Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-04-18 / 16. szám
üllgélikus Élet 1993. ÁPRILIS 18. LED )fts GYERMEKEKNEK A Uram! Add, hogy FELTÁMADÁSOD jó híre engem is feltámasszon a csüggedésböl, hogy tudjak bíztatni másokat, a közönyből, hogy tudjak lelkesíteni másokat, a lustaságból, hogy tudjak segíteni másokon. A félelemből emelj ki, hogy tudjak akkor is szeretni, ha nehéz. Eleveníts meg, Istenem, hogy feltámadásod JÓ HÍRÉT tovább tudjam adni. Ámen CSODÁK A legnehezebb madár Hafehennénk a kérdést:-Mi ajellemző egy madárra?-Természetesen az első válasza mindenkinek a repülés lenne, azonkívül, hogy testét toll borítja, tojással szaporodik, stb. Mégis ismerünk olyan madarakat, amelyek veszély esetén nem óriási szárnyaikat, hanem izmos lábaikat használják, hogy mihamarabb kereket oldjanak. Az Afrikában élő strucc a legismertebb ilyen madár. Biztosan mindenki látott már állatkertben iagy legalább képen struccot. így megbizonyosodhatott arról, hogy kettő és fél méter magasságához és a nem éppen pehely súlyához óriási szárnyak kellenének, hogy fel tudjon emelkedni. Neki persze esze ágában sincs röpködni. Kis szárnyai nem alkalmasak erre. Hosszú, izmos lábaival és négyméteres lépteivel akár 50 km lóra sebességgel is képes futni. Ezzel a teljesítményével bármikor felvétetné a versenyt, sót le is pipálna eg}' versenylovat. Ennek a madárnak nemcsak termete, de tojásai is óriásiak. A földön ágakból és füvekből kialakított fészekbe került tojásokat nappal a nőstény, éjszaka a sötétebb tollazatú him őrzi és melengeti. A him sötét színe nemcsak azért hasznos, mert beleolvad a trópusi éjszakába, hanem azért is, mert ezzel hívja fel magára a nőstény figyelmét, mikor társat keres magának. Előfordulhat azonban az is, hogy több anya ugyanabba a fészekbe rakja tojását és egy becsületes „férj" kotlik rajtuk. A Bibliában is találhatunk egy részletes leírást a struccról: „A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az! A földön hagyja tojásait és a porban költi ki. Elfelejti, hogy' a láb eltiporhatja, és a mezei vad el tapos hatja. Fiúihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága. Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet. nem részesítette értelemben. • •<■•••.• De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán." ■ - ---Ez a jellemzés több mint 2000 évvel ezelőtt készült, már akkor ismerték az emberek ezt a madarat. Igaz, az író nem valami kedvesen mutatja be nekünk. Istentől kapott ajándéka a gyorsasága, hátránya, hogy gyerekeivel nem sokat törődik. A bibliai mondásokban ott rejlik az emberek és az állatok közötti különbség. Isten a struccot nem áldotta meg ésszel, és nem tud gondolkodni azon. hogy mi történik az utódaival. Nekünk embereknek mennyivel inkább meg kellene becsülni azt, hogy gondolkodhatunk és nem csupán az ösztöneink irányítanak bennünket! PRÓBÁLD MEG! Az elrejtett kép Vegyél elő három-négy papírlapot és egy ragasztót! Az első papírlapot tedd magad elé! A másik kettőből tépkedj egy hajót, árbocot, vitorlákat stb.! Mindent ragassz fel az alsó papírra, egymás hegyére-hátára! Aztán az utolsó papírlappal takard be, ragaszd le az egészet! Most nem látni semmit. Ha odaadod valakinek, forgatja, nézi - azt mondja, mit akarsz ezzel az üres papírral? Akkor a fény felé tartod. S a fényben megjelenik, átdereng az elrejtett kép. Az elrejtett kép máshogy is előhívható: át kell dörzsölni a papírt zsírkrétával, s megjelenik a kép. JÁTÉK Betűvadászat Ezen a héten utolsó alkalommal találkoztok ezzel a mondattal. A következő héten új mondat lesz a feladvány. Sok jó megfejtést küldtetek be, ezeket a jövő héten értékeljük. A verseny csak a harmadik mondat után záródik le. Nézzük tehát a mondatunkat: A kérdés így hangzik: KI VOLT ALEXANDER ÉS RUFUSZ APJA? K - Nagy Sándor, J - Jakab, B - cirénei Simon, F - nem ismerjük, L - Pilátus. A besatírozott négyszögekbe írjátok be a mássalhangzókat. A beikszelt négyszögek az előző fordulókban megismert betűket jelentik. KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2373 Dabas-Gyón, Luther u. 14. DIPLOMAKONCERT A ZENEAKADÉMIÁN Nagy ünnepnek lehettünk részesei 1993. március 30- án a budapesti Zeneakadémián: Fin la Gergely telt ház előtt tartotta orgonamüvész-tanári diplomakoncertjét. Mi. hallgatók, úgy éreztük, egyházunk ünnepe is ez az este. Elsősorban azért, mert az egyház életbevágó ügye, hogy egy magas képesítésű egyházzenés :zel gyarapodik muzsikusaink száma. Másodsorban azért, mert a Zeneakadémia nagytermét túlnyomó részben evangélikusok töltötték meg: lelkészek és muzsikusok, kántorképzősök és teológushallgatók, budapesti és környéki gyülekezetek és énekkarok tagjai. Az egybegyűltek jórészt mint kedves ismerősök köszöntötték egymást. Harmadsorban azért volt egyházi ünnep, mert Fint a Gergely műsorának első fele Bachnak a lutheri kátéénekekre írt előjátékciklusára, a Klavierübungra épült, melynek dallamait a Kántorképző Intézel Énekkara be is mutatta. Az ismerős korátok szinte gyülekezetté formálták a népes közönséget. Fint a Gergely, mint orgonista, Fáiról indult el, majd Báró ti István alapos felkészítése után a Zeneakadémián Gergely Ferenc professzor - több orgonistageneráció jeles nevelője - tanítványa lett. A főiskolai öt esztendő alatt Finta Gergely érett művésszé fejlődött. Előadása technikailag kiváló, tiszta és biztonságos volt, melyet elmélyített a művészi átélés és kifejezőkészség. Aki ismeri Finta Gergely kedves, szerény egyéniségét, ebben a nagyon igényes, de meleg szívű muzsikálásban is felismerhette őt. Egyéniségén túl keresztyén hite és evangélikus szemlélete is megnyilatkozott. Nemcsak abban, hogy mutatós darabok helyett korálfeldolgozásokat választott, hanem abban is, ahogyan azokat áhílatkeltően előadta. Egy diplomakoncerten azonban több stíluskörben i aló jártasságról kell bizonyságot tenni. Fiatal művészünk itt is a legnehezebbet vállalta. A koncert második jelében elsőként Cesar Franck francia romantikus zeneszerző Grande piece symphonique című művét szólaltatta meg. A hatalmas szimfonikus orgonadarab alkalmat adott arra, hogy az előadó megmutassa, miként tudja egy hosszú mű folyamán a figyelmet mindvégig lekötni, miként tudja megszólaltatni a hangszer romantikus színgazdagságának minden árnyalatát. A következő mű Gárdonyi Zsolt kompozíciója volt: „Hálaadó ének - korálmotetta egy magyar dallamra, négyszólamú vegyeskarra és orgonára." Örömmel hallgattuk jól ismert énekünk, a „Nagy hálát adjunk..." feldolgozását. A magyar hangvételű darab a Kodályhagyományok szellemében íródott. Itt most az orgonista és a kórus egymásra figyelése ragadott meg a remek összjátékban. Az est Oliver Messiaen pünkösdi miséjének két tételével zárult. A mű mind melodikájában, mind hangszínezésében korunk merészen új zenevilágába tartozik. A Communio tételben a „Vizek forrásai, ég madarai, áldjátok az Ural" megjelenítése, a mise zárótétele pedig a „Szentlélek zúgása, ami betölti a házat" a modern programzene jellegzetesen messiaen-i megfogalmazása. Finta Gergely itt is bizonyított: magabiztos a kortárs zene előadásában is. Diplomakoncerten szokatlan dolog kórust^ szerepeltetni, Finta Gergely mégis emellett döntött. Úgy érezte, a bachi kor álfeldolgozások csak a korálok énekes bemutatása után hitelesek. A Gárdonyi művel pedig az orgona és vokális zene szoros összetartozására akart rámutatni. Az énekkari szolgálatra a Kántorképző Intézet Énekkara vállalkozott, melyet ifj. Hafenscher Károly hozott létre és tart össze. A kórust ő és társa, dr. Balás István vezényelte. Az ötvenhét tagú kar példásan oldotta meg a rábízott feladatot. Amire kevesen mernek vállalkozni, vagy ha igen, kevés sikerrel: a négyszólamú feldolgozásokat hangszerkíséret nélkül énekelték. A korálok mindvégig kristálytisztán szólallak meg, a kórushangzás nagyon kimunkált előkészítésre és sok közös éneklésre mutatott. Impozáns volt a fiatalok fegyelmezett csapata a koncert két óráján kefiat a l o k n a k Karácsonyt fényesebben ünnepeljük, mint Húsvétot. Több előkészület, értékesebb ajándékok. És mégis, Húsvét öröme, íze erősebben és élénkebben jár át. A tavasz teszi-e vagy inkább az, hogy a húsvéti örömhír mélyebben rejtőző félelmek alól old föl - nem tudom. Remélem, ez utóbbi. De ezt csak abból tudom meg, ha a föltámadás híre fölszabadít a magam megalázó egymás-keresésre. b. a. PUSZTA SÁNDOR: Donum Kaptál egy arcot apád anyád arcát kaptál egy nevet hordozd becsülettel kaptál egy kezet ne ereszd el ne ereszd el kaptál egy szivet igazíts rajta ha tudsz kaptál egy világot javíts rajta ha tudsz kaptál egy életet viseld el ha tudod HIDAS ANTAL: Emberek... Ha a párhuzamosok az előre -vagy hátra - végtelenben okvetlenül érintkeznek, akkor mért, hogy a végtelenből épp olyan végtelen jelenben a védtelen emberek egymásra találni képtelenek? ...nincs kedvenc versem. Egyegy hangulatomhoz illő van, van olyan, melyet gyakrabban veszek elő, de ebből is több van. Hosszas töprengés után hármat választottam ki, mindhárom vers közös abban, hogy az emberek egymásra találásával és Istenre találásával foglalkozik. Ma, amikor a rohanás közben köznapi problémának tűnik, hogy nem figyelünk egymásra, a körülöttünk lévő dolgokra, ezek a versek szintén erről szólnak, de nem köznapian, a köznapi, rohanó, ideges embereknek. Némethy Márta Ifjúsági csendesnap Celldömölkön kaptál egy napot még mindent jóvátehetsz KÉPES GÉZA: Igen, de... barát? igen de nem ér rá - szerető? igen de nem ér rá - kártyapartner? sakkpartner? sétapartner? igen igen igen de nem ér rá más-más irányban loholunk pedig mehetnénk lassan kézenfogva együtt bomlásnak indult az emberiség: a sort mi kezdjük s talán be is mi fejezzük -barátodnak telefonálj még ma: lehet hogy a vonal holnap már néma. „Azt mondta az Úristen: nem jó az embernek egyedül tenni, alkotok hozzáillő segítőtársat." (lMóz 2,18.) Az idén Celldömölkön rendezték meg a vasi evangélikus egyházmegyei csendesnapot. A megye minden részéről jöttek fiatalok, hogy újból találkozzanak Istennel és egymással. A téma érdekesnek és ígéretesnek tűnt és sok embert vonzott. A napot együttes énekléssel kezdtük, míg mindenki meg nem érkezett. Ezt követően Bálint László celldömölki lelkész, esperes reggelk áhítatot tartott, amelynek igéi lMóz 2,18. és Jn 5,5-10. voltak. Az áhítat után dr. Reuss András, a Teológiai Akadémia dékánja tartott előadást: Miért élünk házasságban és családban? címmel. A dékán előadásában hallhattunk a család fontos, összetartó szerepéről és hogy a gyermek fejlődése során egyre nagyobb felelősség hárul mind a szülőkre, mind a gyermekekre. Miközben a szülők nevelik a gyermekeket, ők is nevelődnek, változnak. Dr. Reuss András megemlítette, hogy a család milyen biztos hátteret ad, de kitért arra is, hogy akik fiatalkorukban nem kapnak szeretetet, azok a saját családjukban sem biztos, hogy tudnak szeretetet adni. Lehet, hogy épp amiért nem volt harmonikus életük, azért az ő családjukban ez lesz a fő céljuk. Említést tett még arról is, hogy régen mennyire más volt a családi élet, mert akkor három nemzedék élt együtt, most pedig csak kettő. Nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a házasság nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete. Az előadás fő tartalma: „Krisztusi szeretettel közelítsük meg egymást!" Az előadás során felvetődött több kérdés is, amelyeket az azt követő csoportos beszélgetések idején beszéltek meg a fiatalok a lelkészek és a teológusok vezetésével. A bibliaköri megbeszélések nagyon érdekesek voltak, rengeteg téma merült fel, például: szerelem, párválasztás, valamint a családon belüli örömök és gondok. Ezután az Eötvös Loránd Általános Iskola ebédlőjében fogyasztottuk el az ebédet. Délután játékos vetélkedőn vettünk részt, amelyet a gércei ifjúság állított össze. A versenyen mindenki jól szórakozott és sportszerűen küzdött. Sokat énekeltünk, beszélgettünk, ismerkedtünk. A csendesnap úrvacsorái istentisztelettel zárult, amelyen dr. Reuss András szolgált. Az ifjúsági találkozót azzal a reménységgel zártuk, hogy április végén újból láthatjuk egymást, ugyanis akkor Sárvár ad otthont a csendesnapnak. „De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeiteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat és önmagát adta érte..." (Ef 5,24-25.) Garas Krisztina resztül a Zeneakadémia pódiumán. Köszönet a körvezetőknek és az énekkar tagjainak, hogy művészetükkel hozzájárultak az est gazdagságához. E helyen is köszönetét mondunk Gergely Ferenc professzornak, aki immár a harmadik orgonistát nevelte fel egyházunk számára: Zászkaliczky Tamást, Finta Gergelyt s e sorok íróját. Hálásak vagyunk fáradozásáért, hogy felbecsülhetetlen művészetével és magas fokú pedagógiai adottságával növendékeiből a lehető legjobbat bontakoztatta ki, az egyéniségüknek legmegfelelőbbet. Nagy élmény volt ez az est mindannyiunk számára. Sokáig nem fogjuk elfelejteni az ott kapottakat. Reméljük, mindaz, amit hallottunk, nem csupán egy alkalom volt, hanem egyházzenénk számára a jövőbe nyíló kapu. Isten adja ehhez áldását fiataljainknak! Trajtler Gábor I. Magyar Egyházzenei Kongresszus Háromnapos kongresszusra gyűltek össze a magyar egyházzenészek Budapesten. A március 14-től 16-ig tartó együttléten mintegy kétszázan vettek részt, jó néhányan a határon túlról is. A kongresszust a Magyar Egyházzenei Társaság és a budapesti Zeneakadémia Egyházzenei Tanszéke rendezte Dobszay László tanszékvezető professzor irányításával. Előadások, értékelő tanulmányok, szekcióülések, megbeszélések és istentiszteletek szerepeltek a rendezvény műsorán. Elsőként Philipp Harnoncourt grazi professzor, világhírű himnológus-tudós tartott előadást „Az egyházi ének ökumenikus jellege” címen. Előbb az éneklő egyházról szólt, majd az ökumenéről, melyet az apostoli korra vezetett vissza. Legtanulságosabb előadásának zárógondolata volt: „Az egyházak zenéje sokszinü... az ökumenében mindenki hozza a maga kincsét... erre a sokféleségre van szükségünk, mert mindegyiket Isten egy Lelke ébresztette.” A második előadást Dobszay László tartotta „Az egyházzene tiszta eszméje” címmel. A professzor az egyházzene három kritériumát az egyetemességben, a szent jellegben és a művészi értékben határozta meg. Érdekes módon e három tételt a múlt századi - egyházzenét meghatározó - pápai enciklika és a néhai református himnológus-professzor, Csomasz-Tóth Kálmán tanulmánya összevetéséből fogalmazta meg. A harmadik jelentős előadás a protestáns szekció ülésén hangzott el, amelyen mintegy negyvenen voltunk jelen, reformátusok, baptisták és evangélikusok. Az előadó dr. Prőhle Károly professzor, Luthert idézve, a hangot adó világra, a hangzó világ gazdagságára és az egyház énekének sokféleségére hívta fel a figyelmet. Nem elegendő a restauráció - mondotta - nem elegendő a 16. század újraébresztése az egyházzenében. Kell, hogy a Musica Sacra őszinte legyen, kell, hogy saját kora hitéből is fakadjon. A kongresszus értékelő, vitaindító referátumaiban mérlegre kerültek az egyházak énekeskönyvei is. Itt, az őszinte légkörben egészséges vita alakult ki, amelyben a felfogások, érvek és ellenérvek nyíltan ütközhettek. Érdekes volt Déri Balázs ismertetése az énekeskönyvek használatát illető felmérésről. Eszerint a katolikus gyülekezetek 215-240 éneket ismernek és használnak, a református gyülekezetek 110-200-at, mi, evangélikusok általában 300 éneket éneklünk énekeskönyvünkböl. A többségben levő katolikus testvéreinkkel a lelki közösséget az istentiszteleteken - reggeli és esti liturgikus alkalmakon - élhettük meg. Baliczáné Ferenczi Ilona himnológus, a Magyar Egyházzenei Társaság alelnöke állította össze az áhítatok liturgiáját a 16-17. századi magyar szöveg- és dallamanyagból. A kongresszus e korból származó magyar nyelvű Te Deum éneklésével zárult. Reméljük, hogy a háromnapos együttlét, valamint a Magyar Egyházzenei Társaság munkája hozzásegít az egyházzenei élet megerősödéséhez és színvonalának emelkedéséhez, T. G.
