Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)

1995-06-25 / 26. szám

országos" r j EVANGÉLIKUS H / /? f HETILAP |/ 60. ÉVFOLYAM 26. SZÁM 1995. JÚNIUS 25. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI MÁSODIK VASÁRNAP ARA: 30 FT ______________A szeretet nagy dolog; a felebaráti szeretet még nagyobb; ________________de a legnagyobb az, ah ogy az atya szereti gyermekét. Luther na " A TARTALOMBÓL „ISTEN FELÉ FORDULVA IS VONZOTTA A FÖLD” A JÖVŐ GYÜLEKEZETE A FELVIDÉKEN JÁRTUNK (I.) „NE ENGEDJ MEGFELEDKEZNEM TANÍTÓIM PÉLDÁJÁRÓL” Az avatás szertartása Melbourne-ben Magyar lelkész avatása Ausztráliában Melboume-ből jött a hír. Nagy napja volt április 23. | a Magyar Központnak. Életük egyik legjelentősebb napja. E napon avatták fel a Szent István-templom- 1 ban az első evangélikus lelkészt, Dabasy Jánost. A A Szent István-templom az itteni magyar ökumenikus J templom, melyet 1993 novemberében szenteltek fel. ' Ökumenikus volt az ünnepi istentisztelet is. Az Evangelical Lutheran Church képviseletében dr. David Stolz püspök és Geoff Schirmer püspökhe- I lyettes; a Melboum-sydneyi Magyar Evangélikus Kongregáció lelkésze, Breglec Árpád', a melboumi érsek, dr. Frank Little', a katolikus teológia igazgatója, Rigó István; Kiss János és John Flynn plébánosok; a Melboume-sidneyi Evangélikus Kongregáció lekto­ra, Dabasi Tibor, az Ausztráliai Presbiteri Egyház képviseletében dr. Alan Herman főmoderátor; Keresztesi Flórián László és Antal Péter református lelkészek voltak jelen. A szent szolgálatot Stolz püspök végezte Geoff Schirmer és Breglec Árpád segédletével. A szertartás nagyobb részben angol nyelven történt. Avatás után az új lelkész prédikált magyarul és angolul. Ő végezte az úrvacsoraosztást is magyar nyelven, püspöki segédlettel. Egy szíwel-lélekkel ökumenikus volt a templomot egészen betöltő gyülekezet is. A következő öku­menikus istentisztelet szolgálatát már a sorra kerülő ! új lelkész végzi. Azután szabadságon lévő református lelkészt helyettesít, és nemsokára konfirmációi szol­gálata is lesz - jelenti örömmel. Az üdvözlőbeszédekben kifejezésre jutott az eddigi hűséges szolgálat és egyházszeretet elismerése, személyének megbecsülése és szívből jövő áldás­kívánások. Utolsó akkordként felcsendült a karzaton az apai szív büszkeségének, lányának, Dabasy L Júliának kürtszólója hárfakísérettel. A szép és megható szertartást a Magyar Himnusz éneklése zárta be, ami után az egyházi vezetők harangzúgás és az orgona hangjai mellett vonultak ki a templomból - írta a Magyar Központ melboume-i lapjának, a Magyar Életnek krónikaíró tudósítója. A Magyar Központ a Szent István-templomban lefolyt szertartással ismét példát mutatott nemcsak az ausztráliai, hanem az itthoni vallási élet számára is. Van-e szívmelengetőbb élmény annál, hogy az emberek a vallási különbözőség mellett egységesen tudnak imádkozni az Atya, Fiú és Szentlélek hár­masságának jegyében, mely híven tükrözi vissza az ökumené mélységes isteni és emberi jellegét is? Nekünk magyaroknak ez különösen nagyjelentőségű, mert annyi minden választ el bennünket, hogy éppen ideje már egy szellemi kapocs létrehozásának, amely áthidal minden emberi gyengeséget, és a híd másik végén ott vár az isteni Pásztor, aki egyetlen hatalmas nyájba tudja tömöríteni az eddig tévelygő bárá­nyokat... A bíborba öltözött katolikus érsek és a fekete taláros református főlelkész ott ült egymás mellett egy harmadik keresztény egyház papjának felszen­telésén. Együtt énekelték a harmadik egyház énekeit, és vettek részt annak szertartásán. Ha a melboume-i magyarság többet nem nyújtott volna, mint ezt a felemelő élményt, már az is megérte a sok áldozatot és fáradságot, amivel a magyarok büszkeségét, a Magyar Központot felépítettük itt a világ legtávolabb eső részén - olvassuk a Magyar Élet kommentár­jában. * Ha már Melboume-ről beszélünk, mi kb. 22 km-re lakunk a Belvárostól keletre. Tőlünk a város még vagy 25 km-re terjed tovább keletre. A nagy távolságok sok időt vesznek el az embertől. Nem beszélve arról, hogy minden nap egy óra munkába és egy óra vissza, ’hő-kor indulunk, és legkorábban 6 és 'h7 között érünk haza. Mire a vacsora lezajlik, 8 óra... Én a világ egyik leg­nagyobb kémiai vállalatánál dolgozom már 20 éve, mint tervező gépészmérnök. Szeretem a munkámat. Gyár­tástervezésekkel és -bővítésekkel foglalkozunk. Beosz­tásom az, hogy én vezetem a gépészeti szakosztály ter­vező csoportját. Elég felelős beosztás... (Önéletraj­zából) Dabasy János most 59 éves. A család a Rákosi- érában állandó zaklatások között élt. A forradalom alatt, amint a határok megnyíltak, az egész család menekült, és Ausztráliába települt. A bencés gimná­ziumban érettségizett bátyjával, Tiborral, és egyetemi tanulmányai megkezdése előtt állt. Tevékenyen be­kapcsolódott a melboume-i evangélikus gyüle­kezetbe, melyet Kemény Péter magyar evangélikus lelkész szervezett és gondozott. Mint egyetlen magyar evangélikus lelkész, a Melboume-től 3000 km-re levő kis gyülekezet lelkésze volt Perthben. Havonta egy­szer látogatta a melboume-i gyülekezeti közösséget. Nagy hatással volt rá, és 27 éven át szorgalmasan részt vett vele és mellette a helyi gyülekezeti közösséggon­dozásban. Kemény Péter 1994 augusztusában meghalt. Ő gondozta tovább és szervezte, hogy a lelkészi szolgálatok végzésére a tőlük még mindig 1000 km-re lakó lelkészt bízza meg az egyház püspöke. Maradtak azonban még megoldatlan prob­lémák. Végül is elismerve és értékelve eddigi lelki- ismeretes lelkigondozói szolgálatát, teológiai végzett­ség nélkül engedélyezték lelkésszé avatását. Nagy örömet jelentett neki a hazulról kapott áldás­kívánások és üdvözlések sora. Köszöntötte őt Szebik Imre püspök, Bödecs Barna és e sorok írója. Kovács Géza MENJ, AHOVA CSAK KÜLDELEK, ÉS HIRDESD, AMIT CSAK PARANCSOLOK! Lelkésziktatás Kelenföldön A pünkösd ünnepét megelőző szombaton egy délelőtti órában megtelt a kelenföldi gyülekeze­tünk temploma. Szeverényi János lelkészt iktatta hivatalába Bálint László esperes. A gyülekezet szer­veződése 1910-ben kezdődött, majd önállóvá 1924-ben lett Szüts Gábor lelkész lankadatlan szerve­ző munkája eredményeképpen. Nagynevű elődök szolgáltak ebben a gyülekezetben, mint az egyház- község lelkészei, akik között 12. lett a most beiktatott lelkész. Itt szolgáltak többek között a tragikus sorsú Szántó Róbert, a majdani további szolgálata során sok mega­láztatást szenvedett későbbi püs­pök, Ordass Lajos és az ugyancsak nehéz életsorsot hordozó Kendeh György. Nemrégiben váltak ki a gyülekezet lelkészei sorából Ben- cze Imre és Missura Tibor. Az utób­bi helyére került most Szeverényi János. A gyülekezetben szolgált vallástanárok és segédlelkészek között is jó néhány ismert nevet találunk, akikre a gyülekezet ma is szeretettel emlékezik. Többen másodlelkészként több éven ke­resztül végezték szolgálatukat. így Bottá István, Reuss András. Álta­luk, rajtuk keresztül Isten végezte az evangélium hirdetésének, a gyülekezet építésének szolgálatát. Bálint László esperes igehirde­tésében is arról az elhívó és elkül­dő Úrról beszélt, aki beállít az ő országa szolgálatába. A megbízó az Isten, a megbízást Istentől veszi át az élő Isten szolgálatába álló ember. Drága üzenet, ígéretek so­ra indít a szolgálat útjára. „Ismer­telek, megformáltalak, választotta­lak, népek prófétájává tettelek.” Istennek ez a megerősítő, küldő szava, a Szentlélek Istennek ben­nünk és közöttünk munkálkodó ereje tesz képessé szolgálatunk el­végzésére. A kemény feladatok, a gyomlálás, a rombolás, majd a romok eltakarítása után az építés, plántálás munkáját is végeznie kell az Úr küldöttének. Mennie kell oda, ahova az Úr küld, és hirdetni, amit ő parancsol. Ez volt Isten szava egykor Jeremiáshoz, s ez mai üzenete a most szolgálatba lépő­höz. A beiktatott lelkész beköszöntő igehirdetésében a gazdag ifjú tör­ténete alapján arról szólt, hogy a teljesség, a beteljesedés, a cél felől érdeklődő ember számára az egyetlen út az, hogy úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett min­ket. Ez ugyan embereknél lehetet­len, de az ő szeretete mégis alkal­massá tesz minket arra, hogy amit kaptunk, tovább tudjuk adni. A beiktatott lelkészt az istentisz­teletet követő közgyűlésen számo­sán köszöntötték. Néhányan írás­ban küldték el köszöntésüket, de sokan élőszóval mondták el a szol­gálatba indulót biztató üdvözlésü­ket. Az erdélyi és finnországi test­vérgyülekezetek köszöntésének tolmácsolása után evangélikus, re­formátus, baptista és római kato­likus lelkészek és nemlelkészek ajkáról hangzott el sok áldáskívá­nás, amit a beiktatott lelkész me­leg hangon köszönt meg. Az ünnepet még melegebbé tet­te a gyülekezet énekkarának szol­gálata, s az a szeretet, amely a köz­gyűlést követő megvendégelésben és a kötetlen beszélgetésben meg­nyilvánult. Isten áldása legyen a gyülekezet életén az új lelkész szolgálatán keresztül is! Vető Béla Evangélikus nyugdíjasházat szenteltek Kondoroson Még 1990-ben határozta el a kon- dorosi presbitérium, hogy ha meg­kezdődik az egyházi ingatlanok visz- szaadása, annak folyományaképpen szeretetotthont fognak alapítani. Ez meg is történt. A visszakapott egyet­len ingatlanból - ami addig mint diákotthon működött - alakították ki az otthont, míg a többiről méltá­nyos anyagi juttatás ellenében le­mondtak. 1994-ben kapták vissza az épületet. Az átépítéshez ingyenesen előre elkészítette a terveket Farkas Ipoly kétszeres Ybl-díjas építész. Verseny- tárgyalás során Nagy József szarvasi vállalkozó nyerte el a kivitelezést. Először óriási rombolás kezdődött, mert a többszörösen életveszélyes épület nagy részét le kellett bontani, falak, födémek és a tetőzet jó része tűnt el, hogy helyet adjon az újnak. A munka jó része már az év végére elkészült - amint erről tavasszal már lapunkban is hírt adtunk. A teljes befejezés ez évben valósult meg. A szükséges engedélyek beszerzése után februárra megtörtént a hivata­los átadás is. Lassan beköltözhettek az új lakók, és ezzel megkezdte működését a Kondorosi Evangélikus Nyugdíjas Ház - mondta el ismer­tetésében Sztojanovits András lel­kész. Az ünnepélyes felszentelés isten- tisztelet keretében és utána történt meg május 28-án. Dr. Harmati Béla püspök igehirdetését Lk 24,29-30 alapján tartotta. Isten velünk jön, Jézus kísér az élet útján bennünket - ez volt a főgondolata prédikációjá­nak. Lám a Viharsarokban is meg­pezsdült az élet, változott a lehe­tőség fiatalok és idősek felé. Ezzel mutatott a fiatalok részvételére (Ten Sing kórus szerepelt). De a „maradj velünk” nem csak a kenyér meg­szegését jelenti, hanem azt is, hogy Jézus igéjével az anyagiakon túl is segít és velünk van. Ragyoghat min­den az egyházban, de mi van a szívvel és lélekkel?... Legyen a tradí­ció életté Kondoroson, hangozzék Jézus szava magyarul, szlovákul és németül, és legyen továbbra is meg­értés és áldozat, de főként hálaadás az egyházban. Számosán köszöntötték a gyü­lekezetét ez alkalomból, Táborszky László esperes, dr. Valentinyi Károly egyházmegyei felügyelő és a német testvérgyülekezet nevében Martin Bach lelkész. A Nyugdíjasház udvarán a szente- lési szertartás során a püspök átadta az otthon kulcsát Gyu­rik Katalin otthon­vezetőnek, aki rövi­den ismertette a közel 17 millióba került építkezés anyagi hétterét, melyhez a gyüleke­zeti tagok másfél, a német testvérgyüle­kezet egymillióval, az országos egyház hat és a beköltözők három és fél mil­lióval járultak hozzá. Az épületben 15 szoba, fürdőszoba és közösségi termek állnak a lakók rendelkezé­sére. tszm. D. ORDASS LAJOSNÉ sz. KIRNER IRÉN életének 90-ik évében csendesen elpihent. Teme­tése június 28-án, szerdán délelőtt 11 órakor lesz a Farkasréti teme­tőben. A ZSINAT 17. ÜLÉSSZAKÁNAK VÁRHATÓ RENDJE A következő 17. zsinati ülésszak 1995. június 23. péntek 10 órától június 25. vasár­nap 16 óráig tart. Az ezen tárgyalandó törvények várhatóan a következők lesznek: 1. „Az egyházi szolgálat az egyházkerület­ben” című törvényrész részletes vitája 2. „Az egyház szervezete - Egyházkerület” című törvényrész részletes vitája 3. „Nemlelkészi egyházi szolgálat” című törvényrész részletes vitája 4. „A közgyűjteményi törvény” részletes vitája 5. „A zsinati törvény” általános vitája 6. „Az egyház kapcsolatai” cíínű törvény általános vitája 7. A „Tanácskozási és ügyrend” módosítása A számba vett kérdések ülésekre történő elosztását a zsinati elnökség oldja meg s az ülésszak első ülésén a zsinat határozza meg a végső tervet. _________________________ Vaj on egy nagy jelentőségű evangélizációs és missziós kibontakozás értékes része volt-é egyházunk életében a május 20-i körzeti evangélizáció 12 alkalma, vagy csak egy tiszteletre méltó, átmeneti erőlködés? Isten előtti csendben mérlegelem az országosan mintegy 1300-1400 testvért mozgósító alkalomlánc előrelépő vonásait, * a rendszer hibáit, ellenzőinek eddig ismert nézeteit, az al­kalmak jelentős kincseit. Egyházunk Missziói Bizottsága az év első negyedében alakította ki azt az álláspontját, hogy a tavalyi tapasztala­tok hatására ez évben nyár előtt szervezi a körzeti evangélizáció alkalmait, s október 21-22-én Nagytarcsán az országos evangélizációt. Alapos mérlegelés- után a számba vehető időtartamban minden hátrányával együtt az egész országot érintő szolgálat időpontjának csak má­jus második harmada látszott megfelelőnek. A Missziói Bizottság megbízott szervező csoportja 12 körzeti szervezővel, illetve a helyi gyülekezeti lelkészekkel a következő központok mellett döntött: Aszód, Balassa­gyarmat, Békéscsaba, Bp.-Angyalföld, Csővár, Gyenes- diás-Kapemaum, Győr-Nádorváros, Kiskőrös, Miskolc, Nyíregyháza, Szekszárd, Szombathely gyülekezetei. Mindegyik központban - bár jelentősen különböző lét­számokkal - jó, értékes megoldások születtek. Egyházunk valamennyi gyülekezetébe szórólapokat, plakátokat küldtünk. Sajnos, számos helyen ezeket ki sem tették. Az evangélikus fájitö is széles teret adott az előkészítésnek, az előzetes mozgósításnak. Becsülhetően 100-110 gyülekezet mozdult meg az 5-6 órás időtartamú alkalmakra. Nagy értéket tükröztek az igeszolgálatok, a közösségi összetartozást dokumentáló események. Az igehirdetők - közöttük számos nemlelkész - fiatal, középkorú s egészen ■idős, tapasztalt "szolgálókként missziói erővel szólaltatták' meg a rendkívüli halfogás történetét. Őszinte, csendes re­ménységünk az, hogy Urunk meghallgatta az „Oldj fel! Küldj el! Tölts el tűzzel!” könyörgéseinket. Nagyszabású közös imádságban, gyakorlatilag közös időben, együtt, egy nagy országos közösségként fordultunk élő Istenünkhöz előre összeállított 13 kérdéskörben. Az imádságnak egész egyházunkat összeölelő erejét tapasztalhattuk meg. Igazi örömet okoz az is, hogy a többféle kegyességi irányzathoz tartozó, de Krisztust személyes Megváltójuk­nak ismerő munkaszervezők, igehirdetők s a résztvevők széles körei nagyon értékes keresztény egységet mutat­tak fel ebben az evangélizációs és missziói erőfeszítés­ben. A Krisztusban kialakult egység általában nem Kön­nyű kérdés egyházunkban. Hallatlanul lényeges lelki ér­dek, hogy az élő Jézusról bizonyságot tevők - minden különbözőségük mellett - testvéri szívvel tartozzanak össze. Ez a 12 alkalom - részletesebb elemzések alapján is - egyházunknak a tényleges Krisztus-hitért mozgósí­tott, egységes erőfeszítését mutatja. Lapozgatom csendben a szervezők által kitöltött, egyes hibákat is részletező „Beszámoló értékeléseket”. A konfir­mációkba, a már erős mezei munkába ütköző időpontot bí­rálták legtöbben. A helységek kiválasztásában a rövidre sza­bott szervezési idő miatt is voltak zökkenők.. Végül azon­ban az adatok is örömujjongásra ösztönöznek. Egyházunk sok fontos kérdése között a legfontosabbak közé tartozó, evangélizáló és missziói munkájának nagyszerűsége rajzoló­dik ki ebben a széles körű megmozdulásban. A befejező úr­vacsorái alkalmon a gyónás bűnbánó válaszai s a feloldozás után az eucharisztia ujjongó hálájával összesen kb. kilenc- százan vettük Urunk valóságos testét és vérét Közös imádságunk záró mondata ismétlődik bennem most is nagy örömmel: „Tied a dicsőség, a hatalom és a hála most és mindörökké!” Koczor Miklós OLDJ FEL! KÜLDJ EL! TÖLTS EL TŰZZEL! Mérlegelés, öröm, hála!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents