfalujában voltunk, ahol rokonok és régi barátok szeretete és emlékezése vette körül az ünneplőket. Tóth-Szöllős Mihály tünkön, ha a sztrájkot választjuk? Mekkora kárt képes elszenvedni ez az ország? Milyen összegű értékkiesést és bizalomvesztést vállalhatunk jó lelkiismerettel? A kérdéseket mindenkinek magának kell megválaszolnia, ha döntés elé kerül, bárhol keresi is mindennapi kenyerét. Végül e rövid meditáció keretében arról is szeretnék szólni, hogy vannak az életnek olyan területei, ahol keresztyén mérték szerint megengedhetetlen a munkamegtagadás. Ilyen például az egészségügy, mert a beteget gyógyítani és kezelni kell; ilyen az oktatás, mert az ifjúságot nevelni s ismeretben gyarapítani kell; ilyen az egyház szolgálata is, mert a templomnak nyitva kell lennie az imádkozni akaró, az igére szomjas és a szent- ségekkel élni kívánó ember előtt. Az újszülöttet nem tarthatjuk távol a keresztségtől, az ifjakat nem küldhetjük el az oltár elől, s a halottat el kell temetni; ilyen a közlekedés is, mert az ország életbema- radásához szükséges vérkeringést biztosítja. Az a kedvező adottság, hogy vonat helyett lehet autóval, olykor hajóval is utazni s szükséges élelmiszert szállítani, árnyaltabbá teszi a döntés felelősségét. Természetesen jogos az az elvárás, amely szerint a mindenkori kormány az életfontosságú tevékenységek anyagi hátterét köteles biztosítani. A vita nem is e morális és törvényileg szabályozott kötelezettségvállaláson folyik, hanem a financiális támogatás mértékén. A sztrájkról keresztyén látásunk szerint összefoglalóan az alábbiakat mondhatjuk. 1. A munkamegtagadáshoz való jog általánosan elfogadott, nemzetközileg elismert gyakorlat. Keresztyénekként végső, kényszer- helyzetben alkalmazható lehetőségnek tekintjük. „Ahol embertársunkért szorongatott helyzetében nem emberségesen állunk ki, nem lehet Krisztus-szolgálatról beszélni.” (Arthur Rich). A munkavállalók bevonása a döntések meghozatalába megelőzheti a sztrájkot. 2. A munkamegtagadással járó,'-' egész társadalmat érintő, erkölcsi és anyagi veszteség mértékének figyelembevétele nélkül, nem lehet felelős döntést hozni a sztrájkban való részvételre. „Bizony mondom nektek, amit nem tettetek meg eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg.” (Mt 25,45) - mondja Jézus. 3. Urunk nem munkamegtagadásra, hanem hivatásunkban is a Neki s embertársainknak való szolgálatra hívott el mindnyájunkat. „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom”. (Jn 5,17) - hangzik Jézus szava. Tehet-e mást - kivételes helyzetektől eltekintve - Jézus követőjeként a ma keresztyéné? Szebik Imre Három hitvalló nemzedék Panasz helyett hálaadás Püspöki látogatás - a Markóban Mint fogvatartott, nagyon vártam az augusztusi „István királyt”. Hetek óta izgalmas készülődés volt. Görög Tibor lelkész úr fáradhatatlanul jött naponta és a női, majd férfi csoporttal foglalkozott: versek, énekek, szavalókórus, kánon begyakorlása. Nem volt ez olyan egyszerű, hiszen a szereplők nagyrésze 18 év körüli, viháncoló, nehezen koncentráló. Viszont a kánikulában felüdülés volt a 24 fogvatartott számára kijönni a fullasztó zárkákból és a szellős istentiszteleti szobában együtt lenni. Végre eljött a nagy nap! A lányok, ahogy tudtak, kicsinosítva bevonultak a nagyterembe, a fiúk a szerény intézeti ruhában. Közben magnóról szólt az „István a király” darab zenéje. A Himnusz után a lelkész úr köszöntötte a megjelenteket, a vendégeket - köztük mindnyájunk örömére Szebik Imre püspök urat, aki megtisztelt bennünket látogatásával. A műsor jól sikerült. Kiemelkedő pontja volt a püspök úr beszéde hozzánk. Mint a lelkész úr utána megmondta, a Példabeszédek könyvéből idézte ezt a mondatot: ,Az igazság felmagasztalja a népet, a bűn pedig gyalázatára van a nemzeteknek. ” Igazság és bűn! Luther korából említett egy történetet. Egy felbérelt fiatalember meg akarta ölni Luthert. Követte az utcán, az előadói terembe, napokon át. Végül is felismerte az igazságot - s a bűnéből kiemelkedve lelkész lett. Gondolkodás, felismerés és kiemelkedés a bűnből - erre hívta fel figyelmünket a püspök úr. Mindnyájunknak sokat jelentett. A műsor végeztével külön helyiségbe mentek a lányok, külön a fiúk. Holienka Mária századosnő, aki a műsor előkészítésénél is segített a lelkész úrnak - gyönyörűen megterítette az asztalokat és az asztalra varázsolt sok finomság csak adalék volt a lélek épülése mellé. Püspök úr itt is megtisztelt bennünket azzal, hogy közénk ülve, érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatta meg az itt töltött idő alatt felgyülemlett keserűséget, de a vigasztalódást is. Mint mindennek, ennek a napnak, ennek