Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-09-03 / 36. szám

Evangélikus Élet 1995. szeptember 3. A KERESZTYEN HIT ES AZ EMBERI ELLENSÉGESKEDÉS Dr. Harmati Béla püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa elnökének igehirde­tése Kecskeméten, a református templomban tartott Ökumenikus Konferencia megnyitó isten­tiszteletén, 1995. augusztus 21-én. Isten kedves edényei Máté evangéliuma 5, 43-48: Jézus mondta: „Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellensé­gedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeite­ket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy le­gyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gono­szokra és jókra és esőt ad igazaknak és hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi a jutalmatok? Nem ugyanezt teszik-e a vámszedők is? És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mennyivel tesztek többet másoknál? Nem ugyanezt teszik-e a pogányok is? Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. ” „Közöttetek ne így legyen!” Kedves Testvéreim! Eljöttünk, hogy elmondjuk egymásnak és a körü­löttünk élő világnak: a keresztyén hit nem magánügy. Ökumenikus konferenciát kezdünk, Európa szá­mos országából, sőt a tengeren túlról, más földrészek­ről is protestánsok, katolikusok és ortodoxok vagyunk együtt, hogy figyeljünk Jézus szavára. Egy másik evangéliumi igével így foglalom össze: „Közöttetek ne így legyen!” Azaz ne úgy legyen, ahogyan a régieknek megmon­datott: „szeresd felebarátodat és gyűlöld ellensége­det...” Jézus Krisztus küldetése teljes hatalmával, is­teni megbízása ígéretes teljességével túllépett az Ószövetség hagyományos keretein és meghirdette az újszövetségi etikát: „Én pedig azt mondom nektek: sze­ressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket... ” Nem magánügy tehát a keresztyén hit, nem magán­ügy a vallás! Következmények, magatartási formák, erkölcsi tanítás, bizonyos fajta gondolkodás, mentali­tás kell, hogy következzenek hitünkből. Ahogyan mondani szoktuk, a hitnek, Istenben való bizalmunk­nak, hozzá fűződő szeretetünknek gyümölcsöket kell teremnie hétköznapi életünkben az ige, az imádság, a liturgia, az istentisztelet keretein túl. Szomorú tény volt Jézus számára a megtapasztalt emberi gyűlölet. Vaskos valóság közöttünk is. Emlé­kezzünk arra, hogy ma a nemzetközi statisztika sze­rint mintegy negyven olyan háború dúl a világon, amelyek legtöbbjét nem is előzte meg szabályos had­üzenet. Nemcsak arra gondolok, hogy a volt Jugoszlá­via területén, innen tőlünk alig száz-kétszáz kilomé­terre ebben az órában is fegyverek dörögnek, embe­rek halnak meg, családok menekülnek és nem tudják, miért és meddig. Gyűlöletes ellenségként állnak szemben népek, nemzetiségek, törzsek, csoportok egymással. Sohasem volt még a világon ennyi mene­kült, mint éppen most. Mindebben pedig az a legfélel­metesebb, hogy az emberi gyűlölet a maga igazolásá­ra vallási indoklást is keres. Konfliktusok mellett és mögött ott található az a gondolkodás, amit a példá­zatbeli farizeus testesített meg: „Isten, hálát adok ne­ked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember... ” (Lk 18,11), azaz magát önértékelésben mások fölé emel­te. „Közöttetek ne így legyen!” - ez most először hoz­zánk, keresztyénekhez, egyházakhoz szól. Micsoda vallásháborúk vannak mögöttünk, gondoljunk csak történelmünkre! Ha a mai ökumenikus kapcsolatok­ra nézünk, meg kell állapítanunk, még nem minden ellenszenvet sikerült legyőznünk. Ünnepeljük ugyan együtt Magyarországon gyülekezeteinkben minden esztendő januárjában az ökumenikus imahetet, sokfe­lé tartanak közös alkalmakat, istentiszteleteket, de emlékezzünk azokra a hangokra, amelyek talán nem erősödnek, de újra és újra előjönnek: Mi lesz velünk, ha még „ezekhez” is elmegyünk, ha még „ezekkel” is együtt imádkozunk?” „Közöttetek ne így legyen!” - Jézus szava szól egyhá­zainkon túl népünknek, az ún. Keresztyén Európá­nak, a világnak. A vallás, a hit nem magánügy, hanem közügy. Ne értse senki sem félre! Nem arról van szó, hogy ellene vagyok a személyes, az egyéni kegyességnek. Nem helyettesíthető semmi mással a csöndes szoba imádsága, a fejünk gondolkodó hite, az ige tanulmá­nyozása, életünk személyes bizalma. A keresztyén hit azonban Jézus szerint nem magánügy, hanem arra is hivatott, hogy megtörje a gyűlölet ördögi körforgását a társadalomban, ahol a gonosz, az ellenségeskedés hasonlót szül. „Szeressétek ellenségeiteket és imádkoz­zatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek men­nyei Atyátok fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jók­ra és esőt ad igazaknak és hamisaknak... ” Nem a na­gyobb hatalom, nem az erőszak, nem a háború vagy a büntetés teremt emberi, humánus viszonyokat és kör­nyezetet, hanem a szeretet, ahogyan erre Mesterünk példát hagyott. Az istenit és az emberit, humánumot a teológia gyakran szétválasztja, holott Jézusban ez a kettő együtt jelent meg. Benne láthatjuk meg Isten képét, akaratát, tökéletességét és az a feladatunk, hogy töké­letesek legyünk, mint ahogy mennyei Atyánk tökéle­tes. Itt Jézus szavában ez a tökéletesség nem bűnte- lenséget vagy teljes hibátlanságot jelent, hanem azt az állapotot, amikor az ember beavatott Isten titkaiba és az apostol szerint „Ha valaki Krisztusban van, új te­remtés az, a régi elmúlt és íme, új jött létre” (2 Kor 5,17). Ritka ökumenikus alkalom a mai, protestánsok és katolikusok, ortodoxok vagyunk együtt és tanácskoz­ni készülünk keresztyén hitünk és az emberi ellensé­geskedés összefüggéseiről. Álljunk meg most Isten színe előtt és nézzünk magunkba, magyarok, romá­nok, szlovákok, szerbek, horvátok, oroszok, németek, amerikaiak, japánok, ötven évvel a második világhá­ború befejezése után és néhány évvel a világ kelet-' nyugati szembeállása megszűntével. Ki-ki maga isme­ri legjobban a helyzetet otthon, országában, népe és egyháza összefüggésében, milyen nemzetiségi, vallási, háborús feszültségek adódnak. Nem hiteles az a ke- resztyénség, amelyik a maga körén belül nem tud túl­lépni azon a megszokott emberi tradíción, hogy szere­ti, akik őt is szeretik és gyűlöli ellenségeit. Pedig mennyi .missziói feladat adódik! Hiszen országunk, Európa és a világ népei ott térdelnek az aranyborjú vagy az élvezet oltárai előtt. Eltűnt ugyan országunk­ból a hivatalos dialektikus materializmus, de megma­radt és tömegeket hódít a praktikus materializmus, a gyakorlati anyagelvűség, minden a pénz és az, amit birtokolhatok. Kérdezhetné azt is valaki, vajon tudunk-e tökéle­tes országot és társadalmat építeni? Vagy esetleg tökéletes egyhazakat, tökéletes ökumenét? Arra nézve nincs jézusi ígéretünk, hogy már itt a földön jön el az Isten országa. Az azonban bizonyos, hogy lehet a jelenleginél egy kevésbé rosszat létrehoz­nunk. Az egyháztörténet híres személyisége, a 754-ben meghalt Bonifatius, misszionárius, egyházvezető, teo­lógus mondta egyszer: „Non est reliquenda séd regenda!” - azaz: veszélyes vizeken nem otthagyni kell a hajót, hanem kormányozni! Ma veszélyes vizeken járunk, ez a század Szarajevóval kezdődött és úgy látszik, ezzel is fejező­dik be. A gyűlölet és ellenségeskedés nem csitul a né­pek között. „Közöttetek ne így legyen!” - szól hozzánk a jézusi ige. Hogyan és merre kell kormányozni az egyházak hajóját, erről szeretnénk kecskeméti öku­menikus konferenciánkon tanácskozni. Adja Isten, hogy bennünk, közöttünk és általunk megvalósuljon valami abból a szeretetből, amire Jézus elhívott. Ámen. (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Harmati Béla püspök a va­sárnap igehirdetési alapigéjét vet­te alapul két nyelven elhangzott igehirdetéséhez. 2Tim 2,19-21 alapján „Isten kedves edényei ”-ről szólt. Megemlítette a gyülekezet .utolsó évtizedeinek igen nehéz szenvedéseit, a háborút, hadifog­ságot, kitelepítést és elhurcolást, majd arra hívta fel a gyülekezetét, hogy most a hála fakadjon a szí­vekben. Van miért hálát adni! Mi az, ami összetart? - tette fel a kérdést. Közös nyelv, közös tör­ténelem, közös filozófia, közös fej­lődés vagy közös identitás? Nem! Isten szilárd alapja tart össze: ismeri övéit! A közös hit, közös erkölcsi- ség, közös áldozat - Jézus Krisz­tus áldozata az alap. Akik erre épültek, azoknak szól a felszólítás: Hagyja el a gonoszt, aki az Úr nevét vallja! Sokféle edény között a gyü­lekezet, a keresztyén legyen a jó­nak, á tisztaságnak edénye. Erre ma különösen szükség van a csa­ládban, mert sok az agresszivitás, a lelki elsivárosodás, a társadalom­ban és a népek között - gondol­junk csak a tőlünk délre zajló ese­ményekre. Legyen a keresztyén nép Isten kedves edénye! Az istentiszteleten mutatta be a püspök a gyülekezetben most szol­gálatát kezdő segédlelkész házas­párt: Bácskai Károlyt és feleségét Vári Krisztinát. Ugyanakkor mond­tak köszönetét Köhler Julianna gyülekezeti munkatársnak, aki há­rom éven át, de még annak előtte is, vállalta a gyülekezeti szolgála­Koszorúzáshoz vonul a gyülekezet A münsingeni fúvószenekar tot. Schön Mihály felügyelő méltat­ta szolgálatát és köszönte meg a gyü­lekezet nevében munkáját. Köszön­tötte a testvérgyülekezetet Klaus Riegel münsingeni lelkész is, aki a küldöttség élén jött el együtt ünnepelni. Jézusban van ígé­retes jövendőnk és reméljük általa erő­södik a kapcsolat is. Táborszky László esperes az egyház­megye nevében mondott köszöne­tét és áldást az ün­neplőknek. Az istentisztele­tet követően együtt vonultak fel a hősi emlékműhöz, ahol a fúvószene kísére­tével megkoszorúz­ták az emlékoszlo­pot, leróva kegyele­tüket és emlékezé­süket a katonák és polgári lakosok em­léke előtt, akiknek névsora már ott van bevésve az emlék­műbe. Egy monográfi­ában, melyet egy volt kántortanító­juk fia, Bartóki Jó­zsef állított össze, olvastam ezt a mondatot: ....az új ratelepült község három népi közös­sége között 250 éves együttélésük során felmerülő nemze­tiségi ellentéteket nem mutat ki a helytörténeti kutatás. ” Jó, hogy így volt, így is maradjon ezután is. Tóth-Szöllős Mihály Japán köszönet a nyíregyházi evangélikusoknak is „Tisztelt nyíregyházi egybegyűltek! Mély megindulással mondunk köszönetét, hogy a mai napon a hirosimai atomtámadás emlékére egybegyűltek. Az idén éppen 50 éve, hogy Hi­rosimára ledobták az atombombát Mi is Ja­pánban sokféle alkalommal és sokféle