Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-04-24 / 17. szám

•1J Esti beszélgetés Budahegyvidéken Evangélikus Elet 1994. április 24. Megalakult a rádió egyházzenei szerkesztősége Háromnegyedhétkor kezdődött az alkalom, fél tízkor erővel, ön- korlátozással kellett befejezni. Közben talán nem is volt üresjárat, ha nyilván egy kb. másfél órás dia­lógus előadó és hallgatóság között nem lehet végig azonos színvonalú. Budahegyvidékre, Takács Jó­zsef lelkész által vezetett, minden hónap utolsó hétfőjén sorra kerülő alkalomra hívtak meg, egyház, po­litika, társadalom időszerű kérdé­seiről előadni, beszélgetni. Talán túl személyes, mégis ide tartozik. Több mint negyven év telt el azóta, hogy egymás mellett ültünk gyülekezeti alkalmon Deák téri ifjúság 1951 - Takács Józseffel. A Deák tér bizony lel­kész-szűkében volt akkortájt. Az önálló ifjúság örömmel fogadta a dinamikus, fiatal lelkészt, felismer­ve benne az életét Krisztushoz kö­tő független személyiséget. A kö­zös szolgálat nem várt ajándéka érzelmileg eleve olyannyira gazda­gított, hogy az est minden feszült­ségénél erősebbnek bizonyult. De a testvéri hangulatnál, a megmaradtunk öröménél, amely ifjúságunk elkötelezettségét is hite­lesítette, fontosabb volt válaszolni az aktuális kihívásokra. Megpróbáltam ezt, már az elő­adás kapcsán, rövid személyes visszapillantással kezdve, kiemelve a Testvéri Szó közösségi mozga­lom jelentőségét a nyolcvanas évek végi és az ezt követő egyházi válto­zásokban. Utalva arra a ma még jól meg nem válaszolható szomorú kérdésre, miért nem érvényesült jobban e mozgalom ereje, más egy­házak mögöttünk voltak ekkor a megújulást tekintve. Szóltam lé­nyeges eseményekről, lelkészfó­rumról, a Zsinat megnyitásáról, arról, hogy valamennyien úgy vél­tük: 1994-ben előbbre fogunk tar­tani. Miért nem teljesültek a várako­zások, miért lassult le a folyamat? Nem tagadtam, hogy saját elemzé­sem szerint is a felelősség elsősor­ban az egyházkormányzást terheli, hiszen ő rendelkezik a legtöbb le­hetőséggel a folyamatok befolyá­solására. De itt már találkozunk egy jellemző csapdával. Sokan ma is túlzottan központosítottnak tartják az egyházi életet, olykor ez így is van, mégis az egész képre lassan inkább - némi túlzással*’ a kaotikus állapot meghatározás il­lik rá. Mert hiába vonul vissza a központ, ha nincs konszenzus a decentrumok hatáskörében, tevé­kenységében. Joggal vetik fel a zsi­nati munka lassúságát, de ez is - nézetem szerint végül is pozitív az előjel - azzal. függ össze, hogy nincs központi vezénylés, valóban demokratikus működési mecha­nizmus van érvényben. A vártnál lassúbb változás egy­házon belüli okaihoz tartozik egy­némely lelkészek és lelkészképvise­lők fékező tevékenysége. Ambí­cióikat tekintve, az egyházban és/ vagy a politikában is csalódniok kellett. Önmagában mások, főként egyházi vezetők hántása nem je­lent teljesítményt, nem talál köve­tőket. Az érvek nélküli deklará­ciók, a sokszor megcáfolt állítások ismétlése hiteltelen, de átmeneti negatív hatása nem tagadható. Az egyházban lelassult megúju­lási folyamat furcsán párhuza­mos a társadalom hasonló kiáb­rándultságával. Nehéz megmon­dani, mennyiben véletlen egybee­sés ez, mennyiben jellemző a mai magyar társadalomra, benne az egyházra. Érthető, hogy a politika fontos­ságát az egyházban is nagyobbnak érezzük a valóságosnál. Ezért is oszthat meg, ahelyett, hogy éle­tünk egyik természetes szférája lenne. Valljuk a plurális gondolko­dás szükségességét, de társadalom­ban és egyházban nehezen viseljük el, hogy a másik véleménye is bele­fér a demokratikus, tisztességes gondolkodásba. Hogy keresztyén ember számára a politika, a párt­szimpátia stb. tág határok között éppúgy a szabadságához tartozik, mint a személyes szféra többi terü­lete. Ha a közgondolkodásban át­tör, hogy a hatalom szolgálat, nem cél, hanem eszköz a közjó szolgá­latára, más lesz a légkör a társada­lomban és az egyházban. Hála a vitát vezető lelkésznek - rövid kérdések, rövid válaszok - sok minden szóba kerülhetett, megélhettük, hogy szükségesek az egyházban is az ilyen fórum-jelle- gü, teljesen nyitott, őszinte beszél­getések. Annál szomorúbb, itt is szóba került, hogy több értékes lel­kész nemcsak visszahúzódik, nem vállal közegyházi terhet, hanem a dialógustól is elzárkózik. Előjöttek immár akár klasszi­kusnak minősíthető, a múlttal ösz- szefüggő kérdések, különböző po­zícióban lévő egyházi személyek múltbeli szerepéről. Szóba kerül­tek jóvá nem tehető mulasztások, a rehabilitáció ellentmondásai. Nem tértem ki, inkább katalizál­tam a rám vonatkozó kérdéseket.1 Biztató volt, hogy e közösségben is a többség józanul „lerágott .csont­nak” minősítette a „Sport a szex­ben, szex a sportban” könyv miatt (mégjélent 19_89^ben) engem ért kritikát. Azért megengedték, hogy elmondjam: az az egy-két lel­kész, aki változatlanul pornográf könyvről beszél, amelyeket én szerkesztettem és írtam volna, elle­nem irányuló egyéb lehetőség hiá­nyában szenved. Mások soha nem állították, hogy amit én írtam, az kifogásolható, az sem kétséges, hogy a könyv az egészségvédelmet szolgálja, de néhány fejezet nyelve­zete sokkoló hatású (no meg az utólag betett rajzok). Bár a vissza­jelzések többsége az egyházban is pozitív volt, megértették, hogy az ifjúság súlyos egészségügyi helyze­tében szükségesek a sokkhatások is, magam, tekintettel azokra, akik nem politikai indulatból, hanem őszintén elutasítják, hogy egyházi ember közreműködjék, ha tisztes­séges szándékkal is, vitatható ki­adványban, ha ma kellene dönte­nem, inkább nem vállalnám a rész­vételt. Többen jó néven vették ezt a számomra evidens álláspontot. Más kérdés, hogy a kvázi politikai vitában szinte hízelgő, hogy öt év után sem az egyházi működésemet vetik a szememre. Lehet-e a lelkész párttag, lehet-e képviselő? Érthető volt ekörül a vita. Talán a szenvedélyesség is. Próbáltam megmagyarázni, hogy jónak tartom a lelkészek párttag­sága elleni érveket, még ha ezeket érzelmileg erősen motiválja is a múlt, az egypártrendszer. Él is tu­dom fogadni, ha ilyen döntést hoz a Zsinat, azt is, ha kiterjeszti a nem lelkész tisztségviselőkre is. Az is lehet, hogy nem a párttagságtól, csak a tisztségtől tilt el. Egy idő múlva változhat az álláspont, ma konkrét esetek nagyon befolyásol­ják gondolkodásunkat. Csak azt kértem, engedtessék meg a más vé­lemény is. Számos európai ország­ban, egyházban nem jelent gondot a lelkészek párttagsága. A nem lel­készekkel kapcsolatos vitát nem is értik. A lelkész képviselősége nem egyeztethető össze a munkával. Magam a települési önkormányza­tokban hasznosnak, szükségesnek tartom az erre megválasztott lelké­szek közreműködését. Higgyük el, a különböző politikai felfogás, vé­lekedés nem kell, hogy megosszon, ha a politika a helyén van az éle­tünkben, nem magasodik hitünk fölé. A horizontális sík nem válik fontosabbá a vertikálisnál. Sőt, az egyházi emberek részvétele a poli­tikában elősegítheti a színvonalas politikai kultúra kialakulását, a nézetkülönbségek békés megvita­tását. Nem a fasori konfliktusok, nem - ismét a múlt - 1987-es beiktatá­sunk felidézése jelentett nehéz pil­lanatot. Ez utóbbinál az akkori AEH államtitkár várakozást tük­röző beszéde került szóba. El­mondtam, ezt a kritikát sohasem értettem. Minket - Harmati Bélá­val * az minősített, hogy mi mit mondtunk, illetve az minősít, az­óta mit tettünk. Más mit mondott, mit mond, elsősorban őt, az ő el­képzelését stb. jellemzi. Az igaz­ságnak mind,egyik,,?gy mozzanata, de nem önmagában determinál. Igazán nehéz kérdés a Teológiai Akadémiát ért súlyos, érzésem sze­rint igaztalan bírálat volt, mint ál­talában a sommás kritikák. Neve­zetesen, hogy a lutheri teológiától, hitvallásainktól eltérő lenne a taní­tás. Erre csak azt mondhattam, hogy számos gonddal küszködik az intézmény, mint az egész felső- oktatás. Ami az oktatást illeti, az egyetemeknek feladata is a sokol­dalú információk nyújtása, nem gondolom, hogy ezt az igényt meg­haladóan jellemzően eltérnének az evangélikus teológiától. Minden­esetre, aki bírál, ezt konkrétan kell tegye. Kellenek a fórumok, kell a dia­lógus, meg kell értenünk egymást, ha nem is kell mindenben egyetér- tenünk. A sokoldalú tájékoztatás hiánya gátolja a megújulást. Dr. Frenkl Róbert Imádkoztunk - Imádkozzunk! A tavaszban tomboló, hűvös, ha­vasesős, viharos szél nem kedvetlení­tette el azt a kis csapatot, amelynek tagjai a hirdetések között felfigyeltek az imanapi alkalomra. Számunkra nem volt akadály, hogy a villanyvezetékeket összeke­verte az erős szél, városunkat áram- kimaradás jellemezte éppen az indu­lás pillanatában. Hitték és vállalták: jönni és szolgálni kell! Isten ügyéért. Igen, testvéreim, AZ IMA IS NA­GYON FONTOS SZOLGÁLAT mindannyiunk számára. Nemcsak az édesanyák, édesapák várják gyerme­keik kedves, beszámoló, gondokat megosztó szavait. Hanem a mi Mennyei Atyánk is. Az örömet vele megosztó, a bánatot enyhítő imáin­kat nem hagyja válasz nélkül .......,0 mi ndig válaszol...” énekeljük egyik gyermekénekünkben is. Jó naponta megtapasztalni az ima erejét. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal kap­csolódtunk be, idén első alkalom­mal, a Nők Világimanapja óráiba. Hálát adva a lehetőségért, hogy 170 ország imaközösségei szólhattak Is­tenhez, személyesen. Az ifjúsági cso­portunkból jószívvel szolgáltak ve­lem gimnazista lányok: Bedy Csilla, Mesteri Rita, Kemendy Tímea, Sági Mónika, Bedy Eszter, Pöcze Judit. A vetítés időpontjáig világosság is lett. így a képek segítségével, a nagy távolság ellenére, a palesztinai asszo­nyok közel kerülhettek hozzánk. Összekötött bennünket az, ami kö­zös: Isten szeretete. Figyelmeztető is volt számunkra, hogy sokkal több alkalommal kellene, lehetne az elége­detlenkedés és kritizálás helyett. Igaz, nálunk a külső körülmények nagyon eltérőek, de a belső békessé­günk, szabadságunk tud-e olyan de­rűs lenni, mint a kmoly gondokkal küzdőké? Kérhetjük a belső békessé­get, szabadságot is, imáinkban. Március 4-én sok magyar és távoli testvérrel imádkoztunk együtt és imádkozzunk is az év minden napján könnyű és nehéz napjainkban, egy­aránt. Kiss Judit Celdömölk A stuttgarti magyar protestáns gyülekezet idén előszűr meg- létén 170-cn vettek részt. Képeinken a közreműködőket látni, tartotta a Nők Világimanapját magyar nyelven. Az istentiszte- Az előadást Gyökössy Kinga tartotta. Az egyházzene a régi rendszer­ben kerítésen kívül rekedt. Nem kapott helyet a kultúra fórumain, mert elvitatták tőle a kultúrához való tartozás jogát. Az egyház fa­lain belül ugyan volt egyházzene, de mint kulturális munka, nem kaphatott se nyilvános elismerést, se fórumot. A rádióban szerepel­tek a világi kórusok, az egyháziak nem. Most már vannak ugyan helyszíni istentiszteleti közvetíté­sek, de ezeknek a keretében pél­dául nincsen alkalom egy Bach- kantáta előadására. Többek kö­zött ezen a helyzeten akar segíteni az újonnan megalakult egyházze­nei szerkesztőség. Tevékenysége széles körű. Fel­adatának tartja, hogy a jeles temp­lomi énekkarokat bemutassa, az egyházzenei rendezvényeket felve­gye, esetleg helyszíni közvetítése­ket adjon templomi hangverse­nyekről. Az osztály feladatának tartja, hogy a jeles ünnepeket meg­előzően az ünnephez tartozó zenei értékekkel megismertesse a hall­gatókat. Sorozatokat is indít. „A protestáns korái” című műsor­sorozat felvételei már folynak. Ezekben az adásokban hallhatunk majd egy-egy korái szövegi, dalia- mi keletkezésének történetéről, hallhatjuk a koráit orgonán, majd mint gyülekezeti éneket, és végül pedig a koráihoz tartozó orgona­feldolgozást (korálelőjátékot) is. A szerkesztők egyházzenei híradót is ígérnek, amelyből egyházzené­szekről, orgonákról, kotta-, hang­lemez- és egyéb új kiadványokról értesülhetünk. Célul tűzték ki a még egy eddig szinte alig feltárt anyag közkinccsé tételét, mint amilyen az egyházi énekek vidé- kenkénti variánsainak ismertetése, különös tekintettel a magyarorszá­gi nemzetiségi vallásos folklór réte­geire. Igen érdekes lehet ez a mi szempontunkból, ha a ma még utolérhető szlovák (békéscsabai, nógrádi) gyülekezeteinkben élő dallamainkra gondolunk. A szerkesztőség vezetője Soly- mosi János, szerkesztője pedig - aki egyben a protestáns szekció fe­lelőse is - Pacher Gréti. Eddig a reformátusok jelentkeztek a genfi zsoltárokat ismertető sorozattal. A meginduló további sorozatok anyagiul pedig felvételek készül­tek Ruitner Sándor rendezésében Alföldi Boruss Csilla, Peskó György, Trajtler Gábor és Zászka- liczky Tamás orgonaművészekkel. A korálok éneklését a református Baár-Madas, az evangélikus fasori és Deák téri gimnáziumok kórusai vállalták. Kórusfelvételekre érett műso­rokkal rendelkező énekkarok je­lentkezését várjuk. Reméljük, hogy ez a műsorszer­kesztőség a neki megfelelő, méltó helyre fogja állítani egyházi zene­kultúránkat.-r-r Evangélikus gimnazisták múzeumi pályamunkái Evangélikus Országos Múzeumunk a tavalyi év folyamán pályázatot hirdetett meg - részben a készülő EXPO-ra való tekintettel I az evangélikus gimnáziu­mok tanulói számára a kevésbé ismert, vagy még rejtett, az egyházhoz kötődő tárgyi emlékek felkutatá­sára. A megadott határidőig beérkezett pályamunkákat ötös bizottság bírálta el. Tagjai Fabiny Tibor egyház­történész, Gryllus Vilmos építészmérnök, Martos Ka­talin iparművész, Pázmány Agnes művészettörténész tanár és Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész volt. Az I. díjat a bizottság nem adta ki. II. díjat nyert Sándor Zsuzsanna, a Soproni Berzsenyi Dániel Gim­názium II. osztályú tanulója „A lovászpatonai evan­gélikus templom és ismeretlen falképe” című dolgoza­tával. IV. dijat nyert Péter Krisztina, a Nyíregyházi Kossuth Lajos Gimnázium IV. C. osztályú tanulója „A nyíregyházi evangélikus templom toronyórája és harangjátéka” című dolgozatával. Két további pályá­zó az „Evangélikus templomok Magyarországon” ci- mű értékes könyvalbumot kapta jutalmul: Kiss Kata­lin, a Deák téri Gimnázium I. B. osztályú tanulója Bénye anyaegyházközség templomáról írt, Pityer Gabriella, a Soproni Berzsenyi Dániel Gimnázium I. osztályú diákja a Gálfly-hagyaték soproni műtárgy­anyagának a történetét dolgozta fel. Reméljük, hogy a hasznosnak bizonyult kezdemé­nyezés egyházi iskoláink több más diákját is ösztö­nözni fogja egyházunk kulturális és művészeti múltjá­nak kutatására. F. T. A misszió kezdetei Az antiókhiai gyülekezetről irta meg Lukács, hogy a gyülekezet vezetői kö­zül hogyan küldtek ki kettőt a Szentlé­lek biztatására - Pált és Barnabást - missziói feladattal. (ApCsel 13,1-3.) A nagykorú, felelős gyülekezet nem­csak a maga hasznát nézi, hanem tud áldozatot is hozni: lemond egy-egy ige­hirdetőről, imádságaival és anyagilag is támogatja azt, aki missziót végez. E nélkül a háttérszolgálat nélkül hiába fáradnak a misszionáriusok. A te hát­térszolgálatodra is szükségünk van! Pál apostol Silással és Lukács dok­torral indította el a missziót Európá­ban, és a Krisztus születése utáni első ezer év elteltével már keresztyén Euró­páról beszélhetünk. A mai Magyaror­szág területén - Pannóniában is voltak Jézust követő római légionáriusok, és a később itt élő szlávok is keresztyének voltak. A honfoglalás után a magyar fejedelem is úgy látta jónak, ha egész népével együtt felveszi a keresztyénsé­Magyarországon get. Tudjuk, hogy ez a tömeges megke- resztelés nem teremtett mindjárt min­denütt élő hitet és a misszionáriusok térítő munkáját a megkereszteltek ké­sőbbi tanítása, nevelése tette teljessé. Ezért tömegesen küldtek hazánkba szerzeteseket, hogy elvégezhessék ezt a feladatot. De vajon ma nem így van ez? Meg­keresztelünk kis gyermekeket, akiket csak később tanítunk Jézus Krisztus megismerésére. Nem nagy ma is a szín­ből való keresztyének köre? Nem tar­tozol te is azok közé, akik nem veszik komolyan a lelki növekedés fontossá­gát? Fél évszázad múltán újra szüksé­günk volt a misszióra. A reformáció tanítványai, a Bibliához visszatért pa­pok, prédikátorok jöttek vissza a kül­földi egyetemekről, hogy magyar né­pünknek a tiszta evangélium hirdetésé­vel szolgáljanak, és tették ezt olyan ál­dással, hogy az ország lakosságának 90%-a az 1500-as években evangélikus lett. Gyakorolták hitüket üldöztetés közben, a lelki vezetők bebőrtönözése, gályarabsága alatt is. A családfő olvas­ta háznépének naponta a Bibliát, éne­keltek, imádkoztak együtt. Megtartot­ták a hitet Luther Kiskátéjának segítsé­gével. Missziót végeztek szűk környe­zetükben. Milyen családfő vagy te? Gondolsz-e rá, hogy tieidnek nemcsak testi, de lelki eledelre is szüksége van? A hívő evangélikus nádorasszony - Mária Dorottya - imája hozott újra misszionáriusokat hazánkba. 1839-ben a Skót Misszió kezdi meg itt munkáját, elsősorban az itt dolgozó angolul be­szélők között, de általuk, és az I. Világ­háború után megjelenő Norvég Misz- szió által a budapesti magyar anyanyel­vűek közül is' sokan hitre jutnak; elin­dul valami új a protestáns egyházak­ban, melynek hatását ma is érezzük. Ne félj te se attól, hogy be kell látnod, nem elég határozott kegyességed, szükséged van új kezdésre, megtérésre! Bencze Imréné DIAKÓNIAI EVANGELIZÁCIÓS KONFERENCIÁT tartunk Gyenesdiáson 1994. június 20-23-ig. (Érkezés 20-án du., elutazás 23-án du.) A Konferencia témája kapcsolódik a „Család éve” gondolatához. Elsősorban azon Testvéreinket hívjuk Konferen­ciánkra, akik a gyülekezeti diakóniában munkál­kodnak. (Előadók: dr. Muntag Andor professzor, Lábos­sá Lajos esperes, Szimon János lelkész, ifj. Ken- deh György lelkész) Jelentkezés ifj. Kendeh György diák. üv. lelkész címén - 1134 Budapest, Kassák u. 22. - 1994. május 30-ig. Részvételi díj: 1000,- Ft. FELHÍVÁS A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat tájékoztatja a gyülekezetek tagjait, hogy tanfolyamot szervez budapesti Szociális Központjában (Budapest, 1138 Turbina u. 2-4.) a „Szociális munka alapkérdései” cimmel. A kurzus előadói neves egyházi és világi szakemberek. A tanfolyam évi többszöri alkalommal kerül megrende­zésre, egyenként 25 fő részére. Egy kurzus négy hétvégét foglal magában (péntek reggeltől szombat délig). A hallgatók számára ingyenes szállást (korlátozott szám­ban) étkezést és utazási költségtérítést biztosítunk. Résztvevőként elsősorban olyan önkéntes segítőkre, gyü­lekezeti tagokra számítunk, akik érdeklődnek az emberi problémák iránt, többet kivánnak tudni a szociális munká­ról, és mindezen ismeretek birtokában hozzáértő módon szeretnének embertársaikon segíteni. (Az előítéletek, a devianciák, párkapcsolati problémák, a hajléktalanság, munkanélküliség stb. cimű témákba nyerhet­nek mélyebb betekintést a résztvevők, szituációs játék kere­tében próbálgathatják a segítő tevékenység törvényszerűsé­geit.) Jelentkezés - amelyhez lelkészi ajánlás szükséges - a mellé­kelt jelentkezési lap visszaküldésével történik, a sajtóban való megjelenést követően - két héten belül. Cím: Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat Szociális Központ Budapest, 1138 Turbina u. 2-4. A borítékra kérjük írják rá: „Továbbképzés” A pontos kezdési időpontról mindenki levélben kap értesí­tést. A tanfolyam befejezésekor a résztvevők látogatási bizonyít­ványt kapnak!---------------------ITT LEVÁGANDÓ!---------------------­JE LENTKEZÉSI LAP NÉV:................................................................ÉLETKOR:....... LA KCÍM:.................................................................................... IS KOLAI VÉGZETTSÉG:........................................................ EG YHÁZKÖZSÉG................................................................... JE LENLEG VÉGEZ-E KARITATÍV TEVÉKENYSÉGET?. HA IGEN, MILYEN TERÜLETEN?.................................... SZ ÁLLÁST IGÉNYEL-E?...................................................... DÁ TUM:.................................... ALÁÍRÁS:....................... LE LKÉSZI AJÁNLÁS:............................................................

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents