Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
Evangélikus Elet 1994. szeptember 11. FIATALOKNAK GYERMEKEKNEK Egyszer kipróbálnám, milyen elszáguldani a zsúfolt lelátó előtt, úgy, hogy minden szem engem követ: Csodálják a kocsimat, a gyorsaságom, a bátorságom. Ott lenne apa, anya, és ott lennél te is. Engem figyelnétek mindannyian. Csak én nem látnálak meg benneteket. Mert a sebességtől a tízezres tömeg egyetlen színes folttá mosódna össze. Egyszer kipróbálnám, de azt hiszem, igazán nem is lenne olyan jó. Mert nem látnám anya arcán a kis gödrőcskét, amikor mosolyog. Nem látnám apa három ősz hajszálát, és azt sem venném észre, hogy ott egy könnycsepp a szemedben. BEPILLANTÁS A PÉLDÁZATOK VILÁGÁBA Nemrég indult sorozatunkban megpróbáljuk Jézus példázatain keresztül megismerni a kor néhány szokását, és az akkoriban használt eszközöket. Bízunk benne, hogy ez az ismeretanyag segít jobban megértenünk a példázatok mondandóját is. Példázat egy ügyetlen földművesről? Egy alkalommal ezt mondta Jézus tanítás közben: „Halljátok! íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy egyik mag az útra esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták. Másik meg a sziklás helyre esett, ahol kevés volt a föld, és hamar felsarjadt, mert nem volt mély a talaj; amikor pedig felkelt a nap, megperzselődött, és mivel nem volt gyökere, kiszáradt. Egy másik a tövisek közé esett, de a tövi.seJc-jnegnőttek, megfojtották, és így nem hozott termést. A többi pedig a jó földbe esett, és termést hozott, mivel kikelt és felnőtt, és meghozta harmincszorosát, hatvanszorosát, sőt százszorosát is.” (Mk 4,3-8) Az európai viszonyok ismeretében az emberben felvetődik a kérdés: Hogy lehet az, hogy ez a magvető a magok háromnegyed részét eltékozolta vetés közben, és csak egynegyed részét sikerült jó földbe vetnie? Hát ennyire ügyetlen lenne? Vagy netán a hanyagság következménye ez a gyenge hatásfok? Ebben az esetben egyikről sincs szó. Ugyanis a Palesztinái parasztok ellentétben az európaiakkal, nem először szántottak, és azután vetettek, hanem pont fordítva. A nyári szárazság idején a mező a birkák legeltetésére szolgált. Ilyenkor az állatok és az arra járó emberek letaposták a talajt, melyen ebben az évszakban csak kórók teremtek. Az esős időszak beköszöntével a magvető először az enyhén ázott földre kiszórta a magot. Ezután vette az ekét, amellyel mintegy tíz centiméter mélységben fellazította a talajt. Az újabb esőzés bemosta a föld felszínén levő magokat a barázdákba, ahol növekedésnek indulhattak. Viszont a szántás során kiszaggatott kórókat összegyűjtve el lehetett távolítani a szántóföldről. Ezek a képek jelennek meg a magvető példázatában. Az út az a terület, melyet az állatok és az emberek a nyár folyamán keményre tapostak. A sziklás talajt úgy képzelhetjük el, hogy a termőföld egyes sziklás vidékeken egészen vékony. Helyenként már a rövid eke is beleütközhet a talaj alatt levő sziklába. Az is gyakori, hogy a szántáskor nem sikerül az összes kórót eltávolítani, s az eső hatására az újból gyökeret enged. így a példazatbeli magvető éppenhogy nem tékozol, hanem igyekszik a lehető legtöbb termőterületet kihasználni. Mivel előre nem tudhatja, hogy mely maggal mi fog történni, hogy elég mély lesz-e alatta a talaj, vagy kinő-e mellette egy kóró, esetleg felkapja-e egy madár, ezért inkább mindenhová szór. így hirdeti Jézus az evangéliumot. Ilyen „pazarló” módon. Nem azt nézi, hogy a hallgatója farizeus, vagy vámszedő, galileai zsidó, vagy föníciai pogány. A lényeg,_ hogy a mag a lehető legtöbb helyre eljusson, s így a lehető legnagyobb esélye legyen a jó termésnek. FERI BÁCSI JÁTÉKAI A feladat ebben a játékban a mellékelt S x 4-es négyzethálóban egy keresztrejtvényt készíteni. Elárulom a meghatározásokat, de összekeverve. Ha megtalálod rájuk a választ, megkapod a szavakat, amiket el kell helyezned a négyzethálóban a megfelelő helyre. Figyelj arra, hogy a szavakat vízszintes és függőleges irányban is be lehet írni. A rejtvényben öt fekete kocka is elhelyezkedik. Hogy hol, erre is neked kell rájönnöd. Beküldendő az elkészített, kitöltött keresztrejtvény. Kérlek benneteket, hogy megfejtéseiteket a lap dátumát követő keddig adjátok postára! íme a meghatározások, természetesen összekeverve:- Jézus tanítványait nevezi ennek, s beszél arról is, hogy baj van, ha megízetlenül.- A silói szentély papja volt Sámuel gyermekkorában.- Szakái, de próféta is lehet ilyen.- Amikor Illés próféta a sareptai özvegynél járt, csodálatos módon az olaj mellett ez sem fogyott ki a fazékból addig, míg az Úr esőt nem adott a földre.- Ószövetségi hősnő, aki annyira hűséges volt anyósához, hogy hajlandó volt követni őt egy számára idegen országba is. Az asszony neve szerepel Dávid, sőt Jézus családfájában is.- Háromszor tagadta meg az Urat, aki mégis kősziklának nevezte.- A keresztyének üldözőjéből vált Jézus apostolává. A gyermekrovat készítői stábjának címe: Cselovszky Ferenc, 7064 Gyönk, Petőfi u. 359. BÁR VAK VOLTAM... Most látok! Uram Istenem! Hogyan önthetném szavakba azt a csodát, mellyel a Szentlélek Isten meglátogatta meszleni táborunkat, a gyermekek szívében bűnbánatot ébresztett, megtérést adott? Hogyan köszönhetnénk meg Neked áldásaidat, hálára hívó kegyelmedet, végtelen szeretetedet? Emberi szavaink olyan keveset tudnak elmondani. Lelked által szólj most az olvasókhoz, érintsd meg szívüket, úgy, ahogyan Meszlenben tetted! Az augusztus eleji ifjúsági csendeshéten hatvannyolc fiatal vett részt Meszlen, Acsád, Nemescsó, valamint Mórichida, Kisbabot gyülekezeteiből. A legkisebb gyermek nyolcéves volt, a legidősebb tizennyolc. Különböző gondolkodású fiatalok; Isten után vágyakozók, vallásosak, kérdezők, kérdés nélküliek, templomot kerülők, hitetlenek, világiak. Az Úrnál semmi sem lehetetlen: vallásost és hitetlent egyaránt megszólít, keres igéjével. A délelőtti előadások témája a vakon született ember meggyógyítása volt. Minden tanítás arra figyelmeztette a fiatalokat, hogy ne vakon menjenek haza, hogy téljenek meg, hogy ne meneküljenek Jézus szava, érintése elől. Akarata ellenére senkit sem lehet meggyógyítani. (A vak is engedelmeskedett Jézusnak, elment, megmosakodott a Siloám tavában és már látott, amikor visszatért.) Jézus a mi beleegyezésünket várja, hogy bennünket is meggyógyíthasson. Meszlenben az egész falu hetekkel előbb készült a fiatalok fogadására. A háttérmunkákat a gyülekezet vállalta: az aszszonyok tálaltak, terítettek, mosogattak, süteményt sütöttek, dinnyét hűtöttek. Az egész napos munka után azonban valamennyien éljöttek az esti evangélizációra a templomba, ahol az irgalmas samaritánus története adott számunkra útmutatást. Igehirdetéssel naponként Menyesné Uram Zsuzsanna uraiújfalui, Szabó András mórichidai és Verasztó János nemescsói lelkészek szolgáltak. A hetven lelkes meszleni gyülekezet temploma esténként Istent dicsérő és magasztaló énekszótól volt hangos. Fiatal és idős együtt énekelte: „Jézus, neved oly csodálatos...” A lelkészek mellett öt nem lelkész fiatal segített. Reggelenként együtt imádkoztunk, adtunk hálát az Úrnak és könyörögtünk a Lélek áldásaiért. Valamennyiünk csoportjában arról beszélgettünk, hogy a Szentlélek Isten nyitja meg szemünket, adja vissza látásunkat, ébreszt hi tét. bennünk.. Hor, gyan szabadulhatunk bűneink börtönéből, megköfözöttsé- günkből, hitetlenségünkből? Csak az Úr Jézus kegyelme által. Csütörtökön, egy beszélgetés során Isten ellen elkövetett bűneik megismerése rettegést és félelmet keltett a nagylányok szívében. Jézus nyitotta meg szemüket, gyógyította meg vakságukat, bocsátotta meg bűneiket. Kőszívűk helyébe hússzívet adott, melyben már nem önmaguk vannak első helyen, hanem Uruk és Megváltójuk. Aznap a kisebbek elég nyugtalanok voltak. Nem értették, mi történt a nagyobbakkal. Jézus haláláról és a megtérésről kérdezősködtek. Mi is fogunk majd sírni? Honnan tudom, hogy megtértem? A péntek esti evangélizáción őket is megszólította az Úr. Már nem kérdeztek semmit, bűnnel terhelten roskadtak az Úr elé. Együtt sírtunk a megtérő bűnösökkel, átérezve, hogy a megtérés és a hit mindenestül Isten ajándéka, és hogy milyen bűnös, gyarló emberek vagyunk. Semmit nem tehetünk, ha nem adja meg az Úr. Nagy volt az öröm a mennyben és közöttünk is, mert Isten igéje alatt többen összetörtek. Vigasztalást az evangélium adott, örömöt az Úr Jézus Krisztus, aki elveszett lelkeket keresett meg, és szabadított ki a jelenlegi gonosz világból Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint. ' Szombaton fiúk születtek újjá és indultak el az új élet útján. Csodálatos volt látni ott, a táborban, ahogyan elhagyták azokat a dolgokat, melyek előzőleg fontosak voltak számukra. Az egész tábor élete megváltozott: a gyerekek elkezdtek Bibliát olvasni, az Úrról beszélgetni. Eddig Isten nélkül éltek és békétlenek voltak, most azonban békességre találtak. Esténként az Úr Jézusról tettek bizonyságot, örvendeztek szabadításának. A vasárnapi istentiszteleten egy-egy igével áldották meg a megtérőket, megerősítvén bennük, hogy ami velük történt, nem érzelmi fellángolás és élmény volt csupán, hanem teljes odaadás, odaszánás az Úrnak. 31-en álltak az Úr oltáránál. A gyerekekből igazi gyülekezet vált. összetartoznak ők örökké, örök boldogságban ujjonghatnak, mert hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára. Urunk Jézusunk! Hálás szívvel köszönjük meg Neked, hogy Te bűnhődtél, hogy nekünk békességünk legyen! Köszönjük, hogy sebeid árán gyógyultunk meg, hogy Te hordoztad bűneinket! Köszönjük, hogy bűnbocsátó szeretetedet és irgalmadat ma is átélhetjük, és átélhettük Meszlenben, a csendeshéten is! Könyörülj azokon, akik még nem Veled, nem Benned élnek! A Te hatalmadban van, Urunk, hogy megnyiss szíveket és szemeket, megszólíts Lelkeddel embereket. Áldott légy Urunk élő igédért! Ámen. Bállá Emőke ASSISI FERENC: Naphimnusz- Sík Sándor fordítása — Mindenható felséges és jóságos Úr, Tied a dicséret, dicsőség és imádás És minden áldás, Minden egyedül Téged illet, Fölség, És nem méltó ember, hogy nevedet kimondja. Áldott légy Uram s minden alkotásod, Legfőképpen urunk-bátyánk a nap, Aki a nappalt adja és aki ránk deríti a Te világosságodat! És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes: A Te képed, fölséges. Áldjon, Uram, Téged hold nénénk és minden csillaga az égnek! Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drága szépnek! Áldjon, Uram, Téged szél öcsénk, Levegő, felhő, jó és rút idő, Kik által élteted minden Te alkotásod. Áldjon, Uram, Tégedet víz húgunk, Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta és alázatos! Áldjon, Uram, tflz bátyánk, Vele gyújtasz világot éjszakán. • ■ És szép 6 és erős, hatalmas és vidám. Áldjon, Uram, Téged földanya nénénk, Ki minket hord és enni ad, És mindennemű gyümölcsöt terem, füveket és színes virágokat. Áldjon, Uram, tégedet minden ember, ki szerelmedért másnak megbocsát, És aki tűr gyötrelmet, nyavalyát, Boldogok, akik tűrnek békességei, Mert tőled nyernek majd, Fölséges, koronát. Áldjon, Uram, testvérünk, a testi halál, Akitől élő ember el nem futhat. Akik halálos bűnben halnak meg, jaj azoknak! És boldogok, kik magukat megadták szent akaratodnak, A második halál nem fog fájni azoknak. Dicsérjétek az Urat és áldjátok, És mondjatok hálát Neki, És nagy alázatosan szolgáljátok! „EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN” Kiállítás az I. világháborús időkről - a másik oldalról ~\Jovember végéig tekinthető meg a Széchenyi 1 V Könyvtárban az a Hadtörténeti Múzeummal közösen rendezett, az I. világháborúra emlékeztető kiállítás, mely újszerűségében is figyelemreméltó. A kiállítás alapgondolatát lelkes szervezője, dr. Lugosi József így foglalta össze az előkészületek kezdetén: „...Ezt a háborút mára békévé oldotta az emlékezés. Az első világháborús hősi emlékművek a legeldugottabb falucskában is örök időkön át hirdetik hőseink neveit, emlékét. Húsz viszonylagos békeév eltelte után, újabb, még hosszabb és még rettenetesebb világégés következett. Az első világháború szenvedéseit túlszárnyalta, elhomályosította a második világháború. - Új nemzedékek nőttek fel, s az emberek többnyire már csak hallomásból tudnak valamit arról, ami dédapáikkal, nagyapáikkal, apáikkal a XX. század elején történt." Ez a kiállítás merőben eltér az ezt a témát érintő eddigi kiállításoktól, könyvek, monográfiák mondanivalójától, a nagy háború bemutatásától, a szokványos ezredtörténeti leírásoktól, melyek elsősorban a hadászati eseményeket kutatták, tárgyalták. A Széchenyi Könyvtár mostanában restaurált óriási korabeli fotóanyagából, a Hadtörténeti Múzeum és több intézet kölcsön adott tárgyi (kitüntetések, rendjelek, fegyverek, iratok, mindennapi használati tárgyak, postai levelezőlapok, élelmiszer jegyek, igazolványok stb.) gyűjteményéből a négy év állóháborúban a frontkatona mindennapját, otthontalanságát s a hátország, a család gondokkal teli hétköznapjait mutatja be, a levelet, „pakkot", hazait váró, de mindenképpen szeretetre, békére vágyó embert - az 1914-1918-as éveket a másik oldalról. A csaták pillanatnyi szünetében, ünnepek vá- rásában a fronton, vagy az otthon maradottak életének váltakozó szakaszaiban az „embert" látjuk. A képek rendezett sokaságában, gondolatait, életérzését ismerjük meg akárcsak egy furulya, egy képkeret faragásából, egy levelezőlapra erősített hervadó virágról. A front mögötti katonaélet - a halál közelségében, és a várakozással vagy éppen kétségbeeséssel teli hátország kicsinyeinek, nagyjainak élete a háború mind nagyobb terheinek viselése közepette. És közben - itt és ott - apró örömök, könnyes mosolyok. S a múzsák sem hallgattak: sem a halál árnyékában, se itthon. Ezt idézi a kiállítás befejező része: a zene, az irodalom, a képzőművészet, a színház segített a nehéz időket is kicsit elviselhetőbbé tenni. A hátország és a front legbensőbb érzéseit tolmácsolták képzőművészek, költők, írók, muzsikusok. Ady 1916 szeptemberében irt soraiból vették a rendezők a kiállítás címét, mellyel éppen arra akartak rámutatni, hogyan tudtak egyesek emberek maradni az embertelenségben: Ékes magyarnak soha szebbet Száz menny és pokol sem adhatott: Ember az embertelenségben, Magyar az űzött magyarságban, Újból-élő és makacs halott. A kiállítás első termében látható fényképek a tábori lelkészek szolgálatát is mutatják, akik mindenkor lelki támaszként álltak a harctereken a katonák mellett, segítették az ünnepeket, a karácsonyt, a húsvétot a szeretteiktől távol elviselni. Itt látni a Luther.-kabátba öltöztetett evangélikus tábori lelkészbábut, és a szertartás kegytárgyait. A Hadtörténeti Múzeum idősebb Harmati Béla tábori lelkészi öltözetét, barettjét, Agendáját, a tábori ostyatartó- és kehelykészletét kérte el a kiállításra. Az Országos Evangélikus Múzeum is segítette Bibliával, kereszttel és más egyházi tárgyakkal a kiállítás „tábori lelkészszolgálat" részlegét. A Hadtörténeti Múzeum és a Széchenyi Könyvtár munkatársai, restaurátorok, gyűjtők, rendezők történelmünk egy kevésbé ismert területére irányították a figyelmet ezzel a szomorúan szép, de a valóságos múltat idéző összeállítással. Sebeiken Pálma
