Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-03-13 / 11. szám
Evangélikus Elet 1994. március 13 Perlaky Géza negyvennyolcas honvédhadnagy emlékezete A nevezetes Perlaky nemzetség ősei Hunyadi Mátyás főajtónálló- mesteréig követhetők nyomon. Ez a nagymúltú evangélikus család négy évszázadon át a lelkészek és főpapók egész sorát adta egyházunk dunántúli egyházkerületének és közöttük majdnem minden Perlaky író, költő is volt egyszemély- ben. A Perlakyak közül ismert 14 lelkész sorából ez alkalommal csupán Perlaky Géza, volt 48-as honvédhadnagy nagyapjának és édesapjának emlékét idézzük fel. A nagyapa, Perlaky Gábor 1787-től Bezin lelkész, majd miután ott templomot építtet, Ne- mesdömölkre kerül, ahol lelkész, majd püspökként, a Türelmi Rendeletet követő enyhülés időszakában közel száz gyülekezetét szervez, 76 templomot szentel fel és 87 lelkészt iktat be hivatalába. Ő kereszteli Berzsenyi Dánielt és mint keresztapa segíti az ifjú tehetség kibontakozását. Perlaky Géza apja, Perlaky Dávid 1811-től Bezin lelkész és 1837- től Győr vármegyei esperes. Munkássága során tíz gyülekezetben volt lelkész és mindenütt templomot, iskolát építtetett, melyért „templomépítő” jelzővel illették. A fennmaradt hagyomáriy szerint 1848-ban egy küldöttség tagjaként járt gróf Zichy Ferenc császárpárti főúrnál. Mint a küldöttség szószólója, kérte, hogy a hazafias magatartása miatt bebörtönzött Hauber Máté dunántúli püspököt bocsássák szabadon. Amikor beszédében kinyilatkoztatta, hogy kétmillió elnyomott protestáns nevében szól, a főúrtól elutasító választ kapott. „Ha az uraknak kétmillió hívük van, nekünk meg ágyúink vannak” - szólt a zord válasz. Ezek után nem csoda, hogy a tárgyalás eredménytelenül zárult és a magyar nép szabadságharca útján próbálta kivívni majd megvédeni szabadságát és függetlenségét. Ennek a szabadságharcnak lett vitéz katonája Perlaky Géza, aki családi örökségként kapta a magyar haza szeretetét, ezért nem ler hét véletlen, hogy 1848 nyarán, a szerveződő honvédsereghez önkéntesként csatlakozott. A 13. honvédzászlóaljhoz osztották be közhonvédnek, ahol hamarosan őrmester lett, végül 1849. április elsején hadnaggyá léptették elő. 1849 januárjától a feldunai hadtestben, majd 1849 nyarától a felső-magyarországi (IX.) hadtest kötelékében harcolt az orosz seregek ellen. A szabadságharc leverése után - büntetésből - besorozták az osztrák hadseregbe. Innét 1852-ben leszerelték, ennek ellenére megfigyelés alatt tartották; ezért félrevonulva a közélettől, a Veszprém megyei Dörögd-pusztai birtokán gazdálkodott. Nyugdíjasként Pápára költözött és ekkor már részt vett a közéletben. Az evangélikus egyháznál különböző tisztséget töltött be, mellette alapító tagja volt a Pápai Jókai Körnek. Perlaky Géza idős kort ért meg, LELKÉSZ LESZEK (Folytatás az 1. oldalról) lódik előttünk, hogy a jövőben a lelkigondozás végzése lesz az igehirdetés melletti nagy munkaterület a lelkészek számára. Fáradt, ingerült, zilált lelkigondozó pedig nem tudja ellátni a feladatát. Mert ezen a területen sem a mi beszédünk és hangerőnk lesz a döntő, hanem az, hogy mennyire tudjuk meghallgatni Isten előtt együttérzőn és őszintén a hozzánk érkezőket. Engedjük és segítsük hozzá a jelen és a jövő lelkészeit a szolgálat csendjéhez! A meggyógyult közösség felé Megoldásokat keresve felmerült a hatéves képzés bevezetése a Teológiai Akadémián. Sokan a segéd- lelkészi szolgálat szigorú visszaállításában látják a kivezető utat. Né- hányan a szigorúbb felvételi rendszert állítják mindenek elé. Közben furcsa érzésekkel hallgatom, hogy az amerikai lelkészképzésre elég négy esztendő, abból is egy év gyakorlati képzés. Sok tantárgy marad állandó a teológiai oktatásban, de bekerült a szociológia, pszichológia, nevelés- történet és a retorika is, külső, szakértő előadókkal. Bőséges lehetőség nyílik Budapesten előadások hallgatására és kurzusok látogatására is. Mégis mindezeken túl valami igazi áttörésre lenne szükség. Rá kellene ébrednünk arra, hogy a hű81 éves korában, 1909. szeptember 21-én hunyt el. Két nappal később nagy részvét mellett temették el. Koporsójánál Baldauf Gusztáv püspöki titkár mondott gyászbeszédet. Pápán az alsóvárosi temetőben sikerült fellelni (1993) sírhelyét. Mivel családja és távolabbi rokonsága sem él Pápán, sírja elhanyagolt, cserjével benőtt, ugyanakkor márvány síremléke teljes épségben fennmaradt. Perlaky Géza 48-as honvéd hadnagy érdemesült arra, hogy sírját védetté nyilvánítsák, ápolásáról egyháza és Pápa város gondoskodjon. A Kossuth emlékév kapcsán és a közelgő március 15-e alkalmával tisztelettel emlékezzünk rá és gondolatban elhelyezzük sírján a kegyelet virágait. H. Szabó Lajos séges tanítvány a maga helyére az utána következő generációból utánpótlást nevel. Hiába hivatkozunk nagy egyéniségekre a múltból, ha a jelenben nem tudunk felfedezni és elismerni nálunk fiatalabbakat, akik előbbre vannak a „mestereiknél”. A meggyógyult közösség nem az egymástól elszigetelt nagy egyéniségek teljesítményéből, nem is egy öntudatos, önmagát az utolsó nagynak tartó generáció szerepéből születik, hanem a jövőbe vetett hitből és a következő nemzedék kineveléséből. Egy kedves tolnai presbitertől hallottam sokszor a mondatot: „Az lenne az igazságos, ha minden gyülekezet annyi lelkészt kapna, ahányat a fennállása óta küldött és kinevelt.” Nehéz lenne a püspökök dolga egy ilyen „alulról jött” törvénnyel, de valahol látnunk kell ennek a gondolatnak az igazságát, hogy a ma élő lelkészeknek és gyülekezeteknek valóban szívügye legyen a lelkészutánpótlás. Erre pedig egyetlen mód van: az ifjúsági munka erősödése, a hit és a lelki élet mélyülése evangélikus gyülekezeteink fiatal tagjaiban. Nem rábeszélni vagy lebeszélni kellene az indulásra kész fiatal testvéreket, hanem igaz szeretettel melléjük állni, és együtt imádkozni az ősi tá- nuláskezdő éneket: „Jövel, Szentlélek Isten!”- Dr. Szabó Lajos Az istenhívő ember családképe (Folytatás) VI. A mai állapot diagnózisa Különösebb részletezés nélkül is tudjuk: bajok vannak mind a házassággal, mind a családi élettel. A betegség leírását megközelíthetjük teológiai, etikai, szociológiai, pszichológiai, vagy pedagógiai oldalról. Nincs idő itt részletezésre, csupán öt rövid megállapítást kívánok tenni: 1. Baj van magával az emberrel. Szekularizálódott. Ez a folyamat nem új keletű'. Látványos méreteket a felvilágosodás óta kezd ölteni. A 2. világháború után felgyorsult. „Los von der Kirche” és minden kötöttségtől. Azt hiszi az ember, így lesz nagykorúvá! Úgy gondolja, ehhez a „szabadsághoz” félre kell tolni minden isteni törvényt, Istent magát, ami, mint rajta kívül lévő norma szabályozhatná az életét. Azt hiszi, hogy Isten nélkül a többi törvény teljesítéséhez van ereje, ügyessége. 2. Idő-probléma nehezedik ránk. Mert a családi élet időigényes. A német Osnabrück és Győr városa között az Unesco keretében felmérést végeztek: hol, mennyi időt tölt aktívan együtt a család, férj és feleség, szülők és gyermekek. A német város átlageredménye 4,5 óra volt, míg nálunk 2,5. 3. A nők és az asszonyok is állás vállalására kényszerültek, különösen az elmúlt 45 évben. Nagyobb lett az önállóság, a családra fordítandó idő megkurtult és sokszor csak a harmadik műszakban lehetséges. A spirituális élet ápolása legtöbb családban elhanya- golódott. 4. Félelmetesen megnőtt a válások száma. (Az előbbi megállapítás nagyban hozzásegített ehhez.) Jelen időben is beszélhetünk. Szétszakadt családok, válási árvák gondja stb. 5. Bizonyos acceleratió állt be a fiatalok biológiai érésében, a szellemi érés ezzel nem tartott lépést, jóval későbbre tolódik. VII. A gyógyítás módjai, mint a jelen sürgető feladata. Elöljáróban azért szeretném megállapítani, hogy mindig voltak Isten-Krisztus-hívő családok és ma is szép számban találhatók hazánkban is. Olyanok is, akik számára szent volt az Isten beszéde, akik korábban nyíltan, vagy leplezetten, de vállalták az evangélium ügyét, járatták hittanra, gyermekbibliakörre, vagy hasonló alkalmakra gyermekeiket, de úgy általában, mivel nagyon szűkre szabottak voltak a lehetőségek és meglehetős ideológiai kényszer is szorongatott mindenkit, nagy általánosságra nem ez volt a jellemző. 1. Az egyházak előtt megnyilt lehetőségek egyben jelzések: Isten nem vetette el magától népünket: gyógyítani akar. 2. A mi dolgunk: a ránkbízottakat jó pásztor módján terelni az életet adó vizekhez, Krisztus közelébe, a gyülekezet közösségébe, hirdetni meggyőződéssel és tisztán az Isten szeretetének jóhírét, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által, ugyanis mindnyájan kivétel nélkül spirituális megújulásra, lelki újjászületésre szorulunk. 3. Feladatunk összetett és egyben preventív. Prioritást kell biztosítani: a) gyermekmunkának már óvodás kortól, b) az iskolai és gyülekezeti hitoktatásnak, aminek többnek kell lenni, mint puszta ismeretátadásnak, ej az egyházi iskolákban és kollégiumokban az evangélium szellemének egyre jobban való elterjesztésének (nevelő-hitoktató problémák!) (Nem véletlenül kaptuk vissza iskoláinkat!), d) hittanos és ifjúsági táborozásoknak, amelyek programja megfelelő szinten nem nélkülözheti a házasságra nevelést, e) fiatal házasoknak közös alkalmak, csendesnapok, hogy legyen minél több idő a beszélgetésre, f) nagyon komolyan kell venni továbbra is mind a konfirmációi előkészítést, mind az ún. jegyes oktatást. 4. A meglévő bajok sem elhanyagolandók, de sokkal nehezebb az orvoslásuk (szenvedélybetegek, elváltak, válási árvák gondozása stb.). Ezek segítségéhez fokozott elhívás és szakértelem is szükséges, ami nem mindenkinek adatik meg. 5. A társadalomtól is várunk segítséget: a) tereprendezés, nyugodt meder biztosítása (médiák, iskolák) b) ne kényszerüljön egy családanya munkavállalásra, legyen az anyaság főhivatás és a gyermeknevelésből semmiféle hátránya ne származzék, c) uz egyház által el nem érhető rétegek, fiatalok; iskolások számára erkölcsi háló biztosítása, kimunkálása. ♦ Tudom, hogy az a megújulás, amiről itt szó volt, a Szentlélek műve, nincs a mi kezünkben. De kérni szabad, mint Isten legdrágább ajándékát: újítson meg, kezdje rajtam, rajtunk, akik szívében felelősséget ébresztett, hogy azután felhasználhasson mások életében, családok gyülekezetté válásának áldott és ígéretes munkájában! Lábossá Lajos Bővülő iskolánkba az 1994-95-ös tanévre felveszünk : magyar-történelem, matematika-fizika, testnevelés- földrajz szakos általános iskolai tanárt, felső- és alsótagozatos napközis nevelőket, egy tanítót. Jelentkezés: Máriaremete Hidegkúti ökumenikus Általános Iskola 1028 Budapest, Kossuth u. 17. Tel.: 1765-488 GÖRGEY GYERMEKEINEK NEVELŐJE Martinyi József, a Nyíregyházi Evangélikus Gimnázium első igazgatója Százötven évvel ezelőtt, 1844. március 22-én született a gömör megyei Rimaszombaton. A gimnáziumot ugyanitt és Rozsnyón, valamint Késmárkon végezte. A bölcsészeti és hittudományi tanfolyamot a budapesti egyesített protestáns teológiai akadémián hallgatta. A candidaticu- mi vizsgálatot Pozsonyban tette le. Egy évet a jénai egyetemen töltött. Nevelősködött Fabiny Teofil sep- temvir családjánál Budapesten, Görgey Artúrnál Viktringenben és báró Podmaniczky Árminnál Aszódon. Tanári vizsgát a magyarhoni ág. h. ev. egyházegyetem által megválasztott vizsgáló bizottság előtt tett 1869. szeptember 15-én, a magyar nyelv- és irodalomból, földrajz és egyetemes történelemből felgy'mnasiumra. Nyíregyházán 1861-ben | indult meg a gimnáziumi oktatás. Ő 1868OLVASÓI LEVÉL Örömmel mellékeljük e:l a boldog pillanatokat megörökítő képet, amely a nyíregyházi EMMAUS Szeretetotthonban készült 1994. február 15-én. A 86 éves Kiss Jolán néni üdvözli új szobatársát, Herbath Erzsébetet, aki 1994. április 19-én lesz 88 éves. Étim Gyermekotthon első gondozottja volt, 1920 májusában került a Soltész Gyuláné által alapított otthonba. Sok éven keresztül hűséges munkájával segítette az otthon életéi, majd a nyíregyházi volt Eötvös utcai Szeretetotthonban is élt és dolgozott a háború ideje alatt, majd Pestre került és hosszú időn keresztül volt Sztehló Gábor segítségére. 20 esztendeig volt a sóstógyógyfürdői szociális otthon lakója. Élete nagy „álma" imádságai tárgya - meghallgattatott Bozorá- dy Judit néni „közbenjárásával" - a „várakozás" napjait - míg megjelenhet mennyei Atyja előtt - ott élheti, töltheti, ahol naponta hangzik, hirdettetik Isten szerető szava. „Nagy az ő szeretete irántunk, az Úr hűsége örökké tart." Zsolt 117.2. Erzsébet néni árvasága, mozgáskorlátozottsága ellenére ezt a szeretetet tapasztalja napról- napra: Bogár Ágnes Élim otthon vezetője ban került a gimnáziumba. 1876-ban megszervezte a tanulók krajcáros befizetéseiből a szegénytanulókat támogató ifjúsági filléregyletet és 1879- ben megalapította a tápintézetet. 1861'és 1884 között az igazgatói teendőket a tanárok évenkénti váltásban látták el. 1885-ben hozta az iskolatanács azt a határozatát, hogy Martiny József személyében 3 évre végleges igazgatót választ. Ezt a tisztet 1904-ig töltötte be, mint az iskola első végleges igazgatója. 1888-ban zajlott le az első érettségi vizsgálat, amikorra már megépült a gimnázium új épülete, a mai iskola nyugati szárnya. 1891-ben osztották ki először a Kossuth alapítványi pályázat díját. 1893-ban ünnepelte 25 éves tanári működését Martinyi József, amely olyan nagy esemény volt Nyíregyházán, hogy Kállay András főispánnal az élen minden nyíregyházi előkelőség megjelent azon. Martinyi József megírta a gimnázium történetét, attól kezdve, hogy 1806-ban létesült a gimnázium előde, a professzori iskola, amelyben olyan kiválóságok is tanultak, mint Korányi Frigyes, a világhíres belgyógyász, valamint Jurányi Lajos természettudós. A professzori iskola 1851-ben megszűnt. Martinyi József történelemtanárként ápolta a 48-as eszméket. Az iskolában nemcsak március 15-ét ünnepelték meg, hanem április 11-ét is, amikor a király aláírásával szentesítette a márciusi törvényeket. Az ő működése idején ünnepelte az ország és a gimnázium 1896-ban az ezeréves honfoglalást. Amikor 1904-ben nyugdíjba vonult, a király Ferenc József lovagrenddel tüntette ki. 1923-ban halt meg, abban az évben, amikor a Kossuth Gimnáziumban szabadságharcunk másik evangélikus fénylő csillagának, Petőfi Sándor születésének 100. évfordulójára létrehozták a második, Petőfi nevéről elnevezett pályázatot, amelyet szintén március 15-én adtak ki. Dr. Reményi Mihály II. Alexij pátriarcha Magyarországon II. Alexij, Moszkva és egész Oroszország pátriarchája március 3-6. között látogatást tett hazánkban. Ez alkalomból előzetesen közöljük az egyházfő életrajzát. * II. Alexij patriarcha 1929. február 23-án született orthodox családban, az észtországi Tallinban. A középiskola elvégzése után szülővárosában különböző templomokban kántorként tevékenykedett. Ezt követően Pável érsek, majd Iszidor püspök mellett hypodiakónus volt. 1947-ben beiratkozott a Leningrádi Lelkészképző Szemináriumba, ahonnan két osztály elvégzése után 1949-ben felvették a Leningrádi Theológiai Akadémiára. 1950-ben diakónussá és pappá szentelték. Ugyanakkor parókus lett az észtországi Iyhvi város Úrjelenése templomában, úgyhogy mint externista fejezte be teológiai tanulmányait 1953-ban a szokásos kandidátusi fokozattal. 1957-ben kinevezték az észtországi Tartu város Nagy boldogasszony templomának parókusává és a tartui kerület esperesévé. 1958-ban protoierej lett, 1959-ben pedig a tartu-viljandi kerület esperese. 1961. március 3-án szerzetessé avatták a zagorszki Szent Háromság Lavrában. Ugyanabban az évben augusztus 14-én Alexij patriarcha és a szent Szinódus határozatával Tallin és Észtország püspöke, valamint a rigai egyházmegye (Lettország) ideiglenes adminisztrátora lett. Ennek alapján augusztus 23-án Nikodim jaroszlavli és rosztovi érsek archimandritává avatta, majd szeptember 3-án püspökké szentelték a tallini Szent Alexander Nyevszkij katedrálisban. Három évvel később, 1964-ben Alexij patriarcha érseki rangra emelte. Püspöki szolgálata idején a Moszkvai Patriarchátus Külügyi Osztályának helyettes vezetője volt, érseki kinevezése után pedig a Szent Szinódus a Patriarchal Hivatal ügyvezetőjévé, s ezzel együtt a Szent Szinódus állandó tagjává választotta. 1965-ben a Moszkvai Patriarchatus Oktatásügyi Bizottságának elnöke lett. 1968. február 25-én a patriarcha metropolitává nevezte ki. 1986. július 29-én a Szent Szinódus áthelyezte a megüresedett leningrád-novgorodi metropolitai székbe. Teológiai tudományos munkásságával megszerezte a magiszteri és a doktori fokozatot, ezen felül több más felsőfokú teológiai intézményben avatták a teológiai tudomány tiszteletbeli doktorává, legutóbb 1989. június 22-én - még mint metropolitát - a debreceni Református Theológiai Akadémián. Az Orosz Orthodox Egyház Helyi Zsinata 1990. június 7-én választotta meg Moszkva és egész Oroszország patriarchájának. Egyház és modern társadalom Egyre többször rendeznek konferenciákat, beszélgetéseket a*modern társadalom kérdéseiről, különböző összefüggésekben. Bennünket közelebbről azok az alkalmak érintenek, amikor az egyház és a modern társadalom kérdéseit vetik fel. Ilyen konferencia volt február 17-20 között Visegrádon, ahol külföldi és hazai professzorok, szociológusok, politológusok és politikusok voltak az egyik részen, másikon a történelmi egyházak meghívott teológiai tanárai, püspökei, papjai és világi vezetői. A konferenciát a Friedrich Naumann Alapítvány rendezte. Ez az alapítvány a németországi FDP liberális pártjának alapítványa. A névadó evangélikus lelkész volt, aki szabadelvű politikusként össze tudta egyeztetni liberális voltát keresztyénségével. Ebben a szellemben rendezték a konferenciát, hogy az tükrözze a vallásos ember és a politika kapcsolatának sokféleségét. Mindezt nem azért, hogy különbségeket összemossanak, hanem egymás jobb megismeréséért és, hogy a párbeszéd útjából elháruljanak az akadályok. Tudósok és a pártok vezetői, külföldiek és hazaiak kutatási eredményeikről szóltak, bemutatták a szekularizáció nyugaton is ismert megnyilvánulásait, ugyanakkor a kommunista uralom alatti országunk szekularizációjának különbözőségét. Szebik Imre püspök egyházunk jövőjéről tartott előadást. Ehhez először a közelmúlt történelmét foglalta össze, majd egyházunk mai kihívások között folyó életét mutatta be. A szociológiai helyzetet, az értelmiség feladatát és a nemzetiségi kérdések egyházunkban való szerepét teológiai, missziói aspektus követte, végül a közös hit és erkölcs összetartó erejéről és a megélt hit öröméről szólt előadásában. A szekularizáció mellett második napon a társadalmi átalakulás és az egyházak kérdését járták körül az előadók, nemcsak hazai, de erdélyi vonatkozásban is. Két kerekasztal beszélgetés tette színesebbé a konferenciát. Az egyik Egyházak Európában címmel az európai egyházak helyzetét mérte fel és ismertette meg főleg külföldi résztvevőkkel. A másik témája: Az egyház és a pártok kapcsolatáról Magyarországon. Figyelemreméltó volt a beszélgetők összetétele: evangélikus részről Lukáts Miklós, ifj. Fasang Árpád és Szebik Imre püspök, a katolikus asztalnál Bolberitz Pál dékán, Surján László KDNP elnök és Kuncze Gábor SZDSZ frakcióvezető, református részről Márkus Mihály püspök, Bodnár Ákos zsinati világi elnök és Orbán Viktor FIDESZ elnök vett részt. Először a pártok vezetőit kérdezték meg, milyen képük van az egyházról? Valamennyi pártvezető véleménye pozitív volt, árnyalati eltérésekkel. Világnézeti semlegesség csak az intézmények részéről várható el, a benne dolgozóktól nem. (Orbán V.) Előkerült a tolerancia hiánya és elhangzott az is, hogy az egyházak nem a társadalom felé, hanem befelé, önmagukba néznek. Egyházi részről a politikusok felé elhangzott, hogy vállalni kell egymást, hogy a konkrét világban élő egyház és keresztyén ember politizálni kénytelen, a köz ügye nem lehet idegen. Ugyanakkor az egyház hangját is meg kell hallani és jó lenne a gyakoribb találkozás azért is, mert nyelvi korlátáink vannak, nem értjük egymás nyelvét, kifejezésmódját. tszm. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) Igazgatótanácsa és igazgatója pályázatot hirdet: magyar-történelem, magyar-bármely szak, német-valamely term. tud. szak, német-bármely szak, angol-bármely szak, latinbármely szak, biológia-kémia szak, rajz-müvé- szettörténet, könyvtáros (német és latin végzettséggel) és diákotthoni nevelőtanári állásokra 1994. augusztus 15-i munkábalépéssel. Feltételek: tudományegyetemi végzettség, keresztyén elkötelezettség, rendezett családi élet. A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az Evangélikus Egyházhoz tartozás, tudományos munka, esetleg fokozat, jeles vagy jó oklevél, idegen nyelvtudás (állami nyelvvizsga), nem dohányzó életmód. A pályázathoz csatolni kell: kézzel írott önéletrajzot; a tanári elképzelések összefoglalását kb. 1 gépelt oldalon; a diploma fénymásolatát; protestáns pályázók esetén a konfirmációi emléklap másolatát; lelkészi ajánlást; nyelvvizsga- bizonyítvány fénymásolatát A pályázatokat az iskola címére (Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77. 9401) kell megküldeni 1994. április 20-ig. A pályázók személyes meghallgatása után az elbírálás 1994. május 3l-ig megtörténik. PÁLYÁZAT tanári állásokra. A NYÍREGYHÁZI EVANGÉLIKUS KOSSUTH LAJOS GIMNÁZIUM Igazgatótanácsa az 1994/95- ös tanévre - augusztus 16-tól elfoglalható állásokra - egy magyar-német, és egy magyar-angol szakos tanárt alkalmaz. Feltételek: egyetemi végzettség, keresztyén életszemlélet és rendezett családi élet (rövid életrajz, pályakép). Az iskola szolgálati lakást tud adni. A pályázatokra elsősorban evangélikus vallásű tanárok jelentkezését várjuk 1994. április 30-ig. EVANGÉLIKUS GIMNÁZIUM 4400 Nyíregyháza, Szent István u. 17-19. Tel.: 42/314-922 \