Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-10-02 / 40. szám

1 Evangélikus Elei 1994. október 2 * . • , ■; 'I ,■ * 1 . «. A hatvani gyülekezet ünnepe „A delta a forrásra gondol’* - ez a Reményik-vers jutott az eszem­be* amikor Hatvanban megálltunk az evangélikus templom előtt, s le­lepleztük Sztehlo Gábor emléktáb­láját. Á deltában sok víz folyik sgybe, mire széles folyamként elömlik a tengerben. De amikor a' delta az eredetre gondol, az indu­lásra, a gyöngyvizű hegyi patakra, amit cseppjeiben mindvégig magá­ban hordoz, megremeg a szíve. Sztehlo Gábor széles életfolyh- mára emlékezve, fnegálltunk a for­rásnál, az eredetnél, ennek a rend­kívül bővizű életútnak első állomá­sánál,! szolgálati helyeinek elsőjé­nél, a hatvani templomnál, ame­lyet ő épített. Mögötte volt már a gyülekezet megszervezése, tátadta híveinek a templomát. A temp­lomszentelő istentisztelet egyben az ő bűcsúzása is volt: püspöke áthelyezte Nagytarcsára, s ezpl megindult életszolgálatának egyre szélesedő folyamá. , Valóban megremegett a szívünk erre az életfolyamra emlékezve a forrásnál állva. Művészi terrakotta emléktáblát lepleztünk le a temp­lom falán. Sztehlo Gábor arcát mintázta meg a templomtorony mellett. A felirat szívbe markoló: „Isteni szeretettel tanított, szerve­zett és mentett!” Á város önkor­mányzata adományozta a temp-. lpmnak a művészi alkotást, Ortu- tay Zsuzsa müvét. Készítője kár­pátaljai, beregszászi művész, Hat- Vvan testvérvárosából. Ketten vet­tük le a leplet a tábláról, s ismer­kedtünk meg. Annak az Ortutay Jenő ungvári görög-katolikus es­peresnek a közvetlen lepzármazott- ja, aki nekem ott fenn a hegyek alján nagyon szeretett, atyai 'bará­tom volt, s aki a Giulagban pusz­tult el. Szivet remegtelő volt a vá­radat? találkozás! De a gyülekezettel is váratlan volt. Azzal a gyülekezettel! Hatvan esztendő távlatában tucatnyi hívő­vel foghattam kezet, akik így mu-. tatkoztak be: engem Sztehlo Gábor itt keresztelt«., mi voltunk első pár, akiket Sztehlo Gábor ebben a templomban esketett... engem itt ő konfirmált... mi még jól emlék­szünk Gáborra, amikör Túróczy püspököt és a finn Pesonen taná­csost közéibe hozta! S a többiek: én Felsőszeliből jöttem ide... én szar­vasi vagyok... fiú csabaiak... mi meg dunántúliak. Erdélyből is volt vendég: a Csíkszeredái unitárius lel­készék. Eredetileg vasutasok voltak a gyülekezet alapítói/ Közöttük töb­ben is.a Felvidékről települtek át. Későbbi papjaik Jávor Pál (sok évig), Terei Endre, Scholz László voltak. Tizenhárom éve dr. Barcza Béla a lelkészük, aki feleségével és a’gyülekezet asszonyaival remek hangulatú együttlétet szervezett az ünnepség után. Barcza Béla tartotta az ünnepsé­gen az emlékező igehirdetést is. Utána elmondtam Sztehlo Gábor további életútját* majd dr. Füzéki Bálint, egykori mentett „Sztehlo- gyerek” mondott meleg emlékezést arról, ki volt neki „Gábor bácsi”. Fiatalok adtak elő színes összeállí­tást Sztehlo naplója alapján, s‘a zeneiskola növendékei Mozart fu­vola-trióját játszották. 1 Az emléktáblánál Szinyei Ala­dár polgármester a város nevében köszöntötte az ünneplő , gyüleke­zetét s méltatta Sztehlo szeretet- munkáját-. Pálos Frigyes Hatvan- belvárosi prépost igen meleg sza­vakkal értékelte az ökumenici- tást. Sztehlo Gábor nevét ma két nem egyházi intézmény viseli (Gicen és Salgótarjánban), utcát ,neveztek el róla Nagytarcsán, és ez a hatodik emléktáblá az országban, amely alakját őrzi. Koren Emil Csendeshét Sámsonházán Az idei nyár számomra iegjeleö- ősebb hete a sámsonházi csendes­lét volt. A július 17-től 23-ig tartó letet töltötte Sámsonházán a nyír- zölösi gyülekezet ifjúsága (34 fő) 'alamint hét felnőtt tagja. Nagyon sok mindent lehetne nesélni a csodálatos kiránduld-. okról, a gyönyörű tájról és a fi- 10m ebédekről, de most arról szá­notok be, amiket lélekben élhet­em át. Nem biztos, hogy úgy át udom adni ezeket a dolgokat, ihogy rám hatottak, de szeretném. Először is el kell, hogy mond­ám, kicsit félve mentem el erre a létre. Nem tudtam, hogy mi vár ám, és hogy milyen is egy csendes­lét, hisz életemben ez volt az első. De ebben a szeretetteljes, légkör­ien, közösségben a szorongás ha- nar elmúlt. Még a hét elején mijn- lenki kapott egy igét, az enyém ez mit: ,Szeresd az Urat a te Istenedét tel­es szivedből, teljes telkedből és tel­es elmédből. Ez az első és nagy mrancsolat.” (Mt 22, 27-28.) A hét múlásával egyre inkább rá. lellett jönnöm, nem lehet véletlen, íogy nekem ez az ige jutott. Az Úr izólt hozzám igéje áltál és ez ráéb- esztett arra, hogy életemben min­iig minden fontosabb volt, mint Isten. Mindig is úgy éreztem, hogy va- ami hiányzik az életemből. Kérés­iem olyan dolgokat,1 amelyek boU ioggá tehetnek. Ez nem igazán si- lerült. Mindig volt egy űr, amit semmivel sem lehetett betölteni, igyekeztem minél több ismeretsé­get kötni, volt kedvenc együttes sem, amit rajongva szerettem, de :zek csak .rövidtávú örömöket nyújtottak, nem tartós boldogsá­got. Az utolsóelőtti napon, a tábor­tűznél - a nyírszölösi fiatalok által - előadott történet döbbentett rá, liógy a világi élet hiábavalóságai­nak hódoltam eddig, önmagam voltam a legfontosabb magamnak, és az a törekvés, hogy én éreZzem mindig jól magam. Rá kellett jön­nöm, hogy értelmet csak az adhat az életemnek, ha elszakadok a föl­di élet hfVságaitól. Ha átadjuk az életünket Istennek* Ő mindig ve­lünk lesz és minden bajban segít. Hagynunk kell, hogy Isten irányít­sa életünket. Ha az ő igéje szerint élünk, elérhetjük, hogy minden rie­I1 ~ . hézség ellenére boldogok leszünk. Hisz Is^ten szeret minket. Amikor mindezt megértettem, akkor félelem fogott el, hogy nem vagyok méltó erre a nagy szeretet- re, hisz sokszor vétkeztem már és bűnös vagyok. Hogy/ mehetek én így Istenhez? Erre azt a választ kaptam, hogy „)ne akkor menj az orvoshoz, amikot már meggyó­gyultál”. Hagynunk kell, hogy Is- teji formálja életünket, O szabadít­son 'még bűneinktől, mert nem válthatjuk meg saját magunkat. Lehet, hogy, az itt leírtakat nem mindenki érti úgy, ahogy azokat én átéltem. De én való­ságként élhettem meg Isten sze­reltét és érzem, hogy az életem megyáltozott. A legcsodálato­sabb ígéretet az Atyámtól kap­tam: „nem küldök el senkit, aki hozzám jön." Sajnos, az igét nem tudom - szó szerint, de a benne rejlő csodás ígérethez most már teljes szívvel ragaszkodom. Hrivnyák Andrea Nyíregyháza-Sóstóhegy Egy nyilatkozat visszhangja Néhány hete egy nyilatkozat hangzott el az SZD§Z vezető okta­táspolitikusának ajkáról, mely eléggé felkavarta az egyházi isko­lák körül az ámúgy sem csendes vizeket. Többen kérdezték meg, hogy egyházunk mit to ;z vagy tett az elhangzott nyilatkc lattal kap­csolatban? ‘ Nem . maradhatunk csendben, amikor iskoláink jövő­jét kérdőjelezheti meg egy esetleges megváltoztatása az úgynevezett „közoktatási megállapodásnak”. /Múlt számunkban közöltük Hür- máti Béla püspök egyházunk nevé­ben adott nyilatkozatát. A Magyar Hírlap szeptember 8-iki számában Szebik Imre püspök nyilatkozott az újságírónak az egyházak állami támogatásáról és a szerződések fe­lülvizsgálásáról, kiemelve, hogy a szükséges‘ anyagi fedezetet vala­mennyi iskola támogatásához visz- szatarthatták az önkormányzati adórészből. Nem kötelezték őket, de „az összeg valójában a pénztá­raikban van.” Frenkl Robert orszá­gos felügyelő pedig a Népszabad-: ság szeptember 19-iki számában írt hosszabb cikket arról, hogy az egy­ház azért igenelte a megállapodá­sokat, mert „azok segítik társadal­milag hasznos működését addig, amíg egyfelől rendeződik állam és egyház teljes pénzügyi kapcsolat- rendszere.” Az egyházi iskolákba is a település gyermekei járnak. A törvépy nem egyházbarát, egy­házcentrikus, hanem gyermekba­rát, gyermekcentrikus. Minden a gyermekekért van! Ne legyenek hátrányos helyzetben. T. Balikó Zoltán kitüntetése A Honvédség kötelékében, mint tábori főlelkész szolgált a második világháború idején Balikó Zoltán ny. pécsi lelkész. 1944-45-ben a kőszegi Hunyadi Mátyás Honvéd Középiskolai Nevelőintézethez osztották be, mint lelkész-tanárt. Az intézetet'. 1945 januárjában mintegy 100 növendékével Néihet- országba telepítették ki, 10-14 éves fiúk kerültek egyik napról a másikra vagonokba, hogy végig bolyongjanak Németországon és mivel lassan leszakadtak, a szerel­vényről más tanárok és vezetők, Balikó Zoltán egyedül maradt a hadapródiskolásokk^l (cőgerek- kql). Végig velük maradt' és 1946 áprilisában hazaérkezett velük. A honvédelmi miniszter a „Hon­védelemért” érdemkereszt I. osztá­lyával tüntette ki Balikó Zoltán főlelkészt, aki hazaérkezésükkor minden tanítványával el tudott számolni a szülőknek. Tizenhat hónapon át fegyelemben, egészség­ben megőrizte'őket, hitre és er­kölcsre nevelte „fiait”, és tanította is őket nyelvekre. Közel ötven éven át .csak titokban találkozhat­tak, most végre együtt lehettek, és kitüntetése alkalmából köszöntöt­ték tanárukat, lelkészüket, „apju­kat”, aki szüleik helyett a serdülés éveiben gondjukat viselte. Örülünk Balikó Zoltán kitünte­tésének és áldást kívánunk életére! T. Hálaadó istentisztelet az Evangélikus Óvoda felújítása alkalmából lés és a helyi önkormányzat is je­Bensőséges, csendes ünnepségre gyülekeztek kicsik és nagyok, hely­beliek és vendégek szeptember 4-én délelőtt 10 órakor a soltvad- kerti evangélikus templomban: a négy évvel ezelőtt indult óvoda ki­bővítését, felújítását, teljes átalakí­tását ünnepelhettük. , 199Ó-ben kezdett el működni ez a gyülekezeti óvoda - egyrészt a rendszerváltás teremtette törvé­nyes lehetőségek, másrészt a solt- vadkerti evangélikus gyülekezet lelkésze és vezetősége kezdeménye­zőkészségének köszönhetően. A létesítmény anyági és személyi feltételei két csoport fogadásához nyújtottak optimális feltételeket. Első perctől kezdve élt azonban a szülők, nagyszülők körében az a teljesen jogos igény, mely szerint három csoportosra kell bővíteni az óvodát azért, hogy a kisgyerekek három évesen itt kezdhessék el óvodai életüket; ugyanazon épüle­ten belül, ugyanabban a szellem­ben, egyazon óvónő kezei alatt ne­velkedjenek, készüljenek az iskolai évekre. Ez a szülői igény egyetér­tésre talált Káposzta Lajos esperes és a presbitérium véleményével, ugyanakkor komoly problémákat is fölvetett. A gondolat azonban megszületett és innen már nem ve­zetett út visszafelé, csak előre. Az óvónők hihetetlen pontosságú ter­vet készítettek az épület minél ész­szerűbb hasznosítása céljából. Legfőbb szempontnak azt tartot­ták, hogy a helyszűke miatt a gyere­kek ne kerüljenek hátrányos hely­zetbe, az ő számukra minden igényt kielégítő, jól funkcionáló, kényel­mes mozgásteret kell biztosítani. A tervezetet végül a gyülekezet vezetősége elfogadta, a munkák megkezdéséhez hozzájárulását ad­ta. Ettől kezdve felgyorsultak az események és a nyári szünet min­den napját munkanapként kihasz­nálva, a tanév kezdetére új cso­portszobával, foglalkoztatóval, zárt folyosóval bővülve, teljes fes­téssel és új bútorzattal, játékokkal készen állt az óvoda immár a há­rom csoport fogadására. Ezt ünnepelték a hálaadó isten- tiszteletin, ahol a szószéki szolgá­latot dr. Harmati Béla, a Magyar- országi Evangélikus Egyház püs­pök-elnöke végezte. Köszöntő sza­vaiból megtudhattuk, hogy az egy­házi iskolák újraindítása nem könnyű feladat. Az országban je­lenleg 8 evangélikus gimnázium működik; jó érzés tudnunk, hogy a megyében egyedüliként a mi óvo­dánk is azon oktatási intézmények közé tartozik, amely az evangéli­kus egyház kezelésében van. Ter­mészetesen, szükségünk van külső támogatásra is, így az országos egyház mellett a Megyei Közgyű­lentos segítséget nyújtott. A Megyei Közgyűlés részéről Kőtörő Miklós és dr. Balogh László, az önkormányzat részéről Berkecz László köszöntő és gratu­láló szavait hallottuk. Én, szülőként és egyháztagként vettem részt ezen az istentiszteleten. A templompadban ülve, az jutott eszembe, hogy boldog és szerencsés ember vagyok, amiért családommal idetartozom, mert ez az a hely, ahol a tervek pontos időre valóra válnak, s ebben a közösségben a gyermekál­mok beteljesülnek. Hiszen másnap - hétfőn - reggel kis megületődött- séggel, de annál nagyobb tulajdono­si érzéssel vették birtokba a kicsik az új óvodát: „számukra így a fon­tos: ez az övék!” Köszönet érte esperesünknek, óvónőknek és dajkáknak, az evan­gélikus gyülekezet vezetőségének és valamennyi segítő szülőnek. Schiszler Péterné szülő JUBÁL-Fesztivál Gödöllőn 1994. SZEPTEMBER 3-4. GÖDÖLLŐ '94 KERESZTYÉN KÖNNYŰZENEI , FESZTIVÁL Immár harmadik alkalommal rendezték meg szeptember 3-án és 4-én, Gödöllőn a JUBAL feszti­vált, a keresztyén könnyűzenét ját­szó ének- és zenekarok találkozó­ját. Ez a hajdani ősagárdi ŐSÖK fesztivál folytatása, Győri János Sámuel pesterzsébeti és Blázy Ár­pád gödöllői lelkészek szervezésé­ben. A fesztivált támogatta: a Gö­döllői Polgármesteri Hivatal, a gö­döllői Művelődési Központ, a Gö­döllőért Alapítvány és Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Ta­nácsa. A lebonyolítás technikai fel­tételeit a Zákeus Média Centrum biztosította. A fesztivál teljes anyagát videóra rögzítették, így az minden éreklődő számára a Zá­keus Média Centrumban kikölcsö­nözhető, ill. megvásárolható. A program szeptember 3-án, szombat délelőtt szabadtéri hívo- gatóval kezdődött. Az utcai hívo- gatón szolgált a Hermons együt­tes, a Melita pantomim csoport, a Tandem zenekar és Csonka József. A járókelők nagy érdeklődéssel hallgatták a fiatalok zenéjét és bi­zonyságtételét. Örömmel fogadták a meghívást, mely a délutáni kon­certre szólt. Délután 4 órakor a megnyitó után kezdetét vette a koncertsorozat, felléptek a Tan­dem, Christianus, Jázen, Waft együttesek és Csonka József. A ze­nekarok fellépése között a Melita pantomim csoport tanulságos tör­téneteket jelenített meg. Ezt köve­tően került sor Győri János Sámu­el Pünkösdi Oratóriumának elő­adására a Hermons együttes szol­gálatával. Vasárnap délelőtt 10 órakor, párhuzamosan a gödöllői evangélikus templomban a már említett pantomim csoport, a pest- erzsébeti evangélikus templomban pedig a Christianus együttes szol­gált az istentiszteleten. Vasárnap délután 3 órakor újra felcsendült a zene a gödöllői Mű­velődési Központ színháztermé­ben. A megtelt színházterem hall­gatósága a 4. Dimenzió, az Előre­tolt Helyőrség, a Gyertyaláng, A Reménység foglyai, Sin ka Gá­bor, Csonka József, Menczel Pé­ter, Óvári Péter és Melita panto­mim csoport szolgálatát láthatta és hallhatta. Az esti áhitatot Kerekes Ernő tartotta, majd a főszervező - Győri János Sámuel - imádságá­val és búcsú szavaival ért véget a JUBÁL ’94 fesztivál. Jóllehet az ország különböző tá­jairól, különböző stílusú zenével és különböző hangszerekkel érkeztek a zenekarok, mégis egyek voltak abban, hogy Istent dicsőítették. A zenekarok számára a JUBÁL- fesztivál nem az egyetlen lehetőség a szolgálatra - hiszen a fellépők mindegyike a maga gyülekezeté­ben is végez szolgálatot - ám nagy­szerű lehetőség más zenekarok megismerésére, az egymástól való tanulásra, s egymás hite által való épülésre. Az ország sok pontjáról ide sereglett hallgatóság minden egyes tagja, korosztálytól függetle­nül megtalálhatta a számára meg­felelő stílusban - a gyermekénektől a kemény rockzenéig - megszólaló dicsőítést és örömhírt. Reméljük, hogy a következő év szeptember első hétvégéién újra találkozha­tunk a JUBAL-fesztiválon. Osgyán László egyetemi hallgató Orgonakoncert külföldön Thiering Etelka tanárnő, a fóti Kán­torképző Intézet jól ismert oktatója a Bréma közelében lévő Lemwerder- Altenesch gyülekezet meghívására or­gonakoncertet adott. Műsorán Szőnyi Erzsébet, Kodály Zoltán, Gárdonyi Zoltán, Sulyok Imre, Kapi-Králik Je­nő, Koloss István és Hidas Frigyes mű­vei szerepeltek. Az augusztus 7-én tar­tott koncert a 200 éves Altnesch-i orgo­na jubileumi hangversenysorozatának első; alkalma volt. Játékáról a kritika komoly elismeréssel szólt. Sikeréhez gratulálunk. A SAJTÓOSZTÁLY ÜJ CÍME: 1085 Budapest, Üllői út 24. fsz. Kérjük levelezőinktől, hogy októbertől a régi címet ne használják, sem a Puskin utcai, sem a postafiókos címet. Telefonunk: 133-6438 és 134-3567 A könyvesboltunk de. 9 órától du. 4 óráig (pénteken 2 óráig) tart nyitva. AZ EVANGÉLIKUS HITTUDOMÁNYI EGYETEM ÉS A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ IFJÚSÁGI BIZOTTSÁGA .ifjúsági vezetőképző tanfolyamot indít a Teológián 1994. szeptember közepétől. A tanfolyam két féléven át kéthetente egyszer, alkalmanként 16-20 óráig tart. A tanfolyam tervezett tematikája: # Az ifjúsági munka felépítése - 4 óra 0 Ifjúsági mozgalmak, szervezetek ma - 1 óra 0 Sport, kirándulásszervezés, elsősegély - 4 óra 0 Ének, énektanulás - 2 óra 0 Játék, játéktanítás - 2 óra 0 Programkoncepció - 4 óra 0 Az igehirdetés formái, módszerei - 4 óra 0 Segédeszköz-használat -1 óra 0 Pénzügyek - 2 óra 0 Reklám - 2 óra 0 Munkatársak - 2 ra 0 Bibliamunka - 4 óra 0 Kézművesség 4 óra 0 Kapcsolattartás - 2 óra 0 Programtervezés - 4 óra 0 Személyes hitélet - 2 óra 0 A misszió elvi és gyakorlati kérdései - 4 óra 0 Táborszervezés - 2 óra Részvételi díj 1500,— Ft, mely összeget a Teológia a hallgatói részére csökkenteni kíván. A tanfolyamot elsősorban a teológia hallga­tói, illetve a bejárni képes lelkészek és nem lelkészek részére szervez­zük. Érdeklődni lehet Marton Tamásnál 1085 Bp. Üllői út 24.134 45 91.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents