Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-01-31 / 5. szám

no íj

A legdrágább kincs a gyermek

Evangélikus Élet 1993. január 31.

Felvétel az Evangélikus Teológiai Akadémiára

„De Jézus magához híván őket, nondá: Engedjétek, hogy a kis »yermekek én hozzám jöjjenek és íe tiltsátok el őket; mert ilyeneké íz Istennek országa.” (Lukács ( I8;I6 verse.)

fdj Harmadik tanév kezdődött el, ;|e| imikor államunk képviselőink, jo. :örvényhozásunk hozzájárulásával iskoláinkban szabadon résztvehetaznek gyermekeink hitoktatásban, lül Hálásak vagyunk ezért egyházi ve- 5r- zetöinknek, lelkészeinknek... ö- Azonban nagy hátránnyal kell ezt a a feladatot megoldanunk. Függ ez y- sok tekintetben tőlünk nagyszüe' löktől, szülőktől... Csak tőlünk függ! Negyven év tiltása sok kárt, a visszatartást müveit egyházunk hívei között is. Mi nagyszülők is emlékezünk azokra a szomorú időkre, amikor titokban olyan helyre is vitték a gyermekeket megkeresztelni, konfirmálni, ahol ismeretle?• nek voltak, mert különben a kere- A ső állásuk forgott veszélyben. A szülők nem részesülhettek vallásoktatásban, templomba nem ' járhattak, nem ismerték meg a '■ „Könyvek-Könyvét" a Bibliát. * Nem kerültek a Mindenható Istenünk közelébe.

I Ennek a hátránya sok szülőnél 5 most is megtorpanást jelent. Sok . szülő kétkedve, nagyon mereven . elzárkózva, tudomást sem véve a : lehetőségekről, szóvá sem teszi gyermeke előtt a vallásoktatás kérdéseit. Hiszen az elmúlt évtizedek vallásellenessége nem tűnt el nyomtalanul. Most is sok az ateista gondolkozású szülő. Most amikor sok helyen már versenyeznek a szülök, nagyszülők unszolására, hogy gyermekük, unokájuk részesüljön abban a jutalomban, hogy résztvehet hittanoktatásban, megismerheti a Biblia tanításait, a megbocsátó szeretet tanításait, a szülői megbecsülés előírásait. Sok szülő azonban még most sem akarja meghallani a hívó szót, nem érzi. hogy gyermekeinek is meg kell ismerni Teremtönket, Megváltónkat. Nem veszi tudomásul, hogy a marxizmus oktatásakor is számtalanszor hivatkoztak a Bibliára. A Biblia le van fordítva a világ összes népének nyelvére, mert az emberiség legnagyobb értéke a vallás gyakorlása. Ezt meg kell tanulni, hozzá kell szokni a vallásgyakorláshoz, ezt csak a hittanórákon sajátítható el.

Most már ebben az évben is megkezdődött a vallásoktatás. Lelkészeink ember feletti munkát végeznek, hogy megnyerjék azon szülők gyermekeit a vallásoktatáshoz, akik évtizedek alatt sem részesültek hitoktatásban. Sajnos kevés a lelkipásztorunk. Kevés segítséget kapnak. Jó volna ha a szülök keresztszülei segítségére sietnének a nagyszülőknek, hogy unokáik is részt vegyenek az Istennek ebben a nagy áldásában, hogy hosszú évek múlásával újból megismerkedhessenek a szeretet, megbecsülés parancsaival. Az Isten előtt, az oltárnál ők fogadták esküvel, hogy a gyermek, keresztgyermekeik mellett fognak állni segítő kezükkel, hogy hívek maradnak hitükhöz, egyházukhoz. Mindenható Istenünkhöz! ’Emlékeztessük erre 30-40 éves keresztgyermekeinket. A mostani gyermekek szüleit. Emlékeztessék őket: „Ahol ketten, vagy hárman összegyűltök az én nevemben, ott vagyok én is veletek!” Ez szól minden gyermekes

szülőnek is! Kedves gyermekes szülő, kérdezem volt-e valaha Biblia a kezedben? Tudod-e azt az imát, amit édesanyádtól tanultál? Mikor lépted át templomunk küszöbét?

Vajon gyermekeid hogyan fognak rád nézni, tekinteni, ha nem tanulják meg a szeretet, szülői megbecsülés parancsait?! Lehet-e abból engedelmes jó gyermek, aki szüleivel soha sem volt templomban, nem részesült hitoktatásban? Gondolkozzunk, rájövünk milyen fontos, hogy gyermekeinket vértezzük fel, most ezekben a nehéz időkben. Isten hatalmas segítő erejével! O segít át minden nehézségen.

Vallásoktatásra jelentkezni még most sem késő! Igyekezzünk mielőbb pótolni mulasztásainkat, nagyszülők, szülők, keresztszülők! Presbiterek! Mindannyian cselekedjünk. hogy evangélikus gyermekeink részesüljenek a vallásoktatás nagy áldásában! „Mily boldog ház, hol szülők imádsága Rád bízza, Jézus kicsinyeket, ahol őket gyermekek barátja. Hű szeretettel véded, vezeted.”

Segítsük evangélikus egyházunkat, a bátor Luther Márton egyházát! Mi. akik tanítottunk akkor is, amikor órarend szerint volt beosztva a hittanóra, tanítottunk akkor is, amikor állásvesztéssel sújtották azokat, akik imával kezdték a tanítási napokat...

Mennyire más volt akkor a társadalom, az ifjúság, mikor nem a

vallásoktatásról, egyházi iskolánkról folytak a viták.

Legjobb volna pedig a hittanóra órarendbe sorolása - sok iskolában már így van, akik nem jelentkeznek, azoknak erkölcsi oktatásban legyen részük.

így a vallásoktatás miatt a gyermekek részt vehetnének a különböző szakkörök munkájában is. Este késő délutáni órákban már fáradtak a gyermekek.

Szülők, nagyszülők, akik részt vettek az iskolában vallásoktatásban, emlékezzenek vissza tanulmányaikra. A nagy reformátorunkra Luther Mártonra, milyen sok megpróbáltatás, fenyegetés mellett hü maradt a Bibliához, Istenhez. Hazánkban a kormányunk, országgyűlésünk jóvoltából szabadon gyakorolhatjuk evangélikus apáink hitét! Nem kell tartanunk azoktól akik ki akarják szorítani az iskolából a hitoktatást! Egyházi iskoláink visszaadását, ősi jussunkat, amelyekért apáink oly sokat dolgoztak! Az unokák szüleit biztassák, hogy gyermekeiket vallásos nevelésben részesítsék. „Ha Isten velünk, ki ellenünk!” Arany János szülői felelősséggel írja gyermekének: „Látod én szegény költő vagyok: örökül nem sokat hagyok: Legföljebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. Ártatlan szíved tavaszkertjében a vallást azért öntözgetem. Kis kacsóid összetéve szépen. Imádkozzál édes gyermekem.”

Varga Koritár János

OLVASÓI LEVÉL

Örömmel, érdeklődéssel lapozgattam a 93-as Evangélikus Naptárt. Kél megemlékezésére szeretnék reagálni.

In memóriám ür. Deák János professzor

„Börésit" címmel kedves, a teológusdiákkort idéző, művészi írás olvasható. Évfolyamtársaimmal beszéltünk erről és szeretnénk egyértelműen kifejezni Deák János professzorunk iránti tiszteletünket. Persze, nem volt népszerű a tárgya, a nehéz héber nyelv. Mindegyik teológus drukkolt a kollokviumaitól.

Ám egyházunknak örök hálával kell visszaemlékeznie arra, hogy az évtizedek csodás konferenciaközpontját, a gyenesdiási Kapernaumol, továbbá a Teológus Otthont Deák János szorgalma és ügy buzgalma hozta létre. Palóc dialektusát nem emlegetném, de emlegetem szombat esti „nagy-könyörgéseit”, mély hitből fakadó igehirdetéseit. Hálásak voltunk, amikor Túróczy Zoltánt meghívta az Otthonba evangélizálni. Tényleg nem örült annak, ha a leendő lelkészek itt-ott borozhattak, kimaradtak. De nyilvánosan senkit nem alázott meg, legfeljebb négyszemközt beszélt velünk, mint felelős „apa" a fiaival.

Év végi beszámoló

Nálunk is kezd divatba jönni, hogy az ember karácsony táján sokszorosított körlevélben számol be barátainak, ismerőseinek az elmúlt év eseményeiről. Ezt a szép szokást szeretném én is követni.

Az elmúlt évben sem voltam Amerikában, a görög tengerparton sem üdültem, de még Becsben sem jártam. Sokszor gyönyörködhettem azonban a budai hegyek szépségéiben.

Házunkat nem festettük újra, emeletet sem húztunk rá, de az öreg házból nem kellett menekülnöm, bombatalálattól sem kellett félnem, se kilakoltatástól.

Színházban, moziban nem voltam, vendéglőben is csak egyszer, mégsem unatkoztam soha, érdekes dolgokat olvastam, hallottam. Hálásan gondolok

Mindnyájunknak van emléke jó szívéről. „Besúgókról” sosem volt szó. (Le is siraáztuk volna az erre vetemedőt.)

Örültem, hogy a visszaemlékezés megemlítette a jobboldallal szetnbíni magatartását. Mi, többen, szeretnénk, ha az utókor pozitívan gondolna Deák János professzorra.

In memóriáin Hegyháti János

A bűnt nem mentjük, de Hegyháti Jánosra szabad szeretettel emlékeznünk, s üzenjük feleségének, gyermekeinek, unokáinak, kitűnő lelkésznek ismertük őt. Gyermek- és ifjúsági-munkája országszerte híres volt. Ma is őrzök tőle szemléltető rajzokat, frappáns sztorikat hatalmas gyűjteményéből. Voltam gyülekezetében élet volt ott. Együtt voltunk Németországban - az idős, fáradt kirándulókba belekarolt, mindenkin segített.

A „De mortuis..." régi mondásban azt jelenti a „bene”, hogy elhunyt testvérünk egyéniségéről, arcáról minél teljesebb képet hozzunk. Görög Tibor

vissza arra, hogy fájdalmaim kibírhatóak voltak, betegségeim elmúltak, az öregedéssel megbarátkoztam. Gyermekeim nem értek el kimagasló eredményeket, sem professzor, sem igazgató nem lett belőlük, de egészségesek és elégedettek.

Magam nem mutathatok fel kimagasló teljesítményt, dicséretet, kitüntetést nem kaptam, de sikerült elkerülnöm a rohanást, idegeskedést. Minden nap volt időm arra, hogy néhány percet csendben üljek és elgondolkozzam életem folyásán.

Autót idén sem vettünk, mosógépet sem. Régi kerékpárom jól megy, sok jó túrát tehettem. Mindent egybevetve elmondhatom, hála Istennek jó év volt az 1992-es év.

Szilas Attila

Aszódi diák voltam

1933. szeptember 1-jén léptem be az internátusba s foglaltam el helyemet, ágyamat a Podmaniczky szobában. Ez a szoba volt Petőfi osztályterme. A mosdónk pedig a karcer, ahova őt bezárták. Én vagyok az osztály atyja. Most már kétévenként jövünk össze s a hírek szerint a mi osztályunk a legösszetartóbb, akik szinte hiánytalanul megjelennek a találkozókon. Szívesen megyünk vissza. Büszke vagyok erre az iskolára. Sokat kaptam tőle. A sok közül csak néhányat sorolok fel.

Zalán Frigyes (aki most is él még) volt a matematika-fizika tanárom. A tárgyai nem nagyon kötöttek le. Cserkészparancsnokom volt. Minden év júniusának végén vele töltöttem életem legszebb élményeit a táborokban. Ö tartott nekünk egész éven át bibliaórákat. Nem a vallástanáraim, hanem ő. S ezt tartom a legnagyobb ajándéknak, amit tőle kaptam. Ő erősített meg engem abban a kiskoromban tett elhatározásomban, hogy pap leszek.

Csizmadia György volt a magyar tanárom. Forradalmi gondolkodású ember volt. Szerelmese volt Szabó Dezsőnek s a népi íróknak. Szabó Dezső' havi füzeteit kabátja alatt hozta be az internátusba s adta át nekem, én pedig adtam tovább néhány társamnak. Egy alkalommal meghívta Szabó Dezsőt Aszódra a kisbagi csárdába. A megbeszélt napon ebéd után hatan mentünk ki vele a csárdához s vártuk az érkezését. Egylovas fiákéiról jött ki és élménynek számító beszélgetést folytattunk vele. Magával ragadó tűzzel, hévvel ismertette irodalmunk nagyjait. így lettem és vagyok ma is a könyvek szerelmese.

Stibrányi Gyula német-francia szakos tanár volt. A tanári kar legöregebbje. Ennek ellenére gondolkodásban a legfiatalabb volt. Az úrvacsorái istentiszteleteken mindig egyik tanárunk hirdette az igét. Ez volt a deprekációs istentisztelet. Tanáraim egy része nem szerette Adyt. Ő pedig nagyon szerette. A prédikációjában hallottam először a Patyolat üzenetét. 16 dioptriás szemüvege volt. Orra súrolta a noteszt és az osztálykönyvet. Sokat olvasott. Ismerte a legfrissebb irodalmat is és sok könyvet az ő ajánlására olvastam el. Ötödikben választani kellett a francia, vagy a görög között. Én, aki már akkor lelkésznek készültem, a görögöt választottam. így a francia óránk lyukasóra volt. mert a görög órát délután tartották hármunknak. Sokszor elkapott, amikor szökni akartam a lyukasórán s bevitt magával a francia órára. Nem egyszer hangzott el ajkáról, amikor valaki nem tudott egy szót: „te görög, segíts neki”.

Nyíri Sándor tornatanárom volt. Megszerettette velem a sportot, amit még ma is szeretek. Fociztam a gimi csapatában. Szertornában megszereztem a vas-, bronz-, ezüstérmet. Pingpongban versenyeztem más iskolák gyermekeivel.

így emlékszem vissza kedves tanáraimra s egyházunk galgaparti iskolájára, ami remélem újra a miénk lesz. Életre szóló csomaggal indultam Sopronba, a teológiára. Köszönöm neked Petőfi Gimnázium.

I tornád Tibor

Az Evangélikus Teológiai Akadémia várja azok jelentkezését, akik Jézus Krisztusban hisznek és elhivatást éreznek, hogy élethivatásként lelkészi vagy hittantanári szolgálatot vállaljanak az evangélikus egyházban.

Az Evangélikus Teológiai Akadémián a képzés lehetőségei a következők:

A. Nappali tagozaton a lelkészi szolgálatra felkészítő teológiai tanulmányok. A tanulmányi idő öt év. A felvétel - melynek alapfeltétele a középiskolai érettségi - írásbeli és szóbeli felvételi vizsga alapján történik. Felvehető hallgatók száma: 25 fő. (Elsősorban férfi kérvényezők jelentkezését várjuk.)

B. Nappali hittan-tanár képzés olyan jelentkezők részére, akik valamely budapesti tanárképző főiskolára vagy egyetemi tanárszakra már felvételt nyertek, ill. ilyen szakot végeznek, s ezt igazolni tudják. A tanulmányi idő négy év. A felvétel felvételi beszélgetés nyomán történik. Felvehető hallgatók száma: 10.

C. Levelező tagozaton hittantanár-, ill. hitoktatóképzés 1993-94-ben nem indul.

A felvételi »kérvényhez, melynek fel kell tüntetnie, hogy teológiai (A) vagy nappali hittantanári (B) képzésre jelentkezik a kérvényező, a következő okmányokat kell mellékelni:

1. születési bizonyítvány,

2. a legmagasabb iskolai végzettségi (érettségi) bizonyítvány, érettségi előtt állóknak az iskola által a felvételi vizsgákon a középiskolából hozott pontok kiszámításához kitöltött betétlap,

3. orvosi bizonyítvány, amely igazolja, hogy a jelentkező főiskolai tanulmányokra alkalmas,

4. keresztelési bizonyítvány,

5. legalább két évvel korábbi konfirmációt igazoló bizonyítvány,

6. kézzel írott részletes önéletrajz, mely feltárja a jelentkező családi és szociális körülményeit, kapcsolatát gyülekezetével, valamint a jelentkezés indítékait.

7. az elmúlt két évben végzett egyházi szolgálatairól (az illető gyülekezet lelkésze által) kiállított bizonyítvány.

8. a jelentkező nevére megcímzett normál méretű boríték.

Az okmányokat eredetiben kell beküldeni, de indokolt esetben hiteles másolatban is lehet mellékelni. A másolat „egyházi használatra" megjelöléssel az egyházközségi lelkész által is hitelesíthető.

A felvételhez szükséges az illetékes lelkész ajánlása, mindenesetre annak a lelkésznek az ajánlása a jelentkező alkalmasságáról, aki az illetőnek az utóbbi időben lelkipásztora volt. Az ajánlást a lelkész a kérvénynyel egyidejűleg küldje meg külön levélben közvetlenül az Akadémia dékánjának címezve.

A fentiek szerinti mellékletekkel ellátott és az Evangélikus Teológiai Akadémia Felvételi Bizottságához címzett kérvényeknek, valamint piros postautalványon feladott 800- Ft. felvételi vizsgadíjnak 1992. május 15-ig kell az Akadémia Dékáni Hivatalába (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.)

beérkeznio.- • - *>»•*»*•« »*•■»«s-< “v**r*;t . . .% .»> LLÍí/r

Az Akadémia lelkészi szolgálatra készülő hallgatói kötelezően lakói a Teológus Otthonnak, ahol lakást és teljes ellátást kapnak. A jó tanulmányi eredményt elért és rászoruló hallgatók ösztöndíjban is részesülhetnek. Elegendő hely esetén a hittantanár szak nappali hallgatói is kaphatnak elhelyezést a Teológus Otthonban.

A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részére egymást követő napokon kerül sor, melynek időpontjáról a jelentkezők értesítést kapnak. Az időpont módosítására nincs lehetőség.

A felvételi vizsga anyaga:

1. Magyar nyelv,

2. az Evangélikus Énekeskönyv páratlan számú énekverses rendjeiben (1, 3, 5, 7, 9, 11) található énekversek éneklése könyv nélkül,

3. általános bibliaismeret (az iskolai hittankönyvek alapján),

4. Luther: Kiskáté,

5. Prőhle Károly „Az evangélium igazsága” c. és

6. Sólyom Jenő „Hazai egyháztörténet” c. hittankönyv.

Az említett kiadványok beszerezhetők a lelkészi hivatalokban és az Evangélikus Sajtóosztályon.

A felvételi kérelmek elbírálásánál figyelembe veszszük a jelentkezők latin, német és angol nyelvvizsgáját, ill. előképzettségét.

1993. január 10.

Az Ür Szent nevét

Caracasban szolgáló Bodrog Miklós lelkésztársunk brazil népdalra irt versszövegét a kottával együtt adjuk közre.

Popular Brasil

T Az Úr szent nevét új énekkel

—d—d—|~zJ—-----(-------1—í—p—

zengjük, szívünket hozzá emeljük föl

ír r nr * j kp nr^együtt! Ha Lelke átjár, soha nem feledjük az Úr szent nevét, az Úr szent nevét

2. Mert fenséges Ö, új életre ébreszt, Kallódó ember gazdát kap: övé lesz, Bálványok rabján csodás munkát végez, Mert fenséges ő, mert fenséges Ő!

3. Hol Jézus az Úr, ott bízó hit támad, Nyílik az öröm és hátrál a bánat, Kősziklából is hüs forrásvíz árad,

'*w..... '-"Hof Jézus az Úrrhol-Jéznsaz -Or!- .

___rtl.líMi.111.iniiuii jlnlll iU-ir------------------------'*1 . '''■

PÁLYÁZAT

A Magyarországi Evangélikus Egyház pályázatot hirdet a Budapesti Evangélikus Gimnázium (Fasor) tanári állásainak betöltésére.

Pályázhatnak evangélikus vallású egyházhü, pedagógiai elhivatottsággal rendelkező olyan tanárok, akik megfelelő képesítéssel rendelkeznek és a gimnáziumi tanári és nevelő munkát élethivatásuknak tekintik. Előnyt jelent a tudományos tevékenység és az idegen nyelvek tudása.

A következő szaktárgyakra lehet jelentkezni: magyar-angol; magyar-német; magyar-francia; magyar-latin; történelem-földrajz; fizikamatematika; latin-görög; ének-zene.

A pályázatnak tartalmaznia kell az erre a célra kibocsátott „Pályázati lap”-ot (beszerezhető a gimnázium irodájában), önéletrajzot, a tudományos és pedagógiai tevékenység bibliográfiáját, tanítói és nevelői tevékenységének elvi elképzeléseit. (Ez utóbbit maximálisan egy oldal terjedelemben.) A pályázatokat 1993. február 28-ig lehet benyújtani a Budapesti Evangélikus Gimnázium irodájába. (Budapest 1071. Városligeti fasor 17-21.)

•JVJ < ,|-J|H.<|..........

PÁLYÁZATI FELHÍVÁS

A Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) Igazgatótanácsa és igazgatója pályázatot hirdet biológia-kémia, magyar-történelem (esetleg magyar-latin) és angol-német szakos tanári állásokra 1993. augusztus 15-i munkába lépéssel.

Feltételek: tudományegyetemi végzettség, keresztyén elkötelezettség, rendezett családi élet.

A pályázat elbírálásánál előnyt jelent az Evangélikus Egyházhoz tartozás, tudományos munka, esetleg fokozat, jeles vagy jó oklevél és idegen nyelvtudás (állami nyelvvizsga).

A pályázathoz csatolni kell: kézzel írott önéletrajzot, a tanári elképzelések összefoglalását kb. 1 gépelt oldalon, a diploma másolatát, protestáns pályázók esetében a konfirmációi emléklap másolatát; nyelvvizsga-bizonyítvány másolatát.

A pályázatokat az iskola címére (Sopron, Széchenyi tér 11. Pf.: 77. 9401) kell megküldeni 1993. április 15-ig. A pályázatok elbírálása 1993. május 31-ig megtörténik.

Jézus sötétben is megtalál!

Valós esetre emlékezem. Olyanra, ami mindnyájunk emlékezetébe vésődött, akik túléltük. Foglyok voltunk. A szó bibliai értelmében: nem csak testileg, lélekben is. Nemcsak emberekéi, hanem az egyoldalúan eltorzított ideológia lelki bilincseibe kényszerítetl hatalom végrehajtó szellemi börtönőreié is. Ezért nem lehet, nem szabad felelőssé tenni egy nemzetet sem, amelynek tagjai - mint ők súgták titokban - ugyanolyan foglyok voltak, mint mi, csak éppen reménytelenebbek. „Mert ti egyszer megszabadultok. De miránk csak a reménytelenség vár, mindhalálig." így mondták a „szabadok".

De, hogy rátérjek az említeti esetre, röviden vázolnom kell a pillanatnyi helyzetet. Építettünk egy mozdonyjavító üzemépületet, a földszinten tiz-tizenkét mozdony befogadására alkalmas alapterülettel, három emeletén munkagépek üzemhelyiségeivel és irodákkal. Anyaga terméskő és cement habarcs. Falvastagsága egy méter. Éjjel-nappali munkában úgy hatszázan dolgoztunk rajta, minden munkaféleségben. Tisztek és legénység egyformán. A tiszteket mindig éjjelre osztották be. Lassan kialakultak kisebb csoportok, akik jobban öszszeszoklak. Nálunk ez könnyebben ment, mert mindig egy időben dolgoztunk.

Egyik este, szemerkélő esőben, a munkaelosztásnál kihirdették, hogy kevés a kőműves, lépjenek ki a hozzáértők. Nem is hallottam. Galléromba húzott nyakkal igyekeztem minél kevesebb vizet engedni tépett ingem alá, mikor ráébredtem, hogy a sor előtt állok. Egyszerűen kitoltak maguk elé, mondván, hogy te műszaki vagy, jó leszel ennek is. így lettem „kamencsik". Ezentúl az lett a feladatom, hogy terméskőből úgy rakjak falat, hogy kivül-beliil lehetőleg síkot képezzen. A többiek naszilkin (hordlap) szállították hozzá a követ, meg a cementhabarcsot. Kicsit, nagyot, sűrűt, hígat, ahogy kértem. De valahogy lassan haladtam. Mellettem az igazi kőművesek már egy méterrel magasabban jártak, míg én a megfelelő kődarabokat válogattam. Természetesen így a teljesítményünk, ami után az ételadagunk is járt, kisebb volt az övékénél.

Támadt egy ötletem: előbb kiraktam a külső falsíkot, azután a belsőt válogatott kövekből, azután pedig ömlesztették a bajtársak hol a mindenféle követ, hol a habarcsot egymás után. Ketten csak döngölték. Reggelre már mi voltunk vagy

másfél méterrel magasabban. Ezért háromszáz percent járt. (Fél kilogramm kenyér fejenkén t.)

Egyszer azonban elfogytak a jó alakú nagy kövek. Míg a többiek szállítottak és döngöllek, lementem az anyagtérre, hogy lássam, mire számíthatok. A megvilágított munkatér után tapogatózva tájékozódtam a nagy halmok között, mikor a sötétből rám köszönt valaki: Zdrasztvujtye! Azt hittem, valamelyik őr... Civil volt. Barátságosan szólt hozzám. Vajon hogy jutott át az örök vonalán? Azok bizony sátorlap alá húzódva, talán alszanak is. Mondta. Azután felém nyújtott egy kis csomagot. Olyan félkilónyi kecskesajt volt, papírba csomagolva. Habozásomat látva, megmagyarázta: Ja baptiszt. Máig sem tudom, ez baptistát jelenteit e, vagy egyszerűen azt. hogy ő meg van keresztelve. Mert találkoztam óhitűekkel, akiknél ez a keresztséget jelentette.

Azután elment. Mondta, hogy még visszajön, de nem láttam többé. Talán felébredtek az örök. Mi pedig felosztottuk egymás között a sajtot. Mindenkinek jutott egy falat. Mint az úrvacsoránál.

Hogy Jézus hol volt? Nyilvánvaló! Molnár Barna