Evangélikus Élet, 1994 (59. évfolyam, 1-52. szám)
1994-07-24 / 30. szám
t ORSZÁGOS EVANGEUKÜS HETILAP 59. ÉVFOLYAM 30. SZÁM V 1994. JÚLIUS 24. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 8. VASÁRNAP ÁRA: 32 Ft Minden gondolatnak és cselekedetnek olyannak kell lennie, mintha e pillanatban meghalnál Kempis Tamás A TARTALOMBÓL ÉN ÉS AZ ÉN HÁZAM NÉPE AZ URAT SZOLGÁLJA ISTEN SZOLGÁJÁNAK JELLEMZŐI EGYHÁZKÖZSÉGÜNK FELÜGYELŐJE LETTEM A beiktatás aktusa; balról jobbra: Szebik Imre püspök, Bali- cza Iván lelkész, Missura Tibor esperes és ifj. Hafenscher Károly „Kirajzolódott előttem Kelet-Európa valóságos arca” „Keresztyén asszonyok felelőssége Európáért” volt a témája annak a júniusban Berlinben megrendezett konferenciának, melyen 15 országból 44 evangélikus és református asszony vett részt. „Kirajzolódott előttem Kelet- Európa valóságos arca” - így ösz- szegezte a konferencia egyik résztvevője az együtt töltött idő alatt szerzett benyomásait. Valóban a konferencia egyik célja egymás helyzetének megismerése volt. Gyakran kiderült, hogy még a szomszédos országokban élők sem ismerik egymás életét, körülményeit. Pedig egymást megérteni és segíteni csak ennek ismeretében lehet. A beszélgetések során valóságos alakot öltött előttünk a tönk- retetten visszakapott templomok újjáépítésének heroikus küzdelme a balti államokban, a rohamosan fogyó szász egyház helyzete Erdélyben, a másvallású tömegben élő diaszpóra gyülekezetek lelki és anyagi nehézségei Lengyelországban, Szlovákiában és másutt. Azt is fel kellett ismernünk, hogy mindnyájunkat meghatároz a saját történelmi, társadalmi helyzetünk és tradícióink. Még egy ilyen viszonylag kis földrajzi egység arca is, mint Közép-Európáé, hihetetlenül sokszínű. Ez a feszültségek forrásait rejti magában, de egymás gazdagítását is szolgálhatja. Ez utóbbira törekedtünk az együtt töltött néhány nap alatt. A közös problémák átgondolása is közelebb hozott egymáshoz bennünket. Az emberi méltóság kérdése mindenütt élő probléma, hiszen századunkban annyiszor szenvedett csorbát. Az igazság kérdése is előkerült. Elfogadható-e számunkra Isten igazsága? Hogyan tudunk ennek ismeretében egymással igazságosak lenni a mindennapi életben? Beszéltünk a bátorságról (civil kurázsiról), amit néha éppen Isten akaratának való engedelmesség követel meg tőlünk. Mindnyájan megerősödhetünk abban, hogy szolgálatunkra szükség van gyülekezetünkben, egyházunkban, Európában. S ezt szeretnénk a jövőben - ki-ki az otthoni gyülekezetben élő asszonyokkal, de egymás tapasztalatára is támaszkodva -jobban és hűségesebben végezni. Sárkány Tiborné A Lutheránus Világszövetség űj főtitkára: dr. Ishmael Noko Június 22-én, Genfben megválasztották Gunnar Staalsett főtitkár utódját: dr. Ishmael Noko zimbabwei lelkészt. Staalsett főtitkár november 1-jén visszatér hazájába, Norvégiába. Noko főtitkár ötven éves, 1977-ben a kanadai McGill egyetemen szerzett doktorátust és rövid ideig a Botswanái Egyetemen volt docens. 1982-ben került Genfbe, legutóbb az egyházi együttműködési osztály igazgatójaként szolgált. Megválasztásával az LVSZ-nek két vezetője a déli föleitekéről való: Gottfried Brakemeier elnök és Noko főtitkár. Isten áládást kérjük szolgálatára. (Iwi) BARMEN Öröm és lehangoltság i. A most 60 éves Barmeni Theoló- giai Nyilatkozatot teljes terjedelmében Benczúr László tette közzé- 1948-ban az Evangélikus Theo- lógia c. folyóiratunkban. E nyilatkozat az utóbbi idők egyháztörténetének „legjelentősebb dokumentuma”. Ez be is igazolódott! G. Casalis francia teológus „Luther és a protestáns hitvalló egyház” című könyvében jelentőség tekintetében analógiát emleget Barmen 6 tétele valamint Luther 95 tétele között. A Lipcsében nemrégen kiadott „Kézi katekizmusban” Luther Kiskátéja és a Barmeni Nyilatkozat egyaránt megtalálható. A nyilatkozat valóságos helyzetben, tévtanok elburjánzása közepette 1934 májusában fogadtatott el a Német Hitvalló Egyház Magna Cartájaként. A német lel- készi - hazafiságból deformálódott- nacionalizmusról ismert Stichwort, melyet még intenzívebbé tett az I. világháború több következménye. Ez tágult is: 1925-ben megalakult a „keresztyének a nacionalizmusért” mozgalom... majd terebélyesedett. Sajnos a keresztényszocialisták 1930. évi nyilatkozata: „a kereszténység és a fasizmus összeegyeztethetetlen” nem talált visszhangra. Az antiszemitizmus tüze terjed. 1932 novemberében a berlini egyetem Lichthofjában zsidó egyetemisták kis csoportját „öntudatos” német fiatalok véresre verték. Ennek tanúja voltam. 1933-ban a nemzeti szocialista beállítottságú „német keresztények” (DC) igen jelentős tényezővé lesznek. Megtévesztő, hogy Hitlerek programja a „pozitív kereszténységet” vállalja. Elég negatív benyomást tett rám az, hogy láttam templomi oltáron horogkeresztet kereszt helyett... Horst Wessel dal is hangzott el Luther koráljai helyett, vagy mellett... a Mein Kampfból is idéztek szószéken. .. Volt templom, ahol az Ótestamentum „indexre” került. A keresztrefeszített helyett a zsidó Pál apostoltól megtisztított heroikus árja Krisztusról hallhatott egy-egy gyülekezet. Bajorországban, Würtemberg- ben háziőrizetbe veszik a püspököket. .. A gyülekezetek azonban megmozdulnak. Nem kellett már nosztalgiával arra gondolni, hogy Németországban csak az előző században volt ébredés (2 Blum- hardt. Harms). Volt berlini lakótársaimtól is tudom, milyen elementáris erővel jelentkezett a tiszta ige utáni sóvárgás - élen a világiakkal. Gyülekezetek támadnak, zsinatok szerveződnek, a teológiai tanárok Bonnban, Berlinben, Kö- nigsbergben, Marburgban nem érzik azt, hogy egyedül töltik be az őrállás funkcióját, élednek az elár- jásításnak kitett gyülekezetek! A barmeni hitvallás - mert azzá lett - (!) a reformációi solus Christus, egyedül Krisztus aktuális megszólaltatása. Isten egyetlen szava - amint a Szentirás, tehát az Ó és Új Testamentum erről bizonyságot tesz - csakis Krisztus, a Krisztusesemény, nem történelmi események! Nem „1933 a kijelentés éve”! A „németek órája” - 1933 - nem „az Istennel való találkozás”! Krisztussal, és nem „a Vezér által vagyunk Istennel kapcsolatban”! Kemény harci irat ez a hitvallás, ha az akkoriak fülével halljuk! „Krisztusban bízunk” s nem: „Hitler te velünk vagy, hiszünk benned” — irracionalitása. „Krisz* tusnak engedelmeskedünk” s „Ő igényt tart egész életünkre” tehát az élet szakrális és profán területén - ha sajátos módon is - de szükségünk van bűnbocsánatra, életúju- lásra. (1. és 2. tétel)... „Az egyház feje Krisztus” és nem a „Führer”, az egyház nem az állam meghosz- szabbított keze. (3. tétel) ... Az egyház és állam között nincs függőségi viszony, új kapcsolat a régi meghitt viszony helyett. Azt merném mondani: tábori lelkészség helyett katonák lelki- (Folytatás a 3. oldalon) A KÖZÖSSÉG EREJE Lelkészbeiktatás a Budavári Gyülekezetben Június utolsó vasárnapján délután iktatták be a Budavári Gyülekezet megválasztott lelkészét ifj. Hafenscher Károlyt, a szekszárdi gyülekezet és a Tolna- Baranya Egyházmegye volt esperesét. Mekkora erő rejlik a közösségben?-gondolkoztam, miközben az igehirdetéseket hallgattam, üdvözlések hangzottak és fehér asztal mellett voltunk együtt. Szebik Imre püspök - úgy is, mint a gyülekezet egyik lelkésze - fogadta kollegáját és az igehirdetésben arról is megemlékezett, hogy ez a gyülekezet mindig ösz- szetartó, olykor a közösség erejét újra kereső és megtaláló gyülekezet volt. Bauhofer György a gyülekezet alapító lelkésze, Scholtz Gusztáv, a templomépítő lelkész és Várady Lajos, a lelki szakadás után újra összegyűjtő lelkész - mindhárom azért tett sokat, hogy a közösség ereje megmutatkozzék. Igehirdetésében - a 36. zsoltár 10. verse alapján - Istent, az élet forrását állította az új lelkész és a gyülekezet elé. Hirdesd az élet Istenét, aki adta életünket és aki Krisztusban új életet adott, amelyben termékennyé és hitelessé lesz a lelkészi szolgálat nyomán a gyülekezet élete. Hirdesd a világosság Istenét! Jézust azért küldte Isten, hogy világossága a miénk is legyen. Reményik Sándor: Fáklya verem előtt című költeményére utalva, kérte az új lelkészt, legyen fáklya a verem előtt. Vigyázó szó és biztatás kell, mert nem szükséges mindig a veremből kifelé menni, el is lehet kerülni. Hafenscher Károly igehirdetése a Jézussal való kapcsolat, közösség erejének megvallása volt. Mt 14,22-23 alapján a tengeren járó Jézus és Péter példáján mutatta meg, hogy Jézusnál a lehetetlen is lehetségessé lesz. Járható az út, melyen Jézushoz megyünk. Járható az út Jézussal együtt, ez a szeretet és megbocsátás útja, szemben az emberi önzés és hatalmaskodás útjával. Húsvét hajnala azt igazolta, hogy ez az út célhoz vezet! Van emberi félelem bennünk, összecsaphatnak a hullámok, mégis meg kell próbálni a nagy titkot: Vele nem kilátástalan. Mindennél és mindenkinél hatalmasabb Urunk van. A ke- resztyénség Vele nem lehetetlen vállalkozás! Az iktatás szertartását Missura Tibor esperes végezte, Ba- licza Iván, a lelkésztárs segédkezett az oltárnál. Lelkészek hosszú sora mondott áldást, egy-egy igével. A közösség erejéről tanúskodott a Schütz-kórus szolgálata is, hiszen akit beiktattak, az egyházi zene aktív munkása is egyházunkban, és az éneklésnek nagy szerepe van a közösség építésében. Az üdvözlő szavak is arról tettek bizonyságot, hogy az új lelkész fáradhatatlan munkása a közösség építésének, szervezésének és pásztorolásának. Egy au- tóbusznyi gyülekezeti tag jött el Szekszárdról és Zombátói, akik erről tettek bizonyságot. Dr. Múth Lajos, szekszárdi felügyelő és Kocsis Imre Antal, a város polgármestere egyaránt kiemelte a gyülekezet összegyűjtésében és a város közösségében végzett munkát, valamint a zombai templomépítést. Dr. Frenkl Róbert országos felügyelő a jókedvű, jókedélyű és szeretetet sugárzó lelkipásztort ajánlotta a gyülekezetnek. Missura Tibor esperes az egyházmegye közösségében kérte a friss munkaerőt. Krühling Dániel bonyhádi lelkész a Tolna-Baranyai Egyházmegye nevében mondott köszönetét és kívánt áldást. Balicza Iván közös szolgálatukhoz kérte a segítséget, mert a lelkészek között békesség és jó atmoszféra kell a gyülekezet érdekében. A nürnbergi testvérgyülekezet lelkésze Gerhard Schorr templomuk, a Szent Sebaldus templom történetének átadásával a velük való közösség munkálását kívánta. Pásztor Bazil görögkatolikus lelkész a szeretetben, békességben és türelemben való egységet ajánlotta. Stur Dénes, a gyülekezet felügyelője, aki az ünnepi ülést vezette, az elhangzottak alapján is azt kérte, hogy a gyülekezet közösségét, közösségben való megtartását munkálja szeretettel az új munkahelyén. Meleg szavakkal és virágcsokorral köszöntötte a lelkész feleségét, a gyülekezet új papnéját. Véget ért a templomi szertartás és hosszú perceken keresztül állt a gyülekezet a templom ajtajánál, hogy egy kézszorítással búcsúzzon, vagy erősítést kívánjon. Ezután következett a gyülekezeti teremben a szeretetven- dégség. És itt tanúi lehettünk a közösség szeretetének és szépségének. Ahogy Hafenscher Károly belépett a terembe, felhangzott az ének a Mondák Kórus tagjainak ajkán. Ennek a kórusnak vezetője és karnagya évek óta. Most eljöttek a fiatalok, hogy örvendező szívvel, csillogó szemekkel köszöntsék egy alkalmi énekkel (egyik kórustag irta), Balás István vezetésével szeretett karnagyukat. Megható, spontán esemény volt, de vajon riem a közösség ereje és szépsége mutatkozott meg ebben is? A szeretetvendégség keretében még sokan köszöntötték az új lelkészt: Szebik Imre püspök, a „parókustárs”, Balicza Iván, a másik „parókustárs”, az elődök: dr. Nagy Gyula ny. püspök és D. Koren Emil, Beata Brauckhoff a német gyülekezet vezetője és az édesapa, dr. Hafenscher Károly. Az a közösség, melyet Jézus tart össze, megmutatkozik, szemmel látható. Ezt tapasztalták mindazok, akik ezen a vasárnap délutánon a Bécsi kapu téri templomban az igehallgatás közösségében együtt imádkoztak és énekeltek, és áldást kívántak egy újonnan érkezett lelkész most induló, a lelkésztestvérekhez odakapcsolódó szolgálatára. A Jézusban való közösségnek van ereje, szépsége és szeretete - legyen így továbbra is! Tóth-Szöllös Mihály