az ünnepnek is vége szakadt. Új erővel megyünk tovább, törekedve az igazság felismerésére. Köszönet mindazért, ami jó és szép! László Mária fogvatartott EURÓPAI UTAZÁSOK Szent Wolfgang legendája A Salzkammerguti tavak egyik legkedveltebb üdülőhelye Szt. Wolfgang mely a hasonló nevű tó partján fekszik. Templomát magas támfalak emelik a víz fölé. Masszívnak tűnő, kissé tömpe tornya szerényen integet a vele szemben magasodó Rettenkogel 1778 méter magas csúcsának. Háttérben a havasok elfogyhatatlan láncolata figyelmezteti az arta járó földi halandót gyarló kicsinységére. Nevét a templom Szt. Wolfgang regensburgi püspökről kapta, aki a helyi legenda szerint ezen a tájon élte remeteéletét, valamikor a 900-as években. A sváb arisztokrata családból származó ifiú Istennek akarta szentelni gyarló testét és halhatatlannak hitt lelkét. Tehetsége a regensburgi püspöki székbe emelte, ahol pompás körülmények között végezhette volna be földi pályafutását. De háború dúlt körülötte, Henrik, Bajorország hercege és a német-római császár között. Elmenekült a csaták zajából és a zord Falkenstein sziklái között kereste és találta meg az imádkozáshoz óhajtott csendet. Útjára elkísérte egy világi híve is a szájhagyomány szerint, aki azonban hamarosan otthagyta őt, nem vállalva az embertelen körülményeket. Sokáig ő sem bírta a természet testet-lelket kínzó zord ölét, és valamivel lágyabb vidéket akart keresni magának, ahol majd egy kolostorcellát építhet. Istenbe vetett, középkori vak hite alázatában megragadta a mindennapok prózai létfenntartásához nélkülözhetetlenfejszéjét, és a Falkenstein tetejéről lehajította a völgybe. Ekként jelezvén az Úrnak a teljes megadás tényét: döntse el a Mindenható, hol leljen új hazát magának. Ott, ahol a fejsze az Ég akaratából megáll a földön. A legenda legszebb részéhez érve, erről a rendíthetetlen hitről akaratlanul is az Újszövetség egyik történetére gondolok Jézusnak arra a csodatételére, amellyel egy gyermeket mentett meg a holdkórosságtól, kiűzvén belőle az ördögöt. Nem is a csodatétel, hanem a hit erejének Krisztusi tolmácsolása ragadott meg ebben a részben. A történet szerint ugyanis előbb ezt a gyermeket az apja Jézus tanítványaihoz vitte. Azt remélve, hogy ők is tudnak gyógyítani, mivel tanítványok „...Elvittem őt a te tanítványaidhoz, és nem tudták őt meggyógyítani” - mondta a kétségbeesett apa a Mesternek (Mt 17,16) Amikor a csodatétel megtörtént, a tanítványok megkérdezték Jézust: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” Jézus így felelt: „A ti hitetlenségtek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: menj el innen amoda és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek". (Mt 17,20) Ez a mustármagnál nagyobb hit adott erőt remeténknek ahhoz, hogy felkutassa az Isten által kijelölt helyet. Három napon keresztül kereste az eldobott baltát, míg végre megtalálta. S azon a helyen, ahol ráakadt, most templom áll. Szilárd hite erőt adott gyenge testének arra, hogy primitív szerszámaival összetákolja a vidék első, kicsinyke templomát és mellé egy kezdetleges kolostorcellát. Földi léte korlátozott lehetőségei miatt ennyi futotta az erejéből. Istentől kapott feladatát ilyen mértékben tudta csak elvégezni. Mivel rá is érvényes volt H. Broch gondolata: „Minden emberi élet. és minden emberi mű együttjár valami rejtve meghúzódó el- végezhetetlen maradékkal - ezt a sorster- het valamennyiünknek viselni kell.” (Hermann Broch: Vergilius halála) Ez az igazság azonban csak az egyes személy számára lehet tragikus, az emberiség sorsában nem jelent törést. Mert nemzedékek váltják egymást és minden kor megszüli a maga hívőit és szentjeit. Wolfgang kicsi Szent-János kápolnáját is tovább alakítgatták, bővítgették Gyönyörű, gótikus templom áll most a régi helyén. Belépve a boltozatos, lenyűgöző belső térbe, az üvegablakok-engedte, szűrt fénynél áhítat száll ránk. Tekintetünk azonban hamarosan végigfut időn és téren át, és megáll Michael Pachemek, Dél-Tirol szülöttjének világhírű számyasoltárán, melyen tíz éven át dolgozott a művész. Ebben az alkotásban összefogta a német gótika és az olasz reneszánsz stílusjegyeit, bizonyítván ezzel a művészet folyamatosságát és egyetemességét. A barokk kor tovább díszítette még a templombelsőt. Ez azonban már művészettörténet. A templom ott, a Wolfgang-tó havasok csúcsait tükröző, kék vize fölött Szt. Wölfgangot dicséri. A remetét, aki hitével megrengette a hegyeket. Az írásos emlékek kicsit másként rögzítették a regensburgi főpap alakját. Valóban elhagyta püspöki székét, és Mondsee kolostorába vonult vissza. De a róla szóló legenda szebb! Lenhardtné Bertalan Emma