Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-08-15 / 33. szám

,elikus Élet 1993. augusztus 15. E0 irts GYERMEKEKNEK J£ A, FIATALOKNAK Egész délelőtt egymás mellett térdeltünk, rajzoltunk, festettünk. Néha megnéztük egymás rajzait. Egyszer ő kért tőlem egy ecsetet, vagy én tőle egy kis kéket. Szépek lettek a képek, ugye? Persze, ő egészen más. Ez látszik a festményeken is. Szeret félrehúzódni, csendben lenni. Én inkább túl hangos vagyok. Ma azonban nagyon jót festettünk együtt. Szeretnék, Istenem, együtt festeni sokakkal. Más, új színekkel, más, új képeket. Hiszen tudom, hogy Te gyönyörködsz bennünk, amikor együtt festünk. CSODÁK A kivi JÁTÉK Betüvadászat 3. Szeretek rajzol­­gatni humoros fi­gurákat. Az ilyen rajzoknak az a szépségük, hogy a rajzolótól függet­lenül életre kelnek olykor. Az ember csak nézi a maga müvét, és egy egyéniség né: vissza a lapról. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy a humoros alkotásokban is Isten a legna­gyobb. Szerintem ezekből is egy orrhosszal kima­gaslik a kivi. A legfontosabb jellemzője ennek az állatnak, hogy nem zöld gyümölcs, hanem szürkésbarna madár. Ez a jellemvonásait és az élete végét is döntően befolyásolja. Az előbb nem véletlenül szóltam orról, hiszen a kivi szagol. Méghozzá jól. Egyetlen madárfaj sem veheti föl vele ebben a versenyt, ami nagyon fontos, mert más dolgokban bizony a kivinek nehéz erősítenie az önbizal­mát. Orrlyukai a csőre hegye mögött nyílnak. Bedugja az orrát a földbe, szaglászik és hopp, kiránt egy földi­­gilisztát. Ettől még nem lenne éppen hasznos, állat, de a mutatvány kárpótol minket azért a veszteségért, amit egy földigiliszta jelentene a kertünk számára. Valójá­ban ritkán láthatjuk ezt a jelenetet, mert a kivi az állatkerten kívül Új-Zéland mocsaras őserdeiben él. Ennek a magyar földigiliszták örülnek a legjobban. Kivéve azok, akik az állatkert kivi lakta részén élnek, de ők már úgysem sokáig rontják az átlagot ebben a kérdésben. A kivi a női egyenjogúság élharcosa. Mivel azonban nem a szavak madara, ezért már komoly eredményeket tudhat maga mögött. Ezek közül a legnagyszerűbb, hogy kiviéknél a hím költi ki a tojásokat. Igaz, hogy a nőstény tojja, de hát fő a fokozatosság. A tojások mintegy fél kilósak. Határozottan tapintatlanság a kivi előtt arról beszélni, hogy ebből mekkora rántottál le­hetne alkotni. Szinte látom magam előtt Isten mosolyát, amikor első alkalommal visszanézett rá a kivi. Az utolsó betűkhöz érkeztünk el. Ezekből már csak egy-egy darab lesz. A könnyítés kedvéért most a he­lyét is' megjelölöm. Ez a mondatot jelölő tábla: D DED Q n hum □ i n IMIM T nr T 1 ITT A kérdés a következő: HOL CSÉPELTE GEDEON A GABONÁT? J - A mezőn. E - Nem csépelt, mert nem volt mit. Á - A présházban. S - A tó partján. I - Az erdő szélén. A megfejtett betű egyszer szerepel a mondatban! PRÓBÁLD MEG! Sípoló barackmag l..m; 1 lA'Jlillll.Vi' A .rlllIlM Az őszibarack mag­ját szárítsd meg a na­pon. Amikor jól ki­száradt, vágd le vagy ráspollyal reszeld le az egyik sarkát. A lyukon keresztül szedd ki a belsejét. Ha ezzel is megvagy, dróttal vacv tűvel rísz. már sípolhatsz is ve-KAI D KI A BELSEJÉT! le. KÉSZÍTETTÉK: Antal Tünde, Ilg Barbara, Krahul­­csán Borbála, Sándor Éva, Koczor Tamás. Címünk: 2370 Dabas-Gyón, Luther u. 14. Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. Anyja Blaskovich Mária, aki latinul tudó rác (azaz szerb) hivatalnok famíliából származott. Művelt asszony volt - négy nyelven olvasott és be­szélt. Ő adta fia kezébe Shakespeare-t, Goethét, Madáchot. Apja családjának eredetéről nem sok bizonyosat tudunk. Weöres Sándor apja katonatiszt volt. Az első világháború alatt szolgált, de való­színűleg a kommün alatt is, úgyhogy kényszernyugdíjazták. így került a család Csöngére. A költő az elemit Pápán kezdte, Csöngén folytatta. Itt a ma­gyar kultúra számtalan emlékével találkozott, így a vasi mondó­tokkal is. A család Kisfaludy egyik házában lakott. Az itteni lelkész, Hutter Zsigmond tekinthető első mesterének, és itt ismer­kedett meg az okkult tudományokkal is. Középiskolába Szombat­helyre járt: az első öt évben mint magántanuló (csak vizsgázni járt be) később, mint rendes diák. Ebben az időben Pável Ágostonnál lakott, aki nagy hatással volt rá. Ekkor fordult figyelme a klasszi­kusokról a modernek felé: Ady, Babits, Kassák, Illyés alkotásai felé. Rengeteget olvasott, így nem maradt ideje tanulni: megbu­kott. Később Győrben folytatta tanulmányait, ahol barátságot kötött Illés Árpád festővel. Kegyelemből átengedték, de érettségit mégis Sopronban tett, 1932-ben. 1928-ban már négy versét közölték - az „Öregek” ciműből Kodály kórusművet is írt 1929-ben. Verseinek száma már tizenki­lencre gyarapodott. A korai megjelenés csapda volt - állhatatos munkával kellett költővé lennie. Érettségi után otthon keresgélt, nézelődött - pl. a nép nyelvé­nek sajátosságait, változásait figyelte. 1933-ban Pécsett az Erzsé­bet Tudományegyetem diákja lett, először történelem-földrajz, majd jog, végül filozófia-esztétika szakon. Itt folytatta azt a fajta „iskolába járást”, amelyet a gimnáziumban. Az egyetem azonban ilyen szempontból kedvezőbb környezet volt, hiszen lehetősége nyílt arra, hogy a saját útjára lépjen. Nagy hatást gyakorolt rá Várkonyi Nándor, aki a pécsi irodalmi élet fő szervezője volt. A magyar irodalom történetéről és „Szíriát oszlopai” címen az elsüllyedt világokról szóló könyvének előmunkálataiban Weöres is részt vett. Nagy hatással volt még rá Marlyn Ferenc festő is. Első verseskötete a „ Hideg van amely magánkiadásban jelent meg 1934-ben Baumgarten-díjat kapott. Már ekkor, első köny­veiben megjelent aztán egész költészetét végigkísérte a kísérle­tezés törekvése. Zenei formák jelennek meg például a „ Valse Tris­te" címűben. Eleinte a Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozott- mint Radnóti, Vas - de ez a nemzedék sem egységes, sem szerve­zett nem volt. A költő szerepét nem úgy látták, mint az előző nemzedékek: - a költő lángoszlop a nemzet élén -, hanem előd­jüknek Füst Milánt tekintették és az előző nemzedékek romanti­kus túlzásai ellen küzdöttek. Weöres volt közülük a legradikáli­sabb: nem politizált és elvetette az akkor divatos nemzeti-klasszi­cista Ízlést. Fokozatosan el is távolodott a Nyugattól, még annak harmadik nemzedékétől is. Várkonyi Nándor és Hamvas Béla hatására mitológiával is foglalkozott. Ekkoriban bontakozott ki (Hamvasnak is része volt ebben) költészeti programja. Szakítani akart azzal a „hagyo­mánnyal”, hogy a költők a versben nem tárgyat, hanem a tárgyról énekelnek, tehát tárgy által bennünk kiváltott gondolatokat írják le. Ehhez kapcsolódik a fent említett költői szerep és a „Teljesség felé” című filozófiai értekezés is: ennek a programnak logikus követelménye az egyéniség fölé emelkedés. Ezután fokozatos fejlő­dés következett, melynek csúcspontja talán az 50-es években lehe­tett; kirekedt a fórumokból és magányosan kísérletezett tovább. En „gyermekverseit” szeretném kiemelni, mint költeményeinek legismertebb csoportját. Alapvetően ezek a versek nem gyerek­­vefsnek készültek, hanem szerves részét képezik kísérleteinek: ze­nei, ritmikai játékok - tartalmuk éppen ezért egyszerű - és ezért válhattak gyerekversekké. Ilyen az 1946-ben Gyümölcskosár cí­men megjelent kötete, de ennek versei nem annyira előremutató­ak. Két alapgyűjteménye: a „Rongyszőnyeg-ciklus" a „Medúza" című kötetben (1944) cs a „Magyar etűdök". A „Rongyszőnyeg­­ciklus” nem volt egységes: váz'iaikönyvszerű, szétszórtság uralko­dott a versekben. A „Magyar etűdök” sokkal egységesebb volt; a versek zömében, igy az „Egybegyűjtött írások "-ban is a magya­ros verseléssel kísérletezett, de ezen belül sokféleségével találko­zunk. Például a „61”: Sej-haj, folyóba / sok a hal valóba, / Dunába, Tiszába, / se-szeri se-száma. A magyaros verselésen kívül egy újfajta verseléssel is próbálkozott: a hangzást szimultán, azaz kettős ritmussal gazdagította. Erre jó példa a „27”: „Ugrótáncot jókedvemből, édes rózsám járok...” Itt különböző hosszúságú sorok keltenek táncoló ritmust. Az első négy sorban időmérték szerint a hosszú szótagok dominálnak, de az ötödikben megfordul a szótagszám változása (addig 8-6 majd 6-8) a hatodikban meg (egy kivételével) csupa rövid szótag van - a ritmus erőteljesen felgyorsul aztán a hetedik, nyolcadik sorban visszatér az eredeti képlethez (elsőtől a negyedikig). Láthatjuk tehát, hogy a magyar AKI ENGEM MEGTALÁL, AZ ÉLETET TALÁLJA MEG, ÉS KEGYELMET NYER AZ ÚRTÓL. Először talán Te is bátortalan, egyszerű szavakkal szólítottad őt. Talán Te is a csillagokra néztél akkor. Vagy barátaiddal együtt a tábortűz körül ültél. Talán éppen magányosság nyomasztott, fájt az életed terhe. Belefáradtál. Csüg­gedten kerested, vajon van-e re­mény, van-e igazi célja és értelme annak, hogy élsz? Ember vagy. Egyetlenegy a mil­liók közül, ilyen, mint Te, még nem volt, és soha nem is lesz több a világon. Kerested a választ kér­déseidre, kétségeidre. Megszólítot­tad, még ugyan nem ismerted. Tapogatózva, határozatlan lép­tekkel indultál el feléje. Valami megrezdült benned. Azt érezted, hogy meg kell találnod. Szükséged van rá. Érezted és tudtad, hogy kell léteznie Valakinek, akinek fontos, hogy Te élsz. Aki megért. Akiben megkapaszkodhatsz. Aki­nek oltalmában elrejtőzhetsz. Ke­rested. Ott, akkor. És keresed ma is - újra és újra, szüntelen. Jelekre vársz. Apró mozzanatokra, cso­dákra, amelyek üzenetet hordoz­nak Róla. Amelyek elindítanak benned egy sóhajtást, egy érzést, egy gondolatot, talán egy imát... Régóta keresel-e, nem tudom. Sokszor közel vagy Hozzá, egészen közel. Ezek azok a pillanatok, amelyeknek soha nem lenne sza­bad tovatűnniük. Ilyenkor érzed így: megtaláltam. Elértem. Isme­rem. Egészen az enyém már! Be­tölt a bizonyosság érzése. Igen, egészen közel érzed magadhoz. Szinte megérintheted. Aztán el­veszted a szemed elől. Nem figyelsz Rá, kikerülted a pillantásait. És akkor hirtelen süllyedni kezd a lá­bad a vízen. Elborítanak a hullá­mok. Miért nem tudok megmaradni Nálad? Miért akarok újra és újra visszatérni önmagamhoz? Hazug céljaimhoz, és hiú, semmitérő vá­gyaimhoz? Miért, Uram? Kerested és keresed szüntelenül. Egy virágban, egy mosolyban, egy 'naplementében. Egy csendes barár ti beszélgetésben, vidám nevetés­ben, égy segítő Rézben. Egy koldus kérő pillantásában, egy arcon vé­giggördülő könnycseppben. Egy kiáltásban. Egy elfáradt életű em­ber céltalan mozdulatában. Meg­találhatod. Bár mindenütt látha­tatlan, mégis, mindenben látható. Csak ne téveszd szem elől, ne vedd le Róla a szemed! Keresed. De Ó előbb keresett Téged. Keresett és megtalált. Egy­szer és mindenkorra. Elért, megra­gadott. Észrevetted? Olyan sok­szor vagyunk vakok és süketek ar­ra, hogy érezzük, lássuk és halljuk, hogy 0 megtalált. Hogy tekinteté­vel őrzi, kezében tartja napjainkat, minden percünket. Öröfneinket, bizonyosságainkat, gondjainkat, vívódásainkat, félelmünket, kétsé­geinket. Járásunkat-kelésünket a világ zavaros forgatagában. Ő előbb ismert. Megtalált. Utolért, mert szeretett. Csak nem veszem észre, nem veszed észre. Valami meggátol abban, hogy higgyem, el­fogadjam, hogy hidd és elfogadd: Ő igazán megkeresett. Sokszor tü­relmetlenül kutatod lábnyomait. Ott keresed, ahol talán nem is járt. Olyan utakon # keresed, amelyek nem az Ő útjai. Elcsüggedsz. Nem érdekel. Aztán mégis elindulsz. Hi­szen vannak olyan pillanatai az éle­tednek, amikor valóban ott érezted Őt magadban. Egészen közel. Azt akarja, hogy újra és újra elindulj, hogy bízd Rá magad. Hi­szen hűsége hozzád soha nem szű­nik meg, csak Te fordíthatsz hátat Neki. Keresed szüntelenül az Igaz­ságot. Választ kutatsz számtalan kérdésedre, kétségedre. A válasz abban a végtelen Szeretetben van elrejtve, akinek számára Te nem voltál kérdés. Valaki kimondta az igent a Te életedre is. A szeretet igenje ez a válasz. A szeretet betel­jesült élet. Igazi céllal, küldetéssel. A szeretet Valaki munkája benned. Apró kalapácsütések, amelyek zá­rakat törnek és szabaddá tesznek. A szeretet Valaki kinja Érted. Va-Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, ez a világ a Te házad, köszönjük Neked, hogy ezt tudhatjuk! Szenteltessék meg a Te neved! Ebben van boldogságunk értelme és minden fáradozásunk. Jöjjön el a Te országod! Segíts hozzáfognunk ezen a földön országod építéséhez! Legyen meg a Te akaratod, mint a a Menny­ben, úgy itt a földön is! Vedd szivünket, mint akaratod eszközeit! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! Add ezt mindannyiunk keze és szava által! És bocsásd meg vétkeinket, elvesszük egymástól a szeretetet, amelyet nekünk ajádékoztál, hogy boldo­gok Példabeszédek 8,35 laki alázata és imája Érted. Valaki halála és szabadítása. Elvégezte­tett! Miattad és Érted! A szeretet hatalom. Életre szóló, és életet ho­zó győzelem. Életben Életet sar­­jasztó kegyelem. És ez a kegyelem: ajándék. Nem érdemied, csak ka­pod. Fizetség? Ha életedben ez lesz a legfontosabb. Ha megérted, mit jelent napról napra kegyelemből élni. Ha alázatosan belesimulsz Annak akaratába, aki ajándékozta Neked. Mi a kegyelem? Először csend. Figyelés. Apró rezdülések benned. Aztán tétovázások után az első, bizonytalan lépések. Aztán hatá­rozottabb mozdulatok. Szabad­ság. Öröm. Befogadás. Ráhagyat­­kozás. Béke. Új kezdet. Hit, me­részség. De aztán vívódások, gyöt­relmek, félelmek is. Kétség. Aztán válaszok, újabb bizonyosság. Szüntelen harc a világ fojtogató erőivel és önmagaddal. Mégis re­ménység! És szeretet. Mindhalálig, ahogy Ő tette érted. Először Ő in­dult el feléd, hogy egészen, teljesen megtaláld. Vezessen tovább az ígé­ret: „Aki engem megtalál, az életet találja meg, és kegyelmet nyer az Úrtól!” Ámen. legyünk, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vét­kezőknek. Szeretnénk együtt lakni a Te házadban, kérjük békességedet! És ne vígy minket kísértésbe, ne engedj kételkednünk a Te közelséged­ben, hatalmadban és uralmadban, de szabadíts meg a gonosztól! Óvj meg minket, hogy ezt mondjuk: semminek nincs értelme! Mert Tiéd az ország, ahova majd bemegyünk, a hatalom, amely minden más hatalomnak vé­get vet, és a dicsőség, amelyben megláthatunk majd. Ámen. Közreadja: Varga Gyöngyi AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS IFJÚSÁGI BI­ZOTTSÁGA az idén is megrendezi a Gödöllői Jubál Fesztivált. A Fesztivál időpontja: 1993. szeptember 4-5. Helyszínek: Gödöllő főbb terei; Gödöllő, Petőfi Művelődési Központ. Szereplők elszállásolására van lehetőség. Ellá­tás ingyenes. Keresztyén alkotások vására. Kazetta, videó, kerámia stb. a Művelődési Ház előterében. Hangszerbörze ugyanott. Térzenék szombaton reggel 10-től. Koncertek szombat (4.) délután 15.00-töl este 22.00-ig. Vasárnap de: gyülekezeti szolgálatok, 12.30 ebéd. Koncertek: du. 15.00-től. Zenekarok, szólóénekesek, érdeklődők jelent­kezését várjuk. Cím: Győri János Sámuel, Bp. 1204 Ady 89. Tel.+Fax üzenet: 1278-424 Varga Gyöngyi Miatyánk verselés az időmértékessel keveredik, együtt érik el a táncritmus hatását. A kétfajta verselés kapcsolata háromféle lehet. Dominál­hat a magyaros: pl.: a „7”: „Odakint befagy a korsó, idebe pörög az orsó...” vagy időmértékes: pl. a „38”: „Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján...” vagy lehet teljesen szimultán a ritmus: pl. „A papucs fólfutott a fára / Benn se volt a Kitikati lába...” Ezekben a versekben tehát a ritmus uralkodik, befolyásolva a képszerkesztést, de önálló jelentése nincs. (Erre bizonyíték az is, hogy ugyanazon ritmus több versben is előfordul.) A ritmus, felfokozott jelentősége miatt, már-már önálló életet él, játékossá­ga kiválik a versből, és mint teljes esztétikum jelenik meg: a ritmus tehát nem mellékes. Hogyan kapcsolódik ez költői programjába? A mítoszi ihie­­tettségű hosszúversekhez hasonlóan a gyermekversek is a múltat, egy ősi állapotot ragadnak meg. A hosszúversek a közös ős­múltat, a gyermekversek pedig az egyén ős-múltját, a játékosság­ban előtörő ösztönös gyerekkort hívják elő. De ez még nem jelent teljes győzelmet. Az egyéniség eltűnt ugyan, de a cél azonban az egyéniségen túli szférába való fölemelkedés volt. Ezt leginkább a „Tűzkút" szonettjeiben tudta megvalósítani. A költő gyermekversei így töltenek be kettős szerepet: iroda­lom és játék, költészet és egyéniség párhuzamában. Laszkóczi Péter a Fasori Gimnázium idén érettségizett tanulója UTAK ÉS TALÁLKOZÁSOK a művészetben A Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában (Budavári Palota E épület) októberig nyitva tartó kiállí­tás a barokk művészet kialakulását is kiemelve, nem mindennapi élményt nyújt a látogatóknak. Elgondolkoz­tató ebben a kiállításban a nemzetek közötti együttmű­ködés. 1990-ben a Közép-Európai kezdeményezés orszá­gai határozták el, hogy kiállítássorozaton mutatják be a közös kulturális örökségük jelentős részét. A hajdani királyi palotában festményeket és metszete­ket láthatunk a közép-európai barokkban mindvégig jelen lévő - bizonyos mértékben meghatározó - itáliai művészektől, a térségben még a 17. században jelentős helyet foglaló németalföldi művészektől. Vannak festmé­nyek és szobrok a 18. századi osztrák művészektől, akik a Habsburg birodalom nagy részén a művészeti ízlés meghatározói voltak, nem maradtak ki a cseh és délné­met festők sem. Örvendetes, hogy ebben az egymás ellen dolgozó, egy­mást becsmérlő hétköznapjainkban van egy kis terület, amely szép példát mutat a féltve őrzött értékek egy-egy térségre összpontosított, egymás melletti bemutatásával- az összetartozás érzését és ébren tartva. A közép-euró­pai barokk művészet közös kulturális örökség. Ezt erősí­ti Trautenfels, Schlosshof, Budapest, Székesfehérvár, Prága, Pozsony, Velence, Varsó, Poznan, Zágráb, Ljubljana múzeumaiban rendezeti, összehangolt kiállí­tás. A történelmi kor, mely a barokk születését, kialaku­lását elősegítette, a művészetekben és az irodalomban egyaránt a finomságok, apróságok árnyalatos kifejezé­sére törekedett, de az egyetemes és egységes stílust kép­viselve. A hit és a vallásosság jegyében. A Budapesti Történeti Múzeumban - Galavics Géza rendezésében - a barokk két évszázadából a változatos­ságot, sokszínűséget sikerült kiemelni a főképpen vallá­sos tárgyú és funkciójú művek sokaságából. A közel kétszáz alkotás részben magyar múzeumokból, egyházi és magángyűjteményekből, templomokból származik, de érkezeit Ausztriából, Szlovákiából, Csehországból, Itá­liából, Horvátországból, Szlovéniából, Lengyelországból kölcsönképpen a kiállítás idejére. Igazi élmény lett a látogatók számára az a 24 kép, mely Romániából érke­zett a kitűnő - de alig ismert - erdélyi gyűjteményből, a nagyszebeni Brukenthal Múzeumból. Ez idő tájt nyílt meg Keszthelyen a Balaton Múzeum­ban - mintegy az eddig említett kiállításokat kiegészítve- A népi■ vallásosság barokk emlékei Zalában c. összeál­lítás. Még a Tavaszi Fesztivál alkalmával került bemuta­tásra a budapesti Néprajzi Múzeumban és most már december 31-ig Nyírbátorban látható „Barokk a magyar népművészetben" c. kiállítás, melyben szintén a szakrális anyagnak van legnagyobb szerepe, köztük több Tolna megyei evangélikus templom ékessége látható. Schelkcn Pálma

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents