Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-04-03 / 14. szám
LyangeiiKus tlet 1994. április 3. Együtt imádkozó nők Szügyben 1988-tól minden évben megtartottuk a Nők Világimanapját. Ebben az évben is örömmel gyülekeztünk össze. A lelkész feleségének kérésére gyülekezetünk 13 evangélikus pedagógusa végezte a szolgálatot. Volt olyan esztendő, amikor a presbiter asszonyok, majd a konfirmandus szülők segítettek a szolgálatban. A kántori szolgálatot Dikasz Gabriella végezte, aki Zeneiskolában tanít. Az ifjúság leány tagjai énekszámokkal gazdagították a meghitt alkalmat. - őröm volt, hogy Nagy Pál tanár Palaszti- na térképét nagyítva elkészítette számunkra. Ezen a estén is megtapasztalhattuk az ige tanítását: „A kegyelmi ajándékokban ugyan különbségek vannak... mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” (lKor 12,4.7) Tisztelendő asszonyunk szólt arról, hogy gazdagok vagyunk, mert pedagógusaink, a gyülekezeti életben is részt vesznek. A palesztin asszonyok felhívása a félelemmentes, boldog életért való könyörgés. Erre nekünk is szü- ségünk van. Hisszük, hogy az ilyen életet Krisztus adja a benne bízóknak. Az idei imanap nekem többet jelentett, mint az előző években. Ez az esztendő - a Család éve, a családban a nők feladata és felelőssége a nagyobb Isten rendelése szerint. Gondoljunk a nagymamákra, akik ma is a szeretet és a békesség munkálói mellett fontosnak tartják gyermekeik hitben való nevelését. Nekünk nőknek nagy a felelősségünk, hogy a család nyitott legyen Isten igéjének befogadására és megtartárása. Egy szívvel és lélekkel imádkoztunk a palesztin nép problémájának békés megoldásáért. A „Jöjj, láss és cselekedj!” felhívására ösz- szejöttünk, megláthattuk helyzetünket és cselekedtünk, amit tudtunk ilyen messze távolból. Igaz testvéri szeretettel imádkoztunk értük és az egész teremtett világért. Zimmermann Lászlóné presbiter FÜLE LAJOS: Nyitott sír nélkül Nagypénteki tragédia minden háború, minden sírhant, minden meddő, veszendő élet. Húsvét nélkül reménytelen minden jövő, minden kilátás ködbe vesz a nyitott sír nélkül. ARTIKULÁRIS NAP 1994. május 15-én, vasárnap VA- DOSFÁN lesz az idei Artikuláris Nap. Délelőtt 10 órakor istentisztelettel kezdődik (úrvacsoraosztással), délután 3 órakor előadással folytatódik a gyülekezet templomában. Készüljünk a találkozóra. Részletes programot idejében közlünk. Mi is feltámadunk JUBILEUM FELÉ Mert ahogyan hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, úgy bizonyos az is, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Krisztus feltámadása mindent magába foglal. Nemcsak az ég, föld és minden rajta levő megújulását, hanem a mi feltámadásunkat is. Isten, ki a Krisztust felébresztette halottaiból, megeleveníti majd a mi halandó testünket is, sőt valamennyi teremtményt is, melyek most hiábavalóság alatt sóvárogják szorongva a mi megdicsőülésünket, hogy múlandóságukból ők is dicsőségesen megszabaduljanak. Félig máris feltámadtunk, hiszen a fej és szív már mennyben van s csak a hitványa van hátra: hogy a test is kiszálljon megújulva a sirból. IThessz 4,14 Tagadhatatlan, hogy csüggesz- tő látvány egy emberi holttest. De mi többet tudunk, mint amit a szemünk lát és eszünk megért. Mi tudjuk azt, amire csak a hit taníthat meg. Mert lám az ige azt mondja, hogy Krisztus nem maradt a sírban, hanem feltámadt halottaiból. És pedig nem magáért,hanem érettünk. Feltámadása tehát a miénk. Mi sem maradunk a sírban, hanem feltámadva Vele együtt testileg is örök húsvétot ünnepelünk. Luther Márton NYILATKOZAT Az elmúlt időben számos kérdést és véleménynyilvánítást kaptunk gyülekezeteinkből néhány evangélikus lelkész tömegtájékoztatási eszközökön keresztül történt megnyilatkozásaival kapcsolatban. A Magyarországi Evangélikus Egyház püspökeként, tekintettel .az országgyűlési választásokra, kijelentjük, hogy evangélikus lelkészek vagy egyházi nem-leikészi tisztségviselők nem egyházunk képviseletében, hanem a maguk nevében, állampolgári jogon nyilatkozhatnak. Nyilatkozata tartalmáért személyében mindenki maga felelős. Budapest, 1994. március 16. Szebik Imre Dr. Harmati Béla püspök püspök Az Egyházak Világtanácsa ez évi központi bizottsági ülését Dél- Afrikában, Johannesburgban tartotta. A helyszín kiválasztása természetesen nem a véletlen műve volt. Kifejezte azt a sok évtizedes kapcsolatot, amely az EVT-t az apartheid elleni harchoz fűzte. A bizottság tagjai listát kaptak azokról a legfontosabb akciókról és programokról, amelyeket az EVT 1972 óta folytatott a dél-afrikai egyházakkal karöltve a rasszizmus ellen. Nem hiszem, hogy volna az Egyházak Világtanácsának még egy ilyen gazdag listája! Ez a sok évtizedes közösségvállalás a dél-afrikai feketékkel állt a helyválasztás hátterében. Az EVT 1994 januárjának végén, három hónappal a választások előtt, amelyeken első ízben járul az urnák elé a Dél- Afrikai Köztársaság valamennyi polgára bőrszínre való tekintet nélkül, Johannesburgban tartja központi bizottsági ülését. A köszönet szavát fejezte ki minden házigazda, közöttük Desmond Tutu püspök, a Nobel-béke- díjas fokvárosi anglikán érsek. „Köszönjük, hogy a győzelem küszöbén eljöttetek hozzánk ti, akik a legsötétebb években is hűségesen támogattatok minket. Ha Dél- Afrika népe győz, az a ti győzelmetek is lesz” - hangoztatta Tutu püspök. Ha Dél-Afrika népe győz... Addig azonban még hosszú és nehéz utat kell megtennie. 1990-ben eltörölték ugyan a faji megkülönböztetés hivatalos politikáját, de a Keresztyén felelősségünk a világért (II.) 3. A gondolkodásmód átalakításának szükségessége Kétféle utat is igénybe lehet venni. Az első: az intellektus útja, amely a józan ész belátására apellál. Tudományosan igazolja a mostani folyamatok megállításának szükségességét, s új megoldásokat javasol. Szakemberek feladata, hogy a napenergia felhasználástól új adóreformok bevezetésén keresztül kezdeményezzék a környezetbarát gazdaság kialakítását a jövő érdekében. A másik út: a szív útja, vagy másként az érzelem keskeny ösvénye. Ebben a tanítási folyamatban arra vállalkozunk, hogy új emberi értékeket közvetítsünk, új fontossági sorrendet állítsunk fel az emberben. Új értékek közvetítése a gondolattartomány átprogramozását jelenti. Nem attól lesz különb, boldogabb az ember, ha minél többet fogyaszt materiális értékekből. Nem azáltal él minőségibb életet, ha minél többet gyűjt és harácsol. Az élet érték- és minőségjelzői: minél több harmonikus kapcsolat embertársaival, minél több meghitt óra a családban, más közösségben (egyház, egyesület), minél több készség a bajbajutott meghallgatására, megsegítésére, az adni akarásra. Más szóval, a materiális kincsek, a szellemtudományokban való elmélyülés mellett spirituális értékek is gazdagíthatják életünket. S ez utóbbi minden rendű és rangú embertársunk birtokállomány növelő tényezője lehet. Kérdésünk már most az, hogy e spirituális dimenzió érzékelhetővé válik-e kortársaink gondolattartományában hitbeli, vallásos élmény nélkül is, vagy elengedhetetlen feltétele a Krisztushoz fordulás, a lélek belső találkozása megváltásra utaltságában Megváltójával? Amint a gazdaságban ma már nyilvánvaló, hogy nem a lehetséges mennyiséget kell előállítani, hanem a szükségest szabad megtermelni, akként a személyiség formálásában is nem a lehetségest kell felkínálnunk, hanem a szükségest kell elmondanunk. Egy a szükséges - mondja Jézus, s aki Őt választja, s igéjére figyelést, az a jót, a legjobbat mondhatja magáénak! A gondolkodás megváltoztatásának szükségessége igényli a párbeszéd létrejöttét teológusok, közgazdászok, politikusok és természettudósok, jogászok és művészek között — amelynek e rendezvényen is örvendetes tanúi vagyunk -, hogy a társadalmi szemlélet kialakításában minden irányítást végző vállalja a maga részfeladatát. Luther, a reformátor, különbséget tett az egyszeri teremtés isteni aktusa és az állandó teremtés, a creatio continua folyamata között. Míg az első kizárólag isteni cselekedet, addig a második az ember részvételével történik. Kitüntetett pozícióba helyezi Isten az embert, amikor a saját teremtő munkájába bevonja. A természet alakításával, a környezet otthohosabbá tételével, az élet továbbplántálásával isteni feladat részeseivé válunk. Ezzel a szent hozzáállással szabad benne részt venni. Annak tudatában érdemes végezni, hogy a szent és örök Isten cselekszik általam. Nem végezhetem bárhogy, mert Neki csak a legszebbet, a legjobbat, a legkiválóbb minőséget szabad adni. A gondolkodás megváltoztatása legmagasabb szinten akkor következik be, ha rádöbbenünk, a Teremtő munkatársai vagyunk. Micsoda kitüntetés és mekkora felelősség ez! 4. Új életstílus modellje Nem lehet kétségünk afelől, hogy minden teóriánál jobban nevel az élő példa. Politikusok kerékpárra ülnek az éppen felavatott bi- cikliúton. Új épület homlokzatát megtörik, hogy az ott felnövekedett fenyő életét megmentsék. Nagyvárosban növelik a zöldövezetet és a sétáló negyedet. A szolid és szerény, puritán életforma megélt valóságában hiteles. A fogyasztói igénynövekedés a szervezet rákos folyamatához hasonló burjánzás. A természetes fejlődés az embrió növekedési folyamatához hasonlít. Az új életvitel meghonosodásához tartozik az ünnep megszentelése. A földi élet gyorsan tovatűnő alkalom szeretteinkkel való együttlétre. De alkalom az Istennel való együttlétben feltöltekezésre, hogy az igaz emberségre törekvés ki ne vesszen a lélekből, meg ne fakítsa a hétköznapok szürkesége, és meg ne törje a másokban való csalódás kudarca. Az ünnep alkalom önmagunkkal való megbékélésre is, hisz sokszor magunkkal viaskodunk a legtöbbet. Az idő Isten ajándéka. Nem közömbös, mivel múlatjuk, milyen tartalmat adunk neki. Napjaink gyakori angol kifejemélységes ellentétek - nemcsak fehérek és feketék, hanem elsősorban a feketék különféle csoportjai között - megmaradtak. Hatalmas eredmény, hogy az ANC sikeres tárgyalásokat folytatott és folytat a legkülönfélébb politikai és etnikai csoportokkal. Kialakult egy döntő egység, de a megmaradt ellentétek hatalmas erőszak-hullámban fejeződnek ki. Ennek következtében közbiztonság szinte nem létezik. Ugyanakkor óriási várakozás előzi meg a választásokat. Szinte csodavárás. Nincs az a kormány, amely minden vágyat és minden álmot ki tudna elégíteni. Lehetetlen 30 millió feketét egyik percről a másikra gazdasági és kulturális szempontból egyaránt felemelni. Lehetetlen emellett stabilizálni azt a gazdaságot, amely az utóbbi néhány évben rohamos romlásnak indult. Lehetetlen rövid idő alatt belső békét és konszolidációt teremteni. Hatalmas lesz a csalódás. Valóságos veszély a polgár- háború veszélye. Ezt mindenki tudja Dél-Afrikában, aki gondolkodik. Épp ezért fogtak össze különféle szervezetek, hogy tanító munkát végezzenek a fekete népesség körében. Tanítanak szavazni, tanítanak gazdálkodni, tanítanak demokráciában élni. Tanítanak jogokat és kötelességeket. Az egyházak élen járnak ebben a munkában. Nagy szükség van szolgálatukra, mert rajtuk kívül alig létezik az országban fekete értelmiségi réteg, amely a legjobb értelemben vett népnevelés munkáját magára tudzése a Body-building (testedzés). Az ökológia új korszakában másként látjuk biológiai felépítettsé- günket. Új betegségek leselkednek ránk, új veszélyzónákba kerül egészségünk. Tudatosan kell védekezni ellene edzéssel a zöldben, sporttal a tornateremben, kocogással a szabadban. Az új életvitel testi-biológiai aspektusa nem kevésbé fontos, mint a spirituális értékkeresés a mindennapok során. Újonnan megnyíló egyházi iskoláink, tanáraink az oktatás és nevelés minden szintjén sokat tehetnek ezen a téren a felnövő nemzedék tudatformálásában. Nem fejezhetem be rövid eszmefuttatásomat, hogy ne szóljak elismeréssel a művészetek harmóniateremtő áldásáról. A művész zsenije isteni szférákból érkezik a földre, ezért a transzcendens harmóniáját közvetíti számunkra. Emlékeztet eredetünkre, és vágyat ébreszt a tökéletes és az igaz után. Feledteti a pórias hétköznapit, és átvisz egy másik világ ünnepi valóságába, hogy képesek legyünk megtenni azt, amire korábban gondolni sem mertünk. Az igazi művészet így hat emberre és környezetére, békességet sugallva, harmóniát teremtve, ösztökél az isteni jóra. Ezért környezetvédő, így része egy új életstílus jövőbeli modelljének. „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Isten nem bérlőkijelölési joggal küldött ide a földre, hanem azért, hogy otthonunk legyen a terem- tettség. Úgy féltsük és vigyázzunk rá, mint a sajátunkéra, de amely ugyanakkor az Istené is. Neki is számadással tartozunk érte. Szebik Imre ■ ná vállalni. Más út pedig nincs, csak az oktatás, a felemelés útja. Vagy magához emel 30 millió feketét 5 millió fehér, vagy mélységes mélyre zuhan az egész ország. Láttam feketéket, akik önfeledten boldogok. Nem is akarnak számolni a gondokkal és szembenézni a nehézségekkel. Láttam feketéket és fehéreket, akik mérlegelik, micsoda roppant feladatok előtt áll az ország. Láttam rettegő fehéreket, akik nem is tudják, mitől félnek jobban, egy lehetséges kommunizmustól vagy saját helyzetük, vagyonuk esetleges bizonytalanságától. Egyfajta embert azonban nem láttam. Reménytelent. Itt mindenki bízik abban, hogy bármilyen nagyok a kihívások, egy egymással egyetértő nép felül fog emelkedni a nehézségeken és sikeresen fogja felvenni a harcot a múlt maradványaival. A helyszín maga több témát is adott a konferenciának. Találkoztunk dél-afrikai egyházi vezetőkkel ; láttunk filmeket a helyi egyházak életéről; gyülekezetek vendégei voltunk egy vasárnap délelőtt (én magam egy johannesburgi angol nyelvű gyülekezetban prédikáltam) ; minden evangélikust vendégül látott egy estére a zuluk lutheránus gyülekezete. De témát adoftx a helyszín olyan formában is, hogy ezen a helyen nem lehetett nem beszélni az Afrikát oly iszonyúan sújtó AIDS-betegségről. Hallottunk lelkészt, aki heti 6-8 AIDS- ben meghalt gyülekezeti tagját temeti. Jelen volt egy ülésen és szólt a Központi Bizottság tagjaihoz egy AIDS-beteg fiatalember. De láttuk természetesen Afrika kedvesebb arcát is: gyönyörködtünk az afrikai istentiszteletek liturgikus elemeiben, énekekben, táncokban, énekkarok és zenekarok felejthetetlen szolgálatában. A johannesburgi központi bizottsági ülésnek volt egy kiemelkedő feladata. Döntenie kellett a következő, 1998-ban megrendezendő EVT nagygyűlés helyéről és témájáról. Ünnepi világgyűlés lesz a 98- as, mert abban az esztendőben fogja ünnepelni az EVT 50. születésnapját. Az alakuló gyűlést Amszterdamban tartották 1948-ban. Sokunk számára természetes lett volna emiatt, hogy Amszterdam adjon otthont a jubileumi világgyűlésnek. Győztek azonban a „másként gondolkodók”, s így az EVT a zimbabwei egyházak meghívását fogadta el, amelyet a Zimbabwében élő valamennyi felekezet - a római katolikus is - képviselője aláírt. Harare lesz tehát az EVT következő nagygyűlésének helyszíne. Ami pedig a témát illeti: jubileum lesz - bibliai értelemben. A világgyűlés témáját a Mózes harmadik könyvében leírt 50. esztendő, az elengedés éve, a nagy örömünnep adja. A mózesi törvény szerint minden 50. esztendőben vissza kellett állnia az eredeti rendnek. Elengedték az adósságokat, visszakapaszkodhattak a le- csúszottak, hogy Isten népének sorában senki ne juthasson reménytelen helyzetbe. Menekülés a csapdából - ezt jelentette az 50. esztendő. Meg kell vallanunk, Izrael népe sohasem tartotta meg ezt az ünnepet. Szelleme azonban átjárta a próféták igehirdetésén keresztül az egész népet. Hogy ez a szellem újjáéledjen, azt fogja szolgálni mind az előkészület, mind az EVT nagy jubileuma. Szabóné Mátrai Marianna J ó három éve már, hogy a Magyar Rádióban rendszeresebbé váltak az egyházi közvetítések. Először havonta tartott istentiszteleteket közvetítettek, majd több tárgyalás után beállott a mai rend, hogy vasárnapról vasárnapra van istentisztelet vagy mise közvetítése, és a hét öt napján a különböző felekezetek félórás programot adhatnak, egymást felváltva. Amikor ez a lehetőség kinyílt előttünk, már csak az volt a kérdés, hogy kik csinálják meg a műsorokat és a közvetítést. Hála Istennek, nem kellett kísérleteznünk, hiszen „profi” rádiósaink vannak, akik ezt nagyon jól meg tudják oldani. Lengyel Anna és férje, Rados Péter évtizedek óta dolgoznak a rádióban, egyházunk vezetősége őket bízta meg egyházunk műsorainak vezetésével, elkészítésével. Velük beszélgetünk most, egy csendes tavasz eleji estén, szép otthonukban. - Hogyan emelékeznek vissza arra a kezdetre? Akik az éteren keresztül közvetítik az igét Lengyel Anna lelkesen mondja, hogy már sok évvel ezelőtt gondolkodott azon, mint rádiós, hogy kellene egy vallási vagy egyházi szerkesztőség, mely ezeket a lehetőségeket kézben tartja és szervezi. Ezért végeztem el már korábban - mondja - a Teológiai Akadémia levelező tagozatát. Célom ezzel elsősorban nem a gyülekezeti szolgálat volt, hanem az, hogy a rádióban „szakszerűen”, teológiailag is helyesen és tisztán végezhessek egyházi műsorszerkesztést. Kell, hogy a közszolgálati rádióban legyen helye az egyháznak, legyenek műsorok, közvetítések. Jelenleg két területen kell feladatokat megoldanunk: istentiszteletek közvetítése és a félórák nívós ellátása.- Először az istentiszteletek közvetítéséről kérdezek. Milyen feladatot jelent ez kettőjük számára?- Rados Péter: Nagy a különbség előre felvett műsorok összeállítása és egy élő közvetítés között. Az élő közvetítés nagy idegfeszültséget jelent. Anna végzi a közvetítés riporteri munkáját, nekem, mint adásvezetőnek jut a kivonult műszaki stábbal való összehangolás, minden apró mozzanat figyelése és az azonnali döntés. Előre elkészített „forgatókönyv” készül minden közvetítésre. Ezért felkeressük már megelőzően a lelkészt, hogy megbeszéljük, mi mennyi időt vesz igénybe, lesz-e keresztelés, énekkari szolgálat, és ennek megfelelően mennyi lehet az igehirdetés időbeni terjedelme. Az egész közvetítésnek úgy kell összeáll- nia, hogy híven tükrözze az evangélikus istentiszteletet, de jó rádióműsor is legyen.- Lengyel Anna: Azért megyünk már jó előre megbeszélni mindezeket, hogy megismerjük a gyülekezet történetét, a lelkész személyét, mi az, amit el kell mondanunk - éppen a rádióműsorszerüség miatt -, hiszen nem csak evangélikusok, hívő emberek, de olyanok is hallgatják, akik semmit nem tudnak egyházról, evangélikusságról, igehirdetésről. Ismerőssé kell tenni a hallgatókat. S hogy ez mennyire fontos, az kitűnik a visszajelzésekből, melyeket bőven kapunk egy-egy közvetítés után.- Milyen a kapcsolat a lelkészekkél?- Rados Péter: Nagyon jó együtt dolgozni evangélikus lelkészekkel. Fiatal lelkészekkel, lelkésznőkkel és idősebbekkel is dolgoztunk már együtt. Vannak konzervatívabb és modern szemléletűek közöttük. De mindenütt jó volt az összhang, megértettük egymást, és az együttes munkából öröme lett a hallgatóknak. Ezt is visszajelezték.- Milyen a közvetítések zenei része?- Lengyel Anna: Vannak profi egyházzenészeink, művészeink, de természetesen nem lehet minden gyülekezetben őket megtalálni. Adtunk már riportot a fóti Kántorképzőből is és bemutattuk, hogy milyen nívón van a kántorképzés. A gyülekezetek éneklésével néha gond van. A templomok helyreállításánál sajnos utolsó helyen vannak az orgonák. Ha pedig az orgona rossz, milyen legyen a gyülekezet éneklése? Jó volna ezen a szemléleten változtatni. Meg azon is, hogy legyen biztos, hivatásos kántora a gyülekezetnek, talán éppen tanár vagy tanító bekapcsolásával. Nagy élményünk volt az eddigi közvetítések során a csővári énekes liturgia és erre sokan felfigyeltek.- Térjünk át a félórák közvetítésére!- Lengyel Anna: Az anyagot egyházunk életének figyelése közben gyűjtjük. Én csinálom a beszélgetéseket, riportokat, Péter „vágja össze”, formálja készre.- Rados Péter: A működő, élő egyházat igyekszünk bemutatni. Fontos a háttér is, egyházunk szlovák és német kisebbségére is tekintünk. Az evangélikus identitást igyekezünk erősíteni, de ugyanakkor ez a műsor elhelyezi a magyar evangélikusságot a magyar társadalomban is. Jó volt pl. a múlt év tavaszán a Teológiai Akadémián rendezett ifjúsági konferencia, ahol fiataljaink magas színvonalon mutatkoztak be. Amikor németül kérdeztek, németül, ha angolul kérdeztek, angolul tudtak válaszolni. Ez még felnőtteknél is sokszor nehézséget okoz. 1 Milyen terveik vannak?- Lengyel Anna: Szeretnénk a gyülekezeti életet jobban bevonni a közvetítésekbe. Most már rendeződnek munkakörülményeink, szeretnénk helyszínekre kimenni. A baj csak az, hogy nem kapunk, vagy csak későn információkat. Nem elég egy-két nappal előbb jelezni az eseményt. A „nem püspöklátogatá- sos” helyi eseményekről legalább két-három héttel előbb szükséges tudnunk. Várjuk az információkat! Hangképes beszámolókat készítenénk.- Köszönöm a beszélgetést és kívánom Isten áldását és erejét szép munkájukhoz. Tóth-Szöllős Mihály
