Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-23 / 4. szám

j ORSZÁGOS T~^ 7 J. EVANGÉLIKUS AV / /9 / HETILAP JUjI'IZ' L 59. ÉVFOLYAM 4. SZÁM 1994. JANUÁR 23. VÍZKERESZT ÜNNEPE UTÁNI UTOLSÓ VASÁRNAP Tanuld meg azt, hogy Istent imádságodban ne kísértsd. Ne szabj eléje se időt se mértéket, se célt, se módot, se személyt, kikötvén, hogy mikor, hogyan segítsen. Majd eltalálja Isten az ő megfoghatatlan . bölcsességével. Luther Márton ■■■ „Áldásoddal megyünk..." A FÉBÉ Diakonissza Testvér- közösségnek nagy ünnepe volt ád- vent 3. vasárnapján. A pesthideg­kúti templomunkban ezen a napon indultak el Szebik Imre püspök ál­dásával Mohácsi Sarolta, Janko- vics Eszter, és Hegyi Eszter jelölt testvéreink a szolgálatra való fel­készülésre. Mellettük térdelt a FÉ­BÉ teljes vezetősége szinte kö­rülölelve a nagy útra készülődő fia­talokat. Hadd álljon itt a nevük, azért is, hogy szolgálatukért sokan tudjunk imádkozni: Túrmezei Er­zsébet főnökasszony, Taschner Er­zsébet a helyettese, Madocsai Mik­lós és Csepregi Zsuzsanna lelké­szek, dr. Gadó Pál és felesége, dr. Pöcze Tibor, dr. Csonka Géza, Gu- bek Mária, Biiky Károly, Simon Gyula és felesége. Az ádventi evan­gélium Keresztelő János próféciá­jában meghirdette a Szentlélek ajándékát a szolgálat terheinek hordozásához, és megerősítette az áldást, amit Krisztus nevében kí­nált oda Főpásztorunk szava, az áldásra váró kis csapatnak. Az ünnepi istentisztelet után a közgyűlésen dr. Fabiny Tibor a A három diakonissza-jelölt FÉBÉ Evangélikus Diakonissza Egyesület múltjára tekintett vissza. Kiemelte különösen is a korábbi három főnökasszony szolgálatát, akik sorrendben így követték egy­mást: Pauer Irma 1924-ben alapí­totta a FÉBÉ Diakonissza Nőegy­letet, miután már korábban jelen­tős belmissziói munkát végzett, sőt 1912—14-ig - a háború kitöréséig - Egyiptomban a mohamedánok között külmissziói munkát is vég­zett. - 1929-ben bekövetkezett vá­ratlan halála után Trauschenfels El­zát választották meg a FÉBÉ fő­nökasszonyának, aki áldásos szol­gálata és hosszú betegség után 1938-ban költözött el Urához. Utó­da, dr. Farkas Mária főnökasszony a megpróbáltatások és a szétszóra- tás ideje alatt is hű pásztora volt a rábízott nyájnak. Az 1951-ben be­következett „feloszlatáskor” több száz fébés-munkáskéz esett ki egy­házunk szolgálatából és annak a jelentős egyházi vagyonnak is nagy része — az erőszakos államosítások során - kikerült egyházunk anyagi bázisából. - Dr. Farkas Mária fő­nökasszony nemrég ment el az élők sorából, emlékét - az ünnepségen jelen lévők közül is - sokan őrzik máig is szeretettel. Taschner Erzsébet főtestvér - személyes élményei alapján - fog­lalta össze a FÉBÉ közelmúltját s köszöntötte a közgyűlést. A záró- szavakat pedig a FÉBÉ jelenlegi vezetője, Túrmezei Erzsébet test­vér mondta el. Szavai imádságként visszhangozták e hálaadó ünnep alapüzenetét: „Áldásoddal me­gyünk...” - szolgálatodra Uram. Az Űr csodásán működik William Cowper angol ének­szerzőnek - Maár Margit által ma­gyarra fordított - közismert szép egyházi énekét választotta tudo­mányos egyháztörténeti disszertá­ciójának címéül a magyar protes­táns külmisszió történetének jelen­leg legjobb ismerője, a magyarul is kitűnően beszélő holland teológus, Anna-Maria Kool. Abban az örömben lehetett ré­szem, hogy többéves magyarorszá­gi ösztöndíjas tartózkodásának csaknem a kezdetétől figyelemmel kísérhettem kutató munkásságát, kapcsolatba hozhattam az evangé­likus missziói munkások idős és fiatalabb személyiségeivel, majd mint „promotor” - hónapokon át lektorálva készülő disszertációját, június 10-én ott lehettem az utrech- ti egyetem teológiai karán munkája megvédésén és doktorrá avatásán. A patinás díszteremben négyszáz­ötven év holland teológusainak olajportréi, zsúfolásig megtelt széksorok -, és nem utolsósorban különbusszal érkezett hazai teoló­gus hallgatók voltak szem- és fül­tanúi az angol és holland nyelven feltett kérdéseknek és az azokra adott kiváló feleleteknek. Hézagpótló munkára vállalko­zott a Budapesti Református Teo­lógiai Akadémia egykori ösztöndí­jasa, amikor a magyarországi pro­testáns egyházak két évszázados külmissziói tevékenysége múltjá­nak megírását tűzte ki tanulmá­nyának céljául. Az 1023 oldalasra sikerült könyv ma már angol nyel­ven minden hazai érdeklődőnek is rendelkezésére áll a Ráday Gyűjte­mény könyvtárában, ahol az meg is vásárolható. Tudvalévő, hogy ebben a tárgy­körben elemző, értékelő és össze­foglaló munka eddig nem látott napvilágot. A korábban akár evan­gélikus, akár református szerzők által írt külmissziói vonatkozású munkák részben a misszió teológiai alapvetésével - mint Podmaniczky Pál vagy Horváth Jenő könyvei részben a múlt szeletével foglalkoz­tak, de valamennyi jelen századunk első felében jelent meg. Anna Maria Kool - az immár teológiai doktor - komoly tudo­mányos felkészültséggel és ugyan­akkor a Krisztusba vetett szemé­lyes hit empátiájával járt utána a múlt és a jelen minden idevonatko­zó adatának. Forrásanyaga, több ezer lábjegyzete, gazdag irodalmi utalása, valamint név- és helyjegy­zéke révén olyan szakkönyvet kap­tunk karácsonyi és újévi ajándé­kul, amely hosszú évtizedekre lesz a misszió iránt érdeklődő és a ke- resztyénség terjedéséért felelőssé­get érző hívek gazdag tudományos kincsestára, Dr. Fabiny Tibor ÉPÍTSETEK UTAT A PUSZTÁBAN AZ ÚRNAK Lelkésziktatás Gödöllőn Még ádventben történt. A harmadik vasárnapon Gö­döllő városában az evangélikus gyülekezet, az egyház­megye lelkészei nagy számban, a leány egyházból, Ve­resegyházáról és a filiákból, Erdőkertesről és Isaszeg- röl gyülekeztek a templomban, hogy együtt kérjék, Isten Szentlelke erősítse meg azt, amit a gyülekezet választásával határozott: Blázy Árpádot meg­hívták lelkipásztoruknak. 4c A gyülekezet a század elején fejlődött annyira, hogy önállóvá lett. A negyvenes évektől kezdve Erős Sán­dor lelkészi szolgálata idején gyűjtötte össze nemcsak a város, de a környék evangélikusait is. Lelkipásztori egyéniségére, fáradhatatlan szolgálatára halála után még ma is hálával emlékeznek azok, akiket pászto­rolt, s akik megmaradtak az elmúlt évtizedek során is a gyülekezetben. A gyülekezet korábbi lelkésze, Roszik Gábor or­szággyűlési képviselővé választása folytán lemondott lelkészi állásáról. Előzőleg már két éve helyettesítette Blázy Árpád - s most a gyülekezet, munkáját már ismerve, meghívta lelkészének. Az iktatás szolgálatát Detre János esperes végezte, a liturgiában Blázy Lajos újpesti lelkész is segített (a beiktatott lelkész nagybátyja). Igehirdetéssel dr. Har­mati Béla püspök szolgált, aki a heti igét választotta alapul: Építsetek utat a pusztában az Úrnak (Ézs 40,3). Isten keresi az embert. Neked az a szolgálatod ebben a városban, hogy Isten kereső akaratát és szere- tetét, útját építsd az emberek között. Isten útját az emberekhez, és az emberek útját Istenhez. A pusztá­ban kell építened az utat, mert sokan járnak úttalan utakon. Ezért kell a tanítás, nevelés és útmutatás. Erre a tanításra is készen vagy, hiszen a teológiai tudo­mány művelésére, tudományos fokozat megszerzésére szántad el magad. Erre késztet a családi hagyomány is, hiszen számos ősöd élte életét a lelkészi szolgálat­ban. Ahogy Jézus Betlehemben Máriától emberré szü­letett, hogy elhozza Isten szeretetét, bocsánatát és békességét, úgy kell megtestesítened ebben a városban ezt a szeretetet, bocsánatot és békességet. Miközben utat építesz Isten felé, építsd azt vízszintesen is, hogy emberek megtalálják egymás kezét. Blázy Árpád Mt 10/8b. alapján arról tett bizonysá­got: „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.” Ennek a félmondatnak nincs tárgya. Mit kaptunk ingyen? Sok mindent behelyettesíthetünk tárgyként. Az életünket, szüleinket, nevelőinket, lelki vezetőinket, képességein­ket, tálentumainkat, mindent. Ingyen kaptuk elhívá­sunkat és az igét, melyet szólunk, a gyülekezetét, a közösséget, barátokat, segítőket. Jézus ezt nemcsak tanította, de meg is pecsételte kereszthalálával és fel­támadásával. Hirdetjük: ingyen, kegyelemből van örök életünk. Ezért, mert ingyen kaptuk, ingyen kell tovább is adnunk. A Krisztusban kapott új élet indít arra, hogy amit ingyen kegyelemből kaptam, azt in­gyen adjam is tovább. A reménységet, a vigasztalást, a tiszta beszédet, példamutató családi életet, mindent. Amit kaptál add tovább ingyen, szolgálj vele, így mutass Jézusra! Mátis Zoltán felügyelő nyitotta meg a közgyűlést, melyen többen köszöntötték a beiktatott lelkipász­tort. A felügyelő szavai után Bagyánszky Mihály ve­resegyházi gondnok, majd Detre János esperes, aki arról is szólt, hogy az 1800-as években Aszódról in­dult el a Blázy család a lelkészi hivatás gyakorlása útján. Több generáción keresztül végezték a szolgála­tot, itt az egyházmegyében is. Most örömmel köszön­tötte a visszatért utódot. Baranyai Tamás a lelkészek nevében a testvéri, közös építés útegyengetésére hí­vott. Józsa Márton ny. lelkész a Siófokon együtt eltöl­tött évekre emlékeztetett. Megható volt az édesapa, dr. Blázy Árpád biblikus, szívre és értelemre ható köszöntése, amikor a Példabeszédek igéjével áldotta meg fiát: „A szeretet és hűség ne hagyjon el téged... okosság és megfontoltság legyen veled.” Roszik Gá­bor az előd Isten gazdag áldását kívánta, hogy meg­legyen a békesség és maradjon a jó kapcsolat. Nagy Mátis Zoltán felügyelő megnyitja a közgyűlést Károly református lelkész zsoltárverssel köszöntött. Harmati Béla püspök így jellemezte a beiktatott lel­készt: próbált ember, hiszen már két éve itt szolgál, tudós pap, mert szereti a tudományt és ökumenikus lelkületű. Az istentisztelet után boldogan ünnepelt együtt csa­lád és gyülekezet, reménységgel kérve Istent: „erősítsd meg Istenünk, amit cselekedtél értünk...” tszm A HIT MÉRTÉKE SZERINT Találóan így hívták a balatonal­mádi fiúnevelőotthon lakói a videó­készüléket, amely elé délutánonként terelték őket nyugalmat áhító fel­ügyelőik. Igen - „hátrányos helyze­tű gyermekek, vasárnapi szülők” - elsősorban az állami gondozottakra asszociálunk e fogalmak hallatán. És tűnődve nézzük a karifcsonyi hír­adóriportokat, melyekben kiöltöz­tetett „Állami Árvácskák” vesznek át hifi-tornyokat, tv-ket, ajándék- csomagokat különböző testületek­től, alapítványoktól. Kínálkozna az alkalom, hogy számot vessünk magunkkal, gyüle­kezetünkkel, egyházunkkal - mit tettünk e téren? Kihasználtuk-e az ideológiai korlátokat leromboló elmúlt 4 évet, s megjelentünk-e a nevelőotthonban a Jó Hírrel? Van már kórházi-, börtön-, sőt tábori lelkészség is, épp csak a legeleset­tebbekre, az önhibájukon kívül „Villanypásztor” magukra maradottakra nem futja kevésnek mondott energiánkból? Visszaigényeltük- és -kaptuk isko­láink jó részét, de hol vannak régi­új árvaházaink? Persze e nehéz kérdések megvá­laszolása hitből és szeretetből táp­lálkozó akaratot, felkészültséget, szervezettséget is igényel. Még az sem biztos, hogy a megoldás új intézmények létrehozása lesz. Mint ahogy a hátrányos helyzetű kicsik sem csak nevelőotthonokban él­nek. Tartózkodó kívülállásunkat fel nem adva merenghetnénk to­vább a félárvák, vagy az elvált, illetve deviáns szülők zaklatott vi­lágából, a cigányputriból, az új szegénysorból, a menekülttábor­ból, az aluljáróból felvillanó, szív­szorító arcocskák láttán. De nem válunk-e mi magunk is „vasárnapi szülőkké” akkor, amikor erőnkön felül kívánunk „mindent megadni” csak egy Valamire áhítozó, örökké kielégítetlen gyermekünknek, ami­kor különórák tömegével igyek­szünk „levezetni energiáit, kibon­takoztatni képességeit”, amikor hivatásunk, munkáink tengerén hajózva már nem is észleljük a le­maradó kis csónakokat? És esténként együtt ülünk, né­mán a „nagy villanypásztor” előtt... Ha még van erőnk megállni, két­ségbe esni, változtatni akarni, első­sorban testvéreinkhez fordulha­tunk. A gyülekezet közösségében keressük meg egymást, segítsünk tanácsok, ötletek átadásával, kö­zös kirándulások, hétvégék szerve­zésével ! Mert a nevelőotthonosok­kal közös táboroknak is refrénsze- rűen ugyanaz lett az élménye: ha a Jó Pásztor volt velünk, más nem hiányzott... Cserháti Péter 1 I mammmmammmimmai .mim bis®» itmm iinttlillikl/llUi lUSMKtiWWt tölt fill11 I /1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents