Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-08-01 / 31. szám

Evangélikus Élet 1993. augusztus i.-----------NAPRÓL Éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség. Ef 5,8-9 VASÁRNAP Vigyázzatok testvéreim, senkinek ne legyen közülctck hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől. Zsid 3,12 (Jer 17,13; Mt 5,13-16; Ef 5,8b-14; Zsolt 11). „Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de Isten azt nézi, ami a szívben van” mondta az Úr Sámuel­nek. Istennek fontosabb szavainknál, tetteinknél, tudomá­nyunknál a szívünk. Lényünk legközepe. Szeretetünk for­rásvidéke. Akik valójában vagyunk. Többet kellene hall­gatnunk, figyelnünk Rá. Arra, amit súg, de arra is, hogy hol van, s kié. Kerülhetünk távol szavainkban, tetteinkben, ám aki a szivével szakad el Istentől, az végleg eltávolodik Tőle. HÉTFŐ Mind boldog, aki hozzá menekül! Zsolt 2,12 (Kol 1,23; Róm 6,19-23; ApCsel 21,1-14). Királyi koronázásra Írhatták e zsoltárt az ókori Jeruzsálemben. Ütolsó monda­ta hercegekhez, talán magához az új királyhoz szólt. Mé­lyebb üzenete megszólal ma is. Érezd bár napszámosnak magad: királyi módon fogad Isten, ha hozzá menekülsz. Légy bár koldusszegény, Ő a legnagyobb rangra emel: szeretetének felkentjévé tesz. A legtöbbet, a legszebb ékes­séget adja, mit ember csak kaphat: boldogsággal koronáz meg. KEDD Törekedj az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békes­ségre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat. 2Tim 2,22 (Ézs 45,8; Gál 6,7-10; ApCsel 21,15-26). Igazság, hit, szeretet, békesség... Nemes eszmé­nyek. Tudjuk azonban, mennyire ráillik korunkra Sütő András erdélyi író gondolata: „Az eszmény nem él eszmé­nyi körülmények között.” Ezért kell szüntelenül töreked­nünk... Erőnkhöz mérten megtennünk minden tőlünk tel­hetőt az igaz emberség terén. S ha mindez kevés: kérni, s venni erőt Istentől. Hogy teljesüljön az Ő akarata, s az ellenszegülők is megismerjék az igazságot. SZERDA Isten ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt a nagy tudósoknak. Dán 2,21 (Ef 1,16-17; Jn 9,1-7 (8-12); ApCsel 21,27-40). „Az én dolgom, hogy Istenre gondoljak. Az Isten dolga, hogy rám gondoljon” - írta Simone Weil. NAPRA -----------v A bölcsek és a tudósok dolga, hogy vizsgálják, rendszerez­zék, „megfejtsék" a teremtett világot, annak titkait. Isten dolga, hogy mindehhez bölcsességet, ismeretet, erőt adjon. Mindenkinek tudnia és végeznie kell saját feladatát. Lelki­ismeretesen, jól s pontosan, szeretetből fakadó odaadással. Isten bizonnyal így tesz. A többi mirajtunk múlik. CSÜTÖRTÖK Jézus mondja: Én világosságul jöttem a világba, hogy aki hisz énbennem, ne maradjon sötétségben. Jn 12,46 (Ezs 42,16; Mt 7,13-21; ApCsel 22,1-22). Hit Jézusban: sötét életünk „átvilágítása”. A legnagyobb mélységeké, a legrejtettebb zugoké, ahova még sohasem jutott szemernyi fény. Szégyelljük? Vállaljuk? Jó, ha átjár Jézus világossága. Beteg életünket gyógyító „sugárkezelés” ez. Sötétzárkánkból szabadulás. Találkozás Istennel. Na­ponként szükségünk van erre az „átvilágításra”. PÉNTEK Intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a bátorta­lanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek mindenkihez. IThcssz 5,14 (lSám 12,20.23; lKor 6,9-14.18-20; ApCsel 22,23-30). Egyre gyorsuló, nyugta­lanodó világunk kiveszőben lévő kifejezése a türelem. Fájó azonban, hogy a „vallási türelmetlenség” még „történel­mibb” fogalom. Évezredek hosszá, véres háborúi mögött sötétlik háttérként a vallásos indok. Más hitű, más feleke­zetű, de akár egy gyülekezetben élő emberek sem tudnak sokszor megférni egymással. Pál apostol türelemre int. Segíteni, s nem ellehetetleníteni kell a másikat! Viseljük el, hogy Isten „mérték után”, s nem kész mintára adja, szabja a hitet. SZOMBAT Minden gondotokat Őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. lPt 5,7 (lMóz 18,30; Jel 14,14-20; ApCsel 23,1-11). „Az élet igazságtalan, de Isten jó (Life is not fair, but God is good)” hangzik egy amerikai tévés igehirdetö jelmondata. Tudta ezt már a Péter-Ievél írója is, mikor megszólította korának keresztényeit, kiket példás életük ellenére gonosztevőkként rágalmaztak és üldöztek. Számukra különösen is nyilvánvaló lehetett az élet igazság­talansága. S Isten jósága, gondviselése...? Ezért hangsú­lyozza Péter: méltánytalan sorsuk ellenére sem felejtkezik meg övéiről az Úr. Bácskai Károly / ELŐ VIZ A hit halála A VASÁRNAP IGÉJE ISTENTŐL SZÜLETTEM „A hit halott cselekedetek nélkül." Jak 2,26. Jakab apostol levelében arról a félelmetes lehetőségről ír, hogy a hit meghalhat lelkűnkben: egyszer csak elveszti lobogását, kihűl, üres formává silányul, értéktelen, ha­zug külső mázzá lesz. Nyomoz­zunk ennek okai után, hogy elke­rüljük a hit halálának tragédiáját. Jakab szerint a hit halálához ve­zet, ha nem párosul a szeretet cse­lekedeteivel. Az irgalmas samáriai­­ról szóló példázatban szereplő papnak és lévitának alakjában Jé­zus a hit karikatúráját rajzolta meg. Lehet, hogy a pap és lévita még évtizedekig tevékenykedett vallási szolgálatban. De bizonyos, hogy amikor otthagyták a segít­ségre szoruló embert, akkor meg­halt bennük a hit. Pál ezt írja: „ha teljes hitem van is, úgyhogy hegye­ket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok.” Jé­zus egyszer egy római katona hité­ről mondta, hogy ilyen nagy hittel még nem találkozott. Ennek a szá­zadosnak azért volt nagy hite, mert észrevette, hogy beteg egyik kato­nája és segíteni akart rajta. Csak a szeretetben tevékeny hit ér vala­mit. A szeretetlenség a hit gyilko­sa. Ezért van oly sok halott hitű ember. Előbb-utóbb a hit halálához ve­zet, ha az ember hitét a lélek mé­lyére zárja. Jézus azt mondta, hogy gyertyát nem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem, hogy a gyertyatartóba tegyék és világítson mindazoknak, akik a házban van­nak. Igaz, a hit az ember legben­sőbb ügye, de ennek a belső ügy­nek elő kell jönni elrejtettségé­­ből, hogy meghatározza külső ma­gatartásunkat, cselekedeteinket, egész életstílusunkat. Hányán ju­tottak el hitük temetéséhez, mert titkon őrizték lelkűk mélyén. A hit csak akkor tud élni, ha szabad utat kap, hogy életté legyen. Megöli a hitet a gőgös elbizako­dottság is, amely vélt „szentségé­nek” tudatában lenéz mindenkit és mindent, ami kivül esik szűk látó­körén. A rajongásnak ebben a föl­döntúli lobogásában elhamvad a hit. Jézus nem akarta, hogy tanít­ványai világtagadó aszketizmus­­ban elkülönülve éljenek, hiszen az egész világ Istené. A hit nem kive­zet a világból, hanem belevisz az élet materiális, hétköznapi ügyei­be, hogy tanúskodjék Isten világot megváltó szeretetéről. A hit halálának tragédiáját ak­kor kerülhetjük el, ha hitünk szere­tetben tevékeny, bizonyságtévő és alázatos hit. Erre segítsen minket megváltó Urunk! Madocsai Miklós ÍJn 5,1-3 Születésünk is Isten csodálatos teremtő akaratából való. Az Ő ajándéka életünk. Ajándékai közé tartozik minden adottságunk s az, hogy mindannyiunk életéből más­más vonás tükrözi vissza a Terem­tő szeretetét. Születésünk azt is je­lenti, hogy sok-sok olyan dolgot is hozunk magunkkal e világra, me­lyet a Szentírás mint atyáinktól örökölt hiábavalóságot emlit. Egy biztos. Világrajöttünk semmikép­pen sem jelenti egyúttal azt is, hogy Istenben való hitet, bizalmat hoztunk volna magunkkal. Az Is­tenbe vetett hit nem örökölhető. Kapható! Ámde csak akkor, ha Istentől nem csupán földi életet, de az általa kapott új életet, az isten­gyermekség létét kapjuk. János apostol beszel az Istentől született állapotról. Úgy, ahogyan Jézus is Nikodémusnak mondja: „Bizony mondom néked, ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3,3). Ho­gyan történhet ez? Úgy, hogy Isten újra kezébe veszi életünket. Nem csak akkor volt jelen, amikor édes­anyánk szíve alatt elindult életünk, vagy amikor felsírva világra érkez­tünk. Isten újra kezébe vesz, mint ahogyan Jeremiás mondja a faze­kas korongjára helyezett agyagról (Jer 18,5). Szeretetével, hatalmával megelőz, munkálkodik már ke­­resztségünkben. Majd emberesz­közeit küldi, akik hirdetik az örömhírt Jézusról s egy-egy felénk forduló szeretetjelen át kezdünk el­gondolkodni életünk felöl, míg egyszer csak magunk sem tudjuk, hogy hogyan, de teljes meggyőző­déssel kezd megfogalmazódni ben­nünk a hitvallás: Jézus a Krisztus. Ember gyerekéből - Isten gyerme­ke. Különös fejlődési folyamat ját­szódik le bennünk. Nem mi csi­szoltuk képességeinket, nem mi tettük jobbá magunkat, nem akar­tunk fölébe kerekedni az általáno­san elfogadott gondolatoknak. Mi nem tudtunk győzni magunk fe­lett. Isten győzött meg minket. Szentlelke Krisztusra mutatott s megmutatta Őt igaz valójában, nem olyannak csupán, amilyennek emberi szem látja. (Gyenge gyer­mek, számkivetett, aszkéta, nagy tanitó, titokzatos csodatevő.) Isten Lelke új látást, a hit látását adja. Pontosan azok a jelek, amelyeket az emberi szem a szőnyeg visszája­ként lát: bűnösök társasága, meg­­csúfoltatás, kereszt, a hit látása ál­tal megrajzolják a Krisztus-arcot. Azt az arcot látom már, mely ér­tem vérezett, azt a kezet, melyet értem szegeztek át, azt a tekintetet, mely még onnan is szeretettel néz rám és fájdalmak, gyötrelmek közt is értem mozdul az ajka: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tud­ják, mit cselekszenek”. Ember gyerekéből - Isten gyere­ke, hogy tudj szeretni te is úgy, mint Mestered! Aki téged is átfor­mál, aki neked is elkészítette a hit ajándékát, mástól sem vonja meg szeretetét. S ahogyan téged szeret, s meg­bocsátja vétkeidet, úgy ráébreszt: Istent emberek iránti szeretet által szereted igazán. Bár János megfor­dítja a sorrendet és azt mondja: az emberszeretet jele az Isten szeretet. Csak az Úr tudja, hogy szereted-e őt. Az azonban nyilvánvaló, hogy csak akkor tudod igazán szeretni hittestvéreidet, de nem csak őket, ha szivedben, mint isten-gyermek­séged hordozó ereje, Isten iránti szeretet lakozik a Jézus Krisztus által. Ha ezt a szeretetet átéltük, tudjuk, hogy a legnagyobbat nyer­hettük el földi életünk útján. Ezért másokban is meg tudjuk becsülni az „Istentől született” életet. Ek­kor alakul ki az a mély közösség, amely „Isten gyermekeit” bárhol is éljenek a földön, közös hitükben egymással összefűzi. A magába zárkózó „hit” nem az igazi. Az Úr az ő gyermekeinek nyil­vánvalóvá teszi akaratát. így tárja fel előttünk az Ő parancsolatait, nem csak a régieket, de azokat az újakat is, melyeket Jézus hozott ebbe a világba. Gondoljunk az ol­tár előtt elhangzó evangélium mér­céjére, amikor Jézus ezt mondja: „...megmondatott: szeresd feleba­rátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: sze­ressétek ellenségeiteket, és imád­kozzatok azokért, akik üldöznek titeket” (Mt 5,43-44). Amíg nem lettünk Isten gyermekeivé, a régi, de még inkább a Jézus által adott új parancsolatok terhes nyűgként nehezedtek ránk. Akiben azonban fölébredt „az Isten szeretete”, az tudja, hogy amikor Istennek szol­gál engedelmességgel, gyönyörűsé­ges igát hordoz. Hiszen Isten meg­mutatta, hogy parancsolatai éle­tem védelmét, megtartatását, tisz­taságát, örömét szolgálják. Nem vagyok már a (bűn korlátjai közé szorítva, Isten életre Keltette Leni­nem az iránta való engedelmesség lelkét. S ehhez az élethez Ő adja a táplálékot, az erőt; hogy ne érez­­zem nehéznek az Ó szolgálatát. Deme Dávid IMÁDKOZZUNK! „Elfogadtál és elhívtál, élő Jézus, Mesterünk. Kegyelem, hogy veled já­ró tanítványok lehetünk. Te adj né­­künk testvérszívet, együttérzőt, mele­get! Hadd ragyogjon minden szóban, minden tettben szeretet!” Ámen (475. ének 1.3. v.) ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1993. augusztus 1, I., Bécsikapu tér de. 9. (úrv.) Zay LászJc de. 10. német Gémes Pál, de. 11. (úrv.)Za László; du. 6. XII., Szilágyi E. fasor 24. dj fél 9. Madocsai Miklós. Pesthidegkút, U Báthory u. 8. de. fél 11. dr. Muntag Ando Csillaghegy, III., Mátyás kir. út 31. de. |i Donáth László. Óbuda, III., Dévai Biró ü tér de. 10. Újpest, IV., Leibstück Mária i 36-38.de. 10. Blázy Lajos. V., Deák tér 4. d 9. (úrv.) Pintér Károly, de. 11. (úrv.) Geró Gyuláné, du. 6. Cselovszky Ferenc. VII., Vi rosligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Fodor ViktQ du. 6. Fodor Viktor. VIII., Üllői út 24. de. í 11. Veperdi Zoltán. VIII., Karácsony S. i 31-33. de. 9. Veperdi Zoltán. VIII., Rákóo út 57/b. de. 9. szlovák Cselovszky Ferer,: . VIII., Vajda Péter u. 33. de. fél 10. Kinczlt Irén. IX., Thaly Kálmán u. 28. de. 11. d Rédey Pál. Kőbánya, X., Kápolna u. 14. d fél 11. Kinczler Irén. X., Kerepesi út 69. d: 8. Zászkaliczky Pál. Kelenföld, XI., Bocski út 10. de. 8. (úrv.) Missura Tibor, de. 1| (úrv.) Csizmazia Sándor, du. 6. Missura Ti bor. XL, Németvölgyi út 138. de. 9. Csiznu zia Sándor. Budahegyvidék, XII., Tartsay V u. 11. de. 9. (úrv.) Kőszeghy Tamás, de. || (úrv.) Kőszeghy Tamás, du. fél 7. Csont Géza. XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. i( Kendeh György. XIII., Frangepán u. 43. di 8. ifj. Kendeh György. XIV. Lőcsei út 32. dt 11. (úrv.) Zászkaliczky Pál. XIV. Gyarmat 14. de. fél 10. Zászkaliczky Pál. Pestújhely XV., Templom tér de. 10. Bízik László. Cjpj, Iota, XV., Hártyán köz du. 5. ökumenikus Rákospalota, Nagytemplom, XV., Régifóti 73. de. 10. Bolla Árpád. Rákosszentmihálj XVL, Hősök tere de. 10. dr. Kamer Ágoston Cinkota, XVI., Battyány I. u. de. fél 11. ML tyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Rákos hegy, XVII., Tessedik S. tér de. 9. (úrv. | Kosa László. Rákoscsaba, XVII., Péceli ú 146. de. 9. Kustra Csaba. Rákoskeresztúr XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Dein János’ Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. dt; 11. (úrv.) Kustra Csaba. Pestszentlőrinci XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Havasi Kálj mán. Pestszentimrc, XVIIL, Rákóczi út 81 (rcf. templom) de. háromnegyed 8. Havas. Kálmán. Kispest, XIX., Templom tér I. de 10. (úrv.) Gáncs Aladár. XIX., Kispest, Hun gária út 37. de.-8. (úrv.) Gáncs Aladár. Pest szenterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Gyen ri János Sámuel. Csepel, XXL, Katona J. u de. fél 11. Mezősi György. Budafok, XXII. Játék u. 16. de. 11. Rőzse István. Istentiszteletek a Balatonnál Alsódörgicse de. 11; Badacsonytomt (prot. imaház) de. 9; Balátonakali de. fél 10 Balatonalmádi du. 4; Balatonboglár (rcf ! templom) de. 9; Balatonfenyves (Pozsony u.) du. 6; Balatonfüred (ref. fehér templom ■ du. 6.; Balatonlelle (ref. templom) de. fél 11 I Balatonszárszó (ev. üdülő, Jókai u. 41.) de 10; Balatonszemes (Fő u. 32.) de. fél 12 Keszthely de. 10 (német) de. II. (magyar) Kővágóörsde. fél 12; Révfülöp de. 10; Siófol de. fél 10. (német), de. 11. (magyar); Zamár di (Aradi u.) du. 4; Veszprém de. 10. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP az oltárterítí színe: zöld. A délelőtti istentisztelet ol­tón igéje: Mt 5,43-48; az igehirdetés alapigéje ÍJn 5,1-3. EVANGÉLIKUS RÁDIÓMISZ­­SZIÓ: 19.05-19.20-ig (41 m-es rövid­hullám, 7160 kHz); Július 31. szombat: Jézus példázatai - Bálint Józsefné. Augusztus 1. vasárnap: A világosság gyümölcsei - Bohus Imre áhítata. Levelezési cím: Evangélikus Rádió­misszió, 2142 Nagytarcsa, Postafiók 19. IMAVEZÉRFONAL Bajban a kegyelem Templomi esküvőt tartottak, gyerekeit megkereszteltette, a kon­­firmáltatásuk is természetes volt. A nagy ünnepeken sosem volt üres a padjuk a templomban, de amúgy nem sokat gondolt Istennel. Ereje teljében volt, tele tervekkel, felada­tokkal, s a hozzájuk szükséges energiával. Istenre, hitre nem volt szüksége az életéhez. Aztán egyik napról a másikra kezdett gyengülni. Először csak fá­radékonyságon kapta magát, aztán a fájdalmak is ráköszöntöttek. Mire felocsúdhatott volna, már a kórház fehérsége és klórszaga vette körül. Mi lesz most a családdal? Hogy boldogulnak nélkülem? Hát a fél­behagyott munkáim? Sürgős is né­melyik! És a terveim? Vajon mind­ennek vége? Kínzó kérdések százai látogat­ták meg álmatlan éjszakáin. Aztán a nappalokat is birtokába vette a hánykolódó sötétség ... A szobatársak biztatták, vigasz­talták, példákat meséltek. De egyik sem őróla szólt. Aztán vala­melyikük történetében elhangzott Isten neve. Csak úgy „véletlensze­rűen”. Ám attól kezdve kevésbé volt hánykolódó a sötétség, lassan­ként valami világosságféle is de­rengeni kezdett. S ahogy néhány héttel ezelőtt a betegség lopódzott a szervezetébe, most éppúgy terjedt cl bensejében a gyógyulás. A szívében, lelkében először ... A kórház kapuján már egészen más emberként lépett ki. A követ­kező vasárnap pedig megkérdezte két látogatott, gyülekezeti alkal­makat szervezett, az elsők közt vállalkozott mindenre. Napjait új tervek, új célok irá-Rövid úton értesülve Lotz Tibor Iel­­késztársam haláláról, gondolatban so­kat foglalkoztam az együtt eltöltött hat­évi szolgálatunkról és azóta is megmara­dó, elmélyült barátságunkról. Áz idő­közben megjött szűkszavú gyászjelentés mégis meglepett, hiszen egy olyan, 81 éves korában, „rövid szenvedés után el­hunyt” lelkésztcstvérünk haláláról érte­sít, kinek életében annyi megpróbáltatás és szenvedés jutott osztályrészül. Mégis, ahogyan könnyes szemmel néztem ezt a visszafogott hangvételű híradást, meg­nyugvást adott az a rövid szöveg fölé magasodó kereszt, mely mintha túlmu­tatni kívánt volna a mi sokszor csak földi szemléletű gondolkodásmódunkon. Megéreztem, hogy emberileg egy olyan életút ért véget, mely ennek a keresztnek a jegyében vált csak elviselhetővé, egy életre szóló elkötelezettséggé. Gyulán a háború után a sarkadi szór­ványba D. Ordass Lajos püspöktől lel­készt kérve, válaszlevelében az állott, hogy tudok küldeni valakit, de csak ötödmagával (feleség, fia, leánya, nagy­mama). Istennek hála, ismeretlenül is igent mondottunk erre az ajánlatra, mert a püspök ismerte Bácskából Lotz Tibort és egész családját. Édesapja, Lotz Jakab, az óverbászi állami gimná­zium igazgatója volt, tanügyi főtaná­csosként. Tibor fiát a hallei Luther Már­ton Egyetem Hittudományi Karán tanít­tatta, ki ott csak elmélyítette kitűnő né­met nyelvismeretét. Végzettsége után dr. Popp Fülöp püspök szentelte lelkésszé Zágrábban. (1936.) 1937-ben kötött há­zasságot Gábcl Máriával. Házasságuk­nyították, s most már nem önma­gában kereste hozzájuk az ener­giát. Új Erőforrása volt. Imádkozzunk azokért, akik kö­zel kerültek Istenhez, hogy Tőle se egészség, se betegség, se öröm, se bánat el ne tántoríthassa! Koczor Györgyné Előbb Pancsován volt segédlelkész, hat évig Hertelendifalván lelkészkedett, majd Ovcrbászon missziói lelkészként 1945-ig szolgált. Ekkor az újvidéki ese­mények retorziójaként családjával együtt internálták. Szerencséjükre a magyar határ közelében, Garával átel­­lcnben lévő falu volt az internálótábo­ruk, ahonnan az éhhalál elől menekülve, 1947 áprilisában, szerencsésen át tudtak jutni a határon. Rövid ideig Makóra került, majd 1947. július 16-án mindany­­nyian Gyulára kerültek. (Sarkad.) Lete­­lepedhctési legalizálásuk, bejelentkezé­sük nem volt könnyű feladat, de meg­kapták az egyházfőhatóság segítségével mindig is meglévő magyar állampolgár­ságukat igazoló okmányaikat. A gyulai gyülekezet nagy szeretettel és berende­zett otthonnal, lakással várta őket. Ez a gyulai-sarkadi szolgálat 1953-ig tar­tott. Német nyelvtudása alapján előbb 1970-ig Csikóstöttösre került, majd on­nan Egyházaskozárra ment parókus lel­késznek, itt nyugdíjazásáig, 1981-ig szolgált. Pontos, lelkiismeretes admi­nisztráló képességét kamatoztatva előbb a Tolna-Baranya Egyházmegye szám­vevőszékének az elnöke, utóbb az egy­házmegye pénztárosa is lett. Egy ideig tagja volt az Országos Számvevőszék­nek is. Nyugdíjazása után feleségével együtt a leányukhoz költözött Sopronba, kinek férje ott igazgató lelkész. Míg az egész­sége megengedte, felkérésre szolgált is a gyülekezetben, egyben a gyülekezet tb. presbitere is volt. Élete nagy megrázkódtatása volt szá-Lotz Tibor ny. lelkészre emlékezünk HAZAI ES MENYEK BALATON ALIGA 1993. július 4-én ünnepélyes megnyi­tó istentisztelet volt Balatonaligán, a Club Aliga területén a II. világháború után elvett és most újra megnyitott re­való együttes halála, mert őt is kivégez­ték a szerbek. Különösen bántotta az az óverbászi - magát erősen tartó - hír­adás, hogy édesapját haldokolva ugyan, de élve temették el. Ezt a lelki sebet és haragot csak úgy tudta elviselni, hogy egész családja nagy megértéssel és sze­retettel vette öt körül lelki vívódásai­ban. A kereszt lutheri hangvételű teológiá­ja alapján állva, alapos felkészültségű, lelkiismeretes igchirdetőként úgy szol­gált, hogy Jézus Krisztusnak ebben az értünk való szenvedésében erőt és meg­nyugvást is talált. Krisztus sebeiben a maga lelki sebeire is hittel gyógyírt nyert. Az utóbbi időben több súlyos be­tegségen is átesve, nagy örömét találta gyermekei, öt unokája, 3 dédunokája, testvére és nem utolsósorban felesége hűséges szeretetében. Rövid szenvedés után hunyt el a soproni kórházban június 22-én, temetése június 30-án volt Sop­ronban. Veje, Szimon János temette Jn 15,1-5 versei alapján. Ez az ige hangzott el egy éve, nyolcvanadik születésnapján és egyben házasságuk 55 éves évforduló­ján a soproni templomban. Mindannyiunknak, akik szerettük, tiszteltük az elhunytat, csak az lehet a reménysége, hogy annyi szenvedés után, lerakva a földi élet fáradságainak ter­hét, a mögöttünk lévő világégésben elve­szített szeretteivel már megvan a bizo­nyos találkozása, ott, ahol az Úristen már levett a vállairól minden terhet és letörölt az 6 szemeiről is minden köny­­nyet. Ebben a hitben búcsúzni, ha fájó is, de vigasztalást nyújtó erőforrás marad, akik benne szerető családtagot, szolga­társat, hűséges barátot veszítettek el. formátus templomban. Az ünnepi szol­gálatot dr. Hegedűs Lóránt református püspök végezte, evangélikus részről Jó­­zsa Márton lelkész szolgált. A kis temp­lom zsúfolásig megtelt, a kívülrekedtek részére hangszóró közvetítette az isten­tiszteletet. Ezután minden vasárnap délután 6 órakor lesz istentisztelet református és evangélikus lelkészek szolgálatával. A templomba jövőknek nem kell fizetni a zárt területre egyébként kötelező be­lépő díjat. Az amerikai THIEL (Greenville, Pennsylvania) utazó kórus hangversenyt ad 1993. augusztus 9. hétfő 18 órakor a Deák téri templomban, 1993. augusztus 10. kedd 18 órakor a Mátyás-templomban. Karnagy: Marlowe W. Johnson Ph. D. Műsoron: egyházi zene. Belépés ingyenes. A Sajtóosztály kéri, hogy az ÚT­MUTATÓ 1994. és az EVANGÉLI­KUS NAPTÁR 1994. c. kiadványok­ra az előrendelést 1993. szeptember 15-ig küldjék be a Sajtóosztály címé­re: 1447 Budapest, Postafiók 500. A kirándulók ökumenikus missziói összejövetelén 1993. aug. 8-án du. 4 órakor a Bp. 11. kér. Hidegkúti út 64. sz. alatti református templomban „Te­réz anya indiai működését és magyar­­országi nővéreinek munkáját” ismerte­ti Vörös Ákos református lelkész. SZÜLETÉS Szabó Vilmos Béla hartai lelkésznek és feleségének, Pintér Lilla üzemmér­nöknek május 3-án megszületett har­madik fiuk: Alfréd Immánuel. A ke­lius 11-én Hartán Pintér János esperes, a gyermek nagyapja végezte. Az ÉSZAKI EVANGÉLIKUS EGY­HÁZKERÜLET új címe: 1125 Budapest Szilágyi Erzsébet fasor 24. Telefonszámok: 176-2335; 176-2448. Gondnokság: 176-7987. Telefax: 176- 2440. ! MEGJELENT az EVANGÉLIKUS ÉNEKESKÖNYV új kiadása. Az eddigi­eknél nagyobb alakú, bibliapapíron, fűz­ve, ára: 350 Ft (ÁFA-val együtt.) A kis alakú énekeskönyv még kapható kis mennyiségben, ára: 150 Ft (ÁFÁ-val együtt). Evangélikus ■ Élet A Magyarországi Evangélikus Egyház hetilapja Felelős szerkesztő és kiadó: TÓTH-SZÖLLÖS MIHÁLY Szerkesztőség és kiadóhivatal Postafiók 500. BUDAPEST 1447. Telefon: 138-2360 Árusítja a Kiadóhivatal és a Magyar Posta Index: 25 211 ISSN 0133-1302 Szedés: Fényszedó Központ Kft. (930040/20) Nyomás: rotációs ofszetnyomás 92002-220053. PETŐFI Nyomda RT, Kecskemét Felelős vezető: SEBESVARI LÁSZLÓ vezérigazgató Előfizethető az Evangélikus Élet Kiadóhivatalában közvetlenül vagy postautalványon. Templomi terjesztés az Evangélikus Elet Kiadóhivatala útján. Előfizetési díj: fél évre 480 Ft, egy évre 960 Ft. Csekkszámlaszám: 516-20412 Beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents