Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-01-30 / 5. szám
Evangélikus Elet 59. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 1994. JANUÁR 30. HETVENED VASÁRNAP ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP ÁRA: 18 Ft A közös családi ima nagy erőforrás, amelyhez később, de sokszor visszatérünk. Később talán nagy-nagy eltévelyedéstől őrzi meg a felnőtt embert Rathgeber A TARTALOMBÓL KÉTSZÁZ ÉVES BAK0NYSZ0M BATH ELY TEMPLOMA KÖVETELEK TŐLED, MERT TISZTELLEK HÁZASSÁG? - NEM REMÉNYTELEN ÜGY! A megállapodás aláírása Az erkölpsi védőhálóról Ismerős a szociális védőháló kifejezése. Ez azt jelenti, hogy az állam és a társadalmi szervek a rászorultak, szegények, nagycsaládosok, nyugdíjasok, betegek, fogyatékosok számára segítséget nyújtanak. Olyan intézményrendszerek, támogatási formák kiépítéséről van szó, amelyek segítik e rétegek életét és állami-társadalmi feladatként feszítik ki ezt a védőhálót a rászorultak számára. Van erkölcsi védőháló is! Kevésbé látható és megfogható, mint a szociális védőháló, azonban ahhoz is kapcsolódik, sőt nemcsak a társadalom egyes rétegeit, hanem az egész társadalmat át akarja fogni. Az alapvető emberi értékek megfogalmazhatóak, de sokszor inkább csak az érzések és az ízlés, a magatartási íratlan formák területén találkozunk vele. A nevelés és oktatás egyik legfőbb feladata, hogy kifeszítse ezt a hálót az egyes ember, a kisebb és nagyobb közösségek fölé. Humánum és tolerancia, az élet és a környezetünk, mint természet védelme, a közjó keresése, a szabadság és felelősség feszültségében történő eligazodás mind-mind idetartoznak. Egy-egy ország élete nem képzelhető el békésnek, fejlődésképesnek, megnyugtatónak enélkül a védőháló nélkül. Európa és hazánk élete történelmében a bibliai ószövetség és újszövetség, a zsidó-keresztyén jézusi etika értékei, követelményrendszere jelentették ezen etikai védőháló láncszemeit. Ökumenikus egyházi-vallási feladat, hogy a második világháború pusztító erői és ideológiái után kerek ötven évvel újra megerősítsük az erkölcsi védőhálót magunk körül. Auschwitz vagy Szarajevó, a mai magyar közéletben föllelhető gyűlölet és hazugság-tenger, a nemzetiségi kérdés Európában - ez mind arra figyelmeztet, hogy van tennivalónk. Körül kell néznünk először is a magunk háza táján! Nem szabad, hogy hamis erkölcsprédikátorként vizet prédikáljunk és bort igyunk. A legutóbbi évek lehetőségei, hogy egyházaink a templomokból kilépve, nagyobb részt vállalhatnak az iskolák indításával az oktatás-nevelés területén vagy a szo- ciális-diakóniai és kulturális életben, reményt ad a jövőre nézve. Nemzeti, ökumenikus összefogás szükséges ebben minden jóakaratú emberrel. Az erkölcsi védőháló kifeszítése csak együtt és egymásért történhet. Dr. Harmati Béla Százesztendős Kari Károly Ritka ember az, aki közvetlen környezetében száz évet élt barátot, munkatársat, elöljárót köszönthet. Ebben lehetett részünk január 5-én, amikor Kari Károlyt köszönthettük. Tisztségét valójában jelölni sem tudjuk, hiszen ahol szükség volt rá,' ott „tisztséget viselt”. Több egyházi testületben volt felügyelő. Leginkább szívügye volt a kelenföldi gyülekezet, a budai egyházmegye, az északi egyházkerület. Ha jól emlékszem, ilyen szinten 1939-ben köszönthettek száz évet élt férfit az egyházban: Torkos László tanárt és költőt. Nézem a megható köszöntésre egybegyűlteket, akik a termet zsúfolásig megtöltötték: családtagok, munkatársak, meghívottak és meg nem hívottak. Engem sem hívtak meg. De lehet el nem jönni annak köszöntésére, akit sohasem lehetett megelőzni a köszöntésben? Legyen az ünnep, évforduló, névnap, amikor ne Károly bácsi jött volna elénk az üdvözlettel? Milyen érzés is hozott minket most össze? Azt hiszem, a visszasugárzó szeretet. Jól jellemezte őt az elsőnek köszöntő Szebik Imre püspök, hogy a szeretet embere ő. De a békességé is, s a szelídségé. Egymás gondolatait folytatták a köszöntők: Nagy Gyula püspök, Missura Tibor esperes, Missura Tiborné az Otthon nevében, majd a kerület polgármestere, aki köszöntőszavai mellett átadta Göncz Árpád köztársasági elnök levelét is. Széles ölelésű volt az üdvözlő szavak áradata. Szebik püspök felesége még azt is kiszámolta, hogy a száz év hány napot jelentett. Nézem az üdvözlőket, s a jelenlévőket is. Munkatársként is mennyire fiatalabb mindenki. Milyen szép, hogy a szeretet melege hatja át még azokat a köszöntőket is, akik csak nyugdíjas korában ismerték meg az ünnepeltet. Munkatársként a leghosszabb ideig hárman voltunk az ünnepelt mellett: Giczi Ferencné a kerületnél, Bencze Imre a kelenföldi gyülekezetnél, s én a budai egyházmegyénél s a budai szeretetotthonnál. Bencze Imre melegen szól arról, hogy az Erdély szülötte Kari Károly a „tündérkertből”, Dicső világából hogyan tudott átplántálódni metropolisunk zárt világába, a sűrű háztömbök levegőtlen rengetegébe, s hogyan tudta hosszú évtizedeken át is megőrizni a régi-régi gyermekkor szeretetét, békességét, szelídségét, és biztonságát szavában, tetteiben, intézkedéseiben és főleg sugárzón tiszta lelkivilágában. Ajándékokkal halmozták körül az ünnepeltet a jelenlévők, pedig valójában ő maga az ajándék mindnyájunk számára, akik élete folyásának részesei és tanúi lehetünk. Köszönjük, Károly bácsi! Korén Énül LEVÉL A LEPRÁSOK VILÁGNAPJÁN Szeretett Testvéreink az Úrban! Húsz éve már, hogy hazánk is bekapcsolódott a leprások segítésére alakult nemzetközi szervezet munkájába. Az önkéntesekből álló kis csoport mustármagja azóta nagy fává fejlődött, és ma 16 ország 30 kórházába küldünk segítséget Oroszországtól Afrikáig. Éár a nem régen felfedezett gyógyszerek hatására lényegesen csökkent a gyógyításra fordított idő egy-egy betegnél, az időben feltárt betegség esetén elkerülhető a torzulás és fekélyesedés, mégis sok feladat vár még a Lepramisszióra. Segítségünkre továbbra is szükség van, a betegek várják könyörületességünk megnyilvánulását, hiszen a lepra főként szegény, leromlott egészségű emberek között terjed. Gyógyításuk költségeit a legritkább esetben tudják fedezni. A Nemzetközi Lepramisszió elnöke, dr. Paul Brand felhívja a figyelmet arra, hogy ne becsüljük le a leprabacilust, és ne kiáltsunk győzelmet túl korán. Nemcsak egy bacilus ellen harcolunk, hanem azért is, hogy az emberek visszanyerjék méltóságukat. Még ha el is tudnánk pusztítani minden kórokozót, akkor is sokat kell tennünk a testi fogyatékosságok javításáért, és segítenünk a meggyógyult betegek visszaillesztését a társadalomba. „Mindannyian nagyon örülünk a tudományos munka fejlődésének, de vigyázzunk arra, hogy ne fogyjon ki a leprában szenvedők részére nyújtandó szeretet a szívünkből.” Ennek a szeretetnek szítására szolgál a Leprások Világnapjának megtartása is. Január utolsó vasárnapján - idén január 30. - a leprások iránt felelősséget érzők imádsága száll az ég felé a betegek, a körülöttük dolgozók és a belföldi önkéntes munkásokért. Az imádkozás alkalmát minden gyülekezetben meg lehet tartani, az istentiszteleteken imádságukba foglalhatják a lepramisszió munkáját. Adományaikkal pedig kérjük támogassák a magyarországi munkát. Felhívjuk a figyelmet, hogy Budapesten a Józsefvárosi evangélikus templomban lesz idén az ökumenikus istentisztelet Lelkigondozás a katonák között Történelmi fordulat napjának nevezte 1994. január 12-ikét Für Lajos honvédelmi miniszter, és demokráciánk kiteljesedésének a honvédség keretei között. Ezen a napon a református, evangélikus egyház és a zsidó felekezet vezetői a Honvédelmi Minisztériumban aláírták azt a megállapodást, mely szerint a katonai lelkészi szolgálat négy évtizedes szünetelés után újraszerveződik a Magyar Honvédségnél. Egy nappal előbb az államközi szerződésben rögzítették ugyanezt a megállapodást a katolikus egyházzal, melyet a Vatikán nagykövete, Angelo Acerbi bíboros irt alá. Az ünnepélyes aláíráson egyházunk részéről részt vett dr. Harmati Béla püspök-elnök, dr. Frenkl Róbert országos felügyelő és Szebik Imre püspök. Ott volt az előkészítő munkában összekötőként munkálkodó Szalay Tamás püspöki titkár is. A református egyháztól dr. Hegedűs Lóránt püspök és dr. Bodnár Ákos főgondnok, a zsidó felekezet részéről Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgató és Feldmájer Pál elnök voltak az aláírók. A Magyar Kormány nevében valameny- nyi egyházzal kötött megállapodást Für Lajos honvédelmi miniszter írta alá. Az aláírást követő sajtótájékoztatón Für Lajos miniszter megelégedéssel nyugtázta, hogy idáig eljutott e kérdés rendezése. Már a XVI. századtól voltak a különböző korokban tábori lelkészek a hadseregben. Hivatalosan nem szűnt meg, 1949-ben elsorvasztották, majd 1951-től nyugdíjazták az állományt és helyüket nem töltötték be. Az ötvenes évektől kezdve a katonák nem vihettek be magukkal Bibliát, nem járhattak templomba és politikai tisztek gondoskodtak ideológiai nevelésükről. A most kötött megállapodás megfelel az alkotmány 60. §-ának, mely a lelkiismereti és vallásszabadságot alapvető emberi jogként biztosítja. Szükség volt a honvédelmi törvény módosítására is, mely már engedélyezte az egyéni vallásgyakorlást, de a közösségit még nem. Az elmúlt nyáron kétharmados törvényben megszavazták az utóbbit is, így megnyílt az út a megállapodások megkötésére, és a nyár folyamán ennek alapján megindulhat a szolgálat a honvédség keretein belül. Az előkészítő munkálatokat 1992 januárjában kezdték meg Raffay Ernő politikai államtitkár vezetésével, és most - két év után - tető alá hozták a megegyezéseket Szendrei László politikai államtitkár irányításával. A szervezeti felépítés szerint püspökségek lesznek, ill. rabbiság a minisztériumban. Egyházunk a reformátusokkal közösen protestáns püspökséget hoz létre, melyben a püspök és helyettese felváltva lesz a két egyháztól. Ezenkívül a katonai körzeteknél lesznek esperesek. A helyőrségek gondozását egyelőre a helyi lelkészek fogják ellátni. A katonai lelkészek feladata lesz istentiszteletek, bibliaórák, imaórák tartása a katonák között. Egyéni és közösségi lelkigondozás nem csupán a kaszárnyákban a sorállományúak között, de a hivatásosok között is. Cél az erkölcsiség és a bajtársiasság erősítése ezekben a közösségekben. A személyes lelkigondozás bizonyára erősíteni fogja a bizalmi légkört is. Az ebben a munkában elfoglalt lelkészek számára rövid átképzési kurzusok lesznek, és ez év nyarán megindulhat a szolgálat munkája. Az aláírás után az egyházak vezetői is nyilatkoztak. A pápai nun- cius azt emelte ki, hogy ajtó nyílt a honvédségben a nevelés számára, hogy a lehető legnagyobb szabadság valósuljon meg. Hegedűs Lóránt püspök a közös protestáns megvalósulásról szólt, és örömét fejezte ki, hogy lelki terhek kiváltását végezheti ez a szolgálat. Harmati Béla püspök szerint a megállapodás megkötése nem politikai kérdés volt számunkra, hanem missziói kérdés. Szolgálunk azoknak, akik ezt kérik, akik az élet és halál mezsgyéjén állnak. Emellett szükség van a szociális védőháló mellett egy erkölcsi-etikai védőháló kifeszítésére is. Ebben szeretnénk munkálkodni, hogy kapaszkodót nyújtsunk a katonáknak is. Arról is szólt, hogy természetesen segítséget nyújtunk a többi - nem történelmi - egyházak tagjainak is, ha kérik, és összeköttetést teremtünk közösségeikkel. A jövendő lelkészek működésük belső meghatározását az egyháztól kapják, kinevezésüket a minisztérium adja. Ez azt jelenti, hogy kettős függőségben dolgoznak. Tanítás dolgában egyházi joghatóság alá tartoznak, egyébként a katonai kötelmek vonatkozásában a katonai fegyelem alá. A nyáron kb. 30 személlyel kezdik meg a szolgálatot, távlatban 60-70 főre emelkedik majd a létszám. A működés költségeit a honvédelmi tárca biztosítja. A most megkötött megállapodás alapján további együttműködési szerződések kidolgozása várható, részben a két protestáns egyház között, részben a minisztérium illetékeseivel. Az egyház szempontjait mindig figyelembe veszik a szabályozásoknál. Tóth-Szőllős Mihály Erősítsd meg Jézusunk... Néhány egyszerű szóval hívott lelkészavatására Szolga Tőkés Sándor végzett teológus december 12-re a budavári templomba. Annál többet mondott a meghívó felső sarkába nyomtatott idézet: „Semmit se tegyetek ahhoz az igéhez, amelyet én parancsolok nektek, se el ne vegyetek abból!” (5Móz 4,2). Szigorú vezérige a kezdődő lelkészi szolgálatra! Külsőségeiben szerény méretű ünnep, az oltártérben álló püspökön, professzoron és a templom papján kívül mindössze három Luther-kabátos lelkész és egy pa- lástos református kolléga. Néhány családtag s a megszokottnál kisebb gyülekezet... Szebik Imre püspök igehirdetési textusa azonban kitágította a templom falait: „Menjetek el..., tegyetek tanítvánnyá minden népet...!” (Mt 28,16-20). A püspök bevezetőjében e lelkészszentelés sajátosságairól szólt: Szolga Tőkés Sándor személyében érett, felnőtt, kétgyermekes családjanuár 30-án, vasárnap du. 4 órakor Itt igehirdetéssel Kertész Géza evangélikuslelkész szolgál, énekel a pesterzsébeti református énekkar Takaró Mihály vezényletével, és videofilm mutatja be a kelet-ázsiai munkát. Ünnepélyes keretek között adunk hálát Istennek a szolgálati lehetőségért, a misszió önkéntes munkásaiért. Minden testvérünket szeretettel várjuk. (Cím: VIII. Üllői út 24. II. em., lift van!) A Nemzetközi Lepramisszió igazgatójának üzenetével fejezzük be leveliinket: „Missziónk arra törekszik, hogy szépséget, örömet vigyen a világba több millió embernek, gyermeknek és felnőttnek egyaránt. A fizikai szépséget állítjuk helyre azzal, hogy megakadályozzuk a bénulásokat, elvégezzük a rehabi- táló műtéteket. A lelki szépséget pedig az apa áll az oltár előtt..., olyan valaki, aki súlyos betegségéből felépülve élte át Isten csodálatos gondviselését. .., olyan valaki, aki Erdély zúgó fenyvesei közül érkezett, megtapasztalva az ott élő magyarság nehéz sorsát. Erősítse meg őt s minket mindnyájunkat Jézus kijelentése: „Nékem adatott minden hatalom...!” Nem embereké a hatalom, nem feletteseinké az utolsó szó, nem a politikusoké a végső döntés. Felettünk Jézus az Úr, aki késszé tesz arra, hogy vállaljuk a lelkészi szolgálat gyönyörűséges igáját. A hatalmat gyakorló Jézus küldi el szolgáit: „Menjetek el..., tegyetek tanítvánnyá minden népet!” Prédikáljatok, tanítsatok és kereszteljetek! Ne latolgassátok, alkalmas-e az idő vagy sem! Menjetek, hiszen tiétek az Úr ígérete is: „Veletek vagyok minden napon. ..” Ez a mondat szolgálatunk biztosítéka. Jézus nem hagy minket magunkra, nem fordít hátat üdvösség jó hírének hirdetésével, a Krisztusba vetett hittel állítjuk helyre. Ehhez a munkához több száz munkatársunk van, akik teljesen elkötelezték magukat a leprások közötti munkára. Ez az elkötelezettség bátorságot követel egy olyan korban, amikor az a nagy kísértés, hogy az emberek lerázzák magukról a kötelezettségeket. Elhívásunk miatt szilárdan ellent kell állnunk a kísértéseknek és naponta meg kell erősítenünk elkötelezettségünket az Úr feltétel nélküli szolgálatára." (Trevor Durston) Ezekkel a gondolatokkal köszöntünk minden testvért, eddigi segítségüket megköszönve, kérjük további támogatásukat. Isten áldása kísérje életüket, munkájukat ez új évben is! _ ... Dr. Dobos Károly Bencze Imrene . . ., a Lepramisszio vezetője kudarcaink vagy fáradtságunk esetén sem. Nem tudjuk, mit hoz a holnap, de tudjuk, hogy Urunk megtartja szavát! Az igehirdetés után - az Agenda gyönyörű rendje szerint - sorra hangzanak a Szentírás legjelentősebb igéi az evangélium szolgálatáról. A lelkészjelölt hangosan válaszol a felavató kérdésekre, s mondja az esküt: „... esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, egy igaz Isten, hogy evangélikus lelkészi hivatásomnak teljes erőmmel és minden tehetségemmel megfelelni igyekezem...” A gyülekezet egybeforrva hívja segítségül Isten Szentleikét, majd a felavató imádság és püspöki kézrátétel után megrendülve énekeljük a confir- mát: „Erősítsd meg, Istenünk..., erősítsd meg Jézusunk..., erősítsd meg Szentlélek Isten, amit cselekedtél értünk...!” Az úrvacsoraosztásban már a felavatott lelkész is segít. Szükség is van a nagyobb szolgáló létszámra, a gyülekezetnek szinte minden tagja él az Úr testével és vérével. S tulajdonképpen ekkor derül ki, hogy a lelkészszentelő istentiszteleten itt van az ősagárdi gyülekezet számos tagja, akik között még karácsony előtt kezdte meg segédlel- készi szolgálatát Szolga Tőkés Sándor. Ők töltik meg a templomi alkalom után a budavári gyülekezeti termet is, hogy a fehér asztal mellett ismerkedjenek új lelkészükkel és családjával. „Szentháromság, minden áldás tőled jő, Kegyelmeddel új szolgákat hívsz elő, Tőled várunk ma is erőt, ájulást. Kérve kérünk, áldd meg ezt az indulást!” (315,4) Zászkaliczky Pál 1