formá­ban emlékezéseket tartunk. Az, amikor hírét vettük, hogy a távoli Magyarországon, Nyíregy­házán is Hirosimáért mondtak ünnepi fohászt igazán szívből meghatott bennünket A Japán-Magyar Baráti Társaság kórus­kapcsolatok szekciója ezúttal a Cantemus Gyermekkórust-(a nyíregyházi evangélikus elemi iskola kórusa) másodszor hívta meg Japánba 1992 óta. Június 25-től 30 hangversenyből álló kör­úton az előzőnél is sokkal nagyobb, kirobba- nóbb sikerrel szerepelt a kórus. Különösebb a június 19-én a tokióbeli Casals Hallban. Itt A nyíregyházi evangélikus iskola épülete hallgatta meg őket Takamadomiya herceg, aki már novemberben Budapesten is találko­zott a lányokkal. Ezúttal egyenként köszön­tötte őket Tokióban és kezet fogott velük. Ezt az eseményt - amely a japán emberek körében nagy sikert aratott - a televízió is közvetítette. Ha arra gondolunk, hogy Önök most Hi­rosimáért gyűltek össze, bármilyen távol is vagyunk, bármennyire is más nyelvet beszé­lünk, Nyíregyháza számunkra egy nagyon közeli, meghitt barátságról tanúságot tevő város, s ezt mi szívből átéljük a távoli és egy­ben közeli Japánból a Pro Musicával és a Cantenussal egyformán kedvelt és szeretett Banchieri együttessel együtt. A Hirosimáért rendezett ünnepi ülést szívből köszönjük. Japán-Magyar Baráti Társaság Kóruskap­csolatok Szekciója.” ORGONAS SZIMPÓZIUM - SZEGED A Magyar Egyházzenei Társaság orgo- nás tagozata ez év október 10-21-én (pén- teken-szombaton) Szegeden és környékén orgonás napokat rendez. A pénteki prog­ramban szerepel az alsóvárosi ferences templom, a Kálvin téri református temp­lom, a Dóm és a kiskundorozsmai temp­lom orgonájának megtekintése. Délután a résztvevők Ursula Philippi nagyszebeni orgonaművész, a kolozsvári Zeneművé­szeti Főiskola professzorának német nyelvű előadását hallgatják meg (tolmá­csolással). A napot Ursula Philippi beli hangversenye, majd-az evangélikus- gyülekezetnél tartott fogadás zárja. A hangverseny bevételét a dóm tornyainak ta­tarozására fordítják! Részvételi díj: 500,- Ft (a Társaság tagjainak 300,- Ft), amelyben az orgona­est belépődíja és a vacsora is benne fog­laltatik. A pénteki közös ebéd (SZOTE- ebédlő) várható ára 150,- Ft/fő, a többi étkezés egyéni igények szerint történik. Szállás két ill. háromágyas, fürdőszobás (zuhanyzós) szobákban, ára 1350,- Ft vagy 650,- Ft/fő. A szombati személygép­kocsis dél-alföldi körutazás költsége kb. 5 Ft/km (összesen kb. 750, - Ft/fő). Kérem autós tagtársaimat, jelezzék, ha gépkocsi­val érkeznek; és hogy abban hány fő szá­mára tudnak még helyet biztosítani. Jelentkezés (a szálláskatcgória megje­lölésével) 1995. szeptember 10-ig az aláb­bi címen: Sanda István Dániel 6724 Sze­ged Kossuth L. sgt. 43.11/12. tel.: 62/318- 906. M ár amikor átlépjük az osztrák-német államha­tárt, meglepődve látjuk a határt jelző nagy táb­lán a feliratot: „Freistaat Bayern ”. S csak mögötte áll egy másik hatalmas tábla, kék mezőben, körös-körül az EU-tagságot jelző 12 csillaggal: „Deutschland”. Utunk célja a Münchentől száz km-re nyugatra fek­vő, bájos városka: Kaufbeuren. Ebben a mintegy 44 ezer lakosú városban rendezik meg immár 500 (!) év óta, minden esztendő július hó közepén, a több napig tartó ünnepségsorozatot, az ún. Tänzelfest-et, annak emlékére, hogy I. Maximilian bajor császár a XV szá­zadban nem kevesebb, mint 14 alkalommal látogatott el ide. Az idei ünnepségeket megtisztelte jelenlétével Edmund Stoiber bajor miniszterelnök is Münchenből. A díszes történelmi felvonulást megelőző két estén, péntek és szombat este, hajnalig tartó vigasságok kö­zepette, a régi városrészben, az Altstadt-ban „Historisches Lagerleben” (történelmi tábori élet) eleveníti fel a város középkori életét. Az utcákon kö­zépkori iparos- és kereskedő céhek mutatják be árui­kat, utcaszínházak szórakoztatják a város lakóit és a sok ezer látogatót, akik nem csak Németország távoli vidékeiről (pl. Mecklenburgból, Berlinből), hanem Olaszországból, Angliából és Magyarországról érkez­tek. Olvasóinknak azonban itt most az egyházi-egyház- történeti vonatkozású élményeinkről szeretnék beszá­molni. Ami számunkra meglepő volt, hogy a katolikus többségű Bajorországban, különösen a színtiszta ka­tolikus Allgäu tartományban: ebben a városban, él egy nyolc és fél ezres lélekszámú evangélikus gyüleke­zet is. Hatalmas szép temploma a város főutcáján már messziről kimagaslik, s felhívja magára a figyel­met. Ottlétünkkor a „Szentháromság” evangélikus templom kapuján éppen plakát adja tudtul, hogy ki­állítás nyílt a gyülekezeti teremben „450 éves az Ágos­tai Hitvallás Kaufbeurenben” címmel. A másik találkozásunk az evangélikussággal kuli­náris jellegű volt. Az említett „Lagerlebe” helyi spe­cialitásaként hirdették, a Bockwurst és egyéb finomsá­BAJORORSZAGI BARANGOLÁSOK Vidám nyári ünnep - egyháztörténeti emlékeztetővel gok mellett, a „Luther-Eier”-t vagyis a Luther-tojást, melynek hivatalos neveként azonban az étlapokon a „Lutherischer Eierhaber” szerepelt. Ezt az utcákon mindenütt kínálták a középkori öltözékbe bújt férfiak és asszonyok, akik frissen készítették el az ételt. Ami nem más, mint tojásrántotta, beleaprított kolbásszal. Kérdésemre, hogy miért éppen Lutherről nevezték el, azt a választ kaptam, hogy ez a városba a reformáció korában betelepült lutheránusok kedvenc eledele volt, s az egész város lakossága megkedvelte. Nos, mi is megkóstoltuk, ízlett is, de ezt itthon is fi szoktuk készí­teni, ezért nem tekintjük német avagy evangélikus étel­különlegességnek. Arra viszont jó volt a „Luther-tojás”, hogy felfokoz­za kíváncsiságomat a városka reformáció-korabeli történelme iránt, s néhány napos itt-tartózkodásunk alatt igyekeztem minél többet megtudni az itteni evan- gélikusság múltjáról is. Ennek során megtudtam, hogy a reformáció - az ő megfogalmazásuk szerint az „evangélikus mozga­lom” már 1520-1525 között eljutott ide is - és mi­ként a többi német birodalmi városban - itt is spon­tán népmozgalomként bontakozott ki. Ami azt jelen­tette, hogy nem felülről, a kegyuraktól vagy a városi vezetéstől indult ki a kezdeményezés és támogatás, hanem alulról, a különböző céhek, iparosok és keres­kedők, a városi polgárság tűzte zászlajára. Épp ezért nem válhatott a reformáció itt forradalmi tömegmoz­galommá sem, s a német parasztháború sem találha­tott termékeny talajra. De az itteni lutheránusok men­tesek maradtak a zwingliánus és kálvinista befolyástól is. Az úrvacsorát már 1539-ben két szín alatt vették. Az Ágostai Hitvallást 1545-ben fogadták el. Később, a 30 éves háború idején aztán sok szenve­dés zúdult az evangélikusságra. 1632-ben - a lützeni győztes csata évében - száműzték őket a városból, mert egy év alatt ötször (!) cserélt gazdát Kaufbeuren: hol a császáriak, hol a svédek foglalták el. A harcok­ban felégették a házakat, s közben kitört a pestisjár­vány is, mely még inkább megtizedelte az amúgy is megfogyatkozott lakosságot. így aztán a 30 éves hábo­rút csak a lakók 25 százaléka élte túl. A westfáliai bé­két követően, 1648 után nyugalmasabb idők köszön­töttek a számkivetettségből közben visszatérő evangé­likusokra. De térjünk még vissza egy kicsit a reformáció kez­deteire. Az evangélikus hitet elfogadó lakosság érde­kes hagyományt honosított meg a városban. Elhatá­rozták, hogy I. Maximilián császár többszöri ideláto- gatásáról minden esztendőben többnapos vidám nyá­ri ünnepségen emlékeznek meg, mégpedig úgy, hogy a császári látogatást a helybeli iskolásgyermekek eleve­nítik fel. S ez a hagyomány él ma is, 500 év múltával, s csak annyiban változott, hogy valláskülönbség nélkül, az összes iskolásgyermek - és szüleik, tanáraik - ünne­pévé szélesedett. így minden év nyarán korhű jelme­zekbe öltöztetett iskolások idézik fel a városka fél év­század előtti nagy ünnepét. S hogy némi fogalmunk legyen az ünnep méreteiről: 1600 (!) iskolás (és óvodás) gyerek, 120 paripa, 28 ünnepi díszbe öltöztetett kocsi - köztük sok négyes- és hatosfogat is - és számtalan zenész csoport, valamint az összes céhek képviselői láthatók a két és fél óra hosszat tartó felvonuláson. S az ünnepi felvonulás közben újabb meglepetés ért! A hangosbemondó, miközben bekonferálja a fel­vonuló csoportokat, a következőképpen kommentálja az érkező csapatot: „Számkivetett salzburgi evangéli­kusok érkeznek városunkba. ” S látom, hogy valóban, olyan szegény menekült-félék jönnek kezükben vizes­korsóval, hátukon kis batyuval, némelyek maguk húz­ta kordéllyal. Ez a bekonferált és színre lépő kis sereg azért hatott rám az újdonság erejével, mivel eddigi egyháztörténe­ti tanulmányaink szerint, a szülőföldjükről hitük mi­att elüldözött salzburgiak porosz földön kaptak mene­déket. (Ezeket a salzburgi érsek rendelete tette földön­futóvá, mely szerint a földnélkülieknek nyolc napon belül, a házzal és földtulajdonnal rendelkezőknek 1-3 hónapon belül kellett elhagyniuk lakóhelyüket, s vala­mennyien Frigyes Vilmos 'porosz királytól kértek és kaptak letelepedést, s ott leltek új hazára.) Nos, itt tudhattuk meg, hogy a földönfutók egy ré­sze már az elhagyott otthonuk közelében új hazát ta­lált. Egy részük ugyanis néni északnak hanem nyu­gatnak vette az irányt, s a kaufbeureniek fogadták be őket. Eszerint télvíz idején, 1731. december 28-án mintegy 800-900 evangélikus férfi, nő és gyermek ét­kezett ázva-fázva Kaufbeuren városába, akiket gróf Leopold von Firmian salzburgi érsek utasított ki a fe­jedelemsége területéről. S ezek a hitük miatti számki­vetettek növelték a 30 éves háborúban megfogyatko­zott kaufbeureni hittestvéreik számát S velük nem csak lélekszámban gyarapodtak hanem hitben, hű­ségben és állhatatosságban is. Akik inkább hazát cse­réltek de hitüket nem adták fel. Ezt a Kaufbeurenben befogadott első csoportot az­tán három nap múlva, 1731. december 31-én még na­gyobb menekültáradat követte Salzburgból, de az ő számukra itt már nem jutott hely. Viszont a kauf­beureniek irgalmas lelkületét mutatja, hogy ajánlá­sukkal mentek tovább, s a közeli Kempten, valamint Memmingen és Augsburg városa fogadta be őket. Hálát adunk Istennek hogy ez a bajor földön tett néhány napos látogatásunk áldássá vált, s egyháztör­téneti ismereteinket is gyarapította, német hittestvé­reinkkel való kapcsolatainkat is erősítette. Szerdahelyi Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents