Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-11-14 / 46. szám
Evangélikus Élet 1993. november 14. GYERMEKEKNEK A T A L 0 K Az utcánkban ez a fiú minden nap eltolja az édesapját a boltig. Azt hinnéd: szegények! Meg: szerencsétlenek! Ne gondold! Gyakran látom őket együtt nevetni. Az apuka viccel, a fiú meg nevet. Olyan boldogok együtt. Néha irigylem őket. Mi olyan ritkán vagyunk együtt. Rohanunk, mert nem vagyunk tolószékhez kötve? Uram, őrizd meg az apa és a fiú örömét. És adj nekünk is belőle valamit. KISISKOLÁSOK BIBLIÁJA JÁTÉK Isten gondot visel Barkochba Jézus az aggódásról beszél. Ne aggódjatok - mondja. Bízzatok abban, hogy Isten vigyáz rátok. Nézzétek még a liliomokat: őket is Isten öltözteti. Vagy a madarakat: őket is Isten táplálja. Keressétek inkább az Istennel való találkozást, a többit úgyis, megkapjátok. Ezen a héten nagy. meglepetésemre két rákérdezés is volt. Sajnos egyik sem jó. így a mostani fordulóban el kell búcsúznunk Illés Adéltól és Bánki Renátától. Nagyon sajnálom. A kérdéseitek után az emberünkről a következőt lehet tudni: IGEN:- ember; férfi; újszövetségi alak; Jézus beszélt vele; valamelyik evangéliumban szerepel; Jézus halála előtt beszélt vele; Jézus jót tett vele; Lukács evangéliumában szerepel; emberünk beteg volt. NEM:- nem a fügefa alatt ült János evangéliumában; nem farizeus volt; nem járt vadfügefán; nem Zákeus; nem Nátánáel; NEM JELLEMZŐ:- hogy pozitív jellem volt-e. Ezeket az információkat csak két hét múlva látjátok. Azt javaslom, hogy folyamatosan kérdezzetek, hetente egyet. Próbáljatok meg nem egymásra épülő kérdéseket feltenni. A pontok megjelenése is a lassú átfutás miatt késik. Jó azért az, ha ráírjátok, hogy hányadik kérdést teszitek fel, hogy a félreértéseket elkerüljük. 5 pontos: Fancsali Ifjúsági Kör 3 pontos: Hamvas Barackok - Szeged A kérdéseket mindig a lap dátuma utáni keddig kell feladni. FELHÍVÁS Szőlőszem klub-mozgalom A dabas-gyóni Szőlőszem Klub tagjai azzal a felhívással fordulnak az ország gyülekezeteihez, hogy alakítsunk Szőlőszem-klub hálózatot. A klub alakítása rendkívül egyszerű. Csak ennyit kell mondani: Rajta, alakítsunk Szőlőszem Klubot! Ha valahol már van ilyen klub, kérlek, írjatok róla! Ha sok Szőlőszem Klub alakulna az országban, akkor meg lehetne rendezni az országos szőlőszem-találkozót. A gyönki szőlőszemek Örömmel hallottuk, hogy a dabas-gyóni szőlőszemek országos Szőlőszem klub-hálózatot szeretnének alakítani. Mi, gyönki szőlőszemek szívesen csatlakoznánk ehhez. Jó lenne jó ötleteket kapni egymástól, és tényleg jó lenne találkozni, megismerkedni egymással. Nálunk eddig nem volt felavatási szertartás, de a klubunk termében a falon van egy nagy szőlőtő, amelyikre minden új klubtag felragaszthat egy levelet, a nevével, vagy az óvodai jelével. Minden összejövetelkor - ami kéthetente van - a levelünk mellé odaragasztunk cgy-egy szép bordó szőlőszemet. így aztán van, akinek már egész nagy fürtre való szőlőszeme gyűlt össze. Klubtagságunkat a tagsági igazolvánnyal igazolhatjuk, de ha valaki otthon felejti, azért őt is beengedjük. Sokat énekelünk, játszunk, és kézimunkázunk. Olykor cgy-egy anyuka jóvoltából még egy kis sütit is majszolhatunk. Ilyenkor aztán nagyon jó a hangulat. Csak akkor szomorkodunk egy kicsit, ha vége van. A klubösszejövetclnek, no meg a sütinek. A gyönki szőlőszemek megbízásából ifj. Cselovszky Ferenc KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, Hg Barbara, Krahulcsán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Az előző szakaszban már összefoglalásként megjelent, hogy az eutanázia aktív és passzív alakja között oly nehéz pontos különbséget tenni, így célszerű, ha egyben kezeljük őket, s mindkettőről kimondjuk: nem szolgálja, hanem valamitől megfosztja az embert, mégpedig attól, hogy ha kínok, sőt elviselhetetlen kínok közt is, de végigjárja élete útját. Ez az eredmény azonban nyitva hagyja a kérdést: mit tehetünk akkor a jó meghalásért, azért, hogy a közöttünk szenvedőknek, haldoklóknak valóban emberséges haláluk legyen. Mostani gondolataimhoz anyagot Gyökössy Endrétől vettem (Magunkról magunknak Bp. 1986. 5. kiadás). 1. Együtt lenni a haldoklóval - nehéz feladat ez, amikor legtöbben kórházakban halnak meg, gépek és csövek között, s ez olyan súlyos látvány. Mégis, vegyünk erőt magunkon, s igyekezzünk minél többet együtt lenni vele, nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is. Legyünk vele együtt szenvedésében, a halál elfogadásának öt fázisában (tagadás, düh, alkudozás, depresszió, elfogadás). Viseljük el, ha e tagadás vagy a düh éppen rajtunk csattan, vagy ha az alkudozás talán hitünket is sértő módon az Úristennel folyik. Ne legyünk olyanok, mint Jób barátai. Ez nem a teológiai ismeretek átadásának ideje, ez a hallgatás, a simogatás, a szeretet kimutatásának ideje. Azonban ne csak a haldoklóval legyünk együtt, hanem az Élő Jézus Krisztussal is. Csak ez a kapcsolat tarthat meg attól, hogy mi magunk is bclcragadjunk a haldoklás első négy fázisába. 2. Ébren tartani a reményt - ez a második feladat. Ne az illúziót, hogy „fogunk még együtt focizni, öregem!”, de a hitet, hogy nem záródik le az élet - itt a földön sem. Akiket itt hagy, könnyek között tán, mégis megállják helyüket, Isten szeretetének védelme alatt élhetnek, mesélni fognak róla gyerekeknek és unokáknak, amit tőle kaptak, nem feledik el, Bródy szavaival: hogy túléli őt néhány dal. S persze azt a hitet is, amit a Bibliából táplálhatunk, hogy sem élet, sem halál nem választ el minket Isten szeretetétől. (Róm 8,38-39). 3. Életcélt adni mindhalálig. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a haldoklás is élet. Élet egészen a halálig. S akinek életcélja van, egészen a halálig hordozza azt. Milyen célja lehet egy haldoklónak? Hogy megélhesse még a fia esküvőjét? Ez az alkudozás szakaszába tartozik. Ám az valóban cél lehet, hogy megérthesse mások szenvedését, hogy tudjon együtt szenvedni sorstársaival, olyanokkal talán, akik még mögötte járnak. Életcél lehet, hogy hiteles legyen keresztyén élete, hogy halála tegyen pecsétet arra, amit életében vallott. 4. Tapintatot adni - már írtam az előbb, hogy viseljük el, ha dédelgetést, dajkálást vár tőlünk. De a tapintat ezen túl megy. Ugyanolyan szeretettel, odafigyeléssel legyünk mellette akkor is, ha alszik, vagy ha semmiféle választ nem ad ottlétünkre: sok-sok beszámoló jelzi azt a tapasztalatot, hogy így is érzékelik minden szavunkat, minden mozdulatunkat. Legyünk tapintatosak elesettségében is, hogy megőrizhesse emberi méltóságát. íme, négy feladat, s bizonyára lehetne többet is mondani, példákat hozni arra, hogyan adhatjuk meg szenvedő haldoklóknak a jó meghalás lehetőségét. Az eutanáziáról (3) Végezetül még egy dolgot: ne várjunk arra, hogy a Szentlélek majd küld, s akkor megyek, Isten majd megerősít, s akkor elkezdem. Mert Isten valóban megerősít, a Szentlélek valóban küld, de ez nem érzés kérdése, hanem hit kérdése: hiszem, hogy küldött, hiszem, hogy megerősített. Múlt időben. Azaz, elindulnunk mégis nekünk „Many gifts, one spirit” „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz" (1 Kor 12,4) Ennek az igének a jegyében gyűlt össze 1993. augusztus 3-11. között 300 fiatal a világ minden tájáról Hollandiában. Európa országain kívül Amerikából, Ausztráliából, Afrikából, sőt még Ázsiából is voltak résztvevők. Magyarországot 3 fiatal evangélikus lány és egy református fiú képviselte. Név szerint: Engler Ágnes, Győri Johanna, Jarabin Edina és Kovács Mihály. Egy csodálatos ország adott helyet a BIG-E találkozónak egy hatalmas konferenciaközpontban. A fő téma a spiritualizmus és a racionalizmus közötti egyensúly megtalálása volt. Ezen belül „ökumenizmus a vallások közötti párbeszéd ökológia és teológia az ortodox egyházban” címmel neves előadók tartottak beszámolót saját álláspontjukról. Majd az előadást követő kávészünet után az ún. csoportokban vitattuk meg a napi témát. De ezenkívül rengeteg program színesítette az ott-tartózkodásunkat, például: a kirándulások Hágába; itt a Parlament meglátogatása és találkozás az Egyházközi Béketanács elnökével, vagy Rotterdamban a kikötő megtekintése stb. A délutáni szabadfoglalkozásokon igazán megtapasztalhattuk, hogy Isten milyen tehetséget ajándékozott nekünk. így ki a pólófestésben, ki a grafikában, ki az éneklésben, ki a linómetszésben jeleskedett. Csodálatos volt érezni, hogy a különböző emberek, különböző országokból, valaki fehér bőrű, valaki barna, és mégis egységet alkotunk. Ezt az összetartozás érzését különösen átéltük az istentiszteletek alatt, amint egy csodálatos tavat körülvéve ki-ki a maga nyelvén imádkozta a Miatyánkot. Ez egy külső szemlélő számára hatalmas zűrzavarnak tűnhetett volna, de mi mégis tudtuk azt - ha különböző nyelven is -, hogy egyről beszélünk és egy Istenhez tartozunk. Ez úton szeretnék köszönetét mondani az Evangélikus Egyháznak, hogy lehetővé tette a kiutazásunkat és így hitben megerősödve kezdhessünk hozzá az előttünk álló év feladatainak. Jarabin Edina KÖSZÖNTŐ ÚJ ISKOLÁMHOZ a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium megnyitására Harangok méla kongása pezsdíti föl lelkem amint elhaladok a büszke torony alatt. Gondolatok sorát mozdítja meg bennem ha látom az épületben a sok ódon falat. Falak, melyek már emberöltők óta állnak, mindent figyelve, méltóságteljesen. S annyi történelmi vihart kiálltak mit mások csak kevesen. Ám mikor a világégés lángjaiból a hazában már csak hamu maradt a remény az egyházi iskoláról csendben elhamvadt. S dölytosen ügyet sem vetettek a keresztre és Jézusra, ki a keresztfán értük is szenvedett! Végül „Rózsát” ültettek helyette s elégedett volt müvével, ki ily galádságot engedett! Ám most, miként szürke fellegck közül előtör a nap arany sugara úgy csillant az emberek lelkén belül a remény új csillaga. Végtelennek tűnő, hosszú évtizedek után végre megnyíltak az ódon kapuk s remélik talán hogy többé nem kell bezárulniuk. Tárva maradhatnak a diákoknak kik most egy újjászületés tanúi s első tanévet nyitnak gimnáziumunkban, hol számukra minden új. KöszŐntlek hát, új iskolám, s veled az ódon kaput, boltozatos folyosód, hol az echo kiált rám míg víg hangom rajta végigfut. S benne örömkiáltás kél: Gimnáziumunk újra él! Takács Géza A magyar nyelvű oktatás úttörője (Greguss Mihály emlékére) A magyar evangélikusok soraiból az elmúlt századokban, sok nagy író, tudós, művész és politikus származott. Ezt talán a vallásunk jellegének köszönhetjük, s a nyugattal való állandó, élő kapcsolatainknak. Ebből adódóan ők lettek a modern, haladó eszmék első itteni pártfogói és terjesztői. Közéjük tartozott az író, tudós és pedagógus Greguss Mihály is - kinek születésétől kétszáz év telt már el. 1 Greguss Mihály a Pozsony megyei Pusztafödémesen született 1793. július 1-jén, egy költői tevékenységéről is ismert evangélikus lelkész családjában. Már gyermekkorában megszerette az irodalmat, komolyan foglalkoztatta őt az anyanyelv ápolása és a műveltség iránti tisztelet, érdeklődés. Tanulmányait a pozsonyi evangélikus líceumban kezdte, majd azt követően (1813) külföldön folytatta, a tübingeni és a göttingeni egyetemen. Rövid ideig Jénában, Halléban, Drezdában és Berlinben is tartózkodott. A kiváló német főiskolákon nemcsak felsőfokú képesítést nyert, hanem lehetősége nyílott ott arra is, hogy megismerkedjen a haladó szellemű mozgalmakkal és az európai tudomány legkiemelkedőbb eredményeivel. Külföldi tanulmányai után (1818) az Eperjesi Evangélikus Kollégium tanára lett. Elsősorban bölcsészetet és történelmet tanított. A magas színvonalú, korszerű, s nemegyszer szabadelvű előadásaival a diákok körében nagy népszerűségre tett szert. Részben külföldi, részben pedig a saját tapasztalatai alapján rádöbbent arra, hogy az akkor használt elavult tankönyvekkel és tanítási módszerekkel csak nehezen lehet az oktatást magasabb szintre emelni. Új, korszerű könyveken kezdett dolgozni, s annak eredményeként 1826-ban megjelent az első, esztétikával foglalkozó könyve. Azt is jól tudta, hogy a diákok lényegesen könnyebben tanulnának, ha az órákon az elavult középkori latin helyett anyanyelvűket (vagy legalább egy élő, ismert nyelvet) használnák. Ezért az Eperjesi Kollégiumban az 1830/31-es tanévben - Magyarországon elsőként a magyar történelmet és a statisztikát magyarul kezdte előadni. így elsőséget nemcsak a pedagógiában szerzett, hanem a nyelvészetben is, mivelhogy a latin és német történelmi, valamint bölcsészeti szakterminológiát lefordította magyarra. Sokat foglalkozott az ifjúsággal nemcsak az oktatás folyamán, hanem azon kívül is. Az 1827/28-as tanévben sokat dolgozott a magyar diáktársaság megalapításán, s a saját pénzeszközeit sem sajnálta a kollégiumi magyar könyvtár kiépítésére. Az Eperjesi Magyar Társaság Greguss elnöksége idején az anyanyelvi oktatást és irodalmi tevékenységet, a nem magyar ajkú diákoknál a magyar nyelv és irodalom ismertetését tűzte célul. Arról, hogy milyen hatással volt tanítványaira, az első diákjai egyikének, Kossuth Lajosnak a szavai is tanúskodnak:- Elvégezvén a gimnaziális tanfolyamot, atyám az Eperjesi Evangélikus Kollégiumba vitt. Greguss Mihály tanáromnál voltam elszállásolva. ..Greguss tanár emlékének végtelen sokkal tartozom. Ő válogatta meg olvasókönyveimet, amit így együtt olvasgatánk, kérdéseimre adott feleleteivel világot gyújtott agyamban, s élményeinek s tapasztalatainak érdekes elbeszéléseivel, hozzájuk kötött oktatásaival ő ismertette meg velem a gyakorlati életet. Nemcsak tanítóm, de nevelőm is volt..." A sikeres pedagógiai tevékenységéért, hazaszeretetéért és tudományos munkájáért kollégái is nagyra becsülték Gregusst. Ezek alapján már 1826-ban megválasztották öl a tanári kar jegyzőjévé, majd 1831-ben rektorrá (ő volt az első rektor, aki nem teológiatanár volt). Modern, haladó gondolkodása miatt azonban sok ellensége is akadt, elsősorban a konzervatív egyházi és világi tisztviselők soraiból. 1826-ban nem engedték meg neki a teológiai tankönyve kiadását, majd megtiltották neki, hogy teológiát tanítson, sőt ateizmussal is vádolták. Nyilván ezért döntött úgy 1833-ban, hogy elhagyja Eperjest, s a pozsonyi líceumba megy. Pozsonyban folytatta az Eperjesen elkezdett működését. 1834-ben megalapította a magyar társaságot és a líceumban is magyarul adta elő a történelmet, valamint a bölcsészetet. Az akkor inkább német többségű Pozsony pedig nagyon közel állt Bécshez, ahol jól figyeltek mindenre, ami veszélyeztethette a Habsburg-uralmat Magyarországon. Hazafias szellemű előadásai miatt Gregusst nem kedvelték. 1836-ban a császári hatóságok betiltották nemcsak a pozsonyi diáktársaságot, hanem minden továbbit Magyarországon, és követelték Gregussnak a líceumból való eltávolítását. Csak a Stromszky szuperintendens barátsága és a nádor jóindulata mentette meg. Maradt ugyan a tanári állásban, de nemsokára, 1838. szeptember 27-én meghalt. Greguss Mihály már nem érte meg a magyar nyelv általános bevezetését az evangélikus közép- és felsőiskolákba, sem a volt tanulóinak fellépését a forradalomban, 1848 tavaszán. Nem halt meg azonban utódok nélkül. Mindhárom fia később elismerést szerzett a tudomány és művészet terén. Ágoston mint kiváló író és esztéta, Gyula mint fizikus, és János mint festőművész és pedagógus. Greguss Mihály gazdag irodalmi és tudományos művet hagyott maga után - beleszámítva a sok kéziratot és a folyóiratokban megjelent kisebb munkáit. A tudománnyal már 1818-ban eljegyezte magát, amikor ugyanis megnyerte az egyetemes gyűlés által kiírt egyik pályázatot: Wie kannte die Wirksamkeit des evang. Kanzelredners erhöht werden? - témára. Ezt a díjazott, győztes munkáját („Durch welche Mittel kann die Wirksamkeit des Kanzelredners werkmässig erhörht werden”) 1821-ben Pesten közölték. 1826-ban Kassán megjelent az említett tankönyve (Compendium estheticae usui auditorum suorum). Halála után jelentették meg volt eperjesi kollégái a latin nyelvű verses önéletrajzát (Autobiographia Michaelis Greguss - Eperjes 1840) és 1852-ben Szarvason a Greguss Mihály válogatott kisebb munkái láttak nyomtatásban napvilágot. A kéziratban fennmaradt tudományos munkái közül is említésre méltóak: Logica, Metaphysika, Gyakorlati bölcselet, Bölcseleti encyklopedia, Bölcseleti történelem és Politikai tudományok encyklopédiája. Greguss Mihály a reformkor neves személyiségei közé tartozik. Mint a nagy kortársai, ő is egész életét és tevékenységét a magyar nyelv, magyar nemzeti szellem és patriotizmus fejlődésének, ápolásának szentelte. Mint jeles pedagógus, a 48-as nemzedéket is tanította, így másokkal együtt utat tört a forradalomnak. Kónya Péter Eperjes Evangélikus adatok a Budapest Lexikonban Húsz éve jelent meg legutóbb a Budapest Lexikon, s azóta jócskán elavult. Az Akadémiai Kiadó most újra közreadja a kézikönyvet, két kötetben, alaposan átdolgozva, újraírva. Evangélikus vonatkozású címszavakat'is tartalmaz a lexikon, bár természetesen más témákkal kapcsolatban is feltűnik egy-egy utalás. Röviden foglalkozik a lexikon az Evangélikus Élettel. „Evangélikus Gimnázium” címmel szól a könyv a Fasorról, s ebben említi meg a Deák téri iskolát, bár újraindulásáról még nem tud. A „Magyarországi Evangélikus Egyház” címszónál nyilak utalnak arra, hogy az egyházmegyékről, a Teológiai Akadémiáról, a múzeumról, a FEBE-röl, az Evangélikus Életről külön is olvasható közlés. Ezt jelzi a könyv a Diakonia említésekor is (a lap címét hosszú ó-val, tévesen írva), de az ígért cikk nincs a lexikonban. Nem szerepel a Lutheránia sem, noha az énekkar a főváros zenei életének integráns része. Az Üllői útról szólván, nem történik említés a 24. számról, pedig talán udvari kápolnája egy sort megért volna. (Nyilván nyomdahiba, hogy a FÉBÉ címszó irodalmi fölsorolásában hibásan írták Gáncs Aladár nevét.) Z. L.
