Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-09-10 / 37. szám
Evangélikus 60. ÉVFOLYAM 37. SZÁM 1995. SZEPTEMBER 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI „Szolgáljatok egymásnak!” 13. VASARNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Elet- mintha csak hozzánk szólna az apostol biztatása, mint olyan nemzedékhez, melynek megmaradása attól függ, hogy felfogja-e az igazságot Albert Schweitzer ARA: 30 FT A TARTALOMBÓL “ MEDITÁCIÓ A SZTRÁJKRÓL HÁROM HITVALLÓ NEMZEDEK PÜSPÖKI LÁTOGATÁS - A MARKÓBAN Ünnepi istentisztelet Lébényben Iskoláink az elmúlt tanévben Gimnáziumaink eredményes tanévet fejeztek be júniusban. Olvasóink tájékoztatására hat kérdést tettünk fel az iskolák vezetőinek és ezeket adjuk közre egymás utáni számokban. • A hat kérdés a következő: 1. Általános helyzetképet kérünk az elmúlt tanévről. 2. Mi teszi az iskolát egyházi iskolává? 3. Mi okozott gondot vagy nehézséget a tanévfolyamán? 4. Milyen örömteli események és eredmények jellemezték a tanév munkáját? 5. Mi a gimnázium profilja? Hány osztály van, tagozatos oktatás folyik-e és milyen szakon? 6. Van-e kollégium és milyen a telítettsége? (Ezekre a kérdésekre adott válaszok elején csak a kérdés sorszámát tüntetjük fel.) Az Aszódi Petőfi Gimnázium 1. Nehéz tárgyalások előzték meg az iskola újra indítását 1993 őszén és 1994 tavaszán. Az előzetes jelentkezés indokolta, hogy tovább halasztani az iskola újra megnyitását nem lenne szerencsés. Ezért tárgyaltunk az iskola 1931- ben épített, ma is korszerűnek mondható épületének visszavételéről. Ezt azonban az ott tanító tanárok heves ellenkezése megakadályozta. így új iskola építésének tervei készültek a tanév alatt, ami jelenleg az aszódi önkormányzatnál válj a a megegyezés szerinti pénzbeli kártalanítás kifizetését. Az Önkormányzat által biztosított telken - a tavaly nyáron letett alapkőre - azonnal megindulhatna az építkezés. Addig részben az általános iskolában, részben az állami gimnázium épületében kapott helyet a mi gimnáziumunk. 2. Az iskola vezetőinek, tanárainak, de a diákoknak is nem csupán a „más”-t kell megélnie, hanem a ’ „több”-et is sugároznia kell. A „más” kifejezésre jut abban, hogy az általános iskola tanulói között lehet megmutatni annak a diáknak az egyházi iskolába járás értékét, aki korábban már ugyanabban az iskolai közösségben 6 vagy 8 évet eltöltött. A „több” jelleget azok a diákok tapasztalhatták meg, akik évközben lettek állami gimnazistákból egyházi gimnazisták. Rádöbbentek, hogy akik előző osztályokban folyamatosan csak rosszat mondtak az evangélikus gimnázium megalakulásáról és létéről, azokat az egyházi iskolában nem is emlegették. Sem a tanárok, sem a diákok nem vették át az ottani magatartást. Végezték munkájukat - panaszkodás nélkül, mostoha körülmények között. Reggelente a napi tanulás az Útmutató aznapi igéjének elolvasásával és Luther reggeli imádságának elmondásával kezdődött. A tanév maga is csendesnapokkal vette kezdetét. Ezekhez járult természetesen a kötelező órarend szerinti hittanóra és az egyházi ünnepeknek az aszódi gyülekezettel közös templomi megtartása. Az évnyitót és az évzárót a zsúfolt évangélikus templomban tartottuk meg, ahol a diákok találkoztak az aszódi gyülekezettel, mint élő háttérrel, akik buzgó énekükkel, hitvallásukkal, de főként imádságaikkal vitték Isten elé magukkal a diákságot... Tanáraink számára pedig az értekezletek színhelye az egyházközség gyülekezeti terme volt. Az egyházi iskolai jelleget igyekeztünk a tanári kar kialakításánál is fontos szempontként tekinteni. Az új tanárok alkalmazásánál elsősorban az evangélikus és az évangélikus hátterű tanárok kerülhettek szóba. A tanárok ugyanis meghatározói az iskola szellemiségének és lelkiségének! Sok segítséget ad a múlt. Az aszódi iskola gyökerei a 18. század elejére nyúlnak vissza! 3. Minden feladat gondot is jelentett. Semmije sem volt az iskolának az induláskor! Az igazgató kezdettől a lelkészi irodában dolgozik. A tanárok a gyülekezeti teremben vannak együtt. A vásárolt eszközöket a gyülekezet raktára fogadta be. Anyagilag igyekeztünk szerényen gazdálkodni, hogy a kémiai, fizikai, földrajzi, történelmi, test- nevelési és nyelvi eszközök a szakkönyvekkel együtt a tanárok használatába kerüljenek. Az igazi nehézséget az okozza, hogy még nincs iskolaépületünk! Bérleti díjat fizetünk a használt tantermekért. Igazi iskolává akkor' válunk, amikor saját épületünk lesz, ahol mód nyílik nemcsak a színvonalas oktatásra, hanem az igazi egyházias szellemű iskola kiépítésére is! - Abban reménykedünk, hogy a pénzügyi nehézségek ellenére egyházunk megkapja az építkezéshez szükséges pénzt... 4. A legfőbb öröm: megnyílt újra az iskola, megkezdődött 2 osztályban a tanítás! Emellett örömre adott okot az alapkőletétel ünnepélye augusztus 20-án, amelyet követett a szeptember 4-i tanévnyitó ünnepély, ahol dr. Harmati Béla püspök aszódi diákká fogadott 59 fiút és leányt! - A bonyhádi evangélikus diáktalálkozó vetélkedőin és más diákvetélkedőn szépen helytálltak diákjaink. Természetesen országos eredmények nem születtek még, de nekünk a kis siker is maradandó értéket jelent. 5. Két osztályt indítottunk szeptemberben. A 6 osztályos gimnáziumban a Kecskeméti Református Gimnázium kidolgozott tanterve szerint tanítunk. A 4 osztályos gimnáziumban pedig az általános gimnázium tanterve alapján. A nyelvtanulás színvonalát komoly tudású tanárok biztosítják. Az egyéb tárgyak tanításának komolyságát jelzi, hogy igazgatónk és 2 óraadó tanárunk az Egri Tanárképző Főiskola tanárai is. A januárban megtartott felvételi vizsgákon már válogathattunk a jelentkezők közül! Az igazi aszódi profilt az új iskola épületében tudjuk majd kimunkálni. Sok szép tervünk van! Támogatóink is lennének... 6. Kollégiumunk még nincs. De a Podmaniczky-kastély, mely az államosításig a Leánynevelő Intézet volt, azóta is állami középiskolás kollégiumként funkcionál. Ebben kapott helyet 15 diákunk, akiknek alkalmazkodniok kellett az ottani kollégiumi rendhez és nevelési irányzathoz, ami nem mindenben jelentett segítséget nevelési elveink megvalósításában. A visszaigénylés után ez az épület jó helyet ad a kollégiumnak. Addig azonban az állami kollégisták között kérünk helyet diákjainknak. Felügyeletükre nevelőtanárokról igyekezünk gondoskodni. Tanulóink nagyobb része aszódi diák. A többiek a környékről (Domony, Iklad, Gödöllő, Veres- egyháza, Galgagyörk, Ácsa) vonattal, autóbusszal járnak be. Az igazi evangélikus nevelés akkor folyhat majd a kollégiumban, ha saját kollégiumunk lesz... A KECSKEMÉTI ÖKUMENIKUS KONFERENCIA LEVELE Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa keresztényeinek és egyházainak Kedves Testvérek! A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a Magyar Katolikus Püspökkari Konferencia meghívására Kecskeméten 1995. augusztus 21-től 27-ig több mint 180 keresztény testvér találkozott „A keresztény hit és az emberi ellenségeskedés” címmel rendezett konferencián. Voltak közöttünk egyházi vezetők, klerikusok (papok, lelkipásztorok, lelkészek), szerzetesek, békeaktivisták, világi hívek és mások, akik együtt több mint húsz országból képviselték az ortodox, a katolikus és a különféle protestáns egyházakat. Találkoztunk istentiszteleten, a Biblia tanulmányozásán, imádságon, előadásokon, csoportmegbeszéléseken, munkacsoportokban, megosztva közösségeink fontos tapasztalatait, és találkoztunk személyes, baráti beszélgetéseken. Az ökumenikus testvériség mostani értékes tapasztalatából kiindulva, újuk meg nektek meglátásainkat, amikre Krisztus egyházának és a világnak a teljességét közösen és lélekben keresve jutottunk. a) Nagyon is tudatában vagyunk világunk megtörtségének és szenvedésének, különösen Európa délkeleti és keleti részén, és mélyen elszomorít minket. A gyanakvások és az ellenségeskedések a különböző nemzetiségi csoportok között, népünk sokféle gazdasági nyomorúsága, politikai és ideológiai küzdelme, vallási rivalizálása és sok más társadalmi baj valósággal pestisként telepszik ránk. Szomszédainkról gyakran nyertünk hamis, torzított képet - ezért most vallásos közösségek tagjaiként elkötelezzük magunkat arra, hogy ezeket a torz képeket helyesbítsük, ugyanakkor kéijük közösségeinket, csatlakozzanak hozzánk a másokról való ellenségképek megváltoztatásában. A balkáni tragikus háború eleven intő jel számunkra, hogy mit jelenthet az elszabadult konfliktusok pusztítása és a tragédia, amely kérlelhetetlenül bekövetkezik, amikor az etnikai, a vallási, a társadalmi és a politikai rivalizálásokat hagyjuk robbanásig jutni. Mélyen megrendít bennünket a menekültek millióinak szenvedése és a szörnyű háború áldozatainak a sorsa. b) A Jézusról és tanítványairól szóló bibliatanulmányunkban (Mt 8,23kk) megértettük, hogy a viharban Jézus együtt marad velünk a csónakban, s hogy ez érvényes az élet mai viharaiban is. Bizonyosságot nyertünk, hogy Jézus képes átformálni ellenségeskedésünket és félelmeinket hitté és reménységgé. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a történelem végső soron Isten kezében van, és hogy a békesség evangéliumát (Ef 6,15) lehet hirdetni és hirdetik is majd mindenütt. Isten valóban elhozza majd a megbékélést és az igazságosságot. c) Újra és újra szükségünk van az egymás közötti és a csoportok közötti megbékélésre. Erre úgy jutunk el, hogy az isteni ítéletet, megbocsátást és a megtérést (me-, tanoia) komolyan vesszük. Noha egyházaink az elmúlt évtizedek nehézségei következtében meggyengültek, mégis felajánljuk szerény lehetőségeinket és törekvéseinket, hogy csökkentsük azokat a szenvedéseket, amelyeket régiónkban a jelenlegi háborús cselekmények okoznak. Nem kívánunk senkit név szerint elmarasztalni, de abban a felismerésben egyek vagyunk, hogy kudarcot vallottunk és bűnt követtünk el mulasztásainkkal és feladataink nem megfelelő teljesítésével. Töredelmes szívvel valljuk mind egyéni, mind közösségi tekintetben, hogy elmulasztottuk megélni Isten szándéka szerinti képmásunkat (lMóz 1,27). Semmiféle követeléssel vagy utasítással nem állunk elétek, és nem valami különleges bölcsességet kívánunk veletek közölni. Ehelyett meg kívánjuk osztani elszáná- sunkat, hogy a megbékélés szolgái legyünk egy olyan világban, amelyet jellemez a gyanakvás, a gyűlölet, az agresszió, a félelem, az elszigetelődés és az elidegenedés. Ahelyett, hogy testvérekként éltünk volna, idegenekké, sőt ellenségekké váltunk, akik kimondhatatlan szenvedést okoztunk egymásnak például a tömegmészárlással, az erőszakos kitelepítésekkel, az ellenséges propagandával és az alapvető emberi jogok megtagadásával. d) Bánjuk mindazt, amit valaha elkövettünk vagy elmulasztottunk és így hozzájárultunk embertársaink kínjaihoz. Ezért meg kívánjuk erősíteni a következő meggyőződésünket: 1. a Föld, amelyen élünk, Isten ajándéka minden ember számára (Zsolt 24,1) és nekünk nincs jogunk, hogy kizárólagosan birtokoljuk azt vallásos, nemzeti vagy faji közösségünk számára; 2. a nyelvek, a kultúrák, a népi hovatartozások és a hit különbözőségei gazdagíthatják közösségeinket; 3. Isten nem igazolja vagy áldja meg az emberi méltóság semmilyen eltorzítását vagy csökkentését; 4. mindazokat a tetteket elvetjük, amelyek visszaélnek a vallásos hittel vagy manipulálják azt háborús céllal, vagy az erőszak más formáit használják arra, hogy uralkodhassanak másokon, kínozzanak másokat; 5. határozottan állítjuk, hogy különböző etnikai és vallásos csoportok élhetnek egymással békességben, és az etnikai tisztogatás ideológiáját és gyakorlatát elutasítjuk e) Elkötelezzük magunkat, hogy békéltetők, hídépítők, a szeretet és mindenki testi-lelki jólétének ápolói leszünk, tekintet nélkül politikai és vallási meggyőződésre, nemzeti és társadalmi eredetre, tulajdonra és társadalmi helyzetre vagy nemre. Nem csupán a többi kereszténnyel osztjuk meg ezt a közös törekvésünket, hanem a zsidókkal, a mohamedánokkal és másokkal is, abban a reményben, hogy törekvéseinket siker koronázza. Különben a lelki és fizikai megsemmisülés szakadékéba zuhanunk. Elszánjuk magunkat az Urunk parancsának való engedelmességre, hogy szeressük felebarátainkat és ellenségeinket is, mint önmagunkat (Mt 5,43-48), és azt tegyük másokkal, amit szeretnénk, hogy mások tegyenek velünk. Végül Isten végtelen szeretetére bízzuk magunkat. O tudja egyedül, hogy mi a legjobb az emberiség számára (Zsolt 101,1). Kérve kéijük testvéreinket az egész világon, adjanak meg minden segítséget minden menekültnek és a háború minden más áldozatának, imádkozzanak valamennyi ország vezetőjéért, hogy bölcsességgel és igazsággal kormányozhassanak, továbbá imádkozzanak és dolgozzanak mindenki jólétéért, beleértve ellenségeinket is. Szeretettel és tisztelettel köszöntünk mindnyájatokat a Béke Fejedelmének, Krisztus Jézusnak nevében. Kecskemét, 1995. augusztus 26. A konferencia valamennyi résztvevője Panasz helyett hálaadás A lébényi gyülekezet 200 éves jubileuma Lébény. A Hanság vizei által körülvett nyugat-dunántúli község az Árpád-házi időkre tekint vissza, ha múltjára néz. Természetesen a falu temploma is, az 1202-ben épült katolikus nagy templom, mely eredetileg a hozzáépült kolostorral együtt szolgált a falu népének hitbeli erősítésére. A kéttornyú templom - hasonló a jáki templomhoz - ma is jellemző a község külső képére. De, ha közelében szerényen húzódik is meg az evangélikusok temploma, azért kicsinységében is szép, harmonikus, a gyülekezet számarányához megfelelő méretű Isten háza. A gyülekezet 1786-ban alakult meg, lelkészt hívtak és elkezdték a szükséges építkezéseket. Kilenc év után 1795. augusztus 20-án szentelték fel a templomot és ezért hívta meg ünneplésre a gyülekezet vezetősége Szebik Imre püspököt és feleségét, valamint a környék evangélikus népét, hogy együtt adjanak hálát Isten megtartó szeretetéért. A gyülekezetnek az évszázadok során fájdalmas és örvendetes eseményei bőven voltak. 1831-ben az ázsiai kolera majd száz embert ragadott el. 1841-ben hatalmas tűzvész pusztította a falut, és az egyház épüléletei is a tűz martalékává lettek. Külföldi segítséggel építették újra a templomot és az ötvenedik évfordulóra (1845) ismét templomában emlékezhetett a gyülekezet. A második világháború után a német kitelepítés is elérte a falut. Egy érdekes adat is elhangzott: 1946-ban renoválták a templomot 256 millió pengőért és ezenkívül több billió pengő értékű természetbeni munkával. Szebik Imre püspök a 100. zsoltár alapján hívta a gyülekezetét „panasz helyett hálaadásra”. A keresztyén élet minden nyomorúság ellenére örvendező élet. Nem embereknek, nem a körülményeknek, egyedül azért örülhetünk, mert van Istenünk! Istené a dicsőség, hogy áll a templom és él a gyülekezet. Á keresztény élet ugyanakkor Istennek szolgáló élet is. Hatalmas, láthatatlan sereg szolgált itt és szolgálhat ma is, mert Isten ügye mindnyájunké. A keresztyén élet hálás élet is, ezért állunk meg ma hálával Isten előtt és az ősök előtt is. Az ünnepi közgyűlésen Koháry Ferenc lelkész köszöntötte a vendégeket, akik néhány szóban kívántak áldást a gyülekezetnek. Jankovits Béla - az egyházmegye esperese - egy költemény szavaival kérte Istent, hogy legyen a gyülekezet továbbra is bástya és a bátorság színhelye. Helmuth Gerstner, a bajor testvérgyülekezet (Alfeld) lelkésze kívánta, hogy ez a templom a jövőben is tegye boldoggá a gyülekezetét. A helyi katolikusok (Folytatás a 3. oldalon)
