Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-10-24 / 43. szám

58. ÉVFOLYAM 43. SZÁM 1993. OKTÓBER 24. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 20. VASÁRNAP ÁRA: 25 Ft Az imában az ember beszél Istenhez - a Bibliában Isten beszél az emberhez. Klug A TARTALOMBÓL TANÉVNYITÓ A TEOLÓGIAI AKADÉMIÁN A SOPRONI LÍCEUM ÉVKEZDETE ÖKUMENIKUS MEGEMLÉKEZÉS SÁRVÁRON r 1993 19‘ 3 Ötéi, lei 0' 1993 Ote: ää Az észtországi konferencia emblémája Teológiai konferencia Otepää-ben (Észtország) néprokon lelkészek részére OKTÓBER 23. Ünnepel az ország. Benne ünne­pel evangélikus népünk is. Ma is úgy, mint 37 évvel ezelőtt. Akkor lapunk „forradalmi száma” vezér­cikkének élén ez a cím állott: Együtt az ország népével!. Dr. Ké­kén András írta a cikket, benne az evangélikus egyház szavával jelent­kezett. Hogyan ünnepelünk ma? Milyen érzések, gondolatok irányítják 1993-ban a magyar evangélikusok életét, ünneplését? Kezembe véve a régi újságot, maradandó üzeneteket olvasok belőle. Akkor elmondta az egyház szavát „melyet nem politi­kai indulatok hevítenek, nem politi­kai szándékok formálnak, hanem amelyet Isten ád szolgáinak lclkiis­­merctén keresztül a világnak.” Az egyház szava a hála szava. „Istennek adunk hálát azért, hogy Budapest népe ezekben a napokban úgy viselkedett, ahogyan egy Isten­ben hívő és az ő akaratát tisztelet­ben tartó közösségnek viselkednie kell. Ne lopj - így szól Isten egyik parancsa -, és mi láttunk kilőtt üve­­gű, nyitott kirakatokat, melyeknek árukészletéhez senki hozzá sem nyúlt. Magadért bosszút ne állj - ez is Isten parancsa, és mi nem láttunk olyan embert, aki egyéni elégtételt vett volna sérelmeiért. Ne gyűlöl­ködjél - ez is alapvető isteni tila­lom, és mi nem is hallottunk egyet­len olyan kiáltást, mely faj, feleke­zet, társadalmi osztály vagy politi­kai párt ellen irányult volna...” Ma is van miért hálát monda­nunk Istennek. De vajon azokban a dolgokban is tehetjük ezt, amiket akkor olyan örömmel mondtunk magunkénak. Változtak az idők, de Isten törvénye nem változott. Er­kölcsi értékek hiánya nem hárítha­tó a végletekig elmúlt idők rossz nevelésére. Jó lenne, ha a rendszer­­váltás viselkedésünkön, kapcsola­tainkon, toleranciánkon, egymás elfogadásán tükröződne. A békesség szavát is elmondták akkor, „Reformokat végrehajtani, törvényességet biztosítani, szabad társadalmat és független országot épteni s elsősorban is becsületes, alkotó munkát végezni csak békés légkörben, csak megbékélt szívvel lehet. Ma benne élünk abban, amit akkor reménykedve láttak eleink, de vajon milyen megbékélt szívvel végezzük „közéleti tevékenységün­ket,”, mennyire keressük, munkál­juk a nép és ország érdekeit. Érde­mes figyelnünk erre, amikor újra választásokra készülünk, keressük azokat, akik ilyen szellemben, ilyen igyekezettel és odaszánással tudnak a közösségért áldozatot hozni. „Azzal tisztában kell lennünk, hogy nekünk, mint egyháznak nincs politikai programunk, nincs igényünk törvényhozói helyekre, nem akarunk közjogi méltóságot, nem akarunk vezetni sem a társa­dalmi életben, sem a gazdasági élet­ben. eszünkben sincs pártot alapí­tani, de ennek ellenére hirdetjük, hogy szavunk nélkül nem lehet álla­mi életet élni, társadalmat építeni és eredményesen termelni." 1956-ban leírt mondatok. Nem évűtek el. Tartalmuk, mondaniva­lójuk ma is elevenen hangzanak, irányítanak, amikor már magunké­nak mondhatjuk azokat az eredmé­nyeket, melyekért akkor remény­kedve imádkoztunk. Isten ránk vir­­rasztotta a szabadságot, többet, na­gyobbat kaptunk, mint elgondol­hattuk volna. Isten ajándéka köte­lez. Nem csupán hálára, hanem ajándékaival való józan, becsületes, akarata szerint való cselekvésre is. Észtország evangélikusai e konferen­ciával függetlenségüket is ünnepelték velünk együtt. E sokat szenvedett or­szág 1,6 millió népességével s jelentős orosz ajkú lakosságával elszánt küzdel­met folytat önállóságáért s az evangéli­kus egyház újra rendezi sorait, s szerve­zi a gyülekezeti életet. Keresztelési és esküvői statisztikái ugrásszerű növeke­désről tanúskodnak. Nyelvünk rokonsága a kívülállónak alig felfedezhető, a nyelvész észreveszi az ötezer évvel ezelőtti közösen eltöltött idő dél-uráli nyelvemlékeit. Két lelkészünk (néhai Kajos János és Mális István) a tartui egyetem ösztöndíjasai voltak, c különös nyelvet magas szinten elsajátí­tották. Konferenciánk utáni napokban került sor II. János Pál pápa látogatásá­ra, amely a három baltikumi államra terjedt ki, s elsőrenden a Vatikán állam vezetőjeként kívánt jelen lenni Észtor­szágban az alig pár száz fős katolikus egyház híveit is meglátogatandó. Teológiai konferenciánkon három témakör kapott hangsúlyt. Az ökumené mai helyzetéről Kaj Engslröm finn teo­lógus szólt, aki az egyház látható egysé­gét sürgette és ismertette a skandináv és baltikumi egyházak közti párbeszéd tartalmát. E szerint ki-ki saját egyháza tagjaként és papjaként a másik egyház­ban is hasonló helyzet, körülmények között gyakorolhatná hitét. Mindez ar­ra indíthatja az egyházakat, hogy hitük lényegét egyszerűbben fogalmazzák, a keresztyén gondolatot népszerűsítsék és az ökumenét szívükön hordozzák. E sajátos szemléletet finn lelkész elő­adónk az Európa-ház jövendő víziójá­nak összefüggésébe helyezte. Peter Kaldur észt esperes a mai öku­menikus törekvésekben hangsúlyo­sabbnak látja a horizontális, egymás közti kapcsolatokra és emberközpontú kérdésfelvetésekre törekvést (igazsá­gosság, béke, környezetvédelem), jólle­het a közös Istenre figyelés vezetne el az igazi közösséghez. Ugyané témában dr. Hafenscher Károly c. teol. tanár a magyar viszonyokat elemezte. Idézte Róma püspökének álláspontját: az ökumené szükségszerűség és megfor­díthatatlan. Conrad Raiser EVT-főtit­­kár kijelentéséből pedig arra tette a hangsúlyt, hogy az ökumenikus elhiva­tottságot korunk emberének jobban megfelelő módon kell újrafogalmazni. Szólt a szektaveszedelemről, amely új jelenség Kelct-Európában, és a megtor­panásnak tűnő jelek mellett a római katolikus egyház hazai megfigyelő stá­tusáról az Ökumenikus Tanácsban. A másik gyüjtőtéma az evangélikus azonosság (identitás) kérdése volt az esős konferencián. Bár sokat fáztunk, de ez a gondolatsor felmelegítette a résztvevők szívét. Teológiánk dékánja, dr. Reuss András nagy elismeréssel foga­dott előadása jó áttekintést és összefog­lalást adott, melyhez dr. Lorenz Grönvik finn teológiai osztályvezető korreferátu­ma csatlakozott. Mindkét előadó han­goztatta, hogy ami igazán lutheránus, az evangéliumi és biblikus, s ezért is fontos számunkra. Másfelől ami sajáto­san evangélikus, az nem tradíciónk puszta része, hanem igehirdetésünk és tanításunk alapmeghatározottsága. „A radikális Isten kegyelméből élés a ke­resztyén életnek nem csupán praelúdiu­­ma, hanem állandó melódiája.” Észt testvéreink kritikus vizsgálata, mennyiben evangélikus saját egyhá­zuk, bennünket is hasonló kérdésfelve­tésre kötelez. A harmadik témakör a három, ponto­sabban négy egy ház jelenlegi helyzetének ismertetése. Mózes Arpád kolozsvári püs­pök a Romániában élő magyar zsinat­­presbiteriánus evangélikus egyház mai gondjairól és örömeiről szólt. Köztük a kivándorlást, a lclkészhiányt, a magyar­ságtudat-vesztést emlitette, de anyagi helyzetük tarthatatlanságát is felvázolta. A finn egyház nevében Voitto Ruota­­ri mikheli püspök az érdeklődésnövc­­kcdésről, az új Biblia-fordításról, a li­turgia megújítására és gazdagítására törekvésről, a „Tamás-mise” nevű új istentiszteleti kezdeményezésről szólt. Gondjaik között a tartós munkanélkü­liséget, a gazdasági recesszió egyházi következményeit, a 200 munkanélküli lelkész sorsát emelte ki. Hangsúlyozta az egyház spirituális, lelki küldetéstar­talmát, amely egyetlen alap a modern társadalomban nélkülözhetetlenségére. Észt testvéreink nevében Soone püs­pök vázolta kialakulatlan, ellentmon­dásos helyzetüket, nehéz múltjukból következő megoldatlan gondjaikat. Er­délyi testvéreink is azt állapították meg, hogy észt evangélikusaink még a korábbi romániai viszonyoknál is sa­nyarúbb múlttal megterheltek. Magam a magyar evangélikus egyház néhány aktuális kérdését vázoltam fel, mint pl. zsinatunk munkáját, az egyház és állam rendezésre váró viszonyát, is­koláink újraindulását, a tábori lelkész­ség újraszerveződését, a lelkészhiányt és a teológus-utánpótlás reményteljes jö­vőjét, gyülekezeteink nehéz gazdasági helyzetét. Ugyanakkor hangsúlyoztam az egyház küldetésének, missziójának elsődlegességét, amelyre Urunk köte­lez. E küldetés jobb betöltésének egyik eszköze volt ez a néprokon lelkészkon­ferencia is. Urunk gazdag áldása kísérje valamennyi résztvevő testvéregyház éle­tét és őrizze összetartozásunkat a jövő­ben is. Szebik Imre . PROTESTÁNS NAGYGYŰLÉS 1993. október 30-án du. 3 órakor, a Nemzeti Sportcsarnokban (Istvánmezei út). Megnyitót mond: dr. Harmati Béla püspök. Köszöntőt mond: dr. Konrad Raiser, az Egyházak Világtanácsa főtitkára. Igét hirdet: D. Hecker Frigyes metodista szuperintendens. A főtémát előadja: Jeszenszky Géza külügyminiszter, Czine Mihály irodalomtörténész, Szokolay Sándor zeneszerző. Zárszót mond: dr. Hegedűs Lóránt püspök. Énekel a Budapesti Összevont Ökumenikus Énekkar. Egyházi könnyűzenével közreműködik a Hermons Együttes. A Protestáns Napok jelmondata. Arra figyelmeztet bennünket, hogy egyházi életünk középpontja a hit. Isten-hit, Krisztus-hit, cselekvő hit. Tégy hittel! Minden tevékenységünk, egyéni, családi, egyházi életünk középpontjába a reformáció tette a hitet. Egyedül hit által van örök életünk. De a hit, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. (Jak 2,17) Higgy tettel! Ez a hit egyéni, családi, egyházi, közösségi életünkben terem gyümölcsöket. A Protestáns Napok minden alkalma valamilyen formában ezt a jelmondatot járja körül, ezt az üzenetet közvetíti. ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK 1993. okt. 24-31. Reformációi sorozat a gyülekezetekben a helyi hagyományok szerint KIEMELT RENDEZVÉNYEK: SZEKSZÁRD: okt. 25-26. A protestantizmus mai üzenete és szerepe, 17 óra okt. 27-30. Nemzetközi Bach-Buxtehude orgonaverseny okt. 31. 14 óra Rock-oratórium: Jónás és Jézus B0NYHÁD: oki. 26-27. Előadás-sorozat az ev. gimnázium rendezésé­ben (dr. Gyapay, dr. Cserháti, dr. Proliié előadásai) okt. 29. Rock-oratórium: Jónás és Jézus PÉCS: egész hetes előadás-sorozat az ev. gyűl. teremben MISKOLC: okt. 28. Orgonahangverseny Trajtler Gábor szolgálatával PÁPA: okt. 29. Bíró Lajos orgonaművész hangv. 17 óra BUDAPEST - Deák téri Gimnázium dísztermében: október 29. Fórum A Misszió és Evangélizáció a Harmadik Millennium küszöbén címmel. De. 10 óra. DOMONY: okt. 30. egyházmegyei ifjúsági találkozó MONOR: okt. 30. Hóra: „Az evangélikus identitás jelenleg” - konfe­rencia BÉKÉSCSABA: okt. 24. Nagytemplomban 10 órakor a város újratele­pítésének 275 éves évfordulója, dr. Harmati Béla és Jan Antal (Zólyom) püspökök szolgálatával 11.30: jubileumi kiállítás ■ 13: Nagytemplom. Mozart: Requiem, Oroszlányi Evangélikus ének- és zenekar, vcz.: Nagy Dániel ACSA :okt. 24. du. hálaadó istentiszteleten regionális énekkarok talál­kozója HARTA: oki. 31. zeneiskolások szolgálatával közös reformációest az ev. templomban KECSKEMÉT: okt. 31. orgonahangverseny az ev. templomban KISKŐRÖS: okt. 31. zeneiskola fúvószenekara szolgálatával közös ev.­­ref. ünnepi istentisztelet SOLTVADKERT: okt. 31. a reformáció énekei - bemutatja az ifjúsági fúvósötös de. 10 óra du. közös istentisztelet az ev. templomban, Luther végrendeletének feldolgozása A TEOLÓGIA TUDOMÁNYÁNAK MŰVELŐI Tanévnyitó az Akadémián Hármas ünnepe volt Teológiai Akadémiánknak a tanévnyitón. Új professzort iktattak be, új doktort fogadtak be a teológia doktorai közösségébe, 24 elsőéves teológiai és 3 hittantanár hall­gatót vettek fel az Akadémia hallgatói sorába. Reményteljes szép ünnep volt. Egyszerre szólt a teológiai tudomány magasra értéke­léséről és a még mindig fennálló lelkészhiány idejének lassú múlá­sáról. Dr. Szabó Lajos zuglói lelkészt a gyakorlati teológiai tan­szék vezető professzorává választotta az Országos Presbitérium. A doktori vizsgáját megálló Szentpéleri Péter adjunktust doktorrá avatták. Az elsőéves hallgatókat dékáni kézfogással iktatták be az Akadémia hallgatóinak sorába. A tanári beiktatás a megnyitó istentiszteleten történt, melyen az igehirdetést dr. Harmati Béla püspök végezte, segítői a liturgiában dr. Reuss András dékán és dr. Muntag Andor prodékán volt. Ezután következett az Akadémia ünnepi ülése. A püspök igehirdetését 2Tim 2,1 3 alapján tartotta. Nem új embert iktatunk. Megjárta már a lelkészi szolgálat hosszú útját, Zugló, Pécs gyülekezetében és a Balaton-parti ifjúsági konferen­ciákon. De most új kihívást, új küldést kap. Krisztus erejét megis­merte már a családi, otthoni körben, de most újra szüksége van rá. Belép abba a tradícióba, melyet a szülői ház, a szolgálat, a reformátorok, az apostolok jelentenek, egészen Krisztusig. - Amit hallottál, add át, légy közel tanítványaidhoz. Mint Krisztus katonája harcolj mindazzal, ami ellenkezik Krisztussal. A felelős­ség máris nagy: az elsőéves csoport vezetése. Mi együtt könyör­­günk a gyakorlati tanszék professzoráért. Érted, akiért meghalt a Krisztus. Ebből a kegyelemből lehet élni! Az akadémiai ülés egyik fontos eseménye az új professzor szék­foglaló előadása volt. Dr. Szabó Lajos székfoglalóját dr. Prőhle Károly professzorának ajánlotta, mint aki legtöbbet hatott rá teológussá fejlődésében. Az előadás címe: Az egyház cgyháziassá­­gának idealizmusa és valósága ma. A mai társadalmi-gazdasági élet valóságában vizsgálta az egyház és benne a gyülekezeti élet megnyilvánulásait. „Az egyház egyháziasságának kérdésén azt a problémát értem, hogy az erősödő szélsőségi küzdelmek közepette hogyan tud az egyház a maga igaz és egyetlen középpontjához, Jézus Krisztushoz közelebb kerülni. Hiszen amikor az egyház igazi lényegét keressük a keresztyén teológiai gondolkodásban, akkor ez egyúttal mindig a Jézus Krisztussal való közösség keresé­se a mai megjelenítési formációk területén... Ezzel az irányvétellel szeretném kifejezni azt, hogy a gyakorlati teológiának mint teoló­giai tudományágnak az alapkérdése a rádöbbentés, a felébresztés és a továbbsegítés az egyházi szolgálat Krisztus-orientáltságú fel­vállalásában. Ebben látom a biztosítékát annak, hogy a Krisztus­ra néző ember keresztet és feltámadást egyszerre lát, és az embert mint testvért ennek alapján fedezi fel.” Szólt ezután arról, hogy a lelkészi szolgálatra történő felkészí­tés milyen nehézséggel találkozik. A hallgatók jelentős része előbb kerül a mindennapos lelkészi szolgálatvégzés praktikus területére, mint az erre felkészítő alaptanulmányok elsajátítási alkalmaira. A kevésbé látványos tanulási folyamatba keserves a visszaállás. A gyakorlati teológia tudománya akkor talál a kivezető útra, ha nem válik praktikummá, hanem „a teológiai tudomány független­ségének megőrzésével, elméleti megközelítéssel és kutatásokkal segíti az egyházi élet gyakorlatát”. Előadásában különösen sokat hivatkozott korábbi magyar teológusok kutatásainak eredményeire - ezzel is bizonyítva, hogy jó alapjai vannak teológiai munkásságunknak. Ugyanakkor val­lott arról a kapcsolatról is, mely a loccumi Religionspaedagogi­­sches Institut munkájával köti össze. Székfoglalójának befejezése személyes vallomássá alakult. „Érettségi után elég egyértelműen indultam a tanári pálya irányába. De Isten Szentlelkének vezetése a lelkészi pályára hívott el a kiskőrösi laktanyában és most úgy érzem, hogy a mostani ismételt elhívásban együtt él tovább a (Folytatás a 3. oldalon) ORSZÁGOS REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY a debreceni Nagytemplomban 1993. október 31-én du. 5 órakor. „HA ISTEN VELÜNK, KI LEHET ELLENÜNK?” Köszöntőt mond: dr. Kocsis Elemér püspök. Igét hirdet: dr. Harmati Béla püspök, az Ökumenikus Tanács elnöke. Előadást tart: dr. Konrad Raisen, az Egyházak Világtanácsának főtitkára. Zárszót mond: Vad Zsigmond debreceni lelkész. A liturgiában a protestáns egyházak vezetői szolgálnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents