Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-05-29 / 22. szám

Evangélikus Élet 1994. május 29 A KÖVEK ÉNEKELNEK... Felújították a templomot Bényén „Áldozat nélkül nincsen élet" Lelkészlak szentelése és lelkésziktatás Egyházasdengelegen Május első napján, Kantate va­sárnapján gyűlt össze templomá­ban a bényei gyülekezet, hogy két­száz éves templomáért a megújított falak között hálát adjanak Isten­nek. Bényéről már 1368-ban szól a híradás, mint a Bene család birto­káról. Ez a település is azok közé tartozik, mely a török alatt elpusz­tult. Elvonulásuk után a Fáy család telepíti be ezt a birtokát szlovákiai telepesekkel. Ők hamarosan felépí­tik fatemplomukat. Tizenöt család él itt, amikor 1716-ban már az első harangjukat áldják meg és hamaro­san sokasodik számuk. 1767-től végzi itt lelkészi szolgálatát Jákobéi Sámuel, az ő idejében épült fel a mai templom 1794-ben. Akkor 628 evangélikus lakott a faluban. Tíz évig épült a templom és 1794. május 10-én volt a felszentelése. A 200 éves évfordulóra újították fel most. Az ünnepi istentiszteletre érke­zett a gyülekezetbe dr. Harmati Béla püspök, dr. Sólyom Jenő egy­házkerületi felügyelő, Detre János esperes, az egyházmegye több lel­késze, gyülekezetük tagjaival. A püspök Lk 19,37-38 verseit ol­vasta. Kantate vasárnapján arról szól az ige, hogy a „kövek énekel­nek”. Ennek a templomnak a kö­vei is sokat tudnának énekelni. A gyermekek a csodákért dicsérik Istent, ezek a kövek js tudnak cso­dákról. Lássuk meg a csodákat mi is. Azt az Istent, aki a kövek és a történelem mögött embereket hív hitre, áldozatkészségre, templom­építésre. Ez az ige arra is figyelmez­tet, hogy a „királynak”, Jézus Krisztusnak dicsérete hangozzék e templomban. A 200 év kötelezi a gyülekezetét, hogy tovább gon­dozza. Ez történt most is. Ebben a templomban két nyelven szólt és énekelt a gyülekezet. Szóljon több nyelven, de egy szívvel Isten dicsé­rete. A gyülekezet és a templom tör­ténetét Cselovszky Ferenc lelkész olvasta fel, aki 1959 óta - 35 éve - pásztorolja a gyülekezetét. Ő mondta el, amit a fentiekben leír­tam. És arról is szólt, hogy a gyüle­kezet milyen lelkesedéssel állt hoz­zá a renoválás munkájához. Há­romszázezer forintot gyűjtöttek, igen sok kétkezi munkát végeztek el. Az Országos Egyház és az Ön- kormányzat fél-fél milliós adomá­nyával érték el, hogy megújuljon templomuk belseje. A templomért való háláját igy mutatta a gyüleke­zet az elmúlt időben. Az istentiszteletet követő ünnepi ülést Demeter Pál felügyelő nyitot­ta meg. Először Detre János espe­res köszöntötte a hálaadó gyüleke­zetei és kívánta, hogy otthonuk legyen a templom. Sólyom Jenő kerületi felügyelő a szép, megújí­tott templom gyülekezetének hi­tükhöz való ragaszkodást kívánt. Keveházi László pilisi lelkész a szomszédok nevében kívánta, hogy a belső renoválás után legyen belső megújulás a gyülekezet életé­ben. A polgármester a község létét is meghatározó ünnepnek mondta ezt az alkalmat, melyen megmutat­ták az összefogás erejét. Roszik Mihály alberti lelkész a két gyüle­kezet lelki rokonságáról, szlovák eredetű kegyességéről szólt. Har­mati Béla püspök kifejezte örömét és háláját, hogy abban a templom­ban hirdethesse az igét, melyben egykor szépapja szolgált. Kiemelte a gyülekezet közösségteremtő tevé­kenységét. ■ »ecs ak«zey I ___ It tj - DOieSCHAU LAJOS ■MMr*- KissiWnwr 1931 - SolySAS JAMS 1*40- VLIHT JiMM W§2 ~ kRECSÁI iiJHM mg - C8M.OVCKT HHSB A gyülekezet ifjúsága szolgált templomban és szeretetvendégsé- gen, az énekkar pedig az istentisz­telet áhítatát segítette. Kicsiny falu kicsiny gyülekezete arról tett bi­zonyságot, hogy a szeretet és az áldozat széppé teszi az életet, a kö­zösség életét. tszm [fii*** ‘jap,- I 1 PPP* AZ ORSZÁGOS KÖZÉPISKOLAI TANULMÁNYI VERSENY HELYEZETTJEI AZ EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUMOKBÓL Matematika: Bajszi István IV.o. Bonyhád, Petőfi Sándor Evangélikus Gimná­zium. Felkészítő tanár: Katz Sándor. 7. helyezett. Biológia: Clemens Zsófia IV. o. Fasori Evangélikus Gimnázium. Felkészítő tanár: Kézdy Edit. 5. helyezett. Francia nyelv: Körösi Eszter VIII.o. Fasori Evangélikus Gimnázium. Felkészí­tő tanár: Halász István, Zsuffa Ruth. 4. helyezett. Német nyelv: Milchram József III.o. Soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Lyceum). Felkészítő tanár: Wild Róbert. 5. helyezett. Gyönyörű verőfényes tavaszi nap délelőttjén gyülekezett a Nógrádi Egy­házmegye sok falujából a nép az egyházasdengelegi felújított lelkészlak udvarán. Sokszínű, tarka tömeg állott körül: ősagárdiak, galgagutaiak, szirákiak, bériek, a dengelegi filiák népe és sokan más gyülekezetekből. Örömünnepre jöttek. Szebik Imre püspök, Kalácska Béla espe­res és Garami Lajos igazgató lelkész segédletével szentelte fel a gyülekezet 2 100 000,- Ft-ért felújított parókiáját. Ezután a püspökkel az élen, 21 lutherkabátos lelkész kíséretében átvonultak a templomba Babka László megválasztott lelkész beik­tatására. Az első meglepetés az volt, hogy annyi nép volt már a templomban, hogy alig tudtak a pa­pok bevonulni. Az iktatási istentisz­teleten Szebik Imre püspök 2Kor 5,11-18 alapján hirdette az igét. Kifejtette, hogy a lelkész nem ön­magát prédikálja, hanem az értünk meghalt és feltámadt Krisztust. A lelkész nem elvárásoknak tesz eleget, hanem Jézus Krisztusban való hite által, szíve és értelme sze­rint ad igei választ változó korunk kihívásaira. Gyakori kísértés, hogy az ember a jobbik, szebbik oldalát akarja feltüntetni az embe­rek előtt. De Isten tökéletesen is­mer minket. Tudja mi van a szí­vünkben, ezért mi igehirdetők is mindig kegyelemre szoruló embe­rek vagyunk. Csak megtisztított szívvel fordulhatunk embertársa­ink felé. Idézte a „Kis Herceg”- ből: „Jól csak szívével lát az em­ber.” Végül rámutatott, hogy Krisztus áldozatára kell figyel­münk, nem a mi saját áldozataink­ra, amelyeket gyermekeinkért, szü­léinkért, hitvesünkért vagy ember­társainkért hozunk. Krisztusra néz­ve értjük meg, hogy „áldozat nélkül nincs élet” - mondotta a püspök. • • Ökumenikus istentisztelet Erőspusztán A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa május 18-án délután ökumeni­kus istentiszteletet tartott a Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Dunavarsány- Erőspusztai Menekülteket Befogadó Átmeneti Otthonában. E szimbolikus jelentő­ségű látogatás és ökumenikus istentisztelet keretében olvasták fel az Európai Egyhá­zi Vezetők Nyilatkozatát a fajgyűlöletről. A nyilatkozatot az alábbiakban közöljük: Az európai keresztyén népeknek megadatott, hogy üdvözöljék a kor­látok leomlását, és a felszabadulást, amelyet a totális rendszerek bukása hozott el Középkelet-Európába. Azonban vannak új, riasztó jelensé­gek. Mi, az egyházak vezetői ko­moly aggodalommalfigyeljük, hogy valamennyi európai országban fel­ütötte fejét a fajgyűlölet, idegen- gyűlölet és antiszemitizmus. Nyu- gatalanít az is, hogy nem egyforma elbánásban részesítik a különböző faji és etnikai csoportok tagjait. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy egyéneknek és közösségeknek zak­latásokat és erőszakos támadáso­kat kell elszenvedniük. Minden ilyen támadás Isten képmása ellen irányul. Az emberré lett Krisztus nevében szolidaritásunkat fejezzük ki mindazok iránt, akik fenyegeté­sek, vagy más kellemetlenségek kö­zött élnek. A sok színű történelmi, kulturális és vallási tradíciók részei annak a gazdag örökségnek, amelyet mi, keresztyének magunkénak vallunk és tisztelünk. Elvetünk minden fel­sőbbrendűségre, vagy kizárólagos­ságra utaló jelenséget, amely meg­kérdőjelezi mások jogos helyét az új Európában. Tesszük ezt függetlenül attól, hogy akár hosszú ideje élnek itt, akár emberi jogaik alapján köl­töztek ide, vagy éppen itt kerestek biztonságot az üldöztetés és konf­liktusok elől. A fajgyűlölet - a felsőbbrendűség feltételezése, a más népcsoportok­hoz tartozók feletti uralkodási vágy gyakorlása - bűn. Felhívunk min­den keresztyén hívőt és más vallási közösségek tagjait is, hogy munkál­kodjanak azon, hogy kiirtsuk a faj­gyűlöletet sorainkból, egyházaink­ból, országainkból és kontinen­sünkről. Terjesszük ki ezt a folya­matot a lakásügyi, egészségügyi, munkaügyi, menekültügyi és beván­dorlási politikára, valamint más te­rületre. Tudjuk, hogy mindez anyagi ál­dozatot kíván, és mindezért bírálat is ér bennünket. Ezt követeli azon­ban tőlünk Istentől ránkbízott kül­detésünk. Jézus Krisztus követői nem tehetnek ennél kevesebbet. MEGHÍVÓ A LUTHERÁNIA ebben az év­ben ünnepli fennállásának 90. év­fordulóját. A jubiláló énekkart dr. Harmati Béla püspök köszönti 1994. június 5-én, vasárnap este 7 órakor a Bach-heti kórushangver­senyen. Erre az alkalomra a LUTHERÁ­NIA szeretettel hívja és vátja vala­mennyi énekesét és muzsikusát, akik a múltban részt vettek az ének- és zenekari munkájában. A „Mandák Otthon” bölcsőjénél Az életáldozatot vállalni kell átme­neti korunk erkölcsi útvesztői kö­zött is. Szolgálatunknak akkor van értelme, ha önként vállaljuk és köz­ben mindig Krisztusra figyelünk. Az új lelkész új korszakot nyit a gyülekezet életében. De neki is és a gyülekezetnek is egyedül Krisztus a fontos. Nem önmagát kell prédikál­ni. Keményen kell szólni, amikor a törvényt hirdeti, az evangéliumot szelíden, a szív tisztaságával, Krisz­tus áldozatára rámutatva. A beiktatás szolgálatát Kalács­ka Béla esperes végezte. Megható volt, amikor a lelkészek egyenként igével áldották meg az új lelkészt, és felcsendült az ősi Confirma De­us magyarul: „Erősítsd meg Iste­nünk, amit cselekedtél értünk”. Beiktatása után Babka László lépett a szószékre és Jn 4,35 verse alapján hirdette az igét. A szolgá­latra való megerősítés órájában az aratásra megérett fehér mezőkről szólott. Jézus mentő szeretetét hir­dette, amit gyakorolt a samá- riaiakkal, de velünk is. Új látásra tanít Urunk. O nemcsak a tömeg­gel, hanem az egyes ember leikével is törődik. Ilyen szemmel kell a lelkésznek is szolgálni, észrevenni a rászorulókat. Jézusi lelkülettel kell közeledni a kívülállók felé is. Amikor az aratás ideje eljön, min­den más munka háttérbe szorul. « Tenni és vállalni kell a munkát. Jézus minket is vár, munkára hív. Igennel kell válaszolni - fejezte be igehirdetését. Az ünnepi közgyűlést Egyházas Jánosné felügyelő nyitotta meg. A köszöntések sorát a püspök indí­totta. Áldását és jókívánságait tol­mácsolta az új lelkésznek. Kalácska Béla esperes, mint volt tanítványát, Ősagárd szülöttét köszöntötte Ézs 43,1 igéjével. A gyülekezet volt lel­készei: Garami Lajos, aki 24 évet szolgált e gyülekezetben és Bókkon Lajos, aki 17 évet szolgált itt, meg­hatódott szívvel kívánták Isten ál­dását és kegyelmét utódukra és a rábízott nyájnak. Győri János, volt ősagárdi lel­kész is meleg szavakkal köszöntöt­te az új lelkészt. Az egyházmegye nevében Hornyák Endre másodfel­ügyelő olvasta fel Urbán József megyei felügyelő köszöntő sorait, majd a maga és a galgagutai gyüle­kezet lelkésze, Seben István levelé­vel tolmácsolta köszöntését. Kö­szöntötte az új lelkészt és a gyüle­kezetét meleg szavakkal Tóth Sán­dor országgyűlési képviselő. Az ünnepi közgyűlésen az ősagárdi és a galgagutai énekkar énekelt, ezzel is emelve az áhítatot. Végül Babka László köszönte meg az áldáskívánságokat és kife­jezte, hogy teljes szivvel és lélekkel lát hozzá szolgálatához. Garami Lajos jelen voltam. 1944. június derekán Zászkaliczky Pál esperes mellé kerültem káplánnak. Mandák Mária édesapja Budapest „szemétkirálya” volt. Laposszekerekkel hordták ki a szemetet a város­ból. Megszedte magát. Foton megépített egy „kastély­nak” beillő villát. Budapesten a Karácsony S. utcában volt egy lakásuk. Mátyásföldön a repülőtér közelében 45 katasztrális hold földje volt. Az egész vagyonnak örököse leányuk, Mária lett. Egyedül élt a villában. Jött 44 ősze, az ostrom ideje. Megismerkedtünk a pincében az első szovjet katonákkal, aminek az volt az ára, hogy minden óránktól megszabadítottak bennün­ket. Házról-házra súgva érkezett hozzánk a hír, hogy mi van a Mandák villában. Esperesemmel együtt elin­dultunk megnézni, hogy mi van a Mariska nénivel. Ahogy közeledtünk a villához, velünk szembe jött 3 szovjet katona, vállukon összegöngyölve a hall 10x8 méteres perzsaszőnyege. A villában térdig gázoltunk a 12-24 személyes abroszokban... Mariska néni a hideg konyhában gubbasztott, hálóingben, pongyolában s egy pokrócba burkolózva. Körülnéztünk. Az ezüstnemű nagy része még megvolt. Kértük őt, engedje meg, hogy elássuk a régóta üres disznóólba. Felpattant a székről s megbotránkozva kiáltotta: „Isten ments! Semmihez nem szabad hozzányúlni. Majd jön a kármegállápitó bizottság!” Két nap múlva újra elmentünk hozzá. Már nagyrészt üres volt a villa. Étlen-szomjan találtuk öt. Sikerült rábeszélni, hogy jöjjön velünk a parókiára. Csak a konyhában tudtunk neki helyet adni, mert a lakásban szovjet tiszt lakott. Egy vaságyat állítottunk be. Nem akarom részletezni, hogy milyen állapotban volt, csak röviden annyit, sokszor nehezen lehetett elviselni. Nya­kában lógott egy kis vászonszütyőben a pénze, éjjel­nappal. Lyukas cipője helyett szerettünk volna újat venni, de nem engedte „Jó ez nekem" - hajtogatta. A pénz persze értéktelenné vált. Közben megszületett a végrendelet. A fóti villát a pestmegyei egyházmegyére hagyta. A Karácsony utcai lakást, úgy tudom, az Országos Egyházra, hogy öregek otthona legyen belőle. Ezt kétszer is összetépte, mire a harmadik megmaradt. A konyhai együttélést azt hi­szem csak Manyi néni bírta ki, mert naponta elegendő szeretetet kapott türelméért, s így kivívta magának azt, hogy ha néha el kellett mennie egy családot megláto­gatni, már türelmetlenül várta érkezését. Az volt a terve, hogyha vége lesz a harcoknak, költözzön a Zász­kaliczky család vele együtt a villába. Ebből természete­sen nem lett semmi. Szive gyenge volt, dagadtak a lábai, kórházba került. Onnan azzal bocsátották el, hogy állandó orvosi fel­ügyeletre van szüksége. így került a FEBE „Fénysu­gár” otthonába. (Modori út). Itt Farkas Mária főnök­asszony keze alá került, aki orvos volt. Itt élt még 2 hónapig. 1947. február 10-én halt meg. A családi krip­tába helyezték a Kerepesi úti temetőben, február 13-án. Zászkaliczky Pál esperes temette és beszédet mondott még Konkoly Elemér felügyelő. Néhány diakonissza vett részt a temetésén. A FEBE szárnyai alatt végrendeletben a mátyásföldi földeket az anyaházra hagyta. Az volt a kívánsága, hogy belőle kórházat építsenek. Ordass püspök, amikor Svédországban járt, az első külföldi adományt a fóti villára szerezte s így indulha­tott meg annak renoválása és berendezése. Kapuit meg­nyitotta konferenciák számára. Egy télen népfőiskolá­soknak is helyet adott. Majd később a kántorkonferen­ciák, s az új kántorok képzésének Mekkája lett. Ügy érzem tartozom ezzel a tanúságtétellel, mert a családban éltem s így koronatanúja lettem az Otthon születésének. Azzal is tartozom, hogy (nem tudom van-e már) emléktábla kerüljön a falára Mariska néni nevével s egy másikon Zászkaliczky Pál esperes és felesége nevével, akiknek köszönhetjük egyházunk eme fontos intézményét. Hirdesse e két márvány- tábla az egyház jövendő kántorainak hogyan kell az egyháznak élni, ha kell csonkig égni! Hernád Tibor Felszentelték és beiktatták a katolikus tábori püspököt A katonai lelkészi szolgálat be­vezetéséhez, a szolgálat kialakítá­sához szükséges annak szervezetét megteremteni. Már beszámoltunk a protestáns tábori püspök felszen­teléséről és beiktatásáról. Megtör­tént a katolikus tábori püspök fel­szentelése is. II. János Pál pápa 1994. április 18-án aláírt iratában új, katonai püspökséget állított fel és kinevez­te Ladocsi Gáspár esztergomi teo­lógiai tanárt katonai ordinárius- nak, tábori püspöknek. Az új püspök beiktatása Buda­pesten, a Szent István Bazilikában május 14-én volt a teljes püspöki kar jelenlétében. A szentelést Pas- kai László bíboros prímás érsek vé­gezte, segítői voltak Angelo Acerbi pápai nuncius és Seregély István eg­ri érsek, a püspöki kar elnöke. A bí­boros a püspöki tiszt két elemét he­lyezte az új püspök szívére: a pász­torolást és a közösség építését, és ezt a katonai szolgálatot teljesítők és családtagjaik között. A szertartáson részt vett Für La­jos honvédelmi miniszter, valamint a honvédség több vezetője. A mi­nisztérium nevében Szendrei László államtitkár köszöntött. Ki­emelte, hogy a fiatalok a legkülön­bözőbb hatások alatt jönnek a se­regbe és missziói feladat a pászto­rolásuk, hogy nehéz helyzetekben úrrá tudjanak lenni. Ladocsi Gáspár tábori püspök köszönetéről és hálájáról tett bi­zonyságot és egyetlen gondolatot emelt ki jövendő szolgálatából: a hűséget. A püspök 1952-ben Nagybaj- csőn született, 1977-ben szentelték pappá, 1978-ban doktorált, 1977- től az Esztergomi Hittudományi Főiskola tanára, 1991-től pápai káplán. Rovasti dr. theol.h.c. Martti Voipio Bizonnyal megilletődik majd, amikor olvassa ezt a hosszú címzé­sét, hiszen ő nekünk csak a Voipio Marci. Hátha még azt is hozzáír­nánk, ami finn hazájában jár neki: szociális tanácsos. Nem kis meg­tisztelő cím ez! S most hozzátehet­jük, hogy a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével ki­tüntetett barátunk. Köztársasá­gunk Elnöke, Göncz Árpád ado­mányozta neki. A kitüntetést a Hadtörténeti Múzeumban adták át ünnepélyes keretek között. Azért ott, mert egyik oka a megbecsülés elnyeré­sének, hogy a finn veteránok ré­széről ő segített legtöbbet az egykor a téli háborúban önkén­tesen Suomiba ment magyar harcosok felkutatásában és késői számontartásában, összegyűjtésé­ben. Ezért volt jelen az átadás­nál Ruprecht Antal is, aki ma­gyar részről ugyanezen gyűjtő és összetartó munkában vállalt oroszlánrészt. Am Marci barátunk érdemei fő­ként egyháziak. Kerek hatvan éve töretlenül ápolja a finn-magyar egyházi kapcsolatok ügyét, és bát­ran mondhatjuk, kiemelkedőn a legaktívabban. A kapcsolatápolás­nak sokszor szürke, de meg nem lankadó harcosa ő. Nem látványo­san, de mindig áldozatosan és ha­tékonyan. Ezért becsülte őt meg Teológiai Akadémiánk 1981-ben tiszteletbeli doktorátussal. Bő kap­csolatainkban alig van ügy, amely hatvan év alatt ne őrajta keresztül áramlott volna át. Korát tekintve mondhatnánk, hogy megfáradt idős ember, ám 78 éve ellenére most fejezte be doktori disszertá­cióját Helsinkiben az egyetemen, Turóczy Zoltán életútjának értéke­lésével. A kitüntetés átadásakor jelen volt Lukács Miklós miniszterel­nökségi államtitkár is. Egyházunk részéről pedig Szebik Imre püspök és az egykori stipendiáns-társ, D.Koren Emil. Örömmel öleljük meg D. Martti Voipiot, a mi Mar­cinkat! K.E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents