Evangélikus Élet, 1993 (58. évfolyam, 1-52. szám)

1993-07-18 / 29. szám

Evangélikus Élei v* ÖTVENÉVES AZ ÖKUMENIKUS TANÁCS A jövőért való felelősségünk (Folytatás az 1. oldalról) sége, a harmadik kör az imaközös­ség (imahetek!), a negyedik kör a misszió, az evangélizáció utógon­dozása, végül az ötödik kör az úr­vacsorái közösség. Ez utóbbival az egész világkeresztyénség birkózik. Ha abban, amire Isten által már eljutottunk, hűséggel járunk, re­mélhetjük, hogy ebben is közös cselekvéshez segít a Szentlélek. A jubileumi alkalomra ökumeni­kus énekkar alakult. Beharka Pál, Csorba István és Máié János veze­tésével több számot adtak elő. Se­gítették az ünneplő gyülekezetét az Isten dicséretében és magasztalá­­sában. Örvendetes és dicséretes az éneklők összefogása. Köszöntések hangzottak el az előadások után. Henk van der Graaf, a Holland Történelmi Re­formátus Egyház Zsinatának elnö­ke magyar nyelven szólalt meg (kolozsvári teológus volt). Hollan­diában a katolikus egyház is tagja az ökumenének, erről a pozitívum­ról számolt be. Református, evan­gélikus és katolikus gyülekezetek között is fennáll az együttműkö­dés. Dr. Klaus Poser, az EVT osz­tályvezetője átadta dr. Konrad Rai­ser főtitkár köszöntését. Kiemelte azt a sikeres szolgálatot, melyet a kezdésnél is, de ma különösen nagy sikerrel végez az Ökumenikus Szeretetszolgálatunk. Az ökume­nikus munka minden területén je­lentős a magyar hozzájárulás. Lu­­káts Miklós miniszterelnökségi ál­lamtitkár a kormány és a minisz­terelnök nevében köszöntött. Az egyházak szívesen végzik a segítő szolgálatot az oktatás, nevelés, szociális munka terén az evangéli­umban gyökerező magatartásuk­kal. Öröm, hogy a MEÓT a meg­változott körülmények között azt a munkáját tudja végezni, amelyre létesült. Keszthelyi Ferenc váci ka­tolikus megyéspüspök a Püspöki Kar üdvözletét adta át. Az ökume­nének az a korszaka jött el, amikor azok, akik különböző utakról jön­nek, Krisztusról tanúskodó élettel tehetnek valamit az egységért. Dr. Hodossy Imre a Vajdasági Refor­mátus Egyház nevében áldást kí­vánt és köszönetét mondott a ma­gyar egyházak segítségnyújtásáért. Dr. Ritoók Zsigmond a Kálvin téri gyülekezet nevében üdvözölte a ju­bileumi közgyűlést. Az Európai Egyházak Konfe­renciája nevében dr. Jean Fischer főtitkár, a Királyhágó-melléki Re­formátus Egyházkerület nevében Tőkés László püspök küldött levél­ben köszöntést, melyet az ünnepi együttlét örömmel hallgatott meg. Egy mérföldkőnél megállóit a gyülekezet e kis időre, hogy erőt gyűjtsön, áldást kérjen a követke­ző útszakaszra, a jövő kihívásai­nak való megfelelésre. Tóth-Szöllős Mihály Híradás a déli végekről Mi, siklósi evangélikusok na­gyon kevesen vagyunk: lélekszám­­ban legkisebbek a város gyülekeze­tei között. Otthonunk mindössze két és fél szobányi imaházunk, benne 95 ülőhellyel. Mégis: alkal­mainkra Siklós minden felekezeté­­böl otthonos természetességgel jönnek testvéreink. Így volt ez őszi és tavaszi evan­­gélizációnkon, és a januári ökume­nikus imahét két nálunk lévő esté­jén is. Hálaadás, hogy támaszt az Úris­ten szolgákat, akik vállalnak 900, sőt 1300 km utazást is azért, hogy nekünk, reménységben, hitbizo­nyosságban sokszor megrendülők­nek elmondhassák: SZERET AZ ISTEN. Sorrendben az első, 1992. okt. 1-4-éig, Gémes István stuttgarti magyar lelkész szolgálata volt. Évek óta történt többszöri levél­váltás, egyeztetés után sikerült el­jönnie hozzánk. - Mégis, miért Is­tennel? - ezt a kérdést járta körül négy estén át, a 73. zsoltár írójának u Evangélizáció Siklóson a mieinkkel oly rokon, kínzó két­ségei alapján. „De én?! - Már-már meghanyatlottak lábaim és kis hí­ja, hogy lépteim el nem iszamod­­tak. ...Mert irigykedtem a kevé­­lyekre, látván a gonoszok jó sze­rencséjét.” És követtük Aszáf ví­vódásait Gémes István pátosz nél­küli, igaz és erőt hordozó szavai nyomán az egyetlen megoldáshoz s teljes nézőpontváltáshoz: „Mígnem bemenék az Isten szent helyébe”: s onnan nézve „megér­téin azoknak sorsát”. - S hogy „az Isten közelsége oly igen jó nekem”. Köszönjük szolgálatát. Köszön­jük a küldést, a kibocsátást a stutt­gartiaknak. Köszönjük, hogy vál­lalta ittléte alatt naponta a szolgá­latot Borjúdon is, a későre nyúló estékben. És köszönjük közös Urunknak, hogy benne drága test­vérrel lett gazdagabb kis gyüleke­zetünk. A januári ökumenikus imahét újra megerősítette, hogy jó együtt lennünk. Hogy tudunk együtt imádkozni és énekelni római és gö­rög katolikusok, reformátusok, metodisták, ádventisták és evangé­likusok. S hogy amit e téren az Úristen elindított, azt ember többé meg nem állíthatja. Es következett a tavaszi evangé­lizáció, ápr. 16-18-ig, amire ismét messziről, az erdélyi Sepsiszent­­györgyről érkezett lelkésztestvé­rünk, Bajka Katalin. Vele, s gyüle­kezetével való barátságunk is évekkel ezelőttröl, még a temesvári forradalom előtti évekből datáló­dik. - Ő is a kétségeivel vívódó embert -, újszövetségi alakját: Pé­tert - állította elénk, Máté 14,23-33, Lukács 22,54-62, és Já­nos 18,15-17 alapján. Pétert, a ki­csinyhitűt, aki ugyan segítségül hívja az Urat, mégis telve van féle­lemmel, hogy a tenger - mégis el­nyeli őt. - Pétert, a gyáván, újra és újra tagadót, a környezetébe beol­vadni vágyót - akire mégis ráte­kint az UR. Rég elmúltak a drága esték, de egymással találkozva újra meg új­ra fölelevenítjük Katalin szavait, örvendezünk, hogy köztünk járt és ránk pazarolta meleg szíve kin­cseit. Isten gazdag áldása volt min­den, szívétől szívünkig érő szaván. Áldja meg köztünk végzett szol­gálatukért mindkettőjüket mind­annyiunk közös Ura. Dr. Simor Ferencnc Hiller Fülöp Frigyes énekének első sora foglalja össze azt, amit az elmúlt évek épületrenoválási mun­kái közben is megtapasztalhatott a bakonyszentlászlói és a bakonyta­­mási gyülekezet. A felújítás befe­jeztével Szentlászló evangélikussá­­ga a megújult parókiáért, a Tamási gyülekezet pedig kívül-belül meg­szépült templomáért gyűlt egybe hálaadásra. Az ünnepi szolgálato­kat Szebik Imre püspök végezte. A bakonyszentlászlói gyülekezet a parókiafelújítási munkálatok kezdetén még nem számíthatott arra, hogy belátható időn belül helyben lakó szolgálattevője lesz. Mégis, erőt és időt nem kímélve, jelentős anyagi ráfordítással óriási átalakításokat végeztek a nyolc­vanéves épületen. Osszkomfortosí­­tás, a belső tér beosztásának éssze­rűsítése, központi fűtés beszerelé­se: csak a nagyobbakat említet­tem. S 1992. augusztus 15-ével tel­jesült a gyülekezet húszéves vágya: lelkipásztort kaptak. Ördögné Hanvay Enikőt a kerület püspöke gyülekezeti munkatársi szolgálatra - a bakonytamási gyülekezet gon­dozásával is megbízva Bakony­­szentlászlóra rendelte. Kettős Egyházmegyei csendesnap Bokodon A magunkért és az „egész nyá­jért” hordozott felelősségünk (ApCsel 20,28) késztetett minket arra, hogy ezen a szép tavaszi na­­on minél többen együtt legyünk, özösen imádkozzunk jövönkért. Az átlag 80-100 fős bokodi gyüle­kezet e napon közel 200 vidéki, az egyházmegye különböző gyüleke­zeteiből összesereglett testvérrel bővült. Az egész együttlét „csend­jét”, áhítatát Rogate vasárnapjá­nak igéje: Kol 4,2-4. mélyítette el. Lábossá Lajos esperes kitartó imádkozásra és éberségre buzdí­tott a bevezető, úrvacsorái isten­tiszteleten. „Ne szűnjetek meg há­lát adni!” - hirdette Ittzés István érdi lelkésszel együtt, aki a délutá­ni alkalmon szolgált. Bár hálát ad­hatnánk Istennek azért is, mint a példatörténetben elhangzott, hogy alkalmainkon annyian lennénk a templomban, hogy a Luther-képen mint régen: könnycseppként csordulna le a pára. 116 bűnbánó lélek járult az úrvacsorához, me­lyet Csonkáné Szabó Magda helyi lelkész és az esperes osztottak. A délelőtti beszélgetések tárgya - melyeket az Általános Iskola ter­meiben folytattunk -, felelősek va­gyunk önmagunkért! Testünk a Szentlélek temploma, Isten drága ajándéka , figyeljünk épségére, becsüljük meg mint féltve őrzött kincsünket! Isten adott az ember­nek értelmet: gondolkodunk, ta­nulunk, képezzük önmagunkat - vagy káros szenvedélyeink követ­keztében elkorcsosul az agyunk, s így, „értelmetlenül” lejtőn csúsz­kálunk, mert lehetetlen Jézus láb­nyomát követni! Legtöbb szó lelki dolgaink iránti felelősségünkről esett: igehallgatásunk milyensége; növekedés az Úrban. Van, aki ül­tet, más öntöz, s csak „úgy magá­tól” nő a vetés. „A növekedést az Isten adja!” (lKor 3.) Milyen a szívünk: megfelel-e a jó magnak? Mi történt veled a konfirmációd óta; az áldó ige szerint haladsz-e az úton?... - így törtek felszínre a szívünk legmélyéről régi vagy egé­szen friss élmények, s gazdagod­tunk mások megtapasztalásai nyo­mán lelkiekben. Áldott alkal­munk, sok megnyíló szív gondola­ta az ebéd miatt félbemaradt, mert már várt bennünket a 220 főre megterített étterem a Vértesi Erő­mű Rt.-ben. A házigazda gyüleke­zet hozzáállását és jó szervezését dicséri, hogy megelégedéssel fo­gyaszthatták vendégeink a sokféle házi süteményt. A délutáni beszélgetések során a másokkal, az egész nyájjal való tö­rődés került elő. A körültekintő ember mindent számba vesz, mér­legel, ritkán téved, gondos és pon­tos, előre számít, és figyeli a körü­lötte folyó eseményeket. Ezzel szemben a keresztyén, hívő ember mindenekelőtt Krisztusra tekint, nem maga köré, s legkevésbé ön­magára. „Emeljétek fel a szemete­ket és lássátok meg, hogy a mezők fehérek az aratásra.” (Jn 4,35.) Azt lássuk meg, amit Isten megmutat: talán valami szükséget, talán szol­gálatot; mindezt a nehézségeken,a pillanatnyi akadályokon felül­emelkedve. Kérni az Urat - ez az első dolgunk. A szükség meglátása (lelki vagy anyagi téren!) kérésre késztet. Emeld fel a szívedet és imádkozz mindenért, amit Isten megmutatott neked! Mert éppen azért mutatta meg. lmádságos szívvel hordozni a terhet, a szüksé­get, észrevenni mások baját, nyo­morúságát - csak felemelt szívvel és szemmel lehet. Ebben a csendes, tettrekész állapotban az égi Láng mozgósít: „Menjetek el...!” (Mt 28,19.) Induljatok, ne tétovázza­tok: merre vezet az út, mennyire kitaposott, mennyire járható. Vé­gül emeljétek fel a kezeiteket és adjatok! „Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!” (Mt 10,8.) Adjatok idő­tökből, erőtökből, javaitokból oda és annyit, amennyit Isten megmu­tatott. A felemelt szemű, szívű, lá­bú és kezű ember nem a körülmé­nyekre tekint, nem vár jutalmat. Mert „ha önként teszem ezt (ti. az evangélium hirdetését), sáfárság­­gal vagyok megbízva... jutalmam az, hogy prédikálásommal ingye­nessé teszem a Krisztus evangéliu­mát”. (lKor 9,17 18) vagyis min­denki által hozzáférhetővé. Vagy, mint vasárnapi igénk alapján hangsúlyozta, Bencze András szé­kesfehérvári lelkész: „Imádkozza­tok értünk is!” „Hogy az Isten nyisson előttünk ajtót az Igének, hogy szólhassuk a Krisztus titkát világosan kifejezve.” - Isteni, szent missziói felelősség ez! A sáfársá­­gunk nem ruházható át másra: ta­pasztaltabbra, tehetségesebbre, gazdagabbra, gyakorlottabbra. Az a reménységünk, hogy Isten ezen a csendesnapon sokakban éb­resztett felelősséget, sokak számá­ra mutatott konkrét feladatot, hogy önmagára, családjára, gyüle­kezetére, annak különösen is a kö­zépkorosztályára gondot viseljen ezután! Csonka Sándor Átölelt Isten nagy kegyelme. öröm megújult a parókia és hely­ben lakó igehirdető - gyűjtötte egybe Szentháromság vasárnap hálaadó gyülekezetét. Az ünneplés a lelkészlak udvarán kezdődött az épület megáldásával. Az egybe­gyűltek ezek után átvonultak a templomba. A püspök igehirdeté­sének alapigéje Jn 3,1-8 volt, s a prédikáció a külső megújulások nagyszerűsége mellett az újjászüle­tésre, a lelki megújulásra tette a hangsúlyt. 11 órakor a harangok abba a teljesen felújított templomba hív­tak Bakonytamásiba, melynek re­noválása egy vihar után indult meg, a megrongálódott tető hely­­reállitásával. Azonban jöttek az ötletek, a lehetőségek, adakozás indult, segített az Országos Egy­ház is, s a gyülekezet nem állt meg a tetőjavításnál. Megtörtént a templom teljes külső festése, s az elmúlt nyáron a belső is nagyot változott. Belülről is megtörtént a festés, a régi padok mintája alap­ján újak kerültek be, a kopott járó­lapokat süttöi vörösmárvány la­pok váltották fel, az oltárkép és a csillárok pedig a restaurátor mű­helyéből kerültek vissza helyükre. A zsúfolt templomban ott voltak azok is, akik együtt ünnepeltek a gyülekezet tagjaival: helybéli kato­likusok, a környék evangélikus lel­készei és több közeli gyülekezet képviselője. A püspök igehirdetésének alapja Zsolt 84,5-6 verse volt.. Igazán azok boldogok,, „akik az Úr házá­ban laknak, s Őt dicsérik szünte­len”. Az istentisztelet után dísz­közgyűlés következett, melyen kö­szöntések hangzottak el. Az ünnepi alkalmak liturgiáját a püspökön kívül Varga György es-EURÓPA ’93 A Lutheránus Világszövetség, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a MEVISZ által közö­sen rendezett EURÓPAI IFJÚ­SÁGI KONFERENCIA nyitó istentisztelete 1993. július 18-án. vasárnap 18 órakor kezdődik a zuglói evangélikus templomban (Budapest XIV., Lőcsei út 32.). Igét hirdet: Fabiny Tamás lel­kész. Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. peres és Mitykó András lovászpato­­nai lelkész végezte. E rövid tudósí­tás keretében hangozzék a köszönet szava Mitykó Andrásnak. Helyet­tes lelkészi szolgálata idején való­sulhatott meg mindkét renoválás. A gyülekezet ügyét előrevivő kétke­zi munka idejében ő hirdette fárad­hatatlanul azt, ami igazán összetart és megtart: az Isten igéjét. A két épület pedig és minden, ámi benne történik, sose legyén öncélú, hanem mindig az élő Úrra mutasson. Ördög Endre A domonyi evangélikus temp­lom teljes felújítása elkészült. 1993. július 18-án, vasárnap délután 4 órakor hálaadó isten­tiszteletet tartanak, melynek ke­retében új harangjukat is felszen­telik. Az ünnepi szolgálatot dr. Harmati Béla püspök végzi. A gyülekezel öröm ünnepére minden érdeklődőt szeretettel hívnak és várnak. Lelkészek a versenypályán... Evangélikus Lelkészek Orszá­gos Erőnléti Baj­noksága június 22- én volt Hartán. A Biblia sportvilág­ból vett képeinek sajátos, eredeti magyarázatát gya­korolták a lelké­szek a megtartott jó légkörű és ered­ményes erőnléti ta­lálkozón. Három versenyszámban: súlyemelés fekve . nyomásban, mezei futásban és evezés­ben mérték össze erejüket az ige szolgái a küzdésben keményen helytállva. A rekkenő nyári hőségben bizony nemcsak testi edzettség kellett a búzatáblák mellett, erdőszélen kanyargó futópá­lyán, hanem óriási lelkierő is, hogy fel ne adjuk a versenyt... Miért is volt ez a ma még szokatlan, első ilyen jellegű összejövetel? Mert egészségesebb egyház­ra van szükségünk! Testi-lelki értelemben harmóniá­ra, egységre kell törekednünk a szolgálatban, kapcso­latrendszereinkben is. Fel kell ébrednie a felelőssé­günknek, hogy amit Isten szépnek, jónak és igaznak adott, azt nekünk nem szabad elherdálnunk, tönkre­tennünk! Sőt inkább védjük és ápoljuk! Erőnlétün­kért, testi-lelki teherbíró képességünkért magunk is nagyon sokat tehetünk... A találkozó igei alapvetését dr. Harmati Béla püspök kezdő áhítata, valamint Káposzta Lajos es­peres záró szolgálata adta meg magyar és német nyelven. Felszabadítottak bennünket arra, hogy szabad örülnünk, szabad, sőt kell önmagunkkal is törődnünk, hogy a Krisztus mérhetetlen gazdag­ságából még jobban tudjunk meríteni mások javá­ra is! A verseny nyitott volt mindenki számára. Jöttek gyermekek, fiatalok, teológusok, presbiterek, időseb­bek is... Formálódott a közösség a közös cselekvés­ben és jóakaratban. Sokan életükben először eveztek a Dunán, annak szép hartai szakaszán, s ahogy ké­sőbb mondták, egyik legnagyobb élményük volt ezen a napon... A csapatjáték sem maradhatott el, s a Duna partján tartott hangulatos és bőséges ebéd előtt a lelkészek futballcsapata győzelmet ünnepelhetett Harta csapa­tával szemben 3:1 arányban. Nem kisebb játékosok rúgták a labdát a zöld gyepen a lelkészekkel együtt mint pl. dr. Harmati Béla püspök a verseny fővédnö­ke, dr. Józsa Fábián belügyi államtitkár és Harta pol­gármestere, dr. Leitert János is. Dr. Balogh László a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés alelnöke a megye anyagi támogatásával és mint aktív versenyző segítet­te elő a rendezvény sikerét. A megnevezetteken kívül még díjakat és okleveleket adtak át: dr. Metzinger Éva köztársasági megbízott, Polgár István megyei előadó és a gyülekezet lelkésze. Az eredményhirdetés után népitánc-együttesek be­mutatóját láthattuk, térzene, kiállítás és kiegészítő sportjátékok színesítették a programot. Köszönet a segítőknek, támogatóknak, egyesületeknek. Vöröske­resztnek, mindazoknak, akik eljöttek, a vendégfoga­dó gyülekezetnek, önkormányzatnak, hogy segítettek egészségvédelmi programunk, e mozgalom kicsiny mustármagjának elvetésében. A találkozó igazi célja a folytatásban van! A felké­szülésben! Mindenki próbálja megteremteni és kiala­kítani a maga környezetében az egészségesebb élet­mód, sportolás lehetőségeit, szebb, igazabb életét az egyházban és a társadalomban is! S ha ez így lesz, jövőre újra találkozzunk Hartán még többen együtt, egymásért! EREDMÉNYEK: Súlyemelés: férfi 40 év alatt: I. Kis János, Kecskemét; II. Bre­­bovszki János, Paks; III. Csontos József, Dabas (ref.). 40 év felett: I. Szabó Vilmos Béla, Harta; II. Szabó Vilmos, Kiskörös; III. Lupták György, Kiskörös. Nők: I. Szabóné Piri Zsuzsa, Kiskőrös. Futás: férfi 40 alatt: I. Ócsai Zoltán, Máza; II. Brebovszki János, Paks; III. Kis János, Kecskemét. 40 év felett: I. Szabó Vilmos Béla, Harta; II. Szilas Attila, Budavár; III. Dr. Pribitek László, Harta rk. Nők: 40 év alatt: I. Honti Irén, Kiskunhalas 40 év felett: I. Szabóné Piri Zsuzsa, Kiskőrös Evezés: férfi 40 év alatt: I. Csontos József, Dabas ref.; II. Győri Gábor, Orosháza; III. Brebovszki János, Paks. 40 év felett: I. Hans-Jörg Samrock, Németország, Lossburg; II: Szabó Vilmos Béla, Harta; III. Káposz­ta Lajos, Soltvadkert. Összetettben: férfiak I. Szabó Vilmos Béla, Harta nők: I. Szabóné Piri Zsuzsa, Kiskőrös. Evezés: Nők 40 év alatt I. Csontos Virginia, Dabas; II. Honti Irén, Kiskunhalas. 40 év felett I. Szabóné Piri Zsuzsa, Kiskőrös Evezés: egyetemista korosztály: I. Loós Péter, teológus hallgató. A szervezésben részt vett a Bács-Kiskun Megyei TTSZ (Technikai és Tömegsport Szövetség). Szabó Vilmos Béla „Ritka vendég” Bér községben „Békesség néktek!" Köszöntötte Jézus húsvét után a ta­nácstalan. megriadt tanítványokat (Ján 20.19), és a félelem az Úr Jézus jelenlétével kiszorult, s helyébe öröm áradt. Az Úr azután megismételte a fenti mondatát (21. v.). ami már nem köszöntés, nem kívánság ajándék lett. Az Úr békessége olyan ajándék, amely minden értelmet meghalad, ami nem fér meg egy emberi szívben, hanem átkívánkozik a másik ember fülén, szemén ál a szívébe, és küldetéssé válik. Szüksége van a békéden embereknek a békességre. Minden ember erre vágyódik, az is, aki a hábo­rúságot kelti. Ezért küldi Jézus az övéit (21. v.) ... küldi 2000 év óta szüntelen. Ezt a küldetést vették hittel, őszinte cselekedetekre váltva a Szent János lovagok a keresztes háborúk idején. Hallgat­tuk Béren húsvét utáni vasárnapon a festői környezetben meghúzódó ősi evangélikus templomban dr. Fabiny Tibor lclkészprofesszor igeszolgálatának mondatai között. Minden háború - hódító háború vérontással jár együtt. A Szent János lovagok Johanniták ezt a segítő, ápoló, gyógyító szolgálatot vállalták. Utóbb Málta szigetén alakult ki rendjük, telephelyük, így a sziget nevéről Máltai Lovag­rend vagy Máltai Szeretetszolgálat címen is ismerjük. Protes­táns ága a reformáció óta Johannita Lovagrend néven műkö­dik. A Johannita Rend Magyar Tagozatának lovagjai (ünnepi köntösükben) és feleségük, valamint a béri gyülekezet tagjai megtöltötték a templomot. A lovagok közül nem értett min­denki magyarul, mégis együtt tudott énekelni, örvendezni minden jelenlévővel. A béri templom 700 éves alapja még a Johannita Rend kőmaradványain épült. Valami közös kapcsolat az egykori gyökerekben így is felbukkant, de a maradandó a feltáma­dott Jézus Krisztusra, az örök Fundamentumra épülő temp­­lomszolgálata ragypgott fel újra. Az Úr így szólt: „én is küldclek titeket...” így Istentől kapott indulattal lehet észre­venni a nehezet, segíteni, a háborús sebeket bekötözni a szó legszorosabb értelmében is -; a lélek sebeit pedig ápolni az Úrtól kapott szeretettel ... és elmondani az Úr dicséretét fiainknak és azok fiainak. Ez küldetés, akár egyszerű gyülekezeti tagok végzik a Cserhát völgyein, dombjain, akár a Rend tagjai a nekik rendelt területen. Végezzük örömmel a békéltetés szolgálatát, hogy az Úrtól kapott békességünk mások örömévé is válhasson. A lovagok és feleségük az istentisztelet után a templom­­kertben - akik tudlak magyarul beszélgettek a gyülekezet tagjaival, szíves érdeklődést és segítőkészséget mutattak a lakosság élete iránt. Klucsik Jánosnc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents