Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-09-26 / 39. szám

Evangélikus Élet 58. ÉVFOLYAM 39. SZÁM 1993. SZEPTEMBER 26. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 16. VASÁRNAP Krisztus országa nem kárhoztatás. Nem azért jött, hogy kárhoztasson, ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP hanem hogy bünbocsánattal megtartson. Az Ő országában senki sincs bünbocsánat nélkül. ÁRA: 18 Ft Luther A TARTALOMBÓL Az evangélium észtül ÖKUMENIKUS KONFERENCIA A KISEBBSÉGI JOGOKRÓL ORSZÁGOS EVANGÉLIZÁCIÓS HÉT BESZÉLGETÉS BÖRÖCZ SÁNDOR VADOSFAI LELKÉSSZEL MAGYAR EGYHÁZI KÜLDÖTTSÉG AZ ÉSZTORSZÁGI OTEPÄÄ-BEN mint 200 évig élt ez a nép a cári orosz uralom alatt. Csupán 22 évig szívhatták a szabadság levegőjét (1918-1940), mert a háború alatt és után szintén német, majd szovjet megszállás alá kerültek. Ez politi­kai, gazdasági és vallási értelemben súlyos romlást hozott. Az egyház a nyílt és bur­kolt, de mégis nyilvánvaló egyházellenes tendenciák miatt erősen visszaszorult. Ma a lakosságnak mindössze 30%-a tekinthe­tő vallásosnak, és ezen belül kb. 250 000 az evangélikusok száma. Ezek 143 gyüle­kezetben 90 lelkész és 23 diakónus szolgá­latával élik egyházi életüket. Jelentősebb még az ortodoxok száma, és kisebb mér­tékben találhatók meg az ún. kisegyházak. Észtországnak az 50 éves szovjet ura­lom alól való felszabadulása azt eredmé­nyezte, hogy az eddig gazdaságilag kizsák­mányolt ország kezd talpra állni. Az egy­házak is kezdik megtalálni feladatukat, és az újra visszakapott lehetőségek kihaszná­lásával igyekeznek az észtül hirdetett evan­géliumnak mind nagyobb teret hódítani. Míg a megszállás idején államosított temp­lomaikban és egyházi épületeikben csak bérfizetés ellenében kaphattak helyet, most a visszakapott templomokat, gyülekezeti házakat renoválják és újra az evangélium hirdetésének szolgálatába állítják. Az eg­zisztenciális fenyegetések miatti felelem korábban sokakat visszatartott az egyház életében való aktív részvételtől. Most egy­­egy vasárnap 10, 20 sőt 30 keresztelés is van, akik között sok a gyermek, de a fel­nőtt korú is. Erősen megnövekedett a hit­oktatói fiadat is. Szépszámú .kopfirman­­duscsoportokban készítik fel a fiatalokat az első úrvacsoravételre. Egy-egy gyüleke­zetben több énekkar is alakul a gyermekek és felnőttek körében. Az istentisztelet li­turgikus betéteit énekkarok éneklik. Öröm hallani ezeket a híreket, s még na­gyobb öröm ezt megtapasztalni személyes látogatás során. A lelkészkonferencia Észtország dél­nyugati részén, Tariu közelében, Otepää­­ben volt. A tanácskozások témájáról és a megbeszélésekről külön cikkben szándéko­zunk beszámolni. Most még arról kell szá­mot adnunk, hogy a konferencia résztve­vői a program záróakkordjaként, egy hét végén, gyülekezetlátogatásra mehettek, ahol részt vehettek istentiszteleteken, gyü­lekezeti alkalmakon. Ez a személyes ta­pasztalatszerzés többet jelentett az észt egyházi élet megismerését illetően, mint sok adatnak az elmondása, hiszen mind­nyájan láthattuk a szépen felújított, meg­telt templomokat és a népes gyülekezeti együttléteket. Haapsaluba négyen jutot­tunk el, egy finn, két magyarországi és egy erdélyi magyar lelkész. A finn lelkész a liturgiában vett részt, az igehirdetés ma­gyar lelkész ajkáról finnül hangzott észtre való tolmácsolással. Én vettem magamnak azt a bátorságot, hogy köszöntésemet ész­tül mondjam el, abban a reményben, hogy finn nyelvi ismereteim alapján meglehető­sen jól és érthetően tudom elmondani, s megfelelő kiejtéssel és hangsúlyozással fo­gom átadni a magyarországi evangélikus egyház köszöntését a rokon észt népnek és egyháznak. Az erdélyi lelkész magyarul köszöntötte a gyülekezetét, őt először finn­re, majd észtre tolmácsolták. Ázt hiszem, mindnyájunk számára nagy élmény volt az észt hittestvérekkel való ta­lálkozás. Imádságainkban emlékezünk rá­juk. Vető Béla „MINDENT AZ ÉN KEZEM ALKOTOTT - MEINE HAND HAT ALLES GEMACHT” (Ézs 66,2) Smidéliusz Zoltán esperes, dr. Harmati Béla püspök és IVlónus László lelkész E prófétai igének mindent egybefoglaló gondolata határozta meg 1993. augusztus 15-én délután az Ecsenybe érkezők örömét. A nyolcszáz éves településre 210 évvel ezelőtt érkezett német ajkúak - az 1842-43-ban már másodikként épített templomuk felújításának alkalmá­val - a 150. évfordulón gyülekeztek a világ minden részéből. Dr. Harmati Béla püspök - német és magyar nyelvű igehirdetésében utalt arra, hogy az egyházközségben harmadik alkalommal végzi szolgá­latát, amelyek közös vonása az emlékezés: „életre, építésre és előrehala­dásra. Az ige két fogalmat hordoz, a templomra és emberre, a gyülekezet­re vonatkozóan. Utóbbiban látva az ősök fáradozását. Emlékhely csu­pán a templom? Nem lehet Istent idekötni, bár ennek biztosítékát keres­sük. A templom szép és dísz... Isten azonban nagyobb mint a tenyerünk, templomunk, életünk és világunk.” A gyülekezet leggyászosabb - a kitelepítés - napjára utalva mond­ta: „Ez a ház maradt a menedék, amelyben megőrizhettük keresz­tyén örökségünket, mégis ki kell lépni az emberöltő távlataiból ab­ba, amit Jézus ígér. Hiszen látható, mennyi ember - királyok és csá­szárok - kezéből hullott ki a hatalom a történelem folyamán, a templom megmaradt. Hogy felfelé nézzen az ember arra, Akié min­den hatalom. Lelkünk bár a múlton csüng, mégis elérkezett a nem remélt alkalom. Amikor máshol vallási hovatartozás miatt templomokat rombolnak - ott a pokol -, itt van Isten lábainak jó alapokon vetett zsámolya.” Folytatás a 3. oldalon Az észtországi haapsalui gyülekezet temploma Lapunk a közelmúltban rövid híradás­ban közölte, hogy magyarországi evangé­likus egyházi delegáció vett részt az észt­­finn—magyar lelkészkonferencián Észtor­szágban. Ez a testvéri találkozó az eddigi­ekben Finnországban vagy Magyarorszá­gon volt’ most először tartották ezt észt földön. Ennek magyarázata az, hogy ez a mintegy 45 000 km2 területű, kb. 1,6 mil­lió lakosú ország történelme során alig élvezhette a szabadság áldott lehetőségét. Dán, német, svéd megszállás után több Megnyílt a hetedik... , I TANÉVNYITÓ ÜNNEPÉLY BÉKÉSCSABÁN Az istentisztelet oltári szolgálata RAGYOGJON VILÁGOSSÁGOTOK.,. Az istentisztelet szolgálatát dr. Harmati Béla püspök Táibor­­szky László esperessel és Aradi András igazgató lelkésszel együtt végezte. A püspök igehirdetésének textusa Mt 5,14-16 volt. Hála­adással említette a gimnázium múltját, a nevelőket és tanítókat, akik itt generációkat neveltek és tanítottak. Elsőként a mostani ta­nárok felé fordította az ige monda­nivalóját: Ti vagytok a föld sója! Jézus ezt tanítványainak mondta, de tudjuk, ott van mögötte: Én vagyok a világ világossága. Nem a magunk fényét, világosságát kell továbbsugároznunk. Egy üzenet hordozói a tanárok és nevelők. Amit az egyház hirdet, amit a templom tanít, azt teszi gyakorlat­tá az iskola. Feladat az iskola és a szülök számára egyformán: Élje­tek úgy, ahogy a világosság Isten színe előtt ragyog. Békéscsabán ra­gyognak a templomok, így világít­sanak a gyülekezet tagjai is. Sugá­rozzon az iskolából a becsület, a pontosság, a hűség és a mások éle­tének megbecsülése, legyen az is­kola Isten szeretetének és békessé­gének sugározója. Igehirdetését a püspök e szavak­kal fejezte be: 1948-ban Ordass püspököt azért börtönözték be és állították félre, mert ellene állt az iskolák államosításának. Minden új evangélikus iskola megnyitása egyben Ordass püspök rehabilitá­lása, aki kiállt az evangélikus isko­la mellett. A záró oltári szolgálat keretében az iskola új igazgatója és a tanári kar tett esküt, majd a tanulók tet­tek fogadalmat, mellyel elkötelez­ték magukat az iskola hagyomá­nyai és mai rendje mellett. NYITOTTAK LESZÜNK MINDEN JÓ ÉS SZÉP SZÁMÁRA... A templomban tartották meg a tanévnyitó ünnepélyt is. Elsőként Negyvenöt év után újra van evangélikus gimnázium a magyar evangélikusság fellegvárában, ha úgy tetszik az „evangélikus Rómában”. A békéscsabaiak 1855-ben dön­töttek egy gimnázium felállítása mellett, mely először al­gimnázium, majd 1878-tól főgimnázium volt. 1948-ban ál­lamosították, most újra működik a korábbi Rudolf Gimná­zium, de Békéscsabai Evangélikus Gimnázium néven. Az önkormányzat épületet és pénzt kapott gimnáziuma felállítá­sára. Az ünnepély a nagytemplomi istentisztelettel kezdődött, melyen a gimnázium növendékei, tanárai és az egyház veze­tőin kívül részt vettek a város és a megye képviselői is, az öregdiákok közül sokan, és nagyon sok szülő és rokon. a gimnázium új igazgatója, dr. Ná­­nay László szólt az ünneplő gyüle­kezethez. Ez a nap nagy betűkkel lesz olvasható a város és az iskola történetében. Ma megújulva, az elődök nemes hagyományait kö­vetve nyitja meg kapuit az iskola az evangélikus és a nem evangéli­kus diákok előtt. Nem véletlen, hogy a templomban vagyunk együtt, ez is jelzi elkötelezettségün­ket. Megemlékezett a testvérisko­lákról, a már működő másik hat gimnáziumról. Köszöntötte a régi Dr. Nánay László iskolaigazgató beszédét mondja diákokat, majd megköszönte a szülők bizalmát, hogy gyermekei­ket idehozták. Az iskolának ma is élő híre van, igyekezni fogunk megfelelni az elvárásoknak, kibon­takoztatni a tehetségeket. Nyitot­tak leszünk minden jó és szép szá­mára, ehhez szorgalmat és tanulást kért a diákoktól. Kérte a továb­bi támogatást az egyház, a gyü­lekezet, a város és a megye ré­széről is. Lukáts Miklós államtitkár örö­mét fejezte ki, hogy részt vehet e történelmi pillanatnál, az iskola új­raindításánál. Kérte, hogy az isko­la töltse be hivatását és öregbítsék az iskola hagyományát. Az egyházkerület és az országos egyház nevében szólt az ünneplők­höz dr. Sólyom Jenő kerületi fel­ügyelő. Istennek adott hálát, hogy elérkezett ez a nap. Köszöntötte a tanulókat és a tanárokat, kiemel­ve, hogy nemcsak tanítani, de ne­velni is fognak. Megköszönte a szervezési munkát Aradi Andrásáé igazgatóhelyettesnek és köszönte dr. Nánay Lászlónak, hogy elvál­lalta az igazgatói szolgálatot. A többi evangélikus gimnázium nevében is üdvözletét adott át, re­mélve, hogy bele fognak találni eb­be a közösségbe a békéscsabai­ak is. Az iskola igazgatótanácsának elnöke - maga is volt diák -, Szen­té Béta is örült e nap eseményének, kifejezte azt a szándékot, hogy nyi­tottak lesznek, bárki beléphet, bár­ki támogathat. Jó, hogy lesz egy intézmény, mely a város jövendő értelmiségét nevelheti. Köszönetét mondott a város önkormányzatá­nak és a közgyűlésnek, mely így határozott, hogy megnyílhatott ma az evangélikus gimnázium. Mindent meg kell tenni azért, hogy boldog élete legyen gyermekeink­nek. Papp János. Békéscsaba polgár­mestere arról szólt, hogy a város és az iskola az elmúlt évszázadok alatt mindig összeforrt. Az épület ugyan leromlott állapotban van, ezért szükség lesz minden támoga­tásra. Jó, hogy lesz önkormányzati gimnáziuma is a városnak, egész­séges versengés lehet a két iskola között. Ez az iskola mindig kiváló polgárokat nevelt, tegyék ezt ez­után is. A volt növendékek nevében töb­ben is szóltak. Dr. Tábori János, aki az iskola növendéke és tanára is volt, a hitben való nevelést hang­súlyozta. Timkó Rudolf az öregdiá­kok nevében azt kívánta, hogy hit­ben, szeretetben és békességben vé­gezzék munkájukat egy boldog Magyarországért. Kökényesi Ti­bor,az iskola mai tanára felolvasta az Öregdiákok Baráti Köre elnö­kének, Hursan Pálnak levelét. A tanévnyitó piüsorát a diákok szavalata, ének- és zeneszámai egé­szítették ki. Szavalt Borók Beryll. Ancsin Bettina. Zsíros András. Fa­­bulya Márta, a Budai Barbara és Mariann testvérpár zeneszámot adott elő, míg a frissen alakult is­kolai énekkar Rázga József tanár vezetésével Szokolay: Áldjuk Is­ten... kezdetű müvét adta elő. Dr. Nánay László igazgató vé­gül ünnepélyesen megnyitotta az iskola 138. tanévét. Tóth-Szöllős Mihály Az igazgatótanács elnöke: Szente Béla A tanévnyitó műsorát szolgáltató tanulók csoportja

Next

/
Thumbnails
Contents