Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)
1993-09-19 / 38. szám
r i • ORSZÁGOS TT* 1 J Yvangélikus HETILAP M -J i/Ks 1/ 58. ÉVFOLYAM 38. SZÁM 1993. SZEPTEMBER 19. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 15. VASÁRNAP Az igazi boldogság az önzetlen szeretetből fakad. Abból a szeretetből, mely olyan mértékben növekszik, amilyen mértékben megosztjuk. Thomas Merlon ERDÉLYI UTAK A TARTALOMBÓL VILÁGPROBLÉMÁK ÉS A KERESZTYÉN IFJÚSÁG EGYSÉGE A KERESZTYÉN HIT ÉS AZ EMBERI ELLENSÉGESKEDÉS LICISTA CSOPORT NYÁRI FELTÖLTÖDÉSE SEGÍTSÜK GYŐZNI A JÓT... Tanévnyitó istentisztelet Bonyhádon Már egy éve működik Bonyhádon a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. Most mégis mérföldkőnek számító évnyitó volt a tolnai dombok közt meghúzódó kisvárosban. Az előző 365 nap talán próbaévnek is nevezhető. S a próba jól sikerült. Egyháziak és nem egyháziak jól vizsgáztak türelemből, segítőkészségből, a jó ügyért való összefogásból. Bonyhádon - egyházi gimnáziumaink közül egyetlenként 6 osztályos rendszer működik. Az új tanévet kezdő diákok között így vannak 12 évesek, akik a 6. osztályt fejezték be az általános iskolában, s vannak 14 évesek, akik a hagyományos, négy osztályos középiskolát kezdik most. Egy éven át megbízott igazgató irányította az intézmény munkáját. Rátermettségét igazolta, ügyszeretetét nyugtázta a tanári kar javaslata nyomán megszületett országos presbitériumi döntés: Sántlia Lászlónét hat évre megbízták az igazgatói teendők ellátásával. Augusztus 31-én megtelt az évnyitó istentiszteletre a templom. Ez már önmagában is nagy öröm volt, hiszen a tavalyi első ilyen istentiszteletre félénken léptek be az embecek. Tanárok, diákok, gyülekezeti tagok most már együtt hallgattáK az igét. s imádkoztak a tanév kezdetén. Dr. Harmad Béla püspök szólt a minden új ismeret iránti nyitottságról, a rossz és a jó valóságáról, s arról az evangéliumról, hogy a rossz legyőzhető jóval. Tanári életcél és diákfeladat egyaránt: segíteni győzni a jót egyéni és közösségi életünkben. A záró oltári szolgálat keretében tett esküt az újonnan megválasztott igazgatónő. Nem csoda, hogy remegő lábakkal állt középre: 1999-ig szóló megbízatás, s ez hatalmas idő, de az eskütétel után méginkább érezheti Isten megígért segítségét, s a gyülekezet imádkozó hátterét. Másnap már'csak rövid ünnepség előzte meg a kezdődő munkát. Négy és fél száz fiatal életútjának új szakaszára indul Bonyhádon. Reménységünk szerint az egyház jelenlétéből közülük sokan megtapasztalják Isten szeretetének életet formáló, s mindent gazdagító valóságát. Ma már nem áll emögött az, iskola mögött a legnagyobb egyházmegye - mint egykoron. A kitelepítések apróra zsugorították a háttérgyülekezetek létszámát. Éppen ebben a helyzetben tehet sokat, s hivatott nagy fordulatra a megújult Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium. ihk 1 Az Evangélikus Teológiai Akadémia 1993. szeptember 23-án, csütörtökön, délután 4 órakor tartja tanévnyitó istentiszteletét és tanévnyitó akadémiai ünnepi ülését. Ez alkalommal iktatja be dr. Harmati Béla püspök-elnök dr. Szabó Lajost, a gyakorlati tanszék tanszékvezető tanárát, és doktorrá avatják Szentpétery Péter adjunktust. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Brassó környékén a már emlitett Hétfaluban csángó evangélikusok élnek. Szorgalmasak, egyházhüek, derék magyarok. A zajzoni parókián Rab Gyula lelkész és hitvese fogad bennünket tárt karokkal, zamatos kávéval s a falu híres borvizével, gyógyhatású kristályvízzel. A templomba már Mezei István ny. lelkész és felesége is bekísér minket, hogy együtt énekeljünk az Úr házában és csendesedjünk el előtte. Zajzonban a gyülekezet visszakapta kultúrházát, most alakítják gyülekezeti házzá. Szeretne a gyülekezet orvosi rendelőt is építeni objektuma mellé, mert a falu önkormányzatának hiányzik az anyagi fedezet e terv megvalósításához. Valaha szép kirándulóhely volt e kedves lankák és üde hegyek mentén épült hangulatos település. Türkös parókiája az egymáshoz épült falvak képezte Szecselevárosban fogad minket Domokos Jenő nagy tiszteletű úrral és kedves feleségével. Az egyházközség épületein látszik első pillantásra is, hogy módos hívek lakták a települést, amikor templom és lelkészlakás építésére vállalkoztak. Késő éjszakába nyúlik a beszélgetés ortodoxok és protestánsok együttéléséről, e vidéken megvalósult példaértékű ökumenéről, a városrészben működő magyar nyelvű középiskoláról. Július 31-e Petőfi Sándor halála évfordulójának napja. Segesvár és környéke nemzeti ünnepként tartja számon e napot. Utunk a Hargita magaslatain keresztül vezetett erre a vidékre. Három koszorúzáson vettünk részt, mindenütt lelkes fiatalok éneke s szavalata tette ünneppé e hétvégi napot az egybesereglett erdélyi magyarok s a mi számunkra. Utunk a záróvasárnapon két gyülekezet látogatásával fejeződött be. Délelőtt Apácára kalauzoltak bennünket. Apáczai Csere III. János, a nagy humanista és Bartalis János költő szülőfalujába. Utóbbinak születése centenáriumán egykori iskoláján emléktáblát helyeztek el, az iskolakertbe pedig kopjafa állításával tisztelegtek személye és irodalmi alkotása előtt. A templomi istentiszteleten Mózes Árpád püspök hirdette Isten igéjét, egyházunk nevében mind az emléktábla leleplező ünnepségen, mind az Isten házában köszöntőt mondtam. A falu őrzi népviseleti hagyományait, de hűséges egyházához is. Fiatal lányok koszorúja irodalmi műsorral adózik a falu költő szülötte előtt. A szülőföld iránti ragaszkodásról, az édesanya iránti szeretetről szóló versek hallatán könny szökött szemünkbe, akár helybeliekként, akár vendégekként voltunk jelen. Az ünnepség szervezésében Krajcsovics Tibor ny. lelkész dandárrészt vállalt magára. Gazdag föld és áldott mező Apáca Isten teremtett világában, ha ily kiválóságokat adott nekünk, akik Európa távlatában gondolkoztak és magyar kultúránkat magas szinten művelték. Adja Isten, hogy sok tiszta tekintetű magyar leány és bölcs értelemmel megáldott ifjú szülessen Apáca földjén ezután is. Krizba utunk utolsó állomása. Mózes püspök szülőfaluja. Vele együtt öt lelkészt adott ez a gyülekezet az erdélyi evangélikus egyháznak. Mostani lelkésze Szász Etelka, régi kedves ismerősünk. Fúvós zenekar játéka és népviseletbe öltözött fiúk és lányok serege fogad bennünket. Az ősi templom boltívei alatt gyülekezik a hívek apraja-nagyja. Ünneppé magasztosul az óra, mert az Ige szól. Jézus Krisztus van jelen köztünk, hangsúlyozza Mózes Árpád püspök köszöntőjében. Észrevehetően otthonos templomában, ahol keresztelték, ahol annyiszor nyert erőt és áldást az igehirdetésből, s térdelt az Úr oltára előtt. Fiatalok szép műsora gazdagítja az istentiszteletet, tangóharmonikával kísérik az ismerős ifjúsági énekek dallamait, nyelvjárásuk olykor a dunántúlira emlékeztető. Talán innen adódott, hogy Krizba testvérgyülekezete a nagymúltú győri gyülekezet. Utunk során velük, a győriekkel a Tordai hasadék közelében találkoztunk, szép kirándulást szerveztek Ittzés Gábor igazgató-lelkész vezetésével, akit ez alkalommal Erdély földjén szeretettel köszönthettünk. Krizba gyülekezete is áldozatkész vállalkozás eredményeként alakíthatta ki közösségi helyiségeit, amelyet visszakapott az állami hatóságoktól. Aktív presbitériumával érdekes beszélgetést folytattunk, megállapítván. hogy magyar püspök 1912- ben végzett canonica visitatio-t a gyülekezetben Geduly Henrik személyében, akit a kor szokása szerint lovas bandérium fogadott a falu határában és díszkapu a község első háza előtt. Illyés Sándor invitált bennünket asztalhoz, hogy ezután még más hazai vendégekkel is találkozzunk a krizbai magyaros ízek kellemes társaságában. Erdélyi testvéreink nehezebb körülmények között élnek, magasabb inflációval kell számolniuk. Kevesebben vannak, jóval kisebb evangélikus egyházban. Amikor Kolozsvárott a házsongárdi temetőben jártunk Bartalis János, Reményűk Sándor, és dr. Sólyom Jenő teológiai professzor sírjánál, hálával gondoltunk szolgálatukra. De a ma élők hűsége és helytállása is példaértékű. Más a liturgiájuk, más az énekeskönyvük, de ugyanaz a Krisztus hívja őket a mindennapokban a tanúságtételre és egykor velünk együtt a számadásra. Áldja meg őket gazdagon mindkét kezével, hogy Tőle erőt nyerjenek napi küzdelmükben és a kereszt hordozásában. Szebik Imre Költ I leitmunnt ilj. S/cntpélm Petemé tolmácsolta Augusztus utolsó hétvégén Nyíregyházára gyülekeztek a misszió ügyének hívei. Az újjáalakult Külmissziói Egyesület és az Evangélikus Rádiómisszió három napos közös konferenciát tartott a Nyíregyházi Gyülekezetben. Az egész országból jöttek össze a konferencia résztvevői, de sokan voltak a határon túlról is, Romániából, Ukrajnából és Szlovákiából. Természetesen sok érdeklődő volt a helyi gyülekezetből is, így a Kossuth Gimnázium díszterme napról napra megtelt, mintegy kétszázan voltunk együtt. Az igehirdetés szolgálatát Bozorády Zoltán esperes, Sztojanovics András kondorosi lelkész, az Országos Missziói Bizottság elnöke tartotta. Vasárnap a gyülekezet istentiszteletén dr. Pósfay György Genfben élő ny. lelkészünk prédikált. Az Kelemen l.r/sébel tcst\ér és mö»olle dr. lleriiKinn Vorländer iguzgutó es felesége kiából, sőt újabban Kárpátaljáról is. A levelező szolgálat ma is folyik, többen a konferenciára is ennek eredményeként jöttek el. Solvi Pedersen a NOREA rádió nevében köszöntötte a jubileum résztvevőit. Szólt a 30 éves munkáról, melyet úttörőként kezdtek és végeztek a NOREA rádió keretében, ez volt az első ilyen külföldi más nyelvű adásuk. Úgy tartották, hogy ez az adás fontos forrás a hallgatók számára, Isten szavának forrása. A rádió hullámai előtt nincs akadály, ott is hallhatók az adások, ahová könyveket, írásokat nem engednek be. Most örömmel adják át három évtized után a magyar nyelvű adást magyar kézbe. Az augusztusi rádiókonferencia (Kristiansand) üdvözletét adta át a magyar szerkesztőségnek. A norvég nyelvű köszöntést Blatniczky János teológus tolmácsolta. A konferencia szakcsoportokban végezte munkáját. A külmiszszió, a rádiómisszió és a lepramiszszió munkatársai beszélték meg feladataikat. Hangulatos tábortűz zárta a szombati estét, majd vasárnap a gyülekezettel együtt vettek részt az istentiszteleten. Míg a kezdő áhítat a gyógyító Krisztus tanújáról, Péterről szólt, addig az istentiszteleti igehirdetés a gyülekezet tanúként küldő feladatát szólaltatta meg, hiszen akit Jézus meggyógyított és övéi közé hívott, azt egyben a Szentlélek megerősíti és küldi a szolgálatra, misszióra. Az istentisztelet után a két ágazat közös közgyűlést tartott, melyen elhatározták, hogy a rádiómisszió munkájára is kiterjed a Külmissziói Egyesület figyelme és ezentúl együtt fognak működni. Tóth-Szöllős Mihály ...TANÚIM LESZTEK... Missziói konferencia Nyíregyházán előadások és beszámolók a két misszió munkájáról azok munkatársainak ajkáról hangzottak el. A missziói munka ma Külföldi vendégek is szép számmal keresték fel a közös konferenciát. Ismeretes, hogy egyházunk testvéregyházi kapcsolatban áll a Bajor Evangélikus Egyházzal. Most elsőízben látogatott el hozzánk a Bajor Misszió igazgatója dr. Hermann Vot'länder és felesége, aki a misszió munkájáról tartott rövid beszámolót és a testvéri kapcsolatokra emlékeztetve felajánlotta mindenben való segítségüket, egészen odáig ha erre szükség lesz -, hogy magyar misszionáriust képeznek ki iskolájukban. Beszámolt misszionáriusi munkájáról Se ja Kuronen finn misszionáriusnő, aki Marseilleből jött, de korábban Thaiföldön végzett missziói szolgálatot. Ebben az országban mindössze Zi% a keresztyén, legtöbben buddhisták. Nem templomokba járnak, hanem ún. „szellemházakba”, ahol szellemeik előtt imádkoznak. Nehéz közöttük a szolgálat, mert pl. azt tartják, hogy a nyomorban lévő emberen segíteni nem szabad, mert akkor az istenség ellen tesznek. Tizenhét éve nulláról indultak. Most 850 megkeresztelt tagjuk van és remélik, hogy jövőre megalakulhat a Thai Evangélikus Egyház. Onnan viszszatérve Európába, Franciaországban telepedett le, ahol a finn van a misszióban nemcsak a szóra, de a jobb élet érdekében végzett kutató és építő tevékenységre is. Zimbabwe ma is kér főleg egészségügyi segítséget - orvosokat és ápolókat -, és erre toborzott a konferencián is. Egy második sorozat beszámoló a Norvég Rádiómisszió munkájáról szólt. Harmincéves a Rádiómisszió Az évfordulóról emlékeztek meg a felszólalók és a munkáról adtak beszámolót. Gáncs Péter - aki most már itthon szervezi a Rádiómisszió munkáját - hangszalagról mutatta be a harminc évvel ezelőtti első adást. Hallhattuk Terray László hangját, amint 1963. október 4-én elindította a rádiómissziót és dr. Johannes Smemo akkori norvég püspök üdvözlő szavait. Rolf Heitmann egyik munkatársa a rádiómissziónak is, ő számolt be ennek a munkának kezdetéről és kiterjedettségéről. Kezdettől fogva igen fontos kapcsolatteremtő volt a rádiómisszió levelező szolgálata. Ezt Kelemen Erzsébet diakonissza testvér végezte és végzi ma is. Eleven hangú beszámolót tartott erről a több évtizedes munkájáról. Az első évben csupán 7 levél érkezett, a következőben 93, majd évente több száz. Ezekre mindig válaszolt valamilyen formában. Nemcsak hazánkból érkeztek a levelek, hanem Romániából, az akkori Jugoszláviából és Csehszlovámisszió összekötő munkatársaként működik. Itt is szükség van miszsziói munkára a nagyszámú iszlám bevándorlás miatt. Gyertíiekekkel kezdik a munkát, így jutnak el a családokhoz. Nagy szeretettel kell ezt a munkát végezni, hogy megérezzék, az iszlám nem ellenség. Rolf Heitmann a Norvég Izrael missziótól jött és arról tett bizonyságot, hogy a kercsztyénség is a zsidók Messiásában, Jézusban hisz. A Biblia közös könyvünk. Messiáshivő zsidók csoportjai sok országban élnek, velük és közöttük végeznek finnekkel és németekkel együtt közös munkát. Bálint Zoltán, aki most a nyíregyházi gyülekezet felügyelője, korábban feleségével Zimbabweban végzett missziói szolgálatot, mely nem csupán igehirdetői munkát jelentett, hanem mint mérnök, a LVSZ küldetésében vízkutatói munkát is végzett. Bizony szükség l)r. IY>sfu\ György
