Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)

1994-07-24 / 30. szám

Zsinati Híradó 1994. július 24.

ÚJ TÖRVÉNYEK SZÜLETTEK

A 13. zsinati ülésszakon három új - nyomban hatályba léptethető - törvény született.

Megalkotta a zsinat AZ EGYHÁZI BÍRÁSKODÁSRÓL szóló törvényt. E törvény igen jelentős változást eszközölt az eddig hatályban volt 1966. évi VI. törvényhez képest. Tartalmazza mindazokat a demokratikus garanciákat, amelyek a pluralista jogállam keretei között - és csakis ott -jöhetnek létre. így például a bírák mindentől és mindenkitől függetlenek, kizárólag a törvénynek tartoznak csak felelősséggel. Illetékes bírójától senki el nem vonható, a bírói ítélet kizárólag a tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokra alapítható. A tárgyalások nyilvánosak, az ügyfél az eljárás bármely szakában meghatalmazottal képviseltetheti magát stb.

A törvény szükségképpen terjedelmes, 59 §-ból áll. Példálódzó jelleggel itt és most közzétesszük az alábbi paragrafusokat.

M

(1) Az Egyház bírói hatalmát az egyházi bíróságok útján gyá- korolja.

(2) Az egyházi bíróságok az e törvényben meghatározott eljárási szabályok szerint járnak el az e törvényben meghatározott hatáskörükbe tartozó ügyekben.

(3) Az egyházi bíróságok előtti eljárások illetékmentesek.

(4) Illetékes bíróságától senki nem vonható el.

2. §

Az egyházi bíróságok tagjai, e tisztségükben eljárva, kizárólag a törvényeknek és a Szentírás szerinti jó erkölcs előírásainak vannak alárendelve.

4. §

Az egyházi bíróságok hatáskörébe tartoznak:

1. a fegyelmi vétségek

2. a választási panaszok feletti döntések

3. az egyházi hatóságok jogerős rendelkezései elleni keresetek elbírálása

4. a vagyonjogi keresetek.

29. §

(1) A tárgyalási határnapot a tanács elnöke tűzi ki, melyre az ügyészt, a panaszost, a panasz- lottat és az esetleges képviselőt írásban tértivevénnyel idézi oly módon, hogy a kézbesítés és a tárgyalási határnap között legalább 8 nap legyen.

(2) A panaszlottnak (és képviselőjének) az idézéssel együtt kézbesíti a panaszt és az ügyész összefoglaló indítványát.

(3) A tanúkat és a szakértőket - amennyiben meghallgatásuk szükséges - a tárgyalási határnapra írásban idézni kell.

(4) Az egyházi bíróságok tárgyalása nyilvános. Amennyiben a panaszlott szabályszerű idézés ellenére a tárgyaláson nem jelenik meg, s távolmaradását a tárgyalás megkezdéséig írásban ki nem menti, a tárgyalás távollétében is megtartható.

(5) A tanács elnöke a nyilvánosságot indokolt esetben - közérdek vagy nyomós egyházi érdek fennforgásakor - a tárgyalásról vagy annak meghatározott részéről kizárhatja. E határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.

(6) A bíróság az ügy érdemében hozott határozatát azonban

akkor is nyilvánosan hirdeti ki, ha korábban a tárgyalásról vagy annak egy részéről a nyilvánosságot kizárta.

43. §

A fegyelmi vétségek:

1. a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinati Hitvallásától eltérő tanok hirdetése és terjesztése;

2. a hatalmi helyzettel, illetve az egyházi tekintéllyel való visz- szaélés;

3. a hivatás gyakorlásából folyó kötelezettségek szándékos vagy súlyos gondatlanságból eredő megszegése;

4. az olyan magatartás, amely a Szentírás szerinti jó erkölcsbe ütközik, vagy a viselt egyházi tisztséghez méltatlan;

5. ellenszegülés az Egyház rendjével, valamely egyházi hatóság vagy bíróság törvényes rendelkezésével, határozatával;

6. egyházi javak hűtlen kezelése, kárt okozó gondatlanság;

7. bűncselekmény elkövetése.

44. §

Fegyelmi büntetések:

1. a megróvás;

2. a választás vagy választhatóság jogától való eltiltás meghatározott időre (1-6) év;

3. a próbára bocsátás meghatározott időre (1-3) év;

4. a pénzbírság

(5000-20 000 Ft-ig);

5. a javadalmazás meghatározott hányadának (5-25%) meghatározott időre (6 hónaptól 2 évig) törvénő megvonása;

6. áthelyezés (csak lelkész esetében) kisebb javadalmazással bíró állásba, amely értelemszerűen csak kinevezett lelkészi állásra vonatkozhat;

7. elmozdítás a viselt tisztségből;

8. lelkészi jellegtől való megfosztás (hivatalvesztés).

50. §

(1) A fegyelmi büntetéssel sújtott személy a törvény erejénél fogva mentesül a fegyelmi büntetés hátrányos jogkövetkezményei alól:

a) megrovás büntetés esetén a határozat jogerőre emelkedésével,

b) próbára bocsátás esetén a határozat jogerőre emelkedésével,

c) pénzbírság, illetve a javadalmazás meghatározott hányadának meghatározott időre történő megvonása esetén a bírság megfizetésével, illetve a meghatározott idő elteltével,

Aktualitásában az Egyházi Bíráskodásról szóló törvényt meghaladja az 1938 és 1990 között törvénysértően alkalmazott joghátrányok semmissé nyilvánításáról alkotott törvény, amelyet szintén a legutóbbi ülésszakon fogadott el nagy szótöbbséggel a zsinat.

*

A Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinata mély fájdalommal emlékezik meg arról - hasonlóan a Magyar Köztársaság Országgyűlésének megállapításához -, hogy a második világháborúval összefüggésben létrejött diktatórikus állam- hatalmak - megfosztva az országot függetlenségétől, megcsúfolva az emberiességet, az igazságot és a jogot - ártatlan állampolgárok tömegeitől vették el a szabadságukat, sokaktól az életüket is. A börtönökből és különböző rabtáborokból szabadultak számkivetettként éltek saját hazájukban. A törvénytelenül üldözöttek ügyeiben gyakorolt bármilyen kegyelmi elhatározások alkalmatlanok voltak a sérelmek orvoslására, mert az el nem követett bűnök nem szorulnak bocsánatra.

A félelem légköre uralkodott egyházunkban is csakúgy, mint a társadalom egészében. Számos testvérünket, akik nem vállalták a megalkuvást, törvénysértő lépésekkel korlátozták szolgálatukban.

Egyházunk tagjainak üldözésében sajnos nemcsak az egykori diktatórikus államhatalmak vettek részt, de egyházunk vezetői és egyes tagjai közül többen - megfeledkezve a rájuk ruházott szolgálatról - számos keresztyén testvérünket üldözték, megalázták.

A Zsinat megköveti az Egyház népét és alázattal hajt fejet a törvénysértések valamennyi áldozata előtt, kinyilvánítva, hogy a bűnöket nem ők, az üldözöttek, hanem a diktatórikus sjUanihatalniak és az azokkal együttműködő egyházi személyek követték el.

Mindezekért a bűnökért, és azod) a választás vagy választhatóság jogától eltiltás büntetés esetén a büntetés időtartamának leteltével,

e) az áthelyezés fegyelmi büntetés esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított 2 év elteltével,

f) az elmozdítás, illetve a lelkészi jellegtől való megfosztás (hivatalvesztés) fegyelmi büntetés esetén a határozat jogerőre emelkedésétől számított 3 év, illetve 5 év elteltével.

kért is, amelyeket csak a szíveket vizsgáló Úr ismer, a Zsinat - átérezve felelősségét - kéri Isten bocsánatát.

Ezért a Zsinat az elmúlt évtizedek bűneinek jóvátétele és a forrón óhajtott egyházi megbékélés előmozdítása érdekében ezen törvényt alkotja.

1. §

(1) Az 1938. június 28. és 1990. május 2. között megszületett minden olyan egyházkormányzati döntés, amely joghátrányt alkalmazott a Magyarországi Evangélikus Egyház bármely tagjával szemben annak származása, társadalmi helyzete, politikai nézete, erkölcsi meggyőződése, illetve keresztyén hite megváltása miatt, törvénysértő, alaptalan, s ezért semmis.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott okból alkalmazott minden egyházkormányzati döntés, és az ahhoz kapcsolódó összes joghátrány e törvény erejénél fogva érvénytelen.

2. §•

(1) A Magyarországi Evangélikus Egyház bármely tagja, mint felperes, keresettel kérheti annak ítéleti megállapítását, hogy a vele szemben alkalmazott joghátrány az 1. § (1) bekezdés hatálya alá esik.

(2) A keresetet az illetékes Egyházkerületi Bíróságnál lehet előterjeszteni. Eljárásra az az egyházkerületi bíróság illetékes, melynek területéhez tartozik vagy tartozott az az egyházközség, melynek a felperes az (1) bekezdés hatálya alá eső joghátrány alkalmazásakor tagja volt.

(3) A keresetet az ellen az egyházkormányzati szerv, illetve annak jogutódja, mint alperes ellen lehet előterjeszteni, amelyik a joghátrányt alkalmazta.

(4) Amennyiben a joghátrány alkalmazása egyházi bírósági ítélet kiszabásával történt, úgy a keresetet az ellen az egyházkormányzati

54. §

(1) Az egyházi hatóságok jogerős rendelkezései ellen az, akire a rendelkezés kihat, a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül az illetékes bíróságnál halasztó hatályú keresettel élhet.

(2) Az egyházi hatóság döntésének meghozatalát követő 90 nap elteltével kereset nem ter- jeszthétő elő, illetve az így előterjesztett keresetet az illetékes bíróság érdemi vizsgálat nélkül utasítja el.

szerv, illetve annak jogutódja, mint alperes ellen lehet előterjeszteni, amely mellett a jogerős ítéletet meghozó egyházi bíróság működött.

3. §

(1) A 2. §-ban meghatározott, semmisség megállapítása iránti keresetet az egyházi bíráskodásról szóló törvény eljárási szabályai szerint kell elbírálni.

(2) A semmisség megállapítása iránti peres eljárás minden költsége a per kimenetelétől függetlenül az alperest terheli.

(3) Az eljáró bíróság belátása szerint kötelezheti az alperest a költségek előlegezésére.

4. §

(1) Az 1. § hatálya alá tartozó joghátrányt elszenvedő életében a semmisség megállapítása iránti keresetet kizárólag saját maga terjesztheti elő.

(2) Ha az (1) bekezdésben meghatározott személy már nem él, úgy a semmisség megállapítása iránti keresetet a Polgári Törvénykönyvben meghatározott hozzátartozója, továbbá az az egyházközség, illetve annak jogutódja is előterjesztheti, amelyiknek a nevezett személy a joghátrány elszenvedésekor tagja volt.

(3) Semmisség megállapítása iránti keresetet a törvény hatályba lépését követő két éven belül lehet előterjeszteni. A határidő jogvesztő, elmulasztása miatt igazolási kérelem nem terjeszthető elő.

(4) A kétéves határidőn túl előterjesztett keresetet az illetékes bíróság érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

(5) Ha az 1. § hatálya alá tartozó joghátrányt elszenvedő személy a törvény hatályba lépését követő két éven belül úgy halálozik el, hogy semmisség megállapítása iránt keresetet nem terjesztett elő, a (2) bekezdésben meghatározottak a keresetet a halálesetet követő egy éven belül joghatályosan előterjeszthetik.

(3) Az eljáró bíróság a kereset felől érdemben határozva:

1) a határozatot hatályában tartja, vagy

2) a határozatot megsemmisíti, és az eljárást megszünteti, illetve

3) a határozatot megsemmisíti, és a megsemmisített határozatot hozó egyházi hatóságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítja.

(4) A fellebbezési határidő elmulasztása miatt a határozat meghozatalát követő 90 napon belül igazolási kérelem terjeszthető elő.

5. §

(1) A semmisséget megállapító jogerős ítéletet az egyházi sajtóban a felperes engedélyével - a meghozatalt követően - soron kívül közzé kell tenni.

(2) A közzététel költsége az Egyházat terheli.

6. §

Ezen törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba. A hatályba léptetésről a zsinati elnökség gondoskodik.

Budapest, 1994. június hó 25. napján.

*

Látható, hogy a törvény pream- bulumot is tartalmaz. Itt fogalmazódik meg a törvény célja, egyben annak magyarázata. Egyházunk legfőbb jogszabályalkotó szerve, a Zsinat a legmagasabb jogforrással, törvénnyel kívánta rendezni a függő ügyeket, és a múlt bűneiből jóvátenni azt, ami még jóvátehetö.

A dolog természetéből és az igen hosszú eltelt időből adódóan a jóvátétel értelemszerűen csak nagyon szűk körben képzelhető el, de ott is, ahol a jóvátételre már objektíve nem mutatkozik lehetőség, a Zsinat megtette azt, amit megtehetett. Megjelölte az elkövetett bűnökért valóban felelősök körét, és tisztázta a korábban törvénytelenül üldözötteket minden gyanú és vád alól.

Az adott helyzetben ez a legtöbb, amit a Zsinat megtehetett...

Reményeink szerint a most megalkotott és hamarosan hatályba lépő ezen törvények be fogják tudni tölteni azt a rendeltetést, amiért létrejöttek. Lehetővé teszik egyrészt egyházunkban a tisztességes, törvényes, divatos kifejezéssel élve európai szintű jogszolgáltatást; másrészt hozzájárulnak a még függő ügyek végleges rendezéséhez, fájó sebek lehetőség szerinti begyógyítá- sához, s előmozdítják egyházunkban a forrón óhajtott megbékélést.

Dr. Galli István az 5. zsinati bizottság elnöke

TÖRVÉNY AZ 1938 ÉS 1990 KÖZÖTT TÖRVÉNYSÉRTŐEN ALKALMAZOTT JOGHÁTRÁNYOK SEMMISSÉ NYILVÁNÍTÁSÁRÓL

Dr. Sólyom Jenő zsinati alelnök napirend előtti felszólalása

Tisztelt Zsinat!

... A zsinat eddigi ülésein szerzett benyomásaim, tapasztalataim alapján világossá vált, hogy a zsinati tagok egy számottevő részének egészen más elképzelése van a zsinati munkával kapcsolatban, mint nekem. Néhány szóban összefoglalva: más az elképzelésünk arról, hogy a jelenlegi zsinatnak pontosan milyen célt kellett volna maga elé tűznie, milyen mélységű szabályozásig kellene eljutnunk az egyes törvényekben, és arról is, hogy milyen módon folytassuk le a zsinati vitákat...

Bár végül 1993 júniusában határozott a zsinat arról, hogy milyen témákkal kíván foglalkozni, a leendő törvénykönyv szerkezetét és jellegét máig sem vitatta meg érdemben. Ennek a kérdésnek az eldöntetlensége nemcsak azt eredményezte, hogy a zsinati szakbizottságok nem egységes felfogásban dolgoznak, hanem azt is, hogy a beterjesztett törvénytervezetek merőben különböző stílusban készülnek... A jelenlegi eljárás következményei számomra beláthatatlanok. A végső összefésülésnél szinte megoldhatatlan feladat előtt fog állni az aktív létszámában egyébként is kicsi szerkesztőbizottság. ..

A zsinattal kapcsolatos felfogásbeli különbség mutatkozik meg abban is, ahogy jelenleg a zsinati viták folynak... Nem sikerült elérni, hogy a javaslatok túlnyomó többségükben ne spontán módon, ne a helyszínen szülessenek. A bizottságoknak így nincs lehetőségük komolyan véleményt alkotni, s meggondolni,

hogy egy-egy javaslat nem borítja-e fel a törvény felépítését. A zsinati szavazások is spontán reakciókat tükröznek...

Ebben a felfogásban és ütemben dolgozva, mikor jutunk a zsinat végére? A zsinat kezdetén, három éve, optimistán azt gondolhattuk, hogy két év alatt, 1993- ra befejezhetjük a munkát. A zsinati elnökség 1992. május 1-jei ülésén azonban már úgy láttuk, hogy abban az esetben is, ha minden bizottság nagyon intenzíven veszi ki részét a munkából, leghamarabb 1994 folyamán lehetne bevezetni az új törvénykönyvet.

1993 őszén pedig már arról beszéltünk az elnökségben, hogy jó lenne, ha 1994 júniusában le tudnánk zárni az általános vitát minden témáról. Ekkor 1995. júniusig a részletes vita is megtörténhetne, és a végleges összeszerkesztés után 1995 őszén a teljes törvény- könyv elfogadásra kerülhetne. 1994 elejére ez is módosult. Több téma, éppen a legnehezebbek és ezért a legizgalmasabbak közül, még általános vitára sem került. így ma leghamarabb 1996-ot gondolhatnánk a befejezés évének.

Attól félek, hogy még ez az ütemezés sem lesz tartható, hiszen láthatóan eddig évenként egy évvel tolódott ki a befejezés elképzelt időpontja. Amikor majd a törvénytervezetek sorának végére érünk, s megpróbáljuk egységesen szemlélni az egész törvénykönyvet, nem fog-e kiderülni, hogy szinte minden rész módosításra szorul, tovább tolva ki a teljes lezárás határidejét?

Úgy érzem, hogy a zsinati munka ilyen elhúzódása olyan helyzetet teremtett, melyben jó lelkiismerettel csak akkor tudnám tovább vállalni a zsinati alelnök- séget s az azzal járó különös felelősséget, ha a zsinat maga is határozott lépéseket tenne a fent említett problémák orvoslására...

örülnék annak, ha vasárnap délután, a kövekező ülésszak napirendjének megbeszélésénél, visszatérnénk a felvetett kérdésekre, amennyiben többen igényelnének változtatásokat a zsinat munkamenetében. Ha a zsinat akkor nem hoz ilyen jellegű, számomra megnyugtató döntést, azzal az alelnöki tisztségről való lemondásom befejezett ténnyé válik.

(A felszólalást Sólyom Jenő engedélyével kivonatosan közöljük.)

*

Ismeretes, hogy a zsinat vasárnap határozatképtelen volt, az elnök a tervezettnél korábban bezárta az ülésszakot. Sólyom Jenő az ülésszak bezárása előtt bejelentette, hogy napirend előtti felszólalása alapján, mivel megtárgyalásról nem lehetett szó, az alelnöki tisztségről való lemondása befejezett ténnyé vált.

(Szerkesztő)

Dr. Zsigmondy Árpád napirend előtti felszólalása:

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Zsinati Tag Testvéreim!

A magam ceterum censejóját (ismételten elmondott véleményét) érzem újra elmondandónak. Magyar evangélikus egyházunk létszáma alatta van annak a kritikus értéknek, amellyel magától értődőén folytathatná népegyházi életformáját. Népka- techumenátust (széles körű evangéliumhirdetést és -tanítást) gyakorló hitvalló egyházzá kell lennünk! Eddigi törvényeink nem zárják ki az ilyen irányú fejlődést, koncentrikus tagsággal: egyháztag, egyházközségi tag, közös név nélküli gyülekezeti munkás. A lelkészek és hitoktatók tehermentesítendők a nem szakmájukbeli munkától! A lelkészhiányon léviták kiképzésével, sőt lektorok beállításával azonnal kell segíteni! <

A hiányzó nem lelkészi munkaerő forrása lehet a munkanélkülivé való, ún. keresztyén értékek iránt elkötelezett értelmiségiek csoportja!

Az egyház működésének, lelkészei megélhetésének, szükséges szolgálatai fenntartásának anyagi alapja pedig - mint id. Harmati Béla bácsi is rámutatott - az lehet, hogy az elkötelezett keresztyének gyakoroljanak tizedet; ennek ötödé vagy harmada legyen egyházfenntartás, többi részének legyen sáfára a hívő maga, vágy részben egy egyházon belüli, a hívő által vállalt közösség. Végül - gondolkoznunk kell jókor a kerületátszabáson, hogy ne érjen készületlenül ez és az ebből adódó kerületi elnökségválasztás.

Mindezt nemcsak az igen tisztelt jelenlévő Testvéreimnek mondom, de egyházunk minden felelősséget érző és gondolkozó tagjának.

Dixi et salvavi animam meam, szóltam, s ezzel a magam lelkét megmentettem.