Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-11-27 / 48. szám
gri vsc ORSZÁG EVANGÉLIKUS HETILAP r j 59. ÉVFOLYAM 48. SZÁM 1994. NOVEMBER 27. Advent ELSŐ VASÁRNAPJA ________Készítsétek az Úrnak útját, me rt megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meglátják, __________________így szól az Úr. __ ___________________________ Ézs 40.3.5 A T ARTALOMBÓL BESZÁMOLÓ AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK ESEMÉNYEIRŐL KÜLMISSZIÓI KÖRKÉP NAGYKÖVET-FELESÉGEK LÁTOGATÁSA A SZERETETSZOLGÁLATNÁL Egy gyertya ég... .. .lángja nyugtalan, szinte szenved. Kevés az oxigén, vagy netán rosszul öntötték, de az is lehet, hogy a kanóca magyar gyártmány, nem szívja magába a megolvadt sztearint. Ahogy gyertyaöntő ismerősöm magyarázta: csak a nyugatnémet kanóc használható... De hol van már Nyugat-Németország? Már jóné- hány éve csak Németország van, bár úgy hírlik, azért még számon tartják, ki a keleti és nyugati, az egyesülés nagy álma után a hétköznapok ott is fakóbbak, mint az egykori álmok. Egy gyertya ég, lángja nyugtalan, mert a „holnapot” jelzi. Hihetetlen, de mégis igaz: ismét kezdődik az új egyházi esztendő. Hoz-e több megértést, nagyobb békességet közel és távol? Gyertya ég, lángja nyugtalan, mert fél, hogy nem tudunk semmi újat kezdeni; ismét ránk pirít, hogy tervek helyett csak álmaink voltak, önismeret helyett csak elvakult gőg önmagunkról. Pedig ádvent megtérésre hív, és nincs új kezdet komoly önvizsgálat nélkül. Ez az önvizsgálat még nem történt meg! Régi dicsőséget emlegetünk, de volt-e ilyen dicsőséges korszak? Vagy mindenki a maga ifjúságát tartja a dicsőség korának, s ahogy meszesedünk, egyre szebb lesz ez a „hajdanvolt-sose volt dicsőség...” Iskolák, egyesületek újra indulhattak, újakat lehetett alapítani, de gondoltunk-e arra, hogy valamit mi rontottunk el? Csupa nagyszerű iskolát, egyesületet emlegetünk. De tényleg olyan példaszerű volt minden...? A „kiáltó” hangot mintha elengedtük volna a fülünk mellett. Beszéltünk társadalmi kihívásról, elvárásról, igyekeztünk nagyon eleget tenni az új feladatoknak, de kérdeztük-e: mit akar a Mester, aki elhívott, mert ez az egyetlen fontos kérdés. A sok fontoskodó nyüzsgés között talán fel sem tettük a kérdést: miért tartott meg minket Isten? Mi az egyház, a keresztyénség feladata? Úgy csináltunk, mintha mindezt tudnánk. De ha most csupán egy évre visszatekintünkm megdöbbenünk, hány helyen jelentünk meg avatásokon, kis és nagy ünnepségeken ... Egy gyertya ég ádvent első vasárnapját jelezve. Lángja nyugtalan, nyugtalanítson minket is, hogy meghalljuk a „kiáltó” hangját, észrevegyük a „szelíden szamárháton ülőt” mert csak Jézussal van új kezdet... Kertész Géza Evangélizáció a budavári gyülekezet 150 éves jubileumán Múltat és jövőt kötött össze a Bécsikapu téri templomban tartott evangélizáció. Múltat, mert a gyülekezet megalakulásának 150. évfordulójára emlékezett Isten iránti hálával. Jövőt, mert a reformációra figyelve, megújulásra hívott az Ige. Péter apostol leveléből hangzott estéről estére: „Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá...” Az igehirdetés szolgálatait a gyülekezetben régebben és a jelenleg is szolgáló lelkészek végezték: D. Koren Emil, Gáncs Péter, Szebik Imre, Madocsai Miklós, Hafenscher Károly, Balicza Iván, utolsó estén pedig a Szilágyi Dezső téri református testvéreinkkel együtt ünnepeltünk Riskó János református lelkipásztor bizonyságtételére figyelve. Minden este ötven és százötven között változó létszámmal gyülekezetünk más-más csoportja volt a házigazda. Presbitereink, Schütz-kórusunk, hittanosa- ink, konfirmandusaink és ifjúságunk nemcsak részt vettek, hanem szolgálatukkal szebbé, melegebbé, közösségi élménnyé formálták az alkalmakat, így adva egyben arról is bizonyságot, hogy a gyülekezetben együtt figyelnek az Igére öregek és ifjak. ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK Beszámoló az eseményekről Bizonyára sokak számára nem múltak el nyomtalanul az ez évi Protestáns Napok rendezvényei. Az ismert programokat összegyűjtő prospektus bizonyság- tétele szerint határmenti városokban és falvakban, nagyhírű protestáns központokban, s nem utolsósorban a fővárosban sok-sok helyen és a legkülönbözőbb formában kerültek megrendezésre azok az események, amelyek protestáns értékrenddel és szellemiséggel kívántak csatlakozni a család évéhez: Isten igéje a családban, a család Isten igéjében mottó jegyében. A programok sorából csak önkényesen említünk néhány példát: református templomszentelés Barcson, irodalmi est Dunavarsányban, evangélizáció és koncert Debrecenben, dalest Miskolcon, evangélikus gimnáziumi találkozó Bonyhá- don, természettudományi szinpóziumok Budapesten, Debrecenben és Mátészalkán. De a sport, színház, menekültügy, politika iránt érdeklődök is bekapcsolódhattak az eseményekbe Pestszentlőrincen, az Evangélium Színházban, az erőspusztai menekülttáborban és a Ráday Kollégiumban. Folytatva az önkényes felsorolást, említhetjük, hogy az Ökumenikus Tanács kezdeményezésére a gyülekezetek mellett megmozdultak tudományos, politikai és társadalmi szervezetek, egészségügyi intézmények és tanintézetek, ifjúsági és szakmai mozgalmak, valamint szolgálatra kész bizonyságtevő egyének. Lelkészek, tanárok, orvosok, művészek, parlamenti képviselők, az egyházi, társadalmi, kulturális és politikai életünk vezető személyiségei, valamint lelkes hívek imádkoztak és dolgoztak e 10 nap sikeréért. Hisszük, hogy az Úr megáldja fáradságukat. Falvaink templomaiban, intézményeink dísztermeiben, stadionokban és köztereken bizonyságot tettek és bizonyságot nyertek a résztvevők az embert el nem hagyó, egyéni, családi és tágabb közösségi életében egyaránt újra és újra meglátogató és elhívó Istenről, az egyház és a világ Uráról. Erről szólt a kórus, a bizonyságtevő lelkész és presbiter, a színművész és a gyülekezeti tag a Pesti Vigadóban. Erről tettek bizonyságot a püspökök és vezető lelkipásztorok a Deák téri templomban. Mai számunkban rövid áttekintést adunk a központi rendezvényekről és néhány fővárosi vagy vidéki eseményről, melyet egyházunkban rendeztek meg. KULTURÁLIS EST A VIGADÓBAN A Vigadó díszterme szűknek bizonyult ezen az estén. Volt egy tanulság is. Az ilyen esteknél jobban kell figyelni az előzetes híradásokra. Jegyet kellett igényelni, és sokan - mivel a belépés ingyenes volt - úgy gondolták, még ott a helyszínen is lehet majd bebocsátást nyerni. Sokan kívül rekedtek. Amellett, hogy máskor nagyobb termet kell igényelnünk, figyelni kell a hirdetésekre is! Az est megnyitójában Bóna Zoltán, az Ökumenikus Tanács főtitkára utalt arra, hogy 3000 év távlakegyelme úgy, hogy az ősök sok ökumenikus közösség, egyesülés alapjait tehették le. így az első magyar diakonissza otthont, a Filadelfiát alapították, együtt munkálkodtak a FÉBÉ megalapítójával, Pauer Irmával is. Ott voltak a Bethesda alapításánál, de szolgáltak a Pro Christóban ugyanúgy, mint a MEKDSZ-ben vagy gyülekezeti bibliaórákon, a mozgássérültek és vakok gondozásában (MEVISZ) és a Keresztény-Zsidó Társaságban. Bizonyságtétele befejezése méltán volt a 103. zsoltár mondata: „Áldjad és lelkem az Urat...” Gyökössy Endre református lelkész és pasztorál- pszichológus bizonyságtétele ezt a kérdést tette fel: „Milyen a jó családi élet? Azon alapul, hogy a másik másságát, másként gondolkodását mégis elfogadom, mert szeretem a házastársamat annak ellenére, hogy más, mint én. Ez a szeretet az agapé, mely azt erősíti bennem: téged adott nekem az Isten. Szellemesen foglalta össze, mi kell a jó családi élethez, négy „h” betűvel kezdődő szóban. Az első, hogy hitben élünk, van közös kapaszkodónk, nem eshetünk el. Isten kezét nem mi fogjuk, Ő fogja kezünket! Azután kell a hűség is, mert ez a hittel rokon. A jó házassághoz humor is kell. Felszabadító kacagás, a közös beszélgetés során. Végül hallgatni kell tudni. Hallgatni, míg a másik beszél és kiönti szívét, és meghallgatni a segítés szándékával. ORSZÁGOS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY A DEÁK TÉREN Az oroszlányi evangélikus gyülekezet énekkara, vezényel Nagy Dániel tából egy családfő bizonyságtétele hangzik felénk: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Józsué protestál: kiáll az őt és népét megszabadító, az ígéret földjével megajándékozó Istene mellett, és nemet mond mind az atyák elhívásuk előtti isteneire, mind pedig a palesztinai pogány népek isteneire. Józsué és népe évezredekkel ezelőtt a sikemi országgyűlésen, Luther, Kálvin, Dévai Bíró és Mé- liusz Juhász Wittenbergben, Genfben, Sárospatakon és Debrecenben jól protestáltak ezekkel a szavakkal: „Én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” ...Korunk bálványai között családtagjainkkal együtt újra és újra szembesülünk a régi kihívással : „Ti kitől féltek, ti kiben bíztok, ti kit szolgáltok?” A program szereplői ezekre a kérdésekre keresték és adták a feleletet. A három egyház énekkara: az Oroszlányi Evangélikus Gyülekezet Énekkara Nagy Dániel vezényletével, a Pesterzsébeti Központi Református Gyülekezet Énekkara és a Ráday Kórus, Takaró Mihály és Máté János vezényletével, végül a Baptista Központi Énekkar és Kamara- együttes, melyet Oláh Gábor vezetett. Nagy átéléssel, belső rezonanciával szavalt Ady és Arany verseket Szabó Gyula színművész, Fekete István nevelésről szóló novelláját olvasta Dévai Nagy Kamilla művésznő és Szaniszló Tibor záróimádságként olvasta fel a 128. zsoltárt. Két előadó bizonyságtétele gondolkodtatott meg és erősítette hitükben a hallgatókat. Szentágo- thai Jánosné a „családi év” jellegére hivatkozva szerényen, de belső határozottsággal és erővel tett bizonyságot arról, hogy családjában hosszú évtizedekre visszamenően miként munkálkodott Isten Az est két előadója: Szentágothai Jánosné és Gyökössy Endre Október 31-én este a szokásos emlékünnepélyen az igehirdetés szolgálatát Révész Árpád baptista egyházelnök végezte. A család évére tekintettel a Szentírásból Jézus családjának eseményeit emelte ki, megmutatva azt, miként vélekedett és viselkedett Jézussal, Atyjának való engedelmessége miatt a család többi tagja. Konfliktusok is támadtak a családban, de megmutatkozott az is, hogy Jézus A Deák téri Reformációi Emlékünnepély szolgálattevői keresztjénél, megváltó művénél gyógyul a család és az egész világ is. Az előadásban dr. Harmati Béla püspök a reformáció gazdag tradíciójából három vonást emelt ki: A népegyház misszióját, ami az egész népességet összefogó egyházban a tanítás fontosságát, az anyanyelven olvasás és igehallgatás szükségességét, az ige üzenetének az egész népre irányultságát jelentette. A második vonás a hierarchia és a demokrácia viszonyának megváltozása volt. A reformációban győzött a gyülekezeti demokratikus - presbiteri elv és az, hogy mindenki maga közvetlenül beszélhet Istennel, de mindenki papja is a maga családjának, közösségének. Végül a harmadik vonás a saját egyház és az ökumené viszonya. Kezdettől fogva éri a vád a protestantizmust a keresztyénség szétdarabolásáról. A különbségek már nagyrészt szűnnek (anyanyelven miséznek stb.). De szükség van a „belülről jövő” ökumenikus lelkület- re, hogy tovább menjünk a megkezdett úton. A reformáció egységét, tradícióját úgy vigyük tovább, hogy meggyőződésünk erősödhessen, és az élet krisztusibb és humánusabb legyen - fejezte be előadását a püspök. A Lutheránia Énekkara Bach F-dúr miséjéből a Glória tételt énekelte Kamp Salamon vezényletével, Trajtler Gábor orgonáit. A központi ökumenikus Reformációi Ünnepélyen a liturgiában szolgált Hecker Frigyes metodista szuperintendens, dr. Hegedűs Lóránt református püspök, Bencze Márton unitárius püspökhelyettes, Zászkaliczky Péter Deák téri evangélikus lelkész is. Természetesen a főváros számos protestáns gyülekezetében is tartottak ünnepélyes megemlékezéseket a reformáció 477. jubileumán. T. „JÖJJ, HOGYHA BŰNÖM ÉGET!” Szólt az ige Tegnap délután a pilisi gyülekezet udvarán együtt énekeltük: „Az Úr csodásán működik...” Aztán mindenki elindult azzal, amit kapott az Országos Evangélizáló Hétvége két napján. Mára már lényegtelenné vált az, hogy a jelentkezések rendetlenül jöttek, hogy lelkészek közönnyel fordultak el, hogy a bénultság feloldásában embertelen energiákat kellett fektetni, hogy belső egyházi perpatvarok az alberti gyülekezet visszavonulását hozták. Mára már lényegtelenné vált a sok szervezési hiányosság, a fáradtság. Mert ebben a két napban Isten igéje szólt közöttünk. Lelkünk betegségét gyógyítva, elcsendesítve, felkavarva, bekötözve, könnyeket előcsalva Isten járt közöttünk. Köszönjük Balikó Zoltán és Gémes István szolgálatát, de mi, akik ott voltunk, már „nem az ő beszédjeikért hiszünk, hanem, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ üdvözítője.” Természetesen, nem akarjuk kikerülni az embereknek mondott köszönetét sem. Nem csupán két igehirdetőnknek, hanem a vendéglátóknak is tartozunk ezzel. Keveházi László és felesége ugyanúgy, mint Bárdossy Tibor és felesége hatalmas munkával szervezték meg a helyi vendéglátást Pilisen és Irsán. Lelkészek, az ország minden pontján segítették gyülekezeteiket, hogy eljuthassanak az evangélizációra. A pilisi és irsai gyülekezet tagjai mindent megtettek értünk. Valami elindult. December 3-án regionális konferencián találkozunk ismét. Keressük egymást! Ne hagyjuk kialudni ezt a friss lángot. Sőt, feladatunk az, hogy mi, akik ismét visszatérhettünk az alapokhoz, elmondjuk a „városban” és a „templomban” is azt, hogy ő elítéli a bűnt, de életét adja értünk, bűnösökért. Szóval: december 3-án újra... Balicza Iván Koczor Tamás
