Evangélikus Élet, 1995 (60. évfolyam, 1-53. szám)
1995-06-11 / 24. szám
Evangélikus Élet 1995. június 11. Visszatekintés... BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS PRESBITÉRIUM ÜLÉSÉRŐL Május hónapban Isten kegyelme elsegített életem egy jelentős állomásához: 75 éves lettem. Nem gondoltam, hogy megérem. Ezen az állomáson megilletődve állok meg és tekintek vissza. Mi ennek az útnak a tanulsága? Egy mondatban talán így fogalmazhatom meg, Isten úgy vezette életemet, hogy mindig más úton járatott, mint amit magamnak elgondoltam vagy amelyre menni szándékoztam. A teológiai zárószigorlatom soros elnöke Kardos Gyula püspök volt, aki megkérdezte tőlem, nem volna-e kedvem a Bányai egyházkerületből átjönni a Dunánin- neni kerületbe. Igent mondtam. Balassagyarmati felszentelésem után Lévára nevezett ki hitoktató- segédlelkésznek. Egy jó hónap múlva váratlanul elhunyt Kardos püspök, és engem a püspökhelyettes azonnal Komáromba helyezett. Június végére már egyedül szolgáltam a gyülekezetben, amely Észak- és Dél-Komárom, valamint Tatatóváros voltak. Ebben a viharos időszakban ismertem meg feleségemet, aki Dél- Komáromban volt tanár, és 1944. november 14-én házasságot kötöttünk. Múlt év novemberében ünnepeltük az aranylakodalmunkat négy gyermekünk és kilenc unokánk boldog közösségében. Esküvőnk után elhatároztuk, hogy nem menekülünk sehová a háború forgatagában. 1945 első három hónapjában szinte a front vonalában volt a lakásunk, de Urunk csodálatos kegyelemmel oltalmazott. A front átvonulása.,.után Észak-Ko- márom újra Csehszlovákia része lett. Kuthy Dezső püspök az ottmaradásra adott utasítást, de június 25-én éjszaka (ez volt a kassai Benes-dekrétum következménye) csehszlovák fegyveresek erőszakkal áttettek a határon és minden holmink odaát maradt. Nagyon nehéz időszak kezdődött ekkor Dél-Komáromban. Egyetlen szobában laktunk, annak sem volt fedele, mert két bomba vitte el. Itt ismertem meg az éhezést is, a nélkülözést is, de a hívek szerete- tét is. Mindenkor kegyelmes kézzel hordozott az Úr. Két kezünk munkájával és a hívek lelkes segítségével építettük fel újra a lelkészlakást. Mire elkészült 1947 tavaszán püspöki rendelkezés Thtabá- nyára helyezett. Itt a bányalelkészség egy egészen más típusú szolgálatot jelentett, de a hívek szeretete itt is körülvett. Ekkor már érezhető volt az egyházpolitikai változás. 1948-ban Szabó József püspökké választása még ígéretesnek tűnt, de hamarosan súlyos események jöttek, egyre növekvő ideológiai nyomás. Már Komáromban is, de tatabányai szolgálatom idején még inkább bekapcsolódtam az evangelizáció szolgálatába. Több gyülekezetben és a fóti Belmissziói Otthonban igen sok konferencián szolgáltam. 1951-ben a paksi gyülekezet választott meg lelkészévé. Ezzel ismét egy más út nyílt előttem, mint gondoltam volna. Paks anyagilag, lelkileg lepusztult gyülekezet volt. A háborúban elpusztult 200 éves levéltára. Ezt látva, áldott emlékű professzorom, dr. Sólyom Jenő hatására újra ébredt bennem az egyháztörténelmi érdeklődés és kutatni kezdtem ennek a reformáció idejéig visszanyúló gyülekezetnek a történetét. Ez az anyaggyűjtés volt. Közben folyt a gyülekezet építése lelkiekben, anyagiakban, épületekben, mindez közel 40 éven át tartott. Volt siker, volt csalódás, de az a tartó, hordozó Kéz sohasem hagyott el. Áldás érte. 1965-től az egyházmegye espereshelyettese lettem, majd Kráh- ling Dániel súlyos betegsége és halála után esperessé választottak. Az a Kéz ismét más útra vezetett. A Tolna-Baranyai Egyházmegyében annak az időnek minden problémája sűrítve jelentkezett. Az urbanizációs elvándorlás faludból városba, a lelkészhiány miatti összevonások, de volt ennék anyagi oka is. Jött külföldi segítség is. Eleinte titkon, majd nyíltan és ünnepi alkalmak jelezték régi templomok megújulását. Éledtek a gyülekezetek. Mennyi áldást készített számunkra az Úr. Folytattam az egyháztörténeti EGYHÁZI VEZETŐK LATOGATASA A MINISZTERELNÖKNÉL Május 31-én, a három történelmi egyház és a zsidó felekezet vezetői hivatalában találkoztak Horn Gyula miniszterelnökkel. A találkozást &z egyházak kérték. A megbeszélés fő napirendi pontja az egyházi ingatlanok átadásának kérdése és az egyházak költségvetési támogatásának problémája volt. Beszéltek még a készülő média-törvény és a vallási műsorok dolgáról is, valamint az egyházak és a kormány kapcsolatrendszerérői. Egyházunkat a megbeszélésen dr. Harmati Béla püspök, dr. Andorka Rudolf a zsinat világi elnöké és Szemerei Zoltán gazdasági főosztályvezető képviselte. munkámat. Az anyaggyűjtést a paksi múlt feltárásában és az Egyháztörténeti Szakcsoport munkájában. Ez nékem is nagy öröm volt, sőt ez volt a pihenésem. Az 1982-es év ősze újabb meglepetést hozott. A Déli Égyházkerü- let püspökhelyettessé választott meg. Szinte megijedtem. Én erre biztosan alkalmatlan vagyok. A Világszövetség elnökévé választott Káldy püspök néhányszor említette, hogy elnöki elfoglaltsága miatt majd megosztunk nehány dolgot, de erre sohasem került sor. Az a Kéz újra belenyúlt az életembe a legváratlanabb módon. 1986. január első napján telefonon hívtak az egyházkerület élére, a súlyosan beteg püspök teljes körű helyettesítésére. Néhány hétre, egy-két hónapra gondoltam és két év lett belőle. Éz a két év szolgálatom legnehezebb ideje. Három ember teljes munkáját kellett végeznem. Bizonyára hibáztam, talán nem a legjobb döntéseket hoztam. Lehetséges, én csak azt tudom, hogy azt a Kezet sohasem engedtem el, azaz Ő nem engedett el engem. Hála érte. Életemnek ezen a jelentős állomásán talán hátra nézhetnék - hálaadással. De előre is nézek. Még látok feladatot magam előtt. Unokáim még kérik emlékeim megírását családi használatra. Visszanézve, köszönöm elsősorban Feleségem mérhetetlen segítségét, amivel sokasodó munkámban 0 vette magára terheim jó részét és pozitív kritikával segített az úton. Köszönöm a paksi gyülekezet türelmét, hogy sokasodó közegyházi feladataim között megértéssel fogadták, hogy számukra kevesebb időm jutott. Nyugdíjas vagyok, szeretem a csendet, és várom az én Uram csendjét. Hiszem, ott elfedi hibáimat irgalmasságával. Sólyom Károly (Folytatás az 1. oldalról) jából induljunk el és tudjunk csatlakozni minden humánus és a közös jót akaró elképzeléshez. Az alkotó etika alkotó közösség- építést jelenthet kicsiben és nagyban egyaránt. Gondolhatunk itt a jézusi útmutatásra is: Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat (Mt 5,16). Isten áldását kéri Sólyom Károly további életútjára a Szerkesztőség 2. Nagyobb rendet az országban, nagyobb rendet a világban és nagyobb rendet az egyházban is! Az ilyen és hasonló ún. „rendpárti” lejelentések azonnal sértik sokak érzékenységét, ha az előző évtizedek azon belső és külső oldalról támogatott politikájára gondolunk, ahol a diktatórikus hatalom velejárója volt a rend hangsúlyozása. Félreérti azonban a demokráciát, aki azt gondolja, hogy ez olyan „rend”, ahol mindenld magának szab rendet, illetve mindenki azt csinálja, amihez kedve van. A demokrácia i$ „rendes” társadalmi forma, nem szabadosság, individuális tetszési akaratok megvalósítási helye, hiszen egyéni szabadságunk csak mások szabadsága mellett és másokhoz igazodva lehet igazán a közösség számára is teremtő, élhető szabadság. Evek óta elrendelte egyházunk, hogy a liturgiái szövegekben az új magyar fordítású Miatyánkot és Hiszekegyet kell használni, valamint az 1990-es fordítású Bibliát. Mégis akadnak lelkészek, akik istentiszteleten a régi fordításhoz ragaszkodnak • Az adminisztrációs rendetlenségek adják a legtöbb bosszúságot. Es- peresi és püspöki hivatalok várják az egyes lelkészek jelentéseit, válaszait, de azok késnek vagy pontatlanok Akad olyan gyülekezetünk ahol ma még nincs elfogadva és jóváhagyva az egyházmegyében az 1993-as, 1994-es és 1995-ös költségvetés, illetve zárszámadás. Egyes egyházközségek semmibe veszik az egyházi építési szabályokat... Újra hangsúlyozom e fejezet végért, hogy a rendet nem önmagáért kell bevezetni és tartani, hanem a szolgálat miatt, a működés miatt, az egyház életének és munkájának biztosítása miatt. Ezért nem lehet a demokratikus struktúrákban probléma az ún. „diktatórikus egyházvezetés”. Az ettől való félelem úgyis kollektív tehetetlenséget takar. Mit csinálnak ugyanis a megfelelő szintű presbitériumok a diktatórikus vezetést látva? Hiszen az ő feladatuk hogy fékeket építsenek be a rendszerbe. 3. A tisztújítások ügye Érdekes helyzet alakult ki ebben az évben törvényhozó zsinatunk működése közben. Ugyanis a déli presbitérium mandátuma 95. november 10-én, az északié 96. május 17-én, az országos presbitériumé pedig 98. május 15-én jár le. Ezen kívül számos egyházmegyében kell megújítani az elnökség és presbitérium mandátumát. A Déli Egyházkerület Presbitériuma ez év őszére kiírta a tisztújítást, természetesen az érvényes régi törvények szerint. Van ellenben olyan éppen ellenkező vélemény is, hogy a zsinat alkosson törvényt a jelenlegi struktúra meghosszabbításáról, azaz a mandátumok maradjanak érvényben, hiszen hamarosan úgyis meglesz az új területi beosztás, akkor kell új választásokat tartani. Természetesen sok függ attól, hogy vajon a zsinat tud-e ilyen törvényt alkotni és ez mikor kerülhet kihirdetésre... Alapszabályként mered elénk az a követelmény, hogy csak akkor változtassunk valamin, amit rossznak tartunk a struktúránk jelen összefüggésében, ha pontosan tudjuk, mit szeretnénk helyette és az újnak a bevezetési idejéről és anyagi összefüggéseiről is megközelítően biztos terveink vannak...” V A két jelentést kiegészítette az anyagiakról szóló beszámoló is. Detre Já- ~ nos, az országps számvevőszék elnöke és Szemerei Zoltán gazdasági főosztályvezető jelentéseiket már két héttel a gyűlés előtt megküldték a presbitereknek így őzt előre tanulmányozhatta mindenki. Lendületesebb volt a gyűlés menete is, mert nem kellett részletes ismertetés. Egyébként valamennyi munkaági jelentést is előre megkaptak az arra illetékesek így a hozzászólások nem csupán az elhangzottakat érintették hanem a teljes jelentésanyagot. A felszólalások foglalkoztak a nehéz gazdasági helyzetben tanúsítandó egyházi magatartással, a szociális intézkedésekkel, az egyházon belüli dialógusképességgel, és számosán szóltak az iskolák külön is a két fővárosi gimnázium dolgairól. A jelentéseket és az anyagiakról szóló beszámolókat, az 1994. évi zárszámadást és az 1995. évi költségvetést a presbitérium elfogadta. A zsinat felvetése alapján elhatározta az Országos Presbitérium egy Teológiai-etikai Bizottság megválasztását. Ennek feladata lesz a jövőben felmerülő és válaszadásra váró kérdések tárgyalása. Először a következő kérdések kerülnek majd napirendre: A zsinati etikai-szociáletikai nyilatkozattervezetek (a Zsinati Híradóban közöltük!), a kábítószerek enyhe formáinak engedélyezése és a homoszexualitással kapcsolatos kérdések A megválasztottak névsora a következő: Dr. Andorka Rudolf, Bencze Imre, Béres Tamás, Csepregi András, dr. Drenyovszky Irén, dr. ifj. Fabiny Tibor, Fatalin Helga, dr. Frenkl Róbert, dr. Hafenscher Károly, dr. Harmati Béla, Jancsó Kálmánné, Káposzta Lajos, Kovácsné Tóth Márta, dr. Lampért Gyula, Lászlóné Házi Magdolna, Pintér Győző, dr. Reuss András, Ribár János, dr. Sólyom Jenő, dr. Szabó Lajos, Szebik Imre, Iá kiesné Kovácsházi Zelma, Zászkaliczky Pál, Zügn Tamás. A Uj gyülekezeti központ Brassóban Hálaadás Rákoskeresztúron A Rákoskeresztúri Gyülekezet 1995 Jubilate vasárnapján adott hálát Istennek megújult templomáért. Az ünnepi alkalomra a gyülekezetbe látogatott Szebik Imre, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke és felesége. Az 1943-ban felépült templom tető- szerkezete elhasználódott, a felújítás nem várhatott. A presbitérium határozata nyomán a gyülekezet elnöksége körlevélben kérte a híveket az adakozásra. Az új sötétbarna színű tetőzet harmonikusan illeszkedik a Sándy Gyula tervezte műemlék jellegű templom és a Cseh József által megálmodott és 1988-ban elkészült parókia és gyülekezeti központ épület- együtteséhez. A gyülekezet híveinek és a kerület lakóinak figyelme kísérte az épület megújulását. A felújítás során derült ki, hogy tönkrement a templom fafödém szerkezete is, melyet könnyűszerkezetű betonnal kellett megerősíteni. A gyülekezetbe érkező Szebik Imre püspököt és feleségét a gyülekezet lelkésze Kása László a gyülekezet felügyelője köszöntötte. A Pál Apostol Általános Iskolában tett látogatása során Ozoghné Májer Mária igazgató-helyettes tájékoztatta Szebik Imre püspököt az iskola oktatási és nevelési munkájáról. Az ünnepi istentisztelet keretében a gyülekezet felügyelője - dr. Léránt István - és Kiss Anikó köszöntötték Szebik Imre püspököt és feleségét. Az Apostolok Cselekedetei 20, 35. versén alapuló igehirdetésében a püspök kiemelte a jézusi szeretet vezérelte szolgálat, az adás örömét. Anyáknapja alkalmából külön kitért az édesanyák áldozatvállalására, a kiegyensúlyozott családi élet fontosságára, a mindennapi élet során a keresztény értékek vállalására. Dr. Lérónt István gyülekezeti felügyelő Brassóban jártunk a tavasszal, Johannes Hontems városában. Itt vezették be az erdélyi szászok az 1540-es években a lutheri reformációt, s aztán innen teijedt el az összes erdélyi szász gyülekezetbe. A magyarok katolikusok maradtak, vagy a helvét hitvallást vették fel. Sokan Dávid Ferenc nyomán unitáriusok, szentháromságtagadók lettek. Azok a magyarok azonban, akik a XVI. században Brassóban, vagy annak környékén laktak, a szászok hatására a lutheránusokhoz csatlakoztak, és azok ma is. Ezek a Brassó környéki, azaz a barcasági magyar evangélikusok gyülekezetei. Ottjártamkor Raduch Zsolt brassói magyar evangélikus esperessel beszélgettem. Nagy öröm az egyházközségnek, „Volt egyszer egy iskola 99 KULMISSZIOI KORKÉP Aki az 53-as úton Kiskőrös felé igyekszik, különös látványra lesz figyelmes. Messze a forgalmas úttól jobbra egy hatalmas vaskereszt emelkedik ki a búzatáblából. Nem emberi tragédiának, hanem egy iskola „halálának” állít emléket. Ha valaki veszi a fáradságot és begyalogol a dűlőúton, a kereszt alatt a következő feliratot olvashatja: „E helyen állt a hetényi pusztai népiskola 1936-1977. Itt tanított Kamondy Kálmán. Diákok. ” Talán senki nem tudja pontosan, hány ilyen kis tanyasi sikola tűnt el az elmúlt évtizedek alatt, de kevésnek emléke maradt meg annyira a valaha ott éltek szívében, mint a hetényi iskoláé. Ezt mutatja az is, hogy közel húsz évvel az iskola megszűnése után közös akarattal emléket állítottak neki. Viharos, hideg tavaszi szélben gyülekeztek össze az onnan elszármazottak kint a pusztán az emlékműavató ünnepségre, utána pedig baráti együttlétre Kiskőrösön. Egyúttal szeretett tanítójuk 85. születésnapját is ünnepelték Kamondy Kálmán a nyugat-dunántúli Nagykamondról került az alföldi tanyavilágba, s végleg ott maradt. 0 volt ennek az iskolának egyetlen evangélikus lévitatanítója. A földosztáskor idetelepült - többségükben kiskőrösi evangélikus családok - maguk építették az iskolát, de mivel fenntartani nem tudták, átadták az államnak azzal a kéréssel, hogy itt mindig evangélikus tanítót alkalmazzanak. t A közös esti együttléten elhangzott megnyilatkozásokból a V'Hvülállók is megsejthették, mi volt ennek az iskolának titka, csületes munkára”- mondta szerényen Kamondy tanító úr, visszaemlékezve az együtt töltött évekre. Valóban nevelt, a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében: becsületre, hazaszeretetre, hitre. Volt tanítványai közül kerültek ki diplomások és mezőgazdaságban dolgozók, de - ahogy valaki megjegyezte - „gazember kevés került ki". Három generáció emlékezett meg az iskolában kapott, egész életét elindító és döntő módon befolyásoló hatásokról. Ebben az iskolában keményen kellett dolgozni, de senkitől nem követeltek többet, mint amire képes volt. Csak a hanyagságot büntette a tanító úr. Ezért állta meg később mindenki a helyét az életben. „Ebben az iskolában béke és igazság volt” - vallotta az egyik volt tanítvány - „elképzelhetetlen volt, hogy egymásra irigykedjünk "A büntetés kijárt, de mindig igazságosan. „Ez az iskola „tartást adott” egy egész életre, vallotta a másik, aki maga is pedagógusokat képez, s mindig ezt a kérdést teszi fel tanítványai felé: vajon rábíznám-e gyermekemet? Ez az iskola megőrizte a családi összetartozás szépségét és erejét. Talán - gondolják sokan - ez az akkori tanyavilágban nem volt nehéz. Ez a töretlen kapcsolat a szülőkkel azonban ma is tart: diplomások és falusi szülők közt, kényelmes körülmények közé került városlakók és falun maradt egyszerűen élő szülők közt. Ez az iskola nemcsak a tanítás helyéül szolgált, hanem egyúttal templom is volt. A közeli Hartáról járt ki oda a lelkész havonta. Más vasárnapokon azonban maguk is összejöttek■ együtt énekeltek és imádkoztak A közösen átélt karácsonyesték áhítata még ma is kíséri az ott éltek életét. „Volt egyszer egy iskola”. így kezdte emlékezését az egyik tanítvány. Ez az iskola azonban nem csupán egy épületet jelentett. Annak emlékét - sok régi, lebontott tanyaépülettel együtt - eltakarná a búzamező. A búzatábla fölé emelkedő kereszttel az emlékezők többet akartak mondani: innen egy egész életre szóló tanítást, magatartást, az igazi emberi közösség megélését és hitet tanultak Bár minden evangélikus iskolánk ilyen szellemet tudna Őszinte kép az oroszországi vallásokról Az alábbi cikk egy moszkvai tudósítótól származik, aki kilétét nem kívánta felfedni. Az oroszországi közvéleménykutató intézet felmérése szerint az ' oroszországi lakosok 53 százaléka tartja magát vallásosnak. A fenti csoport 47 százaléka mindazonáltal elismeri, hogy nem gyakorolja rendszeresen vallását. Minden ötödik megkérdezett (az utóbbi csoportra vetítve) évente egyszer megy templomba, minden huszadik pedig havonta egyszer. S a magukat vallásosnak tartó emberek mindössze 2 százaléka vesz részt vallási összejöveteleken heti rendszerességgel. A fenti 47% fele ortodox keresztény, 4% müzlim, 0,4% katolikus, 0,4% zsidó és 0,8% más valláshoz tartozik, pl. a Hare Krishna vagy más buddhista valláshoz. Érdekes megfigyelés volt, hogy a vallásos csoportban minden tizedik megkérdezettnek problémát okozott hovatartozásának meghatározása. „Hiszek, de nem tudom pontosan, hogy kiben.” Az oroszok egyharmada ateistának vallotta magát, 13 százalékuk pedig nem tudta, mit válaszoljon. A fenti beszámoló egy moszkvai napilap 1995 januári számában jelent meg. Fel kell, hogy figyeljünk arra, hogy a protestáns vallásokat meg amelyet „egyéb” kategóriának neveztek. Számos oka lehet annak, hogy igen kevés orosz vállalja a protestánsokkal való azonosulást. Olyan, hogy „protestáns” vallás, nem létezik, hanem az egy gyűjtő fogalom. A legnagyobb orosz evangéliumi csoporttal, a baptistákkal való azonosítást pedig a korábbi kommunista rendszer torz propagandája miatt nem vállalják szívesen (pl. az hí- resztelték, hogy a baptisták feláldozzák gyermeküket.) Úgy tűnik, hogy ennek az évtizednek az első felében rendezett nagyméretű evangélizációs kampányok nem eredményeztek mélyreható fordulatot az orosz emberek lelki életében. A kezdeti pozitív reakciókat nem követték a gyülekezetté formálódás kötelező lépései. Az ortodox vallás mindent átható külsőségei, azok fontossága, látványossága alapvetően különbözik a protestantizmus elmélyedő, egyéni áhítatától. Ezért az orosz mentalitás figyelem- bevételével szükséges az evangéliumi gyülekezeteknek figyelmet fordítani a külsőségekre is: felismerhető templomokat, gyülekezeti központokat kell építeni, tudatosan kell javítani a sajtóban való megjelenést, a könyvterjesztést, a protestáns örömhír megismertetését. / hogy a templom mellett új épület nő ki a földből.. Az új létesítmény még német viszonyok között is magas színvonalat képvisel, beosztása és méretei minden lelkész szívét megdobogtatnák. Először a 30 négyzetméteres gyülekezeti termünket akartuk megnagyobbítani, mert a gyülekezet „kinőtte” - egy-egy teadélutánon folyt a gőz a falon és az ablakon, és mozdulni nem lehetett. A Ceausescu-érában ezt „természetesen” nem engedélyezték. Itt vagyunk Brassó központjában, hogy nézne itt ki egy magyar egyházi központ. A fordulat után döntöttünk egy teljesen új épület emeléséről, melyet külföldről is támogattak. Sokszor voltak olyan pillanatok, hogy úgy éreztük: nincs tovább! Az építőanyag-árak szédületes iramban emelkedtek. Aztán persze mindig sikerült megoldani az adott problémát. Mi az épület beosztása és hogy áll ma az építkezés? Az épület tulajdonképpen négyszintes. Az alagsorban található a kazánház, a garázs és egy ifjúsági terem. Á magasföldszinten vannak a gyülekezeti helyiségek, hogy az idősebbeknek se kelljen sok lépcsőt mászniuk. Itt a 60 négyzetméteres terem már készen áll. Ezen a szinten kaptak helyet a hivatali helyiségek is: lelkészi hivatal, titkári szoba és espe- resi hivatal. Az első emeleten két szolgálati lakást alakítottunk ki, a mandzárdban pedig vendégszobákat szeretnénk, tusolóval és WC-vel. 1996-ra ezek is készen lesznek, és 20-30 személyt tudnánk egyszerre fogadni. Gondolom, hogy így a magyar evangélikus egyház még jobban együtt tud működni az itteni magyar szervezetekkel. Az új gyülekezeti termünkben tartja próbáit a Brassói Magyar dalárda, s a kottáikat mi fénymásoljuk nekik, teljesen ingyen. Az Apáczai Csere János Egyesület videofilmét vetített itt március 15-e alkalmából, de helyet adtunk RMDSZ-gyűlésnek és író-olvasó találkozónak is. Emellett ki kell emelnem, hogy nagyon jó az együttműködés a különböző magyar felekezetek lelkészei között. _____/ tinlr\____________ —mmhumimiiut.' i:r iirnnu/u il"li itlli MtlHHSidl VI 'ItlIt-'tiH itflíll |f|J Jl üli.! i!1 íMí ill'll í Mlllífiff
