Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-08-28 / 35. szám

A lelkészi szolgálat lényege Július utolsó vasárnapján Mis- olcon - saját gyülekezetében - vatta lelkésszé Schermann Gá- or lelkészjelöltet Szebik Imre, z Északi Egyházkerület püspö- e. Több szempontból is ügye­imre méltó esemény volt. A fel- vatandó ősei a gyülekezetben ktívan szolgáló személyek. l püspök azzal kezdte igehirdeté­st, hogy itt most múlt, jelen és íjvő van együtt. A nagyapa, Raisz ván volt tanítóképző intézeti ta­lár a gyülekezet presbitere volt, igyancsak felesége is. Az édesa- lya, Schermanné, dr. Raisz Klára na a gyülekezet gondnoka. De volt még egy különlegessé- ;e is ez alkalomnak. Az avatást égzők valamennyien miskolci elkészek voltak vagy ma is izok. A Teológiai Akadémia >rofesszora ennél az avatásnál Ir. Fabiny Tibor volt, aki koráb- >an miskolci lelkészként szol­gált. Szebik Imre püspök szintén 'olt miskolci lelkész és az egy- íázmegye esperese. Sárkány Ti- tor pedig ma a gyülekezet lelké­sze és esperese is. Az úrvacsora- isztásban már öt lelkész szol­gált, akik Miskolchoz kötődnek. Riszt vett benne az újonnan fel­avatott lelkész és Sárkányáé Lelkészavatás Miskolcon Horváth Erzsébet, aki szintén a gyülekezet lelkésze. Az avatás így egyben „miskolci belső ügy” is volt. A püspök ApCsel 8. fejezeté­ből Fülöp apostol gázai útiélmé­nyét és szolgálatát választotta alapigéül. Az etiópiai főember (ma talán pénzügyminiszter) Jé­zussal való találkozása és meg- keresztelkedése Fülöp szempont­jából azt a kérdést veti fel, mi a lelkészi szolgálat lényege? Az első dolog, odaszegödni az emberek mellé. Fülöpnek enged­nie kellett Isten kényszerének és odamenni a gázai útra. A lel­késznek oda kell szegődnie gyer­mekek mellé, httgy megismerjék Jézust, fiatalok mellé, akik éle­tük tájékozódási pontját keresik, felnőttek mellé, akik szeretnék, hogy életük boldog legyen. Böl­csőtől a koporsóig kell kísérni az embereket, ne érezzék magukat egyedül. Sugározni Jézus szerete- tének melegét, irgalmának vilá­gosságát. A lelkészi szolgálat karakteré­hez tartozik az, hogy az embereket gazdagítsuk az evangéliummal. Fülöp a tanítói szolgálatot végezte. A szent iratot olvasó főembernek a megfeszített és feltámadott Jé­zusról szólt, aki megváltott min­ket. Szüksége van a modem em­bernek a megváltásra? Csak nyi­tottságra van szükségünk, hogy meghalljuk a másik ember gondo­latát. A harmadik karakter a missziói feladat. Az egyház ebből a külde­tésből él. Nem természetes az, ha fogy az egyház. Az a természetes, ha növekszik. Nem Fülöp mondja ki, hanem a főember kéri a megke- resztelkedést. A kegyelem elvégzi munkáját belülről. Egyetlen prédi­káció vagy látogatás sem hiábava­ló! Az ilyen lelkészi szolgálat ered­ménye lehet az, ami a gázai úton is történt. Örömmel ment tovább a főember, örömmel menjenek to­vább a lelkészi szolgálatot elfoga­dó emberek. A nyári nagy kánikulában is szé­pen megtelt templom örömre indí­tó volt. A közeli Fancsalból egész csoport érkezett, mert ott egy ideig helyettesítette Schermann Gábor a kórházban lévő lelkészt, Péter Je­nőt. Most eljöttek megköszönni szolgálatát. És öröm volt résztven- ni szinte az egész gyülekezettel együtt az úrvacsora ajándékaiban. Ez a gyülekezet szereti az Urával és egymással való közösséget. tszm ... az Ő igazságát adja nekünk Ünnepi istentiszteletre hívogat­tak a felsőpetényi templom ha­rangjai július 30-án. A gyülekezet történetében először fordult elő, hogy végzett teológus kérte szolgá­latra bocsátását a templom oltára előtt. Ez a kis nógrádi falu a szülőhe­lyem, ez a gyülekezet az anyagyü­lekezetem. Ébben a templomban kereszteltek, itt konfirmáltam, s most innen indulok a lelkészi szol­gálatra. Tudom, sokan kísértek imádságos szeretettel mind ez idá­ig. Felelősséggel tartozom nekik is, hiszen általuk lettem, ami vagyok: teológus és verbi minister divini. A nógrádi kegyesség szép hagyo­mányát, őseim hitét szeretném megőrizni és továbbadni, bárhová is rendel szolgálatra az én Uram. Lelkészavatás Felsőpetényben Az igehirdetés szolgálatát Sze­bik Imre püspök végezte Jn 17,11.15.17. alapján. Az útravaló üzenetben arról szólt, hogy ebben a világban kell szolgálnunk, de nem e világ mértéke szerint, hanem Jézus Krisztus igéje szabja meg magatartásunkat. Nem a magunk igazságával küld a szolgálatra, ha­nem az Ő igazságát adja nekünk. Erre a munkára Isten szentel meg, aki ismeri elesettségünket, töré­keny életünket. A szolgálat válla­lásában, végzésében mindig mel­lettünk van Krisztusunk. A püspök mellett ketten álltak még az oltárnál : dr. Cserháti Sán­dor professzor, a kibocsátó akadé­mia, az Alma Mater nevében és Győri János Sámuel pesterzsébeti lelkész, akinek lelkészi szolgálata által az indítást kaptam. Köszö­nöm mindkettőjüknek, hogy részt- vettek örömömben és köszönöm a tőlük kapott szellemi, lelki táplálé­kot, amely lelkésszé formált. Köszönöm az elhangzott szívé­lyes köszöntő szavakat Zólyomi Mátyásnak, a gyülekezet lelkészé­nek, Benyusovics Ervin felügyelő­nek, valamint a szomszédos gyüle­kezetek felügyelőinek: Dobos Vin­ce (Nógrád), Tóth András (Ős- agárd). Hálás szívvel gondolok a Hermons és a helyi gyülekezet énekkarának szolgálatára. S végül köszönetét mondok szü­leimnek és testvéreimnek, akik le­hetővé tették, hogy tanulhassak és Isten szolgálatába állhassak. Hvizsgyalka György Öröm és szeretet! Ilunátli József n\. lelkes/. Varga (íjörgy t peres. dr. Ketiss Vndrás dékán w /abrak Vince gondnok, CAarmati István lelkes/., Vidosa Elek felügyeld Ezt kellett lát­nunk és éreznünk július 16-án Mencshelyen, Gyarmati István lelkész beiktatá­sán. Öröm, hogy az öt gyülekezet­nek (Mencshely, Nagyvázsony, Nemesleányfalu, Szentantalfa, Zánka) van ismét lelkésze, akiben fiatalos erő, munkakedv és szeretet van. Öröm, hogy a lel­kész rövid idő alatt feltalálta magát a Balaton- felvidéki új kör­nyezetében. Öröm az őt elbo­csátó és szerető Orosháza és Rá- kóczitelep gyüle­kezeteknek, hogy volt lelkészüket itt szeretettel fo­gadták. Öröm, hogy az évtizede­ken át hűséggel és buzgalommal szolgáló, most már nyugdíjas lel­kész nem kell, hogy „továbbszol­gáló” legyen. Öröm, hogy a temp­lom annyira zsúfolt volt, hogy nem is fért be mindenki és a technikát is segítségül kellett hívni, hogy a kívül rekedtek is halljanak vala­mit, Öröm, hogy az iktatást végző Varga György esperesen, dr. Reuss András teológiai dékánon és Hor­váth József (előd) ny. lelkészen kí­vül 11-en voltak Luther-köntös- ben és 2 református lelkész is be­kapcsolódott. Öröm volt látni a szépen felújított lelkészlakást, a konferenciacélokra is alkalmas volt kántortanítói lakást. Öröm volt látni a jó állapotban lévő templomot. Öröm volt látni az ör­vendező arcokat. A szeretet jele volt, hogy a hőség ellenére is kitar­tott a gyülekezet. A szeretet jele, ahogy a gyülekezetek asszonyai és leányai messzemenőkig gondos­kodtak a sok vendégről. A szeretet sugárzott az igehirdetésből és a kö­szöntésekből. És mindabban, amit örömként említettünk, benne volt a szeretet és a megbecsülés is. Az igehirdetés szolgálatát dr. Reuss András dékán végezte, hangsúlyozva az Ige szolgálatának szépségét és erejét. Az igehirdetési és iktatási szolgálatot követően az úrvacsora asztalához is nagyon so­kan járultak, bizonyítva ezzel is, hogy Isten bűnbocsátó kegyelme összeköt és megerősít. Az ünnepi istentisztelet után a közgyűlést Egyed László polgár- mester vezette le (presbiteri minő­ségében). Felolvasta püspökeink, esperesek, számos lelkész és gyüle­kezet táviratát, majd a köszönté­sek következtek. A társgyülekeze­tek felügyelői, az egyházmegye fe­lügyelője, a helyi katolikus gyüle­kezet gondnoka, a református lel­készek, a Somogy-Zalai Egyház­megye esperese, a Vasi Egyházme­gye esperese, a Veszprémi Egyház­megye LMK nevében, gyülekeze­tek lelkészei, a társgyülekezetek kántora, az előd Horváth József ny. lelkész és az Egyházmegye es­perese Varga György, valamint Egyed László polgármesteri minő­ségében. Az új hivatalába beiktatott lel­kész meghatódva válaszolt a sok szívből jövő köszöntésre és áldás­kívánásra. Külön kiemelte Isten megtartó és munkába állító ke­gyelmét, elődei áldott magvetését és a gyülekezetek támogató szere- tetét. Kívánjuk a gyülekezeteknek és lelkészüknek, hogy az öröm és a szeretet maradjon meg és tartsa meg őket az evangélium útján. Kiss János AZ EVANGÉLIUMI SZÍNHÁZ a nagy sikerre való tekintettel szeptember 10-én, 17-én, 24-én este 7 órai kezdettel és szeptember 25-én du. 5 órákkor újra előadja TAMÁSI ÁRON A VITÉZ LÉLEK c. színjátékát. Az előadások helyszíne a BM DUNA PALOTA (Budapest, Zrínyi u.) Evangélikus Élet 1994. augusztus 28. Egyházunk anyagi ügyeiről (III.) Láttuk, hogy a gyülekezetek átlagban bevételeiknek csak egy tört részét fordítják arra, hogy más gyülekezeteket segítsenek. Hasonlóképpen igaz az, hogy a gyülekezetek csak nagyon kis mértékben veszik ki részüket az egyházi intézmények fenntartásá­ból. Ebben a cikkben éppen arra szeretnék rámutatni, milyen anyagi források teszik mégis le­hetővé ezek létezését. Amikor a nyolcvanas évek vé­gén újra szó lehetett egyházi is­kolák indításáról, gyülekezeteink és híveink egyénileg nagy lelke­sedéssel ígértek anyagi hozzájá­rulást. Utólag végiggondolva, hálásak lehetünk Istennek, hogy akkor senkinek nem volt tapasz­talata arról, s nem mérte fel, mi­be is kerül egy gimnázium fenn­tartása. Ha akkor reális számve­tést csináltunk volna, el sem mertünk volna indulni. Egyetlen gimnázium éves költségvetése messze meghaladja azt, amit hí­veink első nekibuzdulásukban ígértek. Az, hogy már hat (ha­marosan hét) gimnáziumunk, több általános iskolánk és óvo­dánk működik, csak azért lehet­séges, mert nemcsak a tanulói létszám után járó ún. normatív támogatást kapják meg, hanem ezen túl is valamit azért, mert közszolgálati tevékenységet lát­nak el. Csak ez a plusz összeg több mint 40 millió Ft volt 1993-ban. Ezen kívül egy hason­ló nagyságú összeget kaptunk célzottan az egyházi oktatási in­tézmények felújítására és kar­bantartására. Szeretetintézményeink is azért tudnak ma nyugodtan működni, mert a gondozottak utáni nor­matív támogatást ők is megkap­ják., Az előbb említett két külön összeggel együtt összesen több mint 300 millió Ft állami támo­gatást kaptak így oktatási és sze­retetintézményeink. Ide sorolhat­juk még azt a mintegy 10 millió Ft-ot is, amivel az állam egyházi közgyűjteményeinket, a levéltá­rat, a könyvtárt és a múzeumot külön támogatásban részesítette. Láthatóan olyan összegekről van itt szó, melyeket - figyelem­be véve gyülekezeteink anyagi helyzetét - tisztán egyházi for­rásból nem tudnánk előteremte­ni. Ez persze nem jelenti azt, hogy iskoláinknak a továbbiak­ban ne lenne szükségük a gyüle­kezetek és a hívek anyagi támo­gatására, hiszen így is sokszor anyagi nehézségekkel küzdenek. Azt mondhatjuk, hogy ezek­nek az intézményeknek az állami támogatása természetes, hiszen fenntartásukkal valójában az ál­lamtól is átvállalunk terheket. Ebben a gondolatmenetben vi­szont már nem természetes, hogy az állam még további közel 300 millió Ft-ot adott az elmúlt év­ben evangélikus egyházunknak. Igaz, ebből majdnem 100 millió Ft-ot az egykor államosított egy­házi ingatlanok tulajdonjogának rendezéséről hozott törvény vég­rehajtása keretében kaptunk. Ez közvetlenül az érintett gyüleke­zetekhez jutott, tehát benne van abban az állami támogatási ösz- szegben, melyet az előző cikkben a gyülekezetekkel kapcsolatban tárgyaltunk. A további körülbe­lül 200 millió Ft-ot viszont ko­rábbi törvényi elkötelezettség nélkül adta az állam. Egy külön cikk tárgya lehetne az, bemutatva a különböző nyu­gat-európai vagy amerikai példá­kat, hogyan valósulhat meg az állam és az egyház szétválasztása közben az állam segítsége az egyházak anyagi bevételeinek biztosításában. Itt most nem té­rek ki erre, csak azt nézem, _ mennyi pénzt kaptunk, s mire használtuk fel. A 200 millió Ft-ot három kü­lönböző keretben, meghatározott célra adta az állam. A legna­gyobb tétel, közel 100 millióval az ún. beruházási-felújítási tá­mogatás volt. Vagyis ezt kimon­dottan egyházi épületek felújítá­sára kaptuk. Ennek az összegnek egyharmada jutott a renoválási munkákat végző gyülekezetek­nek. Közel száz gyülekezet része­sült belőle kisebb-nagyobb ősz- szeggel. Ez is még a múlt héten tárgyaltakhoz tartozik. Égy má­sik egyharmadot tavaly a sopro­ni gimnázium diákotthonának átalakítási munkáira fordítot­tunk. Végül a maradék egyhar- madból futotta szeretetotthon építésére, ifjúsági központ kiala­kítására és a püspöki hivatalok tatarozására. A következő nagyobb tétel az úgynevezett hitéleti támogatás volt kereken 60 millió Ft-tal. Ezt már nem épületekre, hanem ki­mondottan egyházi tevékenység anyagi támogatására fordíthat­tuk. Ebből kapták a lelkészek a kongruát, a nem-lelkészi alkal­mazottaknak ebből lehetett a társadalombiztosítási járulék­különbözetet megfizetni. Nagy­részt ez adta a fedezetet az Or­szágos Iroda és a két püspöki hivatal működési költségeire. Ebből a keretből jutott pénz a Központi Alapba, az egyházme­gyék támogatására, a Sajtóosz­tály és a Diakóniai Osztály mű­ködésire, a külügyi kiadásokra, vagy az országos egyházi bizott­ságok kiadásainak fedezésére, hogy csak néhány nagyobb tételt emeljek ki. Végül mintegy 40 millió Ft-tal támogatta az elmúlt évben az ál­lam a hitoktatás végzését. Ez is az Országos Iroda közvetítésével került a hitoktatást végző gyüle­kezetekhez. Eddig csak az állami támogatás­ról szóltam. Nagyságrendileg ki­sebb, mégis igen számottevő az a külföldi pénzbeli segély, mely pél­dául jelentősen hozzájárult a pilis­csabai otthon bővítéséhez, de más intézmények, gyülekezetek is kap­tak belőle nagyobb építkezések tá­mogatására. Külön meg kell emlí­teni azt a közel 30 gépkocsit is, melyet a bajor egyház adományá­ból kaptak lelkészeink szolgálati útjaikra. Mindezek mellett a pénzek mel­lett jóval kisebb az, amit a gyüleke­zetek fizettek be bevételeikből or­szágos járulékként az országos egyházi tevékenység támogatásá­ra. 1993-ban ez összesen mintegy 4 millió Ft volt. Ez elsőrendűen az egyházi nyugdíjosztály támogatá­sát szolgálta, illetve a központi szociális alapot növelte. Egy ki­sebb rész fordítódott a két püspöki hivatal működtetésére. Sokféleképpen lehetne még cso­portosítani az egyházunk által fel­használt pénzeket, elemezni azo­kat. Mindez azonban nem változ­tat a következő két megállapítá­son. Először: gyülekezeteink ösz- szességükben körülbelül ugyan­annyi pénzzel gazdálkodnak, mint az egyházi intézmények, ide értve az egyházi közigazgatás költségeit is, bár ez kicsi tétel az intézmények mellett. Másodszor: míg gyüleke­zeteinknél jelenleg a bevételek fele­harmada származik a hívektől, az országos intézmények szinte teljes egészében külső forrásokra tá­maszkodnak. A jövőt illetően ko­molyan számot kellene vetni ezek­kel a tényekkel. Sólyom Jenő KÜLMISSZIÓI AJÁNLÁSOK A Magyarországi Evangélikus Külmissziói Egyesü­let rendes évi közgyűlését Piliscsabán tartotta július 16-án. A résztvevők meghallgatták Keveházi László és Gáncs Péter részletes jelentését, valamint Ihrig Dénes pénztáros és Kerekes Titusz ellenőr beszámolóit, s nekik a szokásos felmentvényt megadta. Örvendetes, hogy az egyesület helyiséget kapott az Országos Egy­ház székházában. így a címe ezentúl: 1085 Budapest, Üllői út 24. II. emelet. Hivatalos órát kedden du. 3—5-ig és csütörtök de. 10—12-ig tartunk. Az egyesület tagjai készségesen ajánlják fel szolgá­lataikat a gyülekezetek részére. Rendelkezésre állnak missziói előadásokkal, diafilmsorozatokkal, vagy akár videofilmekkel. Megrendelhetőek a rádió­misszió magnókazettái Gáncs Péter lelkésztől Nagy- tarcsáról. Bálint Zoltánék zimbabwei, Wilhelm Gril­lenberg (Bonyhád) pedig tanzániai szolgálatáról szíve­sen tart élménybeszámolót. A teológusok missziós- imaközössége is örömmel tesz eleget meghívásnak. Folytatódnak a kelenföldi tanácsteremben minden páratlan hónap utolsó hétfőjén fél 6-kor a külmissziói estek. Kérjük is a gyülekezetek vezetőit, hogy új munka­évi programjukba tervezzenek külmissziói alkalmat is. Tegyék hírré, hogy az afrikai Zimbabwéba várnak ápolónőket, orvosokat. A finn és bajor missziók írás­beli megállapodásunk értelmében felajánlották fiata­lok missziói kiképzését. A közgyűlés végül személyi kérdéseket tárgyalva, MEGHÍVÓ Büki evangélikus templomunk 210 éves évfordulója és kivül-belül történt felújítása alkalmából 1994. szeptember 4-én vasárnap, de. 11 órakor HÁLAADÓ ISTENTISZTELETET TARTUNK. Az istentisztelet szolgálatát SZEBIK IMRE az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke végzi. Ünnepi alkalmunkra családjával együtt szeretettel hívjuk és várjuk! A GYÜLEKEZET PRESBITÉRIUMA hálás köszönetét mondott Keveházi Lászlónak hároméves lelkész-elnöki szolgálatáért és megbízta Bencze Imre ny. lelkészt, hogy ezt a feladatot végezze, egyben megújította a többi tisztségviselő mandátu­mát. Várjuk új tagok jelentkezését a fenti címen, olya­nokét, akik felelősséget éreznek egyházunk külmisz- sziói küldetéséért és részt szeretnének venni alkalma­inkon. Részükre rendszeres tájékoztatót küldünk. „így parancsolta meg nekünk az ÚR: Pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösségük légy a föld vég- ső határáig!" (ApCsel 13,47) A/ afrikai Ruandában a XX. században szinte példa nélkül álló, valóban bibliai méretű menekültválság kelet­kezett. A Ruandával határos országokban becslések sze­rint több mint 2 millió ember zsúfolódott össze néhány nap alatt. Egész családok, falvak és városok lettek föl­dönfutóvá Ruandában, az országban dúló polgárhábo­rúban eddig kb. 500 ezer ember vesztette életét, az ország lakosságának kétharmada hagyta el eredeti lakóhelyét, menedéket keresve a határokon belül vagy azokon túl. Egyedül a Zairében fekvő Goma városában 1 millió ember ellátásáról kellene gondoskodni. Bár a helyszínen több humanitárius szervezet is próbál segíteni, ilyen mértékű katasztrófával szemben a nemzet­közi közösség szinte tehetetlen. Az UNHCR, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint a ruandai menekültek közül naponta ezer (!) ember hal meg kiszá­radás, alultápláltság, végkimerülés és a pusztító járvá­nyok következtében. A Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat és a Magyar Karitász együttesen csatlakozik az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának az egész világhoz intézett felkéréséhez és szolidaritásra, konkrét anyagi segítségre hívja fel Ma­gyarország lakosságát. A Miigyár Karitász és a Magyar ökumenikus Szere­tetszolgálat a nemzetközi együttműködés aktív tagja­ként közvetlenül, a helyszínen képes segíteni a ruandai menekültek sorsán. Ezért kérünk minden felelősséget érző magyar honpolgárt, szervezetet vagy vállalkozást, hogy lehetőségeikhez képest anyagilag támogassák segélyakciónkat! Hozzájárulásuk segít, hogy életeket menthessünk! Magyar Ökumenikus Szeretetszolgálat (Budapest Bank Rt 209-23006, Ruanda megjelöléssel) Magyar Karitász (MHB 315-12033-7069, Ruanda megjelöléssel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents