Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-07-09 / 28. szám

Evangélikus Élet 1995. július 9. jft)5 GYERMEKEKNEK F I A TÁL OKNAK 46. zsoltár Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Jöjjetek, lássátok az Ur tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, (jat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákob Istene a mi várunk. OLIVÉR ÉS A , JÓISTEN” Amikor Olivér nevetni hallotta a Jóistent... Olivér szüleinek az egyik barátja szőlősgazda. O Olivér­nek is barátja. A szőlőből olykor üres csigaházakat hoz ne­ki Megmutatja a fecskefészket a présház eresze alatt. Elte­szi szüret után a pince egyik hűvös zugában a legszebb für­töket, Olivérnek. A legalkalmasabb idő a látogatásra október közepe. A présház előtt a kádak száradnak a napon. Az egész pinceso­ron érezni a törköly, a kipréselt szőlő illatát. A darazsak má­morosán röpdösnek, megrészegülve az illatoktól. A gazda egy édes musttal telitöltött poharat tesz Olivér elé. A felnőt­teknek egy üveg bort hoz a pincéből A ház tornácáról egész messzire el lehet látni, a szántók és a kertek felett. A nyírfák levelei megsárgultak, a vadszőlő vörösre váltotta színét. „Egy ilyen napon, mint a mai csak úgy nevet az ember szíve”, mondja a gazda, és Olivérre kacsint. „Eredj csak, sé­tálj egyet, és nézz alaposan körül!" Tudja, hogy Olivér nem szeret sokáig a felnőttek közt ücsörögni Olivér útja őszirózsás kertek mellett vezet a szőlőhegyre. Egy rácsos kerítést egészen befutott a vadszőlő. Olivér kicsit megállva, gyönyörködve nézi a vöröses leveleket. Sose látott ilyen szép leveleket. „ Te Jóisten, ez aztán szép!" mondja. Milyen hangosan szólal meg a hangja a darázszümmögéses csendben! Olivér felfigyel saját hangjára, és a meglepetéstől elneveti magát. „ Te Jóisten ”, mondta, egész hangosan, tehát hallhatta is valaki. De egész egyedül áll a kerítés előtt, senki sincs, aki hallhatná. „Te... ”, szólal meg Olivér ismét a csendben. „Te, Jóisten. Egy ilyen szép levelet mint ez, még biztos te se láttál!” Mintha csak válasz lenne, nevetést hall, egy nevetést a kö­zelből' de nem játszik senki, senki, aki nevetne. Olivér léleg­zetét visszafojtva figyel, minden erejét összeszedve. ° - Májd megkérdezi: „ Te vagy az, Jóisten?" „Igen, én!” „ Te nevettél.. ” „Örülök, hogy tetszik neked ez a levél. ” Olivér elgondolkodik. „Én is nevetek néha, ha valakinek valami tetszik, amit én csináltam. Például a papírmada­ram. Amit a barátunknak, a szőlősgazdának hajtogattam, hogy megvigasztaljam, mert elköltöztek a fecskék. Akkor azt mondta: No még ilyet, már megint ideköltözött hozzám egy madár, ez aztán nagyszerű! Akkor örömömben én is nevet­tem... ” Olivér figyel, hátha még valamit válaszolni akar a Jóis­ten, de csak a darazsak zümmögése hallatszik. Elindul hát vissza a présházhoz. „No, szép volt?” kiált le a teraszról a szőlősgazda. Olivér csak bólint. Hallja, ahogy szülei beszélgetnek Egyszerre tud­ja, hogyan írná le. Ha valaki megkérdezné tőle, hogyan is cseng ha Isten nevet, ezt mondaná: világos és sötét egyszer­re. Olyan, mint amikor apa és anya együtt nevetnek FERI BÁCSI JÁTÉKAI Megfejtés A június 11—i számban szereplő „Névkereső”-ben, a négy evangélista neveit rejtettem el: Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost kellett megtalálnotok. Ami pedig összeköti őket, az az, hogy mind a négy írt evangéliu­mot, Jézus életéről és művéről szóló könyvet. A he­lyes megfejtésért öt pontot adtam. így a következő eredmény alakult ki: 5 pontos: ifj. Bors Zoltán (Felpéc); Fancsali Ifjúsá­gi Kör; Grósz Eszter (Nagybörzsöny); Hibácska And­rea (Békéscsaba); Illés Adél (Egyházasdengeleg); Marthon Ildikó (Bököd); Mersva Ildikó (Vácegres); Zalán Péter (Budapest); 4 pontos: Donáth Ferkó (Ózd); 3 pontos: Németh Csilla (Somlószőlős). Humorzsák Robi büszkén mutatja szüleinek a legújabb festmé­nyét.- Nézzétek, lefestettem a Jóistent!- De hát mi nem is tudjuk, hogy O hogy nézhet ki - mondja a nagymamája. Robi kihúzza magát:- Most megtudhatjátok! k *- Ki karmolt össze ilyen csúnyán? - kérdezi Sanyit a barátja.- A nővérem, a Miatyánk miatt.- A Miatyánk miatt?- Igen. Mert amikor azt imádkoztak, hogy „szabadíts meg a gonosztól”, véletlenül a nővéremre néztem. Akkor rontott nekem. *- Anyu! Hívjuk be nagyit a szobámba amíg elalszom! - kérleli Gabi az édesanyját.- Nagymama most nem ér rá, krumplit pucol a kony­hában.- De én félek a sötétben!- Majd vigyáznak rád az angyalkák Gabika kicsit gondolkodik, majd kiböki:- Inkább vigyázzon rám a nagyi, az angyalkák meg menjenek helyette krumplit hámozni! A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. Emlékezés Kerecsényi Dezsőre A szomszédos Szlovénia területén, Hódos határfalu­tól nem messze, a péterhegyi temetőben magányos sír áll. „Kerecsényi Dezső 1898-1945” - hirdeti a fel­irat. A sírt megfelelően gondozták az elmúlt fél évszá­zadban. A helybeliek, sőt a szomszédos Vas megyéből idelátogatók többsége azonban nem tudja, milyen szelle­mi nagyság nyugszik ebben a kis temetőben... Kerecsényi Dezső 1898. június 19-én született Szent- gotthárdon. A kiválóan tanuló fiút már diákkorában is az irodalom vonzotta. A budapesti egyetem hallgatója­ként nagy hatást gyakoroltak rá Horváth János iro­dalomtörténész művei. Már ekkor elhatározta, hogy eb­ben a tárgykörben fog elmélyedni. A budapesti állami gyakorló gimnázium tanára lett. Közben megkezdte irodalomtörténeti kutatásait. A XV-XVII. század magyar irodalmával foglalkozott el- mélyülten. 1923-ban jelent meg első ilyen tárgyú munkája, „Elvi kérdések a régi magyar irodalomban ” címmel. Később „Humanizmus és reformáció között” és ,„A magyar iro­dalom Mátyás korában” című tanulmányai értékes új megállapításokat tartalmaztak Az irodalom szeretete a hívő ember gondolkodásával fonódott össze. Ezért került szorosabb kapcsolatba a Protestáns Szemle folyóirattal. 1930-ban annak szer­kesztője lett, s maradt is másfél évtizeden át. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság választmányi tagja lett, majd 1938januárjától bekerült annak vezetőségébe. A Protestáns Szemlébe számos tanulmányt írt. így a folyóirat 1935. júniusi számában látott napvilágot „Szenczi Molnár Albert ismeretlen levelei”című, sok új anyagot közlő írása. A Protestáns Szemlében szá­mos könyvismertetése is napvilágot látott. Nagy munkabírása jó előadói stílussal és kellemes modorral párosult. Kitűnő munkatársi kapcsolatot épí­tett ki a folyóirat más szerkesztőivel (így Apr ily La­jossal ésPrőhle Károllyal). Kerecsényi baráti köre is főként irodalmárokból állt. Így a 30-as évek közepén ismerkedett meg d r. Me rényi Oszkár irodalomtudóssal, akinek több tanulmányát is közölte a Protestáns Szemlében, dr. Merényi Berzse­nyiről írott könyveiből kapott tiszteletpéldányokat. Ke­recsényi révén került dr. Merényi Oszkár baráti kapcso­latba Cs. Szabó László neves irodalomkritikussal (akkoriban a Magyar Rádió irodalmi rovatának vezető­jével). 1939-ben a „Mi a magyar?” című kötetben látott nap­világot Kerecsényi Dezső egyik fontos tanulmánya. Eb­ben a magyar irodalom történetét Horváth János szelle­mében tekintette át. Mesteréhez hasonlóan ő is Petőfi és Arany munkásságát tekintette alapmértéknek. Ugyanakkor azonban Kerecsényi a Nyugat nemzedéké­nek „elmozdulását” szükségszerűnek tekintette. 1941-ben jelent meg legnagyobb műve, Kölcsey Fe­rencről írt könyve. ,Azt életet összegező tapasztalat, a férfias megnyugvás a nagy mű hiányérzetét vitte magával a sírba, de a maradandó eredmények az élet és alkotás csonkaságát kiegyenlítették” - állapította meg a költő­ről. Mintaszerűen megírt írói arckép volt ez. Könyvéről igen kedvező kritikák jelentek meg (többek között Kar­dos Tibor és Schöpflin Aladár irodalomtörténé­szek tollából). Pintér Jenő Magyar irodalomtörténet című nagy művének VIII. kötetében joggal állapította meg Kerecsényiről: „Tanulmányaiban és kritikáiban bölcselő szellemmel tárgyalta a vizsgálata alá vont témákat. Szempontjai és stílusfordulatai a helyes hagyományt meggyőzően egyeztették össze a tudományos haladás modem követelményeivel. ” Élete utolsó éveiben összefoglaló magyar irodalom- történet megírását tervezte, de ehhez már nem tudott hozzáfogni. „Magyar irodalomismeret” című tanulmá­nyának kézirata is befejezetlen maradt. 1944 végén ugyanis - a front közeledésekor - elmenekült Budapest­Végcél Vánszorgok. Órák óta az aszfal­ton. Keresem a betonutak végét. Ez a cél hajtott. Reménytelen, a kontinensek szélein is túlérnek az aszfaltutak. Vánszorgok. Látom az életeket. Akik itt voltak az utak előtt is. Most is itt vannak; megpróbálnak beilleszkedni. Pedig nekünk kel­lett volna illeszkednünk, alkalmaz­kodnunk az életükhöz. Az erdők állataihoz. A mezők népeihez. Vánszorgok. Elnézem a szágul­dó bádogdobozok által megszűnt, elvágott életeket. Kiszáradt tete­mek az út szélén. Jelzések az úton - a száguldóknak. Aszott testüket a nagy és felséges országutak nem fogadják be. Eltűrik, ám a port vé­gül elhordatják a széllel, autók ke­rekével. Az autókat meddig tűrik el a hátukon? Vánszorgok. Keresem a békét, a természetet. Az úton. Nem az út szélén. Nézem az aszfaltot. A ter­mészetnek határt szab a szalagkor­lát. Nem az autósok száguldását állítja meg. A természetest akarja visszaszorítani. Vánszorgok. Egy idő múlva be­hódolok a császárnak. Lerogyok. A tikkadt nap, a hulló hópihe el­kerül. Nem enyhítik kínomat. El­kerülik az utakat. Meghunyász­kodnak. Míg csak fel nem lázad-l nak, s forró sugarakkal, hoförge-l tegekkel megpróbálják eltüntetni.’ Reménytelen, új aszfaltot önte-J nek, újra bűzölögve, gőzölögve I hatalmasan elfoglalja hadúri sze-1 repét. Behálózza a Föld f testét. Akár a ragtapasz a beteg i embert. Ám ha egyre több ragtapaszt kötnek egy betegre, egy idő múlva nem fog tudni lélegezni. Látszik még a Föld az utak rengetegében? Látjuk még az alapot? Vánszorgok. Keresem az utak végét... SZ.E. Isten füve Kizöldült minden. Megérkezett lassan a nyár is. Frissen zöld minden. Issza a szem a fű zöldjét, a fákat. Minden egyes levél, a fűszálak mind más színű zöldek A végeredmény hódítja a szemet. A lel­ket. Nem is a szem issza a zöldet, hanem a fű vonja, vonszolja magára a tekintete­ket. Azután kivonja minden szemből a zöldet, meglop minket, és attól ragyog úgy az a levél Friss. Mindenkiből kivon­ja a jót. Idén kizöldült minden. A kérdés, amelyet félve mond ki az ember, és hosszasan készül rá: Jövőre lesz fű? Lesz még ami kizöldülhet? Szerettem volna hangsúlyosan kérdezni, rádöbbenteni mindenkit, a Mindenki Zöldje lesz-e még? Nem tudom. Elszállt a kérdés. Nem tudtam hangsúlyosan kérdezni. Sz. E. FELHÍVÁS a 882. sz. Mátyási János, az 1023. Jakus Gábor és a 724. sz. Kossuth Lqjos Cserkészcsapat SZILASSY ALADÁR ŐRSVEZETŐKÉPZŐ TÁBORÁBA melyre a Bács-Kiskun megyei Ágasegy­házán, a Zsombos dűlő fenyvesében kerül sor 1995. augusztus 8-16 között. Ez az őrsvezetőképző minden cserkészt szeretettel vár, aki 13 éves, fogadalmat 1994- ben, vagy előtte tett, egy csapattáborban már részt vett, s parancsnoki támogatással, ill. táborozáshoz szükséges orvosi igazolással rendelkezik. Különösen is őrsvezetőképzést lónál azoknak a cserkészeknek, akik képe­sítés nélkül már őrsöt vezetnek, továbbá azoknak, akik szívesen ápolják a testvéri­séget az Evangéliumi ICHTHUSZ cser­készet szellemében. A résztvevők egyéni felszerelésükön túl sátrat is hozzanak magukkal. Amennyiben ez utóbbi nehézségekbe ütközik, időben való jelzés esetén sátort biztosítunk. Jelentkezni július 18-ig lehet egy kétol­dalas, kézzel írt dolgozattal, melynek címe: „Legemlékezetesebb cserkészélményem”, valamint a 2700,- Ft-os részvteli díj befizetésével a következő címen: ICHTHUSZ Közösség, 1026 Budapest, Bimbó u. 127. T: 176-48-47. A jelentkezés elfogadásáról és további tudnivalókról július 31-ig tájékoztatást adunk. Somogyi Dezső András programszervező titkár Héjjá Hubert táborparancsnok “1 GODOLLÓ SZEPTEMBER 2-3. A már hagyománnyá váló Gödöllői Keresztyén Könnyűzenei Találkozóra várjuk zenekarok, szólóénekesek, pantomimcsoportok, képzőművészek jelentkezését. Az idei programról előzetesen: Szeptember 2. szombat: de. 10.00-tőI szabadtéri fellépések du. 13.00-16.00 zenekarok próbája a Petőfi Művelődési Központban du. 17.00 a Jubál 95 megnyitása (koncertek 22.00-ig tartanak' Szeptember 3. vasárnap: de. 10.00-től közös istentisztelet modern ökumenikus liturgiával du. 14.00: - A Jubál 95 koncertjei. Távollakók számára szállást, fellépő zenészeknek étkezést biztosítunk! Hangszerbörze, kazetta- és könyvárusítás, híres külföldi zenészek, toplista a zenekarokról... ajándékok! Jelentkezési cím: Győri Johanna: Budapest 1204 Ady 89. Tel./fax/üzenet: 283-0148 Az Ifjúsági Bizottság 1995 őszétől folytatni szeretné az idén elkezdett ifjúsági vezetőképző tanfolyamát. Ebben az évben elsősorban a vidéki lelkészek jelentkezését várjuk, ezért a tanfolyamot ősztől kezdődően hét alkalommal hétvégen­ként (péntek délutántól szombat délutánig) szervezzük meg. A tanfo­lyam tematikája úgy épül fel, hogy elsősorban gyakorlati segítséget adjon a hallgatóknak. (Programszervezés, reklám, a misszió elvi és gyakorlati kérdései, kézművesség, személyes hitélet.) Az érdeklődőknek bővebb in­formációt küldünk (Marton Ihmás 134 45 91). Mivel a tanfolyamot csak 15 résztvevő felett van lehetőségünk megszervezni, ezért a jelentke­zéseket 1995. augusztus 10-ig írásban várjuk. (Evangélikus Egyház Ifjú­sági Osztály 1085 Bp., Üllői út 24.) rőL Felesége szülőfalujába, Péterhegyre költözött. 1945. március 25-én szívroham következtében hunyt el. Élete virágában, 47 éves korában vitte őt el a zord ha­lál. 1945-1946 folyamán megjelent róla néhány nekro­lóg (így Keresztury Dezső és Bóka László tollá­ból). Később azonban eléggé megfeledkeztek róla. Kerecsényi Dezső munkássága nem lehet az enyésze­té. Halálának 50. évfordulója arra figyelmeztet mind­nyájunkat: irodalmi örökségét gondoznunk kell. Jó len­ne, ha Kerecsényi Dezső válogatott munkáit újonnan ki­adnák. Dr. Merényi László Mi lesz, ha nem lesz olvasó? Három értékes kis könyv lapozgatása közben... Nagyon szomorú kérdések kísérnek magyar irodal­munk gyöngyszemeit olvasva. Hozzájárul ehhez az idei könyvnapok látványa, sikertelensége is. A könyv­piacot aluljárók, pályaudvarok, megállók környékén rengeteg szemét, szinte az embertelenségre, az ala­csony gondolkozásra, pusztításra, gyilkosságra biztató írás árasztja el. „Könnyű olvasást” ajánlanak az uta­soknak - közben a vonatra, autóbuszra felszálló a tá­jat, a természetet, útvonala környékét, nevezetességét nem ismeri, nem is figyeli. Kétségbeejtő az írások durvasága, a morál, az esztétika teljes lebecsülése! Az egykori, „lenézett” elemi iskolákban, falusi iskolák­ban a kicsik megtanultak olvasni és a sok könyv nél­kül tudott vers, szöveg segítségével szépen beszélni. Az évtizedeken keresztül feleslegesnek tartott oktatá­si mód (minek annyi verset biflázni!) csökkentette az olvasás iránti érdeklődést, a kötelező olvasmányok egyoldalúsága pedig a még meglévő érdeklődést is ki­ölte a fiatalokból. A nagyokosok értéktelenné tették a fiatalok előtt a 10 parancsolatot s az azt megvilágító irodalmat... Sajnos, hogy ezek a gondolatok kísértek, amikor azokat az értékes kis könyveket lapozgattam, amelyekkel ilyenkor tanév végén - már vagy két évtizede becsenget a postás. Gyönyörűen megmunkált kis könyvecskék: szer­kesztése, összeállítása, nyomdai, könyvkötészeti mun­kája érték! Készítői a Tótfalusi Kis Miklós Nyomdaipa­ri Műszaki Szakközép- és Szakmunkásképző Iskola ta­nulói Téglás János tanár vezetésével, irányításával. A könyvek az Athenaeum, a Szikra és Tannyomda ki­adásában készültek gyakorlómunkaként. Vizsgamun­ka „Emlékezésül az együtt töltött évekre”. Téglás János tanár úr talán maga sem tudta, milyen életre szóló útmutatót, milyen elévülhetetlen értéket ad tanítványainak, amikor évtizedekkel ezelőtt a ma­gyar irodalom legjavának válogatására, vizsgafela- datkénti kiadására serkentette őket, a jövő szakembe­reit. Bevezette a szakma fiataljait az irodalmi kutatás^ ba, a válogatott anyag feldolgozásába és szép, gondos kiadásába. És mindezt az iskola egykori tanárára, Ba­bits Mihályra való emlékezéssel tette. Babits munkás­ságán, személyén keresztül kortársaival, azok művei­vel is, a magyar irodalom kincses házának felbecsül­hetetlen értékeivel ismerkedve indulhattak választott munkaterületükre tanítványai. Babits tanár úr címmel 1976-ban megjelent első könyvecskét évente kettő-három követi. Ismerem az in­dulás nehézségeit, a gondokat (a burkolt ellenállást, akadályokat) és a könyvek megjelenését követő foko­zódó érdeklődést. Téglás János irodalom, magyarság, magyar nyelv-szerető, féltő munkáját, megalkuvást nem ismerve, hittel, a kitűzött cél eredményében bíz­va végezte és végzi. Ehhez csak azt lehet kívánni, hogy ezekkel az értékes könyvekkel pályájuk felé indított fiataloknak nagyon sok szép munkájuk legyen, és a könyvespolcokra kerülő munkáiknak megszámlálha­tatlan olvasója. A most megjelent három vizsgamun­ka: A vádlott: egy Babits-vers. - Babits Mihály: Sziget és tenger. - Babits Mihály: Cikkek a Nyugat-ból. Schelken Pálma/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents