Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-05-22 / 21. szám
Evangélikus Élet 1994. május 22. A fi jfts GYERMEKEKNEK Jt A FIATALOKNAK Kórházba kerültem. Beteg voltam, de még a betegségnél is rosszabb volt a magány, szeretteim, barátaim hiánya, a lassan múló idő, az unalom. És akkor megszólalt bennem a Te hangod: Ne félj, mert én veled vagyok! Imádkoztam, és olyan közel éreztem magam Tehozzád. Most itthon vagyok, egészségesen. Körülvesznek szeretteim, barátaim. Gyorsan múlik az idő, és sok a tennivalóm. Bevallom, néha kicsit megfeledkezem Rólad. Pedig jó lenne, ha mindig olyan közel lehetnék Hozzád, mint ott, akkor, a fehér falak között. BARANGOLÁS BIBLIAI TÁJAKON Mai utunkon déli irányba indulunk Galilea dombvidékétől. Elhagyva a dombokat, a Jezréel völgyön túl kezdődnek a Samáriai-hegység vonulatai. Most a hegység második legmagasabb (mintegy 875 m), de mindenképpen a legjelentősebb hegyével ismerkedünk meg. Garizim-hegy Időszámításunk előtt 722-ben az asszírok rátörtek Észak-Izráelre. Az ország lakosságának zömét elhurcolták fogságba, a birodalom távoli területeire. Az elnéptelenedett vidékre a hatalmas birodalom más részeiből hoztak telepeseket. Ezek szerszámaik és egyéb holmijuk mellett szokásaikat és vallásukat is magukkal hozták. Az Ószövetségben, a Királyok könyve tudósít arról, hogy az oroszlánok gyakori támadásai elgondolkodtatták őket: Vajon nem Isten büntetése ez, Izráel Istenéé, akit ők nem ismernek és nem tisztelnek? Ezért kérték az asszír királyt, hogy küldjön vissza egyet az elhurcolt papok közül, aki megismerteti velük Izráel Istenét. így is történt. Ám a vidék új lakói, noha megismerték Istent, tovább áldoztak korábbi bálványaik előtt is. Ezért a zsidók megvetették őket, és kerülték a velük való érintkezést. De visszatérve a Garizim-hegyhez, itt épült az a templom, ahol Samária lakói Istent tisztelték. Olyan volt szemükben ez a hely, mint a zsidóknak a Sion- hegy, és a jeruzsálemi templom. A hegy keleti lábánál található egy Sikár nevű település. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz, amit Jákob adott fiának, Józsefnek. Volt itt egy forrás, amit a hagyomány szerint már Jákob is használt. Jézus egyszer a hosszú gyaloglásban elfáradva, leült a forrás mellett. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus inni kért tőle, mire az asszony meglepődött, hogy egy zsidó férfi szóba áll vele, sőt a merítőedényét is használni akarja. Hamarosan rádöbbent beszélgetésükből, hogy Jézus mindent tud róla. Azt is, hogy már öt félje volt, és most egy hatodik férfival él együtt. Ez is nagyon meglepte az asszonyt, és így szólt Jézushoz: „Uram, látom próféta vagy.” Ekkor kérdezni kezdte Jézust, hogy hol, és hogyan kell Istent helyesen tisztelni. Jézus erre elmondta, hogy Isten tiszteletében nem a hely a fontos. Eljön az az idő, amikor nem is a Garizim- hegyen, nem is Jeruzsálemben imádják majd az Atyát. Ezután az asszony megtudta, hogy Jézus a próféták által megígért Messiás. Örömében elment, és elmondta mindenkinek, ami vele történt. Sokan eljöttek Jézushoz, hallgatták Őt, és hittek benne. FERI BÁCSI JÁTÉKAI Ki mondja - kinek? ■n ö R A T E Most a játék második kitalálandó mondatának a harmadik, utolsó darabját közlöm. A megtalálandó igehely János evangéliumának a vége felé olvasható. A négyzetháló, melybe a keresett ige betűit írtam, 20 négyzetből áll. A mondat végéről hiányzik az írásjel. Beküldendő maga a mondat, és hogy ki mondta - kinek? A helyes választ beküldők nevét és pontszámát az első forduló megfejtőivel együtt később olvashatjátok. A megfejtést a lap megjelenését követő keddig adjátok postára! DRÁGA SZENTLÉLEK, JÖJJ, VIGASZTALÓNAK JÖJJ szomorkodókhoz, elhagyottakhoz, csüggedőkhöz, hozzánk, akik mindent olyan könnyen feladunk, elkeseredünk, amikor kicsit beborul az ég, nehezebbek a terhek, próbák jönnek; és elveszítjük a lelkesedést, a tüzet... Hozzám jöjj, Szentlélek, vigasztalás Lelke, vigasztalj meg, mutass új utat, új lehetőséget, ahol folytathatom, újra kezdhetem az egészet... Vigasztalj meg, hogy fn is vigasztalhassak tönkrement életeket, darabokra tört szíveket, reszkető hiteket, Isten-morzsákat kérő tekinteteket. Jöjj, vigasztalóm, gyógyíts meg, szabadíts fel a Te örömödre! DRÁGA SZENTLÉLEK, JÖJJ, SZABADÍTÓNAK JÖJJ rabságban sínylődőkhöz, megkötözöttekhez, hozzánk, akik bezárt ajtók mögött, falak közé zárva élünk, vagyis azt hisszük, hogy élünk, egymás elől zárjuk el magunkat, időnket, szívünket, és közben elhisszük, hogy mi tényleg szabadok vagyunk... Hozzám jöjj, Szentlélek, szabadítás Lelke, vezess el arra az igazi szabadságra, amelyet egyedül Te adhatsz, és amely kegyelemből rám vár. Feszítsd szét erőddel a bűn láncait, a sötétség és halál köteleit, hiszen magamtól hogy is lennék képes szabadulni mindezektől... Jöjj, szabadítóm, szabadíts meg, és bátoríts a Te szolgálatodra! DRÁGA SZENTLÉLEK, JÖJJ, BÁTORÍTÓNAK JÖJJ ingadozókhoz, erőtlenekhez, bátortalanokhoz, hozzánk, akik félelmek és szorongások fogságában élünk, nem merjük nevedet hirdetni a világban, elrettenünk feladatunk, küldetésünk nagyságától, képtelenek vagyunk a Te erődre bízni magunkat... Hozzám jöjj, Szentlélek, bátorítás Lelke, bátoríts, önts erőt belém szeretetedből, győzz le, győzz meg, hogy ne tartsam magamban az Örömhírt Isten szabadító szeretetéről, hanem induljak bátran szolgálni, hiszen erre küldtél. Jöjj, bátorítom, erősíts meg, és teremts egészen újjá a Te hatalmaddal! DRÁGA SZENTLÉLEK, JÖJJ, ÚJJÁTEREMTÖNEK JÖJJ élettelen életű emberekhez, reményvesztett céltalanokhoz, hozzánk, akik oly sokszor mondjuk: már minden mindegy, nincs értelme, nem megy, a helyzet reménytelen... Múltunkba temetkezve már csak arra marad erőnk, hogy várjuk a véget, az elkerülhetetlent. Élve halunk meg, görcsösen kapaszkodva a rosszba, a régibe. Hozzánk jöjj, Szentlélek, újjáteremtés Lelke, teremts bennem tiszta szívet, újíts meg egészen, hadd éledjen az életem, és hadd találjon új, igazi céljára Tebenned, aki magad vagy az Élet! Éleszd fel tüzedet, gyújts meg engem is, hogy szolgálatban égjek, világítsak, melegítsek, és minden napom a Te jelenléted örömében teljen el. Jöjj, újjáteremtőm, hogy megvigasztalva, megszabadítva, megerősítve, életre hívva, örökké dicsérhesselek. Ámen Éltető ajándék Isten Lelke ihlette a teremtés kezdetét, ott lebegett a mélységek fölött életet adó erejével, és hogy bennünk, a bűnbeesés után, akár egyéni életünk összeomlásai után, rend és élet keletkezzék: ismét szükségünk van a Teremtő Lélekre. Az Atya nekünk adta Fiát, hogy embersége által az egy test közösségébe emeljen, a Fiú nekünk adta a Lelket, hogy bekapcsolódhassunk az isteni Szeretet-Közösségbe is. Egy életen át mellettünk állni csak az tud, aki szeret bennünket. A Lélek: Isten-Útitársunk, aki nemcsak kísér, de bennünk is lakik, hogy részt vehessen életünkben, sőt, éltessen bennünket, mint a gondolat élteti a szót, amit kimondunk, ahogyan él a folyók vizében a sodrás. Az ókor embere oltárt készített Istennek, és elégette rajta áldozati ajándékait, Krisztus óta egész életünk Istennek szentelt, melyben a Lélek tüze ég. Szent-Gály Kata: Fény és vallomás LEGKEDVESEBB VERSEM FALUDY GYÖRGY: Ezeréves kápolna Kápolna füves dombom; sehol házak vagy falvak. Magányos tanyákról jártak ide vasárnap. Az ülések zárkák, nehogy férfiak és nők egymást lássák mise közben, mert az ember parázna. A pap angolszász nyelven magyarázta: ők is, akár a nyáj, mely kint legelget. Hanem az (Jr különleges kegyelme úgy adta: ha jók lesznek, üdvözölnek. Ezért, ha szemük itt lezárul végleg, mindjárt kinyílik ott az örök fénynek. S mindnyájan, kik a kápolnában ültek, tudták, hogy múló, szimpla életüknek értelme van. Nem úgy, mint a miénknek. * Rettentő okosak vagyunk. Játszi könnyedséggel használunk elvont, lehetőleg idegen kifejezéseket. Lassacskán Jézus sem a Megváltónk lesz, hanem a transzcendensbe irányuló affinitásunk immanensben manifesztálódó, eszkatologikus kifejeződése. És miközben nagyon boldogok vagyunk saját elménk miatt, megvetjük az egyszerűséget, primitívségnek nevezve azt. Eközben azonban elvesztünk valamit. A versbéli angol parasztembereknek se okossága, se filozófiája nincsen. De tudnak valamit, amit mi lassan-lassan elfelejtünk: hogy minden igazi érték - végtelenül egyszerű. Isten szeretete nem fölötte-alatta van logikánknak, okoskodásunknak. Érthetetlen, mert logikátlan. Á mi szavaink, magyarázgatásaink csak próbálkozások - megfogalmazni a megfogal- mazhatatlant, megérteni az érthetetlent. De a lényeg, az igazi érték nem fér bele fejtegetéseinkbe. Annál sokkal nagyobb. Annál sokkal egyszerűbb. Hegedűs Attila „TINKA” Emlékezés Martin György néprajzkutatóra 1994. április 22-én meghitt közösség gyülekezett a fasori gimnázium dísztermében, ahol már hetek óta folyt a készülődés egy korábban fasori diák, későbbi hírneves néprajzkutató emlékének felelevenítésére. Lelkes tanárkollégák vezetésével (Gombocz Eszter- Csepregi Zoltán) a Zenetudományi Társaság, a gimnázium igazgatója, tanárok, diákok és iskolai alkalmazottak igyekeztek bensőségessé tenni ezt a délutánt, s a zene és a tánc ősi, de ma is élő szolid vagy felizzó pillanatait idézte fel a Sebő-Halmos duó, Sebestyén Márta, a Muzsikás-együttes éneke, valamint Karsai Zsigmond, a Zsaránszky-Vincze páros és a Botta-testvérek pergőtánca. A megemlékezést dr. Büky Béla orvosprofesszor nyitotta meg, a gyermekkori barát, Martin György életpályáját ismertetve. Felelevenítette diákköri közös élményeiket: á későbbi néprajzkutató erős egyénisége pozitívan hatott kettejük barátságára, irányító szerepe megmutatkozott a nemes célok, tiszta életeszmények iránti vonzódásában. Az eltűnt értékekhez fűződő állhatatlan szenvedélye korán jelentkezett, s forrását az indián regények olvasásában lelhetjük fel. Mély tudása sejttette a későbbi néprajztudóst. A fasori gimnázium „indián törzsé"-be, melyet néhány kisdiákkal maga alakított meg, még az osztályfőnöküket, Vermes Miklós fizikatanárt is bevonták, aki időnként a fizika szertárban adott összejöveteleikre alkalmat. A természet szeretete, a tiszta emberség, egyszerűség vonzotta a diák Martin Györgyöt a letűnt kultúrához, így a megemlékező Büky Bélát is. „Tinka" egyénisége különös hatással bírt, s hamarosan a 16-os regős cserkészcsapatban (Tamáska Jánossal, Trajtér Gáborral) elmélyültebben foglalkozhattak a magyar népi kultúrával, népdallal, néptánccal. Martin György itt találkozott össze a hagyományos magyar kultúrával, szakszerű ismeretanyaggal, őrsvezetői tarfolyamokon, nyári táborokban szociológiai előadásokat hallgatván (Sinka István, Németh László, Féja Géza, Kodolányi János) a korabeli magyarság mindennapjaival. Talán valóban ezen élmények jelentették a valódi indíttatást Martin Györgynek egész életére kihatóan. Iskolai tanulmányaikra is kihatottak néprajzi kötődéseik, magyarórán a szabad témaválasztás lehetőségével élve „Tinka" és Büky Béla a református prédikátorokról írt nagy terjedelmű (25 oldalas) dolgozatot, majd Martin György Móricz Zsigmondról. A visszaemlékezönek már ekkor életre szóló élményt jelentett az a szívós rendszerező kutatómunka, amely majd a későbbi néprajzkutatót is jellemzi. Később a 220-as regöscsapatban Zámbó Istvánnal, a későbbi riporterrel és Dolmányos Istvánnal, a majdani történésszel összekerülve néptánctudását bővítette „Tinka", ehhez társult a Csokonai-táncegyüttesbeni szereplése. Ekkor vált szél Martin György és Büky Béla életútja, mert „Tinka” hivatásos táncos, majd bölcsészhallgató lett. Alakja, egyéniségének átütő ereje, szenvedélyes célratörése a múlt mélységeinek feltárásáért régi magyar kultúránkban példaadó a mai fiataloknak is. A megemlékezést Felföldi László népzenekutató folytatta, aki az 1970-es években találkozott először Martin Györggyel Kapuvárott egy regionális fesztiválon. „Tinka" félrehúzódva figyelt, fején hajhálóval, melyet egy műtét midit megadóan viselt. A szünetben beszélgetve vele, szavai szigorú elszántságot tükröztek, Bálint Sándor professzorról és Szegedről folyt a szó. Egész idő alatt barátságos figyelem látszott rajta, ragyogó képessége volt, hogy ráhangolódjon a hasonló gondolkodásúra. Fölismerte, ki mire képes, s aki szellemi hatókörébe került, jól felépített világban találta magát, rá szabott feladatokkal. Nem Mester és tanítvány viszonya rejlett ezen emberi kapcsolatok mögött, mert szerény volt, el tudta hitetni: egyenrangú kutatók között a kölcsönös bizalom teremthet hidat, s ez segíthet hozzá az egyetemes kultúra megismeréséhez is. Olyan szövetség ez, amelyben nem a kutató Martin György fontos, hanem a magyarság nemzeti műveltségének ügye. A megemlékező Felföldi László szólt arról is, milyen segítséget kapott a finnugorokról szóló tanulmányához Martintól. Az elemző, szintetizáló, játékos kedv a néprajzi tények és az emberek megbecsülésével párosult, az Akadémia Néptánc Archívuma és Martin György otthoni könyvtára bizonyítéka ennek. Nagyszerű tevékenysége szakszerűségén és rendszerességén alapult, alakja valamennyi korosztályé, mozgalomé és az egész magyar kultúráé. Példaadó a mai fasori diákoknak és az egész magyar ifjúságnak. Ezután Martin György nővérét, családtagjait, feleségét. Borbély Jolán néprajzost és dr. Vásárhelyi László néprajz- kutatót köszöntötték, aki személyes visszaemlékezésével megnyitotta a kiállítást. Vásárhelyi László ugyancsak Martin György emberségét, óriási tekintélyét, technikai érzékét, újat akaró szenvedélyét hangsúlyozta, s egy nagykőrösi szereplésre emlékezett - más egyéb mellett - színesítve „Tinka” alakját, igaz barátságuk szoros szálait felfejtve. Végül az utolsó visszapillantást Martin György életútjá- ról, erdélyi gyűjtőmunkájának anekdotikus eseményeiről dr. Vargyas Lajos népzenekutató és Kallós Zoltán népköltészetünk kincseinek felragyogtatója tette. Beszélgetésük színes pillanatokat rögzített a közelmúlt világából, erdélyi parasztemberek táncos, dalos vallomásaiból. Az életteli megemlékezések után pezsgő műsor következett mezőségi dalok és táncok, délalföldi csárdás bemutatásával. Az estébe nyúló visszanézés egy jellegzetes színfolttal, testet-lelket megmozgató táncházzal zárult, s ezen az estén közelebb kerülhettünk Martin György, a volt fasori kisdiák, majdani néprajztudós egyéniségéhez, a tevékenységében lelkes és rendszeres példaadóhoz. Köszönet illet minden szervezőt, s hasonló alkalmakat várunk! Kliment Zsuzsanna Alapítvány és konferencia gróf Klebelsberg Kuno emlékére „Ne a politizálás, hanem a közegészségügyi, kulturális, tudományos és irodalmi, közgazdasági és szociálpolitikai alkotás legyen az új nemzedék eszményképe." A fenti sorokat gróf Klebelsberg Kuno volt vallás és közoktatásügyi miniszter egyik beszédéből idéztem. A miniszter 62 esztendeje halott, de sorai figyelmeztetőleg szólnak hozzánk éppen úgy, mint Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát április 27-i előadásának befejező sora: „...Klebelsberg Kuno hitéről és lelkületéről, szellemiségéről akartam megemlékezni, mert az ma is fáklya, irányfény azoknak, akik nemcsak emlékezni akarnak, hanem a holnapot akaiják építeni és a múlt kútjából erőt és reményt merítenek az újjáépítéshez.” Az Alapítvány 1993-ban jött létre azzal a céllal, hogy gr. Klebelsberg Kunóra emlékeztessen, aki művelődési, általános kulturális, tudománypártoló, oktatáspolitikai és művelődéspolitikai tevékenységével minden területen egybeforrott nemzetünk történelmével. A Gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány első konferenciáját a Magyar Tudományos Akadémia Kongresszusi Termében Kosáry Domokos, a MTA elnöke, a Klebelsberg Alapítvány tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. Jeszenszky Géza azokra a trianoni békeszerződés utáni időkre emlékezett, amikor Klebelsberg nehéz körülmények között, de erős hittel, körültekintéssel kezdte meg munkáját. Glatz Ferenc a tanárt, a minisztert, a felsőfokú és a tanyai iskolák megteremtőjét mutatta be. Tudományos és kulturális életünk vezetői emlékeztek arra az Európa-horízontú kultúrpolitikusra, aki kul- túrpolitikusként nemzetben és egyházakban gondolkodik, tudja, hogy a teljes magyar történelmet vállalni kell, aki nemcsak névleg, de szívvel-lélekkel áll az állam vallási ügyeinek is az élén... Túl a személyi kötődéseken, barátságokon, keresztény bölcsességéről tanúskodik számos egyházi intézmény, akár katolikus, akár protestáns az...” „Mindent megtett a vallásért, mint vallás- és közoktatás- ügyi miniszter, az ő idejében hihetetlen erős felekezetek voltak. ..” Ritkán fordul elő, hogy egy egész napos konferencia minden előadását olyan érdeklődés kísérje, mint a Klebelsberg Konferencia több mint tizenhat tartalmas, sok új értéket feltáró előadását, emlékezését. Engedtessék meg legalább a neveket megemlíteni: Lotz Antal, Stier Miklós, Tőkéczki László, Bethlen István, Nagy Ferenc, Mészáros István, Csatári Bálint, Juhász Antal, Sz. Körösi Ilona, T. Molnár Gizella, Bugár Mészáros Károly, Lakos János, Jancsó Adrienne, aki Klebelsbergné kedves emlékezéséből olvasott fel. A befejező emlékezést tartó Gyulai Endre püspök és Ábrahám István, a szegedi dóm plébánosa egyházának hű fiára emlékezett, aki végső nyughelyét a Dómban lelt. Április 27-én, fent a Várban egy erőt adó, hitet erősítő találkozás tanúi lehettek az Alapítvány létrehozójának, a konferencia rendezőjének - Klebelsberg Évának vendégei. Köszönjük. Sebeiken Pálma J y
